Kezdőlap
Keresés
Regisztráció
Belépés
Név: Rhony Loendir
Faj: Tünde
Frakció:
Kaszt: Vadász
Nem: Férfi
Kor: 34
Kinézet:
Körülbelül 175 cm magas. Normál testalkatú tünde. Arca fiatalos. Haja világosbarna, amit gyakran csuklya takar. Ruházata állati bundából és bőrből készült. Mindig egy tegezt, egy tőrt és egy íjat hord magánál.
Tulajdonképpen egy teljesen átlagos tünde kinézetű tündéről beszélünk.
Jellem:
Nem túl bőbeszédű tünde,a humor annyira nem vall rá, elég komoly és komor a hangulata az esetek többségében. Az életét egy célnak szentelte, hogy megtalálja a kardot és a szeretteit visszahozhassa az életbe.
Igazából sokat nem lehet róla mondani, mert senki sem ismeri igazán és ő sem ismer senkit igazán. De nem is akar, az az énje a családjával és barátaival együtt meghalt.
Gyűlöli az embereket, de igazán csak azt a csoportot veti, meg akik a tündék ellen harcolnak minden áron.
Előtörténet:
*Rhony amióta csak eszét tudja a Tünde erdőkben élt. És azon kívül, hogy az északi királyságban lakó emberekkel néha kereskedelmet folytattak nem is hagyta el azt.
Egy 23 fős kolóniában élt nem is messze az előbb említett Északi királyságtól, egész pontosan 2 kilométeres gyalog út állt az előtt, aki oda akart jutni ahol a tünde kolónia élt.
Békességben töltötték ott idejüket semmi probléma nem volt, vadásztak és egyéb élelmet gyűjtöttek az erdőben, de az elf szokásokhoz híven soha se többet, mint amennyit az erdő ad.
Rhony itt is alapított családot, feleségét Linnor-nak a fiát pedig Caleb-nek hívták.
A történet igazából akkor kezdődik, amikor a család férfiúja harminckettedik esztendejét töltötte, éppen vadászni volt,és egy igen szép őzet tűzött ezúttal nyílvesszőre ~Szerencsés lövés. *Gondolta magában miközben rákötötte a kötelére, hogy haza húzhassa a vadat. Így visszagondolva tényleg mázlis volt hiszen az őz futásnak eredt és a nyíl két fa között egy apró résen át találta el egyenesen a szívébe fúródott a vessző precízen megélezett fém hegye.
Pontosan emlékszik arra a napra sose fogja elfelejteni.
Az állatot körülbelül 1 kilométerrel beljebb lőtte, ki mint a kolónia helye. Olyan jó 300 méterre járhatott otthonától, amikor füst szaga csapta meg az orrát és a távolból kiáltásokat hallott.
Azonnal ledobta a kötelet és futásnak eredt.
Csupa sötét gondolatok járták át az agyát, hogy vajon miféle borzalmak történhettek odahaza. Soha nem futott még ilyen gyorsan azelőtt.
Úgy 50 és 100 méter messze járhatott, amikor az egyik fa elől barátja Iorweth ugrott elé és állította meg a rohanásban.
-NEM MEHETSZ ODA! *Kiáltott rá barátja. –Már vége. *Mondta miközben könnyek lepték be a szemét.
-Mi történt, Linnor és Caleb hol vannak?!
-Már vége semmit nem tehetsz. Csak menekülhetünk.
*Rhony előtt a világ elhomályosodott a hangok tompák lettek és csak bámult a semmibe miközben rémült barátja próbálta húzni minél távolabb a mészárlástól.
Az otthon fogalma többé a két barátnak csak egy múlt béli emlék maradt az erdőben vándoroltak mivel a csőcselék, akik az Északi királyságból érkeztek elpusztították azt, ami egykor az „otthon”-t jelentette nekik. Azt kiabálták „HALÁL A HEGYESFÜLŰEKRE”, „NEM TISZTELIK AZ EGYETLEN ISTENT”.
A kolóniában mindenkit lemészároltak csak Rhony és Iorweth élték túl, akik bosszút esküdtek azok ellen, akik ezt tették. Nem érdekelte őket más csak, hogy a tettesek méltó büntetésben részesüljenek. Iorweth csak az egyik ember arcát jegyezte meg. Hetekig járták az Északi királyság erdőhöz közeli földműves falvainak és tanyájának a környékét, hogy megtalálják azokat, akik a szörnyűségeket tették.
6 héttel az incidens után az erdő szélénél egy tünde nő hulláját találták a torka el volt vágva és ruhája le volt tépve.
A két barát érezte, hogy a tettes a közelben lesz. A nőt elvitték az erdőbe és tünde szokások szerint végső nyugalomba helyezték, nem tudták ki ő, de mégis úgy érezték hozzájuk tartozott.
Este elmentek ahhoz a faluhoz, ami a legközelebb volt a tetthelyhez. Pár órás várakozás után Iorweth meglátta a férfit, aki ott volt a mészárlás napján. Egy házba ment be valószínűleg az övé lehetett mivel beesteledés után sem jött ki onnan. Nos, igen a két tünde cimbora éppen erre várt az éj leplére.
Belopóztak a házba ahol két gyermek egy nő és a keresett férfi volt. Mindenki aludt.
Az ember, akit kerestek kopasz volt körülbelül a 40-es éveiben járhatott arca szeplős, fogai feketék és az egyik füléből hiányzott egy darab, valami sérülés érhette.
Iorweth nem is habozott, nem kockáztathatta meg, hogy lebukjanak. Előhúzta a nyílvesszőt, amit külön elrakott mivel egy különleges növény olajával bekenve, ami ideiglenes bénulást eredményez nagyon gyorsan. A nagyon gyors igazából nem is jó kifejezés erre, mivel ahogy a kopasz ember lábába csapódott a vessző a delikvensnek még felkelni se volt ideje a véráramba kerülve egyből hatott az ember meg se tudott mukkanni.
Mikor az ágyból kezdték kihúzni a mellette fekvő nő mozgolódni kezdett, nem voltak elég halkak a nő szemei kinyíltak, de mielőtt ordíthatott volna Rhony egy nyilat küldött a fejébe egyenesen a jobb szemébe csapódott be és a fejet hozzászegezte az ágyhoz. A gyerekek tovább aludtak szerencsére. Mivel Rhony nem érzett megbánást és ha felkeltek volna valószínűleg őket is kivégezte volna.
Iorweth nem nézte túl jó szemmel a dolgot.
Az embert elvitték az erdőbe és megvárták, míg magához tér másnap.
Ekkor megtudták tőle, hogy összesen 20-an voltak, akik ott voltak a mészárlás napján és, hogy el fognak jönni érte, amikor megtudják, hogy elvitték, mert tudni fogják. Vallatni se kellett mindent bevallott, gyakorlatilag olyan volt mintha úgy érezte volna, úgyse lehet semmi baja.
Azt is elárulta, hogy a csoport minden tagja gyűlöli a tündéket, (milyen meglepő) és a céljuk, hogy egyszer kiirtsák őket az Északi királyság melletti erdőből.
A csoport nem nagy, de elég nagy károkat okoztak már a tündéknek és rengeteg életet vettek el.
A szeplős arcú férfit végül elvitték az egykori kolóniájukhoz és ott tartották fogva. Egy hét múlva meg is érkezett egy kis csoport egész pontosan 4 fő, akik a kopaszt keresték. Rhony és Iorweth lesből várták őket és lenyilazták kérdezés nélkül a csoportot, 4 meg is van a 20ból.
Mindegyik földműves volt egyik sem volt katona. Nem is voltak normális fegyvereik. Vasvillákkal és kaszákkal érkeztek.
Egy nap múlva még 6 érkezett ötöt el tudtak intézni, de egy elmenekült.
Hajnalban pedig vissza is tért és elhozta a barátait is. Tíz ember érkezett szerszámokkal felfegyverezve. A harc nem ment túl simán sok volt a célpont és a multkori túlélő miatt már tudták, hogy mi a taktikájuk és hol rejtőznek.
Az íjazásnak hamar vége lett és közelharcban kellett folytatni a viaskodást. Egyik sem volt harcos csak földműves, de épp elég volt a túlerő, hogy még ha győztek is a tündék Iorweth hasába beleállítsanak egy vasvillát és egy fához szegezzék vele.
-Iorweth!
-Semmi baj testvér… az én utam.. itt… véget ért! *Mondta miközben alig bírt levegőt venni.
-Amit.. azzal a nővel.. tettél! Nem volt.. helyes, csak a … bűnösök érdemlik ezt. Tudom, hogy … *ekkor köhögés jön rá és vér folyik ki a szájából. Majd mintha mi sem történt volna köhögve és levegőért kapkodva folytatja. –tudom, hogy a bosszúvágy hajt. De… ne legyél olyan, mint ők…
-Találok rá módot, hogy valahogy megmentselek téged és az egész kolóniát!
-Haha *köhögés. –Ahhoz már késő barátom…. sajnálom….
-Azrael kardja.*Iorweth már nem hallotta - IORWETH!!
*Iorweth többé nem kelt fel.
-Igazán sajnálom a barátodat.
*Szólalt meg a szeplős ember, aki egy fához volt kötözve. De mielőtt újra megszólalhatott volna Rhony a gyomrába szúrta a tőrét.
-Te még a bűnösök közé tartozol.
*A fegyvert kihúzta a férfi hasából majd még négyszer megismételte a döfést.
Két év telt el azóta, Rhony az erdőt járta és információt próbált szerezni a többi tünde kolóniától a kard hollétéről és értesítette őket, hogy akad pár ember, akik nem szívlelik az elfeket. Sajnos azonban a kardról semmi információt nem tudott meg. Csak azt, hogy elvileg létezik, és akinek a birtokába van, mindenre képes lehet, de lehet, hogy ez csak egy mese.
Mindenesetre Rhony-nak más esélye nem maradt, hogy láthassa szeretteit, így ez az egyetlen dolog, ami fent tartja benne a reményt.
Faj: Tünde
Frakció:
Kaszt: Vadász
Nem: Férfi
Kor: 34
Kinézet:
Körülbelül 175 cm magas. Normál testalkatú tünde. Arca fiatalos. Haja világosbarna, amit gyakran csuklya takar. Ruházata állati bundából és bőrből készült. Mindig egy tegezt, egy tőrt és egy íjat hord magánál.
Tulajdonképpen egy teljesen átlagos tünde kinézetű tündéről beszélünk.
Jellem:
Nem túl bőbeszédű tünde,a humor annyira nem vall rá, elég komoly és komor a hangulata az esetek többségében. Az életét egy célnak szentelte, hogy megtalálja a kardot és a szeretteit visszahozhassa az életbe.
Igazából sokat nem lehet róla mondani, mert senki sem ismeri igazán és ő sem ismer senkit igazán. De nem is akar, az az énje a családjával és barátaival együtt meghalt.
Gyűlöli az embereket, de igazán csak azt a csoportot veti, meg akik a tündék ellen harcolnak minden áron.
Előtörténet:
*Rhony amióta csak eszét tudja a Tünde erdőkben élt. És azon kívül, hogy az északi királyságban lakó emberekkel néha kereskedelmet folytattak nem is hagyta el azt.
Egy 23 fős kolóniában élt nem is messze az előbb említett Északi királyságtól, egész pontosan 2 kilométeres gyalog út állt az előtt, aki oda akart jutni ahol a tünde kolónia élt.
Békességben töltötték ott idejüket semmi probléma nem volt, vadásztak és egyéb élelmet gyűjtöttek az erdőben, de az elf szokásokhoz híven soha se többet, mint amennyit az erdő ad.
Rhony itt is alapított családot, feleségét Linnor-nak a fiát pedig Caleb-nek hívták.
A történet igazából akkor kezdődik, amikor a család férfiúja harminckettedik esztendejét töltötte, éppen vadászni volt,és egy igen szép őzet tűzött ezúttal nyílvesszőre ~Szerencsés lövés. *Gondolta magában miközben rákötötte a kötelére, hogy haza húzhassa a vadat. Így visszagondolva tényleg mázlis volt hiszen az őz futásnak eredt és a nyíl két fa között egy apró résen át találta el egyenesen a szívébe fúródott a vessző precízen megélezett fém hegye.
Pontosan emlékszik arra a napra sose fogja elfelejteni.
Az állatot körülbelül 1 kilométerrel beljebb lőtte, ki mint a kolónia helye. Olyan jó 300 méterre járhatott otthonától, amikor füst szaga csapta meg az orrát és a távolból kiáltásokat hallott.
Azonnal ledobta a kötelet és futásnak eredt.
Csupa sötét gondolatok járták át az agyát, hogy vajon miféle borzalmak történhettek odahaza. Soha nem futott még ilyen gyorsan azelőtt.
Úgy 50 és 100 méter messze járhatott, amikor az egyik fa elől barátja Iorweth ugrott elé és állította meg a rohanásban.
-NEM MEHETSZ ODA! *Kiáltott rá barátja. –Már vége. *Mondta miközben könnyek lepték be a szemét.
-Mi történt, Linnor és Caleb hol vannak?!
-Már vége semmit nem tehetsz. Csak menekülhetünk.
*Rhony előtt a világ elhomályosodott a hangok tompák lettek és csak bámult a semmibe miközben rémült barátja próbálta húzni minél távolabb a mészárlástól.
Az otthon fogalma többé a két barátnak csak egy múlt béli emlék maradt az erdőben vándoroltak mivel a csőcselék, akik az Északi királyságból érkeztek elpusztították azt, ami egykor az „otthon”-t jelentette nekik. Azt kiabálták „HALÁL A HEGYESFÜLŰEKRE”, „NEM TISZTELIK AZ EGYETLEN ISTENT”.
A kolóniában mindenkit lemészároltak csak Rhony és Iorweth élték túl, akik bosszút esküdtek azok ellen, akik ezt tették. Nem érdekelte őket más csak, hogy a tettesek méltó büntetésben részesüljenek. Iorweth csak az egyik ember arcát jegyezte meg. Hetekig járták az Északi királyság erdőhöz közeli földműves falvainak és tanyájának a környékét, hogy megtalálják azokat, akik a szörnyűségeket tették.
6 héttel az incidens után az erdő szélénél egy tünde nő hulláját találták a torka el volt vágva és ruhája le volt tépve.
A két barát érezte, hogy a tettes a közelben lesz. A nőt elvitték az erdőbe és tünde szokások szerint végső nyugalomba helyezték, nem tudták ki ő, de mégis úgy érezték hozzájuk tartozott.
Este elmentek ahhoz a faluhoz, ami a legközelebb volt a tetthelyhez. Pár órás várakozás után Iorweth meglátta a férfit, aki ott volt a mészárlás napján. Egy házba ment be valószínűleg az övé lehetett mivel beesteledés után sem jött ki onnan. Nos, igen a két tünde cimbora éppen erre várt az éj leplére.
Belopóztak a házba ahol két gyermek egy nő és a keresett férfi volt. Mindenki aludt.
Az ember, akit kerestek kopasz volt körülbelül a 40-es éveiben járhatott arca szeplős, fogai feketék és az egyik füléből hiányzott egy darab, valami sérülés érhette.
Iorweth nem is habozott, nem kockáztathatta meg, hogy lebukjanak. Előhúzta a nyílvesszőt, amit külön elrakott mivel egy különleges növény olajával bekenve, ami ideiglenes bénulást eredményez nagyon gyorsan. A nagyon gyors igazából nem is jó kifejezés erre, mivel ahogy a kopasz ember lábába csapódott a vessző a delikvensnek még felkelni se volt ideje a véráramba kerülve egyből hatott az ember meg se tudott mukkanni.
Mikor az ágyból kezdték kihúzni a mellette fekvő nő mozgolódni kezdett, nem voltak elég halkak a nő szemei kinyíltak, de mielőtt ordíthatott volna Rhony egy nyilat küldött a fejébe egyenesen a jobb szemébe csapódott be és a fejet hozzászegezte az ágyhoz. A gyerekek tovább aludtak szerencsére. Mivel Rhony nem érzett megbánást és ha felkeltek volna valószínűleg őket is kivégezte volna.
Iorweth nem nézte túl jó szemmel a dolgot.
Az embert elvitték az erdőbe és megvárták, míg magához tér másnap.
Ekkor megtudták tőle, hogy összesen 20-an voltak, akik ott voltak a mészárlás napján és, hogy el fognak jönni érte, amikor megtudják, hogy elvitték, mert tudni fogják. Vallatni se kellett mindent bevallott, gyakorlatilag olyan volt mintha úgy érezte volna, úgyse lehet semmi baja.
Azt is elárulta, hogy a csoport minden tagja gyűlöli a tündéket, (milyen meglepő) és a céljuk, hogy egyszer kiirtsák őket az Északi királyság melletti erdőből.
A csoport nem nagy, de elég nagy károkat okoztak már a tündéknek és rengeteg életet vettek el.
A szeplős arcú férfit végül elvitték az egykori kolóniájukhoz és ott tartották fogva. Egy hét múlva meg is érkezett egy kis csoport egész pontosan 4 fő, akik a kopaszt keresték. Rhony és Iorweth lesből várták őket és lenyilazták kérdezés nélkül a csoportot, 4 meg is van a 20ból.
Mindegyik földműves volt egyik sem volt katona. Nem is voltak normális fegyvereik. Vasvillákkal és kaszákkal érkeztek.
Egy nap múlva még 6 érkezett ötöt el tudtak intézni, de egy elmenekült.
Hajnalban pedig vissza is tért és elhozta a barátait is. Tíz ember érkezett szerszámokkal felfegyverezve. A harc nem ment túl simán sok volt a célpont és a multkori túlélő miatt már tudták, hogy mi a taktikájuk és hol rejtőznek.
Az íjazásnak hamar vége lett és közelharcban kellett folytatni a viaskodást. Egyik sem volt harcos csak földműves, de épp elég volt a túlerő, hogy még ha győztek is a tündék Iorweth hasába beleállítsanak egy vasvillát és egy fához szegezzék vele.
-Iorweth!
-Semmi baj testvér… az én utam.. itt… véget ért! *Mondta miközben alig bírt levegőt venni.
-Amit.. azzal a nővel.. tettél! Nem volt.. helyes, csak a … bűnösök érdemlik ezt. Tudom, hogy … *ekkor köhögés jön rá és vér folyik ki a szájából. Majd mintha mi sem történt volna köhögve és levegőért kapkodva folytatja. –tudom, hogy a bosszúvágy hajt. De… ne legyél olyan, mint ők…
-Találok rá módot, hogy valahogy megmentselek téged és az egész kolóniát!
-Haha *köhögés. –Ahhoz már késő barátom…. sajnálom….
-Azrael kardja.*Iorweth már nem hallotta - IORWETH!!
*Iorweth többé nem kelt fel.
-Igazán sajnálom a barátodat.
*Szólalt meg a szeplős ember, aki egy fához volt kötözve. De mielőtt újra megszólalhatott volna Rhony a gyomrába szúrta a tőrét.
-Te még a bűnösök közé tartozol.
*A fegyvert kihúzta a férfi hasából majd még négyszer megismételte a döfést.
Két év telt el azóta, Rhony az erdőt járta és információt próbált szerezni a többi tünde kolóniától a kard hollétéről és értesítette őket, hogy akad pár ember, akik nem szívlelik az elfeket. Sajnos azonban a kardról semmi információt nem tudott meg. Csak azt, hogy elvileg létezik, és akinek a birtokába van, mindenre képes lehet, de lehet, hogy ez csak egy mese.
Mindenesetre Rhony-nak más esélye nem maradt, hogy láthassa szeretteit, így ez az egyetlen dolog, ami fent tartja benne a reményt.
