A gyaloglás kimerítő... főleg ha azt az ember egész nap teszi. Tegnap egy álmot láttam amiben itt voltam, tehát úgy döntöttem eljövök. Hátha lesz valami ezen az unalmas napon. A nap égeti a tarkómat, már az sem használ, ha oda tartom a köpenyemet. Jobban belegondolva, jobb itt "napozni" mint a Kősivatagban. Az árnyékomon kívül semmit nem látok olyan vakító a fény. Mormogok magamban és dúdolok...
Igazából azt sem tudom hova megyek, csak próbálom a fejemben tartani a helyet amit álmomban láttam. A fák mindenütt ugyan olyanok, és sehol sem sűrűbb, vagy ritkább mint máshol. A távolban már látom a falvakat. Ezek szerint tettem egy kört, ami eléggé felbosszant.
Nem értem miért álmodtam erről a helyről, ha rég voltam itt és semmit nem találni erre.
- Hát ez remek! - tört fel belőlem az idegességem hangja. Nehéz elfogadnom hogy vissza kell mennem. De mit mondjak azoknak akik kérdezősködnek? Azt hogy megvan amit kerestem? Nem, nem fogok hazudni. Ha pedig azt mondom tévedtem, majd lesz min nevetniük...
Egy percre leülök, mert márkezdenek zsibbadni a lábaim. Addig-addig nyújtózkodom, míg valami szokatlan valami kerül a kezem alá, ahogy végigcsúsztattam végtagjaimat a földön. Felkelek, hogy jobban szemügyrevehessem. Egy ruhadarab. Csak egy cafat, és elég sáros.
Talán mégsem járok rossz helyen! De az is megleglehet, hogy egy vándor megtépázott ruhájából szakatt le. Valaki jön a falvak felől. Messze van nagyon, de biztosan erre tart. Egy pillanatra az is megfordult a fejemben, hogy képzelődök a nagy meleg miatt. Figyelmen kívül hagyom a dolgot és tovább ballagok, meredten vizslatva a talajt, hátha találok még valamit.
Igazából azt sem tudom hova megyek, csak próbálom a fejemben tartani a helyet amit álmomban láttam. A fák mindenütt ugyan olyanok, és sehol sem sűrűbb, vagy ritkább mint máshol. A távolban már látom a falvakat. Ezek szerint tettem egy kört, ami eléggé felbosszant.
Nem értem miért álmodtam erről a helyről, ha rég voltam itt és semmit nem találni erre.
- Hát ez remek! - tört fel belőlem az idegességem hangja. Nehéz elfogadnom hogy vissza kell mennem. De mit mondjak azoknak akik kérdezősködnek? Azt hogy megvan amit kerestem? Nem, nem fogok hazudni. Ha pedig azt mondom tévedtem, majd lesz min nevetniük...
Egy percre leülök, mert márkezdenek zsibbadni a lábaim. Addig-addig nyújtózkodom, míg valami szokatlan valami kerül a kezem alá, ahogy végigcsúsztattam végtagjaimat a földön. Felkelek, hogy jobban szemügyrevehessem. Egy ruhadarab. Csak egy cafat, és elég sáros.
Talán mégsem járok rossz helyen! De az is megleglehet, hogy egy vándor megtépázott ruhájából szakatt le. Valaki jön a falvak felől. Messze van nagyon, de biztosan erre tart. Egy pillanatra az is megfordult a fejemben, hogy képzelődök a nagy meleg miatt. Figyelmen kívül hagyom a dolgot és tovább ballagok, meredten vizslatva a talajt, hátha találok még valamit.