Tyrwel Ghlan

Á, igen, Szőke, aki nem tökéletes, nincs a ranglétra elején, igen! Számomra mindig is nagy pozitívumot jelent, ha a karakter nem áll a kezdetek kezdetén a csoport elején, és mint itt olvashattam, Tyr abszolút nem volt egy alfa - pirospont a részemről. Volt pár igencsak szórakoztató rész, amin jót vigyorogtam (Hölgyököl, igen jól hangzik, ez speciel nagyon tetszett, na meg a "nem futnak ételek maguktól" - ennél kis híján hangosan felnevettem a szituáció ellenére is). Kifejezetten érdekes volt olvasni, hogy szegény Tyrwel ennyire alul volt, hogy így piszkálták, és azzal a tömörséggel, ahogy írtál, a Lin okozta változás is hatásosra sikeredett. Szép első munka!

Két dolgot viszont megjegyeznék, és még mielőtt megijednél, nem, nem súlyos! Csak egy apró figyelemfelhívás
Az első, ez szőrszálhasogatás, elismerem: a fájdalom háromszor szerepelt egymás után elég közel, ezt leszámítva én nem tapasztaltam szóismétlés, és ez egy újabb pirospont (ez viszont nagyon kiugrott a közelség miatt - ebben az esetben lehet kín, szenvedés, sajog, vagy éppen valamilyen körülírás).
A második: a színezés. Tudom, fárasztó mindenkihez külön színt használni, de javaslom, hogy vagy mindegyik szereplőt külön színezz, vagy legyen Tyrnek egyetlen színe, a többieknek meg egy, de elfedtől eltérő, vagy pedig az összes beszélgetés egyező színű legyen. A végén volt egy elcsúszás, ami egy pillanatra összezavart

Mivel ez az első élményed, természetesen tárgyjutalomban részesülsz:
Név: Emlékek amulettje
Ár: 700 váltó
Leírás: Tyrwel bőven elegendő gyűlöletet és bosszúvágyat gyűjtött össze, hogy ez a kis, fekete, szépen megmunkált faamulett megőrizze az akkori érzéseket. Aktiválva 15 másodpercig visszatér a régi harag, és ennek következtében fizikai erőd némileg megnövekszik. A használat után 2 óráig pihentetni kell.

Mindemellett a szokásos dolgokat is megkapod: 100 tp-vel lettél gazdagabb, valamint 1000 váltóval súlyosabb a pénztárcád.

Ahogy ígértem, szerdáig rendezem ide való adósságomat, és meg is történt!

Jó kis reggeli olvasmány volt, rendesen felpörgette fáradt ébredésem, elűzte a suliban lévő unalmas egy órácskám álmosító hangulatát, mert ez igencsak izgalmas volt. Ami személyes vélemény, hogy nem kifejezetten szeretem a kiskedvenceket, ha valakit külön kiemelnek - Lin nem az a fajta, a szöveg valahogy enyhe negatív érzést keltett bennem, de ez nyilvánvalóan nem a te hibád. Bizonyára ez csak egy beégett valami, amit a suliból hozok magammal ^^"
Mindenesetre a tanítvány szót egész nyugodtan lehet használni Tyrwelre, még akkor is, ha magasabb rangba kerül, mint mondjuk Lin, elvégre akkor is a tanítványa volt. Ilyenkor már nincs is meg ez a rossz érzés
Lin lelkesítő szövege valóban lelkesítő volt, ha az újoncok helyében lettem volna, pár percig bizonyára én is buzgón mentem volna a végső megmérettetésre, de így utólag belegondolva, hogy miféle borzalmakat kell átélnem ebben az esetben... Hátőőő... Inkább kihagyom. Amire még felfigyeltem Linnel kapcsolatban: ne mondja el senki, mit látott odabenn. Van egy sejtésem, miért, de ha van rá lehetőség, szívesen olvasnék konkrét indokokat, valami szövevényes dolgot látni ebből - de ha nincs tervben, természetesen nem fogom elvárni, hogy megírd.
Sikerült éreztetned a kimerültséget, a fáradtságot, a félelmet, a sötétben való bolyongás bizonytalanságait, és igazán tiszteletre méltó, hogy Tyr ennyi mindenen keresztülment. Szabályosan megrémített, amikor az egyik társának hullájával találkozott, a pókkal való küzdelemről nem is beszélve. Nem szívesen futnék össze egy ilyen Szellem nevezetű pókocskával...
Ami viszont értetlenséget váltott ki belőlem, az a Blythe-szál volt, de biztos vagyok benne, hogy ezzel terveid vannak, vagy ez csak egy előrevetítése az elkövetkezendő, távolabbi eseményeknek, így nem is szólok ebbe bele. Elkülönítetted, jelezve, hogy ez egy külön történet, én pedig elfogadom - a végén úgyis meglátjuk, mi kerekedik ki belőle, nemde? *Közben fájó szívvel gondol Nebelwaldra, arra a csodás, félhomályos erdőre, amelyet hátrahagyott másik karakterével.*
Na, viszont kíváncsi vagyok, hogy hogy csúszik ki innen az élete, mert emlékszem elősztoriból, hogy valaki keresztbe tett neki, de hogy pontosan mikor és hogyan, hol, az még számomra kérdéses - gondolom, következőnek ez fog jönni, ha már az időrendi sorrendet vesszük figyelembe. (Ha benne volt az elősztoriban, elnézést, a memóriám tiszta rozsda.) Kíváncsian várom!

Pár segítő megjegyzést azért még tennék, mielőtt ex-őrzővé válásod útjára engednélek:
- mint ha --> mintha, tehát ez egybeírandó
- egyik helyen, mint korábban a fájdalom, itt a lényét volt nagyon közel egymáshoz, és ezt alapvetően szerintem nem venné észre az olvasó, mesélőként eleve kritikus szemmel nézem az irományokat. Viszont ez nem von le az élmény értékéből semmit!
- egy-két vesszőhibád van, leginkább lemaradnak, de ez megint olyan, hogy aki nagyon figyel, az észreveszi, aki nem, az bizonyára könnyedén átsiklik felette, tehát ez sem zavaró, nincs vele gond

Még két-három, ugyancsak személyes megjegyzés, ami inkább a stílusbeli különbségeinkre hívja fel a figyelmet érdekességként (ha nem érdekel, tekerj a színes, jutalommal teli részre)
"kisebb fokú feszültség jelentkezik" - nálam ez elég furcsa szókapcsolat, valamilyen oknál fogva akaratom ellenére is arra gondolok, hogy belenyúltak az áramba... Talán azért, mert fizikán ilyeneket veszünk? Fene se tudja Én valami olyasmit használnék helyette, hogy "feszültté válik a légkör" vagy "érzékelhető egy kisebb fajta feszültség". Nem hiba, teljesen rendben van, ez tényleg csak egy érdekesség
Másik kettő pedig a "fémek beszélgetnek egymással" és a "kifolyik az élet" kifejezések - gyönyörűek. Nekem ezek tényleg tetszenek, nagyon szépek és... hmm, irodalmiasak? Nem tudom megfogalmazni, de valóban szemgyönyörködtető ilyen szép megfogalmazásokba botlani.

Hmm, azt hiszem, ennyi. Azt ismételten elmondhatom, hogy szép munka, a következőt igyekszem türelemmel kivárni

Valamint a jutalmad, amit ennyi megmérettetés után nagyon is megérdemelsz: 1000 váltó és 100 tp az alap, és mivel ehhez még a 2. élmény beküldésekor járó 1000 váltó is hozzácsapódik, így ezt az összeget átutalom a bankkártyádra: 2000 váltó és 100 tp. Jó költekezést!

Utólagos megjegyzés: olvasás közben fel se tűnt, hogy ez majdnem 2.5k szó, azt hittem, csak 1.5k vagy kevesebb...

Tyr a lován halad célja felé, ami nem más, mint maga a Mocsárvidék. Úgy véli, hogy itt érdemes keresni a kardot, mert ott tökéletesen el lehet rejteni a kíváncsi szemek elől. Elég egy rossz lépés, s attól a pillanattól fogja elbúcsúzhat a drága életétől. Ez a fő veszélyforrás, azonban olyan ravasz és gonosz lényeknek adhat otthont; amik garantálják azt, hogy minden neszre és zajra ügyelj. Jöhet a támadás felülről, s minden más irányból, amit éppenséggel nádas közepén nehéz eldönteni, hogy melyik irányból hallja az ember. Ez azon területek egyike, ahol hiába számít az ember veteránnak, mert a halál itt bármikor megtalálhatja. Mennydörgés hátán lovagol, azonban telik-múlik az idő. Alkonyodni kezd, s egyre kevesebbet lát, ám szerencsére megpillantja a mocsár szélét. Rögtön megállítja a hátasát, hogy rövid idő alatt kisebb tábort készítsen magában és lovának. A hideg ellen pokróccal és tűzzel védekezik, mert a víz közelében sokkal hűvösebbek az esték. Tapasztalatból tudja. A lovát szintén letakarja egy nagy pokróccal, hogy ne fázzon. Lefekvés előtt még odaszól hozzá az orrnyergét simogatva.
- Pihenj, már ha tudsz. Szólj, mikor kell. – mosolyog rá az állatra, aki bólint, sőt nem hangosan szól hozzá ló nyelven.
- Hát persze, vigyázok rád. De aztán nehogy mennyire menj ijedtedben. Szükségem van rád. – átkarolja annak nyakát, aki viszonzásképpen a szőke fonott haját tolja meg az orrával. Egy percig ott egy helyben állnak, mint két régóta nem találkozott barát, akiket újra összehozott a sors. A ló nyakát gyengéden megpaskolja, aztán elengedi. Mennydörgésnél értelmesebb állatot még nem látott életében, hihetetlenül értékesnek tartja és abban bízik, hogy természetes halált hal, mikor eljön az ideje.  Magára hagyja négylábú társát, hogy nyugovóra térjen. Betakarózik a pokrócába, de előtte a magával hozott maradék faanyagot a tűzre dobja. Egy darabig a saját gondolataival foglalatoskodik, aztán elnyomja őt a fáradtság, hogy magával ragadja őt az álomvilág. Vadregényes tájakról, ádáz küzdelmekről és minden másról, ami csak az ő képzelete hozhat létre…

* * * * * * *

...A kicsi Blythe, már nem tekinthető annyira picinek, hiszen a Holdszentélye bekerülése óta eltelt 7 év. Saját cellájában ébredezik, ahogy a nap sugarai a bőrét érik.
~ Miért nem hagy békén? Miért költ fel minden nap? ~ ötlik fel benne. Minden egyes nappal értelmesebb, ahogy a többi 7 év alattival játszik. Nagyon élvezi a játékot, s állandóan várja a pillanatot, hogy a többivel lehessen. A túlságosan csupasz cellájában egy saját mosdótála és egy kisebb rozoga szekrény van, amiben a ruháit tárolhatja. Jelenleg csak két ruhadarab található benne, amit felnőttek mosnak ki. Megmosakszik, majd gondosan felöltözik magától, hogy repüljön a társaihoz, mert azok biztosan várják a szentély belső udvarán. Száll, mint a madár, szíve dobog és arcán boldogság sugárzik. A folyóson siet, de nem szalad. Meglátja az utolsó elválasztó ajtót, mikor egy öreg hang állítja meg, hogy tovább menjen.
- Blythe, Blythe Linwood állj meg, kérlek! – hangzik a nem túlságosan erős hang, emellett jól érezhető benne a fáradtság. A kislány megszeppenve fordul a hang irányába, hogy a csoszogó koros férfit nézze tekintetével. Érdeklődés vegyül azzal a érzéssel, hogy talán megszegett egy szabályt? Mikor elég közel ér hozzá az idős tanító, akkor nyel egyet és rákérdez a dologra.
- Azért szól, mert megszegtem a szabályt? – teszi fel a kérdését, mire az öreg arcán meleg mosoly jelenik meg, később pedig belesimít a lány hajába.
- Nem lányom, nem azért. – ejti ki a szavakat, miközben int a közeli padhoz, hiszen nem bírja már az álldogálást, mint fiatal korában. Blythe arcán átsuhan az értetlenség, miközben egy picit ránéz arra az ajtóra, ahol őt várják. Menne, de nem lehet tiszteletlen a holdpapokkal szemben. Mikor helyet foglalnak, akkor szólal meg újra a koros személy.
- Tudom, hogy oda mennél, azonban te ma töltöd be a hetedik életévedet. A játékosság útja, ezennel lezárult számodra. – hallgat el, miután közölte a lánnyal, hogy nincs több játszadozás. A sötét tünde tanítványon eluralkodik egy rossz érzés. Az agya nem akarja felfogni, hogy ezennel nem mehet többé közéjük, de ettől függetlenül megpróbálkozik egy kérdéssel.
- De ugye, valamikor játszhatok velük? – remény csillan a különleges íriszekben, s azt várja, hogy a másik igennel fog válaszolni. Csalódik.
- Nem gyermekem, vége annak az időnek, de... – felfigyel rögtön erre a pillanatra a kislány, hiszen talán mégis van rá mód?
- ...elbúcsúzhatsz tőlük. Itt az idő, hogy komolyabb dolgokat tanulj, s mellette az önállóság útjára lépj.
Csalódik, sőt ajkai lefelé görbül a hír hallatán. Látni, hogy a sírás szélén van. A vívódás, a küzdés az ellen, hogy el kell válnia a társaitól. Az öreg férfi megsimogatja a fejét, majd bölcsességét nem vonja meg tőle.
- A szentélyen kívüli élet sem különb ennél, mert egyszer elveszítjük a családtagjainkat és barátainkat. De az élet szépsége, hogy megismerünk másokat, akik részese lehetnek a mi életünknek. – mondja el Blythének, aki erre sírásban tör ki. A tanítója hagyja a könnyek által megtisztulni, ezért csupán a díszes kendőét adja oda neki, hogy abba záporozzon a fájdalom és az elvesztés folyama.
- Egyszer én is meghalok, de legyen tiéd e kendő. – simogatja a lány buksiját, aki lassan túllép ezen a ponton. Kisírt szemmel néz végül rá a Holdpapra.
- Elmehetek elbúcsúzni tőlük? – teszi fel egy kicsit szipogva a kérdést, mire bólintás a válasz.
- Itt várlak, hogy megbeszéljük a többit. – a hold-csókolt tanítvány logó orral távozik. Tíz percet várakozik az idős tanító, mikor visszatér hozzá a lány. Visszaül, aztán egy idő múlva megkérdezi.
- Mi kell ezután tennem? – hangzik el tőle, amibe érdeklődés is vegyül. Összeszedi a gondolatait a férfi, aztán felvázolja a jövőjét.
- Tanulni fogsz, de már nem tőlem. Nehéz lesz a sok új szabályt betartanod, amik megsokszorozódnak. Kötelességeid lesznek, amit fontos, hogy megcsinálj. Hogy miért? – sóhajt fel, aztán később folytatja.
- Azért, hogy vidd valamire az életben. Önmagadért tanulsz. Minden helyzet a javadra válik, majd meglátod. – áll fel az öreg holdpap, hogy megmozgassa elmacskásodott tagjait. Blythe felé fordul.
- Menj, a következő feladatod, hogy jelentkezel Brady atyádnál. Már vár. – szól, aztán elcsoszog a saját dolgára. A sötét tünde lány akkor látja utoljára, mert két nap múlva meghal első tanítója. Brady a fegyelemre, a kötelességei elvégzésére, írásra és olvasásra tanítja. Ez kikezdi lassanként a tanítvány türelmét és kitartását, ami önkénytelenül új ismeretek felé sodorja. Lassú folyamat, rögös út amin halad.

* * * * * * *

...Lépésről lépésre halad a tünde Mennydörgést vezetve a mocsárban. Minden egyes mozdulatokat meg kell tervezniük, hogy ne járjanak pórul. Önkénytelenül felmerül Tyrben, hogy vajon hányan vesztették itt az életüket? Ha a mocsárral tudna beszélni, akkor az lehet elmondaná neki, hogy hányan süllyedtek el. Megelőzi a bajt, így kardja segítségével vizsgálja a biztos talajt, amire léphet. Nem kell sokat szenvednie, mert belefut egy útba, ami biztonságosan járható. Ennek megörül, majd azon ügyeskedik, hogy sikeresen eljusson oda.
~ Merre vezet ez az út? – teszi fel magában a kérdést, azonban nincs semmilyen elképzelése róla. Sok tanakodás után elhatározza, hogy utána jár.  Nem száll fel a lovára, hanem tovább vezetve a jószágot indulnak az ismeretlenbe. Fél óra múlva a hátasa nyugtalankodni kezd, amiről tudni véli a tünde, hogy valami közeledik feléjük. Az irányról halvány fogalma sincs, de ettől függetlenül próbálja csitítani az állatot. Előhúzza kétkezes kardját, hogy szükség esetén kéznél legyen. Öt perc múlva megint egy jelzés, így az előttük levő mocsári település romjai kiváló búvóhelynek tűnik. Odavezeti a lovát, majd egy olyan helyre viszi, ahol ellehet magában. Az ex-őrző őrködésre ítéli magát, sőt szét akar nézni a környéken. Nem kell mennie, mert rögtön észrevesz egy felé közeledő mocsári krokodilt. Szép példány, lehet olyan 4 méter körül, s elszántságából ítélve nagyon éhes lehet.
~ Lehet, hogy őt jelezte Mennydörgés? ~ villan át agyán, miközben védekező állast vesz fel, s kardját fenyegetően a föld felé szegezi. Az állatnak nincs túl sok agya, hogy felfogja a pengének mivoltját, ezért támadásba kezd. A fémre támad, ami zavarja őt. Elkapja, aztán állkapcsa záródásánál beszorul Tyr kardja.
- A fenn essen beléd! – azonban a méretes állat húzni kezdi őt a mocsár felé, aminek próbál ellenállni, azonban az állat súlyfölényben van. Az ex-őrző elengedi a kardját, majd más oldalról próbál támadni, mint például a lábával fej felé rúgni, azonban csak azt éri el, hogy az fenyegetően kitátja a száját. Ekkor a kardja szintén kiszabadul a helyéről. Látszólagos visszavonulót fúj, azonban a 4 méteres teremtmény követi. Addig csalogatja, míg eltűnik a kardjától és egy sprint keretében megkaparintja fegyverét. A krokodil nem mond le róla. Makacs, mint egy öszvér. Következő taktikája, hogy különböző irányokból támad rá, azonban hiába választja ki a csapás végcélját, mert a páncélja felfogja a támadását. Végső elkeseredésében a szeme felé küld egy force of nature-t.  Sikerül megvakítani a krokodilt, aki mérgesen őrjöngve kattogtatja az állkapcsát. Mivel az állat nem tudja követni a szemével, ezért próbálkozik ott ahol nincs vastag szarupáncélja. Több mély szúrás után dönt úgy a bestia, hogy ideje távozni. A tünde hagyja menni oda, amerre szeretne, hiszen a sebek miatt valószínűleg el fog vérezni. Ezután tényleg körbenéz a környéken, de nem talál több fenevadat, vagy olyat, aki leselkedne utána. Visszasétál Mennydörgéshez, majd indulnak tovább egy ösvényen. Hamarosan egy olyan helyre ér, ahol művelik a földet. Van itt mindenféle zöldség, meg pár gyümölcsfa, ami bírja az itteni körülményeket. Egy hatalmas ház, mellette istálló, ráadásul rendben van tartva. Hihetetlennek találja, hogy valaki ezen a zord vidéken képes legyen megélni. A ház ablakából valaki felfigyel az utazóra. Egyik percben még az ablaknál, míg a másiknál a bejárati ajtót nyitja, hogy nagy nyájasan üdvözölje az érkezőt.
A tünde megpillantja a középkorúnál idősebb nőt, aki elég rondán néz ki, s foghíjas mosolyú. Ez befelé irányuló somolygás, mert örül annak, hogy végre idetévedt valaki, akitől pénzt sikerül szerezniük. Mikor elég közel érnek egymáshoz, akkor a hely úrnője köszönti.
- Üdvözöllek vándor! – éles hangján szól, miközben nem hagyja abba a hamis vigyorgást.
- Szép napot! – érkezik a válasz a köszöntésre, azután megáll előtte öt méterrel.
- Minek köszönhetjük megtisztelő érkezését? – teszi fel kérdését, aztán végre eltűnik a somolygás az arcáról. A nőnek öltözete elég könnyed, szellős és a maga nemében figyelem felkeltő.
- Erre utaztam, s itt kötöttem ki. – hangzik el Tyr válasza a maga hűvös hangnemében, ami valahogy vonzza az előtte állót.
- Az én nevem Kiara, idősebbik lányom Myrna és a kisebbiké Sorcha. Benned kit tisztelhetünk? – ejti ki ezeket a szavakat, sőt szemöldöke megugrik, mikor végignéz Mennydörgésen.
~ Pompás ló! Sokat érhet, ha eladjuk. ~ elmélkedik magában, miközben a tünde a nevének elmondásán agyal. Mivel a nap lefelé indul, ezért úgy gondolja, hogy itt meghúzza magát egy éjszakára.
- Tyrwel – szól oda egészen röviden.
- Sorcha! – hívja a fiatalabbikat a nő, s nemsokára egy bájos 20 év körüli, kifejezetten könnyed öltözetű szépség jelenik meg. Megszeppen, sőt elpirul mikor meglátja a férfit.
- Itt vagyok anyám! – mondja ki, de még picit pirosodik az arca.
- A védett karámba vidd az úr lovát, kérlek – adja ki a parancsot. Engedelmeskedik a lány. Odasétál a lóhoz és lovasához, majd csendesen nyújtja a kezét a kantárért, hogy az állatot elvezethesse  biztonságos helyre. Átadja Tyr a lovát, de előtte könnyít a ló terhén, mert leveszi onnan a cuccait. Közben valahonnan megérkezik a nagyobbik, aki kíváncsian tekint a férfire, s jól megnézi magának.

* * * * * * *

Felnőtt nő ébredezik a saját cellájában, aki Blythenek neveznek. Nyújtózkodás után felkel az ágyból, megmosakszik, végül a beavatott ruháját ölti magára, ami díszesebb. Mikor úgy érzi, hogy jól áll rajta az öltözék, akkor jelentkezik a vizsgájára. Lassan sétál a folyósokon, akkor biccent egy-egy tanítónak és beavatott társának.  Nem lehet eltéveszteni a helyszínt, mert pontosan ismeri annak kinézetét: A nagy tölgyfa kapu, ami felett egy telihold szimbólum van. Tudja hol van, hiszen oda sosem engedték be élete során, sőt hiába szökött és próbálkozott bejutni, akkor mindannyiszor lefülelték. Jelenleg teljesen hivatalos a belépése. Megérkezik az ajtó elé, miközben izgalma az egekbe szökik.
~ Itt minden eldől. ~ mondja magában, miközben sóhajt egyet. Egy percet vár odakint, majd az őrt álló holdpapnak biccent, hogy készen áll. Az jelez kopogva a másik oldalnak, mire az ajtó kinyílik. Onnan egy túlságosan agg ember lép elő, hogy szóljon hozzá.
- Gyermeken menj a Holfénybe! Itt a te időd! – lép el az ajtótól az öreg, így látni, hogy az egész csak egy holdvilággal megvilágított terem. Fentről szűrődik be a fény, egy bizonyos pontra. Ettől többet nem lát.
- Jövök, ha a fény úgy kívánja!   – szól Blythe, majd az előírtaknak megfelelően kiegyenesedve a fehér sugárba sétál. Hallja, ahogy az ajtó zárul, közben lépések hallatszanak. Helyet foglal az öreg, aztán nemsokára öregek mormogása zengi be a helyet. Páratlan élmény, hogy semmit sem lát az ember, ráadásul a kántálás miatt azt érzi az ember, hogy földrengés van. Öt percig tart az egész, majd néma csend. Egy nagyon gyenge női hang így szól hozzá.
- Nézz a Holdfénybe gyermekem és vallj! Vetkőzd le minden terhed az anya előtt. – hallatszik, amire a beavatott engedelmeskedik. Felnéz oda, ahonnan a világosság ered, aztán a jól betanult szöveget kezdi el mormolni. Mikor végzett, akkor még két személy kéri a következőkre, aztán tíz perc néma csend. Nyílik az ajtó, aztán lépések zaja hallatszik..
- Leányom, csupán egy igaz kérdésemre kell válaszolnok, s utadra engedünk. – hangzik az ismeretlen, inkább fiatalos hang.
- Készen állok bármire, a Holdfény segítsen! – ejti ki a szavakat a vizsgázó. Eddig nem tűnik nehéznek, mert jobbára az a vizsga, hogy tökéletesen elsajátítottad e a szöveget.
- Nevezd meg, mely bűnökkel éltél idáig, s lehetőleg sorold fel az összeset. – jön a számon kérő hang, ami elsőre nagyon zavarba ejtő Blythe számára.
- Becsaptam rendtársaim, kijátszottam őt szép szavakkal, hazudtam és loptam. Többször rendem ellen vétettem. – összegzi az összes bűnét, amit valaha tett. Mély csend következik, aztán egy teljesen ismeretlen hang fentről szól rá.
- A Holdfény megtisztít leányom, egyben ezek a tetted lényed részei. Nincs miért szégyenkeznek, ezért az út előtted áll. Rálépsz arra az útra? – zengi a kérdést odafentről egy ismeretlen személy.
- Rálépek, s ettől a naptól fogva szolgálom őt és népemet. – hamarosan nyílik a túloldalt egy ajtó, ahol fényeket látni, mert ki van világítva gyertyákkal.
- Tisztulj a fénnyel és vízzel, s öltsd magadra méltó ruhád. – hallatszik abból az irányból. Elindul az irányba, majd megérkezik a szobába. Ott van egy holdfénnyel megvilágított medence. Ott annyi a dolga, hogy megfürödjön benne és levegye a ruháit. A bemenetellel nincsen gond, azonban mikor a a közelben meglát egy gyilkos tőrt szorongató embert, akkor a beavatott felsikolt és menekülni kezd. A sötét alak, aki természetesen papnak van álcázva, az akcióba lép. Az öreg holdpapok vannak annyira feláldozóak, hogy a fiatalt megmentsék, míg az elmenekül. Blythe rohan kifelé gyilkosa elől nagyokat ordítva.
- Gyilkos a teremben! Segítség! – Ezután nem törődik a vizes ruháival, hanem az jelenlegi tanítójához robban be lihegve.
- Jól vagy? Átmentél a szertartáson? Mi történt veled? – kérdezi tőle, emellett nagyon meg van lepődve tanítványa hirtelen megjelenésén.
- Meg akarnak ölni! S azt hiszem, hogy mivel megtisztultam a vízben, immáron az vagyok. – szól, mire a másik bólint.
- Gyere velem! Nem maradhatsz a városban. S ne felejtsd el, hogy a szertartás csak akkor hivatalos, ha egy tetoválást készítesz magadra, amilyet csak szeretnél. Bár igazat megvallva, neked a Szellem nevezetű bestia tetszik. – válaszolja tanítója, miközben titkos járatot mutat a lánynak.
- Menj végig, s mindent megtalálsz ott a szabadságodhoz. Élj úgy, ahogy szeretnél, de a tanokat el ne felejtsd. – betoppan a szobába a gyilkos, ám a lány már a titkos régi járatban van. Nem maradhat itt. Még hallja, ahogy dulakodik a két férfi, de a távolodás miatt egyre halkabban. Szűk járat, s korom sötétség van, emellett teljesen vizes. Mikor megérkezik, akkor meglepetésére a Feneketlen Száj ciszternáiba érkezik, ahol kiszúrja egy őr.  Némi szóváltás után elmondja mi a helyzet, mire az jelez társainak, aztán elengedik a lányt. Mikor felér a felszínre, addigra teljesen vacog. Nem törődik ezzel a ténnyel, hanem rögtön a város elhagyásán gondolkozik. Fél órán belül már egyáltalán nincs a városban, hanem egy melegszívű karaván mester fogadja be. Meleg ruhát ad, ráadásul holdpapnőit, s kap ételt és italt. Pár nap múlva érkeznek meg Hellenburgba, ahol elkezdi saját életét. Pár nappal később kap egy levelet az őrség kapitányától hivatalosan, hogy elkapták a gyilkost és kivallatták, így megtudták kibérelte fel. S nem más az a személy, mint a tulajdon édesanyja. Ekkor csináltatja Blythe a Szellem nevezetű pók tetoválását, hogy igazi Holpapnőnek számítson. Miért? Mert a legjobb álcának véli.

* * * * * * *

Kopogás hallatszik Tyr ajtaján, mire a legkellemesebb álmából ébred fel. Fogalma sincs, hogy ez miért kell az éjszaka közepén. Lassan odasétál , majd elfordítja a kulcsot a zárban. Mikor nyitja az ajtót, akkor a szeme elé táruló látvány hívogató, egyben megbotránkoztató. Sorcha és nővére Myrna ott áll szinte anyaszült meztelenül. Mivel a tünde álomvilágban van, így a reflexei nem működnek rendesen. A két nő durván beront, majd azon mesterkednek csábító testükkel, hogy megígézzék a férfit. Nem számítanak azzal a ténnyel, hogy az eme tettet nagyon durván ellenzi.
- Távozzatok, mielőtt még a pengét húzom elő a helyéről! – szól rájuk, azonban ők továbbra is ott gubbasztanak meztelenül az ágyán.
- Légy férfi Tyrwel nem bántunk. – mondja bugó hangon Myrna, miközben Sorcha csupán pirul, de ő hozzáteszi a következő sorokat.
- Porozz be, mint méh a virágokat, ohh dicső lovag. – Tyr csupán áll, majd komolyra fordítva a szót odalép mindkettőhöz, aztán karjuknál erősen megragadva penderíti ki mindkettőt. Később kidobja a ruháikat. Visszazárkózik, majd ezen a felkavaró eseményen kezd el gondolkozni. Mivel maga is lengén volt, ezért felöltözik, majd feldúltan keresi fel a ház úrnőjét, aki valószínűleg utasította a lányait e tettre.
- Micsoda? – hitetlenkedik, mikor meghallja az előző jelenetet, szinte tökéletesen játssza a szerepét.
- Myrna! Sorcha gyertek le de azonnal! – kiált fel, azonban azok meztelenül jönnek, hátha megtörik a jég az ex-őrzőnél.
- Hányszor mondtam nektek?! Ti férjtelen hálátlan dögök! – szidja le őket, azonban a férfit cseppet sem hatja meg a jelenet, így közbeszól.
- Vagy békén hagynak, vagy végzek mindenkivel! – mondja feléjük hűvösen, akik ettől igazán visszafogják magukat. Kiara elküldi a lányait, mikor a következő sorokat mondja a férfinek.
- Látom már, te a vér szülötte vagy! De csupán egy gyilkos. Hiába menekülsz sorsod elől, hát bizony nem menekülsz! – hangja vészjósló, aztán káromkodások közepette faképnél hagyja. Ott marad egyedül, aztán felsétál a szobájába, ahol lefekszik aludni. Másnak korán reggel útnak indul, hogy minél gyorsabban elhagyja e helyet. Bőven hagy pénzt a nőnek, meg a két lányának, hogy legyen mit enniük. Mennydörgéssel pedig tovább haladnak felfedezni a mocsárvidéket.

Nos, mindent tudsz, amit tudnod kell, szerintem szépen átbeszéltük

Jutalmad pedig nem más, mint 100 tp és - az élményed hosszát tekintve - 2000 váltó.

Veroniai időszámítás 816-ot írunk, amikor három alak járja a Tünde-erdőt. Egy zöld seggű, egy hold-csókolt és egy csábdémon halad egyenesen előre. Először együtt, de aztán később két részre szakadnak, vagyis jobban mondva előre megy a férfi látótávolságon belül maradva. Kellemes idő van az erdőben, hiszen a fák takarják el az égető Napot, ám egyes helyeken mégis csak besüt a napfény. Néha felélénkül a szél, hogy a hamisítatlan erdei illatot a három kalandozó orrába fújja. Tele van élettel a hely, ahogy haladnak különböző madárhang szólal meg, hogy jelezze a többinek, hogy idegenek érkeztek a területükre. Tyr mit sem törődik velük, hiszen a maga előtt található terepet nézi a szemeivel, mert sokkal jobban tart trolloktól, mint szárnyas ragadozóktól. Mikor eszébe jut, akkor hátranéz, hogy szemével megnézze, hogy a két nő hogyan érzi magát a hazájában. Úgy tűnik, hogy tökéletesen megvannak nélküle, s jól elbeszélgetnek egymással. Ilyenkor jön rá, hogy egyáltalán nem kíváncsi arra, hogy miről tárgyalhatnak azok. A női csevegés számára a legszörnyűbb dolog a világon. Nem merül bele a másik kettő nézésébe, mert sokkal fontosabbnak tartja a nyomok olvasását és a terep nézését. A Tünde-erdő tele van számos veszéllyel annak ellenére, hogy milyen szépen néz ki. Nem lenne jó a társait a végzetbe vezetni, mert a saját fűbe harapásán kívül, akkor másik két személy halála szárad majd a lelkén. Előre siet az ex-őrző, úgy, hogy a két nő éppen meglássa őt a zöld növényzet között. Most nagyobb állatok csapásán haladnak mindannyian, nem pedig a fajok által kijárt szekér úton. Teljesen egyedül vannak, szóval ha itt valamelyikükkel komolyabb baj esik, akkor nehéz segítséget kérni másoktól, magyarán teljesen magukra vannak hagyatkozva. A férfi megáll, mert friss nyomokat vél felfedezni. Egyértelműen vaddisznóé, ám egyáltalán nem egy példányról van szó. Egy kifejlett felnőttét látja a földön, amit több apró követ. Egy anya állat a kicsinyeivel a legveszedelmesebb, főleg ha belebotlik az ember az ilyenbe. Legtöbbször nem történik semmi gond, de hallott már történeket kocsmákban. Az ex-őrző nyel egyet, miközben megtesz előre két lépést az avarban. Kardját kezébe veszi, miközben fülel. Lépdelés közben rálép egy száraz gallyra, ami a csendes erdőben hangosan hallatszik. Megáll, mikor a bal oldala felől, ahol bokrok vannak csörtetést hall. Abba az irányba fordul, azonban rosszul méri fel annak közelségét, másik részről nem látja pontosan, hogy hol jár az aljnövényzetnél. A négylábú agyaras fenevad megérkezik, sőt a tündét meglepi. Az állat fegyvere mélyen, tenyérnyi nagyságú sebet ejt a zöld seggű lábán. A fájdalomtól felszisszen az ex-őrző, majd féltérdre esik. Próbál a következő támadásra felkészülni, így kardját fenyegetően a vaddisznó felé szegezi. Eközben a sebéből folydogál az élet egyenletes tempóban, hiszen az egyik eret találta el. Az erdei bestia újra támad, de ekkor már Tyr szúr a kardjával, sőt eltalálja. Felvisít a fájdalomtól, sőt ez az a pillanat, mikor sikerül elűzni azt a közeléből. Fájdalomtól meggyötörve elcsúszik egy közeli fa tövébe, ahol úgy dönt segít magán, de hamar rájön, hogy nincs nála semmi, amivel elláthatná magát. Maga mellett tartja a kardját, miközben ordít feléjük egyet.
- Segítsetek! – hallatszik ez a sürgető szó, miközben a lábából még mindig távozik a vér, hiába dacol a fájdalommal. Nyomja a sebét, azonban elkezd belőle párologni az erő, másik részről a véres keze olykor megcsúszik. Most először ijed meg a férfi, s reménykedik abban, hogy a másik kettő meghallotta őt és segíteni is akarnak rajta. Hátul a két nő így beszélget a vaddisznó támadás előtt, hiszen a sötét tünde nem arról híres, aki túlságosan sokáig bírna hallgatni. A kellemesebb beszéd után egyszerűen beárulja a férfit, remélve abban, hogy hasznot húz abból, ha összefog a csábdémonnal, magyarán két nő terrorjának is lehetne nevezni.
- Tudtad, hogy Tyr más nőkkel is hancúrozik, míg te távol vagy? Túl félelmetesek lehetünk – mondja a hold-csókolt somolyogva, miközben a környezetét figyeli és magába szívja az erdő illatát. Annak örül, hogy a fák lomjai nem engedik a nap sugarait áthatolni, de még sincs félhomály, mint Nebelwaldban. Yena a szavak hallatára előre néz az előttük járó férfire, s egészen csúnyán néz rá, dühös indulattal. Leginkább szemével égetné el a zöld seggűt. Végül válaszol a mellette haladónak.
- Gondoltam. Elvégre másért miért is tartanál vele te is? Igazán szenvedélyes szerető, nem igaz? – ejti ki a szavakat, ám Blythe szemöldöke csak megugrik, aztán elneveti magát.
- Engem nem érdekel a lepedőakrobatika. Más dolgok érdekelnek és mozgatnak. Már ha érted - mondja Yena felé a self, aztán önfeledten bokszol bele Yena vállába, aki furán néz rá beszélgető partnerére.
- Hogyne érteném. A kincsek, mi? - halvány lilája sincs a csábdémonnak, de érdeklődik tovább. Tekintete olykor visszatér a férfire, hogy távolról íriszeivel bántsa és magában forralja ördögi tervét.
- Kincsek? Nos nem! Az emberek sokkal érdekesebbek. Meg akarod most leckéztetni Tyrt? - magyarázza társának a hold imádó, aztán feltesz neki egy elgondolkoztató csalafintaságot.
- Ez jó kérdés, megfogtál. – elgondolkodik Yena, miközben ő maga se tudja, mi okozna nagyobb örömet, ha maga mellett tarthatja zsarolással, vagy ha kínozhatja-megölheti.
- Azt hiszem, nem. majd egyszer úgyis rájön, hogy rosszul döntött, mikor engedett a késztetéseknek – adja meg végül a választ a pokol teremtménye. Megint megugrik a hold-csókolt szemöldöke, de aztán legyint magában egyet, miközben egy pillanatra előre néz, mikor a kiáltást hallja elölről. Meglátja a távolban Tyrt egy fának tövében, s fogva egy testrészét, vagyis pontosabban a lábát. Megijed a sötét tünde, némileg aggódik, sőt ráadásul úgy érzi, hogy tökéletes zsarolós helyzetben van.
- Megsérült! – kiáltja el magát a Köd-erdő szülötte, majd odaszalad a férfihez, aki elég komolyan vérzik, de a tünde próbál enyhíteni azon. Blythe a tettek mezejére lép, így most kivételesen megfeledkezik a zsarolásról, hiszen azt később is megteheti. Yena csak áll meredten egy ideig, mert nem gondolta volna, hogy épp sötét tünde lesz az, akit ennyire aggaszt Tyr sorsa, így furcsállja kicsit a dolgot.
- El tudod látni? Vagyis... Nekem tanított dolgokat a sebgyógyításról. Teneked mondott valamit esetleg? – kérdezi a csáblény ismét puhatolózva, miközben csatlakozik a másik kettőhöz.
- Holdpap vagyok, szóval értek a gyógyításhoz. Ha nem teszünk valamit, akkor elvérzik, így is alig van magánál - szól ingerülten a hold-csókolt, hiszen Tyr számára egy nagyon értékes bábú, akit nem akar elveszíteni. Ezt a tényt nem tudja a démon, mert a barátnője ezt nem osztotta meg vele. Blythe jelez a férfinek, hogy ne beszéljen.
- Rendben. Ezek szerint te jobban értesz a dologhoz. Menj csak, hátha találsz valami növényt a közelben, ami segíthet. Én addig teszem itt, amit meghagysz nekem. Szorítom, nyomom, bekötöm... tudom is én.

Yena megvonja a vállát, hiszen a tünde nem tudta beavatni túlságosan mélyre hatóan a sebkötözésekről. Blythe előkap egy gyógynövényes zsákot, azonban onnan hiányzik egy növény, amit ebben a helyzetben jól lehetne használni.
- A francba! Maradj és csillapítsd a vérzését. Ott nyomd, de be is kötheted. – hangzik el a hold imádó szájából, miközben megmutatja sietően a teendőket, aztán elsiet a hiányzó növényt keresni. Megvárja a csáblény, míg a másik elmegy, aztán elégedett képet vágva néz utána, épp erre számított, vagyis ebben reménykedett, hogy valamilyen ürüggyel kettesben maradhat Tyrrel.
- Tehát... Más nőkkel is enyelegtél, ha jól hallom. Kedvenc barátnénk kérdezte, hogy megtorolnám-e ezt. Egyébként ő is szólta el magát erről. No, nem mintha túl sok jelentősége lenne már ennek, de... - játékosan bólint Yena a fejével erre-arra, mű-sajnálkozó képet vágva. Folytatja a beszédet, mert a tünde nem szólal meg.
- Legalább a tudat kísérjen el a másvilágra, hogy mennyire bízhattál meg ebben a cafkában. - eszében sincs a démonnak egyébként szorítani a sebet. Sőt, még bele is nyúlkál. Tudja, hogy érintése a nyílt húson minimum csípős-kellemetlen érzést fog adni, de reméli, hogy még fájdalmat is, nem keveset. Amennyire csak lehet, mélyen a sebbe is nyúl, s kedvére turkál benne, tapogatja ki a csontot, vagy épp a szerveket, ami épp ujjai útjába kerül. Mivel ekkor sem nyitja a száját az ex-őrző, ezért mérgesen szól hozzá.
- Nos, azt mondtam neki, hogy nem torolnám meg a tetteket, mert majd eljön az idő, mikor rádöbbensz, hogy helytelenül cselekedtél. Úgy tűnik, ez hamarabb érkezik el, mint gondoltam. mert most van.
Yena hangja játékos, cérnavékony, akár egy kisgyermeké, aki épp most tette magáévá a felismerést: mekkora igaza is volt. Nem viseli jól a jelenlegi társa hallgatását, így tovább folytatja monológját.
- Emlékszel? Azt mondtad, hogy szeretsz és nem akarsz csalódást okozni. Hát most sikerült. Emlékszel? Azt mondtam, hogy ne engedj más nők csábításának és védj meg. Ezt viszont nem sikerült megtenned. Mit is kezdhetnék most veled.....? - szándékosan rosszul tettetett kíváncsisággal kérdez ismét, még tovább turkálva a sebben, közben persze oldalra is figyel, hogy ha Blythe visszaérne, úgy tehessen, mint aki ellátni akarja az ex-őrzőt. Tyr elérkezik a tűréshatár szélére, aztán végül megtörve a csendet, megszólal és hangjában érezhető a kétségbeesettség.
- N..Nhe..m - szól távoli hangon és erőtlenül a zöldseggű. Minden egyes perccel egyre gyengébb. Mikor a csábdémon nyúlkál a sebében, akkor nyög, s eltorzul az arca. Nagyon fájdalmas amit a másik csinál. Ráadásul nem hagyja begyógyulni a sebét. Próbálja a másikat eltolni, vagy jelezni, hogy hagyja békén, de felüléssel gondjai.
- Egy rohadt csábdémon vagy, de későn jöttem rá. Szerettelek, míg rá nem jöttem ki vagy valójában - hangzik vontatottan a hangja. Blythe nem jön, úgy néz ki a szerencse elpártolt tőle. A fájdalomtól majdnem kómába esik, s minden rejtett erejét arra próbálja fordítani, hogy kitaláljon egy kiutat ebből a helyzetből.
- Tévedsz, drágám. A többi volt a rohadt csábdémon. Esetleg, vagy csak ennyire gyenge anyagból készültél. Nem is lenne gond a pusztulásod... - hangja hideg Yenának, teljesen érzelemmentes. A düh halvány nyoma sincs benne, nemhogy kételyé, bizonytalanságé. ugyanígy viszont örömé sem. Egészen másik oldalát mutatja meg a férfinek, aki éppen életveszélyes helyzetben van. Ám úgy dönt a pokoli nő, hogy magához veszi a szó jogát, így beszél a haldoklóhoz.
- Mi a frászért is segíteném a gyógyulásod? Mondd csak. Valami ötlet? kívánság, további ígéret, amit majd félvállról veszel később? Hallgatlak. - valóban hallgat, amit a búja teremtmény megállapít magában, s a sebből kihúzza ujjait, de csak hogy a vért a fűbe törölhesse róluk maga mellett és hogy a férfi ki bírjon nyögni fél mondatnál többet is egyszerre. A tünde nem beszél, inkább a hallgatást választja támaszának, hogy ne veszítsen az erejéből, s ha már itt tartanak, akkor Tyr próbálja odarakni a kezét a vérző nyíláshoz, de ez csiga lassan történik. Azonban nincs benne erő, hogy erősen nyomja a sebét. A csábdémon a kezet, ami lassan a sebért nyúl, hagyja kicsit tapogatózni, de csak hogy jót mosolyogjon az elvetélt próbálkozáson. Látja ugyan, hogy a végtag magától is lecsúszna a sebről az erőtlenség és fájdalom miatt, de inkább ő maga teszi odébb mégis. Odaszól Yena a férfinek.
- Ne próbálkozz, úgyis menthetetlen vagy, több szempontból is. A fontos dolgokra tartogasd az erőd. Például felelj. Mióta tudod, mi vagyok? - szegezi neki a kérdést a volt kedvese, számonkérő hangnemben.
- [color=#4586A2] Menj a csudába! - szól a férfi, miközben haragos arcot vág. Látszik, hogy küzd, azonban ez már hiábavaló. A seben keresztül lassan kiszáll belőle az élet. Ennek ellenére szavakat formál a nő felé.
- Negyedik találkozásunk alkalmával rájöttem, hogy mi vagy. De nem tudtam ellenállni neked. Az a démoni szépséged, az erőd, vagy kitudja. – meséli neki az ex-őrző, aztán elveszti a tiszta látását. A nő már csak egy folt számára. A csábdémon a kisebb szünetet kihasználva tesz fel a zöld seggűnek egy kérdést.
- Mi a fenéért tűrtél meg mégis magad mellett ennyi ideig? - sejti a választ Yena, ám a férfitől akarja hallani. Ha kell, a válasz kicsalásához még szorít is egy kicsit a seben, hogy ennyi ereje még mindenképp legyen a másiknak. Ez az utolsó, amit tudni akar tőle. legalábbis egyelőre, ha érdekfeszítőbbel nem tud szolgálni.
- Mert..egy balek vagyok, ha nőkről van szó. Meg nagyon mellettem akartál maradni. - hangzik az alig hallható válasz az ex-őrzőtől, szinte jól látni, hogy az utolsókat rúgja már.
- Höhh.... Csak lóvá tettelek, Tyr. nincs szükségem rád, ahogy másra sem volt eddig. Szerinted miből van a vagyonom? Két év alatt szedtem össze annyit, amennyit te egész életedben sem. De egy kérdésemre nem válaszoltál még. Miért kéne az életedért küzdenünk? – elhallgat a pokoli nő, miközben elhúzza a száját, s vár. Készenlétben tartva a kötszert, amit Blythe hagyott hátra. Kicsit megfürdeti ezt a kifolyt vérben, de egyelőre nem teszi a vérzésre, noha egyre jobban sürget az idő, a jelek szerint. A férfi inkább jobbára már csak suttog, vagy motyog, s teljesen másra gondol, mint Yena. Kezd megbékélni a helyzetével, hogy itt fog meghalni. nem érti a motyogást a csábdémon, így ad pár pofont a férfinek, hátha észhez tér még pár pillanatra, pont ahogy az ájultnak szokás. Az ex-őrző nem reagál az ütésre, s nem úgy tűnik, mint ha a többire is fog. Lehunyja a férfi a szemhéját, mert nehéznek érzi. Motyogás is alább hagy, aztán végleg megszűnik.
- Nem tudom, hová jutsz ezután, de remélem, megrothadsz. vagy szétcincálnak. - ennyit fűz csak hozzá még a démon, hátha a másik elméjébe azért bekúszik a "jókívánság", aztán igyekszik úgy tenni, mint aki serényen akarta szorítani eddig is a sebet, az utasításnak megfelelően. Néha még kétségbeesett képet vágva megpofozgatja a férfit, hogy úgy tűnjön, tényleg aggasztja a sorsa. Arra az esetre persze, ha Blythe visszatérne. Elég régen elment már. A sötét tünde visszatér ziháló mellkassal, aztán mikor látja a helyzetet, akkor kicsi vizsgálódás után rájön, hogy elkésett. Nem fakad sírva, csak párszor ráüt a férfi mellkasára mérgében.. Tyr szeme utoljára felnyílik.
- Ne próbálkozz Yena - a hold-csókolt ekkor ránéz társnőjére. Yenának fogalma sincs, hogy mire akart utalni ezzel az utolsó lehelettel a férfi, de nem is annyira izgatja már. Megvonja a vállait, ezzel együtt fejet ingat. Bánatos képet vágva néz párszor oda-vissza a másik nő és a férfi közt. Tyrből viszont kiszáll az utolsó pár cseppnyi élet, nem küzd tovább, hanem végleg megpihen. Nem marad, mi tovább mozgatná a testet. Az arcán torz fájdalmas kifejezés ül így élettelenül, s nem úgy mint a legtöbben, vagyis boldogan. A hold-csókolt mérgében elkáromkodja magát, hogy meghalt a bábúja és hangosan mindennek elhordja, hogy itt merte hagyni. Yena ezt felhúzott szemöldökkel fogadja, mert még mindig nem érti, hogy a sötét tünde kifakadását. Felmerül benne, hogy rákérdezzen, de aztán úgy dönt, hogy jobb ha távozik. Blythe eközben még néhány megüti a hulla mellkasát, aztán mikor sikerült magából az érzéseket, akkor úgy nézi ki távozni készül ő is.
- Te merre mész? – teszi fel a kérdést a hold imádó a démonnak, aki így válaszol rá.
- Ahol a legközelebbi település található. – mondja egykedvűen, ám közben a sötét tünde elmélkedik egy kicsit.
- Nem te ásod el a volt szerelmed? – kérdezi hűvösen Blythe, aztán végül legyint. Integetnek a másiknak búcsúzásképpen
- Nem, mit kezdenék vele halottan? – hangzik el a bájos teremtéstől, aztán mindketten ellentétes irányba indulnak meg. Ebből látszik, hogy ezt a csapatot Tyr személye tartotta fogta össze, azonban a halálával mennek a saját fejük után. Blythe még azért egyszer visszafordul, hogy a halott kardját elvigye, hiszen egy ilyen mestermunkát el tud adni valahol. Az ex-őrzőt senki sem ássa el, így lassan őt az idő vasfoga tünteti el végleg.


//Canon élmény, aminek társszerzője Yena.//

Meg kell mondjam, nem örülök.

A karakterhalált szépen ki lehet játszani, s az alapvető koncepcióval (a féltékeny birtoklási vágytól vezérelt succubus bosszúja) igazából nincs is gond, de az élménnyel annál több.

Összecsaptad, ezen nincs mit szépíteni. Tudsz te ennél sokkal jobbat is, tapasztalatból tudom. A történet erőtlen, a szöveg kusza és néha érthetetlen, nem kellemes olvasni, egyedül a párbeszédek jók de azok is belefolynak a szövegbe.

Kéretik ezt még egyszer átdolgozni, összeszedetten, részletesen. Ez a karaktered fináléja, vedd komolyan!

Nos ez már jobban megüti a standardot, s bár kissé így is erőltetettnek érzem, de nem kötekedek tovább. Legközelebb vigyázz a nőkkel, csak bajt hoznak!

Végkielégítésként 100 TP és 1000 váltó jutalmat kapsz, köszönjük a játékot!