Játéklehetőség: Szüreti mulatság

Kedves látogatók, így félig hivatalosan szeretném veletek közölni a fesztivál pár fontos szabályát, melyet mindenkinek be kell tartania, legyen az admin vagy éppen egyszerű kalandor aki csak beesik. Az őszi szüreti fesztivál egy békés mulatság, Springvale határát minden irányból Vadász alakulatok őrzik, biztosítván a zavartalan vidám mókázást. Ha bárki megpróbálna beszökni, azt kitessékelik vagy szép szóval, vagy pár jól irányzott lövéssel. A hivatalos bejáratok csakis azok, melyekhez döngölt út vezet, s ezen csomópontokon fegyverleadó őrhelyek találhatóak, ahova az utazó elhelyezheti tiltott portékáit. Minden ilyen letétel után egy nyakék kerül az ember tulajdonába, melyen egy szám vagy minta található, aminek a bemutatásával visszakerülhetnek az illetőhöz a tárgyai. A nyakék egyszerű fa mivoltát tekintve ezek után megtartható, hátha kellemes emlékeke felidézésként szolgál majd valamikor. Az elf határok ideiglenesen megnyíltak a vándorok irányába, s a Springvalet körülvevő közel tíz 5 négyzetkilométeres terület demilitarizálták, ami azt jelenti, hogy bármiféle szörnyűséges démon vagy nekromanta megfordulhat itt, amennyiben követi a szabályokat. Ha nem, az erdei őrségnek kell felelnie, akik sűrűn őr-járatozzák a területeket. A határtól egyébként lovaskocsik járnak a tehetősebbe kedvéért, de a lábon való utazás is teljesen engedélyezett, amennyiben nem kóricálnak el a vendégek rossz irányokba. Tudni illik még, hogy bármiféle rendetlenkedés kitoloncolást fog magával hordozni, kivéve persze, ha a karakter képes elkerülni az őrök figyelő tekintetét, vagy éppen elmenekülni az észrevétel után. A játék NEM fog pénzszerzéshez vezetni, de különböző kis megmérettetések vagy feladat végrehajtások során lehetséges tárgyak megnyerése illetve tapasztalat gyűjtése. Emellett minden résztvevő kap majd egy jó üveg Elf bort, melyet el tud majd kótyavetyélni jelképes 200 váltóért, ez a részvétel jutalma, illetve a fa nyakék. Fontos azt is megemlíteni, hogy a fesztivál több napon keresztül fog tartani, ahol mindig több lehetséges programból kell majd egyet kiválasztani. Egy-egy program időhossza hozzávetőleg 2-3-4-5 hozzászólásváltás, amit egy rövidebb esti mulatság követ, ahol lehetséges a karakterek közötti interakciók különböző formája. Pont emiatt, igazán örülök, ha sok játékos vesz részt a mulatságon, hogy képesek legyünk egy élő s lélegző bulit létrehozni. Amennyiben valaki hamarabb végez a maga dolgaival, mint a többiek, türelmesen bevárja őket. Most, hogy ezt a gigászi irányadót leirkáltam, kezdetét is veheti a mesélői!

Ki hogyan jut el a fesztiválra, az maga dolga, de szívesen látnék valami rövidke írást arról, hogyan is esett meg az utazás, s hogy miért is dönt úgy az említett személy hogy beesik. Átlépve a határt, varázslatos környékbe ütközhettek: A határ nyugati oldalán található ritkásabb rengeteg szépen megnyírt fákkal van körbenőve, melyek mindegyikéről egy-egy lampion lóg, melyben egy kék lángocska ég nap s éjt, jelezve az utat Springvalebe. Útközben őzek s mindenféle erdei bestiákat látni a zöld mennyországban, időnként egy-egy ritkásabb tisztással, ahol egyszerű fa kalyibák állnak, mellettük tökkel vagy éppen másféle növényekkel vastagon benőtt földekkel. Minden elf vagy utazó akivel találkozni lehet az utakon kedves teremtés, s tökéletesen beszélni a németet, ami jó eséllyel nem is véletlen, elvégre nem azokat a katonákat küldik majd ide, akik nem értenek az ilyesmihez. Körülbelül másfél óra sétát igényel az egész hajcihő, mire egy jóval tisztásosabb csodavilágba találjátok magatokat, ahol hatalmas gabonamezők, s nagy gyümölcsösök állnak míg a szem ellát. Itt-ott egy-egy kései almafa, emitt kisebb bükkpalántákon futtatott vastagon csüngő szőlős fürtök, megint máshol az erdőben legelő vastag szőrű elf kondák, melyeket jó eséllyel az esti mulatságra tereltek pont erre, s talán hogy a szarvasgombát kiássák. Már így a határban vidám nóta hangzik a város belsejéből, s nem is oly sokára megérkezhettek az őrbódékhoz, ahol meglepő módon fegyvertelen jó kiállású elf nők és férfiak várnak rátok, olyan modorral, mely teljesen megcsalja a félénk természetüket. Ez most a mulatozás ideje, véletlenül se lehet ellentétekkel igazán örülni egymásnak, pityókásan átvesznek mindent tőletek, majd kiosztják a nyakékeket. Belépve a fából eszkábált kapukba, a nóta még hangosabban visít, s innen-onnan zsírtól csöpögő sültek nyálcsorgató illata csaphatja meg az ember orrát. Helyenként angolul s német betűkkel jelezve táblák vannak kihelyezve a városban növő fákra, hogy éppen merre található mi, s ezekből talán a legfontosabb a szállás, az elfek kényelmes s tágas sátrakat készítettek elő a látogatóknak, ahol posztóba varrt szalmával töltött matracokban lehet hálni. Emellett persze lehetőség a fogadók elfoglalása is, bár az nyilván nem ingyenes megközelítés. Innentől igazán szabad az ember világa, egy gyors szundi, vagy egy jó korsó bor, jöjjenek hát a mai programok!

1) Elf lakodalom Sean Ryan és Lady Elizabeth Ainsworth között
2) Az elveszett gyerek ( 1 Embernek van lehetősége )
3) Disznóvágás a Város keleti részén
4) Segédkezés a szőlő szüretelés során
5) Kocsmázás a " Hízó egérben "

/ A végére csak a választás jelzésére van szükségem, onnan átveszem /

Szokásos kedvcsináló muzsika~:

Szájról szájra terjedt a hír, meg találkoztam jó pár plakáttal is, amiben a Springvalebei szüreti mulatságra hívták fel a figyelmet meginvitálva minden rendű és fajú élőlényt, akit érdekelt egy kis szórakozás.
Nagyon is felkeltette az érdeklődésemet, hiszen emberemlékezet óta nem hallottam olyan helyről, ahol biztosították volna, hogy mindenki jól érezze magát és ne forduljon a mulatság vérgőzös mámorba, ahogy a szesz oldja az erkölcsi érzékeket és növeli az önérzetet.
Biztos voltam benne, hogy komoly érdekek állnak ennek a megrendezésében, hiszen a biztonsági intézkedések is nagyon komolyak voltak, bár biztos itt is lesz próbálkozó, hogy kijátssza azokat, vagy akár ha elég fontos személyek is jelen lesznek akár merényletektől is lehet tartani, de hát nem én leszek valószínűleg az első és az utolsó sem, aki erre gondol.
Rám járt mostanában a rúd, az életem a feje tetejére állt és ez az alkalom hívogatóan biztonságosnak tűnt, hogy egy időre elengedjem magam, hátra hagyjam a nehézségeket és kicsit feltöltődjek.
Ki tudja kibe botolhatok bele, hogy kihasználhassam az alkalmat egy kis munkakeresésére, egy kis protekcióra, arról már nem is beszélve, hogy ha vásár is lesz, talán pénzzé is tehetek ezt-azt.
Minél egyenesebben és nyíltabban igyekeztem hát megközelíteni a helyet, amire alaposan fel is hívták a figyelmet és én magam is láthattam, ahogy közeledtem, hogy bizony Vadászok csapata járőrözik az erdőkben és az utakat is szigorúan őrizték, bár igen udvarias formában. Persze gondolom csak addig, míg mindenki betartotta a szabályokat.
Gyönyörű volt a vidék, a lampionokkal feldíszített fák, amik kijelölték az utat, a szabadon járkáló állatok, melyek mintha valami varázslat által, de nem futottak el az emberek közelségétől.
Udvarias, mosolygó helybeliek jöttek-mentek mindenhol köszöntve az érkezőket, amire önkéntelenül is mosolyra derült az arcom, mert szinte ragályos volt.
Aztán jött a végtelen mezők és gyümölcsösök látványa, amin sóhajtva futtattam végig a szemem. Itt már leszálltam a lóról és kantáron vezettem tovább, hogy minél többet szívjak magamba a békés látványból, meg aztán már hallottam is a mulatozás hangjait, ami azt jelezte, nem lehetek már messze.
A tekergőző út hirtelen éri el a várost és az ott strázsáló elfeket, akiket meglepődve nézek, de ma már túl sok csodában volt részem, ahhoz, hogy bármin meglepődjek. Örültem, hogy rászántam magam az útra, de ennek ellenére nehezen váltam meg a fegyvereimtől, amik már szinte hozzám nőttek. Valahogy meztelennek éreztem magam nélkülük, még akkor is, ha tudtam másnál sem lehet semmi és elvileg nem kell tartanom semmitől. A lovamat is bekötötték egy istállóba, ahol láthatóan az állatok sem szenvedtek hiányt semmiben.
Kíváncsian forgattam meg a kezemben a nyakba akasztható falapocskát, amit cserébe kaptam, de mivel sorban érkeztek a hátam mögött is, így tovább indultam arrafelé, ahonnan a zenét a leghangosabban hallottam.
Elégedetten próbáltam ki az egyik szállásnak kijelölt sátorban a matracot, de a fáradtságomnál nagyobb volt a kíváncsiság és az izgatottság, így inkább kerestem egy másik sátrat, ahol vidám emberek emelgették a korsókat, hogy leöblítsem az út porát, aztán körbenézzek, milyen látnivalókat kínál még mulatság.
A zenekar vidáman húzta a talpal valót egy emelvényen és előtte a fadobogón már javában táncoltak. Míg a boromat iszogattam szemem végigjárt, hátha látok valaki ismerőst a kellemesebbik fajtából.

Általában keményen dolgozok, hogy minden napra tudjak venni magamnak élelmet, hiszen lopni nem szeretnék. Azt is tudom, hogy felettébb sok munkával jár az árvaház fenntartása, szóval azon sem csodálkozom, hogy szívesen látnak munkában. Ezért is nem szeretek szabadságot kivenni, nehogy túl sok munka háruljon el rólam, valamint egyébiránt kiváló alkalom az olvasásra. Pont ezért volt olyan meglepő, amikor a főnököm szabadságot adott nekem. Önszántából, ráadásul.
- Keményen dolgozik, magára fér egy kis pihenés. - mondta miután az irodájába hívatott. Nagyra nyílt szemekkel néztem rá. - Mi az, tán' nem örül neki?
- De... Én... Csak nem számítottam rá. - Vallottam be egész őszintén.
- Nézze ezt. - elém tolt egy levelet, amin egy szüreti fesztiválra való meghívás állt a tündék földjére.
- Demilitarizált zóna... Mindenkit szívesen várunk.... - olvastam félhangosan. - Más is megy közülünk?
- Maga a zsinatelnök is. - felelt a főnökasszony szemüvegét törölgetve.
Egy picit meg voltam ijedve, de tudtam, hogy nagy bajom nem eshet. Miért is ne? A tündék között sok dolgot megtanulhatok. Határozottan bólintottam.
- Jó, holnap reggel indulnak, innét lovaskocsival. Ne késsen el!
[color=teal- Itt leszek![/color] - feleltem, majd siettem is haza összepakolni.
Az este kissé álmatlan voltam, sokat elmélkedtem a tündéken. Keveset láttam, mind kereskedő volt, aki megfordult a városban. Így reggel kicsit fáradtan érkeztem meg az árvaház elé, pont jókor, amikor már befutott a kocsi. Nyitott tetejű volt, benn a maga von Himmelreich és még két másik alak, a kocsi hátulján pedig egy barátságos arcú nő ült, olyan húsz és harminc év közötti. Hellyel kínált maga mellett.
- Jó reggelt, démon-kisasszony! - köszönt rám. A mosolya olyan barátságos és eltörölhetetlen volt, hogyha díszes ruhában aranyozott keretbe foglaltuk volna arcát, akár egy katolikus szentnek is tűnhetett volna.
- Jó... Jó reggelt! - az én üdvözlésem kissé vérszegény volt hozzá képest.
- Izgatott?
- Egy kicsit. - valahogy olyan elesettnek éreztem magam mellette. Egész őszintén örültem, hogy beszélgethettem vele.
Az út nagyobb része így telt. Sigrún-nak hívták, és sokat tudott. Kiderült, hogy lovag, és kifejezetten sok csatában járt már. Sokat mesélt a tündékről és kalandjairól is. Mikor végül színes lampionok és csodásan dekorált fák között megérkeztünk a rendezvény kapujába, leszálltunk, és elbúcsúztunk egy időre. Mikor a fejesekből álló közösség elvonult, a kocsis lépett oda hozzám.
- Csodás egy asszony ez a Sigrún von Himmelreich, igaz? - kérdezte cinkosan. Értem már, tehát a zsinatelnök nővére! Vagy húga.
- Valóban. - Helyeseltem boldogan. - Érezze jól magát! - intettem oda a kocsisnak, mire az csak a a kalapjánál tisztelgett.
A tábort gyorsan felderítettem. Egyelőre helyet még nem találtam magamnak, de ez azért nyilván változni fog. A programok sokszínűsége megfájdította a fejem, úgyhogy egy gyors sétával megtekintettem néhányat.
Ezek közül az egyik egy esküvő volt, amit a mi kedves zsinatelnökünk vezetett. Érdekesnek tartottam, hogy a tündék ezt megengedik, de hát egy az Isten, nagy baj nem lehet. Én személyesen inkább a szőlőfeldolgozásnál ragadtam le, ahol hamar be is kapcsolódtam a szüretelők vidám forgatagába.

Egészen odáig nem hallott erről az eseményről, amíg Springvale-hez közeli településen meg nem állt egy újabb pihenőre. Egy-két szóbeszéd hozta erre a vidékre, amiknek természetesen nem volt semmi alapjuk, a céljához pedig, mint ahogy kiderült, még kevesebb szál kötődött, szám szerint egy sem. Megint teljesen fölösegesen utazott el idáig, ami nem kifejezetten lelkesítette az elmúlt napokban, és gyakorlatilag azonnal utazott is volna tovább, ha nem figyelt volna fel egy, amúgy számára teljesen érdektelen beszélgetésre, ami erről a különleges alkalomról szólt. Ezek a több létszámot igénylő rendezvények nem tartoztak sose kedvelt helyei közé, viszont arról meg volt győződve, hogy információgyűjtésre alkalmasak tudnak lenni. Ez volt az egyetlen oka arra, hogy maradjon, így kivárta azt a kis időt, amíg a mulatság kezdetét vette.

Viszonylag korán kel, hogy mihamarabb a fesztivál helyszínére érjen. Éjszaka igyekezett a lehető legtöbbet aludni, hogy az a rengeteg személy ne fárassza le túlságosan, akik a környezetébe kerülhetnek a nap folyamán. Felölti ruházatát, sötét köpenyét vállaira teríti, összehúzza magán, kezébe veszi botját, könyvecskéjét viszont még a fogadóban hagyja, tekintve, hogy még nem bővelkedik a képességekben, és amit tud, az is az alapok alapja, különlegesebb fejtörést nem okozhat.
Elindul hát ló híján gyalogosan megközelítve a helységet. A hosszú út során nem nagyon tűnődik el azon, hogy miféle lények lesznek jelen, valamint nem érez különösebb izgatottságot sem a meghirdetett programokat illetően. Régen elveszítették már ezek az összejövetelek a varázsukat a szemében, és csak célja miatt képes nyitni, semmi másért. Nem áll szándékában új ismeretségeket kötni, bár ez valószínűleg óhatatlanul is megtörténik - valaki biztosan megszólítja, és amilyen szerencsétlen esetenként, egy levakarhatatlan figurát fog a sors mellé szólítani.
A jó szokás kedvéért megfigyeli a zöld környezetet, a néha előbukkanó állatokat, a döngölt út mellett pedig a lampionok is tökéletes útmutatást adnak, így eltévedni nem tud. Az őrök látványa nem ébreszt benne feszültséget - teljesen semleges tényként kezeli, aggódni pedig azért sincs oka, mert csuklyáját nem húzta mélyre, mint általában, ami sokszor magára vonja a kíváncsi tekinteteket. Az a fajta megjelenés mindig is egyfajta rejtegetést jelentett, ami ilyenkor inkább csak bajt hoz a fejére, ennek elkerülésére pedig a jellegzetes vonások megmutatása szolgál, és ezt nem rest teljesíteni. Kivételes alkalmak egyike, amikor a hátára vetve pihen a ruhadarab azon része, ezzel teljesen láthatóvá téve arcát, sötét haját. Ez talán elegendő ahhoz, hogy ne vessenek rá tartós és erősen gyanakvó pillantást.
Ha mosolyognak rá azok, akikkel az út során találkozik, igyekszik azt viszonozni, azonban ez a gesztus igencsak halványnak bizonyul. Mivel nem tud őszintén visszamosolyogni, így nem is erőlteti túlzottan - megmarad a visszafogottságnál, ami egyfajta félénkséget is mutathat. Egy sötételfnél ez nem is meglepő, bár elf legyen a talpán, aki ezt azonnal meg tudja állapítani róla mindenféle előzetes, alapos megfigyelés nélkül.
Távolról meghallja a mulatozás hangjait, a zene messze elhallatszódik, mire kissé fanyar vonások válnak láthatóvá arcán pár pillanat erejéig. Ideje ténylegesen felkészülni a várható tömegre, és nem áll messze attól a döntéstől, hogy visszaforduljon. Ellenérzése ellenére folytatja megrendíthetetlenül a település felé útját, az őröket látva átadja botját, és mivel mást nem hozott magával, semmi több nem kerül leadásra. Ha nagyon vonakodnának a nagy köpeny miatt, széttárja azt, hogy megmutassa: nincsen nála semmi egyéb, ami fenyegetést jelenthet másokra nézve, tehát nyugodt szívvel engedhetik tovább, miután átadták neki a nyakba akasztható falapot.
Bekerül hát a mulatozók közé. Céljának megfelelő helyszín talán a Hízó egér lenne, azonban egyelőre nem kíván beleszagolni az italok és ételek illatainak jellegzetes keverékébe, legfeljebb később, így a másik számára 'legkedvesebb' programot tekinti meg, méghozzá a lakodalmat.

*Néhány napja már szájról szájra jár a hír, hogy Springvaleben mulatság lesz, ő pedig, bár nem az a tipikus barátkozós típus, inkább zárkózott, kissé visszahúzódó, mint az elfek általában, mégis úgy dönt, hogy elmegy és megnézi magának, mert hát egy kis kikapcsolódás még senkinek sem ártott meg legjobb tudomása szerint, ha meg mégis, akkor pedig, hát...kivétel erősíti a szabályt, és akkor már tudni fogja, hogy többet ne nagyon akarjon szórakozni menni, mert baja lesz tőle, méghozzá nem is kicsi, csakhogy szerencsére ez a veszély egyelőre nem áll fenn. Ahogy a szóbeszédekből kiveszi több szórakozási lehetőség közül is választhat, ám még fogalma sincs, hogy melyiket is helyezi előtérbe.*
~Majd a helyszínen választok~*dönti el magában, és ezzel egy időre, azaz másnap reggelig el is intézte magában a témát, tekintve, hogy nincs ezen olyan sok gondolkoznivaló, na meg ő mindig is inkább érzelmi, mint logikai alapon döntött, és ez most sincs másképp. Másnap reggel szokásához híven viszonylag korán elhagyja otthonát és a mulatság helyszíne felé veszi az irányt, s minthogy ideje van bőven, egy kis séta meg mindig ráfér gyalogszerrel teszi meg az odavezető utat. A kapuhoz illedelmesen köszönti az ott lévő őröket, majd átadja a botját, s ha megkapja a belépésre feljogosító fa nyakbavalót akkor belép a vígasság helyszínére, hogy aztán majd reményei szerint elvegyülhessen a mulatozók között. Egy ideig csak nézelődik, próbálja eldönteni, hogy mégis melyik programlehetőséget válassza, majd mivel a kocsmában mulatozók társasága nem igazán vonzza, így úgy dönt, hogy a lakodalomra érkezettek között jó helye lesz. Egyelőre nem nagyon megy oda senkihez sem, tekintve, hogy nem lát ismerős arcot,  a beszélgetés kezdeményezése meg nem az ő műfaja, így aztán egy rövid ideig csöndben figyel, hátha lesz valaki, akivel szóbaelegyedhetne.*

Jó szokásomhoz híven újra az erdőt jártam, és most se volt róla túl sok fogalmam, hogy merre is megyek. De valahogy úgy voltam vele, hogy majd csak eljutok valahova. Ahogy az erdőben kalandoztam, elég sok idegennel találkoztam, akik mind valami mulatságról beszéltek. Na ezt meg kell néznem magamnak. Úgyse nagyon volt lehetőségem, főleg mostanában az efféle elfoglaltságokra. Ahogy egyre közelebb értem, észre vettem, hogy egyre több vadászba ütközök bele. Csak abba tudtam reménykedni, hogy a klánomból nem találok itt senkit.
Lassan de biztosan elérek egy csomóponthoz, ahol minden belépni vágyótól elveszik a fegyvereket, és a különböző tiltott eszközöket, amiknek listája megtalálható mögöttük, hogy mik is azok, amiket nem lehet bevinni a vásárba. Nálam hála isten semmit nem találnak, így hamar beljebb jutok egy nyaklánccal a nyakamban, amit ott adtak, és amin egy falapocska található.

Egyre beljebb sodródok a tömeggel, és elkezdem élvezni a vásári forgatagot, mely oly színes fajok terén, mint a virágok kinn a réten. elég sok program várja a látogatókat, de engem valahogy egyik se tud igazán megfogni. Nem is nagyon értem, hogy mi is az, ami végül is engem ide vonzott, de úgy döntöttem, ha már itt vagyok, ha mást nem is teszek, legalább eszek egy jót. Ám ahogy az étkezés végeztével újra elindulok, hogy keressek valami elfoglaltságot, egy pityergő kislányra leszek figyelmes.
Azonnal húgocskám jut az eszembe, és sejtem, hogy itt valami nincs rendben. Odamegyek hozzá, leguggolok elé, és gyengéden megsimogatom a fejét, majd megkérdezem tőle:
- Mi a baj kicsi lány. Hol vannak a szüleid? Elkeveredtél tőlük ebben a nagy tömegben? Segítsek megkeresni neked őket?

Ideiglenes hiátuszra helyezve őszig. Addig is topik zárva. Minden született reag érvényes.