Kezdőlap
Regisztráció
Belépés
Név: Gobz
Faj: Démon
Frakció: Ahol az étel van
Kaszt: Falánkságdémon
Nem: Férfi
Kor: 57
Kinézet: Gobz három méter magas és Gobz világít a benne átfolyó forró vér miatt. Két ember szerint Gobz maga a halál formájára lett alkotva a pokol legmélyebb bugyraiban, de Gobz ellenkezik. Gobz szerint csak mérgesek, mert Gobz véletlen megette az apjukat. Gobz szerint a sziklái nagyon szépen csiszoltak és a benne átfolyó vér nagyon kellemes fényt áraszt a szemnek.
Jellem: Gobz rendkívül éhes és lusta. Gobz életének célja, hogy aludhasson nyugodtan, de azt csak evés után tudja megtenni, így ételt kell szerezzen a lehető legkevesebb erőfeszítéssel. Gobz ötvenhét évig nagyon boldog volt, mivel volt két barátja akik naponta ételt hoztak neki. Gobz sosem értette a rituálékat amiket valami sötét istennek és a halál elhozójának csináltak az étel átadása előtt, akárki is legyen az. Mivel barátjai egy hete már nem látogatják meg és Gobz kezd nagyon éhes lenni, mivel már a falu maradékát is megette, ezért Gobz új barátokat keres. Gobz rendkívül átfontolt és óvatos, hiszen bár nagyon erős és gyors, a küzdelem és a futás nagyon nagy erőfeszítésbe kerül, így Gobz szereti a beszéd útját választani. Gobz továbbá szereti a hűvös helyeket, mert akkor nem melegíti túlságosan túl a vére a testét.
Előtörténet: Gobz démonként született és mint minden démon teljesen funkcionalitással lett ellátva. Gobz sokat gondolkodott már azon, hogy hogyan tudta megtartani emberi tudását úgy, hogy közben elvesztette emlékeit. Hiszen mikor valami megtanultat viszünk véghez, mindig az emlékeinkben keressük a megoldást, csupán mivel mindig ugyanahhoz az emlékhez ugrunk, ezért hamar megkapjuk a választ. Gobz szeret hasonló dolgokon elmélkedni, csupán mint születésekor is, nagyon éhes mindig. Éhségén kívül azonban mást nem tartott furcsának Gobz, a külseje valahogyan teljesen természetesnek hatott neki, mikor a kezeire pillantott az új testében. Legszívesebben többet gondolkodott volna teremtéséről, de inkább útnak eredt, hogy egyen valamit.
Gobz útját egy kitaposott út felé vette, mivel azon könnyebben tudott közlekedni, plusz nem gyújtotta meg, mint a füvet... véletlen. Útján egy falu felé, amit akkor még nem tudott merre vezetett, azon gondolkozott, hogy vajon mi lehetett előző életében. Gondolataiból azonban hamar felébresztette a valóság, ahogy hangos csörtetést és kürtöt hallott a távolban. Gobz tudta hogyan kell harcolni és úgy látszott szüksége is volt rá. Bár ekkor is önmaga volt, még nem lustult el teljesen és teljesen más irányba is mehetett volna az élete. Lehet az ötvenhét év alatt a legerősebb démonná válhatott volna, ha nem botlott volna bele két barátjába. Na, de vissza a valóságba, Gobz ott állt a falu előtt. Nők sikoltoztak és a kis kaput felhúzták az őrök. Gobz átlátott a kapu felett, mert nem építették túl magasra, csak két méteres volt. Elég szegény falunak nézett ki, de mögötte volt egy nagyon gyönyörű barlang, láthatóan nagyon hűvös klímával.
Gobz tehát ledöntötte a kaput és a barlangnak eredt. Pár embert megevett útközben, hogy ne legyen annyira éhes. Szurkálták útján és bár érezte a fájdalmat mikor két sziklája között találták el szegénynek a testét, annyira nem fájt neki, hogy megállítsák. Gobz hamarosan sikeresen eljutott kis hűvös odújába, majd lepihent.
A falusiak természetesen követték és miután Gobz leült továbbá is támadták őt, falusi fegyvereikkel. Nagyon kis település volt, így Gobz megtehette, hogy megöli az összeset, aki bántani akarja. Nem hitte, hogy nagyobb feltűnést keltett volna a település kihalása. Azonban pár veszteség után megálltak és menekülni kezdtek. Így kezdődött annak a története, ahogyan Gobz megismerte két barátját.
Két személy volt, az egyik férfi a másik nő, de nagyon hasonlítottak egymásra. Ahogyan később a beszélgetéseikből kiderült, testvérek voltak és Gobz megette az apjukat, így ki nem állhatták. Gobzot kicsit bántotta, hogy véletlen az ő apjukat ette meg és nem valaki másét, de sosem mondta el nekik. Igazából nem is nagyon beszélt, mivel nem látta sok hasznát annak, hogy mozgassa száját. Túl lusta volt ahhoz, hogy válaszoljon, meg amúgy sem lett volna közös témájuk az apjukon kívül.
Gobz jóllakott volt és három napig megállás nélkül lustálkodott és aludt odújában. Sokszor és sokan látogatták, de csak unottan nézett rájuk két nyújtózkodás között. Nem tudta mit akarnak, így egyik szemét általában félig nyitottan tartotta, amit utólag nagyon megbánt, mivel sokkal kellemesebb lett volna az első három napban is teljes beleadással aludni. Gobz kezdett megint nagyon éhes lenni a harmadik napja után, így kezdett felébredni, majd a falu felé indult. Útközben látta, hogy építették vissza éppen a falat, amit ledöntött mikor lakása felé ment. Nem volt szíve megint lerombolni, hiszen még meg sem adta nekik annak az élvezetét, hogy visszaépítsék, így megállt a fal előtt és várt. Türelme kifizetődött, mivel egy bárányt toltak elé. Gondolta ezzel akarják tesztelni, hogy csak embereket eszik vagy minden mást is. Gobz gondolkodott abban, hogy nem eszi meg a bárányt, mivel az emberben több a hús, de végül arra jutott, hogy akkor túl hamar kifogyna a falu a nyersanyagokból. Gobz megette a bárányt és hazament húsz lépésben.
A lakosok boldogak voltak ahogyan Gobz is. Ettől a ponttól kezdve naponta kapta az ételt barátaitól, akik mindig egy nagyon hosszadalmas rituálé után adták azt át. Gobz sosem akarta megszakítani a folyamatot, mivel lehet sokat számított a hitüknek és Gobz nagyon toleráns démon. Így telt tehát Gobz első ötvenhat éve, nincs mi többet mondani róla. Azonban az ötvenhetedik év már annál érdekesebb volt.
Gobz éppen nyugodalmában fetrengett és nézett a távolba mély gondolkodása közben mikor egy olyan ételt hoztak neki, amire nem számított. Erről nem tudott, mivel fölöslegesnek találta, hogy odanézzen mit kap, hiszen mindig ugyanarra a helyre tették, és elég volt csupán odanyúlnia és magához tolnia. Gobz az étel helye mellett feküdt, mióta a huszonnegyedik évben pozíciót váltott kicsit távolabbról, hogy ne kelljen felkelnie és arrébb mennie. Ezúttal egy ember volt Gobz előtt. Úgy látszott kifogytak az állatokból. Gobz nyugodtan megette, nem volt számára új. Csupán a történet folytatása volt nagyon szomorú szegénynek.
Nem hoztak másnap ételt. Gobz két alvás között sosem hallotta a szokásos rituálé szavakat. Pedig gondosan fülelte a kulcsszavakat: "halál", "démon", "isten", "pokol", "szolgád"... Meg kellett fordítania a fejét, hogy megnézze mégis mi történt. Nem volt ott senki. Gobz szomorú volt, mert otthagyták a barátai. Lehet nem kellett volna annyira jóízűen megennie az embert. Még heverészett egy napot, mert nem érdekelte annyira a dolog, hogy felkeljen, de előbb-utóbb elég éhes lett. Kénytelen volt megmozdítani szikláit és a fal elé mozogni. A falu elég sokat változott. Néha odanézett a falu irányába, de a lakosok nem szerették, mindig félni kezdtek mikor arra pillantott, így megtette nekik a szívességet, hogy a fal vagy a rét felé bámul. Ült tehát egy napot a fal előtt, de semmi sem történt. Egy-két ember néha kinézett a kicsiny ablakán, de sehol sem volt senki. Gobz megelégelte a helyzetet és ledöntötte a falat, majd lerombolt egy házat és megette a benne lévő egyetlen öreg férfit.
Nagyon kevesen maradtak a faluban, így néhány nap alatt elfogytak. Gobz sírt volna, ha fizikailag képes lett volna rá, de elhagyta a legtöbb barátja a többit pedig megette. Ez tehát Gobz rendkívül szomorú története. Sajnos Gobznak új barátokat kell keresnie, mert kezd megint nagyon, de NAGYON éhes lenni.
Faj: Démon
Frakció: Ahol az étel van
Kaszt: Falánkságdémon
Nem: Férfi
Kor: 57
Kinézet: Gobz három méter magas és Gobz világít a benne átfolyó forró vér miatt. Két ember szerint Gobz maga a halál formájára lett alkotva a pokol legmélyebb bugyraiban, de Gobz ellenkezik. Gobz szerint csak mérgesek, mert Gobz véletlen megette az apjukat. Gobz szerint a sziklái nagyon szépen csiszoltak és a benne átfolyó vér nagyon kellemes fényt áraszt a szemnek.
Jellem: Gobz rendkívül éhes és lusta. Gobz életének célja, hogy aludhasson nyugodtan, de azt csak evés után tudja megtenni, így ételt kell szerezzen a lehető legkevesebb erőfeszítéssel. Gobz ötvenhét évig nagyon boldog volt, mivel volt két barátja akik naponta ételt hoztak neki. Gobz sosem értette a rituálékat amiket valami sötét istennek és a halál elhozójának csináltak az étel átadása előtt, akárki is legyen az. Mivel barátjai egy hete már nem látogatják meg és Gobz kezd nagyon éhes lenni, mivel már a falu maradékát is megette, ezért Gobz új barátokat keres. Gobz rendkívül átfontolt és óvatos, hiszen bár nagyon erős és gyors, a küzdelem és a futás nagyon nagy erőfeszítésbe kerül, így Gobz szereti a beszéd útját választani. Gobz továbbá szereti a hűvös helyeket, mert akkor nem melegíti túlságosan túl a vére a testét.
Előtörténet: Gobz démonként született és mint minden démon teljesen funkcionalitással lett ellátva. Gobz sokat gondolkodott már azon, hogy hogyan tudta megtartani emberi tudását úgy, hogy közben elvesztette emlékeit. Hiszen mikor valami megtanultat viszünk véghez, mindig az emlékeinkben keressük a megoldást, csupán mivel mindig ugyanahhoz az emlékhez ugrunk, ezért hamar megkapjuk a választ. Gobz szeret hasonló dolgokon elmélkedni, csupán mint születésekor is, nagyon éhes mindig. Éhségén kívül azonban mást nem tartott furcsának Gobz, a külseje valahogyan teljesen természetesnek hatott neki, mikor a kezeire pillantott az új testében. Legszívesebben többet gondolkodott volna teremtéséről, de inkább útnak eredt, hogy egyen valamit.
Gobz útját egy kitaposott út felé vette, mivel azon könnyebben tudott közlekedni, plusz nem gyújtotta meg, mint a füvet... véletlen. Útján egy falu felé, amit akkor még nem tudott merre vezetett, azon gondolkozott, hogy vajon mi lehetett előző életében. Gondolataiból azonban hamar felébresztette a valóság, ahogy hangos csörtetést és kürtöt hallott a távolban. Gobz tudta hogyan kell harcolni és úgy látszott szüksége is volt rá. Bár ekkor is önmaga volt, még nem lustult el teljesen és teljesen más irányba is mehetett volna az élete. Lehet az ötvenhét év alatt a legerősebb démonná válhatott volna, ha nem botlott volna bele két barátjába. Na, de vissza a valóságba, Gobz ott állt a falu előtt. Nők sikoltoztak és a kis kaput felhúzták az őrök. Gobz átlátott a kapu felett, mert nem építették túl magasra, csak két méteres volt. Elég szegény falunak nézett ki, de mögötte volt egy nagyon gyönyörű barlang, láthatóan nagyon hűvös klímával.
Gobz tehát ledöntötte a kaput és a barlangnak eredt. Pár embert megevett útközben, hogy ne legyen annyira éhes. Szurkálták útján és bár érezte a fájdalmat mikor két sziklája között találták el szegénynek a testét, annyira nem fájt neki, hogy megállítsák. Gobz hamarosan sikeresen eljutott kis hűvös odújába, majd lepihent.
A falusiak természetesen követték és miután Gobz leült továbbá is támadták őt, falusi fegyvereikkel. Nagyon kis település volt, így Gobz megtehette, hogy megöli az összeset, aki bántani akarja. Nem hitte, hogy nagyobb feltűnést keltett volna a település kihalása. Azonban pár veszteség után megálltak és menekülni kezdtek. Így kezdődött annak a története, ahogyan Gobz megismerte két barátját.
Két személy volt, az egyik férfi a másik nő, de nagyon hasonlítottak egymásra. Ahogyan később a beszélgetéseikből kiderült, testvérek voltak és Gobz megette az apjukat, így ki nem állhatták. Gobzot kicsit bántotta, hogy véletlen az ő apjukat ette meg és nem valaki másét, de sosem mondta el nekik. Igazából nem is nagyon beszélt, mivel nem látta sok hasznát annak, hogy mozgassa száját. Túl lusta volt ahhoz, hogy válaszoljon, meg amúgy sem lett volna közös témájuk az apjukon kívül.
Gobz jóllakott volt és három napig megállás nélkül lustálkodott és aludt odújában. Sokszor és sokan látogatták, de csak unottan nézett rájuk két nyújtózkodás között. Nem tudta mit akarnak, így egyik szemét általában félig nyitottan tartotta, amit utólag nagyon megbánt, mivel sokkal kellemesebb lett volna az első három napban is teljes beleadással aludni. Gobz kezdett megint nagyon éhes lenni a harmadik napja után, így kezdett felébredni, majd a falu felé indult. Útközben látta, hogy építették vissza éppen a falat, amit ledöntött mikor lakása felé ment. Nem volt szíve megint lerombolni, hiszen még meg sem adta nekik annak az élvezetét, hogy visszaépítsék, így megállt a fal előtt és várt. Türelme kifizetődött, mivel egy bárányt toltak elé. Gondolta ezzel akarják tesztelni, hogy csak embereket eszik vagy minden mást is. Gobz gondolkodott abban, hogy nem eszi meg a bárányt, mivel az emberben több a hús, de végül arra jutott, hogy akkor túl hamar kifogyna a falu a nyersanyagokból. Gobz megette a bárányt és hazament húsz lépésben.
A lakosok boldogak voltak ahogyan Gobz is. Ettől a ponttól kezdve naponta kapta az ételt barátaitól, akik mindig egy nagyon hosszadalmas rituálé után adták azt át. Gobz sosem akarta megszakítani a folyamatot, mivel lehet sokat számított a hitüknek és Gobz nagyon toleráns démon. Így telt tehát Gobz első ötvenhat éve, nincs mi többet mondani róla. Azonban az ötvenhetedik év már annál érdekesebb volt.
Gobz éppen nyugodalmában fetrengett és nézett a távolba mély gondolkodása közben mikor egy olyan ételt hoztak neki, amire nem számított. Erről nem tudott, mivel fölöslegesnek találta, hogy odanézzen mit kap, hiszen mindig ugyanarra a helyre tették, és elég volt csupán odanyúlnia és magához tolnia. Gobz az étel helye mellett feküdt, mióta a huszonnegyedik évben pozíciót váltott kicsit távolabbról, hogy ne kelljen felkelnie és arrébb mennie. Ezúttal egy ember volt Gobz előtt. Úgy látszott kifogytak az állatokból. Gobz nyugodtan megette, nem volt számára új. Csupán a történet folytatása volt nagyon szomorú szegénynek.
Nem hoztak másnap ételt. Gobz két alvás között sosem hallotta a szokásos rituálé szavakat. Pedig gondosan fülelte a kulcsszavakat: "halál", "démon", "isten", "pokol", "szolgád"... Meg kellett fordítania a fejét, hogy megnézze mégis mi történt. Nem volt ott senki. Gobz szomorú volt, mert otthagyták a barátai. Lehet nem kellett volna annyira jóízűen megennie az embert. Még heverészett egy napot, mert nem érdekelte annyira a dolog, hogy felkeljen, de előbb-utóbb elég éhes lett. Kénytelen volt megmozdítani szikláit és a fal elé mozogni. A falu elég sokat változott. Néha odanézett a falu irányába, de a lakosok nem szerették, mindig félni kezdtek mikor arra pillantott, így megtette nekik a szívességet, hogy a fal vagy a rét felé bámul. Ült tehát egy napot a fal előtt, de semmi sem történt. Egy-két ember néha kinézett a kicsiny ablakán, de sehol sem volt senki. Gobz megelégelte a helyzetet és ledöntötte a falat, majd lerombolt egy házat és megette a benne lévő egyetlen öreg férfit.
Nagyon kevesen maradtak a faluban, így néhány nap alatt elfogytak. Gobz sírt volna, ha fizikailag képes lett volna rá, de elhagyta a legtöbb barátja a többit pedig megette. Ez tehát Gobz rendkívül szomorú története. Sajnos Gobznak új barátokat kell keresnie, mert kezd megint nagyon, de NAGYON éhes lenni.
