[Magánjáték: Iudex és Alicia] Kneipenkampf

Egyik nap úgy esett, hogy estefelé az északi kősivatag mellett található Westenbruckban talált Matheus megszállni. A falu a világmindenség határára épült: egyik oldalról nagyon jól lehetett látni a kősivatagot (annak ellenére, hogy abszolút nem volt rajta látnivaló), másik oldalt pedig a falu nem túl termékeny földterületei húzódtak a messzeségbe egy kis erdősségig. Az, hogy a földek nem túl termékenyek egy meglehetősen híres helyi látványosság volt, legalábbis a fogadóig vezető úton az inkvizítor több különböző, egymástól teljesen független embertől is meghallgatta, hogy „szar volt a tavalyi termés” meg, hogy „szar az idei termés,” valamint „szar lesz a jövői is.” Matheust ez végtelenül nem érdekelte, meg nem is különösebben meglepő, hogy egy ilyen – nem, hogy Isten háta, de legalább tompora mögött – levő helyen nem terem semmi értelmes. Nem is értette, hogy hogyan nem haltak eddig éhen. Bár látszólag ezt a falusiak sem értették.
A fogadóba belépve Matheus imádkozott, hogy legalább a fogadós ne dumáljon a termésről. Pedig de. Arról dumált.
Egy korsó sörrel az inkvizítor a sarokba bújt, imádkozva, hogy senki sem szól hozzá, senki sem köt bele, és legfőképpen senki sem jön oda hozzá a termésminőség verbális analizálásának hajtásában.
A nap lenyugvó félben volt különben, és a kocsma egyre kezdett megtelni emberekkel.