A kődobás erejének hatására, előre bukfencezem egyet, de gyorsan felpattanva futok tovább a célom megtalálására. És elfogyasztom az élénkítő italt.
Eközben a troll pedig követ engem, egyelőre elég lassan és tovább lassítja, hogy köveket keresgél. Talál is egy nagyobbat, bár nem akkora mint az előző, mely vállon talál, és a fél karom lezsibbad. A terv viszont beválik, a troll mit sem sejtve közeledik a szakadék széle felé. Abban viszont biztos vagyok, hogy rám futni nem fog, mert nem tud, annyira még nem regenerálódott a szétvágott lába.
Miközben a szakadék felé haladok, kicsit lelassítok, hogy a troll ne tudjon elkapni, de azért ne legyen olyan égbekiáltó távolság közöttünk. Eközben szilánkfüstöt fújok a botomból, mely átszáll a vállam fölött. Remélem, rontja a látását, és eljutok a szakadék széléig.
Eközben talál még egy követ, el is dobja, de éppen csak súrol. Így sem kellemes, de nagy kárt nem tesz bennem, ugyanis a melákot jobban lefoglalja a szilánkfüst, amit a képébe fújtam. Megáll, és elkezdi a szemét törölgetni a szőrös karjával, így biztonságosan eljutok a szakadék pereméig.
A szakadék pereménél megállok, lefekszem, és a kopieval fújom a szilánkfüstöt, mely így sokkal tovább kitart. A botom felettem, kissé előre tartva ontja magából, a már hamis füstöt. Így láthatom, hogy mikor ér közel, mivel a lábai látszódnak a füst alól nagyjából olyan térd magasságig. Ő láthatja, hogy honnan omlik kifele a füst. És remélem, hogy amikor közel ér, akkor arrébb tudok gurulni, hogy a szakadéknál tovább sétálva, a mélybe zuhanjon.
A nagy melák, lépeget felém, de elég lassan.
Amikor a közelembe látom, pár lépésre a lábait, kigurulok az útból. Szerencsés voltam, mert éppen amikor kigurultam, a troll elcsapott felettem.
Eleve a füst ömlésének irányába célzott, de bőven időben lebukok és még a botom is megtartom, ellenben így ugyebár a füst ömlése abbamarad. A szilánkok még a levegőben vannak, így a troll nem lát engem, és mivel kigurultam az útból a taposási kísérlete is mellé megy.
Felgugolok, a szakdék széléhez sunnyogok, majd ahogy megidézek egy fénygömböt, azt a szakadék felöli oldalon, feldobom mellé a levegőben, És várom, hogy felé nyúljon, és lépjen. A lépés pillanatában kezdődik az én következő lépésem.
Ekkor nem is nyúl inkább csap a feldobott gömb felé remélve, hogy ott vagyok.
Ekkor jön a következő fénygömb, mely már előrébb, a szakadék felett fog szállni neki. Ahogy a másik lábával is előre lép, bevihetem az utolsó csapást, a biztonság kedvéért. Igyekeznem kell, mert a füst lehet, hamarosan felszáll.
Eddig a tervem szerint halad. Ismét előre lép a másik lábával is, egészen a szakadék szélén van már, de vigyáznom kell, mert a füst ott már nem nagyon van, ha nem vagyok gyors, leesik neki hogy nem vagyok ott.
A lépése folyamán, egy hasítást lövök a vádlijába, mely hasítás már nem hinném, hogy olyan erős, a holdapa köpenye nem tudom, hogy kitart e még. De már csak ha fáj, képes leszek elérni, hogy arra a lábára roskadjon, és a lendülete bevigye a szakadékba.
A szakadék szélén féltérdre esik... És a felsőtestével felém fordul. Ekkor egy pillanatra megfagy benne ma vér.
De nincs időm tervezgetni. Utolsó esélyemként, a Nyitott combhajlatába lövöm a megmaradt erőmből a hasítást, mellyel remélhetőleg a troll tartó ereje elmúlik, és a szakadékba hull.
A legnagyobb szerencsémre, sikerült a találat, melytől a troll elveszti az egyensúlyát, és a mélybe zuhan.