Küldetés: Szociális munka

Sigrún von Himmelreich · 1 Küldetés: Szociális munka Csüt. Júl. 21, 2016 6:57 pm

Sigrún von Himmelreich

Mesélő

Hozzászólások száma : 19
Join date : 2015. Oct. 11.
Age : 27
Tartózkodási hely : Ahol kellek

"Kedves fiatal társaim!

Egy kis segítséget kérne tőletek egy idős asszony, aki már túl öreg ahhoz, hogy gondozni tudja már a számára oly kedves kertjét, amit benőtt már a gaz. A feladatotok az lenne, hogy a kertet megtisztítsátok, s a régi pompájában tündököljön újra. Szeretettel várok minden jelentkezőt a házamban, ahol bővebb instrukciókat adok.

Eleanor Firwood"

Küldetés: Szociális munka 5cebe0f7a66214fd89e063a7639fc56e

Küldetés: Szociális munka 5cebe0f7a66214fd89e063a7639fc56e

Az első körben a feladatotok nem túl bonyolult, írjátok le, milyen úton-módon értesültetek a küldetésről. A poszt a fent látható kapuhoz való megérkezésig tartson!

A határidő pedig legyen mához egy hét!

Gerard D. Lawrenz · 2 Re: Küldetés: Szociális munka Vas. Júl. 24, 2016 5:18 pm

Gerard D. Lawrenz

Szemfényvesztő

Hozzászólások száma : 1038
Join date : 2016. Feb. 24.
Age : 27
Tartózkodási hely : A helyzet magaslatán

Karakter információ
Kaszt:
Szint: 10
Tapasztalat:

Küldetés: Szociális munka Empty_bar_bleue

(2665/3000)

A Tünde erdő legmélyén érdekes pletykák szoktak keringeni, többek közt rég nem látott, eltűnt személyekről. Leo, akit talán semmi sem motivál jobban, mint megtalálni a szivárvány végét, most ezek után a pletykák után kutat, mert van valami, amit még álmai kapujánál is jobban szeretne látni: a nővérét. Régi történet ez már, számtalan helyen kereste, érdeklődött felőle, de egy kósza említést sem hallott róla, mióta nyoma veszett. Viszont nem volt teljesen tanácstalan. Szerencsére emlékezett rá, hol született és élt nővérének korábbi mestere. Annak reményében, hogy a falujában talán hallottak pár szót, ha nem is a testvéréről, de valamelyik társáról, elutazott a Tünde erdő mélyén nyugvó Starshine falvába.
- Néz csak körbe. Ez a város valószínűleg soha nem látott igalmasabbat egy hóviharnál. Komolyan azt hiszed, hogy itt fogunk bármit is találni?
Gerard jó barát lévén elkísérte a tündét erre az útra, noha az elejétől fogva hangsólyozta neki, ne legyenek komoly kilátásai, hiszen egy elég félreeső helyen próbálkozik megtalálni a nővérét.
- Furcsa ezt pont tőled hallani.
- Há, ezt jól megmondtad!
- Tudom én mire megy ki a játék. Nem akartál idejönni.
- Ugyan kérlek – nevetett fel a démon baljósan – mégis miért ne kísértelek volna el ide...az Isten háta mögé...ahol valószínűleg egy darab érdekes könyv sincs...szóval bármikor rám törhetnek azok a rémes elvonási tünetek... – felelte egyre elgyengülő, remegő hangon.
- Ne aggódj, hamar végzünk. Nem olyan nagy hely ez, könnyedén kiderítjük, hallott e valaki bármit is Windblastról.
Ekkor váratlanul egy idős öregúr kiáltott oda nekik. Legalább nyolcvan éves, hosszú ősz szakálló, de mégis vidám arcú tünde volt. Az egyik ház teraszán üldögélt a hintaszékében, miközben pipát szívott.
- Jól hallottam? A vén Windblastot keresik?
A páros félig meglepett, félig megkönnyebbült arccal fordult oda felé.
- Eszerint a pletykák mégsem voltak annyira valótlanok. – nézett rá győzedelmesen Leo a társára.
- Hála az égnek... - felelte a tudásdémon morogva.
Tettek pár lépést a kis vityilló felé, hogy ne kelljen az utca túloldaláról beszélni az idegenhez.
- Thomas Windblast, egész pontosan.
- Igen, őrá gondolok.
- Ismerte? – kérdezte a tünde tágra nyílt szemekkel.
- Hogyne. Itt lakott innen egy utcányira.
- És most hol van?
Az öreg vett egy mély levegőt.
- Sajnos egy éve nem láttam.
- Oh...
- De tudják mit, lakik errefelé egy idős asszony, ő annak idején nagyon jó barátja volt az öreg Windblast mesternek. Talán nála többet is megtudhatnak.
Leo derült arccal hajolt oda a férfihoz.
- És merre találjuk ezt a bizonyos házat?
- Innen nem messze, a következő utcánál balra, alig pár száz méter az egész. Éppen segítséget keres a kertjének kitakarításához, biztos örömmel mesél, ha besegítenek neki egy kicsit.
- Nagyon szépen köszönjük.
A csapat az utca közepén tanakodva folytatta a párbeszédet.
- Így még egyszerűbb a dolog! Odamegyünk, rendbe rakjuk az a pár bokrot és kifaggatjuk a nőt!
Leo arca úgy csillogott, mint aki éppen meglelte élete szerelmét. Gerard csak a fejét fogta, majd végül mélyen barátja szemébe nézett és felemelte az egyik ujját.
- Leo, engedd meg, hogy kifejtsem, ez miért ostobaság.
Azaz csak mondta volna, de a tünde a mondat közepén megragadta a karját és elkezdte a megadott utca felé cibálni. Hamar rá is találtak a kertre.

Gloria · 3 Re: Küldetés: Szociális munka Vas. Júl. 24, 2016 5:51 pm

Gloria

Klerikus

Hozzászólások száma : 911
Join date : 2015. Jul. 25.
Tartózkodási hely : Szent Brünhilda rendház, Északi Királyság

Karakter információ
Kaszt: Apáca
Szint: 9.
Tapasztalat:

(9690/12000)

- A nagyanyád jó barátnője volt, ennyi igazán megérdemel!
- De semmi kedvem kertészkedni, lovag vagyok nem druida!
Harmadszorra futották le ezt a kört. Csak pihenni akart az eltávján… Vagyis nem egészen pihenni, de a csomagja már gondosan össze volt készítve, hogy egy percet se kelljen késlekednie, és minél hamarabb elérje Mistwood szélét. Seamus Wildwind gondterhelten masszírozta a homlokát felidézve a régi mondást: „Kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond!” mióta a gyerekei felnőttek lettek, kétszer annyira fájt a feje miattuk.
- Hidd el Lory, magam mennék, de mint látod, akadályoztatva vagyok.
- Tehát most kijátszod a „sérült veterán” kártyát? – fújta fel magát a Szélleljáró. Az apja egy régi sérülés miatt bal lábára sánta volt, de bár remek íjkészítő lett belőle, komolyabb utakra nem vállalkozott.
- Komolyan ekkora kérés? Úgyis útba esik a Köderdő felé!
Loreena már gyűjtötte a levegőt, hogy visszavágjon, de a torkán akadt a szó, és bent ragadt a lázadó kamasz önmaga is a mellkasában.
- Honnan tudod, hogy hová megyek? – kérdezte összehúzott szemekkel. Az apja elnevette magát, miközben karba tette a kezét. Tudta, hogy most megfogta a lányt.
- Az apád vagyok, az a dolgom, hogy tudjam. De kössünk üzletet. Készségesen falazok neked anyádnál, hogyha útba ejted Eleanor néni kunyhóját, és segítesz a kertrendezésben. Utána mehetsz délre a hercegedhez.
Kezdett szédülni. Az egy dolog, hogy az apja tudta hova megy, de azt is, hogy kihez. Bár ostobaság volt feltételezni, hogy a szülei nem beszélgetnek egymással, őt sosem kérdezte meg a dologról, így most kétszer annyira vágta mellbe.
- Honnan tudod, hogy tényleg útba fogom ejteni?
A férfi megcsóválta a fejét.
- Ismerlek, becsületed az mindig volt, főleg ha tisztességes üzletet ajánlok neked.
A lány felsóhajtott, végül bólintott, és kezet fogtak az apjával, olyan katonás módon, ahogy náluk szokás volt. Lory könnyedén pattant fel Jóska nyergébe, miután odaerősítette a holmijait, majd búcsút intett az apjának és elindult dél felé, a falucskába, ahol Miss Firwood tengette idős napjait. Az apjának igaza volt, valóban becsületes fából faragták.
Gyerekkorában emlékezett, hogy járt errefelé, de már nem tudott volna oda találni egyedül így néhány falubeli segítségét kérte, akik kedvesen el is irányították a kapuba, ahol leugrott Jóskáról, és lendületesen bekopogott.

Wilhelmina von Nachtraben · 4 Re: Küldetés: Szociális munka Kedd Júl. 26, 2016 6:47 pm

Wilhelmina von Nachtraben

Vámpírmágus

Hozzászólások száma : 1391
Join date : 2015. Dec. 29.

Karakter információ
Kaszt: Nachtraben
Szint: 10.
Tapasztalat:

(14240/15000)

- Nos, azt hiszem, ez pont neked való - vizsgálja Damien a hirdetést, már amikorra sikerül a végére jutnia, ugyanis a puszta holdfényben nem olyan könnyű kisilabizálni a betűket. Gyíöngéden lengedez a szél, már le is sodort pár papírt a hirdetőfalról egész biztosan, ugyanis az egyiket, amely egy elveszett kecskéről szólt, valahol pár utcával arrább találták meg a sárba taposva valószínűleg valamely kerék vagy szaladgáló gyerekek, vagy mindez által.
- Hmm... Egy megbízás egy kert kitakarítására. Miért is ne?
- Mi ez a huncut nézés? ... Ugye nem számítasz semmi furcsára?
- Mármint arra, hogy a néni valójában egy boszorkány, és igazából csapdába csalja az ártatlan segítőkész jelentkezőket, s valójában húsevő növények fognak ránk támadni, vagy indák fognak körbeszőni és megfojtani, amint belépünk a kertbe? Vagy, hogy a néni valójában valamiféle szellemek elűzésére kért segítséget? Vagy esetleg...
- Nagyon nehéz elfogadnod, ha valami egyszerűen csak egy hétköznapi segélykérés, igaz?
- Nos, a múltamat figyelembe véve, igen.
- A múltad... Egy kastélyban nőttél fel, könyvek között.
- Igen, és a könyvek tele voltak fent említett történésekkel! Már az is baj, ha óvatos vagyok?
- Óvatos? Az nem igazán. Kalandvágyó, igen. Ám most attól tartok, csalódnod kell, valószínűleg tényleg egyszerű gaztalanításról van szó. Tudod, az életnek vannak egyszerű, gyakorlatias, veszélytelen és néha unalmas részei is. Például amíg levadászol egy prédát, az, még ha rutin is, mindig egy új kaland, ám, amikor mondjuk megnyúzod... az már tényleg csak rutin. Ritkán van új benne.
- Kivéve, hogyha a bőre alatt találsz mondjuk... valami érdekes dolgot... esetleg egy gyémántból való nyílvesszőt, ami még évekkel ezelőtt belefúródott...
- Ennél még arra is nagyobb az esély, hogy Miss... - a hirdetésre pillant -... Firwood tényleg húsevő virágok martalékául akar megszerezni téged. Már, amennyiben mész.
- Megyünk. Nem? - Olyanmód teszi fel a kérdést, hogy arra csakis egy válasz lehet.
- Hogyne!
Másnap már javábal zötyögnek kis két lovacska húzta fogatjukon a feltüntetett irányba. Mina körülbelül végig a tájat bámulja, amikor épp nem olvas, ugyanis természetesen sehová nem megy könyv nélkül. Olyan felszerelést vett fel, amelyben könnyen lehet hajlongani és nem baj, ha piszkos lesz, így most a szokásos díszes ruhák helyett pusztán egy szürkés szegélyezésű fehér ruhácskát vett fel - nem, attól, hogy fehér, még nem baj, ha koszolódik, a vörösekre sokkal kényesebb -, pár nyakláncával és a Vérrubinttal, melyet jobb gyűrűsujjára húzott, csak a biztonság kedvéért, ha tényleg húsevők támadnának rá, inkább funkcionalitásuk miatt hordja általában őket, mint szépségük miatt. Haját összefonta egybe, a hosszú fonat még így is majdnem a fenekéig ér, ahol is hófehér szalaggal van elkötve. Valamint átvetette vállán kis batyuját is, sose jöhet rosszul. Talán talál egy-két érdekes gyógynövényt a kertben, és a néni hajlandó kölcsönadni... bár, igazából fogalma sincs, illik-e ilyet kérni. De ki tudja? Jobb felkészültnek lenni.
A falucskába érve sokáig tart, mire sikerül lepozicionálniuk valahová a szekeret, ahol nem zavar senkit. Végül egy nagyobbacska szabad füves területet találnak, ami egyébként, mint kiderült, játszóhelyül szolgál általában a gyerekeknek, amikor nem marhát legeltetnek rajta. Most nem. Erre akkor jönnek rá, mikor csordástul szaladnak a kölykök, s lelkesen nekikezdenek a két paci piszkálásába. Akik, csodamód, nem futnak el, hanem egész hajlandónak tűnnek elviselni, ahogy fonogatják a kislányok a sörényüket, és még a kisfiúkat sem rúgják fenéken, akik játékból úgy tesznek, mintha a patkójukat kovácsolnák épp. Pedig Mina egészen beleélte magát, mi lenne, ha a kocsi most eltűnne, és úgy kellene hazajutniuk. Kész kis kaland lenne...
Igen, neki tényleg nem elég a kalandokból.
Kis körbekérdezés után elirányítják őket a "nénihez, akinek ki kell gyomlálni a gazait", ahogy Mina mondja, majd pedig furcsálló tekintettel néznek utánuk, nem tudván eldönteni, mit keres egy ilyen kislány (kislány egyáltalán? Idősebbnek tűnik) és egy sötét tünde errefelé. Megszokták mondjuk már ezt.
- Milyen szép ez a kapu - tárja tágra szemeit a vámpír, ahogy megpillantja a növényekkel körbefuttatott falú bejáratot. Nyilván jó helyen járnak. - Igazi tündemű. Remélem, ezeket a nüvényeket nem kell mind letakarítanunk... - Most először gondol bele, hogy talán ő sajnálni fogja azokat a növényeket.
- Úgyis újranőnek.
- Akkor havonta fogunk idejárni?
- Én havonta nem teszek meg egy ekkora utat, az biztos! - emeli föl a kezeit. - Na de... khm... - lehalkítja a hangját. - a végén még meghall minket!
- Oh... Akkor... bemegyünk?
- Előbb talán kopogni illenék. - A zöldszemű fölemeli a kezeit és lassan, három erős, tiszta, hangos koppanást ejt az ajtón.

Vendég · 5 Re: Küldetés: Szociális munka Szer. Júl. 27, 2016 7:59 pm

Vendég

- Olyan, segítőkész teremtés vagy – mondja Eleonor néni a vámpírnak, mikor az ágyon fekszik. Elesett az idős nő, s eltörte a csontját, amit végül Ingrid tett helyre és jelenleg az ispotályban fekszik. A vérszívó nem vallja be magának, de egy picit nyitottabbá vált, mióta minden egyes nap a betegével beszélget.
- Ez nem igaz – tagadja le egyből a vámpír, miközben a fejét ingatja jobbra és balra. Megrémíti őt, az ilyen fajta dicsérés, hiszen életében sosem kapott ehhez fogható szavakat. Természetesen részegítő hatással van rá, azonban magában próbál ellenállni.
- Ne beszélj butaságokat lányom, nagyon szép munkát végeztél a lábamon. Holnap már kikelhetek az ágyból és újra járhatok a lábaimon, amit neked köszönhetek és nem másnak. – mosolyog barátságosan az öreg néni, ami a maga nemében még mindig varázslatos.
- Azért ajánlom, hogy ne erőltesse meg magát Eleonor néni – ejti ki az orvosi tanácsot Ingrid, amire bólint egyet a koros asszony. Egy darabig nem szól semmit, így van lehetősége Ingridnek, hogy elrendezze Eleonor néni környezetében található tárgyakat. Tíz perc múlva hirtelen kifakad az agg nő, ezzel itatva az egereket a földön. Odafordul rögtön a vérszívó a beteghez, majd kissé aggódó tekintettel néz rá.
- Mi a baj? Fáj valahol? – teszi fel rögtön a kérdést a vámpír. Közelebb húzódik a másikhoz, azonban az jelez kezével, hogy nincs semmi fájdalma.
- Nem, nem. Csak eszembe jutott, hogy otthon a kertem gondozatlan maradt. Ki fogja megcsinálni helyettem? Én már túl öreg vagyok az ilyenhez. Csoda lesz, ha el tudom magam látni. – meséli Eleonor néni panaszos hangnemben, ami egyszerűen arra ösztönzi Ingridet, hogy segítse ki az időst. Öt másodperc telik el, mikor a szép ívű ajkait nyitja a vérszívó.
- Jó, segítek, ha elfogadja – hallatja a hangját Ingrid, mire most az idős szemeibe örömkönnyek gyűlnek.
- Én megmondtam, hogy jó lélek vagy. – ejti ki a koros néni a vérszívónak,s újra beáll a csend a két fél között.
- De ne aggódj, meghívok másokat is a házamhoz, mert egyedül magányos volnál, mint az éjszaka. – jelenti ki a beteg, miközben az orvosa kerít neki egy papírlapot és egy írószerszámot. Hamarosan megszületik a következő szöveg a hölgy jóvoltából:

"Kedves fiatal társaim!

Egy kis segítséget kérne tőletek egy idős asszony, aki már túl öreg ahhoz, hogy gondozni tudja már a számára oly kedves kertjét, amit benőtt már a gaz. A feladatotok az lenne, hogy a kertet megtisztítsátok, s a régi pompájában tündököljön újra. Szeretettel várok minden jelentkezőt a házamban, ahol bővebb instrukciókat adok.

Eleanor Firwood"

Ingrid segít neki, s másnap megígéri Eleonor néninek, hogy ott lesz és rendbe teszi a kertjét. Másnap a vámpír megvizsgálja a koros asszonyt, akit újra egészségesnek nyilvánít. Hazaengedi a betegét a Rotmantel, majd pár órával később a vérszívó dacolva a nappallal felkészül a kerti munkához. Végül pedig egy hófehér ló hátán ellátogat az időshöz. Kellemes utazás után érkezik meg a kapu elé, ahol már vannak mások is.

Sigrún von Himmelreich · 6 Re: Küldetés: Szociális munka Hétf. Aug. 01, 2016 9:58 pm

Sigrún von Himmelreich

Mesélő

Hozzászólások száma : 19
Join date : 2015. Oct. 11.
Age : 27
Tartózkodási hely : Ahol kellek

//Elnézést a késlekedés miatt, tánctáborban voltam, de most már otthon vagyok, és kárpótlásul meg is írtam nektek a posztot félig... Éljen Hope! \o/ //

Ugyan nem valami nagy a papír, ami a kapura van tűzve, de ha bárki be akarna menni, akkor könnyen észreveheti. Már egy ideje ott van, ezért kicsit megviselt a különböző időjárási viszontagságoktól, de talán az éles szemű utazó még ki tudja venni a halvány feliratot, amin szintén a felhívás, illetve alatta egy rövid firkálmány szerepelt, miszerint nyugodtan térjen be bárki, mert a ház lakója nem terhelné le magát azzal, hogy ki- és visszasétáljon a vendég miatt. Amennyiben nem tudjátok elolvasni, mert egyrészről halvány, másrészről tündéül van kiírva, akkor próbálkozhattok kopogással, kiáltással, de nem érkezik rá semmi válasz. Viszont ha megpróbáljátok lenyomni a kilincset, akkor ugyan hangosan nyikorogva, de a kapu kinyílik és szabad teret enged a látogatónak.
Kívülről csak fák koronái látszódtak, viszont a belépés utáni látvány... Még ha most tele van minden gazzal, bokrokkal, látszik, hogy valaha gyönyörű lehetett a hatalmas kert. Valaha olyan hatása volt, mint egy parknak: a fák alatt a sétányok mellett egy-egy pad, virágágyások, néhol egy-egy kőszobor díszeleg, de a fa már elöregedett a padban, a virágágyásokban legfeljebb elvadult rózsát lehet látni a sok gaz között és a málló szobrokat is benőtte már a borostyán.

Küldetés: Szociális munka 11aeb7d4478d1418ddd64a90a751f25e

Küldetés: Szociális munka 11aeb7d4478d1418ddd64a90a751f25e

A hatalmas ház valamivel jobb állapotban van, de továbbra sem árulkodik semmi arról, hogy bárki lakna is itt. Nagyobb részt benőtte már a futónövény meg a moha, a tető is hiányzik innen-onnan, nem is beszélve a síri csendről, ami a környéket uralja.
A bejáratot nem nehéz megközelíteni, csak néhány bokron kell átmászni addig, utána pedig egy nagy kétszárnyú ajtó vár titeket. Az ajtó zárva van, viszont kopogásra viszonylag hamar ki is nyílik, mögötte pedig egy középmagas mosolygós hölgy vár benneteket. Ugyan kicsit előregörnyedve, a botján támaszkodva jár is, a ruháin tükröződik a hely eleganciája. Mindenhol régi bútorok állnak, családtagokról kiaggatott portrék díszelegnek és ellentétben a kinti káosszal, bent rend és tisztaság uralkodik mindenütt. A nappaliba invitál be titeket és ott vártok, amíg mindenki megérkezik.

Elsőként Mináék érkeznek meg, őket követi Vic, utána pedig Gerard és tünde társa. Először meglepődik a néni, hogy nem a régi barátnőjének az unokáját látja, de szívesen fogad minden segítő kezet. Loreena érkezéséig cseveg a vendégeivel, utána viszont csak bemutatja egymásnak a többieket és már bele is fog a mondandójába.
- Nagyon köszönöm, hogy eljöttetek, nagy segítség ez nekem. Gondolom láttátok, hogy milyen állapotban van a kert. Leginkább a susnyától kéne megszabadulni, meg az egyéb gazoktól, de nagyon boldoggá tennétek, ha a virágágyásokon is igazítanátok kicsit. Hátul van egy kis fészer, abban minden kelléket megtaláltok, amire szükségetek lehet. Jó munkát és köszönöm még egyszer, hogy megcsináljátok!
Ki vezet titeket a teraszra, ahonnét csak még nagyobb káosz látványa tárul a szemetek elé. Itt legfeljebb jóindulattal lehet megnevezni egy-egy ösvényt a sok bokor között, a fészert is csak azért tudjátok, hogy merre van, mert a teraszról kilátszik a teteje.

Posztotok addig tartson, amíg megbeszélitek, hogy ki merre megy és mit csinál, a határidő pedig legyen a következő hétfőig!

Gloria · 7 Re: Küldetés: Szociális munka Szomb. Aug. 06, 2016 12:44 am

Gloria

Klerikus

Hozzászólások száma : 911
Join date : 2015. Jul. 25.
Tartózkodási hely : Szent Brünhilda rendház, Északi Királyság

Karakter információ
Kaszt: Apáca
Szint: 9.
Tapasztalat:

(9690/12000)

A kopogására nem érkezik felelet, így lendületesen nyit be. A festék már mállik az ajtón a zár is nyikorog, de szerencsére könnyedén megadja magát az íjászathoz szokott karizmainak, így Jóskát kiköti, ő maga pedig gyalogszerrel sétál át a kerten. Már azonnal látszik, hogy az idős hölgy nem véletlenül hajlandó még fizetni is a segítségért, ugyanis a kertet magát már elkezdte visszahódítani az anyatermészet, és lassan őserdőhöz hasonlatossá kezd válni. Még felfedezhetőek rajta az egykori rendezett park nyomai, vagy a tünde kéz faragta padok és gondosan ásott virágágyások, de már nem alkalmas arra, hogy unokák és dédunokák játszanak benne. Lorynak viszont tetszik. A vadregényessége a szépsége, hogy pontosan olyan, mint amilyennek a Természet megálmodta és nem olyan, mint amilyennek ők akarják. Ha dönthetne, beleolvadna ebbe a vadságba, ahelyett hogy megpróbálná megszelidíteni, de nem az ő tiszte dönteni erről. Segíteni küldték, úgyhogy segíteni is fog.
A nagy házat könnyedén megtalálja, és arra is ráférne már egy alapos rendberakás, amit inkább támogatna, de reményei szerint nagyanya egykori barátnője majd kiadja a feladatot. Könnyedén szökken fel a lépcsőkön és kopog ismét, reménykedve, hogy választ is kap majd.
- Eleanor néni! Eleanor néni! Lory Wildwind vagyok, a néhai öreg Mrs. Wildwind unokája!
Reméli, hogyha a kopogás mellett azt is elmondja, hogy kicsoda, hamarabb nyitnak neki ajtót. Persze nem biztos, hogy ezen múlt, de szerencsére hamarosan egy öreg néni fogadja, és hívja be az egyébként kifejezetten előkelő villa nappalijába, ahol már többen is várakoznak. Legtöbbjüket még életében nem látta, de azért udvariasan biccent nekik, miközben a fegyvereit leteszi a szoba szélére (hiszen a kertészkedéshez nem kellenek nyilak), majd hatalmas mosoly kúszik az arcára, amikor felfedez két ismerőst is, méghozzá abból a fajtából, akiknek őszintén tud örülni.
- Wilhelmina, Damien, örvendek a viszontlátásnak. – vált németre, majd hagyja, hogy Eleanor néni bemutassa őt a többieknek is. A druida jelenlétét kifejezetten áldásosnak tartja, a kert megregulázásához kelleni is fog a tudományuk.
Követi a nénit a teraszra és végignéz az erdővé fejlődött kerten. Zöld szemeivel megkeresi a fészert is, de csak reménykedni mer, hogy nem fognak eltévedni. Ha egy csapat tündér is tanyát vert itt, akkor elvesztek… A kis rohadékok sose hagynák őket elmenni, bár ismer kedves tündért is. Vajon mi lehet Lloyddal és Lilivel?
- Az elvadult sövénnyel és a bokrokkal elboldogulok, talán még a gazzal is, de a virágokat meghagynám másnak. – közli egyszerűen. – Elmegyek a fészerhez először, ti?
Ha valaki vele megy jó, de szívesen elhozza a többieknek is a szerszámot ha szeretnék. Mindenesetre első útja a fészerhez vezet, igyekszik föntről megjegyezni az irányt, és valami utat találni arrafelé. Ha kell fel tud mászni a fák ágai közé is, hogy onnan nézzen körbe, ha elvétené.

Victor Goldhawk · 8 Re: Küldetés: Szociális munka Hétf. Aug. 08, 2016 8:08 pm

Victor Goldhawk

Tünde Druida

Hozzászólások száma : 41
Join date : 2016. Jul. 21.
Age : 29
Tartózkodási hely : Tündeland

Karakter információ
Kaszt: Druida
Szint: 2
Tapasztalat:

(500/1250)

Egy nagy sötét erdőbe jutottam.
Igazából már napok óta benne bolyongtam. Már kezdtem volna feladni a reményt, hogy valaha is kijutok az erdőből, mikor valami zajt hallottam. A szívem vadul kalapált, s minden egyes ütését a fejemben éreztem. Tudtam, hogy itt a vég. Sokat olvastam veszedelmes erdei lényekről, és emberevő növényekről és biztos voltam benne, hogy az egyik ilyen lény fog támtörni.
- Te nem ide valósi vagy, fiú. - landolt előttem egy tünde. Hirtelen felkaptam a fejem. A fölöttem lévő vastagabb ágakon még jó pár hegyesfülű várakozott.
- Honnan jöttél és mi hozott ide? - lépett közelebb hozzám a férfi. Magas volt és tündéhez képest izmos is. Arcán egy széles vigyor húzódott.
- Messziről és a lábam hozott ide. - nyögtem ki végül. Hulla fáradt voltam és már kezdtem kifogyni a vízből is.
- Nos ha esetleg pihenni szeretnél, akkor innen délre van egy falu. Ott megteheted, de remélem nem azért jöttél ide, hogy megzavard a békénket és a nyugalmunkat. - nézett a kezemben lévő botra.
- Keresek valamit ugyan, de nem a bajt. Ettől nem kell tartania.
- És mi lenne az amit keresel? Hátha tudunk segíteni. - kiabállt le a fáról egy fiatal tünde.
- A Tünde-erdőt. - válaszom hallatán a fán üldögélő társaság hangosan felnevetett és bár az előttem álló férfi is megmosolyogta a dolgot, ő visszafogta magát. Nem igazán tudtam mégis mi a franc lehetett ennyire vicces és kissé zavart is a dolog.
- Van egy jó hírem fiú, már nem kell tovább keresned. - nyögte ki pár kellemetlen perccel később.
" Ez tényleg az lenne?" - pillantottam körbe. El se tudtam hinni, hogy sikerült elérnem a célom. Ha nem lettem volna olyan fáradt, talán még ugráltam is volna örömömben.
- Gyere velünk, mi majd elkísérünk addig a faluig. - intett a tásainak, akik erre eltűntek a lombok között. Majd átkarolta a vállamat és elkezdett vonszolni. A testem ugyan engedelmeskedett neki és megindult vele együtt, de én magam leragadtam ott, azon a ponton. Szellemem a földbe gyökerezett. Nem tudtam elhinni, hogy végre elértem oda.
- Jól gondolom, hogy druida vagy? - szólalt meg egy kis idővel később.
- Igen. Bár szeretnék egyelőre tanulóként magamra hivatkozni. - mosolyogtam rá..
- Micsoda véletlen. A faluban ahová viszlek él egy kedves idős nő, akinek nagy szüksége lenne egyre. - ütögettem eg a vállam.
" Egész barátságos alak" - könyveltem el magamban. - De én még nem vagyok Druida. Bár a növényekhez értek és egyébként is szívesen segítek egy idős hölgynek. - mosolyogtam vissza.
- Nos Eleanor, arrafelé lakik. - mutatott a falu másik végébe, amikor végre elértük azt. - Nekem most mennem kell, ha még később valamiben segítség kellene nyugodtan keress fel - mondta, majd belépett a bokrok közé és eltűnt ő is mint korábban társai. Én magam pedig elindultam a mutatott irányba. " Először tudjuk le a munka részét a dolognak" -adtam ki magamnak a parancsot. Így éreztem helyesnek.

A telek elé érve egy gyönyörű díszes kapu fogadott. Bár a falak nagyrészét már benőtte a gaz és a moha, a kapun még mindig látszik, hogy egykoron gyönyörű tünde munka volt. Rajta egy lap foglalt helyet, amire egy felhívást írtak, miszerint az ott lakó hölgy – Eleanor Firwood – keres segítőket a kert rendbe rakásához. Alatta fedig egy másik szöveg, amiben elnézést kér, hogy nem jön ki mindenkihez, de mi nyugodtan menjünk be.
" Nos ha kiírta akkor nyugodtan bemehetek " - nyugtattam magam, bár nem voltam benne biztos, hogy jól olvastam a lapot. Sajnos az idő és a csapadékok meg a pára megviselték. Végül úgy döntöttem, hogy nem kopogok meg kiáltozok, hanem benyitok. A kapunak neki feszültem egy kicsit, mire nyikorogva ugyan de kinyílt.
- Többet kellene edzenem. - nevettem el magam. Miközben beléptem a másik oldalra. Udvariasságból még visszatoltam a kaput korábbi csukott állapotába. Majd elindultam a a ház felé.
A kertet már rég nem gondozhatta senki. Szabadon nőttek benne a vadvirágok és növények. Köztük sok olyannal, ami számomra ismeretlen volt. Legszívesebben már akkor ott neki láttam volna a kertnek, csak hogy minél több növényt megfigyelhessek, mielőtt valaki más is megérkezik a hölgynek segíteni. Tovább sétálva, feltűnt hogy régen valami park lehetett, mert sétányok és padok nyomait fedeztem fel.
De maga a ház sem volt fényes állapotban. Sokhelyen benőtte már a moha és a gaz. A falakon kúszónövények törtek az égfelé. A tető több helyen hiányzott.
"Lenne ezen is mit dolgozni" - gondoltam, miközben pár bokron átugorva végül az ajtóhoz kerültem. Az ajtó előtt még pár pillanatra megálltam. Élveztem a csöndet, bár valahol mélyen talán feszéjezett is, nyugtalanító volt.
Három erősebbet ütöttem az ajtóra a botom végével. Nem sokkal később fel is tárult az ajtó és mögötte egy mosolygós öreganyó állt.
- Üdvözlöm, Victor Goldhawk vagyok, a felhívás miatt jöttem. - szólaltam meg. A hölgy is bemutatkozott, majd megkért hogy fáradjak be. A lakás belülről szépen volt feldíszítve, bár a bútorok legalább olyan idősek voltak mint a gazdájuk, de akár csak Eleanor, azok is elegánsak voltak. A szobában ahova vezetett már várakozott egy fekete hajú, vehér bőrű lány és egy sötét tünde.
- Sziasztok, Victor vagyok. - köszöntem oda nekik, majd elkezdtem a falakon lévő régi festményeket fixírozni. Nem igazán voltam kipihent ahhoz, hogy másokkal társalogjak, bár a lány egész csinosnak tűnt. Nem sokkal később még hárman érkeztek. Egyik az a páros volt, akikkel korábban találkoztam, bár a nevük akkor nem jutott eszembe és kicsivel később érkezett mégy egy tünde nő.
Mikor az utolsó tünde is megérkezett, az öreganyó belekezd a feladat ismertetésébe, elmondja mit szeretne tőlünk, majd kivezet minket az erkélyre, ahol még megmutatja merre találjuk a fészert.
" Nem lesz könnyű ebben a dzsungelben megtalálni" - gondolom magamban miközben a tájat pásztázom, hátha kiszúrok még valami érdekeset. Miután a hölgy befejezte mondandóját, az utolsónak érkezett lány, szólal meg.
- Az elvadult sövénnyel és a bokrokkal elboldogulok, talán még a gazzal is, de a virágokat meghagynám másnak. Elmegyek a fészerhez először, ti?
- Én veled tartok a fészerhez, először úgy is szeretnék kicsit jobban körülnézni, hátha látok valami érdekes növényt. - szólalok meg másodjára.

Wilhelmina von Nachtraben · 9 Re: Küldetés: Szociális munka Kedd Aug. 09, 2016 12:48 pm

Wilhelmina von Nachtraben

Vámpírmágus

Hozzászólások száma : 1391
Join date : 2015. Dec. 29.

Karakter információ
Kaszt: Nachtraben
Szint: 10.
Tapasztalat:

(14240/15000)

Várnak. És várnak, és várnak. Mina kezdi kínosnak érezni a csöndet. - Őő, több ötletem is van, először is, hogy ez egy csapda...
- Várj csak, itt egy papírka. - Mina kezei a levegőben maradnak. Majd kifújja a levegőt. Ennyit az epikus felsorolásról. Odafüggeszti tekintetét, és kiszúrja az igencsak megtépázott cetlidarabot. - Elég régi lehet már.
Mina közelebb hajol és összeszűkült szemmel próbálja kisilabizálni a betűket. - Hmm... Nem tudom elolvasni. Tündebetűk lehetnek.
- Na ne szórakozz velem. A betűk nem is különböznek, drága.
- Drá...?! - háborodik fel, hogy még a szava is elakad, Damien pedig győzedelmes félmosollyal hümmög.
- Ha harcolnánk, akkor most le tudnálak fegyverezni. Ez az egy előnye van, ha harc közben beszélsz, már, ha az ellenfeled nem olyan képzett még, hogy ne figyeljen rád.
- Már miért harcolnánk?
- Jellemző, hogy ebbe kötsz bele... noh, inkább nézem ezt a papírt. - Mina ott lészen hát hagyva magában puffogva. Arrébb sétál kicsit, arrébb rugdos néhány követ és elkezd bámulni egy lóheremezőt, hátha talál négylevelűt. Éppen, mikor leguggolna, kiált fel Damien: - Áh! Szabad a bejárás. Gyerünk csak! - Enyhén erőlködő nyögésekkel nekifekszik az ajtónak, miután az egyszerű kézmozdulattal nem igazán tűnik akarni hajlandóságot mutatni a mgmozdulásra, végül Mina is nekisimul a vastag fának, így együttes erővel bejutnak.
Körbenéznek, legeltetik a szemüket kissé a környéken. - Wow. - Mint egy elvadult erdő. Ben egy remeteház. Szent isten, de szívesen laknék egy ilyen helyen... - sóhajt fel vágyakozóan a vámpírlány és körbepörög kissé a fűben, szemével issza a látványt. Ha leszedik, már úgyse gyönyörködhet benne. De persze érti, mért fontos ez, egy öreg néni biztos nehezebben mozog ennyi gazban, meg aztán, ott vannak a virágok...
Elérnek a házikóhoz, és pár percnyi gyönyörködés után be is jutnak. Valamiért a lány meglepőnek tartja, hogy még nincsenek itt, hisz annyi helyen lett meghirdetve... Ám később megérkezik egy világosbarna hajú elf, majd pedig még egy humanoidnak kinéző egyén és az ő tünde társa. Hm. Egyelőre igencsak többségben vannak a hegyesfülűek. Ezt csak megerősíti, mikor egy újabb tündelány érkezik, igencsak karcsú alkattal és vörös hajjal...
...akit bizony ismernek! Ő volt Armin herceg társa, kikre rátaláltak ama bizonyos igencsak emlékezetes csata során... akivel együtt győzték le a sötétség seregeit... most pedig... egy kerttakarításnál kell újra összetalálkozniuk. Hát, igen, a sors érdekes csavarokat képes létrehozni... - Hasonlóképpen. - mosolyog rá Damien és furcsa késztetést érez rá, hogy megkérdezze, Armin hogy van. De nem így kellene, itt mindenki előtt. Meg úgy egyébként sem. Illetve... ki tudja... talán, majd ha utolsó pillanataikat élik a húsevő növény szorításában, akkor... akkor már úgyis mindegy...
Nos, azt még nem tudták, hogy Loreena a neve. Vagy tudták? Nem, nem emlékszik, hogy hallották volna a keresztnevét. Vagy ha mégis, hát a sok más történés elhomályosította az emléket.
Próbálja megjegyezni a neveket és az arcokhoz társítani őket. Victor... Gerard... Leo... Hát, kíváncsi lesz, mi sül ki ebből a csapatmunkából.
- Akkor mi megyünk szerintem a virágokhoz! - jelentkezik eléggé lelkesen, pillanatra Damienre les megerősítésért, ő azonban csak bólint. - Bár nem tudom pontosan, mit kell velük csinálni. Körbegazolni őket? Mármint, nem körbeültetni gazzal, hanem kiszedni a gazt a környékükről...
Remek, az első percekben nevetségessé tettem magam. Gratulálok. Magamnak.
Mivel a barna hajú tünde is besorozott Loreena mellé, így valahogy úgy érzi, nekik is menniük kéne. Jobb, ha a tömeggel vannak. Meg aztán, ritkán jár fészerben. Igazából szinte soha. Érdekli. - Jövünk mi is! - Igen, megint a saját nevében beszél, de nem tapasztalt ellenkezést, úgyhogy úgy érzi, szabad a terep...

A hozzászólást Wilhelmina von Nachtraben összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Aug. 11, 2016 10:27 pm-kor.

Gerard D. Lawrenz · 10 Re: Küldetés: Szociális munka Csüt. Aug. 11, 2016 9:48 pm

Gerard D. Lawrenz

Szemfényvesztő

Hozzászólások száma : 1038
Join date : 2016. Feb. 24.
Age : 27
Tartózkodási hely : A helyzet magaslatán

Karakter információ
Kaszt:
Szint: 10
Tapasztalat:

(2665/3000)

Nagy nehezen sikerült rátalálniuk a telekre. Mint az utólag kiderült, a Tünde erdőben elég lazán veszik a házszámozást egy két helyen, ennél fogva pedig a házszámtáblán kívül nem sok minden árulkodik arról, hol is van az utca eleje, vagy éppen vége. De mivel a szóban forgó telek kerítését és kpauját szinte már teljesen benőtte a gaz, eltakarva ezzel az egyetlen biztos pontot adó kis fémlemezt is, elsőre könnyedén elhaladtak a ház mellett anélkül, hogy észrevették volna, oda kell menniük. Aztán amikor az indák ármánykodására gyanakodva visszatértek úticéljukhoz, elkezdtek gondolkodni, talán mégiscsak ahhoz az épülethez kell menniük.
- Látsz valahol csengőt, vagy kopogtatót?
- Áh, az túl egyszerű lenne... nézd csak, ott van valami papírféle – mutat a tünde meglepetten az ajtóra kiszegelt írásra.
Közelebb mentek az ajtóhoz. Nehezen tudták kivenni a sorokat, de Leonak sikerült némi szöveget kiolvasnia belőle.
- Mit ír?
- Szerintem ide kéne jöjjünk... – hangzik a felelet nem túl meggyőzően.
- Tegyünk egy próbát.
Határozott mozdulattal nehezedett neki a súlyos faajtónak, ami némi nyikorgás árán, de megadta magát. A kertbe érve hasonló látvány tárult eléjük, mint amire számítottak. Már csak egy pár furcsa írással telefaragott kő hiányzott a képből, és könnyedén nyilváníthatták volna a helyet angyalromnak.
- Látsz valakit?
- Kérlek, szerintem a hirdetés feladója már alulról szagolja az ibolyát.
- Azért menjünk biztosra...
~ És ezalatt most arra gondolok, hogy maradj csendben.
- Hahó! – kiállt fel – van itthon valaki?
Halk sétapálca koppanása szűrődik ki az épület mögül, majd meg is jelenik előttük a középpmagas, mosolygós tünde anyóka.
- Szép napot, fiatalemberek – köszön oda nekik kellemes, megnyugtató hangon. Szavai nem olyanok voltak, mint valami egyedül lakó hibbant vénasszonyé – a hirdetés miatt jöttek?
- Természetesen – szól hozzá elsőnek Leo tünde nyelven – a nevem Leo Brightleaf. Ő pedig a társam, Gerard.
- Üdvözletem. – köszön oda neki németül. Kissé zavarja, hogy nem az anyanyelvén tudja megszólítani.
- Rendben, jöjjenek utánam.
Mint az kiderült, korábban már hárman érkeztek, hogy segítsenek az egyedül élő nőnek helyrepofozni a kertjét. Elég színes társaság volt, egyikük vámpír, amásikuk tünde, a harmadik pedig éjtünde. Később érkezett hozzájuk még egy tünde lány, akit látszólag már jól ismert a munkaadójuk. Gerard Leo és Lia számára egyikük sem volt ismerős, bár illendően köszöntek midnenkinek.
- Nagyon köszönöm, hogy eljöttetek, nagy segítség ez nekem. Gondolom láttátok, hogy milyen állapotban van a kert. Leginkább a susnyától kéne megszabadulni, meg az egyéb gazoktól, de nagyon boldoggá tennétek, ha a virágágyásokon is igazítanátok kicsit. Hátul van egy kis fészer, abban minden kelléket megtaláltok, amire szükségetek lehet. Jó munkát és köszönöm még egyszer, hogy megcsináljátok!
A többi résztvevő azonnal elkezdte sorolni, mit tudna kellő aprólékossággal elvégezni a kertben. Ők inkább csak hallgatták, mi marad nekik. Őket nem érdekelte, milyen munkát szab ki rájuk az idős hölgy, könnyedén veszik a kihívásokat. Legalábbis elsőnek ezt gondolták.
- Én könnyedén elbánok minden gazzal.
- Nekem sem akadály!
Többen elindultak a fészer felé, hogy szerezzenek pár alkalmas felszerelést. Ők ketten szép csendben követték őket, hogy megnézzék, miféle szerszámokat tudnak a munkához igénybe venni.

Sigrún von Himmelreich · 11 Re: Küldetés: Szociális munka Pént. Aug. 12, 2016 7:16 pm

Sigrún von Himmelreich

Mesélő

Hozzászólások száma : 19
Join date : 2015. Oct. 11.
Age : 27
Tartózkodási hely : Ahol kellek

A fészerig nem könnyű eljutni, igaz, a legnagyobb akadályt is pár egymáshoz túl közel növő bokor jelenti. Azon túl viszont egy kis tisztásra juttok ki, ahonnét már minden gond nélkül meg tudjátok közelíteni a fészert. Nem túl nagy a fű, csak a fészer körül van nagyobb gaz, ami miatt a figyelmes szemek észrevehetnek kisebb friss földdarabkákat szétszórva, egyre sűrűsödve a fészer felé.
Nem túl nagy, fából épült rogyadozó építmény, ami ki tudja minek köszönhetően nem dőlt még össze. A külsején van egy fémből készült lakat, igaz, azt is csak jelzésszerűen akasztották oda, nincs lecsukva, könnyedén be lehet jutni, ha a lakaton múlik.
Ha bejuttok, akkor jobbra kapákat, ásókat, gereblyéket láttok, szemben polcokon a virágokhoz ezek kisebb méretben, illetve metszőollót, kesztyűket találhattok. A bal oldali polcokon pedig cserepek állnak minden méretben, egyaránt kőből, kerámiából és fából. Vegye el mindenki azt, amire szüksége lesz!

Ezek mellett mindenkit várok Skype-on további egyeztetésre!
(Határidő a megbeszéléstől számítva egy hét, később pontosítom)

Wilhelmina von Nachtraben · 12 Re: Küldetés: Szociális munka Szer. Szept. 14, 2016 8:14 pm

Wilhelmina von Nachtraben

Vámpírmágus

Hozzászólások száma : 1391
Join date : 2015. Dec. 29.

Karakter információ
Kaszt: Nachtraben
Szint: 10.
Tapasztalat:

(14240/15000)

Valahogy mindenki elég csendben lapít, ahogy megközelítik a fészert. Izgatott furcsaság férkőzik a bőre alá, talán a zavarodottsága okának nagy része maga az ok, amiért itt vannak. Nem valami világmegváltó harc, felfedezés, vagy ilyesmi, hanem egész egyszerűen egy...
...kerttakarítás.
Ami furcsa. Nagyon furcsa.
No mindegy, meglátják, mi lesz belőle.
- Ha egyszer megtanulok mondjuk vizet varázsolni, profi fokra emelhetem a locsolás művészetét.
- Hát... nem akarok lehangoló lenni, de az is csak ugyanolyan víz, mintha kannából öntenéd, nem?
Mina csípőre tett kézzel néz a sötét tündére. - Milyen menő lenne már, ha csak a virág fölé tartanám az ujjaim, és... - imitálja a víz csorgását a kézmozdulataival.
- Hát, egyelőre a gyomokat inkább ne locsold - kap egy engesztelő mosolyt. - Sajnos őket kivágnunk kellene inkább.
Loreena megy elöl, így ő is ér el először a fészerajtóhoz. Mina nagy nyugodtan besorol mögé a tömegbe sötét tündéje társaságában, majd nyílik az ajtó, lendületből haladna tovább, ám hirtelen mindenki megtorpan. Fölemeli a fejét, hogy megnézze, mi ennek az oka, és...
Egy óriásig nagy ízeltlábú szemez velük.
Egy túlméretezett, vérmes, sziszegő pók, nyolc lábbal és szemmel, pontosan annyi idegességgel, mint bármilyen megzavart élőlény.
Akadozva pattog kettőt hátra, ahogy az előtte levők pár lépéssel hátrébb ösztökélik. Na, mondjuk nem is kell kétszer mondani.
Nagyra kerekednek a szemei, beszippantja a levegőt, ami majdnem sikítássá lesz, de olyan halk, hogy egészen alig lehet hallani. Mi a jó hétszentséges....
Hirtelen mindenki harci pózba áll, még Damien is fölemeli a kezében tartott vágószerszámot mellette, Mina pedig nagyon örül, hogy nem fél a pókoktól... bár ez... hú, nem szeretné, ha hozzáérne. Beizzítja magában a varázserőt, felkészül minimum egy jó erős éjlángidézésre...
- Ha jól látom ez egy - állapítja meg Leo, a folytatás pedig egy olyasfajta káromkodásba vész, amely egyébként egyértelműen valami értelmes kifejezés egy rég elfeledett nyelven, melyet manapság már csak az egyház használ, hogy Armin herceg egész biztosan a fancy szóval jellemezné. - Kész csoda, hogy egy ilyen helyen látunk egy ilyet - Hangjából csodálkozás szűrődik ki. Senki arcán nem lát páni félelmet. Ezek szerint egyikük félelme sem specializálódott ezekre az állatokra. Ez jó. Mina ismert olyan Nachtrabent, aki rettegett tőlük... pokol lehetett az élete. A toronyban annyi volt, mint disznó testfelszínén sörte, és bár a lány szerint imádnivaló apró élőlények voltak - amelyeket azonban nem vett volna kezébe gyors, hirtelen mozgásuk miatt -, voltak, akikben elemi félelmet és iszonyt ébresztett. Hiába, valaki így jár a magassággal is.
Na, a Nachtraben-toronyban egy ilyen kifejezetten rosszul járt volna...
Ellenben a velük szemben álló lény nem éppen tartozik azok közé, kiket az "aranyos", "apró" vagy "ártalmatlan" jelzőkkel lehetne illetni.
- Az már igaz. - Helyesel Geri. Ő és társa mögöttük haladnak, szinte érezni a belőlük áradó feszültséget, készek ők is rá, hogy támadjanak, de egyelőre várnak az adandó alkalomra... Különben is, a vörös tündenő a legelső adandó alkalommal a nyolclábú szemei közé lőtt egyet.
Ezek az íjak... Komolyan, néha bánja, hogy nem Schwarzjäger. A mágiahasználat után az íjászat a legelegánsabb módszere mind a támadásnak, mind a védekezésnek. Amit Loreena művel, az bámulatos.
Mellettük a druida is készenkétben áll. Mindenki, mint egy tettre kész hadsereg, szemez ezzel az egyetlen túlméretezett jószággal... Harci izgalom leng a levegőben. Kerttakarítás, mi? Megmondtam én... megmondtam, hogy túl egyszerű... Komolyan, néha meg tud lepődni, mennyire igaza van.
A hideg kirázza a vámpírt, ahogy hallja a szörnyeteget csattogtatni éles, és biztosan nem túl jóillatú csáprágóit, melyekkel olyan műveletekre lenne képes, amelyekbe inkább nem gondol bele, ha meg akarja őrizni tartását két lábon.
Armin kedvese még hátrébb lépked és ezúttal már villámmal izzó nyíllal árasztja el a felbőszült állatot. Szinte sajnálja Mina, de tisztában van vele, ha nem tennék ezt, csúfos szenvedés várna rájuk... meg talán Eleanor nénire is... bár az még mindig nem világos, ő hogy nem tudott erről a dologról... Hisz nem éppen kicsi a dolog. Hanem egy roppant nagy probléma.
A szőke tünde irányából két angol szót hall, amely, ha emlékezete nem csal, valami kőféle dologra vonatkozik. Sejtése be is igazolódik, mikor a druidavarázsat következtében a pók még egy csapást kap, nevezetesen egy jókora szikladarab vágódik hozzá. Viszont ez nem ér el semmilyen hatást. A pók, mintha csak egy nagyobb, keményebb sziklából faragták volna, lepattintja magáról - pontosabban a teste elvégzi ezt a feladatot. Igen erős kitinpáncélja lehet. Talán páncélt is lehetne belőle készíteni - gondolja, de ő biztos nem lenne képes felvenni, ha már látta, miként mozgott és tekergőzött, amíg élt a benne lévő... brrr. Nem, soha.
Most már ténylegesen koncentrál és létrehozza azt az éjlángot. Összeszorított ajkakkal tartja fel a kezeit. Damien idegesen pislog rá, meg a többiekre is, úgy érzi, a tőreivel most nem sokra megy. Mina előrelendíti a kezét, a pók fejét célozva, ami már így is sok irányból kapja a támadásokat, elég különféléket...
Érezhetően gyengül az ellenállása ellenfelüknek, végül a lány sötét tüze megteszi hatását. Akárcsak egy papírlap, fokozatosan az egész test lángba borul. Sziszegés hallatszik, majd hamarosan el is hallgat, a nyolc láb pedig mind ernyedten omlik össze. Kész. Ennyi volt. A pók valószínűleg halott, vagy legalábbis nemsokára az lesz...
Kábultan nézi a hatalmas lángot. Ezt mind ő csinálta, ezt az óriási, forró feketeséget. Sebesen száguld ereiben a vér, szíve lüktet, gyorsacskán veszi a levegőt. Szemei tágra nyílva, pupillája is tág.
- Megvárjuk ameddig leég, vagy el tudjátok valahogy oltani? Nem lenne jó, ha a fészer is lángra kapna... - közli felettébb jogosan a nő.
Gerire néz kérdőn. - Te tudsz valami ilyesmit, nem? Vagy az jég...?
- Bízzátok csak ide! - hangzik a magabiztos válasz szinte szinkronban, majd a férfi felemeli kezét, arcán látni, hogy belemerült az összpontosításba. - Egyensúlytörő: Jégeső!
Mire egy jégpajzs keletkezik a pók felett.
- Tudtam én, hogy bízhatok benned - motyogja az orra alá, csak későn jőve rá, hogy tényleg kimondta. Kíváncsian nézi a fagyból manifesztálódott műalkotást, amelyet a démon hozott létre. Hm. Jég. Mindig is messze állt tőle, pedig igencsak hasznos tud lenni... De azért a tűz sem jött most rosszul. Geri kap még Loreenától egy elismerő biccentést. Mina kipirult arccal, boldogan mosolyog, majd kicsit viszolyogva tekint vissza szerencsétlen áldozatukra, kit igencsak dicséretes közös erővel tettek el láb alól...
Victor is elmélkedve szemléli a hullát, bár sokkal kevésbé szörnyülködve, mint a lány. Egy pillanatra megijed, hogy amaz mindjárt odamegy és kivágja valamely részét a holttestnek, de szerencsére ilyen nem történik, a férfi is úgy dönt, kerti szerszámok után néz. Elvégre azért indultak...
Kicsikét megremegő szájszéllel mered az összeroskadt ízeltlábúra. Majd Loreenára néz. Fogalma sincs, miért rá... talán mert, úgy tűnt, ismeri a nénit... - Ez meg mégis hogy kerülhetett ide?
A nő helyett a követ varázslótól kap választ. - Valószínűleg még fiatalabb korában, amikor még kisebb volt, mászott be a bódéba.
Loreena belép utánuk a fészerbe, majd a férfira nézve bólint. - Ennyire északon még nem szoktak lenni... Viszont ha igaza van és kicsiként mászott be ide, akkor kell lennie a közelben egy fészeknek is, ami rossz hír.
Fészer... fészek...
- Kicsiként? Azóta nem jártak itt?! - el van képedve. - Gyanús ez nekem...
- Akkor nagyon óvatosnak kell lennünk, miközben a növényekkel foglalkozunk. Érdemes lenne csapatokban mozogni. - ajánlja a világosbarna hajú tünde, majd végignéz rajtuk. A Gerardot kísérő fajtársa rögtön egyet is ért. - Ez egy zseniális ötlet! Mondjuk mi így hárman - megjelölése magában foglalja Gerardot meg a druidát - lehetnénk az egyik alakulat.
Remek, hogy egyből magára gondol - szólal meg benne egy keserű-savanyú hang. Gyámoltalanul pislog. - Szakadjunk szét?... - néz körbe a társaságon. Neki mindenesetre ott van Damien, ez biztos, de...
- Hmm... nem kéne figyelembe venni a... hogy ki mit tud? Minden csapatban kéne legalább egy mágiahasználó mondjuk... - Nem ért a taktikázáshoz túlzottan, de úgy sejti, kiindulóötletnek ez nem rossz...
- Nem rossz ötlet, hölgyem. Úgy kellene elindulnunk, hogy hasonló összetételűek legyenek a csapatok.
A villámnyilas is bólint. - Jó ötlet, ha ilyesmi él a kertben, ne maradjon egyedül senki. Nyilak és szélmágia. - Közben egy lyukat szemlél a falban, amelyet Mina eddig nem vett észre. Elég nagy, de jóval kisebb azért, mint a pók, mégis arra enged következtetni, ott juthatott be valahol...
A démon hirtelen jött meglepődéssel néz a nőre. Végül a társa közli: - Kard és... kard - és kárörvendően vigyorog rá.
- Lássuk csak... - tűnődik nagyon-nagyon erősen gondolkozva a lilaszemű. - Kard és... jég! Igen, jégmágia!
Elvörösödik. Szóval itt most mindenkinek fel kell sorakoztatni a tudását. Remek, ezt jól elintézte. De nem volt más út...
- Nos, énnekem ugya ott van az éjláng. Meg... mozdulatlanná tudok tenni valamit, leginkább humanoidot, rövid időre... - von vállat, közölve a leglényegesebbeket. - Ja, és tudok sötétséget is csinálni, de nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne. Damiennek pedig ott vannak a tőrei.
Amaz demonstratíve megemeli mindkettőt egy csibészes félmosollyal, de nem túl figyelemfelkeltően, csak úgy szerényen. - Fogpiszkálónak jó lesz.
Elpirulva mosolyog vissza, melegséggel a lelkében.
A druida pedig még mindig a pók hulláját nézegeti...

Gloria · 13 Re: Küldetés: Szociális munka Csüt. Szept. 15, 2016 6:02 pm

Gloria

Klerikus

Hozzászólások száma : 911
Join date : 2015. Jul. 25.
Tartózkodási hely : Szent Brünhilda rendház, Északi Királyság

Karakter információ
Kaszt: Apáca
Szint: 9.
Tapasztalat:

(9690/12000)

Úgy tűnik, mindenki szerszámokat szeretne először szerezni, senki sem hozott sajátot, így közösen indulnak el a fészerhez. Út közben nem nagyon van kedve beszélgetni, sosem volt túlságosan jó abban, hogy csevegést kezdeményezzen, még egy bálon sem, így most sem töri magát túlzottan. Ha adja magát, akkor majd magától is el fog kezdődni valami féle társalgás.
Ő vezeti a menetet, így csak a háta mögül hallja Wilhelmina és Damien beszélgetését. Úgy tűnik ők ketten azóta is elválaszthatatlan párost alkottak, és Loreena azóta sem volt benne biztos, hogy valóban egy pár-e a sötét tünde és a vámpírlány vagy csak lesznek. Elképzelhetetlennek tartotta ugyanis, hogy egy vonzó nő és egy vonzó férfi erejük teljében úgy utazzanak egymással folyamatosan, hogy nincs közöttük legalább testi kapcsolat, ha már érzelmi nem is…
- Ha egyszer megtanulok mondjuk vizet varázsolni, profi fokra emelhetem a locsolás művészetét. - jelentette ki Mina.
- Hát... nem akarok lehangoló lenni, de az is csak ugyanolyan víz, mintha kannából öntenéd, nem?
- Milyen menő lenne már, ha csak a virág fölé tartanám az ujjaim, és...
Lory nem látta, mi jön az és után, bizonyára valami mutogatás volt, de mire odapillantott a válla fölött, már elmúlt a pillanat.
- Hát, egyelőre a gyomokat inkább ne locsold, Sajnos őket kivágnunk kellene inkább.
Ő ér először a fészerhez, és teljes nyugalomban nyit be… Majd lép is hátra kettőt, ahogyan egyenesen szembenéz az óriáspók mind a nyolc szemével. Mikor legutoljára pókokkal volt dolga megmarták, elkábult, betekerték egy gubóba, amiből kétszáz évvel később szedte ki egy Serafin nevű ürge különleges beszélő páncélban… Akkor szerencséje volt, hogy kiderült, csak egy mágikus anomálián sétált át véletlenül, és Riel Undine, minden démonok királynője haza tudta küldeni a saját idejébe. Nem szerette volna megismételni a mutatványt. Rögtön előrántott egy nyilat és kilőtte, egyenesen a pók képébe.
- Ha jól látom ez egy… - Lory nem tudta felfogni a két szót, amit a másik tünde mondott, de folytatta mielőtt rákérdezhetett volna. - Kész csoda, hogy egy ilyen helyen látunk egy ilyet.
- Az már igaz. - tette hozzá mágus barátja. Hogy is hívták? Gerard?
Senki sem támadt, és a tünde is reménykedett, hogy egy nyíl elég volt őpotrohosságának, de a pókot mintha csak feldühítette volna a nyila, és csáprágóit csattogtatva indult meg feléjük. Loreena tovább hátrált, és újabb nyilat illesztett az idegre, ezúttal a villámok erejével megtámogatva lőtte is. Ekkor aktivizálták magukat a társai is. Mina éjlángja éppencsak nem pörkölte meg a haját, Victor, a druida szilkája pedig egyenesen fejen találta a bestiát. Az ütést ugyan nem vette fel, de a tűz és a villám együtt már hatott, ellenfelük pedig szinte azonnal vidám tábortűzzé vált, szinte kedve lett volna rajta szalonnát sütni. A nyilat ugyan nem tudta így visszaszerezni, de szerencsére még volt belőle elég. Nagyobb gond volt az, hogy a fészer bizony fából épült, és a pók mellett az is gyúlékony volt… Ha pedig a fészer felgyullad nehezen tudták volna megakadályozni, hogy Eleanor néni egész kertje a lángok martalékává váljon. Viszont legalább megértette, hogy az idős hölgynek miért kellett segítség. Ha már a szerszámokhoz se lehet simán hozzáférni, nem áltatta magát azzal, hogy a kert más részében nem futhatnak össze hasonló bestiákkal.
– Megvárjuk, ameddig leég, vagy el tudjátok valahogy oltani? Nem lenne jó, ha a fészer is lángra kapna... - kérdezte a többieket.
- Te tudsz valami ilyesmit, nem? Vagy az jég...? - nézett Mina Gerardra.
- Bízzátok csak ide! - szólalt meg magabiztosan. A mágus felemelte az egyik kezét. - Egyensúly törő: Jégeső!
A tünde egy pillanatra elgondolkozott rajta, hogy az ő képességeinek is kéne adni egy ilyen fancy nevet. A pók felett megjelent egy varázslat, ami számára egy jégből álló lapnak tűnt… Mindenesetre ahogy ráesett a pókra hirtelen megolvadt és a víz rögtön el is oltotta a vámpírnő fekete lángjait.
- Tudtam én, hogy bízhatok benned. - motyogta Mina, majd a kis csapat végre beléphetett a fészerbe, hogy elkezdjenek szerszámokat keresni maguknak. Ahogy Gerard elhaladt mellette elismerően bólintott a kis mutatványára.
- Ez meg mégis hogy kerülhetett ide? - nézett rá Mina kérdőn, miközben éppen átlépett néhány ízelt lábat.
- Valószínűleg még fiatalabb korában, amikor még kisebb volt mászott be a bódéba. - válaszolt helyette a druida, aki eddig igencsak szótlan volt. A lovagnő is bólintott erre a kijelentésre.
- Ennyire északon még nem szoktak lenni... Viszont ha igaza van és kicsiként mászott be ide, akkor kell lennie a közelben egy fészeknek is, ami rossz hír.
Ha nem is kertben, de a közeli erdőben mindenképp, úgyhogy magában meg is jegyezte, hogy mielőtt elhagyja a falut mindenképpen szólnia kell a helyi őrzőknek, hogy nézzék át a környéket, és füstöljék ki a pókokat. Voltak állatok, amikkel egyszerűen képtelenség volt békében együtt élni, és ezek az óriási dögök pontosan olyanok voltak. Nem akarta elképzelni Eleanor nénit, hogy gubóban végzi, mikor csak meglocsolná a virágágyásait.
- Kicsiként? Azóta nem jártak itt?! Gyanús ez nekem...
-Akkor nagyon óvatosnak kell lennünk, miközben a növényekkel foglalkozunk. Érdemes lenne csapatokban mozogni.
A druidának igaza volt. Nem lett volna jó, ha bármelyikük eltűnne és kettőnek mindig több esélye volt, mint egynek. Loreena is elkezdte közben magához venni a kellő szerszámokat, egy nagyobb metszőollót, sövényvágót, machetet… Mindent, amivel a nagyobb gyomokat el lehetett takarítani. Lapátolni és ültetni nem állt szándékában, nem volt az ő stílusa. Ráadásul, ha harcolniuk kellett, abban is több hasznát vették…. Remélte olyan csapatba kerül, ahol a másiknak van kedve kertészkedni.
- Ez egy zseniális ötlet! - vágta rá Leo. - mondjuk mi így hárman - mutatott rá Victorra és Gerardra - lehetnénk az egyik alakulat.
- Szakadjunk szét?
Mina ijedtnek tűnt.
- Hmm... nem kéne figyelembe venni a... hogy ki mit tud? Minden csapatban kéne legalább egy mágiahasználó mondjuk...
- Nem rossz ötlet, hölgyem. Úgy kellene elindulnunk, hogy hasonló összetételűek legyenek a csapatok.
Ebben Loreena is teljesen egyet értett, senkit sem szabadott védtelenül hagyni.
- Jó ötlet, ha ilyesmi él a kertben ne maradjon egyedül senki. Nyilak és szélmágia. - közölte egyszerűen, hogy mégis mire képes. A villámnyíl volt az egyetlen, ami ebből kilógott, de azt már demonstrálta. Közben meglátta az ásott lyukat a fészer oldalában, és közelebbről is szemügyre vette, nem vezetett-e le valami járatba, de szerencsére csak a kert volt a túloldalán. Minden bizonnyal ott ásta be magát a pók még kisebb korában, és nagyon szépen meghízott a kényelmes életben.
- Kard és... kard. - szólalt meg Leon, majd Gerard is.
- Lássuk csak... kard és... jég! Igen, jégmágia! - gondolkozott el a mágus. Zavartnak látszott, így a tündében egy pillanatra felmerült, hogy nem akarta eléjük tárni az összes kis titkát, de nem is firtatta. Egyszerűen nem az ő dolga volt, ha titkolózni akart, tegye. A maga részéről amúgy sem nagyon értett az emberek mágiájának mibenlétéhez. A rúnákat is csak messziről látta eddig, olyan mágussal pedig aki anélkül varázsolt most találkozott először.
- Nos, énnekem ugye ott van az éjláng. Meg... mozdulatlanná tudok tenni valamit, leginkább humanoidot, rövid időre... - vont vállat Mina. - Ja, és tudok sötétséget is csinálni, de nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne. Damiennek pedig ott vannak a tőrei.
- Fogpiszkálónak jó lesz. - emelte meg őket mosolyogva a sötét tünde.
Loreena rámosolygott a párosra. Volt szerencséje látni őket harcolni Holtmezőn, tudta, hogy félelmetes csapatot alkottak, ha veszély fenyegette őket. Tulajdonképpen nélkülük most egyikük sem kertészkedhetett volna itt, mert már mindenhol nyüzsögtek volna a csontvázak, és egyéb cseppet sem kedves élőholtak.
- A maguk képességeit már volt szerencsém látni, nem kételkedek benne, hogy megoldják.
A druida nem foglalkozott azzal, hogy elmondja, mit tud, inkább a pók tetemét vizsgálta, de végülis a szikladobást látták. A maga részéről szeretett volna a Gerard-Leo párossal tartani. Egy mágus, egy közelharcos és egy íjász jó triónak tűnt, és a másik csapatban is lett volna egy közelharcos Damien személyében, és két távolsági Victorral és Minával. Fölösleges lett volna szétszedni azokat, akik eleve együtt jöttek, de ha a többiek másképp döntöttek, ő elvolt a vámpírral és a sötét tündével is. Rájuk bízta a döntést.

Gerard D. Lawrenz · 14 Re: Küldetés: Szociális munka Vas. Okt. 16, 2016 6:15 pm

Gerard D. Lawrenz

Szemfényvesztő

Hozzászólások száma : 1038
Join date : 2016. Feb. 24.
Age : 27
Tartózkodási hely : A helyzet magaslatán

Karakter információ
Kaszt:
Szint: 10
Tapasztalat:

(2665/3000)

Csendben figyeli a többeket, ahogy odasereglenek a fészer köré. Ő majd elveszi, ami marad, elvégre minden szükséges eszköz (legalábbis ő úgy hiszi) az elméjében lapul meg...még ha „Sötét Sövéányvágót” nem is tud idézni. De örül is annak, hogy nem ő az egyetlen, akinek fogalma sincsen semmiről. A másik páros a fészer felé menet egyre csak sopánkodott, hogy mennyire hozzájuk nem illő feladatot választottak.
- Ha egyszer megtanulok mondjuk vizet varázsolni, profi fokra emelhetem a locsolás művészetét.
- Hát... nem akarok lehangoló lenni, de az is csak ugyanolyan víz, mintha kannából öntenéd, nem?
- Milyen menő lenne már, ha csak a virág fölé tartanám az ujjaim, és... – nem fejezte be a mondatát, helyette az ujjával imitálta azt. Meglehetősen gyerekes megoldás, gondolta mágában Gerard és Lia szinte egyszerre...ja igen, ez náluk természetes.
- Hát, egyelőre a gyomokat inkább ne locsold. Sajnos őket kivágnunk kellene inkább.
A tünde íjásznő (aki vélhetőleg az, mert egy új és egy teges egészíti ki a ruházatát) ér elsőnek az ajtóhoz, majd azzal a lendülettel szélesre társa azt. A csapat alaposan megpepődik, amikor a fészerből egy hatalmas pók vicsorít vissza rájuk.
Loreena látszólag tapasztalt harcos, amint megpillantja a bestiát, hátrébb lép kettőt, előkapja a fegyverét, és belelő egyet.
Gerard már látja, hogy megérte utolsónak odaérkezni, s nem elsietni a dolgokat.
~ Nézd Lia, micsoda példány.
~ Ja látom...bogár, na és? - hangzott a válasz ironikusan.
~ Szerintem nem szereti a fényt...
~ Miből jöttél rá?!
- Ha jól látom ez egy . Kész csoda, hogy egy ilyen helyen látunk egy ilyet - jegyzi meg csodálkozva Leo.
- Az már igaz. - bólint a démon.
A páros szorosan a többiek mögött marad, hogy szükség esetén támogathassa őket. Egyelőre azonban úgy néz ki, a tünde nő boldogul vele egymaga is. A találat szemet ért, bár nem úgy tűnik, hogy a pókot ez nagyon meghatotta volna, hisz van még neki 7 másik. Ellenben dühösebb lett és elkezdte csattogtatni csáprágóit. Mialatt Loreena tovább hátrál, majd még egy nyilat küld a bestia fejébe, a másik tünde (természetesen nem Leo, ő minek avatkozna közbe) is rátámad.
-Rock Shard! – suttogta alig hallhatóan, közvelenől azelőtt, hogy egy földből kiemelkedett sziklarepesz nagy erővel nekicsapódott ellenfelüknek.
A vámpírnő, aki eddig inkább a háttérben maradt...
~ Hehe, mibe hogy arachnofóbiás.
...most csatlakozik a többiekhez, s a híres éjlánggal próbálja meg hátrálásra kényszeríteni a pókot. A rock shard egyszerűen lepattan róla, viszont úgy tűnik, hogy már a villám és a tűz ellen nem alakult ki védelme. Az előbbi támadás majdnem földre küldte a pókot, mindenesetre rándult egyet és nem tett jót neki. Mina lángjai is célba értek, ami nem tudom, hogy átok-e vagy áldás, mert oké, hogy a pók szemeinek annyi, de nem valószínű, hogy a többi testrésze immunisabb lenne a tűzre. Szépen lángra is kap a pók feje, maga az állat pedig összeesik.
- Megvárjuk ameddig leég, vagy el tudjátok valahogy oltani? Nem lenne jó, ha a fészer is lángra kapna...
- Te tudsz valami ilyesmit, nem? Vagy az jég...? – szólt oda neki.
- Bízáátok csak ide! - szólalt meg magabiztosan.
Felemelte az egyik kezét, majd a pók fölötti térre koncentrált.
- Egyensúly törő: Jégeső!
A varázslat neve kicsit becsapós volt. A pók felett egy jégből álló árnypajzs jelent meg. Általában ezzel meglepetésszerűen szokta agyonütni áldozatait, de most a tűz eloltására is megfelelő lesz.
- Tudtam én, hogy bízhatok benned – jegyezte meg Mina halkan.
Miután már nem voltak közvetlen életveszélyben, sokáig csak csendben bámulták a pók tetemét.
- Ez meg mégis hogy kerülhetett ide?
- Valószínűleg még fiatalabb korában, amikor még kisebb volt mászott be a bódéba.
- Ennyire északon még nem szoktak lenni... viszont ha igaza van és kicsiként mászott be ide, akkor kell lennie a közelben egy fészeknek is ami rossz hír.
- Kicsiként? Azóta nem jártak itt?! Gyanús ez nekem...
-Akkor nagyon óvatosnak kell lennünk, miközben a növényekkel foglalkozunk. Érdemes lenne csapatokban mozogni.
- Ez egy zseniális ötlet! - vágja rá Leo - mondjuk mi így hárman - mutat rá Vic-re és Gerarra - lehetnénk az egyik alakulat.
- Szakadjunk szét? – forgatja a szemeit.
- Hmm... nem kéne figyelembe venni a... hogy ki mit tud? Minden csapatban kéne legalább egy mágiahasználó mondjuk
- Nem rossz ötlet, hölgyem. Úgy kellene elindulnunk, hogy hasonló összetételűek legyenek a csapatok.
- Jó ötlet, ha ilyesmi él a kertben ne maradjon egyedül senki. Nyilak és szélmágia. – bólint rá magabiztosan a tünde vadász.
Meglepetten néz rá Loryra. Arról nem volt szó, hogy fel kell fedniük, miféle mágiával babonálnak.
- Kard és... kard - szóvalt meg némi hezitálás után Leo. Ő is tudja, mekkora bajban van most Gerard, azért is vigyorog rá annyira vidáman. Nem aggódik, a társa vágta már ki magát nagyobb kutyaszorítóból is.
- Lássuk csak... - gondolkozik el pár homlokán legördülő izzadságcseppel Gerard - kard és... jég! Igen, jégmágia!
Mina váratlanul elpirul. Talán kínos neki beszámolni róla, milyen mágiával rendelkezik? Vagy ő is rejteget valamit?
- Nos, énnekem ugyan ott van az éjláng. Meg... mozdulatlanná tudok tenni valamit, leginkább humanoidot, rövid időre.. ja, és tudok sötétséget is csinálni, de nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne. Damiennek pedig ott vannak a tőrei.
- Fogpiszkálónak jó lesz. – tette hozzá a barátja némi öni
- A maguk képességeit már volt szerencsém látni, nem kételkedek benne, hogy megoldják.

Sigrún von Himmelreich · 15 Re: Küldetés: Szociális munka Csüt. Nov. 10, 2016 9:08 pm

Sigrún von Himmelreich

Mesélő

Hozzászólások száma : 19
Join date : 2015. Oct. 11.
Age : 27
Tartózkodási hely : Ahol kellek

A két csapat akkor szétválik, ha jól értettem, akkor az alábbi felosztásban:
Lory, Geri és Leo, illetve Mina, Damien és Vic. Ezen kívül a második csapat tagjairól úgy tudom, hogy jelenleg nem tudnak írni, szóval a külön utak miatt ha gondolják, később bepótolhatják (ez esetben keressetek fel skype-on).

A mostani csapatnak: elindultok a kert egyik felébe, s viszonylag messzebb, egy rejtettebb helyen láttok egy körülbelül 3-4 méter magas mohás, furcsa alakú sziklát.
Küldetés: Szociális munka 026f34d8c6f42bf2c94935d4bac6f749

Küldetés: Szociális munka 026f34d8c6f42bf2c94935d4bac6f749

Amíg nem értek a közlébe, addig nem mozdul meg, viszont ha hozzáértek, illetve a mögötte lévő területre próbáltok menni, akkor viszont megmozdul és először csak a kezeivel visszatol titeket. Utána... keressetek skype-on!

Gloria · 16 Re: Küldetés: Szociális munka Hétf. Dec. 12, 2016 9:06 pm

Gloria

Klerikus

Hozzászólások száma : 911
Join date : 2015. Jul. 25.
Tartózkodási hely : Szent Brünhilda rendház, Északi Királyság

Karakter információ
Kaszt: Apáca
Szint: 9.
Tapasztalat:

(9690/12000)

Határozottan indulnak el hármasban a kert egyik irányába, a varázslófiú, a tünde őrző és ő. Amennyire tudja a fészerből zsákmányolt bozótvágóval próbálja megtisztítani az ösvényre lógó leveles ágaktól és kisebb bokroktól a terepet. A druidák minden bizonnyal nem értettek volna egyet a módszerrel, de Victor a másik csoportba került. A kert végébe tartottak, onnan talán egyszerűbb volt a ház felé haladni. A másik kettő nem bizonyult túl beszédesnek, de nem is bánja annyira, igazából legfőképp túl akar lenni ezen a kertészkedésen. Látja a fura kőhalmot ő is, de csak újabb eltakarítandó törmeléknek véli, bár ha esetleg letisztítanák a mohát róla lehet előbukkanna alóla valami elnagyoltam megmunkált szobor is.
Amikor azonban Gerard és Leo közel érnek hozzá, a szobor megmozdul és a válluknál fogva taszítja őket hátra, hogy majdnem orra esnek.
- Ha jól látom, ez egy gólem. - mondta Leo, mikor a páros visszanyerte az egyensúlyát.
- Én azért remélem, hogy valami más. Nem szeretem a fajtájukat...
Loreena nem értett igazán a mágiához, épp csak elkezdte karcolgatni a felszínt már azon kívül, ami a népe vérében ösztönösen benne volt, így félrebillentett fejjel nézte a másik kettőt. Egyszerűen fogalma sem volt az emberek mágikus fogalmairól, így most sem értette, hogy mégis miről beszélnek.
- Mi az a gólem?
- Mágiaimmunis teremtmény... - morogta szinte alig hallhatóan a fiú. - Egyszer már meggyűlt egy ilyennel a bajom. De az is lehet, hogy valami furcsa erdei élőlényt. Ha a varázslataim meg tudják sebezni, akkor az. - morfondírozott hangosan, latolgatva a lehetőségeiket.
- Egy biztos, nem fog minket átengedni.
- Viszont támadni sem akar. Ha tényleg gólem, megidézésekor kapott egy parancsot, és csak azt hajtja végre. Ha csak annyi a dolga, hogy őrizze a területet, nyugodtan megállhatunk tervet kovácsolni.
A lovagnő bólintott, hogy megértette a rövid magyarázatot. Úgy érezte kedveli ezt a kettőt, nem kezdenek bele sallangos magyarázatokba, lényegre törőek és gyakorlatiasak, pont mint ő.
- Nekem nem biztos, hogy sok hasznomat veszitek. A nyilaim első sorban szélmágiára alkalmasak, van egyetlen villámom, ha az ér valamit a kő ellen... De ennyi. Mit teszünk, ha immunis a mágiára? Mielőtt megtámadjuk erre is kell ötlet.
- Egyetlen gyenge pontja van. - magyarázta Gerard. - Az arca helyén vékonyabb a kő, az alatt pedig egy papírtekercs található. Ha azt elpusztítjuk, akkor szétesik...már ha valóban gólem, de arra azonnal rá fogunk jönni. - a fiú rövid ideig gondolkozott. - Az lenne a legegyszerűbb, ha le tudnánk teríteni. Onnantól már egy kardszúrással ki tudjuk végezni, előtte viszont nehéz lenne a közelébe férkőzni. - egyik kezével megtapogatta a földet. - Talán ha valahogy ásnánk egy gödröt és abba csalnák bele, hogy elbotoljon...
- Szükségtelen. Villámmal meg tudom lőni a gyenge részt és mögötte el fog égni a papír ha tényleg ez a helyzet. Egyszer régen viszont olvastam a természetből elemeiből létrejövő teremtményekről... Elementáloknak hívják őket, druidák idézik. Akár az is lehet, hogy ez egy földelementál... - gondolkozott ő is. Valahogy ostobának érezte magát, hogy ennyi mindent nem tud még a saját népének mágiájáról sem, nem hogy művelni még az elméletet sem. Ezt szívesen tanulta a sok ezer oldalnyi történelem és diplomáciai etikett helyett, amit lovagként a kezébe nyomtak.
- Ha tényleg az, akkor egyszerűbb lesz darabogra szaggatni. - nevette el magát Leo. - De ha gólem, a mágiavédelme gondot jelenthet a nyilainak, kedves...de ez majd az első támadásnál kiderül.
A tünde őrző bemelegített, megmozgatta a tagjait felkészülve a harcra, majd a gólemhez lépett.
- Elvonom a figyelmét, és felétek fordítom az arcát.
- Helyes. - mondta Gerard majd koncentrálni kezdett, és Loreena is nyilat illesztett az idegre. Leo azonban meggondolta magát, és inkább csak odasétált a gólem közelébe.
- Jónapot! Szép napunk van!
Bármennyire is bizarr volt, a lovagnő mégis helyeselte magában az ötletet. Utált ölni és pusztítani, még akkor is ha a munkaköre megkívánta, és miért tennék, hogyha meg is lehet beszélni? Meleg, napsugár szerű mosoly költözött az arcára.
- A barátod okos. Okosabb mint mi. - jegyezte meg Gerardnak, bár nem várta, hogy a fiú megértse mire gondolt.
- Igen, neki van a legtöbb esze a csapatban... - kuncogott vidáman a másik. Ám a gólem nem mozdult és nem is méltatta válaszra őket.
- Vagy talán mégsem... Akkor marad az eredeti terv...
- Úgy bizony...
Támadásba lendültek. Gerard egy tűzből formázott dárdát hajított a gólem felé, Leo pedig a kardjával csépelte, de a tűzdárda nem talált, ellenben felgyújtott egy kisebb ágat így a varázslónak az eloltással is foglalkoznia kellett egy jégpajzs formájában… A tünde őrző is csak kisebb darabot tudott belőle lehasítani. Loreena haszontalannak érezte magát. A gólem feje össze-vissza forgott, nem tudhatta hogy a villáma hatásos lehet-e… Szerencsére Leo még időben kihátrált a gólem ütése elől.
Vajon Eleanor néni tud erről a dologról a kertjében?
Emellett persze Gerard elemi varázslatai is roppant érdekesek voltak. Végül, mint fáklya fénye gyúlna a feje felett.
- Van egy ötletem.
A gólem másik oldalára futott, és egyetlen széllel erősített ugrással a kőszörny vállán termett. Megpróbált a tőrében beledöfni a kőarcba, hogyha van mögötte papír azt károsítsa és ezzel vége legyen, ám amikor felemelte a tőrét a gólem már reagált is, mágikus sebességgel mire nem számított volna egy ilyen monstrumtól. Hogy hibázhatott? Futott át a fején, mielőtt a rá mért ütés betaszította őt a sötét öntudatlanságba….
Amikor magához tért, még mindig harcoltak. Leo már sérült volt, Gerard még úgy tűnt épségben van. Fogalma sem volt mennyi időre ütötték ki, a fejéből vér szivárgott és borzasztóan hasogatott is, de fel tudott állni. Első sorban haragos volt, dühös magára, a gólemre, Eleanor nénire hogy igazán szólhatott volna, és az apjára is, hogy ideküldte. Mérgében újabb nyilat illesztett az idegre, kicsit kitartotta, hogy minél pontosabban tudjon lőni, majd feltöltötte a magában lévő szikrázó mágiával. Ahogy kilőtte a nyíl villámívvé változott, és egyenesen fejbe találta a gólemet… Ami ettől azonnal összeesett.
A lovagnő megdöbbent. Ennyi lett volna? Tényleg ennyi?
- Tehát elementál volt, nem gólem. - jegyezte meg kótyagosan.
- Azonnal meglátjuk...
Gerard megpiszkálta a kőszörny fejét papíros után kutatva, de az csak különböző csillogó kövekké esett szét. Loreenának ezek nem jelentettek semmit, de a varázsló azonnal kutakodni kezdett közöttük, így minden bizonnyal volt köztük használható dolog. Leo megdörzsölte a lábát és a lány mellé ballagott.
- Megsérült, kisasszony?
Loreena megérintette a sebét. Égett és még véres maradt az ujja de lassan kezdett megalvadni.
- Túlélem. Nem számítottam rá, hogy ennyire gyors ez a dög. - azért megeresztett a férfi felé egy kedvesebb mosolyt, ez után viszont a kert többi része felé fordult a figyelme. Vajon mit őrizhetett az elementál ennyire? Kisebb díszes épületet látott hátul, benőve növényekkel, közepén viszont jól látszott egy szélesebb, szegecselt kapu.

Gerard D. Lawrenz · 17 Re: Küldetés: Szociális munka Csüt. Dec. 15, 2016 2:54 pm

Gerard D. Lawrenz

Szemfényvesztő

Hozzászólások száma : 1038
Join date : 2016. Feb. 24.
Age : 27
Tartózkodási hely : A helyzet magaslatán

Karakter információ
Kaszt:
Szint: 10
Tapasztalat:

(2665/3000)

Csendben ballagnak egészen a kert távolabbi részéig. A különös alakú sziklára ügyet sem vetve haladnak el mellette, elvégre ez is biztos valami idétlen tünde-ízlés szerint kifaragott szobor lehet. Ekkor azonban egy súlyos tenyér tevődik a vállukra és szinte párhuzamosan kapnak egy akkora taszítasz, hogy kis híján orra esnek. Úgy látszik, a kedves szobor nem akarja elengedni őket.
- Ha jól látom, ez egy gólem. - mondja ki az egyértelműt Leo.
- Én azért remélem, hogy valami más. Nem szeretem a fajtájukat...
- Mi az a gólem? - kérdezte Lory félrebillentett fejjel.
- Mágiaimmunis teremtmény... - morogta szinte alig hallhatóan a fiú - egyszer már meggyűlt egy ilyennel a bajom. De az is lehet, hogy valami furcsa erdei élőlényt. Ha a varázslataim meg tudják sebezni, akkor az - morfondírozott hangosan.
- Egy biztos, nem fog minket átengedni. - vonja le a következtetést a tünde.
- Viszont támadni sem akar. Ha tényleg gólem, megidézésekor kapott egy parancsot, és csak azt hajtja végre. Ha csak annyi a dolga, hogy őrizze a területet, nyugodtan megállhatunk tervet kovácsolni.
Kérdően néztek Loryra, hogy egyetért e.
- Nekem nem biztos hogy sok hasznomat veszitek. A nyilaim első sorban szélmágiára alkalmasak, van egyetlen villámom, ha az ér valamit a kő ellen... de ennyi. Mit teszünk ha immunis a mágiára? Mielőtt megtámadjuk erre is kell ötlet.
- Egyetlen gyenge pontja van - magyarázza Gerard Lia emlékeiből merítve ihletet - az arca helyén vékonyabb a kő, az alatt pedig egy papírtekercs található. Ha azt elpusztítjuk, akkor szétesik...már ha valóban gólem, de arra azonnal rá fogunk jönni.
Rövid ideig gondolkozik.
- Az lenne a legegyszerűbb, ha le tudnánk teríteni. Onnantól már egy kardszúrással ki tudjuk végezni, előtte viszont nehéz lenne a közelébe férközni. - egyik kezével megtapogatta a földet - talán ha valahogy ásnánk egy gödröt és abba csalnák bele, hogy elbotoljon...
- Szükségtelen. Villámmal meg tudom lőni a gyenge részt és mögötte el fog égni a papír ha tényleg ez a helyzet. Egyszer régen viszont olvastam a természetből elemeiből létrejövő teremtményekről... Elementáloknak hívják őket, druidák idézik. Akár az is lehet, hogy ez egy földelementál...
- Ha tényleg az, akkor egyszerűbb lesz darabogra szaggatni - nevette el magát Leo - de ha gólem, a mágiavédelme gondot jelenthet a nyilainak, kedves...de ez majd az első támadásnál kiderül.
Miután befejezte a mondatot, megrázogatta a végtagjait és egyik kardját előrántva tett egy lépést a szörnyeteg felé.
- Elvonom a figyelmét, és felétek fordítom az arcát.
- Helyes - mondta Gerard, majd a gólem/elementál felé fordulva óvatosan összerakta a kezével az árnysűrítés pecsétjét.
Leo ezután óvatos léptekkel megpróbált a teremtmény közelébe férkőzni.
Leonak hirtelen ötlete támad. Odabattyogott a teremtmény közelébe, majd megpróbálta megszólítani.
- Jónapot! Szép napunk van! - persze közben készen állt arra, hogy bármelyik pillanatban védekeznie kell.
Gerard csak hunyorgott egyet Leo újabb ésszerűtlen ötletén, de Loreena komolyan meglepődött.
- A barátod okos. Okosabb mint mi. - jegyzi meg Gerardnak mosolyogva.
- Igen, neki van a legtöbb esze a csapatban... - kuncogott vidáman.
A szikladarab viszont szóra sem méltatta, tovább strázsált ott egyhelyben.
- Vagy talán mégsem... Akkor marad az eredeti terv...
- Úgy bizony... - morogta vidáman mosolyogva.
Ugyanabban a pillanatba megfeszítette a pupilláit egy pillanatra, majd a kezében lassan alapot öltött egy tűzből kovácsolt dárda. Minden erejét beleadva nekidobta a förtelemnek. Ugyanebben a pillanatban Leo is megindult felé és egyik kardjával megpróbálta megkarcolni, vagy legalábbis elterelni a figyelmét. A lándzsa elrepült a feje mellett, viszont sajnálatos módon egy faág lángra gyulladt. A kard pedig egy 5 centis darabot pattintott le belőle. Gerard ingerülten ökölbe szorítja a kezét, mialatt megidéz egy újabb pecsétet. Erre egy jégpajzs jelenik meg az égő ág felett, megpróbálva eloltani a tüzet. Leo eközben megpróbál kihátrálni, mielőtt a teremtmény reagálni tudna
Lory mindeközben figyeli a páros ténykedését és azon agyal, miként lehetne ezt egyszerűbben megoldani.
- Van egy ötletem.
Egy könnyed mozdulattal sikerült felugrania neki a vállára, viszont a gólem meglepően gyorsan reagált és a másik kezével lehessegette magáról Loryt, pontosabban szépen fejbe kólintotta őt
Két erős varázslat egymá után ugyancsak megterheli az embert.
~ Lia, ideje hogy teljes erőbedobással harcoljunk.
~ Egyetértek. Szinkron!
~ Szinkron!
Abban a pillanatban, ahogy Lory feje fölé megindult a gólem ökle, Gerard egy árnypajzsot idézett meg a feje és a súlyos kéz közé, hogy hárítsa a csapást, egyben időt adva a tünde nőnek, hogy bevigye a gyilkos találatot. Nem akarta az árnyékmágiát használni, de nincs más választás.
Viszont nem elég gyors, gólem fejbetalálja a lányt, aki ettől áljultan esik.
Ger és Leo együtt indultak meg, hogy lerohanják a monstrumot. Gerard három darab árnyékból font kötelet idéz meg, amikkel megpróbálja a gólem lábait elkapni. Ha ez sikerül, ránt rajtuk egyet. Nem azért, hogy feldöntse, ahhoz kevés az ereje, hanem hogy a gólem reflexből a kötelek felé nyúljon. Leo eközben előrántja a másik kardját, majd oldaláról megpróbálja átszúrni a förmedvény fejét. Bár egyik kötél sem találta el a gólemet , viszont a figyelme innentől Ger-re irányul, Leo támadása meg az oldalát találta el, viszont no effekt
A gólemölés első szabálya: ne ment közel hozzá, mert amúgy lassú. Gerard határozott léptekkel hátrál előle, miközben újra munkára fogja a köteleket, hogy kapják el a lábát még egyszer, ezalatt Leo hátrál egy lépést, majd amint a gólem megtette az első mozdulatát, megint megpróbálja a fejét átszúrni.
Kettő kötél szépen rátekeredik a gólem lábaira, az viszont még időben reagál, szóval nem esik el. Lehajol, hogy letépje őket, ezalatt Leo eltalálja a karját, szintén semmi sebzést nem okozva. A köteleket letépi magáról, majd Leot megcélozza egy suhintással. Leo megpróbál egy hátraugrással kitérni az ütés elől, Ger pedig egy pajzzsal fedezi őt. A gólem a pajzsot találja el, ami nekirepül Leonak viszont már csak feleakkora sebzés találja el, szóval egészen használható a lába, csak fáj
Ekkor Loreena váratlanul magához tér, majd egy jól irányzott lövéssel eltalálja a gólem fejét. A szörnyeteg összeesik.
- Tehát elementál volt, nem gólem.
- Azonnal meglátjuk... - odaballagott mellé, majd óvatosan megpiszkálta. Ha nem mozdult, megnézte, van e tekercs az arca helyén. A feje darabokra hullott.
Leo egy óvatos mozdulattal megdörzsöli a lábát, majd odaballag Loryhoz.
- Megsérült, kisasszony?
- Túlélem. Nem számítottam rá, hogy ennyire gyors ez a dög. - azért megereszt egy kedvesebb mosolyt Leo felé.
Találnak is majdhogynem a kert végében (látni a kőkerítést), láztok egy kiemelkedő sziklaoromot aminek az egyik része ki van rakva csiszolt gránittal, s a közepén egy széles szegecselt fakapu található becsukva...

Azrael · 18 Re: Küldetés: Szociális munka Szer. Okt. 18, 2017 11:03 am

Azrael

az Égi Kovács

Hozzászólások száma : 993
Join date : 2013. Jun. 07.

Karakter információ
Kaszt: Bukott
Szint: Elérhetetlen
Tapasztalat:

(7/7)

Nos mivel Hope elszivárgott az éterbe így úgy döntöttem én zárom le nektek ezt a küldetést. Geri és Lory, mint a megmaradt két aktív játékos a megírt 4 körért felírhattok 100-100 TP-t és 1500 váltót.

Ajánlott tartalom

Ajánlott tartalom

Legutóbbi témák

Küldetés: Szociális munka

1 Küldetés: Szociális munka Csüt. Júl. 21, 2016 6:57 pm

Sigrún von Himmelreich

2 Re: Küldetés: Szociális munka Vas. Júl. 24, 2016 5:18 pm

Gerard D. Lawrenz

3 Re: Küldetés: Szociális munka Vas. Júl. 24, 2016 5:51 pm

Gloria

4 Re: Küldetés: Szociális munka Kedd Júl. 26, 2016 6:47 pm

Wilhelmina von Nachtraben

5 Re: Küldetés: Szociális munka Szer. Júl. 27, 2016 7:59 pm

Vendég

6 Re: Küldetés: Szociális munka Hétf. Aug. 01, 2016 9:58 pm

Sigrún von Himmelreich

7 Re: Küldetés: Szociális munka Szomb. Aug. 06, 2016 12:44 am

Gloria

8 Re: Küldetés: Szociális munka Hétf. Aug. 08, 2016 8:08 pm

Victor Goldhawk

9 Re: Küldetés: Szociális munka Kedd Aug. 09, 2016 12:48 pm

Wilhelmina von Nachtraben

10 Re: Küldetés: Szociális munka Csüt. Aug. 11, 2016 9:48 pm

Gerard D. Lawrenz

11 Re: Küldetés: Szociális munka Pént. Aug. 12, 2016 7:16 pm

Sigrún von Himmelreich

12 Re: Küldetés: Szociális munka Szer. Szept. 14, 2016 8:14 pm

Wilhelmina von Nachtraben

13 Re: Küldetés: Szociális munka Csüt. Szept. 15, 2016 6:02 pm

Gloria

14 Re: Küldetés: Szociális munka Vas. Okt. 16, 2016 6:15 pm

Gerard D. Lawrenz

15 Re: Küldetés: Szociális munka Csüt. Nov. 10, 2016 9:08 pm

Sigrún von Himmelreich

16 Re: Küldetés: Szociális munka Hétf. Dec. 12, 2016 9:06 pm

Gloria

17 Re: Küldetés: Szociális munka Csüt. Dec. 15, 2016 2:54 pm

Gerard D. Lawrenz

18 Re: Küldetés: Szociális munka Szer. Okt. 18, 2017 11:03 am

Azrael

19 Re: Küldetés: Szociális munka

Ajánlott tartalom