Cedrick von Nebelturm

Nem sokat árul el róla az arca, amely mögé képes a teljes érzelmi-skáláját elrejteni. Nehéz kibillenteni annyira, hogy az kiüljön az ábrázatára, hacsak ő maga nem akarja ezt. De éppen ezért a kifejezéstelenségért, közömbösnek tűnhet, hidegnek, az előítéletek pedig sokakban elültethetik azt az érzést, hogy a kökénykék szemek ellenszenvesen fürkészik őket. Az orra egy korábbi törés nyomait hordja magán, de ezt leszámítva, jóformán nincs aszimmetrikus vonása. A bőre a fajtársaihoz hasonlóan sápadt; rövidre vágott, fekete tincsei pedig soha nem részesülnek túl nagy gondoskodásban.
Magasságával nem lóg ki a sorból, ahogy a súlya sem különösebben tér el a megszokottól. Kicsit szikárabb, mint a többi fajtársa, de még korántsem nevezhető véznának. Nagyjából 185 centiméter magas, és mellé 75 kiló.
Nincs oda a fényűzésért, így a mindennapos viseletében is igyekszik a legegyszerűbb maradni. Ha nem viseli a sötét színű páncélját, akkor sem szeret túl színesen öltözködni. Általában sötét ruhákat hord, sima vászoninget, kopott bőrnadrágot, és egy hasonlóan elnyűtt csizmát. (A többiekkel ellentétben, ő nincs oda a lebegve közlekedésért.)

A rokonai azt tartották róla, hogy bolond, a szótlansága, az elzárkózása, de főleg a kíváncsiság szülte ötletei miatt, amiket mindig lázadónak bélyegeztek. Ezt a fajta hangos különcségét, és azonnali szókimondást kiölte belőle az apja, az érzéseit pedig megtanulta elrejteni a tökéletesen koordinált arcizmai, és a belenevelt, hibátlan udvariassága mögé. Már nem hajtja a kíváncsiság, nem osztja meg az ötleteit másokkal, mert még a végén újból a fejéhez vágnák, hogy őrült.  
Nem szívesen elegyedik szóba senkivel, ha mégis rákényszerül, akkor azt kimérten teszi, határozottan, csakis a számára lényeges információk megszerzésére törekedve. Nem szaporítja a szót, ha nem kell, nem hívja fel magára a figyelmet, és ezzel a minimálisra csökkenti a szociális interakciók számát.
Gyengeségnek, felelőtlenségnek tartja, bármilyen jött-ment előtt megnyílni, éppen ezért, a beszélgetéseket mindig igyekszik a másik fél felé terelni, néha még a konkrétan felé irányuló kérdésekre sem hajlandó válaszolni, ha úgy érzi, az túl személyes témát érint. Kevesen képesek valódi érdeklődést kiváltani belőle -és soha nem lehetnek biztosak benne, hogy valóban sikerült-e, vagy Cedrick csak az illedelmesség látszata miatt beszélget velük-, a bizalmát pedig az anyjával együtt temette el hosszú évekkel ezelőtt. Igyekszik semleges maradni, ösztönszerűen tartja a két lépés távolságot mindenkivel szemben. Ha teheti kerüli az élőlényeket, főleg azért, mert nem tud velük mit kezdeni, kényelmetlenül érzi magát mások társaságában, de ezt szorongást általában képes magabiztossággal, vagy könnyedséggel palástolni.
A türelme és az önfegyelme tengernyi méretű, megtanulta, hogy jobb nem elsietni semmit, hirtelen felindulásból beszélni, meggondolatlanul őszintének lenni, vagy rögtön az első pofon után, azonnal visszaütni.
Az elhatározásaihoz következetesen tartja magát, a makacsság az egyetlen tulajdonság, amit nem engedett kinevelni magából, hiába próbált meg mindent az apja. Fiatal kora óta önálló, csendes, céltudatos, és beletörődő, de ha valakinek sikerül kihoznia a sodrából, akkor a következményekre való tekintet nélkül képes cselekedni.

Türelem.
Hidegvér.
- Nem engedélyt kérni jöttem, apám.
- Nem mehetsz.
Az íróasztal mögött ülő férfi szájából csak a nemek záporoznak hosszú percek óta. Olyan, mintha nem is venné komolyan az elhangzottakat. Arra sem veszi a fáradtságot, hogy felnézzen az olvasmányából..
A fiú még jobban kihúzza magát. Türelem.
~ Higgadtság..~
- Elhagyom a tornyot.
- Nem. Ostoba ötlet.
- Miért? Mi dolgom van itt, a sok tehetséges fémműves között?
A férfi szeme villanásából látja, hogy nem kellett volna visszakérdeznie.
- Miből élnél?
- Dolgozni fogok.
A felhangzó jóízű nevetés mögött tisztán érezni a gúnyt, és a jól leplezett dühöt.
- Ugyan hol? És kinek? Csapnivaló kovács vagy, az emberek nem fognak elfogadni. Senki sem fog elfogadni.
- Nem barátkozni megyek.
Újabb  gúnyos felhorkanás érkezik feleletként a sokat élt férfi szájából. A mozdulataiból, ahogy a következő oldalra hajt, és felszegve a fejét olvasni kezdi azt, egyértelműen sugárzik a rosszindulat, és a megvetés. Csupán egy újabb gyerekes fellángolásnak tartja a fia elképzelését. Azt, hogy elhagyja az otthonát, hogy elinduljon megkeresni valamit, amiről egy könyvben olvasott, egymaga a nagy világban, egy olyan család tagjaként, mint az övék..
Mindenki tudja róla, hogy furcsa gyerek. Mindig is az volt. Nem játszott a korabeliekkel, nem beszélgetett velük, nem voltak barátai. Ha tehette, szívesebben vonult el, és találta fel magát egyedül. Az első eszébe-ötlő dolgot mindig, gondolkodás-nélkül kimondta, főleg ha az a túlfejlett igazság-érzetét sértette..
- Azrael kardja csak egy legenda. Képes lennél kilovagolni egy mesében szereplő kard miatt?
Cedrick nem hagyja magát kizökkenteni a nyugalmából a provokatív kérdéssel. A hangja ugyanolyan hűvös, és távolságtartó marad, mint eddig:
- Ha megtalálom azt a kardot...
- És mi biztosítja, hogy az a kard tényleg létezik?
A fiú alig észrevehetően összébb vonja a szemöldökét az apja közbevágására. Számított rá, hogy a férfi meg fogja találni a rést a pajzsán, de nem ilyen gyorsan. Lejjebb engedi az állát, és egy hosszú másodpercig csak hallgat, mielőtt felelne:
- Semmi.
- Ez az. Éppen ez az, amiért itt maradsz. A bugyuta meséket hagyd meg a húgodnak.
A háta mögött összefogott keze megremeg a haragtól, ahogy az izmai is megfeszülnek a karján.
- Nem arra kérlek, hogy gyere velem.
- Tessék..?
Az asztal mögül érkező fenyegető hangnemre Cedrick ismét feljebb emeli a fejét:
- Nem azt várom, hogy te mindent kockára tegyél. A fényűzést, a kényelmet, vagy, hogy dobd félre a nagy becsben tartott...
- Hogy mered!
- Nem kérlek, hogy értsd meg. Azt sem, hogy egyez bele. Nem az engedélyedért jöttem.
- Az apáddal beszélsz! Hogy mersz ellentmondani nekem? A Nebelturm-család tagja nem lesz egy kalandvágyó, éretlen, felfuvalkodott ifjonc! Szégyent hozol mindenre, amit a neved jelképez! Te kétbalkezes, hálátlan...
Türelem.
A szidalmak nem akarnak fogyni. Az apja már nem fogja vissza magát, ahogy addig tette. A könyve az asztalon landol, az öklével együtt, mikor feldöntve a székét maga mögött, felpattan haragjában. Az önfegyelem soha nem tartozott az erősségei közé.
Ugyanez volt évekkel ezelőtt, amikor először vetette fel ezt az ötletet. Akkor sikerült kimenekítenie magát a helyzetből, részben az anyja, részben a saját józansága miatt. Akkor, tizenévesen elég volt azt mondania, hogy őrültség lenne a kardot keresni, és el fogja felejteni..
Elég volt beismernie, hogy tévedett.
De ezúttal nincs itt az anyja, aki megmenthetné az apja haragjától, és nem szándékozik se újra hazudni, se belátni, hogy tévedett volna.
Tudta, hogy egyszer eljön ez az éjszaka, amikor szembeszáll majd a családdal, a hagyományokkal, a „kötelességekkel”, az apjával, a nevével.. De nem illik ide, a sok kovács közé. Tehetségtelen. Már amikor kiderült, hogy semmi köze az üllőhöz kinézték maguk közül, és azóta néma kirekesztettségben éli az életét. Megvető, és lenéző pillantások között. Szégyent hozott az ügyetlenségével az apjára, az anyjára, mindenkire.
Azrael kardja talán bebizonyítja majd a rokonoknak, hogy ő is jó valamire.. Talán nem kell többé lehajtott fejjel, kitaszítottként járnia a toronyban.
- Takarodj vissza a szobádba, és ne is lássalak!
A kifakadásnak meglepően hirtelen szakad vége. Minden átmenet nélkül. Az egyik pillanatban még becsmérlő ordítás, aztán már csak dühös morranások, és türelmetlen kézmozdulatok..
Kimérten biccent a harapós férfi felé, akit az apjának köteles nevezni, és megfordulva kifele indul az apró dolgozó szobából.
~ Nem fogsz látni, ezt megígérhetem.~
Megkeresi azt a kardot, megtalálja, és visszatér a toronyba, megnézni az apja arcát. Vagy ha kell, hát meghal egy út szélén, egyedül, mint egy kóbor kutya, de nem fog tovább hajbókoljon egy olyan családnak, ahova soha nem illett igazán.

Nem búcsúzkodik. Felérve a szobájába előveszi a sötétre színezett páncélját, az egyetlen dolgot, amit magával visz a családjából, és elkezdi magára ölteni. Nem akar menekülni. A ruháit már korábban bepakolta egy zsákba,  ahogy az apja szobájából ellopott, váltókkal teli erszényt is. Nem fog elfutni, mint egy űzött vad. Komótosan mozog, szótlanul, higgadtan, mintha nem is szökni készülne. A nyakában ott lóg az anyja medálja, mint mindig, a kicsi, fémből készült orchidea, az egyetlen dolog, amitől soha nem válna meg.
Mikor végzett az öltözködéssel, felcsatolja a kardját, a vállára dobja a dísztelen vászon zsákot, amibe az életét csomagolta, és körbe sem nézve, kifele indul. Nem búcsúzkodik.
A mindenki számára „otthonnak” nevezett torony neki nem egyéb, mint egy állomás. Az anyja régen meghalt, a húga alig több, mint hét éves, nem értené meg, bátyja egy fontoskodó arisztokrata, csakúgy, mint az apja.. Nincs mitől búcsúzkodnia.
Nincs kitől búcsúzkodnia.
Némán ér le az istállóhoz. Ledobja a holmijait, és gyakorlott mozdulatokkal kezdi felnyergelni a lovát. Naponta ment lovagolni, ezerszer bejárta már a környéket, ismeri minden szegletét, tudja, hogy könnyen el tudna tűnni az esetleges üldözői elől. De egyáltalán nem tart attól, hogy utána erednének. Senkinek sem fog feltűnni, hogy eltűnt.
Meghúzza az utolsó szíjakat is, leellenőrzi őket, felpakolja a zsákját, rögzíti, és felmászik a nyeregbe.
Előrehajolva megpaskolja a fekete mén nyakát:
- Lépjünk le innen, Nyálas.
Vissza sem néz az otthona felé. Az út előtte fekszik, és kétli, hogy lenne bárki, aki törődne vele annyira, hogy megpróbálná megállítani.

ENGEDÉLYEZVE

Személyes passzív: Lóhoz szokott
Leírás: Karaktered lovon hagyja el a Nebelturm fészket, így nem is meglepő, hogy jó eséllyel gyakorlott lovagló. A személyes passzívnak köszönhetően, nem kell megvásárolnod a lovak idomításának képességét, s ezt meg is kapod kezdésnél: 

Név: Lovaglás
Ár: 1000 váltó
Leírás: A karakter megtanul kiválóan lovagolni, a lovakról gondoskodni és csatában használni őket.

Név: Vérszívás
Szint: 1.
Ár: A vámpírok kezdéskor megtanulják, más fajoknál nem elsajátítható.
Leírás: A vámpírok alapképessége, valamilyen fő artériából lehetséges, és hozzá kell férni, hogy kivitelezhető legyen. Ha sikeres, az ellenfél vérveszteség miatt jelentősen gyengébben fog harcolni, a vámpírnak pedig varázserőt tölt.