A sűrű erdő lombjai ideális búvóhelyet adnak bármi rég elfeledett titoknak, ami csak arra vár, hogy megtalálják. Kellemesen hűvös volt az idő, ráadásul éppen egy elhalványulni készülő szivárvány tarkította az eget. Így Leo, próba szerencse alapon elindult felé, hátha ezúttal sikerül ráakadnia a végére.
- Sziasztok - köszön amikor meglátja az érkezőket.
Gerard még csak ekkor lép ki ideges arccal a bokrok közül.
- Nem lett volna egyszerűbb az országúton jönni?
- Megvesztél, a végén még elveszítjük a nyomot!
Ekkor pillantják meg a másik tündét.
- Nézzenek oda, ki van itt! - köszön oda barátságosan
- Hát ti mit kerestek itt? - kérdezi őket meglepetten. Szavaiból tisztán kirajzolódik, már azt sem tudja mikor találkoztak utoljára.
- Áh csak jöttünk nézelődni egy kicsit. Tudod, amikor az embernek éppen nincs jobb dolga...
Ekkor váratlanul hangos léptek zaja szakítja félbe hármójuk beszélgetését. A közelben a környék is beleremeg, és hamar rájuk is bukkan, két fa között kukucskál, majd elüvölti magát, pár másodperc múlva pedig már indul is felétek haragosan és ellenségesen a hang forrása. Egy kifejlett erdei troll közelít feléjük.
- Hu az anyját. Ez mi a fene? - kiált fel Victor, majd egy laza mozdulattal már meg is indul a szörnytől minél távolabb
Gerardnak sem volt ideje örülni a váratlan találkozásnak. A zajos léptes, s a félelmetes kiálltás egyértelmű emlékeket ébresztett fel benne, melyik társától származtak.
- Erdei troll...
~ Ezeket a nagy mamlaszokat könnyen le tudod teríteni.
~ Ne aggódj, semmi probléma nem lesz.
Leo csak egyhelyben állt, tisztában volt vele, hogy társa már ki is tervelt valamit. Gerard az egyik tenyerét felemelte, majd a trollnak szegezte
- Langbéklyó!
A nyakában lógó kristály finoman felizzott, majd a tenyere közepéből egy tűzből font kötél tört elő, egyenesen a bestia feje felé tartva, hogy felgyújtva a szeme körüli részt akadályozza a tájékozódásban. A célzásán volt még mit javítani, mert csak a halántékát érte a tűz, de még így is megtette a varázslat a kívánt hatást, a bestia ösztönös mozdulattal megpróbálja elcsapni a kötelet, folytatva a barbárokhoz illő üvöltözést, miközben megtorpanva egyhelyben marad.
- Rock Shard – kiálltja el magát tündéül Victor. Pár pillanatig még forog a botja előtt a lövedék, majd egyenesen megindul a lény lábai felé.
Kettejük sikeres támadását követően hátrál egy lépést, majd elmosolyodik
- Úgy látom a nyugodt erdei séta látképe kezd szertefoszlani.
Megidéz a kezébe egy sötét dárdát, majd rövid lendületvétel után a célpontjuk térdének dobja.
A vergődő ellenfelet nehezebb eltalálni, mint gondolták, a dárda is csak könnyed, felszíni sérülést okoz. Nem is erre lett kitalálva, sokkal inkább páncélozott ellenfelek ellen hatékony. A troll ismét megindul feléjük, bár most kicsit lassabban, a sérülések pedig elkezdenek regenerálódni, ahogy az várható volt. Ahogy újra vad rohamába kezd, Leo, aki eddig semmit sem csinált, csak állt egyhelyben mozgásba lendül. Oldalról közelíti meg a mostrumot, majd ugyanarra a helyre próbál egyik kardjával vágást bevinni, ahová a dárda csapódott. Ügyesen felszántja fegyverével az adott részt, és közvetlen ez után érkezik Vic újabb sziklája, melyet a támadás alatt készített elő, ami ezúttal belefúródik a sérülésbe hatalmas fájdalmat okozva, ráadásként meggátolva, hogy ott regenerálódjon is, így egy pillanatra megint fájdalmasan üvölt. A tünde kardforgató vidáman elmosolyodik, azonban korai még az öröme. A behemót kiszemelte őt magának és már nyúl is egyik kezével, hogy felkapja és összeszorítsa.
~ Milyen meggondolatlan...
~ Tudja, hogy fedezzük.
Fel sem dolgozva, mi történik körülötte, el se fordítja a fejét, máris ott terem előtte egy árnypajzs, amit Gerard idézett meg, hogy megvédje a súlyos ütéstől. Leo ezalatt újra lendít egyet a kardját, hogy tovább mélyítse a sebet.
- Ennyi lenne?! Ennyire futja az erődből, förtelem?
- Van valami ötleted, mihez kezdjünk ezzel a döggel? - kérdezi, miközben egy újabb szikla lövedékkel támadja a szörnyet, fejének sérült részén.
Válaszul a fiú vidáman felkacag.
- Nekem nincs. De Liának van!
- Úgy bizony! - szólal meg végül ő is - Egyszerűen fel kell gyújtani, vagy a fejét levágni. Máskülönben nem hal meg.
A troll kezecskéjét námiképp vissza is üti az árnypajzs, mire ingerülten üvölt. A másik oldalról próbálja felkapni a közelében lévő Leot, ha már az előbb próbáltnál nem sikerült. A tündének nem sok lehetősége maradt, mert a másik oldalról felhúzott árnypajzs miatt még oldalra kitérni sem tud. Így a karemelés pillanatában hátraugrik, hogy kikerüljön a troll hatósugarából.
- Ezzel így sose végzünk...
- Akkor azt hiszem, ideje bekeményíteni.
- Helyes - a tünde egy mozdulattal előrántja a másik kardját, majd megpróbálja elterelni az ellenfelük figyelmét azzal, hogy körbefutva őt megpróbál a háta mögé kerülni.
- Szinkron!
Gerard tekintete lángra lobban, mosolya még szélesebbre húzódik. Ahogy Leo megkezdi a manőverezést, ő is lassú léptekkel közelefik a trollhoz.
Áldozatuk úgy mozog, ahogy ők a szálakat rángatják, szépen, egyhelyben tötyörögve fordul meg
- Elmondod, hogy mire készültök, hogy tudjak segíteni?
- Háttal van nekünk. Hát nem egyértelmű - veti oda gúnyos, lekezelő hangon.
Mondandója végeztével gyorsabbra veszi az iramot, majd amikor már csak pár méterre áll a rémségtől, megidéz a kezébe egy lángoló dárdát és nekidobja a nyakszirtjének
- Gyorsan! Verd bele a fegyvert egy kővel a fejébe!
A találat sikeres a közelség miatt, így a szerencsétlen dög egy pillanatra megdermed, lehetőséget adva az ifjú druidának, hogy egy szikladarabbal belenyomja a dárdát. Ezzel a lehetőséggel élve
Irtózatos szerencséjük van a kombinált támadással, mert a szikla talál, a dárda beljebb fúródik, és így elterül a szerencsétlen szörny, mert ideiglenesen lebénul. Leo megpróbál egy újabb ugrással kitérni az éppen felé eső monstrum elől, majd ha sikerült, a két kardját egyszerre meglendítve megpróbálja a fejét levágni. Gerard közben diadalittasan közelíti meg a trollt.