Furcsa kapcsolat

Jozef és Fati szabadulva a protestánsok börtönéből megpróbálta rávenni az asszony a sötét tündét, hogy tartson vele a faluba, ahol elfogták őt, ahhoz a kovácstól, aki talán újra a szárnyai alá veszi és tanítja. Ám be kellett látnia, hogy ez tényleg nem túl ésszerű terv. Nincs semmi esélye annak, hogy oktatója visszafogadná, vagy a kis település lakói ne akarnák csak a biztonság kedvéért meglincselni őket.
-Még szerencse, hogy visszakaptam a kardokat is. Mond csak! Nincs kedved megkeresni azt, akivel összetévesztettek bennünket?
*Tudta, hogy szíve mélyén egy szemernyit sem áhítozott arra, hogy egy embereket sorban megtámadó alak nyomait kutassa és megkísértse, hogy találkozik vele szemtől szembe, de megint pénz szűkében volt és a kiötlött tervbe jobban beleillett az, ha kicsit összekovácsolódnak. Sejtette, hogy a fiatal kölyök legfőbb vágya minél gyorsabban visszajutni az északiak területére, ám talán keni a máját a gondolat, hogy elkapja a tettest és ezzel minden gyanút lemoshat magáról mind a két királyságban... és akár mind a két egyházban is.
Ki tudja, mire lesz jó majd később, ha itt jó hírnévre tesz szert?
~Persze nem kell sikerrel járnunk. Csak kicsit foglalkozni a dologgal közösen.

Miután végre kiengedtek abból a nyirkos veremből, amiben a protestánsok tartottak, míg ki nem derült, hogy összekevertek valakivel, alig vártam már, hogy valahogy visszajussak az északi földekre.
Mint kiderült, szerencsére csak jó egy nap telt el, így talán még nem keresnek égre- földre. Bern atya nem az az agyonaggódós és árulkodós fajta, talán azt hiszi, kis szabadságra vágyom, de persze nem feszíthetem túl a húrt.
Mindenesetre a történtek után meglep, amikor Fati, mert közben megtudtam a világosbarna bőrű nő nevét is, felteszi a kérdést, hogy vele tartanék-e, hogy megpróbáljuk elkapni azt a valakit, aki miatt majdnem minket kínoztak és öltek volna meg.
- Minek neked kard egyébként? Nem úgy nézel ki, mint aki sűrűn forgatja. – tettem fel a kérdést, ami már elejétől fogva piszkálta a csőröm, de csak most jött el az alkalom, hogy megkérdezzem.
Azonban nagyon meggondolandó volt, hogy vele tartsak-e, hiszen ha sokat késem, akkor lehet a csapat nélkülem indul haza és akkor, mit mondok majd Kather atyának? Ha megint a keresésemre kell indulnia, akkor lehet jobban jártam volna a protestánsok ítéletével.
Viszont, ha sikerülne valamit felmutatni? Akkor, még ha a fülébe is jut mibe keveredtem, könnyebben megúszhatom.
- Mi lenne, ha az egyik kardot nekem adnád, cserébe, ha veled tartok? – válaszoltam némi töprengés után. – De egy, legtöbb két nap, amit rászánhatok. Ha addig nem érem utol a társaimat, akkor halott ember vagyok. A mesterem biztos kitekeri a nyakam.– jelentettem ki határozottan. – De, ha az illető tényleg nekromanta, akkor ez veszélyes is lehet, ezt tudod, ugye? – néztem rá kérdőn.

A játékot inaktivitás miatt LEZÁROM.