[Gerard&Wyn] - Könyvek és föld

Azt hittem, mélyen belül már eldöntöttem, miért csinálom ezt.
El kellett volna és meg is tettem, azonban ez az ingatag álláspont minden egyes lépéssel változott, ahogy nőtt a távolság a frontvonaltól, s csökkent Hellenburgtól. Ha bárki végignézte volna a nemrég történteket, menten lecsukatott volna hazaárulásért, csakhogy nekem már nem volt hazám. Dél eszméit követtem, mondjuk úgy, ámde soha nem hívtam volna otthonomnak olyan helyet, amely nem állt harmóniában a Természettel. És nem, ezzel nem azt akartam mondani, hogy jogos, amit teszek. Nos... tekintve, hogy az északi holdpap segített elszállítani a kihalás szélére sodródott növényeimet a Hellenburgi Nagykönyvtár kertjébe, annak is lett volna mondható, részben, noha nem szolgált garanciával arra, hogy a rózsás fiú nem kezd tömegmészárlásba egy esetlegesen rejtegetett erővel a főváros kellős közepén.
És mégis, valamilyen rejtélyes, teljes valómat rabul ejtő és megbénító erővel közreműködve vezettem társaságom az egyre szélesedő, s egyre forgalmasabb utcákon át, azon az útvonalon haladva, amelyet Johnathan-nel, a kultistával jártunk be, így kisvártatva a Döglött Disznó nevű fogadó előtt kötöttünk ki, valamint ellépdeltünk a sikátor előtt is, amelynek sötétjében Armaros közvetett és igen aljas térítésének lehettem fizikai áldozata.
Tudtam, ha a fiú bármilyen hirtelen gondolat folyamán nekem esne, a szabadidejében erre lófráló péktől akár még védelmet is kaphatnék, bár minek az a nagy rakás hús és vér, ha mágia az ellenséges erő. Mert feltételeztem, hogy nem holdpapként kezdte a pályafutását. Inkvizítor lett volna? Végignéztem rajta a szemem sarkából, újra és újra emlékeztetve magam, hogy a látszat nem minden. Egy nyirkos pincében némi fogó és kés kíséretében maga a megtestesült őrület is lehetett akár, s most mégis néhány cserép társaságában várta, hogy mutassam az irányt. Sosem járhatott még itt.
- Régóta megyünk. - közöltem halkan, megtörve a csendet,a Döglött Disznó bejáratára mutatva - Ha éhes vagy, itt jó áron adják a csirkét. Egyéb esetben irány a Könyvtár.
Igazság szerint nem tudtam volna leírni a saját hangsúlyozásom. Idegen volt, mégis ismerős, némi átlagossággal megfűszerezve, amely inkább élőkre hajazott, mint magukat hideg kőnek képzelő, saját elméjük rabságában élő illetőkére.

Hellenburg sokat változott azóta, hogy utoljára járt itt. Szépen újjá lett építve. Hallotta hírét, hogy ez a város is rommá égett. Több ismerőse is megfordult már itt korábban, de ő nem járt itt azóta, hogy kidugta a fejét az éjfekete erdőből, melyet elnyelt egy másik világ.
- Azt mondják a város legrégibb falait maguk az angyalok emelték. Nem találod érdekesnek? - nézett rá, miközben az utcákon sétáltak. Utálja bevallani, de elég gonosz kérdés volt ez tőle. De úgy szerette hallgatni a szkeptikus paplányka beszédét. Biztos volt benne, hogy azt próbálja majd bizonygatni, hogy az angyalok nem is akkora nagy számok.
Egy fogadó előtt álltak meg. Gerard maga is elég éhes volt, no meg persze itt még nem is járt. Nem is volt biztos benne, de ez a hely talán még nem is állt, amikor még itt lakott. Valószínűleg a nagy tűzvész után építették fel. Igen, más módja nem is lehetett. Elhatározta, hogy tüzetesen megvizsgálja az épületet. Abból ki szokott derülni, hogy mennyire régi építésű-e. Átok a tudásdémonok háklijára. Egy részlet sem hagyja őket nyugodni. Addig is bólintott egyet, s elindult a fogadó felé. Elöl kellett mennie. Egy férfinak úgy illik ajtót kell nyitnia egy hölgy előtt.

- Hmm... - villant be egy igen érdekes kép a szemeim elé Azraelről, ahogyan tógában meg szandálban hordozgatja az építőanyagokat Esroniel von Himmelreich közreműködésével - Nem tudok sok mindent erről, bár ami azt illeti, semmit sem tartok kizártnak. Persze van, amit nehéz bizonyítani, de Abaddón is itt járt és hatalmas változást okozott Veronián. Ehhez képedt néhány téglahordó angyal már nem is annyira hihetetlen, sőt. A Természet, azaz az emberek szava járása szerinti Isten most is segíti az egyháziakat és a tündéket. Miért ne tette volna a múltban? - néztem rá, miközben elindultam a nyomában, amint felfedeztem, hogy az étkezés mellett döntött.
A Döglött Disznó... Micsoda emlékek. - vetettem egy pillantást az épületre, miközben azt latolgattam, mennyi az esélye, hogy kizavarnak bennünket a sokat érő kincsként számon tartandó mentát és egyéb védeni való növényeket tartalmazó cserepeinkkel. Na azt próbálják meg! Legrosszabb esetben még mindig hívhattam Klaust, az övén fegyvertokra hasonlító pogácsaszaggatót viselő megszállott péket, hogy legalább lefoglalja a pincéreket, amíg gyorsan megebédelünk. Vagy talán vigyázhatott is volna a növényeimre, bár fogalmam sem volt, miféle ember vetemedne arra, hogy ellopja azt, amihez soknak még szeme sincs.
- Ezt beszélik Hellenburgról é... ott, ahonnan jöttél? - korrigáltam gyorsan, mielőtt még olyat mondtam volna, amit biztosan megbánok később - Arrafelé nem történt ilyesmi?
Fogalmam sem volt róla, megéri-e kockáztatnom. Még mindig. A Természet értékeinek védelme szemszögéből nézve a válaszom egyetlen hangos és határozott nemből állt volna, azonban a tény, hogy a háború miatt eléggé elharapóztak az indulatok még a tündékkel szemben is, tudtam, hogy mit veszíthetünk. Ha kiderül, megöletem a legfurcsább és egyben a kerekfülűek és elfek együttélésére legtöbb reményt adó holdpapot, akit valaha is láttam. Na meg persze saját magam, gondolom, bár akkor találkozhatnék Lunasával. Nem láttam ebben - de csak ebben - semmi kivetni valót, és már egyébként is nagyon hiányzott.

Valamit félreértett a lány. Gerard gyorsan rángatta a kezét jobbra-balra, hogy kimagyarázza magát.
- Nem-nem, ezeket bizonyították. Hellenburg és a nagy városok döntő hányada olyan helyeken épültek, ahol annak idején az angyalok emeltek magasztos kastélyokat. A város alatt is biztos találni valahol mély tárnákat, kriptákat, melyek mindenféle misztikus titkot őriznek. Ki tudja, mi dolguk volt annak idején itt az angyaloknak. Ezt még akkor tanultam, amikor itt éltem Hellenburgban.
Csendben tekint körbe az utcán. Kicsit még mindig aggódik, hogy nem kelt-e túl nagy feltűnést. Viszont mindig nagyon ügyel az álcájára és semmi nem utalt arra, hogy északról érkezett volna. Arra meg pláne nem, hogy a seregben szolgált. És különben is, ez itt Hellenburg. Még ha ki is tudódna, merrefelé lakik, csak simán beadja, hogy földönfutóvá vált ember, aki elindult szerencsét próbálni.

Oy!

Mivel Wyn nem valószínű, hogy visszatér, így eme játékot lezárnám. Sajna nem érte el senki az 1500 szóminimumot, így tp nélkül kell, hogy továbbengedjelek titeket. Pedig érdekes lett volna.