Nagyküldetés // Amikor a Poklok összecsapnak...

*A három tünde egymást támogatva mennek, hogy találjanak, maguknak egy felcsert bár ez csak a két férfira vonatkozik mivel a csapat női tagja egyetlen karcolás nélkül megúszta. Elég szerencsés leányzó.
Meglepetésükre, a nagy felfordulás közepette is sikerül balhé nélkül eljutniuk a táborba és meg is találják az ottani gyógyítót, aki ellátja a két háborús hős sérülését.
Bár Rhony nem igazán akart volna kezelést kapni arra az égési sérülésre, de úgy gondolta jobb ötlet volt legalább odáig velük tartania.
Ezután továbbra is a hármas kompániába verődve felveszik a pénzt. Itt azonban az utak ketté kellett váljanak. Loendir innen úgy érezte most újra egyedül akar lenni.
- Sajnálom, de azt hiszem, én innen külön válok. Remélem, találkozok még veletek. Sok sikert a továbbiakban.
* Aztán egyből el is indul miközben a tarisznyájába nyúl és ki akarja venni az egyiket a négy megmaradt fiolából, hogy talán amíg még látótávolságba vannak, egyszer utoljára láthassa őket a felesége és barátja képében.  De a stanyiszli aljában csak üvegszilánkokat és a kifolyt növényi olaj nedvességét érzi.
Mikor kivetődött a királynő elé, hogy szemből rálőjön akkor törhettek el az esés következtében.
- A FENÉBE! *Mondja kisség ingerülten, de annyira nem esik még kétségbe. Elindul a táborba, hogy összeszedje a maradék holmiját. Amit egy sátornál hagyott még az akció előtt.
A nagy kavarodásban kissé nehezen, de megtalálta a cókmókját, amit a felfordulás közepett kissé megdézsmáltak, valaki ellopta az otthagyott nyílvesszőinek a felét, a cipójába valaki csak beleharapott és a többit meghagyta, elvitték a nyulat, amit a táskájában élve hagyott ott, hogyha kevés lenne, az élelem majd leöli, de az is lehet, hogy csak kiszabadult és elfutott, valamint a néhány otthagyott pénzérmét is elvittek.
- És valamelyik rohadék még a maradék boromat is megitta. * Kiáltotta el magát most már tényleg eléggé ingerülten. Kis idő után megnyugodva felpakolta a halmijait és elindult, hogy megkeresse a büdös és rusnya arccal rendelkező elfet.
Körülbelül három órán át kereste a nagy felfordulás közepette, de sehol sem találta az összekötőt, szerencséjére legalább élelmet és italt tudott a keresés közben szerezni, ami talán ki tart addig, hogy visszamenjen a tünde erdőbe ahol talán több esélye lesz rá, hogy megtalálhassa az említett hegyes fülűt.

Mondhatnám, hogy megsemmisülten rogyok a térdemre, miután meglátom, hogy minden erőfeszítésem ellenére a Helytartót a szemem láttára megölik, de végül is inkább csak csalódott vagyok. Meg valahol megkönnyebbült!
Ha életben lenne, most minden valószínűség szerint esélytelen harcot kéne vívnom két bérgyilkos tündével, vagyis, ha a hátam mögött hagyott íjászt is beleszámolom, hárommal. És akkor még az inkvizítort nem is említettem! Na meg azt sem, hogy mindezt sebesülten, egyik kezem használatát nélkülözve kéne elvégeznem. És ez nem hangzik jól és józan ésszel felfogva csekély esélyem lett volna a túlélésre. Mindezt most eldöntötte egy erőteljes döfés Elyre hátába. Így aztán igaz, hogy egy vasat sem látok a beígért jutalomból, de a becsületem eldobása nélkül hátrálhatok ki ebből az egészből.
Mert, hogy itt az ideje a távozásnak az nyilvánvaló!
A démonseregek között kitör a káosz, mikor egyre több felől hangzik fel a seregek vezetőinek halála, Mikor aztán a bizonytalanság a tetőfokára hág, hirtelen lelassulnak a harcolók, majd meg is állnak és várják, hogy történjen valami.
A hegy fölött a vörösség most már egyre baljósabb és a dübörgés olyan fokra hág, hogy meg mernék esküdni, hogy a következő pillanatban az egész hegy a levegőbe fog repülni.
Itt az ideje, hogy nem foglalkozva már senkivel és semmivel, magamat mentsem.
A kardomra támaszkodva feltornázom magam. Vetek még egy pillantást a hegy felé feszülten figyelő Norven atyára, a felszívódó tündékre, aztán egy fájdalmas grimasszal próbálva valami kevésbé fájdalmas pozíciót találva a vállamnak megindulok.
Azért útba ejtem Elyra sátrát és keresek egy kendőt, amivel felkötöm a karom, valamennyire rögzítve, mert a lovaglás még így is megterhelő lesz. Ha hirtelenjében találok valami értéket, akkor azt sem vonom meg magamtól, de hosszasan nem állok le kutatni.
Mikor kilépek túl nagy a csend és mindenki egy magas, fekete hajú démonra szegezi a pillantását, aki elég nagy hatással van mindkét seregre szavaival, bár abból egy kukkot sem értek, de biztos valami lehengerlőt, mert szinte egyöntetűen térdelnek le, függetlenül attól, hogy az előbb még egymást öldökölték.
~ Ez baromi jó! Ezért volt ez az egész? Hogy most egymás vállára boruljanak? ~ önt el a méreg, de innentől aztán végképp nem érdekel az egész.
Az sem, hogy a démon a protestánsok felé mutogatva ordibál. Viszont az már igen, amikor a föld ugrik egyet a lábam alatt és olyan dörej zúg végig a tájon, hogy szívesen kapnék a fülemhez, ha nem épp azon lennék, hogy megkapaszkodjam egy sátorkitámasztóban, nehogy pofára essek. Vállamba újabb fájdalom hullám mar, hogy könnybe lábad a szemem.
Mikor visszanézek, kikerekedik a szemem és most már egy percig sem habozok, már a vállam kínjai sem érdekelnek, csak rohanok oda, ahol Hűségest hagytam, hogy a hátára tornászva magam, robogjak el. Nem kell nekem az ösztönzés, ami a lángoló lények áradatát feltartóztató sereg felől harsan, magamtól is tudom, hogy ez most nem az a hely, ahol szívesen várakoznék arra, mi lesz a következő csapás, ami ránk zúdul.
Most már tudom, hogy valószínűleg miről beszélt az inkvizítor, mire várt és örültem, hogy volt időm és lehetőségem még időben eljönni onnan.
Ez már nem az én csatám, ezeket a lényeket meghagyom a papoknak.
Míg van bennem erő, addig lovagolok, aztán keresek egy települést, ahol ellátják a sebesülésemet, majd, ha már jobban vagyok, állok is tovább.

* Az események a menekülés folyamán roppant sebesen történnek, egyik pillanatban még saját lábába támaszkodik, másikban már inalnak is el, egyenest kifele a táborból, be az erdőbe. Egy darabon nagyon kellemetlen a mozgás, de úgy 200 méter után mintha végleg elszakadna valami az izomrostok között, s immáron nem akadályozza az egész annyira, képes egyedül is haladni végre akár kicsit gyorsabban is az átlagos sétasebességnél, ám persze ettől függetlenül még mindig rettenetesen éget combja oldala, ahova fityegve csapódott a tőr, s így ki is használja a segítő vállak jótékony ajándékát. Lili is előkerül itt kint, igencsak bosszúsnak tűnik, hogy nem tudott a bárd jobban vizsgázni magára, így leginkább csak puffog, s nem is nagyon csacsog semmit. 
~ Gyorsabban haladnék ha kihúznám... 
* Keze kicsit még táncol a fegyver felett, ám végül egy sóhaj után megembereli magát, s egyenlőre ott hagyja húsában, hogy talán ne szenvedjen ki útfélen. Az egész utazás egyébként furcsán békében telik, s bár egy ponton meg kell állnia, hogy tátott szájjal figyelje a vöröslő egeket, s a nefilimek csodás megjelenését, de a kis várakozás mégoly jelentős ok a sietségre, s jó pár fertályóra elteltével végül megérkeznek a felcserhez. Innen már tényleg csak egy álom az egész. Mint utólagosan kiderült, semmi komoly nem volt a sérülés amiben részesült, csakis egy mély szúrás, s végül egy gyors kimosás s ordítással tűzdelt sebkiégetés után jobb is, mint valamikor legújabb korában. Igaz, első pár lépés kicsit fájdalmasan telik, s emellett meg is szenved azzal, hogy megszokja a kellemetlen hiányt amit a combja oldalában érez, de akárhogyan is nézzük, kapott egy ingyen tőrt (Azt biza elrakta!). Lory felvetése, miszerint a jutalmat érdemes lenne átvenni igen jó ötlet, menten részévé is válik az elf-fogatnak, s társaságukban át is veszi az igen bő kézzel osztott bónuszokat. Merre tovább hát? Elég régen járt utoljára hazájában, hirtelenjében jó ötletnek tűnik csatlakozni Loryhoz, aki bár felajánlja neki azt, hogy lovagoljanak, de ezt biza vissza kell utasítania, s inkább fafejű módon ragaszkodni a sétáláshoz. Szerencsére nem kell sokat kardoskodnia, a nő hamarabb megadja magát mint gondolta volna, így hát még mielőtt elindulna haza összeszedi a cókmókját, adózik pár fillérrel a komáknak, majd végül Lilit is kiengeszteli, aki egyébként felettébb mérges volt azután, hogy megsérült. Akármi is legyen, irány hát az elf hon, ahova aztán majd másfél hét poroszkálás és kutyagolás vezet, jut itt mindenből mindenkinek elég: Jelentésírás, Lili bolondságok, s persze dalolás. Ezalatt bár nem kicsit megterheli a lábát, de utóbbi dolog segíti is a gyógyulást, s bár odaértükkor még mindig kicsit biceg, de azért mérföldekkel jobban van mint előtte. Mi is az hát, ami most segíthetne rajta? Bor? Kenyér? Dehogy is, Shadowthorn hadnagy, ki más!
- Remélem rosszul értem, hogy maga azért ért ide majdnem másfél héttel később, mert nem hagyta ott ezt az istencsapását?!
- Nem tehettem, asszonyom.
- Tűnjenek a szemem elől.
- Nem kell kétszer mondani, bár azért én még a saját jelentésem leadnám, hallottam egyet s mást, amire lehet kíváncsi lehet a nagysasszony~
- Akkor halljam, istencsapás...
* Még biccent egyet bajtársnőnek, majd egy hamiskás vigyorral bele is kezd a maga jelentésébe, ami főleg a korábbi utazásokkal kapcsolatos, illetve mindenfajta kis pletykát foglal magába, ami hasznos lehet.

Menekülni szerettem volna, de aggódtam azokért, akik semmit sem tudva harcolnak a démonok egyes táboraiért. Reingard és még ki tudja mennyien…
Haboztam elmenekülni, de nem is volt rá szükség. Hamarosan észrevették a démonok, hogy a királynő meghalt és kiáltozásokból leszűrve a lázadók vezetője sem élte túl. Nem harcoltak tovább egymással az eddigi ellenséges felek, immár egységesen állnak tanácstalanul az elcsendesedett harctéren. De ez nem tartott sokáig. A megüresedett trón új uralkodóért kiáltozik, a démonok pedig nem haboztak, mindenki azon igyekezett, hogy ő kerüljön királyi pozícióba. Fejvesztett harcukat egy nyurga, viszonylag emberi kinézetű démon fékezte meg. Egy ismeretlen nyelven szólt hozzájuk, mire mindenki térdre ereszkedett előtte. Úgy néz ki, ez alapján dől el a démonoknál, hogy ki kerül a trónra.
- Az igazi ellenségünk ott van! – mutatott a hegy felé, ahol megkönnyebbülésemre a déli emberek serege sorakozott fel. Ám mielőtt bárki is fegyvert ránthatott volna, megremegett alattunk a föld. Az Eisspitz hegység meghasadt, ezzel utat nyitva a déli területek felől jövő lángoló lényeknek. A protestánsok nem menekültek el, sőt, pajzsukat tartva védelmezően álltak ezen furcsa lények felé.
- Meneküljetek, sátánfattyak, ha kedves az életetek! – hallottam a vezető nő mágikusan felerősített hangját, ahogy a démonok felé kiabált. Nem kellett neki többször mondani, a démonok serege meglepően gyorsan eltűnt a színhelyről.
Én is megindultam a népem felé, s mire odaértem, már békésen tárgyalásba kezdtek.

Olyan gyorsan lett vége a démonok nagyra nőtt civódásának, ahogy elkezdődött. A csata két oldala egyszerre üvöltött fel, a híreket felkapta a szél és percek alatt mindenki tudta, mi történt. A hírek számomra közömbösek voltak, ugyanis teljesen hidegen hagyott a keletkezett politikai űr, de láthatóan a tudásdémonok, legalább is az értelmesebbje gyorsan felkészültek az elkerülhetetlen viharra: a trónért való marakodásra. Azonban mielőtt kitöretett volna a fejetlenség, a leggyorsabb önjelölt kiskirály a semmiből megjelent és felsétált egy vér áztatta buckára, hogy a többiek fölé emelkedjen. Alakja irreálisan magas volt és sovány, csak hosszú haja lengett körülötte, mintha egy viharvert, kopasz fa árnyéka lett volna. Ahogy ránéztem, ösztönös, bestiális félelem fogott el, ami rögtön haraggá alakult.
~ Ő lehet az! A legnagyobb prédám! ~ tettem egy bizonytalan lépést felé, de mielőtt futásba válthattam volna, a démon a maguk ijesztően erőteljes nyelvén szólalt meg, amitől fajtársai térde ereszkedtek előtte. Ez egy pillanatra megállított, ugyanis csak nem vadászhattam az új démonkirályra miután az előző felfogadott. Legalább is nem éreztem úgy, hogy helyes lenne.
- Az igazi ellenségünk ott van! - mutatott fel, el a fejem fölött a Har-Mageddon lejtője felé, ahol Hellenburg egyházának magánkatonái sorakoztak fel, mintha vártak volna valamire. Eddig is észrevettem a lassan közeledő lovagok zörejeit, de nem tartottam túlzottan jelentősnek, ugyanis kis létszámúak voltak és elég messze. Úgy hittem, csak a csata végkimenetele érdekelte őket első kézből, de szinte azonnal megtudtam, hogy tévedtem, mikor alattam szöget váltott az emelkedő. A tűzhányó oldala megrepedt, feltárva lángoló gyomrát, ám nem olvadt követ lövelt magából, hanem embereket. Legalább is emberszerű alakokat, akik szinte támadóan törtek előre, nekiütközve a déliek sorfalának. Érdeklődve támasztottam vállamnak a számszeríjam, figyelve, várva, de a feltételezhető vezetőjük felénk kiáltott.
- Meneküljetek, sátánfattyak, ha kedves az életetek! - A démonok új királyukkal együtt úgy szívódtak fel, ahogy a tündék csak dzsumbujban tudnak, így végül alig páran maradtunk a csatamezőn. Celinát nem láttam sehol és a jutalmam sem volt sehol, így csak bosszúsan megkerestem a lovamat és még egyszer visszanéztem a küzdő emberekre. Tényleg felesleges volt idejönnöm.

A történések végső kimeneteléről Norven posztjában olvashattok.
Akinek nincs kedve ehhez: Bejöttek a nefilimek, Északra is és délre is jutott belőlük, valamit itt is maradtak a hegy lábánál, egy demilitarizált zónát létrehozva. Hogy ez milyen hatással lesz a világra? Ki tudja. Minden esetre, itt a jutalmatok! Yay!

Lloyd Hawthorn: 300 tapasztalat, 1000 váltó és egy Tőr.

Név: Nehéz vadászvért
Kategória: Könnyü páncél
Leírás: Nem nehézpáncél természetesen, de a vadászok között a legnehezebb. sok vastag, keményített bőrlemez erősíti az egyébként vastag, kétrétegű vászonalapot. Könnyű mozgást eredményez, míg kiváló védelmet ad. (Kép, persze férfi verzió)
Ár:2000 váltó

Loreena Wildwind: 300 tapasztalat, 1000 váltó

Név: Tünde lovagvért
Kategória: Könnyű páncél
Leírás: Ez a lovaggá ütésedhez tartozik, ami ugye kronológiailag ez után, de egyébként meg e közben zajlott. (<- ezt így nem kell odaírni az adatlapodra.) Egy különleges páncél, ami kiváló védelmet nyújt, de csak bizonyos területeken, ezek között a kéz és a láb kiemelt fontosságú. Jó alapot nyújt a gyors közelharchoz. (kép)
Ár: 2000 váltó

Rhony Loendir: 300 tapasztalat, 1000 váltó

Név: Kószák gúnyája
Kategória: Könnyű páncél
Leírás: Egy olyan öltözet, ami kifejezetten segít a viselőjének a halk mozgásban és a rejtőzködésben. Védelmet nem sokat nyújt, fejvadászathoz viszont kitűnő. (Kép, persze csak a ruha jár!)
Ár: 2000 váltó

Celina von Wald: 300 tapasztalat, 1000 váltó

Név: Blauadler vértezet
Kategória: könnyű páncél
Leírás: Egy régi, legendás zsoldoscsapat, a Blauadler különleges vértjeinek másolata, amely bár fémelemeket tartalmaz és ezért csökkenti a viselője mozgási sebességét, kiváló védelmet biztosít. A viselőjéről messziről látszik, hogy a déli királyság tagja.
Ár: 2000 váltó

Reingard Schwarzjäger: 300 tapasztalat, 1000 váltó

Név: Acélirha
Kategória: Nehéz Páncél
Leírás: Egy kitűnő Schwarzjäger munka, az acélirha a külső bőrréteg alá ékelt vaspikkelyeket tartalmaz. Az ezt viselő vámpír képes lesz még kevesebb zajt kelteni lopakodás közben, míg fenntartja egy vasvért védelmét. (Kép)
Ár: 2000 váltó

Zramon: 300 tapasztalat, 1000 váltó

Név: Esszencianyelő
Típus: Könnyű páncél
Leírás: Egy igen különleges munka, egyenest a kísértet szigetekről. Védelmet bár nem nyújt, de a beleszőtt fonal (ami Dornburg gyártmány) képes elszívni a körülötte meghalt, nem általa idézett és irányított élőholtak halálakor varázserőt tölteni, épp egy keveset, de hosszú távon hasznos lehet. (Kép)

Quermos Ashor: 300 tapasztalat, 2000 váltó, páncél nincs, mert nem fejezted be.

Amelia Tewelon: 300 tapasztalat, 1000 váltó és mivel nem vagyok szemét, északon kaptál egy szolgálati tőrt ahelyett, amit Lloyd elvitt a lábában.

Név: Könnyű vasvért
Kategória: Közepes páncél
Leírás: Haladó kovácsmunka, egy egyszerű technikával több, vékony vaslapot rétegeltek egymás mellé, így megtartja a rugalmasságát és védelmét is. Gyakori páncél, de jósága miatt lett népszerű. (Kép)
Ár: 2000 váltó

Norven Kather: 300 tapasztalat, 1000 váltó

Név: Vellum Inquisitores Primae
Kategória: könnyű páncél
Leírás: Egy különleges páncél, amelynek viselője képes az ellene irányuló szent képességekből varázserőt nyerni. Épp csak egy kicsit, de ez hosszú távon jól jöhet. (Kép - cuccok nélkül, persze. Sapka opcionális.)
Ár: 2000 váltó

A többiek, ha esetleg visszatérnének, 1000 váltóval gazdagabbak. Köszönöm a játékot, szép kaland volt! Legyetek résen, jön a következő hamarosan! A téma pedig: Protestánsok!