[Előtörténet] Bianca Brunner

Név: Bianca Brunner
Faj: Ember
Kor: 26 év
Nem: Nő
Kaszt: Nekromanta (Halálpap)

Jellemrajz:
Egy visszahúzódó, önmagában bizonytalan lány, akinek szüksége van egy erős jellemű vezetőre, aki mellett kiegyensúlyozottabbnak, magabiztosabbnak érzi magát.
Nem agresszív, általában nem ő kezdeményez (semmilyen téren), azonban rengeteget képes idegeskedni a legapróbb dolgokon is.
Hogyha nincs mellette egy (már korábban említett) lelkitámasz, hajlamos bugyuta döntéseket hozni és saját bőrét is vásárra vinni.
Fél a pókoktól.

Küllem:
Teljesen átlagos növésű lány a maga 160 cm-ével. Fekete haja és tengerkék szemei vannak, mondhatni teljesen ártatlannak tűnik, azonban mégsem. A tízéves tanulás alatt mestere és oktatója (kinek nevét azóta is homály fedi) kegyetlenül bánt vele, ami nyomot is hagyott benne. Általában egy mániáukos, őrült mosoly pihen az arcán, ami kicsit sem nyugtató.

Előtörténet:

Kérem... Csak egy pillanatra. Olyan fényes... Olyan vonzó... és már az enyém!

A nő riadtan ugrott fel az ágyban. Zihálva nézett körbe a szobában és ismét konstatálnia kellett, hogy senki más nem volt a szobában. Csak egy szörnyű rémálom. Egy olyan, amit már hetek óta látott azonban fogalma sem volt róla, hogy miért.
Arcára emelte tenyereit és visszadőlt a párnára, ami besüllyedt fejének súlya alatt. Halkan mormolt valamit, próbálta nyugtatni magát, azonban mindhiába.
Szemei kikerekedtek, szívverése felgyorsult és rémülten tekintgetett jobbra-balra. Érezte, hogy volt valaki vele a szobában és ezúttal erősebben, mint az elmúlt hetekben.
- Segítség! - csúszott ki halkan remegő ajkai közül, mire egy szellő csapta meg tarkóját.
Nem mert megfordulni, szinte egész lénye megdermedt a félelemtől, hiszen egyetlen ablak volt szobájában, az is vele szemben, zárva.
Próbált logikus magyarázatot találni, de képtelen volt. Tudta, hogy jelentett valamit az álma, habár nem hitt a magáiban nemesi mivoltjából kiindulva. Úgy gondolta, hogy ezek a babonák a jobbágyok hülyeségei. Azoké a jobbágyoké, akiket négy hete ő kezelt, pont azóta, mióta a rémálmai kezdődtek.
Nyelt egyet és óvatosan felemelt egy vajazó kést az éjjeliszekrényéről. Remegett a keze, ahogyan tartotta. Tisztában volt azzal, hogy egy kifejezetten a vaj elkenésére tervezett késsel képtelen lesz akárkit is megsebezni, de jó ötletnek tűnt a számára.
Sötét volt, támadója úgy sem láthatott sokat a sötétben... Ha egy világból származtak. Már abban sem volt biztos, hogy kétlábúval állt szemben. Egy újabb szellő csapta meg tarkóját, mire óvatosan leemelte jobblábát az ágyról, majd követte a bal is. Az ágy halkan nyöszörgött, ahogyan a lány felemelkedett róla, ami a szellőre érdekes hatással volt.
A következő, ami megcsapta tarkóját már sokkal hűvösebb és erősebb volt, mint az első kettő. Erősen rámarkolt a rögtönzött fegyverére és beleharapott ajkába.
- Van ott valaki? - motyogta és megpördült, de senkit sem látott.
Felsóhatott és letette a kést oda, ahonnan elvette. Ekkor még nem is gondolkodott azon, hogy mi a csudáért volt egy vajazó kés az éjjeliszekrényén. Csak akkor találta érdekesnek a dolgot, mikor már nyugtázta magában, hogy megint az elméje tréfálta meg és visszabújt az ágyba.
Rémülten gurult le az ágyról a takarójába gabalyodva, amit csak az ajtófélfához rohanva rázott le magáról.
Tekintetével a szobát vizsgálta, miközben egyik kezét óvatosan a kilincsre tette, míg másikkal az ajtófélfát markolászta. Lenyomta és ki is perdült volna rajta, hogy szóljon valakinek, azonban ahogyan kilépett lába megakadt egy másikban.
Egy rémült sikoly hagyta el a torkát, azonban ahogyan a megnézte a lábhoz tartozó testre bugyulált fityulát nyugodtan felsóhajtott. A birtok idős apácáját vélte felfedezni ugyanis benne, akit úgy hurcoltak oda Carolusburgból, hogy megáldja a helyet, időnként pedig elűzze a szellemeket vagy ördögöket, amiktől a lány apja aktívan tartott.
- De jó! - sóhajtozott a lány és megölelte az apácát, aki továbbra is a földet bámulta egy helyben ácsorogva. - Gyorsan, Veronika! Nincs időm elmagyarázni, áldja meg a szobámat! - akarta megragadni a nővér kezét, azonban az felemelte fejét, amitől csak méghangosabban kiáltott fel.
Könnyen feltűnhetett neki ugyanis a folyosót betöltő gyertyák és olajlámpák fényárában, hogy hiányzott az arca, csupán egy koponya volt a feje helyén.
A lány rémülten kezdett hátrálni fegyverért kutatva. Az egykori apáca lassan araszolt felé, így pont volt ideje ijedségében egy széket hozzávágnia egy, a fal mellé állított asztalkáltól.
Határozottan lehetett hallani, ahogyan néhány csont leszakad, azonban pechére csak a jobblábát találta el, így a csontváz csak a földre zuhant és úgy folytatta az útját a lány felé, aki nem is habozott, megmarkolta az asztalkára kihelyezett gyertyatartót és három határozott ütéssel jobb létre szándékozta küldeni az életrekelt csontokat, de nem volt elég erős. Csak egy repedést tudott okozni az agykoponyába, mire a csontváz megmarkolta a ballábát.
A lány teljesen bepánikolt, nem tudta, hogy mit is kéne tennie így (kezében a gyertyatartóval) próbálta lerázni a lábáról a lényt, ami részben sikerült is, hiszen a karja, amivel szorongatta levált a törzstől, ami így majdhogynem teljesen halálra volt ítélve (immáron másodszor!).
Ezen felbátorodva a lány fújt kettőt, kihúzta magát és megindult a védtelen csontváz felé. Az próbált védekezni, de nem igazán ment neki, így a fiatal lány a nyakcsigolyáinál szorongatva hétszer beleverte a koponyát az emeletet végig szegélyező korlátba úgy, ahogyan csak erejéből kifért, ami meg is hozta eredményét: A fej egykori vázán előbb aprócska repedések jelentek meg, majd ahogyan folytatta (egyébként meglehetősen hangosan) a csapkodását a repedések egy egységes lyukban találkoztak, ami úgy tűnt, hogy elég is volt.
A maradék egyben maradt váz holtan zuhant a földre, amit követően egyből lassú, ámde bátor tapsok töltötték be az egész birtokot.
Csak ekkor zavarodott össze teljesen a lány.
- Van itt valaki? - nyelt egy hatalmasat.
Nem kapott választ, de a taps egyre közelebb és közelebb érkezett hozzá, egészen addig, amíg a háta mögött nem érezte teljesen.
Félelmét lenyelve, gyorsan fordult hátra, ahol egy tetőtöl talpig feketébe burkolódzott alak tapsikolt, aki megérintette a lány vállát.
- Igazán gratulálok! - engedte el, mire a lány kissé zavarba jött, hiszen eddigi életében csupán egyetlen férfi láthatatt hálóruhájában.
Felemelte az időközben földre ejtett gyertyatartót a kezébe és a köpenyes alakra fordította.
- Mit akar tőlem? - hadonászott vele. - Miért jött ide? Mi történt a többiekkel? - kérdezősködött, miközben folyamatosan hátrált.
A férfi követte mozgását lassú lépteivel, cipője hangosan kopogott a márványozott padlón. Megköszörülte torkát és kinyújtotta kezét.
- Érted jöttem, Bianca Brunner. - jelentette ki nemes egyszerűséggel várva azt, hogy a lány rámarkoljon tenyeréle, ami azonban nem következett be, így leengedte azt.
A lány elérte a falat, csak kezével tudott magamögé tapogatózni.
- Én is meghalok, igaz? - csúsztak könnyek tengerkék szemeibe. - Maga a halál. Értem jött. Végem van. Meg fogok halni. - kuporodott össze a földön, erősen markolászva fekete hajában.
A férfi odalépett hozzá, lehajolt és határozottan megpofozta. Nem túl erősen, annyira, hogy éppen ott maradjon a nyoma.
- Te rád nem a halál vár, Bianca. - segítette fel a teljesen összezavarodott lányt. - Annál sokkal jobb. - nyúlt köpenye belső zsebébe, ahonnan egy kicsi, haloványan csillogó köralakú nyakláncot túrt elő.
A lány szeme is felcsillant; Még szebben, mint az ékszer!
- Meg szeretnéd érinteni? - kérdezte tőle a férfi.
Bianca bizonytalanul bólogatott.
- Kérem... Csak egy pillanatra. Olyan fényes... Olyan vonzó... és már az enyém! - tépte ki a köpenyes alak kezéből a nyakába akasztotta, mire az hangos nevetésben tört ki.
- Szóval elfogadtad a tudást... - csóválta fejét mosolyogva és megmarkolta Bianca karját.
A lány próbált menekülni a szorításból, de a férfi jóval erősebb volt nála, így (ugyan nehezen egyezett ki saját magával) kénytelen volt elfogadni a sorsát és követni azt az igazságot, amit a férfi ajándékozott neki azzal a fényes nyaklánccal.
Nem tudta, hogy miért pont ő, de biztos volt benne, hogy később magyarázatot kap minden kérdésére...



Két lovas szelte a kősivatagot. Mindketteük talpig feketében volt, még a lovaik is azok voltak. Az egyik hirtelen bevágott a másik elé és megállította paripáját. Óvatosan mászott le róla, majd odasétált az időközben szintén lefékezett társához és lesegítette a lóról.
- Jól van... - sóhajtott egyet a férfi. - Bianca, tíz éve pont ezen a napon mentem érted. Szép idő ez, úgy gondolom.
A lány csak egyetértően bólintott és kihúzta magát, felemelte jobbkarját, baljában egy könyvet tartott, aminek betűit bújva mormolt valamit felfelé ívelő hangsúllyal.
Pillanatok múlva egy csontváz jelent meg előtte, ami még őt is lenyűgözte. Elégedetten csapta össze a könyvet és nyújtotta oda a férfinak, aki elvette tőle és begyömöszölte belső zsebébe.
- Mostmár tényleg hasonlóvá lettünk! - mosolyodott el és visszamászott a lovára, amit a lány is megtett. - Ha nagyon sietünk még elérünk egy falut naplemente előtt...

Kedves Bianca! Igazán hangulatos előtörténetet írtál. Kicsit hiányoltam ugyan belőle a konkrétan karakteredre vonatkozó részleteket, és hogy valójában miért pont téged szemelt ki a nekromanta, ugyanakkor voltak benne ügyesen elrejtett utalások, hogy nemesi származású vagy, és valami gyógyító féle is. Remélem a későbbiekben ezekről olvashatunk majd tőled többet is. Kifogásolni valót nem találtam, így az előtörténeted ELFOGADOM

Menj, készítsd el az adatlapod és vesd bele magad a játékba. Kezdésnek pedig itt van némi segítség, hogy könnyebben elboldogulj ebben a zord világban:

Személyes passzív: Pánik
Leírás: Ha Bianca magára marad veszélyhelyzetben könnyen eluralkodhat rajta a pánik, ez azonban esetében nem feltétlenül rossz dolog. Ekkor ugyanis az ereje megnő, mintha megtermett férfi lenne, és képes a környezetében hirtelen felkapható akármilyen tárgyat (gyertyatartó... váza...) hatékony fegyvernek használni.

Név: Csontvázidézés
Szint: 1.
Ár: Halálpapok kezdéskor megkapják ingyen, 1000 váltó
Leírás: A halálpap leggyengébb szolgáját, egy csontvázat idéz meg. A csontvázak törékenyek, de fegyverük mérgezett, úgyhogy érdemes vigyázni. Három pont értékű.

És a felszerelés:
Embermágus bot és egy varázskönyv