Kezdőlap
Regisztráció
Belépés
Pusztakezes harc pályázat
- Bal!
Harminc apró bal ököl csapódik előre a semmibe.
- Jobb!
Harminc apró jobb ököl csapódik előre a semmibe.
- Bal!
Újabb képzelt ütések hasítják a levegőt.
A következő vezényszó késik. A mester elindul a sorok között.
- Szélesebb terpeszt!
- Hogy tartod a kezed!
- Húzd ki magad!
- Hajlítsd a térded!
Minden egyes mondatot egy csattanás kísér, ahogy a pálca lecsap az említett helyekre. Nyomán vörös foltok keletkeznek, itt-ott vér fakad. Aki ettől kilép a sorból, tartást vált, vagy csak felnyög hangosan, az még egyet kap.
A „kicsik” ezt csinálják már egy teljes órája. Harmincketten kezdték az edzést, de ketten már elájultak. Őket félrehúzták, ma este nem kapnak vacsorát.
...
Meztelen talpak dobogása közeledik a folyosón. Már a következő edzésen kellene lenniük, de az előző mester nem volt elégedett a teljesítményükkel, ezért további két kört kellett futniuk az épületek körül. A terem ajtajában megtorpannak. Nem léphetnek be, amíg a mester tudomást nem vesz a jelenlétükről.
- Ötven fekvőtámasz! – hallatszik az „engedély” nemsokára.
Miután ezzel végeztek, beállhatnak gyakorolni. Páros technikákat tanulnak. Ütés és hárítás, egyenlőre még ütemre, parancsszóra. Minden technikát teljes erőből kell kivitelezni. Akit lazsáláson kap a mester, azt egy időre magával állítja párba, a párja pedig addig fekvőtámaszokat nyom. A mesterek nagyot ütnek, és gyorsak, nehéz ellenük alkalmazni a tanult technikákat. Senki nem akar velük párba kerülni. Inkább egymást ütik. Aki földre tudja vinni a másikat, az este dupla adag vacsorát kap. Aki földre került, az koplal.
...
Már tizennégy évesek. Nincs mindenki velük, abból a harminckettőből. Huszonnyolcan lépnek be az étkezőbe. Három napja jóformán koplalnak, csak híg levest kaptak. A mester a terem végében áll, kezében egy tálon egy nagy szelet sült hús. A fiúk a bejáratnál állva is megérzik az illatát. A mester lefelé fordítja a tálat, a hús a padlóra hull.
- Aki kapja marja. – szól a mester, és elhagyja a helységet.
...
Tizenöt évesek. Ki öt, ki nyolc, ki annál is több éve kap kiképzést. Ma vizsgáznak. A huszonnyolcból csak hatan kapták meg a lehetőséget, hogy számot adjanak tudásukról. A többiek kiestek a selejtezőkön, és most az ezért járó büntetéstől szenvednek. A megmérettetésnek csak egyik lépcsőfoka a pusztakezes küzdelem. Ennek is három szakasza van. Először „lépés nélküli küzdelem”-mel kezdenek. Megállnak egymással szemben, karnyújtásnyira, és úgy kezdik az ütésváltást. Aki ellép a helyéről, veszített. A második szakaszban egy viszonylag szűk körön belül ismétlik meg ugyanezt. Aki elhagyja a kört, vagy kilökik, kidobják, az veszített. A harmadik körben nincs mozgáskorlát, a teljes terem felhasználható. Itt már „csak egy maradhat” típusú küzdelem folyik. Szerepet kap a taktika is. Mi éri meg jobban? Most minden energiát bevetve megnyerni ezt a szakaszt a vizsgában, vagy erőket tartalékolni a többi kihívásra?
...
Johann negyedszerre tette le sikeresen a vizsgát. Ez nem rossz eredmény, elsőre például szinte senkinek sem sikerül. Most, hogy levizsgázott, már lehet újra Johann. Eddig nem volt neve. Innentől párokban gyakorolnak, a párokat hetente váltják. Johann első edzőpartnere Jakob. Jakob már két éve letette a vizsgát. Az első nap Johann olyan leckéket kap tőle, hogy este legszívesebben négykézláb mászna ágyba. Itt már nincs mester jelen folyamatosan. Minden hét végén van kisvizsga. Ha ezen a vizsgáztató mester úgy találja, hogy valamelyik tanítvány nem fejlődött eleget, mindketten büntetést kapnak. Javulni lehet erőben, gyorsaságban, ügyességben, lehet új technikákat tanulni, mindegy mi történik, csak legyen mit bemutatni. Johann a negyedik napon este már hálát érez Jakob iránt, amiért ennyire kemény vele. Úgy véli, a következő három hétre is van mit bemutatnia.
...
Pár hónap után a tanítványok egy-egy hetet már valamelyik mesterrel töltenek. Ezeket egymás között csak a siralom heteinek nevezik. Johann gyomra minden esetben görcsbe rándul, amikor arra gondol, nemsokára ő is egy mesterrel fog szemtől szemben állni. Amikor megkapja első ilyen beosztását, a félelemtől csuklani kezd.
Wilhelm mester pedig nem is annyira véreskezű, mint a többiek. Valahol a középmezőnyben helyezkedik el. Johann viszont aggódik amiatt, hogy keveset találkozott még vele. Az ő „évfolyamát” szinte soha nem oktatta. Nem tud róla semmit. Mik a gyengéi, mik a vesszőparipái, milyen a stílusa? Mivel lehet megnyerni (ha lehet egyáltalán), és mivel lehet megharagítani? S vajon számít ez valamit?
A mesterek takarodó után szoktak gyakorlatozni. Johann a felkészülés jegyében megkockáztatja, hogy meglesi Wilhelm mestert éjjel. Kiszökik a hálóteremből, és megindul a gyakorlótér felé. Éppen van ideje bevetődni egy bokor mögé, amikor két mester indul el a gyakorlótérről a szállások felé. Nincs szerencséje, a mesterek éppen a bokor mellett állnak meg beszélgetni.
- A múlt hónapban a bevételeink nem nőttek olyan mértékbe, ahogy számítottunk rá.
- Kevesebb megbízást kaptunk.
- Csalódást okoztunk volna a megrendelőinknek?
- Nem ez a gond. Inkább a megbízóink anyagi helyzete rendült meg egy kissé. A háború keveseknek kifizetődő.
- Igen, így igaz. Próbáljunk ezen kevesek közé tartozni!
- Ehhez azonban megfelelő emberanyag kell.
- Igen, egyetértek.
- Nem olyan, amelyik kiszökik éjjel a hálóteremből, és egy bokorban hallgatózik.
- Ez még nem is lenne gond, ha nem szuszogna olyan hevesen, hogy bárki meghallhassa!
- Mi legyen a büntetése?
- Egy hétig fél adagot kap, és minden este ő mosogat a mesterek után.
Ezzel a két mester elvonult a szállására. Johann pedig egy igen keserves hetet könyvelhetett el magának kevés élelemmel, és rengeteg házimunkával.
...
Elérkezett az első nap Wilhelm mester „szárnyai alatt”. Az első összecsapáson, ha lett volna a közelben fa, arra is felmászik talán, csak egy pár pillanatra megmeneküljön. Wilhelm mester egy tornádó erejével söpörte el minden védekezési próbálkozását, a támadás, mint olyan szóba sem jöhetett. Egy fertályóra leforgása alatt többször került földre, mint máskor akár egy egész nap alatt. A végén már felkelni sem volt kedve.
~ Nekem itt végem.
Teljes kudarcnak éli meg a helyzetet, valami kolosszális büntetésre vár, amiért ennyire alulteljesített.
- Egész jól bírod a verést. – hallatszik a mester hangja. – De nem ezért vagy itt. Állj már fel végre! – noszogatásképpen kap egy szelíd oldalba rúgást is.
Johann megkönnyebbülten megállapítja, hogy most nagyon megdicsérték. Nem erre számított. Úgy általában évek óta nem számít dicséretekre.
...
Johann immáron tapasztaltnak számít a vizsgázott diákok között is. Három éve van neve. A mestereknek nagyjából a kétharmadát már komolyan megizzasztja egy-egy párharc alatt. Sokat változott, amióta bekerült a telepre. Megerősödött, megnyúlt, felnőtt. A hangulata keserű, de magabiztos. Mások az edzőtársak, még az épületek egy része is átalakult. Egyetlen dolog nem változott: húst most is csak akkor eszik, ha megküzdött érte.
- Bal!
Harminc apró bal ököl csapódik előre a semmibe.
- Jobb!
Harminc apró jobb ököl csapódik előre a semmibe.
- Bal!
Újabb képzelt ütések hasítják a levegőt.
A következő vezényszó késik. A mester elindul a sorok között.
- Szélesebb terpeszt!
- Hogy tartod a kezed!
- Húzd ki magad!
- Hajlítsd a térded!
Minden egyes mondatot egy csattanás kísér, ahogy a pálca lecsap az említett helyekre. Nyomán vörös foltok keletkeznek, itt-ott vér fakad. Aki ettől kilép a sorból, tartást vált, vagy csak felnyög hangosan, az még egyet kap.
A „kicsik” ezt csinálják már egy teljes órája. Harmincketten kezdték az edzést, de ketten már elájultak. Őket félrehúzták, ma este nem kapnak vacsorát.
...
Meztelen talpak dobogása közeledik a folyosón. Már a következő edzésen kellene lenniük, de az előző mester nem volt elégedett a teljesítményükkel, ezért további két kört kellett futniuk az épületek körül. A terem ajtajában megtorpannak. Nem léphetnek be, amíg a mester tudomást nem vesz a jelenlétükről.
- Ötven fekvőtámasz! – hallatszik az „engedély” nemsokára.
Miután ezzel végeztek, beállhatnak gyakorolni. Páros technikákat tanulnak. Ütés és hárítás, egyenlőre még ütemre, parancsszóra. Minden technikát teljes erőből kell kivitelezni. Akit lazsáláson kap a mester, azt egy időre magával állítja párba, a párja pedig addig fekvőtámaszokat nyom. A mesterek nagyot ütnek, és gyorsak, nehéz ellenük alkalmazni a tanult technikákat. Senki nem akar velük párba kerülni. Inkább egymást ütik. Aki földre tudja vinni a másikat, az este dupla adag vacsorát kap. Aki földre került, az koplal.
...
Már tizennégy évesek. Nincs mindenki velük, abból a harminckettőből. Huszonnyolcan lépnek be az étkezőbe. Három napja jóformán koplalnak, csak híg levest kaptak. A mester a terem végében áll, kezében egy tálon egy nagy szelet sült hús. A fiúk a bejáratnál állva is megérzik az illatát. A mester lefelé fordítja a tálat, a hús a padlóra hull.
- Aki kapja marja. – szól a mester, és elhagyja a helységet.
...
Tizenöt évesek. Ki öt, ki nyolc, ki annál is több éve kap kiképzést. Ma vizsgáznak. A huszonnyolcból csak hatan kapták meg a lehetőséget, hogy számot adjanak tudásukról. A többiek kiestek a selejtezőkön, és most az ezért járó büntetéstől szenvednek. A megmérettetésnek csak egyik lépcsőfoka a pusztakezes küzdelem. Ennek is három szakasza van. Először „lépés nélküli küzdelem”-mel kezdenek. Megállnak egymással szemben, karnyújtásnyira, és úgy kezdik az ütésváltást. Aki ellép a helyéről, veszített. A második szakaszban egy viszonylag szűk körön belül ismétlik meg ugyanezt. Aki elhagyja a kört, vagy kilökik, kidobják, az veszített. A harmadik körben nincs mozgáskorlát, a teljes terem felhasználható. Itt már „csak egy maradhat” típusú küzdelem folyik. Szerepet kap a taktika is. Mi éri meg jobban? Most minden energiát bevetve megnyerni ezt a szakaszt a vizsgában, vagy erőket tartalékolni a többi kihívásra?
...
Johann negyedszerre tette le sikeresen a vizsgát. Ez nem rossz eredmény, elsőre például szinte senkinek sem sikerül. Most, hogy levizsgázott, már lehet újra Johann. Eddig nem volt neve. Innentől párokban gyakorolnak, a párokat hetente váltják. Johann első edzőpartnere Jakob. Jakob már két éve letette a vizsgát. Az első nap Johann olyan leckéket kap tőle, hogy este legszívesebben négykézláb mászna ágyba. Itt már nincs mester jelen folyamatosan. Minden hét végén van kisvizsga. Ha ezen a vizsgáztató mester úgy találja, hogy valamelyik tanítvány nem fejlődött eleget, mindketten büntetést kapnak. Javulni lehet erőben, gyorsaságban, ügyességben, lehet új technikákat tanulni, mindegy mi történik, csak legyen mit bemutatni. Johann a negyedik napon este már hálát érez Jakob iránt, amiért ennyire kemény vele. Úgy véli, a következő három hétre is van mit bemutatnia.
...
Pár hónap után a tanítványok egy-egy hetet már valamelyik mesterrel töltenek. Ezeket egymás között csak a siralom heteinek nevezik. Johann gyomra minden esetben görcsbe rándul, amikor arra gondol, nemsokára ő is egy mesterrel fog szemtől szemben állni. Amikor megkapja első ilyen beosztását, a félelemtől csuklani kezd.
Wilhelm mester pedig nem is annyira véreskezű, mint a többiek. Valahol a középmezőnyben helyezkedik el. Johann viszont aggódik amiatt, hogy keveset találkozott még vele. Az ő „évfolyamát” szinte soha nem oktatta. Nem tud róla semmit. Mik a gyengéi, mik a vesszőparipái, milyen a stílusa? Mivel lehet megnyerni (ha lehet egyáltalán), és mivel lehet megharagítani? S vajon számít ez valamit?
A mesterek takarodó után szoktak gyakorlatozni. Johann a felkészülés jegyében megkockáztatja, hogy meglesi Wilhelm mestert éjjel. Kiszökik a hálóteremből, és megindul a gyakorlótér felé. Éppen van ideje bevetődni egy bokor mögé, amikor két mester indul el a gyakorlótérről a szállások felé. Nincs szerencséje, a mesterek éppen a bokor mellett állnak meg beszélgetni.
- A múlt hónapban a bevételeink nem nőttek olyan mértékbe, ahogy számítottunk rá.
- Kevesebb megbízást kaptunk.
- Csalódást okoztunk volna a megrendelőinknek?
- Nem ez a gond. Inkább a megbízóink anyagi helyzete rendült meg egy kissé. A háború keveseknek kifizetődő.
- Igen, így igaz. Próbáljunk ezen kevesek közé tartozni!
- Ehhez azonban megfelelő emberanyag kell.
- Igen, egyetértek.
- Nem olyan, amelyik kiszökik éjjel a hálóteremből, és egy bokorban hallgatózik.
- Ez még nem is lenne gond, ha nem szuszogna olyan hevesen, hogy bárki meghallhassa!
- Mi legyen a büntetése?
- Egy hétig fél adagot kap, és minden este ő mosogat a mesterek után.
Ezzel a két mester elvonult a szállására. Johann pedig egy igen keserves hetet könyvelhetett el magának kevés élelemmel, és rengeteg házimunkával.
...
Elérkezett az első nap Wilhelm mester „szárnyai alatt”. Az első összecsapáson, ha lett volna a közelben fa, arra is felmászik talán, csak egy pár pillanatra megmeneküljön. Wilhelm mester egy tornádó erejével söpörte el minden védekezési próbálkozását, a támadás, mint olyan szóba sem jöhetett. Egy fertályóra leforgása alatt többször került földre, mint máskor akár egy egész nap alatt. A végén már felkelni sem volt kedve.
~ Nekem itt végem.
Teljes kudarcnak éli meg a helyzetet, valami kolosszális büntetésre vár, amiért ennyire alulteljesített.
- Egész jól bírod a verést. – hallatszik a mester hangja. – De nem ezért vagy itt. Állj már fel végre! – noszogatásképpen kap egy szelíd oldalba rúgást is.
Johann megkönnyebbülten megállapítja, hogy most nagyon megdicsérték. Nem erre számított. Úgy általában évek óta nem számít dicséretekre.
...
Johann immáron tapasztaltnak számít a vizsgázott diákok között is. Három éve van neve. A mestereknek nagyjából a kétharmadát már komolyan megizzasztja egy-egy párharc alatt. Sokat változott, amióta bekerült a telepre. Megerősödött, megnyúlt, felnőtt. A hangulata keserű, de magabiztos. Mások az edzőtársak, még az épületek egy része is átalakult. Egyetlen dolog nem változott: húst most is csak akkor eszik, ha megküzdött érte.
