(Magánjáték)Midnight tea gambling - Edem & Kylin

Sosem hittem volna, hogy valaha is ki fogok itt kötni. Hiszen a délen járok, ami elvileg ellenséges terület. Már, ha rájönnek, hogy ki vagyok. S úgy igazából nagyon okom sincs  arra, hogy itt legyek, mindössze itt kötöttem ki. Hála annak, hogy nemis olyan messze, még északi oldalra küldtek ki és akadt némi szabad napom miután végeztem a feladatommal. Ezért is döntöttem úgy, hogy átruccanok a túloldalra. Puszta kíváncsiság, semmi több. Ám némileg pechemre, egy mocsárvidék közelében vagyok, szerencsére nem túl közel, így nem fogok elsüllyedni benne. Itt sokkal szilárdabb a talaj és látok néhány használatban lévő földet is. Ami ezért néha kellemes látvány tud lenni, ha hosszú órákon át nem látsz semmi érdekeset. Még egy nyulat sem, nemhogy madarat.
Így hát, egy jó napnyi séta után végül találok egy kis falucskát, ahol szerencsémre egy kellemes kis fogadó is van. Nem is gondolkozom sokat, elindulok azon irányba. Nem meglepő módon a földszinten egy kocsma is helyet foglal, ahol már pár vándor és helyi lakos serét issza már. Sokukon látszik az út pora, ami valószínűleg rajtam is fellelhető, de inkább nem veszem le a csukjám. Mégiscsak egy hajadon és csinos leányzó lennék, mellé modmjuk kellően veszélyes is tudok lenni. Persze erről nekik nem kell tudniuk. Ahogy arról sem, hogy valójában honnét is jöttem. Itt esélyesen ezt jobb lesz nem elmondani.
- Egy tál ételt és egy korsó italt. - szólalok meg miután leültem az egyik fal melletti asztalhoz, ahonnét jól be tudom látni a helyet. A szokások nagy erővel bírnak és most különösen fontosak is. Néhány perc múlva meg is érkezik a rendelés. Egy egész jól kinéző levest kapok a kocsmárosnétól és mellé egy kancsó bort. Megköszönöm neki a kiszolgálást, amire egy kis mosolyt kapok biccentéssel, majd hozzá látok.

Szinte fölöslegesen tette fel a kérdést, hogy leülhet-e, mert addigra már ült és mellé kert is egy kört az ott ülőknek. Nehéz lenne megmondani, hogy milyenek is lehetnek az alapból játszok. Ám biztos vagyok benne, hogy a két vörös nem fog jól járni. Persze lehet, hogy rosszul gondolom, ám így érzem és a női megérzés ritkán csap be. Olyankor... Általában befojásolt állapotban vagyok, így azt nem számolom. Ezért hát figyelek, hogy miképp alakulnak a dolgok.
Fél óra elteltével már nő a tömeg körülöttük, ahogy az elf belelendül. Bemond egy all in-t és ezt követően folyamatosan nyeri a köröket. Egy kis idő elteltével felállok és közelebb megyek én is, hogy jobban tudjam figyelni az eseményeket. Nem meglepő módon, egy már nem éppen szomjas fazon kapásból ismerkedni is kezdett. Ennek eredményeként kapott egy állast és hátrarepült. Arra a pillanatra én lettem a középpontban, de hamar visszafordultak a játékhoz. A kocsmáros meg ki is dobta a részeget és még egy ügyes volt-t is kaptam tőle, amire csak mosolyogtam. Így folytattam a figyelést. A két vörös valóban nem éppen a jó játékosok közé tartoztak, nem úgy az elf és az idősebb pasas. Látszott rajzuk az évek rutinja. S mintha az előbbinek az lenne az új célja, hogy megkönnyítse a testvérek zsebét.
Olyan 10 perc múlva a két srác már csak egy szál nadrágban ül az asztalnál és láthatóan nem boldogok. Nem úgy az elf, aki ezt próbálja leplezni, de mintha látnám a szemén, hogy kifejezetten élvezi a dolgot. S jön az újabb nyert kör neki, mire a két srác felpattant és nem túl kedvesen távozik. S hála a megjegyzésnek, az utolsó ruhadarab is lekerül róluk és a tömeg fölött az elf felé dobják. Ekkor mosolyodok el igazán. Megindulok és leülök az egyik üres helyre. Nem szólok semmit, csak váltót veszek elő. Biztos vagyok a tudásomban, hála a táborban töltött heteknek, kikupálodtam. Így, hát ha elkezdődik a játék, akkor igyekszem nullán maradni. Annyit nyerek, amennyit vesztek. Kíváncsi vagyok, hogy az elf miképp reagál erre.