[Magánküldetés] In the darkness of the moon (822. tavasz)

Várva várt magánküldetés Hoya Weechwood részére.


"A déli királyság egyik legdélibb területén, közel Finnsterwaldhoz, akad egy apró, elhagyatott kastélyocska. Eredeti lakóik mind eltávoztak, ki-ki a maga módján, ám új lakói nem bánják a veszélyes és híresen hátborzongató lényekkel teli rengeteg közelségét, sőt mi több, talán még nagyobb biztonságban is érzik magukat mellette, mint bárhol máshol Veronián.

A közel két tucatnyi sötét elf, egy nagyobb családot alkotva éldegél a kastélyban és annak birtokán, egy igazi, hézagos, de egymás mellett kitartó közösséget alkotva. De ki is kell tartaniuk, hiszen az ő szokásaikat nem nézik jószemmel más közösségekben.

Vaena Goodberry, a közösség tiszteletbeli vezetője, a legfakóbb tünde mind közül. Nem is csoda hát, hogy holdpapként ő vezeti a szertartásokat és tartja meg kis közösségében az ősi tradíciókat. Idősebb testvéreként, és jobb kezeként, David Goodberrynek nagy felelősség ül a vállán, hiszen az ő kardforgató képességei talán a legjobbak, s pontosan ezért is vezeti ő a portyázók csapatát, akiknek felelőssége, hogy hús is kerüljön az asztalra, valamint a szertartásokhoz fontos áldozatok is élve kerüljenek a birtokra.
Vaena bal kezének, Eidan Soulwindnek, kit sokan a holdpap jövendőbelijének vélnek, hasonlóan fontos szerepe van a közösségben, hiszen a gyűjtögetők vezetőjeként fontos, hogy jól ismerje a halálosnak vélt erdő növényeit és gombáit. Fürkésző szemeivel többet lát meg az átlagos tündénél.

A sötét tündék ezen kis közössége csaknem a szakadás óta együtt él, leszámítva két-három legényt, na meg természetesen Hoyát, akik idegenként lettek befogadva, hogy közös származásuk és szokásaik idővel társakat kovácsoljon belőlük.

Hoya Weechwood már több mint egy éve, hogy csatlakozott hozzájuk, s a kezdeti nehézségek ellenére David Goodberry hamar meglátta benne a potenciált, így pár hónap elteltével már ő is portyázóként kamatoztathatta a tudását.
Bár Hoya nyíltan beszélhetett Volochról és az ő kultuszáról, Vaena és Eidan nyíltan ellenezték a holdvallásuktól eltérő tanokat."

Mesélői jelzés:

Figyelmeztetés: A küldetésben gyomorforgató elemek is megjelennek, részletes leírások formájában! Olvasni csak saját felelősségre ajánlott.

A negatív erők vonzzák egymást, mintha közös és láthatatlan cél kötné őket össze, mintha mindannyijukat egyetlen bábmester vezetné, de az is lehet, hogy mindez véletlen. Hoya hosszas bujkálás és keresgélés után rálelt pont egy olyan közösségre, mely minden téren kielégítette igényeit. Egy sötét elf csapatra, akik maguk sem vetették meg az élő húst. Milyen különös találkozás...

A Finnsterwaldi erdő, olyan kedves Hoya szívének, ezen új állapotában talán még tetszetősebb lett. Tele az éjszaka és a sötétség borzalmas teremtményeivel, melyek Weechwood kisasszony legszebb álmaiban mind Volochnak hódolva az ő vezetésével uralják a világot. Csupa negatív erő, egy hajdanán jobb napokat is látott rengetegben, ez a kietlen erő Hoya istentelen lényét még jobban felerősíti.

A menekült kultistát már jóideje befogadták, aki nagyon örült, hogy végre olyan helyen lehet, ahol szabadon táplálkozhat, hiszen idekerülésekor gyenge volt, de azóta fokozatosan teljesen egészséges és életerős lett. Kedves olvasó nem kell félni, az idő, mely alatt felépült, nem tétlenül telt.
A hierarchia egykettőre kiismerhető itt is, kirajzolódtak a csoport vezéralakjai és teljhatalmú ura Vaena Goodberry. A tisztelet és hála elmaradt Hoya esetében, mely Vaena nemtetszését is kiváltja. Hoya ugyanis úgy gondolja Goodberry papnő nem több egy olcsó szajhánál, aki valami olyasmibe kontárkodott bele, mely fel sem érhet az ő ura erejével. Nem is érti, hogy merészeli ez a nő egyáltalán megkérdőjelezni az ő vagy mélységije akaratát. Hamar kiderült, a Vaena hajhatatlan és nagyon ragaszkodik "vallásához", mi több, őt is szeretné átnevelni, így Hoya úgy látja pusztulnia kell.
Vaenával a kapcsolata nem túl rózsás, ám tekintélyét egyenlőre nyíltan nem kérdőjelezte meg, de Hoya saját bizalmasai között finom módszerekkel próbálja rombolni azt. Pontosan tudja, egy ilyen közösséget csak belülről lehet megroppantani, finoman, lassan.
A társaságba érkezése óta próbál mindenkit a lehető legjobban kiismerni és gyengeségeivel zsarolni vagy éppen erősségeinek még jobban hódolni, ezzel is elnyerve tetszését.
Követi a hagyományokat, ha úgy adódik, néhány imát is elmond a hold felé, főleg az újhold idején lehet a legtöbbet kárálni látni. A legtöbben nem tudják, kinek mondja ezen imákat, egyedül Eidan Soulwind kapta többszőr is rajta. Soulwind nagyon veszélyes, ugyanis neki is vannak bizalmasai a közösségben, akik könnyen felismerhetik ténykedését, így még finomabban kell munkálkodnia. Eidannan sem sikerült a legjobb kapcsolatot kialakítani, de vele egy fokkal közelibb és jobb a viszonya mint Vaenával.
Hoya egyetlen reménye David, az ő közvetlen vezetője, aki nemcsak, hogy elismeri harcos erényeit, de néha megenged egy két bizalmas beszélgetést. Ugyanis a portyázások közben gyakran küzd David mellett és ha ketten maradnak általában van idő a beszélgetésre, "puhításara", mely eddig nagyon jól mely. Hoya David hatalmi vágyát próbálja kihasználni beszélgetéseik során, ugyanakkor a nő azt is észrevette, hogy a férfi tekintetéből másfajta érzelem is sugárzik, melyet nem ismer fel, de meggyőződése szerint pozitív.
Akárhogy is, tudja, a kapukat Daviden keresztül kell döngetnie.
A kultista nő bizalmasai között elkezdte Voloch igéjének finom terjesztését is. Tudja, kinél mivel érje el a szimpátiát, néha maga Voloch is segít neki a megérzéseken keresztül.

Az új helyszín ugyanakkor kívülről rendkívül lepusztult, de Hoya mindent megtesz, hogy a
belülről megteremtse a maga "luxusát". A saját szobáját a portyázások során mások számára értéktelen, számára mégis becses holmikkal tömte tele. Különböző finom kelmék és anyagok, szobrok, értéktelen de díszes drágakövek és relikviák, ékszerek díszítik lakhelyét. Aki belép szobájába, egyszerre elborzad és mégis előkelően érzi magát, pont, úgy mint amikor Hoya-val beszélget. A falakon rothadó, de még nem mérgező hullák fejei díszelegnek a selyem függönyök mellett, az egyik sarokban két kipreparált kisgyermek térdel az örökkévalóságig, egy kelyhet tartva kezükben, melybe az értéktelen drágakövek kerültek. A szobában a plafonról lógó fogak, ujjak, állkapcsok felfűzött lánca lóg. Az egyik közönséges szekrény pedig egy hatalmas titkot is rejt, egy oltárt, méghozzá magának Volochnak az áldozószentélye. A szekrény belsejében a mélységi jele van vérrel felfestve a szekrény belső hátfalára. A jel előtt , szintén vérrel, felfestett kör, melynek közepén egy szem vagy nyelv van elhelyezve, mely az elejtett prédából való. A szekrény le van zárva, melyet Hoya még senkinek sem mutatott meg és csak kellő elővigyázatossággal tárja ki, tudja, egyenlőre nem jött el az idő.
A volochista jelenleg egyetlen feladatának tekinti a közösség feletti teljes ellenőrzés átvételét és Voloch tanainak terjesztését, de tudja, a malmok lassan őrölnek.

Felszerelések&képességek::

Az éjszaka holdja fényesen ragyogta be a fellegeket a Finnsterwald felett, s a kis közösségben mindenki kivette a részét az éjféli portyázás előkészületeiben. A folyosókon nagy volt a sürgölődés, ahogy mindenki próbálta helyére tenni a saját holmiját, összeszedni az alapanyagokat a kései vacsorához, vagy csak megtalálni egy nyugodt sarkot, hogy kifújja magát.
A sürgölődés zajai fölött azonban, már a szobába is beszűrődött David kurta, de felismerhető füttyentése, mellyel össze szokta terelni a társait, minden portyázás előtt. Nem sokkal utána pedig egy fiatal, magas és igen cudar tekintetű, félszemű sötét tünde nyitott be Hoya kicsiny, de otthonos lakhelyére. A férfi, kit mindenki csak Karvaly-ként ismert, remek vadászként mutatkozott be Hoyának még a legelső portyázásuk alkalmával, s akkor sem volt rest fényezni nyomkövető képességeit.
- Weechwood! – szólította meg a nőt, ahogy éppen rátalált, arcához illő, kemény hangnemben. – Az udvarban gyűlünk most össze. A tiszta holdfényben kérjük a papnő áldását.
Egyetlen szemével látványosan nézett körbe a dekorációkon, majd a nőn is, végül csak biccentett és félrelépett az ajtóból, hogy kezét megemelve, egy udvarias gesztussal nyomatékosítsa a sürgetését.
- Nem örülnénk, ha kihagynád. Balszerencsét hozna. – figyelmeztette Hoyát, ahogy azelőtt minden alkalommal tette, szinte rutin szerűen, s ám ezúttal nem tágított az ajtó mellől.