Gloria pályázatai

Név: Első kenet
Szint: ?
Ár: ?
Leírás: A pap/apáca egy keresztet rajzol fel a vérével a buzogányára, mellyel ha sikeresen képes eltalálni az élőholt homlokát, az megbénul három másodpercre.

Név: Utolsó kenet
Szint: ?
Ár: ?
Leírás: A pap/apáca erősen rámarkol keresztjére, majd a megbénult élőholt teste elött mondja el gyorsan „Az atya, a fiú, a szentlélek nevében, Ámen” Ekkor a vérével keresztet rajzol az élőholt homlokára, melyel kiszabadítja annak lelkét a húsbörtönéből.

Név: Mennyek fénye
Szint: ?
Ár: ?
Leírás: A pap/apáca képes a szentséget koncentrálni a buzogányába, vagy a kezébe, mely attól erős, arany és fehér színben kezd világítani, ami tökéletesen világítja meg a közepes távolságokat. Ez a fény, képes az élőholtak, és vámpírok nyomait láthatóvá tenni. A fény visszaverődik a lábnyomaikon, és a kézlenyomataikon, melyek így egy ezüstös csillogást kapnak. Ha magát az egész lényt világítaná meg, akkor az az egész lény kezd csillogásba. A megidézés után öt percig aktív, vagy ameddig meg nem szüntetik.

Név: Oltalmazó érintés
Szint: ?
Ár: ?
Leírás: A pap/apáca, keze fehér és arany színben kezd pompázni, mellyel, ha megérint valakit, azt egyszer, képes arrébb mozdítani, egy olyan támadás elől, ami biztosan eltalálná az oltalmazottját. Ehhez a papnak/apácának látnia kell a jelenetet, nem automatikus! Az oltalmazotton, egy fehéren izzó kézlenyomat marad ott, ahol a képességgel hozzáértek. Egy emberen egy jel lehet, egy használat után elhalványul és eltűnik, de az eltűnés után, újra felhelyezhető.

Név: Keresztpajzs
Szint: ?
Ár: ?
Leírás: Az apáca/pap keze fehér, és arany fényben kezd el izzani, és két suhintással egy keresztet rajzol fel maga elé. Ekkor a bal kezével meglökve, két darab aranykör jelenik meg. A kereszt erre a lökésre megnő, és két méteres, arányos alakot vesz fel, melyet a körök is követnek. A kereszt előtti tér, oválisan töltődik fel szentmágiával, mely képes a két méteres kör mögött állókat, megvédeni a távolsági (mágikustól és nyilaktól)támadásoktól. Az apáca/pap nem mozdulhat a helyről, különben megszűnik a varázslat, és a távolsági támadások erejével megegyező manát fogyaszt.

Név: A mennyek útja
Szint: ?
Ár: ?
Leírás: A pap/apáca képes megidézni az általa elképzelt, és megannyiszor említett út manifesztációját, mely képes maximálisan öt méteres szakadékokat áthidalni, ezzel fél percig, gyorsabb haladást elérni.Működik bármilyen nehéz terepen, mocsáron folyó felett stb.

Név: Szűzanya fátyla
Szint: ?
Ár: ?
Leírás: A pap/Apáca imádságra kulcsolja kezét, melyet erősen a szívéhez szorít. Ekkor felettük, egy aranyló glória jelenik meg, melyből egy fehér fátyol hull alá, és fedi le a papot/apácát, és a körülötte három méteren belül levőket. Ez a fátyol, úgy viselkedik a külső támadások (mágikus és fizikai) hatására, mint valami mindent lepergető anyag. A támadások, lesiklanak rajta, melyek utána a földbe csapódnak, vagy továbbszállnak. Három támadást képes így kivédeni, majd felszakadozik.

Név: Rejuvenatio
Szint: ?
Ár: ?
Leírás: Gloria tíz másodperc imával képes akár halálos sérüléseket is teljesen begyógyítani egy emberen. Egymás után maximum 5 közepes VAGY 1 halálos sebet tud begyógyítani, utána legalább egy órát pihennie kell. A seb a gyógyítás ideje alatt arany fénnyel ragyog.

Név: Rejuvenatio - II
Szint: ?
Ár: ?
Leírás: A rejuvenatio képességet képes egy időben 3 körülötte álló emberre kiterjeszteni, az előzővel azonos feltételekkel.

Név: Purificatio II
Szint: ?
Ár: ?
Leírás: Az alap Purificatio képesség egy módosítása. A pap egy rövid imával eltöröl minden ártó hatást a célpontról (aki jó esetben egy szövetségese). Ez vonatkozik a különböző őrjítő támadásokra is, bénításokra, de olyanokra is, amit a pap szövetségesének morálját támadják. Szintén két óránként egyszer használható.

Név: Sententia
Szint: ?
Ár: ?
Leírás: A Sacra Lux erősebb változata, ahol egy öt méter sugarú körben szint*1 sacra lux csap le az égből véletlenszerű helyre. Csak a szabad ég alatt használható, csatánként egyszer.

Név: Imperium
Szint: ?
Ár: ?
Leírás: Gloria képet szint*5 % varázserejét átadni egy általa meghatározott szövetségeségnek, ám ez neki kétszer annyi varázserőbe kerül, és egy másodpercig tart maga az átadás. Ekkor az adött szövetségest halványkék aura veszi körül, amint megtörtént az átadás az aura eltűnik. Csatánként egyszer használható.

Pályázat a következőre: Alapvető elsősegély

- Nővér! Glória nővér!
Magdolna nővér hangja távolinak, már-már túlviláginak tűnt a csatazaj és a betegek fájdalmas nyögései között. Vér… Vér mindenhol… A sátor istállónak is beillett volna, amikor először beléptem, de most lépni sem tudtam a sebesültektől. Izzadtság szag volt, fémes vérszag, húgyszag, ürülék… Úgy éreztem megint felfordul a gyomrom, pedig már kétszer hánytam. Nem bírtam megmozdulni. A lábaim ólmosak voltak, a karom mintha nem is a sajátom lett volna. Talán már lélegezni sem lélegeztem.
Csatt.
A felettesem keze vöröslő nyomot hagyott az arcomon, ahogy pofonvágott, de mégis üdítő volt a fájdalom, mert tudtam, hogy sokakkal ellentétben én még életben voltam.
- Ébresztő! Az a férfi mindjárt elvérzik csináljon nyomókötést!
A tekintetem a mutatott irányba vándorolt, de nem láttam mást csak vöröset.
- Nem… nem tudom, hogy kell.
Az apáca felsóhajtott, majd intett egy másik nővérünknek, aki karon ragadott, és odahúzott, kezében két köteg gézzel. Letérdelt a férfi mellé, én pedig követtem a mozdulatát.
- Ezt szorítsd rá. Nem, ne oda! Oda az érre. Jó. Mondom szorítsd ameddig már nem jön alóla vér!
Úgy szorítottam, ahogy vékony ujjaim csak tudták, de az anyag egy pillanat alatt tocsogott a borvörös életnedvtől. Odatettem még egyet. Majd még egyet.
- Jó. Most kösd át, de ne engedd el. Fél kézzel!
Bárhogy próbáltam, a feltekert kötszer kicsúszott a kezemből. Végül a végét odaszorítottam a másik adag anyaghoz, és elkezdtem körbeteketni.
- Szorosabban!
Újrakezdtem, ezúttal még szorosabban, de a kötés megint szét esett. Harmadszorra is nekifogtam.
- Lehet össze kéne varrni… - jegyeztem meg csöndesen, mire kaptam egy újabb pofont.
- Nincs időnk hímezgetni! Ez itt a hadsereg, nem pedig valami kisasszony gyűlés! Ha arra vágysz húzz vissza a kastélyodba!
Összeszorítottam az ajkaimat, ameddig már abban sem maradt vér, de a tekintetem elfátyolosodott, és minden összefolyt a szemeim előtt. Mégsem szóltam semmit. Betűrtem a kötszer végét az előző alá, majd felálltam, és követtem a nővért tovább. Hogy is hívták? Mária? Anna? Esther? Egy hónapja voltam a rendházban, de nem sikerült még mindenki nevét megjegyeznem. A következőnek egy nyíl ált ki az oldalából. Az oldalára fordítottuk, majd a másik szakértő szemmel vizsgálta meg.
- Normális esetben mit csinálunk, hogyha nyilat kap a katona?
Tanácstalanul ráztam meg a fejem, a torkomat pedig megint elkezdte szorítani a sírás. Fogalmam sem volt róla, mit kell ilyenkor csinálni.
- Önts rá pálinkát. - én megtettem ő pedig nemes egyszerűséggel meggyújtotta rajta az alkoholt. A láng fényessége szinte bántotta a szemem. - Hevíts fel egy másikat.
Nem tudtam mibe kellett volna, de végül kerestem egy tálat, amiben még volt parázs. Tettem bele gallyakat, megpróbáltam tüzet szítani, és beletartottam a tőrt, közben a másik tovább magyarázott.
- Mivel a nyíl rossz helyen van, nem tudjuk átütni a testén. Ha vállba megy, vádliba, vagyis ahol nincs létfontosságú szerv, ott átnyomjuk a testén. Üvölteni fog, fájdalmas lesz, de még mindig jobb, mintha kihúznánk, értve vagyok?
Erőtlenül bólintottam.
- Namost itt ezt nem tudjuk megtenni, tehát teszünk egy vágást így… - a férfi felüvöltött. Alig hallottam a nővér szavait olyan fülsüketítő volt, olyan szívbemarkoló. Miért kellett szenvedniük? Miért kellett ilyen fájdalmat átélnie annak, aki az Urat szolgálta, ha Krisztus már elszenvedett helyettünk minden büntetést? - Meg bevágjuk még itt is, most pedig kihúzzuk a nyilat és… Szorítsd rá a tőrt, most!
Kicsit késve mozdultam, de szerencsére nem elég későn. A tőr nyomán égett hús bűze csapott meg, a világ pedig elsötétedett a szemeim előtt.
Csatt.
Újabb pofont kaptam, ezúttal Rebekka nővértől. Eszembe jutott a neve. Rebekka.
- Ne most ájulj itt el nekem! Majd ha végeztünk összeeshetsz. Kötszert!
Felálltam és elfutottam a kis szekrénybe a kötszerért. Már láttam, hogy alig van belőle, és biztosan nem lesz elég mindenkinek. A következő katonának a karja félig le volt szakadva…
- Ezt levágjuk.
- Hogy tessék? - csúszott ki a számon, mire Rebekka nővér csak olyan pillantást vetett rám, mint aki szíve szerint tényleg hazaküldene a Blumenfeld birtokra, és most először megfordult a fejemben, hogy lehet jobban jártam volna, ha leélem az életemet, békében egy korosodó báró feleségeként egy viharvert kastélyban. Fogalmam sem volt róla, hogy ilyen lesz. A háború borzalmai mindeddig távoli történetek voltak, amikben a hősök legyőzték a gonoszságot, és diadalt arattak az emberiségnek. Senki sem mondta, hogy a csatában a katonák nem hősökként halnak meg, hanem a saját testnedveikben fetrengve, fájdalomtól üvöltve búcsúznak el az élettől.
- Azt mondtam levágjuk, hevítsd újra a tőrt.
Nem bírtam nézni. Lecsuktam a szememet, miközben Rebekka levágta a férfi kezét. Nem hallottam, ahogyan az izmok kettévágnak, csak a nagy reccsenést, ahogyan eltört a csont. Üvöltés most nem volt, a katona minden bizonnyal más másodpercekkel ezelőtt elájult. Csak akkor nyitottam ki a szemem, amikor elégettem a csonknál az erek végét, majd bekötöztem, hogy később se fertőződjön el. Ennyi még én is tudtam. És mentünk a következőhöz.
Fulladtam. A térdeim remegtek. Egy idő után már a kezem is remegett.
- Varrd össze.
Alig bírtam megfogni a tűt, így a cérnát Rebekka befűzte helyettem. Én pedig varrtam, egy nyílt hasi sebet. Próbáltam a belső szerveket amennyire lehet a helyükre tenni, és nem felsérteni a tűvel. A tekintetem egy pillanatra találkozott az asztalon fekvő katonáéval. Zöld szeme volt. Nem tudom látott-e engem, értette-e mi történik vele, vagy már képtelen volt egyetlen összefüggő gondolatra a fájdalomtól. Elkaptam a szemem és visszafordultam a sebhez. Az öltéseim gyönyörűek voltak, tudtam hímezni, és még így is ment, hogy a kezem remegett.
- Lassú!
A következő már nem volt annyira szép. Siettem, nagyobbak lettek az öltések, de figyeltem.
- Lassú!
A harmadikat, ha látta volna a tanítóm a kastélyban, akkor addig ütötte volna a kezem ez könyvvel, ameddig már nem tudtam volna fogni semmit sem, csakhogy másnapra meglegyen a motivációm, hogy jobban csináljam, de itt más volt a mérce. A varrat összetartotta a sebet és gyorsan készen lett, ennyi számított. És már futhattam is az újabb adag kötszerért.
Nem számoltam a sérülteket, de a végére már gyorsan és szorosan kötöztem, és azt vettem észre, hogy Rebekka nővér egyre kevesebbet üvöltözik velem, a szemem pedig egy idő után kiszáradt, hogy nem nedvesítették könnyek többé. Egy ponton ismét majdnem elájultam, de akkor futás közben. A kezembe nyomtak egy élénkítő italt, lehajtottam és mentem tovább. Újabb kötszer. Újabb adag artéria elégetése. Újabb varrat. Újabb fájdalom. Újabb ordítás. Újabb halál.

Név: Első kenet
Szint: 4
Ár: 2500
Leírás: A pap/apáca egy keresztet rajzol fel a vérével a buzogányára, mellyel ha sikeresen képes eltalálni az élőholt homlokát, az megbénul három másodpercre.

Név: Utolsó kenet
Szint: 4
Ár: 2500
Leírás: A pap/apáca erősen rámarkol keresztjére, majd a megbénult élőholt teste előtt mondja el gyorsan „Az atya, a fiú, a szentlélek nevében, Ámen” Ekkor a vérével keresztet rajzol az élőholt homlokára, mellyel kiszabadítja annak lelkét a húsbörtönéből.

Név: Mennyek fénye
Szint: 3
Ár: 2000
Leírás: A pap/apáca képes a szentséget koncentrálni a buzogányába, vagy a kezébe, mely attól erős, arany és fehér színben kezd világítani, ami tökéletesen világítja meg a közepes távolságokat. Ez a fény, képes az élőholtak, és vámpírok nyomait láthatóvá tenni. A fény visszaverődik a lábnyomaikon, és a kézlenyomataikon, melyek így egy ezüstös csillogást kapnak. Ha magát az egész lényt világítaná meg, akkor az az egész lény kezd csillogásba. A megidézés után öt percig aktív, vagy ameddig meg nem szüntetik.

Név: Oltalmazó érintés
Szint: 4
Ár: 2500
Leírás: A pap/apáca, keze fehér és arany színben kezd pompázni, mellyel, ha megérint valakit, azt egyszer, képes arrébb mozdítani, egy olyan támadás elől, ami biztosan eltalálná az oltalmazottját. Ehhez a papnak/apácának látnia kell a jelenetet, nem automatikus! Az oltalmazotton, egy fehéren izzó kézlenyomat marad ott, ahol a képességgel hozzáértek. Egy emberen egy jel lehet, egy használat után elhalványul és eltűnik, de az eltűnés után, újra felhelyezhető.

"Kit szolgálsz? - Gloooriáááát"

Név: Keresztpajzs
Szint: 4
Ár: 2500
Leírás: Az apáca/pap keze fehér, és arany fényben kezd el izzani, és két suhintással egy keresztet rajzol fel maga elé. Ekkor a bal kezével meglökve, két darab aranykör jelenik meg. A kereszt erre a lökésre megnő, és két méteres, arányos alakot vesz fel, melyet a körök is követnek. A kereszt előtti tér, oválisan töltődik fel szentmágiával, mely képes a két méteres kör mögött állókat, megvédeni a távolsági (mágikustól és nyilaktól)támadásoktól. Az apáca/pap nem mozdulhat a helyről, különben megszűnik a varázslat, és a távolsági támadások erejével megegyező manát fogyaszt. A keresztet felrajzolni egy másodperc.

Név: A mennyek útja
Szint: ?
Ár: ?
Leírás: A pap/apáca képes megidézni az általa elképzelt, és megannyiszor említett út manifesztációját, mely képes maximálisan öt méteres szakadékokat áthidalni, ezzel fél percig, gyorsabb haladást elérni.Működik bármilyen nehéz terepen, mocsáron folyó felett stb.
Kicsit vaciláltam de végül úgy döntöttem ez nem illik be az apáca képességek közé.

Név: Szűzanya fátyla
Szint: 7
Ár: 4000
Leírás: A pap/Apáca imádságra kulcsolja kezét, melyet erősen a szívéhez szorít. Ekkor felettük, egy aranyló glória jelenik meg, melyből egy fehér fátyol hull alá, és fedi le a papot/apácát, és a körülötte három méteren belül levőket. Ez a fátyol, úgy viselkedik a külső támadások (mágikus és fizikai) hatására, mint valami mindent lepergető anyag. A támadások, lesiklanak rajta, melyek utána a földbe csapódnak, vagy továbbszállnak. Három támadást képes így kivédeni, majd felszakadozik.

Név: Rejuvenatio
Szint: 4
Ár: 2500
Leírás: Gloria tíz másodperc imával képes akár halálos sérüléseket is teljesen begyógyítani egy emberen. Egymás után maximum 5 közepes VAGY 1 halálos sebet tud begyógyítani, utána legalább egy órát pihennie kell. A seb a gyógyítás ideje alatt arany fénnyel ragyog.

Név: Rejuvenatio - II
Szint: 6
Ár: 3500
Leírás: A rejuvenatio képességet képes egy időben 3 körülötte álló emberre kiterjeszteni, az előzővel azonos feltételekkel.

Név: Purificatio II
Szint: 5
Ár: 3000
Leírás: Az alap Purificatio képesség egy módosítása. A pap egy rövid imával eltöröl minden ártó hatást a célpontról (aki jó esetben egy szövetségese). Ez vonatkozik a különböző őrjítő támadásokra is, bénításokra, de olyanokra is, amit a pap szövetségesének morálját támadják. Szintén két óránként egyszer használható.

Név: Sententia
Szint: 8
Ár: 4500
Leírás: A Sacra Lux erősebb változata, ahol egy öt méter sugarú körben szint*1 sacra lux csap le az égből véletlenszerű helyre. Csak a szabad ég alatt használható, csatánként egyszer.

Név: Imperium
Szint: 4
Ár: 2500
Leírás: Gloria képet szint*5 % varázserejét átadni egy általa meghatározott szövetségeségnek, ám ez neki kétszer annyi varázserőbe kerül, és egy másodpercig tart maga az átadás. Ekkor az adött szövetségest halványkék aura veszi körül, amint megtörtént az átadás az aura eltűnik. Csatánként egyszer használható.

AZ elsősegély pályázat pedig szintén elfogadva

Pályázat a következőre: Zöld ujjak

Crescencia beteg volt. A lázát napok óta nem tudták rendesen levinni, köhögött, és a pap hiába mondott el bármennyi imát, az aprócska lány teste tűzben égett.
- Nelli, menj ki! - szólt rá Giselle von Blumenfeld bárónő ötödszörre is legidősebb lányára, vagyis, rám. Makacsul ráztam meg a fejem. Cenci beteg volt, és segíteni akartam neki, de hiába vittem oda mellé a babámat, Annát, akivel mindig játszani akart, de sosem engedtem neki, majd Sir Eduardot, a posztóból varrt kitömött medvét, aki elűzte a rémálmaimat, a húgom nem akart felkelni és játszani velük. Maria, a szakácsnő nagy húsos tenyerével kézen fogott, és elkezdett kifelé húzni a szobából.
- De nem akarok menni! Itt akarok maradni ápolni anyával Cencit! - toporzékoltam, és kitámasztottam a lábammal az ajtófélfát. Maria gondterhelten sóhajtott fel, mint akinek már borzalmasan elege volt a folyamatos hisztiből, de nem szólhatott rá a ház úrnőjének a gyerekére, félve attól, hogy elbocsájtják.
- Jöjjön kisnagysád’, segítsen inkább nekem.
Nem engedtem el az ajtófélfát, mire Maria erősebbet rántott rajtam.
- Együtt segíthetünk Crescencia kisasszonynak, de ahhoz össze kell gyűjtenünk néhány dolgot. Most valóban segíteni akar, vagy ahhoz már lusta és jobb szeret az ágy végében ücsörögni?
Ez hatott. Nem akartam lusta lenni, hanem tényleg csinálni akartam valamit, még ha hatéves fejjel nem is tudtam igazán, hogy mit kellene tennem. Érdeklődve néztem fel Mariára, és hagytam, hogy megkönnyebbülten végighúzzon a kastély folyosóján, majd egyenesen le a cselédlépcsőn át a konyhakertig.
Érdeklődve néztem végig az apró udvaron, ahol azelőtt soha nem jártam. Meg volt mondva, melyik a mi hálószobánk, a játszószobánk, melyik az a gyönyörű parkosított kert, ahol fogócskázhattunk, és mindez akkora volt, hogy nem is jutott eszünkbe mennyi titkot rejthetett mély a kastély. A konyhakert egyáltalán nem volt szép, de amikor megláttam a karókon felfutó borsót, arrébb pedig egy tőben az éppen érő úritököket, hamar megértettem, hogy egyáltalán nem is az volt a céljuk, hogy a szemet gyönyörködtessék.
- Maria, innen jön az ennivaló, amit utána a levesbe főzöl?
A nő bólintott. A szeme vizenyős volt, a haja szőke, a bőre pedig elképesztően fehér. Nem tudtam mennyi idős lehetett, de egy olyan kislánynak, mint én voltam minden felnőtt öregnek látszott.
- Egy részük innen, kisasszony.
- És akkor most levest fogunk főzni Cencinek?
A nő melegen mosolyodott el majd ismét kézen fogott, és a kert egy távolabbi részébe vezetett. Próbáltam óvatosan lépkedni, hogy a kis cipőm és a szoknyám alja se legyen saras, mert akkor anya nagyon összeszidott volna.
- Nem egészen, Cornelia kisasszony. A konyhakertben nem csak étel nő, hanem gyógyító növények is, nézze csak, például ez. - Maria letépett egy virágot, ami pont olyan volt, mint azok a virágok, amiket rajzolni szoktak. Sárga közepe volt, mint a méz, körülötte pedig sok fehér szirom. - Ez kamilla. Teát fogunk főzni belőle, a gőze pedig ki fogja tisztítani Crescencia kisasszony orrait.
- Kamilla úgy mint, Cami kishúgom?
- Pont úgy. A húga a virágról kapta a nevét. - bólintott Maria, majd tovább ment egy nagyon erős illatú bokorhoz, és egy vászonra elkezdte letépkedni. - Gyere segíts.
- Ez micsoda Maria?
- Ez kakukkfű, és most ez az, ami a legjobban kell nekünk. Erős főzetet fogunk belőle csinálni Crescencia köhögésére. Ott, a tövénél tépd le.
- Az összeset?
A nő felnevetett én pedig összehúzott szemekkel néztem fel rá.
- Dehogy az összeset. Ha minden ágát leszednénk, akkor nem tudna életben maradni. Így ha hagyunk neki, akkor jövőre újra virágozni fog, amit leszedhetünk, így összességében több lesz nekünk.
Bólintottam, ez logikusnak tűnt. Leguggoltam a bokor mellé, de mire rájöttem, hogy így koszos lesz a ruhácskám már késő volt. Reméltem, hogy anya meg fogja érteni, hogy Cencinek szedünk gyógyszert.
Hamar megtöltöttük a vásznat, de még annál is hamarabb untam el magam.
- És az ott mi? - mutattam egy másik rózsaszín virág felé, ami egy kis ér mellett nőtt.
- Az ott feketenadálytő. Az úrnak készítünk belőle kenőcsöt a térdére. Tudja fáj neki, mióta megsérült.
Emlékeztem rá, hogy apa lova megbokrosodott és leesett róla. Jól megütötte magát, utána viszont mind elmentünk a templomba hálát adni, hogy nem esett ennél sokkal nagyobb baja.
- És mit adunk, ha valakinek fáj valamije? Mondjuk fáj a feje? - néztem körbe érdeklődve, hátha tudunk szedni arra is valami virágot, de csalódnom kellett.
- Arra máktejet szoktunk adni, de attól még a kisasszony is elaludt legutóbb. Hogyha valami olyan kell, hogy éberek tudjunk maradni, akkor nyírfakérget szoktunk rágni, de ahhoz ki kell menni a kastélyon túlra.
Bólogattam, és igyekeztem minden megjegyezni.
- És mi az, amit anyának szoktál adni, ha ideges?
- Az macskagyökér kivonat, kisasszony…. - Maria hirtelen elgondolkozott. - De tudod mit? Van egy gyógynövényes könyvem valahol szép rajzokkal. Ha gondolja megkeresem magácskának. De vigyázz… Tudod kik azok, akik ismerik a füvek minden csínját-bínját?
- Aaaaaaaa….. a tündék?
- A boszorkányok!
- A boszorkányok! - ismételtem meg én is felsikkantva és egészen elborzadtam. - Maria… Te boszorkány vagy?
A szakácsnő felnevetett, őszintén és ízesen.
- Nem vagyok kisasszony. Én csak ismerem a növényeket, és ételt tudok készíteni belőlük. A boszorkányok ennél sokkal nagyobb hatalommal bírnak.
Minden kisgyerek félt a boszorkányoktól, így én is, ezért örültem, hogy Maria nem tartozott közéjük. Ez után elmentünk a konyhába, hogy főzeteket készítsünk a növényekből, amik éppen csak leszedtünk. Kiderült, hogy a raktárban még nagyon sok szárított gyógynövény volt eltéve, amiket máskor kellett learatni, és a legkülönfélébb problémákra nyújtottak orvosságot. Úgy döntöttem, hogy ha nagy leszek akkor én is fogom tudni az összes növényt és az összes írt a betegségekre, és persze mindenkinek el fogom mondani előtte, hogy nem vagyok boszorkány, csak félig tündérhercegnő.
Maria másnapra megkereste nekem a kis könyvet, amiben minden féle furcsa növény rajta is volt, és amennyire ki tudtam betűzni, az is ott volt mit mikor kell leszedni, és pontosan melyik részében van az orvosság, a gyökerében, a levelében vagy a virágjában. Ameddig Cenci meg nem gyógyult, mindig ezt olvasgattam az ágya mellett, Maria pedig esténként kikérdezett az aznapi leckéből.
Anya sem bánta, mert szerinte hasznos volt ismerni ezeket a dolgokat, és legalább addig is csöndben voltam. Minden nap vittem a húgomnak valamilyen teát, amit főztünk a konyhán, és segítettem neki, hogy belélegezze a kamilla főzetet, egy hét múlva pedig Sir Eduárd ismét az én rémálmaim ellen harcolhatott.

Ez egy (újfent) elképesztően aranyos kis történet lett, és ahogy pirvátban is mondtam főleg azért, mert nagyon komolyan veszed a nagyon cuki apró motívumokat, pont ahogyan egy ilyen korú gyerek tenné. A pályázatot elfogadom, használd egészséggel.

Név: Fegyverszentelés
Szint:?
Ár:?
Leírás: Mint sok más pap és egyházi személy, Gloria is képes megáldani fém-fegyvereket, a holdezüstöt permanensen is. Ezáltal ha fél órán imádkozik a megfelelő szent szövegeket énekelve közben, képes megáldani a puskájába való golyókat. Ezek a golyók ameddig ki nem lövi őket töltve maradnak szentséggel, utána pedig amúgy is használhatatlanok, így nem kell hozzá semmilyen speciális fém, csak megfelelő mennyiségű idő. Naponta egyszer használható.

Legyen négyes szint, 2500 váltó és csak a közérthetőség végett tegyük hozzá, hogy a harminc perces ima játék közben nem csak Gloria lőszerét teszi szenté, hanem a csapattársaiét is.

Pályázat alkimista mesterre:

Óvatosan nyitottam ki a műhely ajtaját, de még így is szinte azonnal megcsapott a különböző szárított növények súlyos aromája. A szobában félhomály uralkodott, de ezen nem csodálkoztam. Sertoria nővér ugyanis, aki ellátta a Szent Brünhilda nővéreit különböző alkimista főzetekkel, szinte teljesen vak volt. Valójában nem voltam benne biztos, hogy már teljesen elveszítette-e a szeme világát, vagy még meg tudta állapítani a fény irányát legalább. A tudományunk nem terjedt addig, hogy megállítsuk a betegséget, amit a köznyelv csak zöldhályogként emlegetett, noha se nem zöldült be tőle a beteg szeme, és nem is volt látható az a bizonyos hályog sem, mint szürke testvérénél. Szomorú volt látni, hogy szépen lassan elveszítette a látását, majd végül szinte már sohasem láttuk a műhelyén és miséken kívül. Szégyellte, hogy segítséget kellett kérnie már csak egy sétához is, és hogy nem volt képes mások segítsége nélkül boldogulni, így bevonult a saját kis birodalmába, ahol senki sem ismerte ki jobban magát nála.
- Sertoria nővér! - szóltam be hozzá. A világért sem szerettem volna megijeszteni, hogy mögé lopakodok, de érdekes módon minél kevesebbet látott az öreg apáca, annál nehezebben sikerült anélkül körülötte settenkednünk, hogy ne hallotta volna meg.
Ha az Úr az egyik kezével el is vett valamit, a másikkal mindig sokkal többet adott. Bár a nővér már nem látott, az összes többi érzéke kifinomultabb lett. hallotta az egereket elsuhanni a padlón, így néhány hónapja beszerzett egy macskát, az illatából és a tapintásából pedig tökéletesen tudta, hogy éppen melyik növény került a kezébe.
- Magácska az, Glória nővér?
A hangja valahonnan a hátsó helyiségből hallatszott, ahol a növényeket szárította.
- Igen, én vagyok! A leltár miatt jöttem.
Belesúgtam egy üres vödörbe, ami nagy robajjal gurult el, majd a következő lépésemnél hangos, panaszos nyávogással szaladt el Arthur nyalogatni a farkát amire éppen rátapostam. Alig láttam valamit ebben a homályban, így a polcokat kitapogatva haladtam a fal mellett, és jutottam el végül a kis ajtóig, ami a kamrába vezetett. Meg mertem volna esküdni rá, hogy a nővér kuncogott az ügyetlenségemen, de ez nem tántoríthatott el a célomtól.
Végül nagy nehezen bebotorkáltam a hordókkal és üvegcsékkel megrakott kis helyiségbe. Sertoria nővér az asztalnál állt, és úgy hallottam, hogy mozsárban összetör valamit. Automatikusan hunytam be a szemem, hogy jobban halljak, ha már csak homályos körvonalakat láttam, vagy talán már azt sem, és csupán az elmém és a korábbi emlékeim játszadoztak velem, amikor még nem volt becsukva a zsalu.
- Tudta, Gloria nővér, hogy a szárított hozzávalók, ha el vannak zárva fény elől, akkor jobban magukban tudják tartani a hatóanyagokat? Mintha a Nap fénye kilopná belőlük a gyógyító esszenciát.
Megráztam a fejemet, de rögtön észbe is kaptam.
- Nem tudtam.
Az öreg nővér felköhögött. Csúnya nedves köhögése volt, olyan, amit télvíz idején szoktak elkapni azok, akiknek nem jutott elég tüzifa a kandallóba.
- Jól van, nővér?
- Persze jól vagyok… Csinálna nekem egy teát ha megkérem? Hagyja majd én begyújtok nehogy megégesse magát…
Ameddig az apáca elment a kis tűzhelyig a másik szobába, addig én a hordók felé vettem az irányt. Hársfa kellett, némi kakukkfűvel, és méz, a toroknak ez tett a legjobbat, és felmelegítette az átfázott mellkast is. Eleinte tanácstalan voltam, hogyan is fogjak neki, majd találomra belenyúltam az első hordóba. Apró leveleket éreztem és kis sárga gömböket, de biztos csak az után lehettem benne, hogy megszagoltam a kezem. Kamilla volt, minden kétséget kizáróan. Igyekeztem megjegyezni, hanyadik hordó volt, majd ugyan ezen az elven végig haladtam a többin is. Nagyrészüket felismertem, a kakukkfű és a hársfa pedig semmivel sem voltak összetéveszthetők. Kigyűjtöttem mindből egy kis marékkal egy tányérba, amit a polcon tapogattam ki, majd folytattam az üvegekkel. Elsőre megtántorodtam, amikor a kámfor erős illata szinte arcul csapott, utána pedig már óvatosabban próbálkoztam. Végül meg lett a méz is.
Amikor kimentem a másik helyiségbe a kincseimmel Sertoria nővér már javában forralta a vizet egy kis ón kannában az aprócska tűzhelyen.
- Minden itt van.
- Mi minden?
- Hárs, kakukkfű, méz, és kicsit hoztam a kamullával is, nem árthat, ha felütjük vele. - válaszoltam.
- Magdolna nővértől tanulta mindezt?
- Részben. - mosolyogtam rá. - Mindig is érdekeltek a növények, már kislány koromban is szerettem őket, főleg mikor rájöttem, hogy sok betegséget tudnak elűzni, majd később még jobban amikor kiderült, hogy ennél még többet is tudnak, ha a megfelelő hozzávalókat párosítjuk.
A tűz halványan megvilágította a nővér arcát, így láthattam, hogy ő is elmosolyodott.
- A leltár miatt jött. - emlékeztetett rá.
- Áhh igen, valóban. A gyógyitalokból teljesen kifogytunk, élénkítő italból maradt összesen három üvegünk. Mágia visszaállító főzetből eleve csak hármat kaptunk, azok el is fogytak… Sajnos a háború nagyon meríti a készleteinket. - tettem hozzá szomorúan. Sertoria nővér felsóhajtott. Sokáig csak csöndben bámultunk a tűzbe, ameddig a víz fel nem forrt. Felálltam, hogy leöntsem a növényeket egy gézen keresztül, hogy a kész teába már ne kerüljenek bele a darabkái.
- Öreg vagyok már, Gloria nővér. Öreg és vak, ezért lassú is. Egyedül nem fogom tudni ellátni az egész rendet. Főleg nem ha ilyen tempóban fogyasztják a főzeteket.
Lehajtottam a fejem. Ebben én is hibás voltam, de mi mást tehettem volna? Mi egyebet használhattunk volna, amikor a varázslatból már kifogytunk?
- Hogyan tudnánk segíteni? - kérdeztem tőle, miközben megfújtam neki a teát és a kezébe adtam az agyagbögre fülét, hogy meg ne égesse magát.
- Maga tehetséges. Vagy legalábbis már eleget tud ahhoz, hogy ne kelljen a nulláról kezdenem a tanítását. Segíthetne itt. Tudom, hogy rengeteg dolga van, de talán jól jönne, ha valaki a terepen is össze tudna ütni ezt-azt, ha kifogyna a készlet.
Megpróbáltam összeszámolni a teendőimet, amik megszaporodtak, mióta a katonáink a fronton harcoltak. Sokszor éjt nappallá téve dolgoztunk, de ettől a városi szegények nem lettek egészségesebbek. Néha még aludni sem volt időm, nem hogy újabb feladatot elvállalni… De ezzel viszont tényleg segíthettem, és azt sem tagadhattam le, hogy nagyon kíváncsi voltam. Ez egy olyan téma volt, ami mindig lenyűgözött, és akkor is szükségem lesz rá, amikor talán véget ér a háború. Ha pedig tudtam mire volt szükség, talán még értékes és ritka hozzávalókat is találhattam.
- Megtisztelő lenne, ha tanítana nővér.
Sertoria felnevetett.
- Akkor leányom, nyisd ki a zsalukat, Szent Brünhilda apácái kifogytak a gyógyitalokból, nem várakoztathatjuk meg őket!

Szívét melengető történet volt, nagyon tetszett. Főleg a koncepció maga lepett meg, nagyon ritkán olvastam hasonló alapon nyugvó történetet. Na de a staféta átadása elkerülhetetlen az évek múltával. Remek kis iras volt, természetesen elfogadom. Indulás kotyvasztani. Ja és ha kérdezik, azért piros, mert eper