Kezdőlap
Regisztráció
Belépés
Egy ünnepnap a nefilimeknél
Mivel az első dolog, amit megtanult a zene és a tánc volt, így Naela mindig nagy izgatottsággal készül az ünnepnapokra. Előző nap már késő délután lefekszik aludni, hogy másnap korán reggel ébredhessen kipihenten. Első dolga a fürdés, előre bekészített illatos olajokkal kényezteti testét fürdőzés közben, amitől illatos és puha lesz a bőre. Ezekbe a dolgokba egyik kedves barátnője avatta be Naqaa. Ő egy gyönyörű napbarnított bőrű nefilim volt, kinek a szemei is barnán csillogtak. Állandóan feketével volt körbehúzva a szeme és a kezére is állandóan festett motívumokat feketével. Tele volt a füle arany fülbevalókkal, amiben különféle szín ékkövek voltak belefogva. Olyan volt számára, mint egy nővér, ő segített a táncokban is, így kerültem be a válogatott csapatba, akik az erre az alkalmakra kialakított kisebb színpadon táncolhatnak majd. Ez lesz az első komolyabb fellépése. Na és most áttérek, hogy ne külső szemlélőként folytassam a történetemet.
Ezt a kisebb színpadot úgy kell elképzelni, hogy középen van egy nagy kör alakú hely, ahol a legügyesebbek lehetnek és körben körülöttük mindenki más, aki táncolni szeretne. Szinte mindegyikünknek van csörgődobja, akiket kiválasztottak, mi egyszerre játszunk és egy ütemre mozgatjuk a testünket. A fürdő után a tükrömhöz sétálok, hogy aranyló porral kifessem a szemhéjamat, majd fekete tussal kihúzzam a szemem vonalát. Enélkül is elképesztően néznék ki, de itt minden nő nagyon szép, az ékszerek és a testbeszéd az, ami jobban kiemelhet a többiek közül. Naqaa szerint, ha valaha is társat szeretnék, akkor így kaphatom meg a leghelyesebb nefilimeket. Hiszek neki, mert ő már párkapcsolatban él valakivel és tényleg bevált számára ez a dolog. Amint kész a szemem, az ajkaim is kikenem szőlőzsírral, amitől szép fényes lesz, ha lehet itt maradnék a természetesnél. A vörös számomra túl kihívó lenne úgy hiszem. Az öltözőszekrényemhez sétálok és kiveszem az erre a napra készült ruhámat. A melltartóra apró aranyló pikkelyszerű aranyozott érméket tettek, ami előadás közben szólamosan csilingel majd. Az alsó része egy ugyanilyen elképzeléssel készült bugyi, amire áttetsző anyagot erősítettek, ami buggyosan leér a bokámig. Ott egy aranyozott gumírozott arany szegény van. Olyan ez, mintha nadrág lenne, de mégsem az. A vállamra feldobok még egy hasonlóan áttetszős anyagból készült kendőt, amit utána a kezemen is körbetekerek párszor. Jól fog kinézni tánc közben, főleg mert érmék lógnak az alján az anyagnak. A karomra arany karpereceket húzok és pár gyűrűt, amiben vörös és aranyló kövek láthatók. Családi ékszerek, amiket apám készített, de csak alkalmakkor hordok. A fődarab egy nyakék, amibe szintúgy vörös kövek kerültek. Mikor elkészülök, már a nap felmenőben van, így elmegyek a konyhánkba némi ételért. Tudom, hogy sokat kell majd innom, ha a napon szeretnénk maradni. Pár gyümölcsöt veszek magamhoz és azzal megyek vissza a szobámba, ahol egy vörösen selymes kelmével lefedett párnára huppanok le és magam előtt egy alacsony asztalra helyezem a tálcát, amin az ételt behoztam. A sátor ezen részét, amit a szobámnak nevezek sőt fehér áttetszős anyagot lógattam le, mindegy térelválasztó gyanánt. Itt szoktam nézni a napfelkeltét és a napnyugtát, amikor az ég több színben játszik. Most is ezt teszem és nagyon boldog vagyok tőle. Amikor végzek az evéssel megkeresem a sarum, hogy felhúzhassam, majd aranyló szalaggal a bokámra rögzítem, nem lenne jó tánc közben félrelépni emiatt. A hajam összefogom alul egy copfba, hogy ne zavarjon annyira a táncban, de mégis olyan hatása legyen, mintha kiengedve lenne. Lassan ideje indulnom bemelegíteni a többiekkel, hogy egész nap megállás nélkül ünnepelhessünk. Ezek a kedvenc napjaim, tánc közben teljesen ura vagyok a testemnek, sokaknak nem megy így elválasztani a mozdulatokat, mint nekünk, a kiválasztottaknak, akik komoly időt fektettek ebbe. A fejem, a nyakam, a vállaim, a mellkasom, a derekam, a csípőm, a felső karom, az alkarom és a csuklóm, lábfejem, mint külön tudom mozgatni, minden nehézség nélkül. Emellett hajlékony is vagyok, ami hasznos a harc közben. Persze nem leszek mutatványos, mert a kézen állás nem menne sokáig, ahhoz gyenge a karom, de egy kézen átlendülés erejéig, vagy pedig hídból kézenállásba lendülni, majd abból túllendülve talpra érkezni, na az ilyenek mennek.
Mikor megérkezek Naqaa megölelve üdvözöl, ami kölcsönös. Kicsit magamhoz szorítom, majd elengedem és köszönök a többieknek is. Neki is látunk erősíteni, eleinte sima fejkörzéssel kezdünk, majd jön a karkörzés, a derék és csípő, ami már félig olyan, mintha táncolnánk, ám ez még nem azt szolgálja. Utána összezárt lábakkal előre hajolunk és az ujjunk hegyével vagy tenyerünkkel a földet is elérjük. Ez attól függ, ki mennyire hajlékony, nekem minden további nélkül sikerül a tenyerem is letenni. Utána kinyújtjuk oldalra az egyik lábunkat, a másikkal meg leguggolunk és ezt fordítva is megcsináljuk. Utána leülünk párokba rendeződve terpeszben egymással szemben, csak a talpunk ér össze és szembe nyújtjuk egymásnak a kezünket, amit megfogva mindig az egyikünk előre dől, a másikunk meg hátrafelé. Ezzel egy ideig elvagyunk , majd ismét egyedül folytatjuk. A hasamra fordulok és a kezemmel kitolom a felsőtestem felfelé, a csípőmet és derekam pedig a föld felé nyomom, így a hátam feszítem meg. Ezután a hátamra feküdve párszor kiemelem magam hídba és meg is voltánk. Nem nagy gyakorlatsor, de szükséges. Mikor felállunk még a lábfejünkkel körözünk egy kicsit meg a csuklónkkal és átbeszéljük a jeleket, hogy mire miként reagáljunk. Mindig van egy vezető, aki az egészet felügyeli, ő dönti el mikor gyorsítsunk vagy lassítsunk a tempón.
Mikor végzünk elindulunk, hogy elfoglaljuk a helyünket és az egyikünk neki is lát a csörgődobon adni a ritmust. Mi csatlakozunk hozzá és közben a csípőnket ringatjuk. amint mindenki felvette a ritmust, egyikünk dobbant a lábával, mi meg követjük és gyorsítunk a tempón, hogy jó pörgős legyen az eleje. Mi nyitjuk meg az eseményt és hozzánk csatlakoznak közben a többiek, akik nem csak szemlélni szeretné a távolból az eseményeket. Az idősebbek már nem mind táncolnak, inkább csak pár kisebb emelvényről esznek és beszélgetnek egymással, eszmét cserélnek. Mi természetesen folytatjuk a táncot. Külső szemlélőként folytatom, mit is láthatnak, akik engem figyelnek.
Naela a csípője ringásával kezdi, jobbra és balra ringatja, miközben kezeit felfelé kinyújtva egy kecses csukló mozdulattal felfelé tekereg. Baljában van a dob, amit rázva a kis cintányérok hangját lehet hallani, majd baljával néha ritmikusan dobol is rajta. Arca mosolyog, élvezettel táncol, hisz ilyenkor a legszabadabb és a leginkább önmaga. Itt a lényeg, hogy mindenki egy ütemben táncoljon, de nem kitétel, hogy ugyanazokat is csinálják. Mindenki egyéniség, mint a mi kis nefilimünk is, aki csípőjével körözve indul el felfelé a derekához, ahol előre és hátrafelé hullámozva jut el a mellkasáig, ahol kitér egy kicsit az oldalas riszáláshoz is. Felsőtestével jobbra is balra fordul eközben, hogy többen is láthassák mindezt. Ezután ismét előre hátra mozgatja mellkasát és elérkezik a vállakig, amikkel felváltva köröz előre majd hátra. A karjait vízszintesen oldalra leengedi és kígyózó mozdulatokat tesz vele. A csörgődobot csak csörgetésre használja a csuklóját mozgatva. Jobbja szabadon marad, azzal, kecsesen köröz és ujjaival is játszadozik, ahogy lassan egyesével kinyitja, majd visszazárja ökölbe azt. A csípője és mellkasa tánca következik ezután egyszerre. Felül oldalasan rázza magát, alul viszont erős balra körzéssel megfordul lassan a tengelye körül. A szárnyait az ég felé emeli, hogy ne takarják el a mozdulatait. mikor teljesen háttal ér, akkor viszont leengedi és megáll a csípője. Hátrafelé hajol lefelé hídba, miközben vállait és mellkasát rázza a közönségnek. Karjai oldalról a feje felé, a földre érkeznek meg. Egy kicsit megtámaszkodik, majd vissza felfelé ad magának kis löketet, hogy miként lefelé jött, azt felfelé is teljesítse, majd újabb balos csípőrángással ismét szembe kerüljön a népével, kik kíváncsian figyelik az újonc táncát és ritmusra tapsolnak is. Ettől Naela nagyon boldog, de ez még csak a kezdet, a nap további részében is hasonlóan táncol, a mozdulatok ismétlődnek, de mindig más következik, így nem lesz unalmas sem neki, sem a nézőknek. A haját is dobálja, majd a csörgődobját is leteszi idővel, hogy szabadabban mozoghassanak. Körülöttük már mindenki táncol, a megnyitónak vége, immár az egész törzs ünnepel és vigad. Mindenhol finom fűszerillatot érezni és némelyek erősen kifestették magukat színes porokkal is.
A nap végén fáradtan megy haza Naela és ledől a párnákkal kirakott sátorrészében. Olyan puha és kellemes érzés. Lehunyja a szemét és úgy érzi magát, mintha egy felhőn aludhatna, könnyűnek érzi magát a boldogságtól és fáradtságtól. Naqaa adott neki inni is, de szerencsére azt kitáncolta magából, így nem érzi kábító hatását. Kicsit felül, hogy az oldalára feküdhessen kényelmesen, a szárnyát nem maga alá törve. A naplementét látja, ahogy az ég vörös, majd lilás színben átadja magát az éjjelnek, ahol a hold ezüst fénye ad csak világosságot. Nagyon jól érezte magát és lehet volt is, aki flörtölni próbált vele, de valahogy fel sem vette és otthagyta a fiúkat mindig valami indokkal. Nem tudja, hogy vele van a hiba vagy csak mást keres társnak. Egyáltalán miként is képzeli el azt a bizonyost, aki mellett biztonságba érzi magát, akibe bízhat és aki nem nézi bolondnak, hogy olyanban szeretne hinni, amiben nem lenne szabad vagy csak nem szeretné a törzsük. Valahol ezek után fogalmazódott meg a nefilimben, hogy világot szeretne látni és megismerni minden fajt. Lehet utána tudni fogja, mire is vágyik, hiszen itt mindene megvan, a kinti világban meg semmije sem lesz, csak a hite.
Ezt a kisebb színpadot úgy kell elképzelni, hogy középen van egy nagy kör alakú hely, ahol a legügyesebbek lehetnek és körben körülöttük mindenki más, aki táncolni szeretne. Szinte mindegyikünknek van csörgődobja, akiket kiválasztottak, mi egyszerre játszunk és egy ütemre mozgatjuk a testünket. A fürdő után a tükrömhöz sétálok, hogy aranyló porral kifessem a szemhéjamat, majd fekete tussal kihúzzam a szemem vonalát. Enélkül is elképesztően néznék ki, de itt minden nő nagyon szép, az ékszerek és a testbeszéd az, ami jobban kiemelhet a többiek közül. Naqaa szerint, ha valaha is társat szeretnék, akkor így kaphatom meg a leghelyesebb nefilimeket. Hiszek neki, mert ő már párkapcsolatban él valakivel és tényleg bevált számára ez a dolog. Amint kész a szemem, az ajkaim is kikenem szőlőzsírral, amitől szép fényes lesz, ha lehet itt maradnék a természetesnél. A vörös számomra túl kihívó lenne úgy hiszem. Az öltözőszekrényemhez sétálok és kiveszem az erre a napra készült ruhámat. A melltartóra apró aranyló pikkelyszerű aranyozott érméket tettek, ami előadás közben szólamosan csilingel majd. Az alsó része egy ugyanilyen elképzeléssel készült bugyi, amire áttetsző anyagot erősítettek, ami buggyosan leér a bokámig. Ott egy aranyozott gumírozott arany szegény van. Olyan ez, mintha nadrág lenne, de mégsem az. A vállamra feldobok még egy hasonlóan áttetszős anyagból készült kendőt, amit utána a kezemen is körbetekerek párszor. Jól fog kinézni tánc közben, főleg mert érmék lógnak az alján az anyagnak. A karomra arany karpereceket húzok és pár gyűrűt, amiben vörös és aranyló kövek láthatók. Családi ékszerek, amiket apám készített, de csak alkalmakkor hordok. A fődarab egy nyakék, amibe szintúgy vörös kövek kerültek. Mikor elkészülök, már a nap felmenőben van, így elmegyek a konyhánkba némi ételért. Tudom, hogy sokat kell majd innom, ha a napon szeretnénk maradni. Pár gyümölcsöt veszek magamhoz és azzal megyek vissza a szobámba, ahol egy vörösen selymes kelmével lefedett párnára huppanok le és magam előtt egy alacsony asztalra helyezem a tálcát, amin az ételt behoztam. A sátor ezen részét, amit a szobámnak nevezek sőt fehér áttetszős anyagot lógattam le, mindegy térelválasztó gyanánt. Itt szoktam nézni a napfelkeltét és a napnyugtát, amikor az ég több színben játszik. Most is ezt teszem és nagyon boldog vagyok tőle. Amikor végzek az evéssel megkeresem a sarum, hogy felhúzhassam, majd aranyló szalaggal a bokámra rögzítem, nem lenne jó tánc közben félrelépni emiatt. A hajam összefogom alul egy copfba, hogy ne zavarjon annyira a táncban, de mégis olyan hatása legyen, mintha kiengedve lenne. Lassan ideje indulnom bemelegíteni a többiekkel, hogy egész nap megállás nélkül ünnepelhessünk. Ezek a kedvenc napjaim, tánc közben teljesen ura vagyok a testemnek, sokaknak nem megy így elválasztani a mozdulatokat, mint nekünk, a kiválasztottaknak, akik komoly időt fektettek ebbe. A fejem, a nyakam, a vállaim, a mellkasom, a derekam, a csípőm, a felső karom, az alkarom és a csuklóm, lábfejem, mint külön tudom mozgatni, minden nehézség nélkül. Emellett hajlékony is vagyok, ami hasznos a harc közben. Persze nem leszek mutatványos, mert a kézen állás nem menne sokáig, ahhoz gyenge a karom, de egy kézen átlendülés erejéig, vagy pedig hídból kézenállásba lendülni, majd abból túllendülve talpra érkezni, na az ilyenek mennek.
Mikor megérkezek Naqaa megölelve üdvözöl, ami kölcsönös. Kicsit magamhoz szorítom, majd elengedem és köszönök a többieknek is. Neki is látunk erősíteni, eleinte sima fejkörzéssel kezdünk, majd jön a karkörzés, a derék és csípő, ami már félig olyan, mintha táncolnánk, ám ez még nem azt szolgálja. Utána összezárt lábakkal előre hajolunk és az ujjunk hegyével vagy tenyerünkkel a földet is elérjük. Ez attól függ, ki mennyire hajlékony, nekem minden további nélkül sikerül a tenyerem is letenni. Utána kinyújtjuk oldalra az egyik lábunkat, a másikkal meg leguggolunk és ezt fordítva is megcsináljuk. Utána leülünk párokba rendeződve terpeszben egymással szemben, csak a talpunk ér össze és szembe nyújtjuk egymásnak a kezünket, amit megfogva mindig az egyikünk előre dől, a másikunk meg hátrafelé. Ezzel egy ideig elvagyunk , majd ismét egyedül folytatjuk. A hasamra fordulok és a kezemmel kitolom a felsőtestem felfelé, a csípőmet és derekam pedig a föld felé nyomom, így a hátam feszítem meg. Ezután a hátamra feküdve párszor kiemelem magam hídba és meg is voltánk. Nem nagy gyakorlatsor, de szükséges. Mikor felállunk még a lábfejünkkel körözünk egy kicsit meg a csuklónkkal és átbeszéljük a jeleket, hogy mire miként reagáljunk. Mindig van egy vezető, aki az egészet felügyeli, ő dönti el mikor gyorsítsunk vagy lassítsunk a tempón.
Mikor végzünk elindulunk, hogy elfoglaljuk a helyünket és az egyikünk neki is lát a csörgődobon adni a ritmust. Mi csatlakozunk hozzá és közben a csípőnket ringatjuk. amint mindenki felvette a ritmust, egyikünk dobbant a lábával, mi meg követjük és gyorsítunk a tempón, hogy jó pörgős legyen az eleje. Mi nyitjuk meg az eseményt és hozzánk csatlakoznak közben a többiek, akik nem csak szemlélni szeretné a távolból az eseményeket. Az idősebbek már nem mind táncolnak, inkább csak pár kisebb emelvényről esznek és beszélgetnek egymással, eszmét cserélnek. Mi természetesen folytatjuk a táncot. Külső szemlélőként folytatom, mit is láthatnak, akik engem figyelnek.
Naela a csípője ringásával kezdi, jobbra és balra ringatja, miközben kezeit felfelé kinyújtva egy kecses csukló mozdulattal felfelé tekereg. Baljában van a dob, amit rázva a kis cintányérok hangját lehet hallani, majd baljával néha ritmikusan dobol is rajta. Arca mosolyog, élvezettel táncol, hisz ilyenkor a legszabadabb és a leginkább önmaga. Itt a lényeg, hogy mindenki egy ütemben táncoljon, de nem kitétel, hogy ugyanazokat is csinálják. Mindenki egyéniség, mint a mi kis nefilimünk is, aki csípőjével körözve indul el felfelé a derekához, ahol előre és hátrafelé hullámozva jut el a mellkasáig, ahol kitér egy kicsit az oldalas riszáláshoz is. Felsőtestével jobbra is balra fordul eközben, hogy többen is láthassák mindezt. Ezután ismét előre hátra mozgatja mellkasát és elérkezik a vállakig, amikkel felváltva köröz előre majd hátra. A karjait vízszintesen oldalra leengedi és kígyózó mozdulatokat tesz vele. A csörgődobot csak csörgetésre használja a csuklóját mozgatva. Jobbja szabadon marad, azzal, kecsesen köröz és ujjaival is játszadozik, ahogy lassan egyesével kinyitja, majd visszazárja ökölbe azt. A csípője és mellkasa tánca következik ezután egyszerre. Felül oldalasan rázza magát, alul viszont erős balra körzéssel megfordul lassan a tengelye körül. A szárnyait az ég felé emeli, hogy ne takarják el a mozdulatait. mikor teljesen háttal ér, akkor viszont leengedi és megáll a csípője. Hátrafelé hajol lefelé hídba, miközben vállait és mellkasát rázza a közönségnek. Karjai oldalról a feje felé, a földre érkeznek meg. Egy kicsit megtámaszkodik, majd vissza felfelé ad magának kis löketet, hogy miként lefelé jött, azt felfelé is teljesítse, majd újabb balos csípőrángással ismét szembe kerüljön a népével, kik kíváncsian figyelik az újonc táncát és ritmusra tapsolnak is. Ettől Naela nagyon boldog, de ez még csak a kezdet, a nap további részében is hasonlóan táncol, a mozdulatok ismétlődnek, de mindig más következik, így nem lesz unalmas sem neki, sem a nézőknek. A haját is dobálja, majd a csörgődobját is leteszi idővel, hogy szabadabban mozoghassanak. Körülöttük már mindenki táncol, a megnyitónak vége, immár az egész törzs ünnepel és vigad. Mindenhol finom fűszerillatot érezni és némelyek erősen kifestették magukat színes porokkal is.
A nap végén fáradtan megy haza Naela és ledől a párnákkal kirakott sátorrészében. Olyan puha és kellemes érzés. Lehunyja a szemét és úgy érzi magát, mintha egy felhőn aludhatna, könnyűnek érzi magát a boldogságtól és fáradtságtól. Naqaa adott neki inni is, de szerencsére azt kitáncolta magából, így nem érzi kábító hatását. Kicsit felül, hogy az oldalára feküdhessen kényelmesen, a szárnyát nem maga alá törve. A naplementét látja, ahogy az ég vörös, majd lilás színben átadja magát az éjjelnek, ahol a hold ezüst fénye ad csak világosságot. Nagyon jól érezte magát és lehet volt is, aki flörtölni próbált vele, de valahogy fel sem vette és otthagyta a fiúkat mindig valami indokkal. Nem tudja, hogy vele van a hiba vagy csak mást keres társnak. Egyáltalán miként is képzeli el azt a bizonyost, aki mellett biztonságba érzi magát, akibe bízhat és aki nem nézi bolondnak, hogy olyanban szeretne hinni, amiben nem lenne szabad vagy csak nem szeretné a törzsük. Valahol ezek után fogalmazódott meg a nefilimben, hogy világot szeretne látni és megismerni minden fajt. Lehet utána tudni fogja, mire is vágyik, hiszen itt mindene megvan, a kinti világban meg semmije sem lesz, csak a hite.
Hangulatzene 2
