De jól eset szundítani. Már a fület melegség is tovaszállt, hála az egekbe szálló aranyos bárányfelhők sokaságának. Hátitáskám megpakolom, batyum vállamra kapom és irány a következő megálló, Viharfalva. Még pár faluval odébb kért meg a helyi elöljáró, hogy ha már amúgy is erre járok, adjak át a helyi kollégájának egy levelet és persze nem mellékesen sose árthat egy két plusz váltó.
Nem telt bele sok, csak egy köpésre voltam amúgy is, már köszönhettem is az első szembejövő falusi népséget, öreganyó és öregapó, szívmelengető páros ahogy a néne és apó, közös erővel viszik nehézkes holmijuk, vélhetően a fatelepről hazafelé. Kötelesség és szívem is arra parancsolt, hogy kisegítsem őket, még ha csak annyival is hogy átveszem azt a pár gallyat. A papa nehezen adta a derekát ,még dúlt benne a férfi büszkeség, de hála kedves párja néhány szavának, csak be adta a derekát. Be kell valjam, hogy nem gondoltam volna, hogy a falu másik végibe kell elcipelnem, de minél jobban húzta a vállam a súly, annál inkább vált a döntésem, helyessé. Belegondolva, hogy rendszeresen kell, megtenniük ezt az utat, elég szomorú főleg annak fényében, hogy milyen jó társaság ez öreg. Mint kiderült a nagyapó régen tisztességgel szolgált a déli seregben, ugyan nem említette, hogy miképpen, de az öreg kunyhó lyuk belsejében nem lehetett elkerülni, hogy a betérő észre ne vegye a kandalló fölé akasztott ékes hosszú íjat. Nagyanyó ütött nekem egy finom almás pitét, míg beszéltem az öreggel, jópofa volt a maga módján és igazán jó mesélő, rengeteg csatát megélt, de ezeket nem csak az egy katona szemszögét, de magát a taktikát és a hadi fortélyokat is remekül előadta. Pár percben, szót ejtet a szanitéc lányról, aki rábukkant a szinte már élettelen testére. Szinte tervezet pontossággal lépett be mamó kezében a még gőzölgő két szelet pitével. Nem lehet félreérteni a férfi biccentését, nem is tudtam megállni, hogy ne válaszoljak rá vigyorral.
- Hadd mutassak valamit! - Mint valami bűvészmutatvány, egy húros hangszer került a kezébe és elkezdett játszani. Nem ismertem ezt a dallamot, eleinte egyszerű hangokat hallatott, majd egy hirtelen váltással olyan muzsikát varázsolt elő, hogy még az állam is leesett. Lenyűgözött mire képes egy ilyen egyszerű eszköz egy apó kezében.
Így teltek a percek és észre se vettem, hogy telt az idő, s már eltelt vagy egy óra. Szerencsére nem kellett szabadkozni, elsőre értették, hogy még van teendőm. Mielőtt távozhattam volna , utoljára még egy szóra megállítottak, az öreg egy gondosan betakart holmit felém, “Mint neked most a kardod úgy volt nékem az íjam a bajtársam, de ez volt nekem vigasznak a nehéz időkben és most szeretném, hogy néked váljon azzá.”. Kitakartam, valamiféle hangszer volt az. “ Nem fogadhatom el, még csak azt se tudom, hogy kell használni” értetlenkedtem, de az öreget nem tudtam eltántorítani, “ Pandura, egy hangszer, amint azt te is látod és ne félj, én se úgy születtem, hogy tudtam használni, odaadom azt a kis könyvet amiből én is elsajátítottam használni és ha valamit így se értesz meg, akkor lesz okod újra benézni ehhez a két vénséghez”.
Mást nem is tudtam volna tenni, elfogadtam az ajándékot, meg pár szelet pitét amit az anyó csomagolt nékem.
Kicsit késve, de beértem a faluközpontba, nem volt nehéz az elöljáró házát se megtalálni, alig 20 méterre volt templomtól, szinte azzal szemben, már kaptam is volna elő a levelet, amikor olyan váratlan dolog történt velem amiért a 14 éves énem ölni tudott volna. Amit a batyumból előszedtem az nem egy levél volt, hanem egy fehérnemű, egy női fehérnemű. Ott álltam a falu közepén, az elöljáró háza előtt, kezemben egy bugyival….
Kezdőlap
Regisztráció
Belépés
