Kezdőlap
Regisztráció
Belépés
Név: Ashe Linderburg
Faj: Ember
Frakció: Hellenburgi Királyi Szövetség
Kaszt: Zsoldos/fejvadász
Nem: Nő
Kor: 27
Kinézet: Hosszú élénkvörös fürtjei mostanra fakóvá, zsírossá és ápolatlanná silányult, egykor színpompás ruhákban bájolgott és csavarta ujjai köré a férfi nem képviselőit, most mocskos és ápolatlan ruhákban járja a városokat és a környező vidéket. Élénk zöld szemei mik korábban élettel telítettek voltak már csak üresen a lélektelenséget tükrözve tekintetéből. A mindig vidám és mosolygós arca komorrá és rideggé avanzsálódott. Szépséges testét pedig mára már sebhelyek csúfítják. Aki régebben megdobogtatta a férfi szívet, most gyakran undorral vagy félelemmel tekintenek rá. Persze van ami nem változott, kecses mozgása megmaradt ami a harcban igazán szembetűnő, fürgesége pedig köszönhetően a gyakorlásoknak és vékonyka, középmagas testmagasságának pedig csak fejlődött.
Jellem:
Családjának bukás előtt igazi nőstény démonként tartották számon (Most is csak már más okokból), aki imádja a fiatal és szegényebb családból származó fiúk szívét és elméjét megfertőzni, kihasználni majd eldobható rongyként félrehajítani mikor már képtelenek tovább kielégíteni csillapíthatatlan étvágyát, megfosztva őket minden reménytől ami egy jobb életet ígért nekik. Legalábbis a pletykák szerint, a valóság azért nem volt ennyire szörnyű. Bár tény, hogy Ashe nagyon is népszerű volt a férfiak körében és igencsak szeretett leereszkedni az alsóbb rétegekbe, románcai csak ritkán lépték át a testi örömök határait. Na de a pletykák már csak ilyenek, felnagyítják a valóságot és nem merülnek el a részletekben csupán a felszínt kapargatják. Ez az évek során sem változott csupán a tartalom lett más. Azok akik csak futólag ismerik egy kegyetlen, szívtelen gyilkost látnak benne akinek csakis a pénz számít. Morális és erkölcsi normák nélkül él, nem kérdez, nem hezitál és nem válogat. Ám vannak olyan szerencsések, mint példának okául én, akinek megadatott a lehetőség, hogy mélyebben is megismerhessem őt és bár valóban sokat változott útjai során azért még mindig fellelhető benne az a pimasz, talpra esett és életvidám lány aki egykor volt. Ki gondolná, hogy olyasvalaki aki nemrég még hidegvérrel győzött le egy kisebb csapat farkast fél a csigáktól? Vagy épp akit egy kis desszerttel pillanatok alatt le lehet szerelni, sőt még a költészetedben is jártas hisz az én alkotásaimban is rögtön meglátta a művészi értéket (bár csak egy vak nem lenne erre képes). Persze oly sok dolog van ami titokként lapul meg előttem és csak az istenek tudják előre melyik új oldaláról ismerhetem meg őt.
Előtörténet:
Huszonhét esztendővel ezelőtt egy gazdag és neves kereskedő gyermekeként jött eme megtorzult és kegyetlen világra Carolosburg védelmet nyújtó falai között. A lányt kit édesapja könnyes szemekkel ölelt magához, hisz régóta várták már a kisded eljövetelét és végre az úr kegyes mivoltából beteljesítette a férfi leghőbb vágyát…
- Könnyes szemekkel? – Vág közbe Ashe mialatt történetének kezdetét próbálom kerek egésszé formálni.
- Így sokkal érzelmekkel telítettebb. – Húzom ki magam. Igaz van némi fogalma a költészetről és az írásról de nem várható el, hogy teljesen megértse, így hát gyorsan elhessegetem kételyeit.
- Azzal ugye tisztában vagy, hogy volt két nővérem és egy bátyám.
- Bhaaa… részletek, részletek. – Emelem fel a hangom. – Ez egy olyan pont amit már úgysem tudhat pontosan senki hát miért is ne szépíthetném meg egy picit. Különben is semmi valótlant nem állítottam hisz akár még így is történhetett. Nem tudhatod mivel nem voltál ott.
- Gyakorlatilag ott voltam csupán…
- Sokat kell még tanulnod. – Sóhajtok mélyen félbeszakítva fölösleges érvelését.
- Felőlem. – A vállvonása egyértelmű jel volt annak irányába, hogy mint mindig most sincs ellenére, hogy fennkölt művészetem még izgalmasabbá tegye amúgy sem érdektelen történetét de hol is tartottam? Áá, megvan…
Rég várt gyermekként megkapott minden szeretetet amit csak lehetett és gazdag nemes sarjaként nem is volt nehéz teljesíteni kívánságait. Nem voltak túl nagy igényei csak néha kissé szokatlanok, Lindeburg mércével mérve persze. Hisz a szép, drága és díszes ruhák szinte már elvárható egy hozzá hasonló leányzótól ám a kardvívás és lovaglás már kevésbé megszokott nemét és hovatartozását figyelembe véve. Mintha csak sejtette volna milyen irányt is vesz életpályája a későbbiekben. Mikor Veronia két részre szakadt és megkezdődött a háború észak és Dél között úgy szakította szét a lány életét is. Édesapja ugyan titokban a déli királyság nézeteit osztotta, nem hagyhatta csak úgy ott otthonát, az ott kiépített kapcsolatait és kereskedelmi hálózatait így hamar kettős ügynökként találta magát, ismereteit és pozícióját kihasználva pedig értékes információval látta el a Déli királyságot. Ám ahogy az már más balladákból ismerős lehet az ármánykodásra hamar fény derült, megkezdve a Lindenburg család mélyrepülését a sötétség bugyrai felé. Az áruló ám szerető apa kínhalált halt és legidősebb fiú gyermeke vette át a családi vállalkozást ám tapasztalatlansága és meggondolatlansága hamar véget vetett kétségbeesett próbálkozásainak és riválisai úgy tépték szét mint kiéhezett farkasok az őzgidád. Az egykor dicső família lassan széthullni látszott, meggyengült és fakóvá vált és alig pár év alatt a név melyet oly büszkén ejtettek már csak szégyent és bukást hordoz magában. Persze nem hősünknek ki eme incidensnek köszönhette dicsőséges útját és nevét…
- Félelemmel, undorral és megvetéssel zengik be Veronia szerte? – A lány ismételten csak belekotyogott születőben lévő művembe ám ezúttal kellemes meglepetésként értek szavai hisz nem is mondott akkor botorságot. – Viszont most maradj csöndben. – Ashe a fák sűrűjébe mutatott ahol egy apró fény pislákolt és ahogy közelebb értünk a tűz ragyogása úgy vált egyre erősebbé és ezzel együtt három árnyalak is kezdett kirajzolódni. Jó kedélyűen vedelték a bort megünnepelvén a szerény zsákmányt amit a közeli kisebb falucskából szereztek immáron többszöri alkalommal. Aprócska és jelentéktelen település volt amit szegény és egyszerű földművesek laktak kik képtelenek voltak megvédeni magukat. A három haramia meglátta lehetőséget hisz a királyi szövetség oltalma nem ért el idáig így könnyű prédát jelentett számukra és az itt élő kevéske ember nem mert fellépni ellenük. Azonban elkövették azt a hibát, hogy kereskedelmi útvonalakat is egyre gyakrabban támadtak meg ami már elég volt, hogy Ashe fülébe jusson a rablók híre és még azelőtt lecsapjon a bűnözőkre és az értük járó vérdíjra mielőtt még a király katonái tennék meg.
- Maradj itt és kerüld a feltűnést. – Utasított és lapulva el is indult ám még egyszer felém fordult. – Kérem a lantod. – Nyújtotta felém a kezét. Tudtam, hogy már volt is valami terve amivel könnyedén elbánhat a csürhével így hát át is nyújtom neki, kíváncsian figyelve őt. Észrevétlenül járta körbe az aprócska tábort fél szemét mindig a bandán tartva, majd végül valamivel arrébb telepedig le háttal a tábornak a kardját az ölébe helyezve, lantomat pedig a kezében tartva. Kisvártatva az egyik kinél épp a boros üveg volt feláll és elindul a fák közé könnyíteni magán, pontosan abba az irányba amerre Ashe is letelepedett. Véletlen lenne? Talán, de a hat éves tapasztalat és tanítómestere kiváló útmutatásának köszönhetően tudta, hogy valaki előbb utóbb leszakad a kis csapattól, méghozzá az aki a legtöbbet vedeli. Így is történt, még a férfi odébb sétált társai hangos nevetéssel folytatták valószínűleg nem túl színvonalas társalgásukat. Ekkor pendítette meg Ashe először a hangszert majd kezdett bele dalocskájába, oly lágyan és oly csendben, hogy még én ki füleit hegyezte végig, is alig hallotta ám a kóbor férfi elég közel volt, hogy meghallja és az italtól tántorogva de kíváncsiságtól vezérelve indult el a hang irányába, hogy megpillantsa a vörös hajzuhatagot és teljes közelségből hallja a lágy dallamokat. Szinte már ahogy szíve megdobban na meg talán más is mozgásba lendül a rejtélyes hajadon jelenlétére és egyre közelebb lépdel hozzá kinyújtva karját, hogy meg érintse a lány vállát. Ekkor a lant elcsendesül és egyetlen gyors, valamint váratlan csapással metszi át a torkát. A férfinak esélye sem volt sikoltani és csendben fulladt bele a saját vérébe. A fejvadász ekkor felállt és a már élettelen testről leválasztotta a fejet és magabiztos léptekkel indult meg a tábortűz felé. Ekkor én is közelebb húzódtam, hogy jobban lássak és halljam a lány dudorászását amire már ők is felfigyeltek ám, az idegen női hangja nem indította be rögtön a vészharangokat csupán értetlenül nézték Ashe közélettét amire az alkohol is erősen rásegíthetett. A vadász ekkor a lábuk elé vetette társuk fejét mire azok káromkodva de rémülettel a szívükben pattantak fel, az egyikük még hanyatt is vágódott a rönkön amin eddig ült még a másik kétségbe esetten igyekezett előrántani a kardját sikertelenül. Ashe pengéje könnyűszerrel hatolt a férfi testébe átdöfve a szívét és gyorsan véget vetve bűnös életének. Egyetlen haramia maradt kinek ez idő alatt sikerült felkelnie és kardot rántania. Keze remegett és beállása bizonytalan és kétségbeesettséggel telített nem úgy mint Ashe. Higgadtan és a tanultaknak megfelelően állt szemben ellenfelével a tőle megszokott eleganciával és kecsességével. Nem támadt, kivárta még a férfi reménytelenségében neki támad és könnyűszerrel szökken hátra a támadás elől majd újra és a megfelelő pillanatban lesújtson a védtelenül hagyott pontra ám az ő meglepetésére a férfi hárít sőt, nem csak, hogy sikeresen kivédi a csapást de a testi erejük közötti különbséget kihasználva még hátra is tudja lökni a lányt és egy gyors ellencsapással válaszolhasson. Ashenek már nincs ideje kardját védekezésre emelni ám fürgeségét bevetve még ki tud térni ám ez csak arra elég, hogy elkerülje azt, hogy a penge kettészelje ám a combját még épp csak eléri a penge hegye. A lány megtántorodik és ebben a pillanatban már egy újabb vágást kell túlélnie ám ezúttal sikeresen hajtja végre kitérés és oldalra pördülve kerül el a végzetes csapás és a lendületet kihasználva hasítja fel a férfi hátát. Innen már nincs vissza út, egy utolsó suhintás és ellenfele holtan esik össze. A harcnak vége és a lány enyhén zihálva ül le a farönkre amin nemrég még a banditák pihentek én pedig csatlakozom hozzá.
- Egy újabb csodás győzelem és egy sikeres megbízás. – A harcban megfáradt lány nem válaszol, csupán egy halovány mosolyt ereszt meg felém majd pillantása a szerzett sebre vetül. Szerencsére nem túl mély csupán egy kisebb karcolás.
- Nézd, ez még itt bontatlan! – Mutat fel egy palack hibátlan Veronai rozét.
- Pompás! Amíg megünnepeljük a győzelmet addig pedig tovább folytathatom élettörténeted…
- Mi lenne ha most csak pihennénk? – Vág bele a szavamba. Néha az a különös érzésem támad, hogy nem kíváncsi a műveimre amit róla írok. Á ez butaság, ki ne lenne kíváncsi rá?
- Talán jobb ha később folytatom és helyette inkább a mostani kalandom szedném versbe amíg frissek az emlékek.
- Én a helyedben tartalékolnám az erőm mert valakinek vissza is kell vinnie a megmaradt zsákmányt.
- Hogy… hogy én? Hát nem szenvedtem eleget? Nézd meg, még rád vártam összesároztam a köpenyem, tudod mibe fog kerülni mire ezt kiszedetem?
- Chh... Egy olyan úri ember mint te nem várhatja el, hogy egy szegény és gyenge nő cipekedjen, ah. – Dönti látványosan hátra a fejét és helyezi a kézfejét a homlokára.
- Hét… én… - Igaza van. Egy kifinomult ember ilyet nem engedne. Legközelebb inkább csak meghallgatom a beszámolóját ahogy eddig is.
Faj: Ember
Frakció: Hellenburgi Királyi Szövetség
Kaszt: Zsoldos/fejvadász
Nem: Nő
Kor: 27
Kinézet: Hosszú élénkvörös fürtjei mostanra fakóvá, zsírossá és ápolatlanná silányult, egykor színpompás ruhákban bájolgott és csavarta ujjai köré a férfi nem képviselőit, most mocskos és ápolatlan ruhákban járja a városokat és a környező vidéket. Élénk zöld szemei mik korábban élettel telítettek voltak már csak üresen a lélektelenséget tükrözve tekintetéből. A mindig vidám és mosolygós arca komorrá és rideggé avanzsálódott. Szépséges testét pedig mára már sebhelyek csúfítják. Aki régebben megdobogtatta a férfi szívet, most gyakran undorral vagy félelemmel tekintenek rá. Persze van ami nem változott, kecses mozgása megmaradt ami a harcban igazán szembetűnő, fürgesége pedig köszönhetően a gyakorlásoknak és vékonyka, középmagas testmagasságának pedig csak fejlődött.
Jellem:
Családjának bukás előtt igazi nőstény démonként tartották számon (Most is csak már más okokból), aki imádja a fiatal és szegényebb családból származó fiúk szívét és elméjét megfertőzni, kihasználni majd eldobható rongyként félrehajítani mikor már képtelenek tovább kielégíteni csillapíthatatlan étvágyát, megfosztva őket minden reménytől ami egy jobb életet ígért nekik. Legalábbis a pletykák szerint, a valóság azért nem volt ennyire szörnyű. Bár tény, hogy Ashe nagyon is népszerű volt a férfiak körében és igencsak szeretett leereszkedni az alsóbb rétegekbe, románcai csak ritkán lépték át a testi örömök határait. Na de a pletykák már csak ilyenek, felnagyítják a valóságot és nem merülnek el a részletekben csupán a felszínt kapargatják. Ez az évek során sem változott csupán a tartalom lett más. Azok akik csak futólag ismerik egy kegyetlen, szívtelen gyilkost látnak benne akinek csakis a pénz számít. Morális és erkölcsi normák nélkül él, nem kérdez, nem hezitál és nem válogat. Ám vannak olyan szerencsések, mint példának okául én, akinek megadatott a lehetőség, hogy mélyebben is megismerhessem őt és bár valóban sokat változott útjai során azért még mindig fellelhető benne az a pimasz, talpra esett és életvidám lány aki egykor volt. Ki gondolná, hogy olyasvalaki aki nemrég még hidegvérrel győzött le egy kisebb csapat farkast fél a csigáktól? Vagy épp akit egy kis desszerttel pillanatok alatt le lehet szerelni, sőt még a költészetedben is jártas hisz az én alkotásaimban is rögtön meglátta a művészi értéket (bár csak egy vak nem lenne erre képes). Persze oly sok dolog van ami titokként lapul meg előttem és csak az istenek tudják előre melyik új oldaláról ismerhetem meg őt.
Előtörténet:
Huszonhét esztendővel ezelőtt egy gazdag és neves kereskedő gyermekeként jött eme megtorzult és kegyetlen világra Carolosburg védelmet nyújtó falai között. A lányt kit édesapja könnyes szemekkel ölelt magához, hisz régóta várták már a kisded eljövetelét és végre az úr kegyes mivoltából beteljesítette a férfi leghőbb vágyát…
*
- Könnyes szemekkel? – Vág közbe Ashe mialatt történetének kezdetét próbálom kerek egésszé formálni.
- Így sokkal érzelmekkel telítettebb. – Húzom ki magam. Igaz van némi fogalma a költészetről és az írásról de nem várható el, hogy teljesen megértse, így hát gyorsan elhessegetem kételyeit.
- Azzal ugye tisztában vagy, hogy volt két nővérem és egy bátyám.
- Bhaaa… részletek, részletek. – Emelem fel a hangom. – Ez egy olyan pont amit már úgysem tudhat pontosan senki hát miért is ne szépíthetném meg egy picit. Különben is semmi valótlant nem állítottam hisz akár még így is történhetett. Nem tudhatod mivel nem voltál ott.
- Gyakorlatilag ott voltam csupán…
- Sokat kell még tanulnod. – Sóhajtok mélyen félbeszakítva fölösleges érvelését.
- Felőlem. – A vállvonása egyértelmű jel volt annak irányába, hogy mint mindig most sincs ellenére, hogy fennkölt művészetem még izgalmasabbá tegye amúgy sem érdektelen történetét de hol is tartottam? Áá, megvan…
*
Rég várt gyermekként megkapott minden szeretetet amit csak lehetett és gazdag nemes sarjaként nem is volt nehéz teljesíteni kívánságait. Nem voltak túl nagy igényei csak néha kissé szokatlanok, Lindeburg mércével mérve persze. Hisz a szép, drága és díszes ruhák szinte már elvárható egy hozzá hasonló leányzótól ám a kardvívás és lovaglás már kevésbé megszokott nemét és hovatartozását figyelembe véve. Mintha csak sejtette volna milyen irányt is vesz életpályája a későbbiekben. Mikor Veronia két részre szakadt és megkezdődött a háború észak és Dél között úgy szakította szét a lány életét is. Édesapja ugyan titokban a déli királyság nézeteit osztotta, nem hagyhatta csak úgy ott otthonát, az ott kiépített kapcsolatait és kereskedelmi hálózatait így hamar kettős ügynökként találta magát, ismereteit és pozícióját kihasználva pedig értékes információval látta el a Déli királyságot. Ám ahogy az már más balladákból ismerős lehet az ármánykodásra hamar fény derült, megkezdve a Lindenburg család mélyrepülését a sötétség bugyrai felé. Az áruló ám szerető apa kínhalált halt és legidősebb fiú gyermeke vette át a családi vállalkozást ám tapasztalatlansága és meggondolatlansága hamar véget vetett kétségbeesett próbálkozásainak és riválisai úgy tépték szét mint kiéhezett farkasok az őzgidád. Az egykor dicső família lassan széthullni látszott, meggyengült és fakóvá vált és alig pár év alatt a név melyet oly büszkén ejtettek már csak szégyent és bukást hordoz magában. Persze nem hősünknek ki eme incidensnek köszönhette dicsőséges útját és nevét…
*
- Félelemmel, undorral és megvetéssel zengik be Veronia szerte? – A lány ismételten csak belekotyogott születőben lévő művembe ám ezúttal kellemes meglepetésként értek szavai hisz nem is mondott akkor botorságot. – Viszont most maradj csöndben. – Ashe a fák sűrűjébe mutatott ahol egy apró fény pislákolt és ahogy közelebb értünk a tűz ragyogása úgy vált egyre erősebbé és ezzel együtt három árnyalak is kezdett kirajzolódni. Jó kedélyűen vedelték a bort megünnepelvén a szerény zsákmányt amit a közeli kisebb falucskából szereztek immáron többszöri alkalommal. Aprócska és jelentéktelen település volt amit szegény és egyszerű földművesek laktak kik képtelenek voltak megvédeni magukat. A három haramia meglátta lehetőséget hisz a királyi szövetség oltalma nem ért el idáig így könnyű prédát jelentett számukra és az itt élő kevéske ember nem mert fellépni ellenük. Azonban elkövették azt a hibát, hogy kereskedelmi útvonalakat is egyre gyakrabban támadtak meg ami már elég volt, hogy Ashe fülébe jusson a rablók híre és még azelőtt lecsapjon a bűnözőkre és az értük járó vérdíjra mielőtt még a király katonái tennék meg.
- Maradj itt és kerüld a feltűnést. – Utasított és lapulva el is indult ám még egyszer felém fordult. – Kérem a lantod. – Nyújtotta felém a kezét. Tudtam, hogy már volt is valami terve amivel könnyedén elbánhat a csürhével így hát át is nyújtom neki, kíváncsian figyelve őt. Észrevétlenül járta körbe az aprócska tábort fél szemét mindig a bandán tartva, majd végül valamivel arrébb telepedig le háttal a tábornak a kardját az ölébe helyezve, lantomat pedig a kezében tartva. Kisvártatva az egyik kinél épp a boros üveg volt feláll és elindul a fák közé könnyíteni magán, pontosan abba az irányba amerre Ashe is letelepedett. Véletlen lenne? Talán, de a hat éves tapasztalat és tanítómestere kiváló útmutatásának köszönhetően tudta, hogy valaki előbb utóbb leszakad a kis csapattól, méghozzá az aki a legtöbbet vedeli. Így is történt, még a férfi odébb sétált társai hangos nevetéssel folytatták valószínűleg nem túl színvonalas társalgásukat. Ekkor pendítette meg Ashe először a hangszert majd kezdett bele dalocskájába, oly lágyan és oly csendben, hogy még én ki füleit hegyezte végig, is alig hallotta ám a kóbor férfi elég közel volt, hogy meghallja és az italtól tántorogva de kíváncsiságtól vezérelve indult el a hang irányába, hogy megpillantsa a vörös hajzuhatagot és teljes közelségből hallja a lágy dallamokat. Szinte már ahogy szíve megdobban na meg talán más is mozgásba lendül a rejtélyes hajadon jelenlétére és egyre közelebb lépdel hozzá kinyújtva karját, hogy meg érintse a lány vállát. Ekkor a lant elcsendesül és egyetlen gyors, valamint váratlan csapással metszi át a torkát. A férfinak esélye sem volt sikoltani és csendben fulladt bele a saját vérébe. A fejvadász ekkor felállt és a már élettelen testről leválasztotta a fejet és magabiztos léptekkel indult meg a tábortűz felé. Ekkor én is közelebb húzódtam, hogy jobban lássak és halljam a lány dudorászását amire már ők is felfigyeltek ám, az idegen női hangja nem indította be rögtön a vészharangokat csupán értetlenül nézték Ashe közélettét amire az alkohol is erősen rásegíthetett. A vadász ekkor a lábuk elé vetette társuk fejét mire azok káromkodva de rémülettel a szívükben pattantak fel, az egyikük még hanyatt is vágódott a rönkön amin eddig ült még a másik kétségbe esetten igyekezett előrántani a kardját sikertelenül. Ashe pengéje könnyűszerrel hatolt a férfi testébe átdöfve a szívét és gyorsan véget vetve bűnös életének. Egyetlen haramia maradt kinek ez idő alatt sikerült felkelnie és kardot rántania. Keze remegett és beállása bizonytalan és kétségbeesettséggel telített nem úgy mint Ashe. Higgadtan és a tanultaknak megfelelően állt szemben ellenfelével a tőle megszokott eleganciával és kecsességével. Nem támadt, kivárta még a férfi reménytelenségében neki támad és könnyűszerrel szökken hátra a támadás elől majd újra és a megfelelő pillanatban lesújtson a védtelenül hagyott pontra ám az ő meglepetésére a férfi hárít sőt, nem csak, hogy sikeresen kivédi a csapást de a testi erejük közötti különbséget kihasználva még hátra is tudja lökni a lányt és egy gyors ellencsapással válaszolhasson. Ashenek már nincs ideje kardját védekezésre emelni ám fürgeségét bevetve még ki tud térni ám ez csak arra elég, hogy elkerülje azt, hogy a penge kettészelje ám a combját még épp csak eléri a penge hegye. A lány megtántorodik és ebben a pillanatban már egy újabb vágást kell túlélnie ám ezúttal sikeresen hajtja végre kitérés és oldalra pördülve kerül el a végzetes csapás és a lendületet kihasználva hasítja fel a férfi hátát. Innen már nincs vissza út, egy utolsó suhintás és ellenfele holtan esik össze. A harcnak vége és a lány enyhén zihálva ül le a farönkre amin nemrég még a banditák pihentek én pedig csatlakozom hozzá.
- Egy újabb csodás győzelem és egy sikeres megbízás. – A harcban megfáradt lány nem válaszol, csupán egy halovány mosolyt ereszt meg felém majd pillantása a szerzett sebre vetül. Szerencsére nem túl mély csupán egy kisebb karcolás.
- Nézd, ez még itt bontatlan! – Mutat fel egy palack hibátlan Veronai rozét.
- Pompás! Amíg megünnepeljük a győzelmet addig pedig tovább folytathatom élettörténeted…
- Mi lenne ha most csak pihennénk? – Vág bele a szavamba. Néha az a különös érzésem támad, hogy nem kíváncsi a műveimre amit róla írok. Á ez butaság, ki ne lenne kíváncsi rá?
- Talán jobb ha később folytatom és helyette inkább a mostani kalandom szedném versbe amíg frissek az emlékek.
- Én a helyedben tartalékolnám az erőm mert valakinek vissza is kell vinnie a megmaradt zsákmányt.
- Hogy… hogy én? Hát nem szenvedtem eleget? Nézd meg, még rád vártam összesároztam a köpenyem, tudod mibe fog kerülni mire ezt kiszedetem?
- Chh... Egy olyan úri ember mint te nem várhatja el, hogy egy szegény és gyenge nő cipekedjen, ah. – Dönti látványosan hátra a fejét és helyezi a kézfejét a homlokára.
- Hét… én… - Igaza van. Egy kifinomult ember ilyet nem engedne. Legközelebb inkább csak meghallgatom a beszámolóját ahogy eddig is.
