[Küldetés] A híd veszélyben

Ott zajlik az élet, ahol az emberek mindennapi feladataikat végzik. Ebben a közegben az egyik úr a beszéd. Ezen a szép napon, azonban egy jelentős hír indul útnak, hogy meghódítsa egész Veroniát. Legyen az tizenéves fiatal, vagy őszülő öreg, azok biztosan erről pletykálnak, mert képtelennek találják, hogy egy akkora híd eltűnjön egyik napról a másikra. A különböző érzelmi reakciók változatosak, de legtöbbször azon mestermunkások emelik meg hangjukat, akik távolról várják nyersanyagaikat, hogy dolgozhassanak és alkothassanak...Két személy a következőképpen beszél erről:

- Te hallottad a hírt Ufferperle-i hídról? – kérdezi nyurga a zömökebb társától, akik már egy ideje ismer.
- Jah, elég váratlan lehet ez mindenki számára. – hangzik a válasz attól, sőt egy pici morgás is.
- Ki lehetett vajon, aki ilyen szörnyűséget tett? Legjobb lenne elkapni, nem gondolod? – érdeklődik az, amire nemsokára megérkezik a testes partnere szavai.
- Én tuti, hogy felakasztanám érte! Most így, hogy fogom eltartani a családoml? – fájdalmasan felsóhajt, mire a colos ember meglapogatja a másik vállát.
- Miért nem mész oda dolgozni? – veti fel ezt az ötletet a régi barát, azonban a másik hitetlenkedve szól vissza.
- Megveszekedtél?! Én nem fizikai munkás vagyok! – ejti ki a zömök, de magában nem veti el ezt a lehetőséget.
- Noh! Nem azt mondtam, hogy fizikai munkát kellene végezned, hanem felajánlhatnád a tudásod. Jól tudsz alkudni, s a számok világa sem idegen neked. Szerintem a te fajtádból el kellene még oda még pár. – beáll a csend közöttük, ami egyrészről azt jelenti, hogy a testes gondolkozik ezen. Öt perc telik bele, mikor jobb kedvvel szól a segítőjének.
- Valóban! Ej, mi lenne velem, ha nem te lennél a barátom? Azt hiszem megyek, aztán mondom az asszonynak, hogy ne féljen. – somolyog rá a nyurgára, aki örömmel fogadja társa jókedvét.
- Tényleg jut eszembe! Esetleg akár jelentkezhetnél annak, aki kideríti mi folyik ott? Az a hír járja szép összeget kap a végén az, aki abban segédkezik.
A tekintélyes alak erre a fejét rázza, hogy ő ilyenben nem fog részt venni.
- Sajnos kikopott már az a tudásom és pocakos lettem. Legyen az, azok gondja, akik szívesen vállalkoznak az ilyesmire. – mondja el társának. Még egy darabig beszélnek, de az már másról szól.


Nem kell sokat sétálni a városkapútól, mert hamarosan egy kellemes küllemű épület látványa fogadja a vándort. A cégér távolról jól olvasható, amin a következő áll: „ Fergeteges Zuhatag fogadó”.  Ami igazából lényeges, hogy tényleg ott áll a ház előtt egy tehetősebb kinézetű ember. Negyven éves körüli, frissen nyírt kecske szakállal rendelkező férfi. Az öltözete páratlan, nem túl díszes, ám tökéletesen illik hozzá. Tekintélyt parancsoló kisugárzást kölcsönöz neki, ami mellett ott bújik meg az a tény, hogy az ő szava jelentős ebben a városban. Ki nem ismerné  Évald von Fischmundot?


1. Feladat: Szeretném látni, ahogy fületekbe jut a hír, valamint az elhatározás folyamatát, hogy miért vállalkoztok eme munkára? Aztán jöhet egy rövidebb rész az utazásról, s megérkezésről egészen Evald von Fischmundig.
Bónusz(Nem kötelező jellegű): Elkülönítve kérném(egy sor kihagyással a megérkezéstől) ezután a kérdéseket (egy személy max kettőt írhat), amit feltesztek a tehetős úrnak.


Résztvevők Listája:
-Gerard D. Lawrenz
-Hilde von Nebelturm
-Neil Remington
-Dantalion
-Alicia Zharis


Írás határideje: Egy hét +1 nap, vagyis Május 5.   Aki így sem tud írni, az legalább jelezze felém egy PM formájában. Egyéb kérdések ügyében szintén írhattok.

Hosszabbnál hosszabb utak, titkos ösvények vannak már a háta mögött, és már ideje volt annak, hogy egy, a szokásosnál némileg hosszabb pihenőt tartson. Egy kisebb faluba tévedt ezúttal, hasát már érkezésekor megtöltötte, hiszen egyetlen fogadója van a településnek, kizárva a lehetőséget, hogy esetleg olcsóbban juthasson hozzá ugyanahhoz. Az étkezés befejeztével érdekességek után kutatva felkerekedett, bár... Igazából nem számított sokra, és mint utóbb kiderült, jól is tette. Déli, apró helység, valahol Hellenburg közelében, ám az adottságok ellenére sem hinné, hogy olyan nagy lenne az információcsere errefelé. Mindenesetre egy próbát megér, még ha nem is lesz semmivel sem több, csak néhány jellegtelen épület képével, pár falusi emlékével, akiknek arcai ugyanúgy el fognak veszni másnapra, mint a jelentéktelen dolgok.
Csak sétál. Lassan, nyugodtan, szemlélődve, bár inkább unottan, mint kíváncsian, aztán, ami felkelti figyelmét, az az elcsípet néhány szót: valami szörnyűség egy híddal. Elsőre ennyit sikerült kihallania, szórakozott elméje pedig már hozakodik is elő az őt megmosolyogtató jobbnál jobb gondolatokkal, melyeknél szerencsésebb, ha nem kerülnek napvilágra. Mindenesete elűzi ezeket csak a hallgatás idejére, kicsit jobban odafigyel a nem túl messze álldogáló párosra, hogy minél több morzsát gyűjthessen be tőlük: egy zömök, pocakostól, valamint egy nyurgától. Furcsa, komikus duó már így első látványra is, és még akár színdarabot is adhatnának elő, azonban nem ez a legmegfelelőbb pillanat ahhoz, hogy ilyeneken tűnődjön. Sokkal fontosabb, ami elhangzik: felakasztás. Ennél egyszerűen csak felvonja a szemöldökét, kíváncsisága némileg fokozódik, viszont még vár egy kicsit, hátha értesül még valami használhatóról, de igazából csak a szokásos maszlag következik, amiben az egyik biztatja a másikat. Megelégelve ezt lép a beszélgetőkhöz közelebb, félbeszakítva ezzel a társalgás nyugodt lefolyását.
- Ne haragudjanak, hogy így visszatérek a beszélgetés elejére, de... miféle szörnyűségről is lenne szó? - érdeklődik hol egyikre, hol másikra, és egy rövid ideig csak meglepett tekintetekkel találkozik. Ennyire furcsa, hogy valaki kérdez? Vagy csak az a különös, hogy van, aki még nem értesült erről?
Végül a zömök szólal meg:
- Először is üdvözlöm! - Nem, nem nevet fel ettől, de nem sok híja van. - Másodsorban nincs meg Ufferperle egyik hídja, egyik napról a másikra összeomlott.
Nocsak, ez meglehetősen érdekes. Most már ő is meglepetten nyitja nagyobbra szemeit, és rövid időre eltűnődik azon, mégis minek a műve lehet mindez: esetleg valami erősebb démon? Vagy egy erős élőholt, mint például egy ghoul? Utóbbira magában megrázza a fejét, mivel emlékei szerint ilyesmire aligha képesek azok az eleven testek még olyan hatalmas erő birtokában sem.
- Csakugyan? És vannak sejtések, hogy mégis mi okozta? - folytatja a puhatolózást, amire már a nyurga válaszol.
- Ide nem jutott el semmi. - Ahogyan várta. Van egy hatalmas hír, egy igazi szenzáció, és annak a fele sem jut el idáig - vagy csak nem szivárogtatják ki a helyszínről. Így viszont meggondolandó, menjen-e egyáltalán, mivel ha nem tudja, mivel van dolga, igencsak nagy veszélynek is kiteheti magát. Mondjuk... A pénz az pénz, és nem kis összeget ajánlhatnak fel érte, így talán megéri elmenni, még a kockázat ellenére is.
- Ha sejtés lenne, akkor eljutott volna ide is. Ufferperlében szerintem többet tudnak mondani erről - teszi még hozzá. Persze... Mit is gondolt? Majd ott megtudja azt, amit akar, de akkor már régen a sűrűjében lesz, és nem tud majd kimászni belőle. Nem mondhatja azt végül, hogy ő itt kiszállt, mert... Vajon itt lennének következményei?
Aprót biccent.
- Akkor ott kell érdeklődnöm, köszönöm. Esetleg meg tudnák mondani, merre tartsak?
A zömök ismét átveszi a beszéd lehetőségét, és egészen segítőkészen felel:
- Nos, Hellenburgon át a Südarden északi partja mentén kell haladnia, és elég, ha követi a folyó folyását. Ahol találkozik a Nordenflussal, ott megtalálja Ufferperlét.
- Rendben van, még egyszer köszönöm - hajt főt kissé, aztán ellép onnan, hogy az útmutatás szerint cselekedjen. Hosszúnak ígérkezik ez is, és megint nem pihenhet eleget...


A halak városa. Ezt hallotta, ahogy még érdeklődött másik faluban, kisvárosban, hogy megbizonyosodjon arról: jó irányba halad. Ugyan szinte állandóan a folyó mellett volt, azért akadtak olyan részek, amikor a kitaposott ösvény jócskán távolabb húzódott, mint a víz, így többször elbizonytalanodott. Voltak alkalmak, amikor valamivel többet kérdezett, mint például a gyülekező helyszínéről, amire egyik-másik ember csak legyintett egyet, jelezvén, hogy nem tudják, de azért, hogy ne maradjon Alicia segítség nélkül, odamotyogták, hogy valami fogadóban. Mindemellett azt is biztosra vették, hogy észre fogja venni, ha kinyitja a szép, kicsi szemecskéit, melyek a napfényben olyan tiszta kékséggel figyelnek, hogy azt öröm nézni - ennél szívesen öklelt volna bele a beszélő gyomorszájába.
Még említettek egy férfit is, akinek esetében szintén biztosra hajtogatták, hogy tudni fogja, ki ő, ha ránéz - de hogyan is? Azzal a rövid leírással, amit kapott róla? Hogy kecskeszakálla van, összetéveszthetetlen kisugárzása, na meg hogy az idősebb korosztályhoz tartozik, már Aliciához mérten? Ilyenből hány ember is lehet? Meglehetősen sok, azonban nem kapta fel ezért a vizet, hanem készségesen megköszönte. Végső soron annyira nem lehetetlen a feladat a részéről, hiszen ha megérkezik a városba, még akár az is lehet, hogy, mint ahogy mondták neki a lakosok, mint a villámcsapás, úgy fogja érni őt a felismerés.
Belép Ufferperle területére a városkapun keresztül, és figyelembe véve, hogy sosem járt még erre, nos... Érdeklődve forgolódik. Érzi a víz illatát, és még annak a rengeteg halnak a szagát is hozza a szél, melyek bizonyára a piactéren várakoznak arra, hogy egy haspók egyén elvigye őket onnan. Kedve támad ettől most betérni egy kocsmába, ahol megkóstolhatja az itteni specialitást.
Egy darabig sétál és nézelődik, majd az egyik pillanatban megbizonyosodik arról, hogy tényleg úgy van, ahogyan azt hangoztatta az idióta csürhe: minden teljesen egybevág. Ott a fogadó, előtte az a férfi, aki egyértelműen az a személy lesz, aki közli vele, vagy... ha többen lesznek, akkor velük az információkat. Megtalálta, efelől semmi kétsége, de még mindig ott a kérdés: jelentkezzen?
Finoman alsó ajkába harap, míg mérlegel, mi is lenne a jobb: hagyni vagy nem hagyni. Végül persze az utóbbinál dönt, hiszen még egy nagyon apró pénzjutalom is segítheti vándorlását, még ha annak keserves munka is az ára.
Mély levegőt vesz, lemondóan sóhajt fel, aztán felveszi a szokásos közönyös vonásokat, úgy közelíti meg a kecskeszakállas ismeretlent.
- Alicia Zharis vagyok, az eset kiderítésére jöttem.

- Mikor is tűnt el pontosan ez a híd? - érdeklődik elsőként. - Van valaki, aki esetleg látott, hallott valamit aznap?

Ha egy esemény nagy port kavar, akkor oda is eljutnak a pletyka hírei, ahová normális esetben a légy se jár be zümmögni. Ezek közé a helyek közé tartozik a városi könyvtár is. Itt hallott róla a fiatal tudásdémon elsőnek arról a nevezetes gaztettről, miszerint egy egész hidat eltüntettek egyik napról a másikra. Éppen egy új varázslat kialakulásáról keresett információkat, amikor meghallotta, ahogy a könyvtárosok egy különös témáról beszélgetnek nem másról, mint Ufferperle-i hídról. Hogy egyik nap még szilárdan állt a helyén, másik napra pedig már csak a madarak keltek át a folyó felett? Elég hihetetlenül hangzott.
~ Érdekes...te hallottál erről mostanában valamit?
~ Ha látod az emlékeim, miért kérdezel ilyen ostobaságokat?
~ Mert folyton zagyvaságokra gondolsz.
~ Nem. Most örülsz?
~ Nem igazán. Érdekel, mi folyik ott.
~ Tudhat valamit, aki ezt művelte, egész épületeket eltüntetni nem éppen könnyű feladat. Bár számomra rejtély, hogyha valakinek ilyen képessége van, miért pazarolja ilyen fölösleges dologra.
Így hát aztán a páros egy pár új információ reményében elindult megkeresni a pletyka forrását. A város mozgalmas utcáin bandukolva érdekes módon nem talált senkit, aki éppen erről beszélgetett. Szerencsére pár utcányi barangolás után belefutottak két emberbe, akik éppen ezt a témát igyekeztem kivesézni. Két iparos diskurált nem messze tőlük, igencsak felháborodott hangon.
- Te hallottad a hírt Ufferperle-i hídról?
- Jah, elég váratlan lehet ez...
~ Nocsak, ez még hasznos is lehet. Hallgatózzunk egy kicsit.
~ Tedd azt.
A beszélgetés alatt nem derült ki valami sok. Mit volt mit tenni, hősünk odaballagott a két mesteremberhez, hogy kiszedjen belőlük valami épkézláb információt.
- Elzézést, hallottak véletlenül arról, ami nemrég az Ufferperle-i híddal történt?
- Hogy ne hallottunk volna fiam, a csapból is ez folyik még a madarak is erről csiripelnek.
- Bezony, az ember nem is hinné el igazán, amíg nem látta.
- És mondják, hol kéne érdeklődnie annak, aki a végére szeretne járni az ügynek?
- Tessék? Fiacskám, te még nem vagy elég tapasztalt ehhez. De ha mindenképp szeretnél pár szót hallani, azt mondom ment egyenesen a Fergeteges Zuhatag fogadóhoz. Itt van nem messze Ufferperle mellett. Ha igazak, amiket a nyelvek mondanak, ott fogadják azokat, akik éreznek magukban némi bátorságot.
Még mondtak neki pár szót arról, kinél is lehet többet megtudni erről az egészről. Gerard nem szólalt egy szót sem, csak hátat fordított a két férfinak és elindult a Fergeteges zuhatag felé. Még nem járt korábban azon a vidéken, így kissé idegen volt neki a táj. A városba érve első dolga volt megkérdezni egy járókelőtől, hol is van az a híres fogadó, amit ő keres.
- Bocsásson meg egy pillanatra. – szól oda neki barátságos hangon. – nem tudná megmondani, merre találom a Fergeteges zuhatagot?
- Természetesen – feleli az idős nő – innen a legközelebbi városkapun kell elhagyni Ufferperle-t, onnantól nincs más dolga, mint követni az utat.
Zavaró, ha az ember számára ismeretlen vidéken bóklászik, de szerencsére az utat követve minden nehézség nélkül megérkezett. A fogadó maga egy elég takaros kis építmény volt, azt sugallva az odatévedő vándornak, hogy „gyere, aludj egy jót”. Legalábbis a fiatal tudásdémon agyán ez a gondolat futott át, amikor meglátta az épületet. De most nincs idő a pihenésre, dolog akad elég. A keresett személy, név szerint Évald von Fischmund ott állt a bejárat előtt. Ott volt vele egy másik alak is, egy sötét köpenybe burkolózott tünde.
~ Nyilván ő is a megbízás miatt van itt.
~ Lehet, de talán csak régi ivócimborák.
Gerard társának elmélete ott bukott meg, hogy közeledve hallani lehetett, ahogy a lány közli, a híd ügyének megoldása miatt van itt. Közbe lassan odaértek a kecskeszakállú öreghez. Ideje volt hát bemutatkozni.
- Szép napot! – kezd bele Gerard fülbemászó dorombolással – jómagam is a megbízásra érkeztem. Gerard D. Lawrenz, örvendek a találkozásnak.


- Néhány kérdésem lenne, mielőtt elkezdeném. Az eset előtti napokban tapasztaltak bármiféle gyanús dolgot, akár egy személlyel kapcsolatban? Illetve még az érdekelne, van e olyan ember, akinek érdekében állna, hogy ez a híd ne legyen egy darabban?

Unott, lassú léptekkel szeltem Ufferperle, egy déli kis falu poros utcáit. Egy elvégzett munka végett napok óta úton voltam, úgyhogy úgy éreztem ideje lesz végre egy kis pihenőt tartani az utazás közben. Sétálgatás közben körbe-körbe nézelődtem, hátha látok valamit, esetleg valakit, ami felkelti érdeklődésem unalmas szabadnapjaim egyikén. Ahogy sétáltam lefelé valami nyirkosabb kis elágazó utcán, az egyik fal tövében egy ősz, már kopaszodó öreg fickót pillantottam meg ülni. Félig meddig volt csak eszméleténél, kezében fából készült korsót szorongatott. Motyogott valamit maga elé, mint ha megszállta volna valami.
– Elnézést uram. Hol találok ilyen jó italt, mint jómaga? – lépkedtem lassacskán felé kacagva.
– Mhhenj már el innen. – emelte fel üveges tekintetét.
– Hé, csak egy egyszerű kérdést tettem fel. – guggoltam le előtte, hogy tekintetünk egy vonalba kerüljön. Válaszul csak egy gondterhelt sóhajt kaptam.
– Én a helyében válaszolnék uram. – villantottam rá szemeimet. Jobb kezét kinyújtotta az egyik utca irányába pár másodpercre, majd hanyagul leejtette teste mellé. Én sem vártam hát többet, felálltam, s az öreg által kijelölt útirányt kezdtem követni. Nem kellett sokat haladnom, amikor megpillantottam a helyet. Egy apró kis épület volt, előtte egy nagyobb asztal állott két paddal. Nem volt nagy forgalma a helynek, legalább is kint biztosan nem, csak két középkorú férfi iszogatott, s nevetett nagyokat. Belöktem az ajtót majd beléptem rajta. Egy egyszerű kocsma tárult elém, egy viszonylag hosszabb pult balra az ajtótól, jobbra pedig körlapú faasztalok rozoga székekkel. Itt bent sem volt nagyobb élet, mint a külső részen, egy sovány alak feküdt a pulton, ami mögött egy idősebb kocsmárosné törölgetett. Jobb oldalt, az asztalok közül kettőnél foglaltak csak helyet, az egyiknél három nálam idősebb férfi üldögélt, míg a másiknál velem hasonló korosztályú, két fiatal hölgy borozgatott. Kifejezetten csinosak voltak, a három férfi is rendszerességgel vetette rájuk pillantásaik sorozatát. Helyet foglaltam a pultnál, majd övemről apró kis bőrszütyőt vettem le, amiben a pénzemet szoktam tárolni. Széthúztam, s felmértem a helyzetet és hát… szánalmas volt. Nagyot sóhajtva rendeltem magamnak egy italt, ami még kifért maradék pénzemből. Tényleg sietnem kell vissza munkaadómhoz lejelenteni, hogy elvégeztem a feladatomat. Nagyokat kortyolgattam, miközben hallgattam miket beszéltek a mögöttem helyet foglaló leányzók, hátha be tudok csatlakozni a beszélgetésükbe valami hozzászólással. Először teljesen mindennapi témáik voltak, majd egy jó tíz perc hallgatózás után megütötte valami a fülem. Valami hirtelen eltűnt, szenzációba menő hídról volt szó. Oda is léptem hát a két fiatal lányhoz.
– Bocsánat, hogy így közbelépek a délutáni csevejetekbe, de mi ez a hidas történet? – kérdeztem nagy érdeklődést színlelve, pedig kifejezetten hidegen hagyott az egész.
– Nem is hallottad? – lepődött meg az egyik, majd rá is zendít meséjére. – Egyik napról a másikra, az egész híd teljesen eltűnt. – magyarázta kerekre nyílt szemekkel.
– Hmmm… érdekes. – Nem. Egyáltalán nem volt az. Viszont a lány! Na ő aztán az volt.
– Van egy fickó, Évald von Fischmund, aki elég szép pénzjutalmat ígért azoknak, akik kiderítik, hogy mi is történt. A Fergeteges Zuhatag fogadó előtt áll, nem mindennapi alak. Negyven éves körüli, kecskeszakálla van. – Szólalt meg a másik. Tényleg nagyon „nem mindennapi.” Szerintem csak a mai nap folyamán találkoztam kettővel, akire ráillik a leírás. A beszélgetés tovább folytatódott, áttértünk teljesen más témákra, majd egy jó óra múlva mindannyian útnak is indultunk. Ahogy léptem ki a kocsma ajtaján, rátapintottam a bőrszütyőre, és tartalma ellenőrzése után keserves hangulatom lett. Eszembe jutottak a ma délután beszéltek, a híddal és az ügy megoldásáért való pénzjutalommal kapcsolatosak. Nem igazán volt más választásom, fel kellett keresnem ezt a férfit.
Viszonylag hamar megtaláltam a keresett személyt, két másik alak társaságában. Minden bizonnyal ők is az ígérgetett pénz végett vannak itt. Vagy, az is lehet, hogy csak meg akarják oldani ezt a problémát… lehet nem mindig magamból kéne kiindulnom.
– Szép napot uram! Neil vagyok. Neil Remington, a megbízás érdekelne engem is. – gyújtottam kezemet bemutatkozás gyanánt.
– A történtekkel kapcsolatban lenne két kérdésem, a híd szolgáltatott bármiféle különleges javakat valakinek? És ha igen, lehetséges, hogy ellenségei vannak?

Évald von Fischmund ott áll a helyén, s türelmesen várakozik. Neki ez a dolga, hogy a vállalkozó kedvű kalandorokat fogadja és útba igazítsa.  Nem tesz magában rossz megjegyzéseket, mikor végül csak három alak jelenik meg egymás után, s azok közül egy tünde nő teszi fel először a kérdését. Nem rögtön adja meg rá a választ, hanem végighallgatja a másik kettőt is. Egy jó darabig emésztgeti azok beszédét, aztán öt perc hallgatás után ünnepélyesen üdvözli őket.
- Üdvözöllek benneteket Ufferperle városában, s mindenképpen köszönjük a segítséget. – fejezi ki magát, hogy újabb három perces nyugodtság után eléjük tárja a jelen állást.
- A híd eltűnésével kapcsolatban nincsenek pontos információink. Valamikor az éjszaka folyamán történhetett. Senki sem látott, semmi gyanúsat, ami igazán aggasztó. Ha lenne nyom, amin el lehetne indulni, akkor nem itt tartanánk. – magyarázza a nőnek, aztán a tekintete rávetül a következő személyre. Egyáltalán nem nézi le a fiatalt, sőt bízik abban, hogy egy másfajta gondolkozás a végén ráteszi a pontot az i-re, magyarán kézre kerítik a tetteseket.
- Mint az elébb kifejtettem, éjszaka folyamán történt, pontosan akkor, mikor épeszű ember nem utazik. Másnap reggel jött a hír, hogy nincsen meg a híd. Nincsen olyan személy Ufferperlében, aki ne kedvelné azt a építményt. Olyan emberről nem tudok, aki titokban ilyet tenne, s ráadásul egyetlen éjszaka leforgása alatt. Bármi lehet, ki kell deríteni. – hallatja a hangját, miközben tekintete az utolsó alakra szegeződik. Különösnek tartja azt, sőt annak kérdését is.
- Egy híd nem szolgáltat semmiféle különleges javakat, sem építőinek, sem támogatóinak. Leginkább régen, azért épült, hogy a kereskedelem virágozzon észak és dél között. Mindkét fél számára kedvező egy ilyen átkelő a Nordenflusson. Nem elég, hogy ilyen cudar napokat élünk, ráadásul vannak személyek, akik ebben látják a hasznot. Két fél összeuszításában. Bárki legyen a tettes, őket el kell kapni és mindenki előtt rájuk mérni a büntetést tettükért, hogy okuljanak az emberek. Sok embernek most a megélhetése forog kockán, vagy éppenséggel el van választva rokonaitól. – tudja le az utolsó személyt, aztán mivel nincs több személy, aki kérdést tenne fel, így megköszörüli finoman a torkát.
- Szóval Ufferperle lakósai nevében előre köszönjük a munkájukat és fáradozásukat, hogy belevágnak kideríteni, hogy mi folyik ott? Kellő jutalommal szolgáltatunk fejében, ha feltárják és élve elhozzák a személyt, vagy esetleg személyeket, akik segítettek a híd lerombolásában, vagy annak újjáépítésének folyamatának meggátolásában. Onnan ide kellene Ufferperlébe hozni őket, s a városőrség kapitányának átadni. Tőle kérhetik majd el a jutalmat is. Ezen felül eme fogadóban étkezhetnek és italozhatnak egy napot ingyen és három napot pihenhetnek a feladat elvégzése után. Ettől több hálára nem futja, be kell érnünk azzal, ami jelenleg van. Mélységesen köszönjük. – fejezi be beszédét, aztán még eszébe jut egy fontos közölni való.
- A Nordenfluss folyását kell követniük, s eljutnak az építkezés helyszínére – mutat arra kezével, amerre indulniuk kell. Ezután sűrű elnézések közepette távozik, mert fontos teendői akadnak ezután is.


2.Feladat. Hadd lássam miként emésztik meg a hallottakat, aztán hogyan vágnak neki a küldetésnek a karakterek? Ezt követően az utazás alatt mit csinálnak, már ha együtt kívántok oda jutni, de az szintén lehetséges, hogy külön mentek. Lássak egy érkezést. ( Sátor tábor, különböző helyek ki vannak alakítva az egyes munkálatokhoz. Pl. Egyik helyen ácsok dolgoznak, máshol pedig szintén más mesterséggel foglalkozók.)

Bónusz(nem kötelező): Milyen módszert alkalmaz a karaktered, hogy felfedje az igazságot? (legyen rendesen leírva, s személyenként egy módszer. Ennél nyugodtan gyertek velem egyeztetni)


Noh és a határidő legyen Május 18. Ha van kérdésetek, akkor tegyétek fel nekem a különböző csatornákon.