[Corly&Wyn] ~ Kísérleti állat begyűjtve...

Elmosolyodtam.Még hogy csábdémon?Én a megtestesült erény és tökéletesség?!
-Persze ,ha már nem élsz.-Oldalra fordítódtam a fejem.-Vérrel pecsételjük meg a paktumunkat netán szeretnél áldozatot előtte?
Végig néztem a részeg elfen és szemem az üveg tartamán állapodott meg pontosabban azon hogy nincs benne semmi! Egy tökéletes alapanyag elpocsékolása vagy egy új szerzése nem is tudom .Az egérke menni se tudott de hősiesen nyalogatta az üveget.Ha itt hagyom meghal ,nekem mondjuk az nem hátrány.Várjam meg míg magától leesik?Ültem és néztem mi történik ,talán ha egy kicsit taszítanám ,viszont nem szeretném ha túlságosan megsérülni vagy rosszabb esetbe életben maradna.Sóhajtottam majd elkezdtem felmérni a terepet hogy ,hogyan juttassam vissza a részeg elfet a szobájába.
-Tudsz még menni vagy segítsek a szobádba bejutni?
Nem ölhetem meg ha jól vettem ki akkor fontos személy.Ha megölöm mi van ha a nyomomra bukkannak?Ha szeret részegen tetőkőn táncikálni akkor úgyis hamar végez magával

- Áldozat? - tűnődtem egy különösen szétfolyt gyertya fényét elemezve - Azokat nem szeretem... Inkább legyen vérszerződés!
Meglepődve tapasztaltam, hogy iménti figyelmem tárgya, a szétfolyt gyertya viasza lassan, ráérősen csepegni kezdett, egyenesen a homlokomra. Kelletlenül, elnagyolt mozdulatokkal kezdtem el leszedegetni, de nem panaszkodhattam. Régóta nem éreztem már ilyen jól magam, ittam is, társaságom is akadt - még akkor is, ha nem éppen a legpihentetőbb -, és segítségem is lett ahhoz, hogy elérjem, amit akarok.
De mit akartam valójában? Szándékomban sem állt volna használni a kardot, ha megtalálom. A felkutatásából fakadó dolgokért akartam megszerezni, illetve azért, hogy aztán olyasvalaki kezébe juttathassam, aki helyesen használná - és forgatni is tudja mellesleg -, ugyanis a fejembe vettem, hogy ha én lelek a kardra, nálam lesz a lehetőség, hogy valóban annak adjam, aki megérdemelné és jobbá tehetné vele a világot. Persze ehhez előbb át kellett volna gondolnom, mennyire lehet ezt elérni egy fegyverrel, amit harcra terveztek.
Gyűlölöm a harcot.
Úgy döntöttem, talán még nincs itt az ideje, hogy végleges döntést hozzak. Végszükség esetén, ha már megtaláltam, még mindig elrejthettem egy olyan helyre ahol illetéktelenek nem találják meg. Vagy... akár arra is használhattam volna, hogy megküzdjek azzal, aki megölte a nővérem. Annyi lehetőség lebegett a szemem előtt! Csak remélni tudtam, hogy elég idő áll majd rendelkezésemre a helyes döntés meghozatalához.
- Olyat még úgysem láttam soha. Érdekesen hangzik. - tettem hozzá a vérszerződés kapcsán, komoly gondolataim pedig egyből felfedezési kedvvel és kíváncsiságból fakadó erővel teltek meg - Nem, nem, máskor is mindig egyedül mászom be, miért kéne segítség? De előtte... - számhoz emeltem a fiolát, amely már üres volt, de nem szegte a kedvem, nagyon halvány vállrántással jeleztem, hogy nem törődöm vele, miközben a magasba emeltem az egyik kezem - éljen a szövetség!

Nyugodtan feküdt és belement a játékomba .Elkezdtem körül nézni h mivel tudnánk megkötni a vérszerződést. Kés természetesen nem volt sehol csak az a kis vajazó kés ami semmi másra nem volt jó mint egy-két lekvár katonát lefejezni az édesség gondolatára elkezdet a nyálam folyni.Elgondolkoztam hogy mit kellene tennem égessek bele valamit a testébe érdekesnek tűnt és tiszta munkának. Fogtam a befőttes üveget majd amekkora erővel tudtam neki ütöttem a fának ,majd kiválasztatom egy méretes szilánkot elővettem megint a fioláimat és kiválasztottam azt ami altató hatású majd fogtam 2 gyertyát majd ezeket a holmikat kiraktam az egérke teste mellé. Ki nyitottam a fiolámat és elkezdtem beleönteni a száján, közbe rátérdeltem a kezeire .Ha túl adagolom meghal ami kecsegtető a gond hogy én is jelen vagyok .Tehát jobb ha most én szabályozom mennyit ihatsz .Talán ha az üveg negyedét megitta .
Az alkohol és az a kis növényi vegyület hamar megtette a hatását .A fehér egér édes deden szuszogott .Végig mértem a testét hol lehetne a legjobban megejteni a jelet ahol nem látszódna mégis rajta van .Előszór a kezein gondolkoztam bár nem bizonyult jó ötletnek .Így feljebb húztam a pólóját ,így ez az egész olyan mintha már halott lenne de lélegzik .Megrázkódtam nem nem ő egy hulla tedd ahogy szoktad egy hulla egy hulla ,csak nehogy a végén kinyissam.Próba szerencse kedvéért megpróbáltam felhúzni a nadrág szárát de nem sikerült olyan magasra ahogy kellet volna .Szóval nem maradt más megoldásom.Elkezdtem lehúzni a nadrágját míg szívem szerint világgá rohantam volna és nem érdekel milyen állapotba vannak a hullák a temetőbe azok már legalább nem élnek..jobb esetben.Szerencsémre volt rajta fehérnemű. Először fogtam a szilánkot és finoman elkezdtem bele rajzolni a motívumot ami egy gyertya lángja akart lenni ahogy fel rajzoltam nagyjából elkezdhette kimélyíteni a sebet.Furcsa munka volt a vér lassan szivárgott le a combján amit úgy láttam hogy megfelelő fogtam a gyertyákat majd a kést és elkezdtem melegíteni. Amint úgy láttam hogy kellően felizzott belenyomtam a sebbe igyekezvén a sebszéleket szétnyomni és egy kicsit megforgatni a kést. Majd újra izzít és így tovább mire végeztem a gyertyák már haldokoltak .Most jött a várva várt rész olyan gyorsan igyekeztem a nadrágját visszahúzni hogy majdnem lelöktem a tetőről. Munkám végeztével összepakoltam a szét tört üveget nem akartam bele lépni majd pedig eloltottam a gyertyák egy részét a többi maguktól égett le az a pár amit megtartottam ahhoz kellet hogy elmenjek innen később magamra is r rakom azt a jelet.Ahogy igyekeztem le mászni vissza néztem az alvó és hála égnek ruhás egérkére.Ha itt hagyom tönkre mehet vagy rosszabb úgy öli meg magát hogy nem vagyok itt.Még egy sóhajt engedtem meg magamnak Ezzel a paktummal több a munka mit kéne.Lenéztem az ablakra ahol eltűnt majd megjelent wyn mikor ételt hozott.Az ágy messze volt de volt pár azonositattlan kupac a földön tehát ha be tudom lóbálni akkor semmi gond puhára esik.Vissza mentem hozzá majd felemeltem lábainál fogva majd óvatosan lassan belóbáltam .Megkönnyebbültem mikor hallottam hogy egy puha kupacon landolt.Végül én is utána másztam reméltem hogy a szobájába találok valami finomat.A kisegér a ruhakupacon úgy feküdt mint egy zsák krumpli végtagjai össze-vissza álltak ,de legalább nem törtek el .Azzal megfogtam majd ráfektettem az ágyra és ráteríttetem a takarót. Mielőtt indultam volna fogtam az üres üvegcsém amit lehúzott majd kerestem papírt és valami író alkalmatosságot és hagytam neki egy üzenetet:
"Kedves Wyn!
Örülök hogy a paktumunk érvénybe lépet már meg is kaptad tőlem a pecsétet a szövetségünkre.Vigyázz a testedre!
Szeretettel: Corlieava A.
ui.:Szerezd be nekem az alábbi növényeket:szamóca ,papsajtmályva,nehézszagú golyaorr.Az alkoholért cserébe amit benyakaltál."

Úgy éreztem, a Nap nem is odakint süt, hanem egyenesen a szobám mennyezetéről ontja alá gyilkosan szemfájdító, meleg sugarait. Csukott szemhéjaim ellenére is iszonyatos volt a fájdalom, egészen olyan, mintha a testemből áradna, pedig emlékeim szerint nem estem le egyetlen fáról sem. Nehézségekbe ütköztem a megmozdulást illetően, olyannyira, hogy mire kettőt pislogtam, már az ágyam mellől szemléltem a félig sötétbe borult, rendetlen helyiséget, melynek falai között olyan sok időt kellett eltöltenem. Vártam néhány percet, amíg a szemem hozzászokik a reggel - vagy délelőtt... esetleg délután, ki tudja - fényeihez, aztán lassan kibogoztam magam a takarómból, hogy felöltözzek, de... valamilyen oknál fogva már volt rajtam ruha.
Vagy még?
Mindenesetre furcsának tartottam, főleg azt, hogy még a csizmámat sem vettem le. Rendetlenségben éreztem magam otthon, de azért volt különbség káosz és káosz között is! Már nem mintha ez alapján meg tudtam volna fejteni ezt a rejtélyt, ahogy arra sem találtam magyarázatot, miért lüktetett olyan pokolian a bal lábam valahol fent... fent egészen a combomnál, annak is a felső részénél, valahol kívül. Az nem létezett, hogy ne emlékezzek arra, mégis mibe ütöttem így, ekkora fájdalom mellett! Szóval, azt hiszem, kissé már dühösen saját magamra, letoltam a nadrágom és amit a fájdalom legfőbb okaként beazonosítottam, hát igazán nem tudtam mire vélni. Úgy nézett ki, mintha valaki szabályosan beleégetett volna a húsomba egy lángocskát formáló szimbólumot, a gyanúsítgatás- és pánikrohamtól pedig az az egyetlen tény mentett meg, hogy ha rám találtak volna a nővérem gyilkosai, valószínűleg már nem tudnám megnézni magamon ezt a kis jelet.
Mit volt mit tenni, eltüntetni nem tudtam és fogalmam sem volt róla, mégis honnan van és hogyan került rám, csak arról, hogy lüktetett, akárcsak a fejem, bár utóbbi szerencsére még elviselhetően. Visszavettem a nadrágom, megigazítottam a csizmám és inkább igyekeztem úgy tenni, mintha mi sem történt volna, ez viszont éppen csak addig sikerült, amíg tekintetem oda nem tévedt arra a polcra az ágyam felett, amelyen egy üveg állt. Egy különösen ismerős üveg, ami eddig bizony nem volt itt...
Dühömet pár pillanatig lenyelve ugrottam fel a párnámra, hogy levegyem és kiügyeskedjem belőle azt a dolgot, amit tartalmazott. Valamiféle papírfecni állt benne, erősen összetekerve, én pedig elgondolkodtam rajta, hogy inkább nem nézem meg, írtak-e rá valamit. Túl sok ködös emlék kezdett tolongani elmém határában, nem abból a jó fajtából, amelyek egy nyugalmas - és unalmas - tanulással töltött este után szoktak megmaradni. Végül néhány perc vívódás után győzött az az átkozott kíváncsiság, és egy jó nagy maréknyi haraggal karon öltve vezette a kezem olvasás közben.
Arcomon szépen lassan, egymás után hullámzottak végig a különféle érzelmek és hangulatok, nagyjából minden szóhoz egy-egy újat rendelve, vagy két tucat megmásíthatatlan, nem is tudom, rossz vagy jó értelemben feledhetetlen emlékkel. Minden a helyére került, én pedig szerencsésnek éreztem magam, ugyanakkor rendkívül becsapva.
- Úgy néz ki, pontosan eddig tartott az a nagyszerűnek ígérkező, felhőtlen haszon. - morogtam magam elé, mialatt visszagyömöszöltem a kis papírdarabkát a tömény alkoholszagú fiolába és tehetetlenül hátradőltem, azon gondolkodva, mi volt a legfájóbb tanulság ebből az egészből.
Sose köss szerződést egy démonnal.
Valójában ennek ellenére sem jelentettem volna ki, hogy semmissé akarnám tenni, ha vissza lehetne menni az időben. Corlieva egyetlen szóval sem utalt rá, hogy nem tartja a szavát, ami annyit jelentett, egészen nagy lépéssel kerültem közelebb céljaim eléréséhez. És ha minden egyes nap, egymás után küld majd mindenféle növényért, akkor sem lehetett olyan szörnyű egy paktum egy tudásdémonnal. Főleg, ha mindig tartott magánál alkoholt.
Vagy mégis?
Keserédesen elmosolyodtam.
- Már késő.

Szárnyaim önálló életet éltek én pedig örömömbe ugráltam és pördült a reggeli napsütésbe egész éjszaka nem aludtam de nem szegte kedvem boldog voltam.Az első ami miatt jó kedvem volt az nem más mint hogy mikor Wyn házát átkutattam találtam egy üveglekvárt .a második hogy lett egy kísérleti állatom így lényegébe sikerrel járt a mostani gyűjtésem a harmadik meg hogy annyi könyv lapult Wynnék házába mintha a Nagy könyvtárba lettem volna.A lekvár a táskámba lapult nem volt olyan édes de legalább enyhén édes volt.Már feljött a nap és még mindig az erdőt jártam túl sok időt töltöttem a ház átnézésével de hát fehér egér nem vezetett körbe így kénytelen voltam magam körbe vezetni.Ahogy vissza emlékeztem az éjszakai eseményekre.Halk neszt halottam egy bokor mögül ,egy nyúl .Megtorpantam .Wyn azt mondta hogy tiszteljem a természetet és hogyan tudnám tisztelni a legjobban annál minthogy amit ad nem utasíthatom vissza. Azonban rá kellett jönnöm hogy nincs sok időm a nyulat megfogni semmilyen eszköz nélkül majd a búvóhelyemre cipelni nehézkes főleg hogy vissza is kell térnem Hellenburgba. Ráadásul a paktum miatt kereshetek egy kardot amiről senki se tudja hogy hol van.Szép kis időpazarlás.
-Most elengedlek de legközelebb veled is paktumot kötök egy zsák répáért-A nyúl megrezzent majd eliszkolt.Tipikus a démon ad egy kedvező ajánlatot ő meg elrohan .Legalább egeret szereztem még él de türelmes vagyok és kivárom .A kard keresése gondot okozott olvastam már róla de nem érdekelt .Nem vagyok harcos nem csatamezőre születtem ,nem hozz lázba a dicsőség ezen fajtája .Bár ha normális mérettel készül a kard wyn se tudja mire használni sétaboton kívül.
Hellenburgba vezető utamon bőven volt alkalmam megtervezni hogy mit tegyek a testtel amikor hozzá jutok .Lassan már azt se tudtam hogy elég lesz-e egyáltalán annyi a kis testből.

Szép első játék volt egyáltalán nem lapos, hanem igazán kerek... Na jó viccet félretéve. Jó kis első játék volt, meglapaoztátok a két karakter kapcsolatát is, alig várom hogy lássam mi lesz ebből a gyümölcsöző kapcsolatból.
Corly, egy jó tanács: A reagjaimat én mindig Wordbe írom meg először egyrészt nem veszik el ha valami történik a fórummal vagy a böngészővel, másrészt egyébként is sokat segíthet.

Nem is szaporítom a szót, jár nektek bőven a 100 tp