[Aréna]A kislány, a vadász és a kígyó

A határőrségnek nem csak az a feladata, hogy az erdőbe érkező barbár népeket kísérgessék, vagy adott esetben eltántorítsák egy-egy jól irányzott figyelmeztető lövéssel, hogy jobb, ha be sem teszi a lábát a területükre. Nem. A határőröknek bizony azt a kényelmetlen kötelességet is a nyakukba varrták, hogy ha valamilyen szörnyeteg fenyegeti a békés falvakat, vagy az erdőjárókat, akkor gondoskodjanak a többi tünde biztonságáról, és valamilyen módon oldják meg a problémát. Hogy hogyan, az a fantáziájukra van bízva, de még inkább a világnézetükre.
Amikor megjött a parancs, az őrök sorsot húztak, hogy ki legyen a következő szörnyvadász, és Loreena húzta a legrövidebb faágat, így rá hárult a nemes feladat, hogy a veszélyt elhárítsa. A Tündérkönny nevű kisebb folyó szigetei lápos szegletét jelentették a Tünde erdőben, ugyanakkor ritka és értékes gyógynövények lelőhelye is volt, amit gyakran látogattak a druidák, és egyéb alkimisták, hogy beszerezzék a különleges füveket és gombákat. Ebbe a szigetvilágba vetette be magát a szörnyeteg, akit a szemtanúk hatalmas, szörnyűséges óriáskígyóként írtak le, és már legalább három druidát húzott be magával a láp növényei közé, emellett pedig egy kisfiút is.
A nő nem bánta, hogy neki kell elintéznie a szörnyeteget. Bár nem szeret ölni, az őrködés naphosszat elég unalmas tud lenni, egy kis szörnyvadászat pedig nagyon fel tudja dobni a szürke hétköznapokat. Amellett persze hogyha némi hírnévre is szert tesz, vagy hősként ünneplik, akkor remélhetőleg közelebb kerül néhány lépéssel a hőn áhított célhoz és talán előléptetik.
Szokásos íja és nyilak vannak nála, tünde köpenye, amit nemrég kapott az elöljáróitól, és egy vadonatúj tőr, amit nemrég vett az egyik kovácstól. Különlegesen szép míves tünde munka, kecses és vékony, ugyanakkor halálos. A saját földjükön most is a határőrség zöld egyenruháját viseli, hogy tudják, hogy megbízható személlyel beszélnek, és lehet benne bízni, ahogyan az elöljárókban is, hogy foglalkoznak a problémákkal. Első útja a közelben élő druidákhoz vezet, hogy megtudja pontosan hol látták a szörnyet, és persze hogy valóban óriáskígyóról van-e szó, vagy mire eljutottak a hírek hozzájuk már háromszor megváltozott.

Türelmesen várakozik, ameddig fogadják, hátratett kézzel egyenes háttal tisztsége teljes tudatában. Egy idősebb druidára számít, és jó néven is venné, ha nem kéne egyedül harcolnia, ehelyett viszont egy kislánynak kinéző tünde jön elé. Nem tudja pontosan megtippelni mennyi idős is lehet, mert fajuknál ez elég csalóka tud lenni, de az biztos hogy nagyon fiatal, ahhoz meg végképp, hogy tanulmányait befejezett druida legyen. Ez valami vicc?
- Üdvözöllek Miu. Én Loreena Wildwind vagyok a határőrségtől. - fölösleges lenne ecsetelni, hogy miért jött, hiszen mindketten tudják. Készségesen követi a lányt a kikötőhöz majd a csónakhoz,és amikor leülnek azonnal meg is ragadja az evezőket, természetes, hogy ő fog evezni, arra amerre Miu mondja. Lassan haladnak, nem szeretni jobban zavarni a folyót mint kéne, nem akarja magukra felhívni az élővilág figyelmét, és a kígyó sem lenne jó, ha idő előtt támadna. A meglepetés erejére persze nem épít, egy ekkora állatnak kiváló a szaglása, így messziről meg fogja őket érezni...
- Az eddigi beszámolók alapján közönséges kígyónak tűnik, ami valamiért legalább tíz méter hosszúra nőtt, ha nem még nagyobbra. Viszont ha a druidák nem tudták legyőzni és többet is el tudott ragadni közülük, akkor félek, hogy valamiért ellenálló a mágiával szemben, legalábbis a bőre. Először szeretném látni a nyomait, hátha megtudok többet, hogy mérgező-e, vagy nem lenne-e egyszerűbb a nyílt harc helyett mondjuk megmérgezni. De minden információ morzsa jól jöhet. Tudsz esetleg mondani valamit ezeken kívül? - kíméletlennek hangozhat amit mond, hogy el akarja pusztítani a kígyót, de nem lát más biztonságos megoldást. A tündék harmóniában élnek a természettel, de meg kell hogy védjék magukat a szörnyekkel szemben, márpedig ez a kígyó szörny-számba megy. Ha békében élne a szigeten nem lenne vele probléma, de az hogy tündéket falt föl már nem megengedhető. A terve egyenlőre annyi, hogy megkeresi a kígyó gyenge pontját, és megpróbálja kiiktatni. Ilyen pont lehet a szeme, vagy ha a szájába bele tudna lőni, ha a pikkelyeit mágia védi vagy túl vastagok ahhoz, hogy egy tünde íjból kilőtt nyíl átüsse. Ami biztos viszont, hogy Miut minél előbb vissza fogja küldeni a többi druidához, első sorban azért, hogy nehogy a kígyó őt szemelje ki következő áldozatának. Ha nem tudná megvédeni azzal nem lenne képes együtt élni, mindegy hogy most találkoztak először.
A sziget növényzetén azonnal látszik, hogy valami nagy és súlyos dolog letörte a nádast, és "letaposta" a füvek egy részét is. Amikor a csónak a kis mólóhoz ér kiköti és lendületesen lép ki belőle, hogy felmérje a terepet. A legszélesebb része is fél méter lehet a kígyónak a nyomokból ítélve, de hogy milyen hosszú, azt nem tudja megítélni. A közeli fák némelyikére biztos hogy fel tud mászni, onnan talán nagyobb biztonságban tudná kilőni a szörnyeteget.
- Tudod, hogy nagyjából honnan rabolták el a druidákat? A legjobb az lenne ha elpusztítanánk a fészkét. Elég ha ráböksz az irányra, nem kell velem jönnöd.

A lány valamiért nagyon szomorú, de Loreena betudja annak, hogy nagy tragédiák érték mostanában a druidákat, sokan meghaltak az óriáskígyónak 'hála'. Követi Miut a csónakhoz, és amikor az szól, hogy nem kell eveznie, akkor leteszi maga mellé az evezőket.
- Szólíts nyugodtan Loreenának, vagy Lory-nak. Nem vagyok még olyan öreg. - monja mosolyogva a második "asszonyom" után. Ő is így hívja a feljebbvalóit, ha azok nők, de valahogy nem nagyon tud azonosulni azzal, hogy valaki őt nevezze így. Meghallgatja a lányt inkább a kígyóról, és hogy mekkora lehet, és ráadásul valószínűleg még okos is. Nem jó hír, dehát ezért van ő, hogy megvédje a népét. Valahogyan sikerülni fog.
- Ne félj kedvesem. Megtaláljuk a kígyót, és vége lesz a rémálomnak. Nem engedem, hogy még valaki áldozatul essen közületek. - hiszen mi másért lenne szomorú, ha nem a társai miatt? Teljesen meg tudja érteni, hogy a lány gondterhelt, nem kellett volna ilyen szörnyűségeket átélnie a közösségnek. Ugyan a halottakat visszahozni nem tudja - és nem is szeretne ilyen képességet mert az szembe menne a világ egyensúlyával - de legalább meg tudja akadályozni, hogy folytatódjon a mészárlás.
Amikor Miu inkább vele tart akkor bólint, bár nem örül a dolognak.
- Nem az a baj, hogy útban lennél, csak félek, hogy mi van ha nem tudlak megvédeni. Szóval kérlek légy nagyon óvatos, és ha elkezdődik inkább bújj el valahova, ahol biztonságban leszel. - ennyiben talán kiegyezhetnek. Nem szeretné, hogyha a lány azt hinné, hogy vele van gondja, mert nem, de látja már, hogy egy nagyon érzékeny teremtés. Majd próbál kedvesebb lenni, és kicsit kevésbé célratörő. Követi a lányt a tisztás felé, egyenlőre nincs több kérdése, de árgus szemekkel figyel a fák és bokrok minden rezdülésére. A fenevad mostmár bármikor rájuk támadhat. Fészekre utaló nyomokat is keres, bár reméli tojások még nincsenek... Egy kígyó is bőven elég ide.

A tisztás meglehetősen csendes, és ez akár még nyomasztó is lehet. A madarak sem csicseregnek, ami bőven ad okot az aggodalomra - közelben járhat a levadászandó szörny. Egyéb nyomok nincsenek, a környéken sem találtok tojásokat.
Sziszegés tölti meg a helyet, és ha kínosan figyeltek, a halk surrogást is meghallhatjátok. Egyelőre hiába forgolódtok, még nem pillanthatjátok meg a pikkelyes testet. A környező fák és bokrok takarják, a továbbra is alig érzékelhető neszezése pedig csak növeli a feszültséget. Itt-ott aztán megrezdül egy bokor, de rendszertelenül, egymástól távol eső részeken - borzasztó közel van hozzátok, ez egyértelmű. Egy újabb szisszenésnél jöttök rá, hogy a bestia mögétek került.

Druida, így biztos benne, hogy a kislány meg tudja magát védeni, de attól még az ő dolga, hogy megvédje és megölje a kígyót. Megérti, hogy a másik pacifista és nem akar fájdalmat okozni senkinek, de sajnos a világ ennél sokkal kegyetlenebb. De nem ágáll tovább, úgyis meg fogja védeni ha kell.
A tisztás amire érnek kihalt, legalábbis ami a faunát illeti, de a növények még megvannak, a sziget pedig újra be fog népesülni, hogyha elmúlt a fenyegetés. Könnyed léptekkel, íját a kezében fogva járja végig a helyszínt. Egy ideig nem lát és nem hall semmit, de szinte érzi a levegőben a feszültséget. A vihar előtti csend tipikus esete ez... Majd meghallja mögülük a sziszegést. Már illeszteni is a nyilat az íjra, amikor is Miu önálló akcióba kezd és rögtön a kígyó felé fordul. Nem hiszi, hogy tudna beszélni a kígyóval, mégis, mintha minden apró szőrszála az égnek állna a levegőben lévő mágiától. Felhúzza az íját és céloz, de még nem lő. Vár a megfelelő pillanatra, amikor halálos sebet tud ejteni.

Miu kétségbeesését érzékelve fenyegetőn a magasba emeli fejét, némileg megmutatva méreteit, saját magát félelmetesebbé téve. Széltében van nagyjából egy méteres, hosszában talán ennek a hat-hétszerese lehet, és már csak ezt megállapítva sem lehet meglepő, hogy annyi tünde esett áldozatául ennek a bestiának.
Lassan közelebb kúszik az ifjú druidához, Loreenával egyelőre mit sem törődve; sokkal jobban foglalkoztatja egy rettegőnek a vére. Miu akármit is csináljon, akár a helyén marad, akár megpróbál távolodni, a kígyó célba veszi: fejét ismét a föld fölött tartja némileg, és úgy kúszik a druida felé, elévágva, majd pikkelyes testével körülölelve őt.

Az arénát lezárom.