Küldetés - Becsületes munkáért becsületes fizetség!

Szerencsédre az ellenfeled nem a legnagyobb észkombájn a városban, ajánlatodra pont arra a félpillanatra hezitál csak, amennyire szükséged van. Szinte érzed magadon penetráns borszagú leheletét, ahogyan megfeszített ujjaiddal nagyot szúrsz gigájába. 
- Ögh... ghhhhh.... grrrrr.
Ujjaid alatt undorítóan hangos reccsenés hangzik, ez lehet mind a gége, mind pedig a porcok a te testrészedben, a hirtelen támadás hatására kiugrik mindkét ujjad ( Ami persze pokolian fájdalmas!), de nem nagy ár azért, hogy ügyesen betörted az ostoba gégéjét. A szerencsétlen torkához kapva próbál valahogy levegőért harcolni, kaparva jobbról, kaparva balról a ádámcsutkáját. Szeme egyre véreresebb, képe egyre kékül, rettenetes haláltusájával ide-oda mozog feletted, össze vissza vérezve téged a saját kaparásából származó sebekből patakozó vér miatt. Így műveli ezt még talán egy két percig, mire végül teste egy utolsót összerándul, majd mázsás súlyként melléd dőlve nagyot puffan a földön, felverve azt a jelentős mennyiségű port ami felgyülemlett az utca koszos döngölt földjén. Eggyel kevesebb mocsok a világ képén, lerendeztél egy egészen veszélyes embert, gyors felállsz, s biztosra mész egy gyors rúgással, hogy kimúlt a beste. Ahogy ezt teszed, hirtelen valami halk csengés veri meg a füled, áldozatod zsebéből egy gyűrű esik ki...Érdemes lenne azt eltenni, de rád van hagyva mit teszel vele. Fel a nyúlcipőt hát, sebesen körbepillantasz, s meggyőződöl arról, hogy merre is tiszta az út, majd gyors és sebes léptekkel elhagyod a nyomornegyedet. Pokoli szar egy éjszaka volt ez! 

Mindent meg kellett próbálnom, hogy kiszabaduljak ez alól a hegyomlás alól, aki úgy préselt a földhöz, hogy alig jutott a tüdőmbe levegő, ráadásul azt is éreztem, hogy a tisztálkodás nem az erőssége, valamint, hogy a bor mellé valami igen csak fokhagymásat evett.
Nem elég, hogy belepaszírozott a földbe, még a gyomrom is felkavarta.
~ Gondolom azt is elhiszi magáról, hogy legalább akkora a férfiúi kisugárzása, mint a súlya! ~
Sikerült az ostobát kizökkentenem egy pillanatra és ez pont elég volt hozzá, hogy megtegyem azt a mozdulatot, amivel reményeim szerint megszabadulhatok tőle.
Nagyon hatásos tudott lenni ez a támadás, de még nem alkalmaztam soha ilyen közelről.
Beleharaptam a számba, ahogy az ujjaimba hasított a fájdalom és tudtam, hogy még egy támadásra már nem lennék képes a kiugrott ízületekkel, viszont hallhatóan nem is volt rá szükségem, elértem a célomat, a rabló torkára mért csapás eltörte a légcsövét és lehet, hogy a nyelőcsövét is, így percei meg voltak számlálva.
Azonban ezek a percek nekem is egy örökké valóságnak bizonyultak, mert haláltusájában még jobban beledöngölt a földbe, vérével is bőségesen megöntözött, ahogy próbálta feltépni saját torkát a levegőhöz jutás hiú reményében.
Csak a legvégén sikerült legördítenem magamról, de akkor alig bírtam megmozdulni, de muszáj volt erőt vennem magamon. Csorgott rólam az izzadtság a férfi vérével keveredve és mikor végül feltápászkodtam bordáimba is fájdalom sikoltott.
~ Remélem csak megzúzódott és nem tört el. ~ nyögtem fel halkan.
Ujjaim máris dagadni kezdtek és heves szívverésemmel összhangban lüktettek. Azt hiszem meg kell látogatnom a felcsert, akit a magmafajták titokban igénybe szoktak venni.
- Megkaptad nyomorult szarzsák!
Dühösen rúgok bele a már mozdulatlan testbe, meggyőződve róla, hogy végképp elszállt belőle az élet és ekkor hallom meg a csilingelő hangot. Éles fülem van és hamar meglelem a fickó zsebéből kiesett kis ékszert: egy gyűrű az.
Nem nagyon van időm jobban megszemlélni, ezért gyorsan zsebre dugom, majd az egyik biztonságosnak ítélt sikátoron keresztül elhúzok a környékről.
Elgyötörten vágok át a városon, hogy szállásomra térjek, levonva a tanulságot a ma éjszakáról: ennél rosszabb már nem igen lehetett volna. Nagyon úgy néz ki, hogy se pénz, se posztó!
Csak egy használt könyvem és talán egy valamire való csecsebecsém van, mert nem igen bíztam benne, hogy értékes dolog lehetett annál a pokolra való zsiványnál.

Ma esti kalandod hát ezzel véget is ért, ugyan nem sikerült növelned bérgyilkosi elismertséged az esettel, sőt ha lehet csökkentetted is, de az este végére megkérdőjelezhetetlenül biztos, hogy morálisan komoly győzelmet arattál. Pletykákból sikeresen meghallottad valahol, hogy a öreg és a gyermeke el tudott menekülni a városból, s nem kellett a vérüknek folynia. Ha meglátogatod Hermannt, láthatóan igazán idegesen üdvözöl téged, s nem csodálkozol azon sem, hogy véletlenül se kerül hozzád a megígért korábbi fizetség, az elrontott munka ára, közli veled. Persze nincs minden veszve, ugyanis a kliens kérése végül mégis sikerült ha nem is az öreg halálával, de a konkurenciája eképpen megszűnt, s nem kell majd a jóval olcsóbb kézzel másolt könyvek miatt romolnia az üzletének. Kemény feladat volt, egy pár napnyi pihenő már piszkos módon kijárna neked, ám kedves kerítőd máris új ajánlattal állt eléd, ahol is egy gazdag festő torkát kell elvágnod. Potya meló, pokoli potya. Múltkor is ezt mondta, nem? 

Köszönöm szépen a játékot, remélem élvezted. Jutalmaid a következőek: 
- 0 Váltó
- 250 Tapasztalati pont
- Egy 1500 váltó értékű könyv, melyet pályázatban/élményben eladhatsz.
- Egy gyűrű, mely lehetővé teszi, hogy belépj a fekete piacra, ahol minden használati tárgyat 5%-al kevesebb pénzért vásárolhatsz meg.