Kezdőlap
Regisztráció
Belépés
Hervadó virágok I.
Ezekben a nehéz időkben az embereknek gyakran szükségük van arra, hogy valamilyen módon kikapcsoljanak, Hellenburgban erre számos lehetőségük is akad. Egyesek a kocsmákban vigadva söprik félre a gondjaikat ha csak egy kis időre is, mások kisebb ökölharcokat rendeznek amikre fogadhatnak, vagy épp elmerülnek a szerencsejátékok forgatagában, még ugyan csak akadnak olyanok akik egy kulturáltabb és kifinomultabb szórakozásra vágynak így előadásokra és színdarabokra járnak. Azonban előfordulnak bizonyos emberek, akik kicsit érzékibb kikapcsolódásra vágynak. A Fehér Rózsa, pontosan ilyen szolgáltatásokat nyújt méghozzá a legkiválóbb minőségben így nem is csoda, hogy vendégeik túlnyomó részét nem a szegény és kiéhezett parasztok teszik ki. Ashe mostani kalandja is itt vette kezdetét. A meglehetősen méretes, több emeletből álló díszes épület, szokás szerint csak úgy pezseg az élettől. A teraszokon az olykor igen csak kirívó öltözékben tetszelgő kurtizánok épp, feltehetőleg leendő kuncsaftjaikkal bájologtak, magából az épületből pedig halk zene szűrődik ki. A fejvadász számára nem volt ismeretlen az a fajta hangulat amit a hely árasztott hisz nem ez volt az első alkalom, hogy ide tévedt, az viszont újdonság volt a számára, hogy még azelőtt az útját állta egy igencsak terebélyes méretekkel rendelkező férfi, mielőtt még csak egy másodpercre is betehette volna a lábát.
- Mi dolgod itt? – Termetéhez méltóan a férfinak igen csak mély és félelmet keltő hangja volt és Ahogyan a fejvadász közeledett hozzá, úgy kellet egyre inkább hátrább dönteni a fejét, hogy továbbra is a szemébe tudjon nézni. Szegény lány habár, nem volt túlzottan alacsony növésű most mégiscsak elég aprócskának érezte magát a majd másfél fejjel magasabb férfi társaságában.
– Nem úgy tűnsz mint aki vendég lenne nálunk. – Dörmögte.
- Erwint keresem. – A férfi erre a válaszra csak hümmögött majd jó alaposan szemügyre vette az előtte álló „hölgyeményt”.
- Ha munkát akarsz akkor rossz helyen jársz. Mi nem alkalmazunk holmi út menti szajhákat. – Ezen a kijelentésen akár meg is sértődhetett volna, de külcsínre valóban nem az a típus volt aki bármiféle módon izgalomba tudná hozni a férfiakat, sőt inkább taszítja őket. Azonban mielőtt bármit is mondhatott volna egy harmadik személy szólal meg.
- Engedd be! A lány Jó barát. – A hang a legfelső emeleti teraszról jött. Az őr munkaadójára pillantott és egy pár pillanatig hezitál végül egyszerűen csak félre állt az útból, ám szemeivel végig kisérte ahogy Ashe némán belép a helyiségbe.
Odabent a hangulat pedig a tető fokára hág. Ami kintről csupán halk zenének tűnt most hangosan zengett és a táncos lányok szünni nem akaró lelkesedéssel járták, hol magányosan hol pedig párban. Maga az épület nem is hazudtolja meg magát, tágas és funkcióját tekintve vagy annak ellenére szépen rendben tartott valamint mindenki megtalálhatta a neki tetsző helyet, legyen az a pult ahol csillapíthatják szomjukat, vagy az üres részről ahol együtt táncolhattak a lányokkal, vagy a kicsit félreesőbb asztalok ahol kicsit szolidabban, beszélgetés formájában ismerhetik meg leendő hálótársaikat, mielőtt a felső emeleti szobák magányába burkolóznának. A vendégeket tekintve főként katonatisztekből és jómódú városi lakosokból állt de Ashe néhány vándor utazó mellet pár másik fejvadászt is felismerni vélt az emberek rengetegében. Ő maga a pultot választotta és mire kikérte az italát egy középmagas, szőke, kissé nyűzött képű, de meglehetősen jó kiállású férfi üdvözölte őt.
- Ashe! Örülök, hogy hosszú idő múltán újra meglátogatsz.
- Én is örülök, hogy látlak. Úgy nézem jól megy az üzlet. – Pillant végig a jókedvű társaságon.
- Nos, nincs okom panaszkodni. – Von vállat, tekintete viszont egy rövid pillanatra ellágyul és finoman oldalra söpri a lány haját. –Szinte már el is felejtettem milyen gyönyörűek ezek a szemek. – A nyilvánvaló bókra a zsoldos nem is nagyon felel semmit, néhány rövidke pillanatra lesütötte a szemét amit Erwin is észre vett így gyorsan hellyel kínálja újdonsült vendégét. – Miben lehetek a szolgálatodra?
- Az reméltem van valami munkád a számomra. – Tért rá rögtön a lényegre mire a férfi szeme azonnal felcsillan.
- Végre meggondoltad magad? Hidd el nem hozzád való az az élet amit most csinálsz. Itt pedig megkapsz mindent amire csak szükséged lehet. Tetőt a fejed felé, meleg ételt, ruhákat, megbecsülést…
- És védelmet? – Vágott a szavába egy sejtelmes mosollyal az arcán. Erwin jól ismerte ezt a pillantást és nem is tartott sokáig rájönnie, hogy nem a lányai sorát szeretné erősíteni, sőt.
- Szóval már hallottál róla?
- A pletykák gyorsan terjednek. – Jegyzi meg csendben, mire a férfi gond terhelten megdörzsöli az állát.
- Nemrég felbukkant valami rohadék és elkezdte levadászni a lányaimat, a múlt héten kettőt, tegnap pedig egy újabb áldozatot találtak.
- Van bármi elképzelésed ki tehette?
- Áh… - Legyint egy nagyot. – Szinte bárki lehetett, egy perverz kuncsaft aki ebben leli örömét, riválisok, rosszakarók. Hosszú lehet a lista. – Csóválja meg a fejét.
- Én segíthetek megtalálni a gyilkost.
- Újabban már nyomozó is lettél? – Veti oda kissé mogorván, láthatóan felzaklatja a téma.
- Nem ez lenne az első alkalom, hogy nekem kell felfednem a célpont kilétét.
- Hmm… - Erwin hosszasan pillantott végig a helyiségen, végigmérve az ott lévőket. – Fontosnak tartom, hogy a lányaim jól érezzék magukat. Ha ők boldogok a kuncsaftjaim is elégedettek és minél inkább azok annál többet fizetnek.
- Szóval? – Kérdi a lány türelmetlenül.
- Azonban a barátaim épsége ugyan olyan fontos, ha nem fontosabb, nem akarlak veszélynek kitenni. – Ashe sejtette, hogy ez fog következni. Már azelőtt is ismerte, hogy az élete gyökeres fordulatot vett volna és már akkor is egy kedves és törődő fiút látott benne. Ki gondolta volna, hogy pont erre lesz szüksége, hogy az apjától örökölt bordélyházat felvirágoztassa.
- Ha te nem teszed akkor megteszi más akit még kevésbé érdekel a sorsom. – Erwin ez ellen nem tudott vitatkozni. Ha nem foglalja le a lányt akkor keres más megbízást, talán valami sokkal veszélyesebbet.
- Legyen, találd meg a mocskot és öld meg. Had lássák csak, hogy nincs kegyelem azok számára akik velem akarnak kicseszni.
- Nocsak, a kedves és jóravaló fiú is megtudja villantani a karmait? – Vigyorodik el a lány.
- Légy előzékeny és tisztességes a szövetségeseiddel, kíméletlen az ellenségeiddel, ez az én elvem. – Ez ellen a kijelentéssel szemben nem is akart vitába szállni így helyeslően bólint.
- Kik voltak az áldozatok? Gondolom jól ismerted őket.
- Természetesen! Nem veszek fel minden jöttmentet az utcáról, minden lányt elég jól ismerek, a céljaikat, vágyaikat, na meg persze a furcsaságaikat is.
- Gondolom mennyire mélyen igyekszel megismerni őket. – Ashe hangjában halovány gúnyt lehetett felfedezni ami Erwin figyelmét sem kerülte el és enyhe sértődöttséggel a hangjában folytatta.
- Az első áldozat Rose, egy egyszerű fölműves lánya volt aki nem szerette volna a földet túrni egész hátralevő életében. Ennek ellenére meglepően intelligens, kifinomult és tanult lány, nemesek körében igen népszerű társaság.
- Hogyan ölték meg? Ki talált rá? – Jött rögtön a kérdés de a férfi csak a fejét rázta.
- Senki. Nem találtuk meg a holtestét azonban már egy hete nem hallott felőle senki.
- Ezek szerint még lehet rá esély, hogy életben van?
- Mostanáig mi is ebbe a hittbe ringattuk magunkat. A második áldozat Amara rá párnapra tűnt el, igazi elf szépség. Művelt és kedveli a költészetet és gyakran énekel, néha előadásokra is járt egy kis extra keresetért. Ekkor az gondoltuk valaki szándékosan összegyűjti őket, egy rivális…
- Ám ekkor megtaláltátok a harmadik lányt. – Fejezte be Ashe a mondatot. Nem volt nehéz kitalálni hisz korábban már volt említve, hogy találtak egy holtestet. – Tudnád részletezni hogyan találtatok rá? – A férfi bólintott ám látszott rajta, hogy fájó szívvel gondol vissza. Valóban törődött az alkalmazottaival és nem csak a levegőbe beszélt.
- A városi őrség bukkant rá az egyik sikátorban, távol innen. Átvágták torkát a gyomrát pedig felhasították. A testén voltak még kisebb zúzódások valamint a csuklója véraláfutásos volt.
- Nagyon úgy hangzik, hogy kikötözték és megkínozták. – Kezdett el hangosan gondolkodni a fejvadász ám látva ahogy barátja keze ökölbe szorul gyorsan be is fejezi.
- Mit csinált épp? Hova ment vagy honnan jött? Ezt lehet tudni?
- Az egyik vendégünknél volt.
- Azt hittem a szolgáltatásokat itt helyben nyújtjátok.
- Nem minden esetben, sok olyan kuncsaft van, aki nem szeretné ha tudnának a mellékes kikapcsolódásaikról.
- Esetleg érdemes lenne előbb azokat ellenőrizni akikkel nemrég kapcsolatba léptek. Van valami „vendégkönyv” vagy bármi ahol vezetitek az ilyesmiket? – Erwin újfent bólintott és kis idő múlva egy vaskos könyvvel tért vissza és nyújtotta oda a fejvadásznak ám mielőtt még elvehette volna még gyorsan visszahúzta.
- Csakis azért mutatom meg neked, mert bízok benned de ígérd meg, hogy a lehető legbizalmasabban kezeled az itt látottakat.
- Egy jó fejvadász erről ismerszik meg. – Válaszolt rá szinte rögtön majd átvette a könyvet és elkezdte lapozgatni.
- Természetesen már mi is átnéztük, de nem találtunk semmi különöset, talán te… - A lány egy hangos és hosszú füttyentéssel szakította félbe a férfit.
- Nem hazudtál mikor azt mondtad, hogy neves emberek is hozzátok fordulnak. – Erwin a megjegyzésre nem szólt csupán némán várt.
- Nos? – Szólalt meg aztán türelmetlenül, mire a lány az orra alá dugta a könyvet és két névre mutatott.
- Ismered őket?
- Gyakori vendégek és igen bőkezűek, de személyesen sosem találkoztam velük.
- Friedreich Reuss. Apám egyik riválisa volt régen, számos piszkos ügylete volt emiatt eléggé óvatos és titokzatos személyiség, személyesen csak egyszer találkoztam vele még… - Habár Ashe annyira nem volt belekeseredve a múltjába azért elég nehezen beszélt róla. – Szóval régebben.
- Az ő nevét nem látom sehol.
- Szeretett álneveket használni, köztük ezt a kettőt.
- Hmmm… Amara és Rose is gyakran jártak hozzá, gondolod, hogy…
- Nem tudom de kiindulási pontnak tökéletes. – Csapta be a könyvet.
- Hogyan akarsz kapcsolatba lépni vele?
- Azt reméltem te majd segítesz nekem. – Vigyorodott el a lány mire Erwin csak halványan felhúzta a szemöldökét…
