Elsőként ezt a cukiságot dobnám be:
Harci legyező
Jellemző: párban jár, bájolható
Neveik: Cincál és Szaggat
Anyaga: acél, holdezüst, gyöngyházas kagylóberakással és csipkével
Tartóssága: 25 év
Mérete zárt állapotban: 35 x 6 cm
Mérete nyitott állapotban: 68 cm
Vágófelületek hossza: 23 cm
Markolatok hossza: 12 cm
Súlya: 1,3 kg
Leírás:
Több kis tőr összekapcsolásából készült, ez már első ránézésre is látszik. Pengéi különleges vonalúak, kecsesek, igen élesre fentek. Díszítés csak a "markolatokon" van, a két legszélső pengén, erősen lilás gyöngyházas kagylóberakással csipke minta van rájuk felhordva, mely a pengéken véset formájában folytatódik. A pengék összefogásáért középen egy láncszem felelős (ami miatt akár elemeire is szedhető a fegyver), valamint a széles fekete, leveleket mintázó csipkeszalag. A láncszemekbe egy-egy fekete selyemszalagot is fűzött, hogy könnyen felakaszthatóak legyenek akár övre, akár a csuklóira.
Páros fegyver, egykezes mindkettő, az ujjakat a markolatok közé csúsztatva és így marokra fogva használható - úgymond az ujjak, karmok pótlása-, meghosszabbításaként.
Kialakítása és anyaga miatt könnyűnek mondható fegyver.
Képességek:
Név: Életre keltés
Szint: 2
A fegyvert a földre helyezve vagy eldobva az felveszi megsebzett tulajdonosa alakját. Ez az illúzió mozogni képes, a tulajdonos gondolatait kifejezheti, ám harcképtelen. Célja az ellenfél megzavarása, megtévesztése, félrevezetése.
Egyszerre csak egy fegyveren alkalmazható, naponta legfeljebb egyszer használható fegyverenként. Hatása maximum 10 percig tart.
Története:
Igen friss jószág, még talán három éve sincs, hogy elkészült. Igen drága volt az elkészítése, már csak a hozzá felhasznált anyagok miatt is - és mert a kovács, akinek keze nem feltétlenül az ilyen törékeny, kecses vonalakhoz és könnyű holmikhoz szokott, rengeteg időt beleölt, hogy tökéletes legyen a mestermű. A legjobb kereskedőktől szerezte be hozzá az anyagot az utolsó láncszemig, hogy a tárgy minden szempontból megfeleljen megrendelőjének, hogy az mindenképp megfizesse a megígért árat.
Ám mire elkészült a mesterművel, a megrendelő, a sötételf hölgy sajnálatos módon elhunyt egy párbajban szerzett seb elfertőződése miatt.
Szegény kovács urunk így nem számíthatott túl sok jóra az igényes, "egyedi", de nagyon drága fegyverrel kapcsolatban. Próbálta rásózni erre-arra, de mindenki drágállotta, és túl nőiesnek, vagy hivalkodónak találta. Így kénytelen volt áron alul megválni tőle, s egy ékszerkereskedőre bízta, hátha az túl tud adni rajta. Őtőle viszont már csak egy ócskáshoz került a holmi, és itt jön képbe a mi Yenánk.
Nagyon megtetszett neki a fegyver külleme, noha ő maga nem sűrűn keveredett még párbaj-helyzetbe. Egyszerűen a szépsége és épp a hivalkodó mivolta fogta meg leginkább. Aztán már az is, hogy egycsapásra ketten lehetne, és nem csak a tükörben csodálhatná magát. Sőt, mi több: még hallhatná is magától az ő gyönyörű hangján azt, amit épp hallani akar.
~Hát nem csodálatos? Épp nekem való!~
El akarta lopni, de az ószeres túl éber volt mindig, valahányszor ellátogatott hozzá. Így kénytelen volt összekaparni a rávaló négyezer Váltót. Igaz, ezzel nem volt feltétlenül nehéz dolga, de örökkévalóságnak érezte azt a nagyjából két hetet, s folyton azon aggódott, vajon megvárja-e őt a kis szépsége, vagy egyszercsak lába kél majd?
Hát megvárta. Yena azóta is igen büszke a szerzeményeire, sokat gyakorol velük - ha más nem is, legalább azt próbálgatja, hogyan esik legjobban kézre, s hogyan leggyorsabb kinyitni, összecsukni. Forgatja, suhogtat velük... S alig várja, hogy végre felavathassa őket, és megcsodálhassa, hogy valóban milyen szépen mutat a vörös a lilával és az ezüsttel együtt.
Harci legyező
Jellemző: párban jár, bájolható
Neveik: Cincál és Szaggat
Anyaga: acél, holdezüst, gyöngyházas kagylóberakással és csipkével
Tartóssága: 25 év
Mérete zárt állapotban: 35 x 6 cm
Mérete nyitott állapotban: 68 cm
Vágófelületek hossza: 23 cm
Markolatok hossza: 12 cm
Súlya: 1,3 kg
Leírás:
Több kis tőr összekapcsolásából készült, ez már első ránézésre is látszik. Pengéi különleges vonalúak, kecsesek, igen élesre fentek. Díszítés csak a "markolatokon" van, a két legszélső pengén, erősen lilás gyöngyházas kagylóberakással csipke minta van rájuk felhordva, mely a pengéken véset formájában folytatódik. A pengék összefogásáért középen egy láncszem felelős (ami miatt akár elemeire is szedhető a fegyver), valamint a széles fekete, leveleket mintázó csipkeszalag. A láncszemekbe egy-egy fekete selyemszalagot is fűzött, hogy könnyen felakaszthatóak legyenek akár övre, akár a csuklóira.
Páros fegyver, egykezes mindkettő, az ujjakat a markolatok közé csúsztatva és így marokra fogva használható - úgymond az ujjak, karmok pótlása-, meghosszabbításaként.
Kialakítása és anyaga miatt könnyűnek mondható fegyver.
Képességek:
Név: Életre keltés
Szint: 2
A fegyvert a földre helyezve vagy eldobva az felveszi megsebzett tulajdonosa alakját. Ez az illúzió mozogni képes, a tulajdonos gondolatait kifejezheti, ám harcképtelen. Célja az ellenfél megzavarása, megtévesztése, félrevezetése.
Egyszerre csak egy fegyveren alkalmazható, naponta legfeljebb egyszer használható fegyverenként. Hatása maximum 10 percig tart.
Története:
Igen friss jószág, még talán három éve sincs, hogy elkészült. Igen drága volt az elkészítése, már csak a hozzá felhasznált anyagok miatt is - és mert a kovács, akinek keze nem feltétlenül az ilyen törékeny, kecses vonalakhoz és könnyű holmikhoz szokott, rengeteg időt beleölt, hogy tökéletes legyen a mestermű. A legjobb kereskedőktől szerezte be hozzá az anyagot az utolsó láncszemig, hogy a tárgy minden szempontból megfeleljen megrendelőjének, hogy az mindenképp megfizesse a megígért árat.
Ám mire elkészült a mesterművel, a megrendelő, a sötételf hölgy sajnálatos módon elhunyt egy párbajban szerzett seb elfertőződése miatt.
Szegény kovács urunk így nem számíthatott túl sok jóra az igényes, "egyedi", de nagyon drága fegyverrel kapcsolatban. Próbálta rásózni erre-arra, de mindenki drágállotta, és túl nőiesnek, vagy hivalkodónak találta. Így kénytelen volt áron alul megválni tőle, s egy ékszerkereskedőre bízta, hátha az túl tud adni rajta. Őtőle viszont már csak egy ócskáshoz került a holmi, és itt jön képbe a mi Yenánk.
Nagyon megtetszett neki a fegyver külleme, noha ő maga nem sűrűn keveredett még párbaj-helyzetbe. Egyszerűen a szépsége és épp a hivalkodó mivolta fogta meg leginkább. Aztán már az is, hogy egycsapásra ketten lehetne, és nem csak a tükörben csodálhatná magát. Sőt, mi több: még hallhatná is magától az ő gyönyörű hangján azt, amit épp hallani akar.
~Hát nem csodálatos? Épp nekem való!~
El akarta lopni, de az ószeres túl éber volt mindig, valahányszor ellátogatott hozzá. Így kénytelen volt összekaparni a rávaló négyezer Váltót. Igaz, ezzel nem volt feltétlenül nehéz dolga, de örökkévalóságnak érezte azt a nagyjából két hetet, s folyton azon aggódott, vajon megvárja-e őt a kis szépsége, vagy egyszercsak lába kél majd?
Hát megvárta. Yena azóta is igen büszke a szerzeményeire, sokat gyakorol velük - ha más nem is, legalább azt próbálgatja, hogyan esik legjobban kézre, s hogyan leggyorsabb kinyitni, összecsukni. Forgatja, suhogtat velük... S alig várja, hogy végre felavathassa őket, és megcsodálhassa, hogy valóban milyen szépen mutat a vörös a lilával és az ezüsttel együtt.