[Magánküldetés-Rhony] Breaking Bad in Veronia

A Démonkirálynő meghalt. Téged kifizettek a szedelőzködő táborban, s minden teljesen rendben lenne az életeddel, ha éppenséggel nem tapasztalhattad volna meg a furcsa, simlis alak ajándékát, aminek ismeretében az életed sosem lesz ugyanolyan. Elfogyott... Ugyan még a testi függőség nem állt be, s talán képes vagy úgy viselkedni, mint az elvárható lenne tőled, de ez nem sokáig fog majd így maradni, s vágyakozva, álmodozva ébredsz ezen tényre rá, ahogy a sátradban egy álom nélküli éjszaka után fáradtan emelkedsz fel. Itt kell még lennie annak a fazonnak, akitől az a csodálatosan jó anyag származott... A nyom még forró... Induljon hát Veronia első, igazi drogtúrája, fű, ópium, varázsgomba, bármi ami kell! Kezdődjön a junkie elf története.

*Egy égési sérülés a vállon és egy nyíl által ütött seb a kézen, kevesebb után is fordult már valaki alkoholhoz és egyéb kedvjavító szerekhez. Bár nem feltétlen fog olyan mély nyomot hagyni az illetőben, mint ahogy az a „különleges növényi olaj” tette hősünkkel. Az érzés.. a színek.. a látvány.. a rég elhunyt szeretteinek a hallucinációja, lehetne még sorolni, de felesleges. A lényeg csak annyi, hogy.. ~KELL! *Ezt már akkor tudta mikor az utolsót felhasználta a flaskákból, csak annyi a baj, hogy sok a homályos infó, pontosabban nincs is nagyon semmi konkrét információ.
Van egy adott hely, azon az adott helyen egy random személy és annál egy akármilyen nevű szer, legalább a nevét tudná az anyagnak.
Elég nagy a lélekszám ebben a táborban és bár a tünde, akit keres, elég jellegzetesen ocsmányul néz ki, de kérem, ez itt egy háborús tábor mindenfele megcsonkított és sérült katonák vagy csak a pénzért csatlakozó zsoldosok vannak, az egyiknek hiányzik a fél feje, a másik éppen kivérzik a felszakadt sebéből vagy éppen döglegyek lepik be a már zombiként kinéző testeket. Ez tipikusan az a tű a szénakazalban szituáció, de elvileg, aki keres, talál, és Rhony így is tesz.

Talán a leglogikusabb az lenne, ha a fajtársak körében kérdezősködne körbe, hogy valaki ismeri-e a leírások alapján az elfet, aki után kutat.
A leglogikusabb a tábori ivóba betérni ahol elsőnek találkozott vele, ha nincs is ott, valószínűleg valaki tudni fogja, kit keres. Így útnak is indult az olcsó bor és vizezett sör illata felé, a hullákat és részeg katonákat kerülgetve.

*Rhony megindul hát a pakolászott táboron keresztül, a helyen már nagyban szedelőzködnek a démonok a mielőbbi távozáshoz, s a nagyjuknak már híre sincs, csakis a sérültek, és az ápolók maradtak itt, na meg persze az iszákos népségek. A tábori „csehó” egy ocsmány nagy vörös sátor, melyből bűzölögve távozik a beleivódott dohány és olcsó ital füstös szaga. Belépve csak pakolászókat és józanodókat pillant meg. Démonokat főleg, de akad köztük egy ember, s egy sötét elf is.
Fellélegzik, és magában megjegyzi, ~ Imádom az olcsó bor szagát! *Majd odamegy a sötét elfhez. Az emberrel nem szívesen társalogna. A sötét tünde éppen egy hordót görget kifele a sátorból, káromkodva és erőlködve. Úgy tűnik igen büdös a hordó, úgy érződik talán sózott hering lehet benne. Odalép, és leszólítja
- Üdv nem láttad egy különösen szarul kinéző fajtársamat? Aki növényi olajokat árul?
* Léptére az idegen odafordítja az arcát, feje fáslival van átkötve, s jobbik szeme helyén csak egy vörös folt pihen.
- Szarabbul mint én?  Kérdezi, majd görget egy kicsit a hordón. - Elég nagy, a tábor tele van most szarul kinéző elfekkel és feketékkel. Ha növényi cuccok kellenek, akkor van most nálam egy adag kamilla, jó áron megszámítom neked.
*Vacillál egy pillanatra, hogy mit is mondjon.
- Ez annál valamivel ritkább növény. Egyébként ez a tünde alapjáraton ocsmány, nem csatában szerzett sebtől néz ki szörnyen. De visszatérve az olajra ez olyan, amitől úgy beállsz, mint egy jó adag szilva párlattól ...
- Hát, figyelj ismerek egy fazont itt a táborban, aki olajokkal foglalkozik. Gyógyító az ispotályban, többnyire kenőcsöket gyárt, de lehet, tud ilyesmit is kikeverni. Ősz hajú férfi ilyesmi magas *Mutat maga fölé egy kicsivel  - Nagy szakálla van, és csuhát hord. Megismered szerintem.
- Köszönöm az infót.
*El is indul az ispotályba megkeresni a csuhát hordó szakállas fazont. Eléggé sokáig kell keresnie, majd három fertályóráig, míg végül belebotlik egy a leírást takaró férfiba. Éppen egy sebesült elfet ápol, akinek az egyik lába helyén csak egy vastagra húzott fehér, véres gumó pihen. Kicsit hezitál, hogy megzavarja-e munka közben.. de akkor eszébe jut a felesége látványa, amit a drog okozott. Persze csak egy olajért nem mehet úgy oda. Gyorsan körbenéz, mit tudna csinálni magával, hogy sebesültnek higgye. Talál kicsit arrébb két vastag falú fahordót, ami fel van töltve valamivel. Bebújik mögéjük letérdel és kétszer lefejeli elég „emberesen”. A homloka eléggé felhorzsolódott és a bal szemébe bele is folyik egy kis vér. Feláll és eltámolyog gyógyítóhoz.
- U-uram kérhetnék egy kötést a fejemre.
*Ekkor rájön, hogy a kezét elég kókányul kötötte be magának és kérhetett volna arra egy rendes kötést, de már késő volt. A gyógyító szemügyre veszi, az érkezőt majd bólint egyet.
- Természetesen. Van valahol üres ágy, azaz úgy értem szalmarakás, heverjen le oda, amíg én foglalkozok a komoly sérülésekkel. A fejére csak egy kötés kell, meg beledörzsölni egy kis nyálat, de attól függetlenül nem hagyhatjuk kezeletlenül, el ne fertőződjön... Ha megbocsájt.
*Azzal a férfi megindulna tovább, de mielőtt megtehetné Rhony belenyúl a zsebébe (a sajátjába) és kiveszi az utolsó pár váltóját és odanyomja a férfi kezébe.
- Ha végzett jöjjön oda. Lenne egy "üzleti" ajánlatom
*Láthatólag a gyógyító nem nagyon érti, mire gondol, és nem fogadja el a pénzt.
- Várjon-várjon.. felesleges ez a ködösítés .. megértem. Egy jó komám azt mondta maga ért a növényi olajokhoz. Most épp egy különleges növény olaját szeretném beszerezni.
- Igen?
*Teszi fel a kérdést, majd int Rhonynak, hogy kövesse a betegeskedőhöz, akinek nyíl lóg ki a lábából. Kalapácsot vett magához, meg fűrészt, levágva a végét a kiálló nyílnak.
- A feladatom része, hogy értsek ezekhez. Milyen olajra lenne szüksége pontosan? Sebkezelő? Esetleg valamilyen fájdalomcsillapító, altató?
- Ez egyfajta narkotikum. *Mondja, miközben karjával letörli a vért, ami már kezdett megint belecsurogni a szemébe. - Hallucinogén hatása van. Olyan mintha meginnék pár korsót egy kemény sörből..
- Zsibbasztó szer? Hmm...
*Kicsit hümmög, majd egy nagyot lódít a kalapácson, s belevág a nyíl fa részébe, amire a gyengélkedő hihetetlen nagyot ordít. Ezek után ismét beleüt, aminek hála végül ki tudja húzni a túlsó oldalon a tárgyat.
- Máktejet tudnék esetleg adni egy fiolával, de drága dolog, s nem úgy tűnik, mintha nagyon szenvedne a fájdalomtól, van itt olyan, akinek jobban kellhet majd.
-NEM ~ nyugi-nyugi.*Lehiggad majd folytatja. - Nem, nem máktejre gondoltam ez valami új.  A kocsmában árulta egy fajtársam. Rendkívüli hatása van. A világ kitágul, mintha az egész élőbbé válna az élőnél. Érti?
- Nem teljesen... De ez nem olyasminek tűnik, amihez egy gyógyító érthetne.
*Óvatosan ápolja tovább a kiszedett nyíl helyét  - Attól tartok ebben nem tudok segíteni, de szerintem ne használjon efféle szereket, nem tesznek jót a léleknek. Isten legyen önnel.
- Jah persze..
*Azzal hátat fordul és elindul kifele a tábori kórházból, menet közben egy törött lábú humán lába alól kihúzta a ruhákból álló alápockolást és bekötötte vele a fejét kifele menet közben.
~Hogyan tovább?
*Talán a legjobb ötlet az lenne, ha visszatérne a kocsmába. De mielőtt kiérne, a sátorból egy hang szólítja meg, ahogy halad kifele. Egy hiányzó kezű férfi ember az, s nyöszörögve kiált Rhony után.
- Testvér, várj! Honnan szerezted azokat az olajakat?
- Nem vagyunk testvérek, ember.  Egyébként egy fajtársam adta el nekem még a végső csata előestéjén. Kedvező árban volt ezért vettem pár flaskával. De elfogyott.
*Megszorította a görcsöt a feje mögött.
- Tudsz valamit erről a dologról? Mi a neve ennek, kitől szerezhetnék?
- A csatatéren mind testvérek vagyunk. *Jelentette ki egy pillanatra, majd folytatta - Tegnap járt erre egy elf, rút, sebes orra volt, s adott nekem egy flaskával belőle. Tényleg jó volt, azt mondta, hogy valamilyen gombából készült. A nevét nem mondta, de még itt kéne lennie a táborban, elvileg valahol a nyugati szegmensben lehet a sátra, mert azt mondta, ott kereshetem.
- Lehet, hogy ott azok vagyunk, de a csatának már vége. Kösz az infót. Jobbulást!
*Alig hiszi el, hogy kimondta ezt egy íves fülűnek, de megtörtént. Mindenesetre gyorsan a nyugati szegmens felé veszi az irányt.


Eléri a tábor nyugati felét, ahol már nagyban folyt a pakolászás. Démonok, s mindenféle zsoldosok jártak ide-oda. Itt-ott állnak emberek sátrak előtt, s néhol asztaloknál italoznak, bort fogyasztva. Elkezd kérdezősködni mindenkitől, aki éppen az útjába, kerül, hogy látták-e a sebes orrú tündét. Éppen egy zsoldoshoz lép oda, aki úgy néz ki, mint aki tudja a választ a kérdésére.
- Üdv!
A zsoldos, aki nem más, mint egy megtermett bőrpáncélt viselő humán férfi, egy nehéz, kétkezes kardot támaszt a vállának. Éppen egy csábdémonnal kokettál, Rhony köszönésére felhúzza hiányos szemöldökét, melyet egy sebesülés szakít félbe.
- Üdv? Te ki volnál?
- Üdv. Én is itt harcoltam.  Egy hegyes fülű komámat keresem. Azt mondták erre találom valamerre. Sebhely van az orrán. Nem láttad véletlen?
* A zsoldos int a csábdémonnak egy pillanatra.
- Egy nagy vágás van az ocsmány krumpliorrán, nem? Valami ilyesmi?  *Mutat egy irányt lefele az orrnyergén - De, lehet, hogy ismerem.
- Igen ő lesz az. Ha megmondod, merre találom már nem is zavarok tovább.
*Egy pillanatig elgondolkodik, majd megrázza a fejét egy pillanatra, és kinyújtja a kezét a drogkutató felé.
- Nem vagyok benne biztos, mint mondtam, csak lehet, hogy tudom.
- Áá értem én.
*Belenyúl a zsebébe (ismét a sajátjába) és kiveszi a váltókat, amit a gyógyító nem fogadott el és odanyomja a zsoldos kezébe a felét.
- Szóval?
- Itt van úgy öt sátorral arrébb, ma még láttam. Egy asztal van a sátra előtt. Úgy hívják a fazont, hogy Sam, meg valamilyen német vezetékneve van. Próbált rám is tukmálni cuccokat, de nem kellett.
- Kösz az infót.
*El is indul, figyelmesen számolva a sátrakat és keresve a sátor előtti asztalt. Nem is megy olyan nehezen a dolog, sikerül megtalálnia a sátrat, mely semmivel se tűnik ki a többi közül.  
- Helló Sam itthon vagy? *Belép a sátorba.
A kis háromszemélyes sátorban, az első, amit észrevesz az a legyek zümmögése. Erős vérszag terjeng, s nem is kell keresgélni, hogy megpillantsa a szalmán heverő Samet, ahogy nyolc-kilenc szúrt sebből kivérezve fekszik ott.
- A PICSÁBA!

*Mikor meglátja a díler hulláját, egy rövid kétségbeesés után összeszedi magát és odamegy a testhez, hogy átnézze, mi van nála.
Hátha talál némi anyagot vagy valami nyomot, hogy kit keressen vagy ilyesmi. A kutatás közben a halál oka is kiderül jó pár gyomordöfést kapott. Kemény halál lehetett. De amit végül is talál az egy aranyozott nyaklánc, aminek láthatóan bronz az anyaga, de aranyfüst van rajta, s egy kis kereszt van ráfüggesztve, pár gyűrűt, egyik sem arany, réznek tűnnek. Az egyik sima karikagyűrű, a másikon van valami forma. Egyik se tűnik értékesnek. Egy erszényt, és egy kis vértől maszatos papírost.
Kinyitja a papírt, ami ragacsos a vértől, de néhány szó kivehető benne.
„Car... rg.. *egy jó adag vér* Kecske… F..d…”
És a legvégén egy aláírás, amiből annyi látszik, hogy „Kurtz”
Úgy dönt, elrakja az értéktárgyakat is, értek ez alatt mindent, amit talált, és ekkor belép a sátorba egy megtermett démon.
- Hé Sam, van már anyag?
*Ahogy megpillantja az elfet, elkerekedik a szeme.
- Én is ezért jöttem volna, aztán így találtam!! *Mondja mentegetőzve Rhony.
- Ezt a papirost találtam nála. Mond valamit az a név, hogy Kurtz?
* A démont látszólag nem érdekli igazán a dolog, dühösen felordít.
- EGY ELF MEGÖLTE SAMET!
* A kérdés süket fülekre talál, végül is nem is olyan meglepő dolog, hiszen hősünk még kezében szorongatja a drogárustól ellopott cuccokat. A démon mérgesen szorítja ökölbe a kezét, majd suhan is a hegyes fülű felé az acélos kar.
-A PICSÁBA!
*Kiállt fel miközben hátradől az ütés elől és elejt mindent a kezéből. A cuccok, amiket leejt, csilingelve landolnak a földön, a két gyűrű szétgurul, a nyaklánc ott marad a helyén.
Majd gyorsan felpattan és védekező pozícióba áll.
- Állj le vagy rosszul jársz?
~Ezt most miért kérdeztem?
*Az ütés elsuhan előle, ám látszólag a démon nem egy kezdő harcos, a következő ütés azonnal repül a védekező felé.
- Hah, egy orvgyilkostól nem félek.
*A második ütés betalál amitől Rhony hátraesik, és a sátorfalhoz tántorog, ezzel keletkezik viszont annyi távolság közöttük, hogy gyorsan szétnézzen valami fegyver után a szobába.  A szerencse a tünde oldalán van, egy kard hever tőle nem messze, tokjában. A támadó kezét ropogtatva lép hozzá közeledve és ismét ütni készül. Rhony egy akrobatikus mozdulattal kitérve szökken a kard felé, ám sajnos, ahogy odalép hozzá, azt tapasztalja, hogy a démon a tokon áll. Nem volt kellőképpen gyors.
A földön fekvő megrúgja a démon lábát, hogy az leszálljon a fegyverről, de az úgy áll ott, mint egy legyökerezett fa. De a szerencse valamennyire mégis az ő oldalán áll mivel a kard tokjáról annyi nyomást vesz le egy pillanatra, hogy fémes súrlódás közepette kicsúszik belőle a kard. Rhony nem kel fel a földről csak a támadója torka elé emeli az újdonsült fegyverét.
- Befejezted?
~Ha ember lenne már megöltem volna.
- Az életeddel fogsz fizetni ezért. *Mondja a démon. Látszólag nem zavartatja magát, s egy fejszét ránt elé az övéből. Olyan vastag a karja, mint a tünde lába, s impozánsan emelkedik fölé, pont mintha csak egy hegy lenne.
Rhony meglódítja a kardot, ám tapasztalnia kell, hogy nem szokott hozzá a fegyvertípushoz, s csak ügyetlenül képes azt ellenfele felé mozdítani, amire is könnyedén hátrébb lép a démon, miközben egy hatalmasat rúg a fekvőbe.
- Te kutya!
*Nos, igen Rhony nem egy kardforgató ezért az ütés nem sikerül.
- Az apád faszát! *Kiállt fel mikor az óriás lába „megtutujgatta” az oldalát.
Valahogy nagy nehezen sikerül felkászálódnia és hátralépnie, éppen elkerülve egy súlyos fejszevágást, ami úgy öt centire vágódott el mellette. Ledobja a kardot, lekapja az íjat a hátáról és kihúz a tegezből egy nyilat. Egyenes a démon arcára céloz, éppen lőni készül, amikor a termetes kéz rászorít a fegyverre. A vessző elhagyja, a helyét ezzel felvágva a támadó tenyerét valamint átüti, a száját kiveri néhány fogát és ott marad az arcába a démonnak.
A fájdalomtól felordít a lény, ám látszólag nem állítja a sebesülés meg, s olyan erővel találja el a fejsze fokával Rhony vállát, hogy hátraesve kiesik a sátor kiszakadó oldalán. A démon közben tovább ordít, s a földön fekvő elf felé siet.
Hirtelen nem tud mit csinálni, re kellett jönnie, hogy egyedül nem bír el ezzel a nagy állattal, ezért fel kiállt a megrongált sátor mellett fekve.
-FIGYELEM pénzjutalom annak a bátor jelentkezőnek, aki leöli ezt a drabális disznót!
*Közben felkászálódik.
A kiáltás süket fülekre talál, az a kevés ember, aki ott áll körülötte látszólag inkább a vesztét akarja, mint sem jót neki. Úgy tűnik, ha Samet sokan utálták is, legalább a szert jól osztotta, s nem sokan kívánták volna megmenteni Rhonyt, pláne, hogy ellensége jóval erősebbnek tűnik, mint az átlagos katona.
A démon kitépi a szájából a nyilat miközben Rhony sérülten próbálja rálőni a következőt, de a sebesüléstől nem tudja kellő erővel kihúzni az íjat, így a kilőtt nyíl éppen csak kipöckölődik a fegyverből és lepattan a démon testéről.
~ Ez így nem fog menni.
*Ledobja az íjat és a jó kezébe fog egy nyílvesszőt. Miközben a démon a fejszét a feje felé emelve támad Rhony is ellentámadást indít. Kitér a fejsze elől, a kezében lévő vesszőt pedig a támadó torkába szúrná. De az óriás csak a nyaka elé teszi a kezét, amin ugyan átmegy a vessző, de ez nem okoz kellőképpen súlyos sérülést az ellenségen ahhoz, hogy nyerjen. Rhony itt jön rá, hogy semmi esélye sincs ezért kitér a felé érkező ütés elől és menekülni kezd.
A démon még ordibálva követi, ám egy sátorfában megbotlik, s komikusan elterül, összesározva vértől mocskos szürke ingjét, s barna bőrnadrágját.
A tünde pedig csak fut és fut.
Nem is tudja, mikor eszmél magára, de sajnos íját elhagyta, rohadt mód sajog mindene, s gyakorlatilag egy gyilkosként keresik.
Megáll és körbenéz, ismét a tábori kórházban van, a felcser, akivel beszélt néhány órája még mindig ott van.
- Jó napot! A világért se akarom ismét zaklatni, de egy kisebb kocsmai verekedésbe kerültem és azt hiszem megsérültem!
*A férfi felhúzza a szemöldökét, majd sóhajtva végignéz rajta.
- Azt látom... De semmi komoly, nem hiszem, hogy ellátást igényelne. Mi a panasz?
- Fáj a vállam!Azt hiszem eltört vagy kiugrott, vagy valami.
* Sóhajtva abbahagyja egy földön fekvő vágott sebből vérző férfi nézegetését, majd az elf felé fordul megtörölve okuláréját.
- Vegye le az ingjét, s siessen. Fontosabb dolgom is van.
*A válla csúnyán zúzódott, látszik is egy hatalmas véraláfutás, amit a fejsze hátulja okozott. Kicsit megszemléli és hozzá is ér. Úgy érzi, mintha kalapáccsal vágott volna rá a felcser a sebre.
- Semmi komoly, csak egy nagyon csúnya zúzódás. Ismerek embert, akinek ripityára tört volna a válla ekkora ütéstől...  *Hümmög egy sort  - De nem kell semmi kezelés se rá, borogassa, s kerülje a további verekedést. Nem tesz jót az egészségnek.
- Oké köszönöm. Doki amúgy van-e itten olyan sérült aki járni tud elmehet innen egy kicsit és kéne neki pénz ?
- Nem tudom, nem vagyok sérült. Őket kérdezze.
- Fair enough!
*Szerencsére, talál is egy kopasz, törött kezű férfit, aki végül belemegy, hogy 100 váltóért visszahozza az íját.
Másfél órát kell várnia, ám a fazon nem jelenik meg többet. Valószínűleg rájött félúton, hogy az íj jóval többet ér, mint száz váltó, s inkább úgy döntött, hogy megtartja azt.
Hősünk itt ül hát a gyengélkedőben, fájós vállal, pár váltóval, egy véres cetlivel, s íj nélkül. Ha ez nem lenne elég, a sátorba beront egy férfi