Unokatestvérek gyakorlása - Loreena vs Tyrwel

Ezen a helyszínen még nem járt, de az biztosan elmondható róla, hogy nagyon meleg környék. Tekintetével nézi a köveket, amiről a hő sugárzik felé. Forróság van, de szó nélkül bírja a helyzetet. Mikor egy árnyékosabb részhez ér, akkor odafordul Loryhoz. Fogalma sincs, hogy kuzinja miként áll az ivással. Látszik a lovakon, hogy szintén szomjasak.
- Álljunk meg! – szól oda, kicsit elgyötörten a sok lovaglástól. Mikor leszáll, akkor az első dolga, hogy a nagy kulacsból ad Tábornoknak inni, aztán a saját szomját csillapítja egy kisebből. Mikor ezzel végzett, akkor némi élelmet szintén vesz magához. Kínálja Loryt, de ha nem kér, akkor gyorsan elrakja. Leül a homokba, aztán elkezd elmélkedni. Kiváló unaloműző tevékenység, mikor egy kisebb mosollyal az arcán így szól.
- Nincs kedved megküzdeni velem? Vagy felfoghatod gyakorlásnak is. – hallatja a hangját, s feláll a helyéről. Ahogy szétnéz az árnyékosból, akkor előttük van egy kőrengeteg, ami kiváló színtér lenne számára.
- Mit szólnál, ha ott zajlana? – kérdez rá, miközben mutatja a helyet. Kezd bemelegíteni, de nem húzza sokáig. Odalép a kétkezes kardjához, majd kihúzza a helyéről.
- Esetleg tartasz attól, hogy kikapsz? – ingerli a másod unokatestvérét. Abban reménykedik, hogy sikerül párbajra hívni és elütni az időt, míg lejjebb megy a nap. Nagyon jó hely, ahol éppenséggel vannak. Távol a a városoktól, csupán ketten.

A hőség már majdhogynem elviselhetetlen. Páncélját és köpenyét rég a nyereghez erősítette már, hogy kicsit könnyebb legyen, a Nap cserébe vörösre égette egyébként hófehér vállait. A pihenő ötletére könnyeden ugrott le Jóska hátáról.
- Épp ideje. - kicsit kinyújtóztatta a lábát, majd adott inni a lónak, és utána ő maga is meghúzta ugyan azt a kulacsot. Bár látta, hogy Tyr falatozik, ő maga nem bírt enni ekkora hőségben. Talán majd ha lement a nap és olyan hideg lett, hogy boldog lesz a tábortűz melegétől és egy forró teától is. A sivatagban a szélsőségek és tündét próbáló időjárás volt az úr. Éppen csak kiroppantotta a térdeit és megmozgatta a lábát, amikor kuzinja előállt a képtelen ötlettel.
- Neked komolyan ilyen gatyarohasztó melegben, három napnyi lovaglás után még párbajozni van kedved? - néz rá hitetlenkedve. Neki inkább elnyúlni lenne kedve az árnyékban és aludni, sőt, fel is fogja vetni, hogy inkább éjszaka haladjanak, nappal meg bújjanak el az árnyékban és aludjanak. Nem jó se nekik se a lovaknak ez így. Már éppen leheveredne, közölve a férfival, hogy teljesen hülye az ötlet, mikor amaz rátapint a gyengéjére.
- Én nem félek! A közelembe se tudnál jönni! - közli vele emelt fejjel, majd megigazítja a derekán a tegezt és a kezébe kapja a nyilat. Egy pillanat alatt felméri a telepet. Sziklák és kövek... Felmászik egy nagyobbra aztán elég lenne onnan kilőnie Tyrt, vagy legalábbis pontosan a lába elé lőni, vagy a füle hegyét. Megölni nem akarja a rokonát ez egyértelmű, pedig úgy sokkal de sokkal egyszerűbb lenne.
- Jól van. Te akartad. Kapj el! - futásnak ered a tűző napon egyenesen egy magasabb (mindössze két méter magas) szikla felé, és könnyedén felugrik rá a szél segítségével. Sokat erősödött az elmúlt időben, így ilyen fizikai akadályok leküzdése már nem okoz neki akadályt. Ha felért, akkor pedig onnan vár a megfelelő pillanatra hogy lőhessen.

- Egyszer még hálás leszel az élményért – szól vissza, mikor az elégedetlenkedni kezd, hogy ő ilyen meleg időben inkább mozgásra vágyik, mint pihenésre.
- Hidd el, hogy jót fog tenni neked ez az edzés, s teljesen felfrissülsz – fejtegeti tovább a témát, miközben hallja, hogy sikerül rábírnia kuzinját a küzdelemre.
- Nem is azért csináljuk, hogy féljél. S nem is fogócskázunk. – hűti le a másikat, hogy éppenséggel mikre nem gondol? Nézi, hogy másod unokatestvére merre megy, így ő szintén kinéz egy célt. Pontosan abba az irányba tűnik el, amerről a nap süt, mert ezzel akarja csökkenteni a másik látási viszonyát. Még mielőtt teljesen eltűnne, azért visszakiált.
- Ne légy gyerekes, te nagy gyerek. – szól vissza szórakozottan, majd egy nagyobb kőtömb mögött rejtőzik el pontosan beállva az árnyékba. Nem irigyli a másikat, aki minden valószínűség szerint a tűző napon arra vár, hogy elő bukkanjon. Öt percet vár, aztán kijön a rejtekhelyéről, hogy bemenjen a kő rengeteg sűrűjébe. A támadási irány továbbra is a erősen tűző nap felől. Folyamatosan bujkál a kövek mögött, aztán néha alaposan körülnéz, hogy nehogy lesből letámadja a rokon.

- Hálás? - hitetlenkedik, majd megvonja a vállát. Végülis minden edzés hasznos valahol, és az extrém körülmények között tolni kijjebb és kijjebb a határaikat szintén nem árt. Önismeretet tanít, önuralmat, állóképességet és kitartást... Csupa olyan dolgot, amire még szüksége lehet, és hirtelen nem is érti, hogy Lady Brigitte miért nem hajtotta még ki a pusztába, hogy a tűző napon gyakoroljanak. A felfrissülésről ugyan neki más fogalmai vannak, mert további izzadás helyett inkább egy jó hűvös fürdőre vágyna, nem pedig további izzadásra, így ezt inkább nem is kommentálja. Majd a küzdelem után megbeszélik, hogy kinek mennyire volt ez frissítő, de az időt valóban el lehet vele ütni.
Nekiiramodik a köveknek, aminek a tetejét készül elfoglalni. Nagyobb teret lát be róluk, könnyebben is lő, és Tyr sem fogja elérni a böhöm nagy kardjával. Persze a kuzinja sem rest, rögtön be is veti magát a kövek mögé, hogy ne tudja eltalálni a lány a nyilaival, ráadásul amellett hogy kihasználja a tereptárgyakat (ahogyan ő is teszi) nem rest a Napot is a lovaglány ellen fordítani. Loreena összehúzott szemmel próbálja meg követni, és azokra a kövekre átugrálni, ami a lehető legközelebb van Tyrwelhez, így az hiába próbál megbújni mögöttük, a magasból követi, amennyire tudja. Ez persze nem jelent többet két három ugrásnál, hiszen a kövek messze vannak egymástól, de két métert még könnyedén át tud hidalni a szél segítségével.
- Én ne legyek gyerekes, mikor te bújócskázol? Tudod hogy sokkal gyorsabb vagyok nálad ugye?
Nem biztos benne, hogy itt az ideje hogy felgyorsítsa az izmait, és villámként cikázzon végig a kövek között, így még kivár egy kicsit... Ha meglátja a férfit, akkor figyelmeztetően a lába mellé lő egy nyilat, de csak ha meglátja.

Úgy tűnik, hogy nem sikerül elbújnia a másik elől, mert folyamatosan lába mellé kap egy nyílvesszőt figyelmeztetésnek. Meghúzódik egy kő alagút szerűségben, ami ad neki egy pici megbújási lehetőséget. Gondolkozik, hogy mit tehetne a másik ellen. Sokkal gyorsabban tüzel a másik, s a nyílvessző sebessége szintén gyors. Neki csak egy távolra ható fegyvere van, az pedig nem más, mint a force of nature. Azonban sebességben nem az igazi, szinte fel sem veheti a versenyt a küzdőfelével. Mikor hallja a másik beszédét, akkor nem tudja megállni, hogy ne jöjjön ki és ne szóljon vissza.
- Lehet gyerekes vagyok, de én tudom, hogy miért csinálom.  Ha helyetted más lenne ott, akkor én rég hallott, emellett nem hinném, hogy mindenki olyan gyors lenne, mint te. Mindenki másképp harcol Lory, s én pedig...ebben bízok. De ebből szintén gyakorlok.   – fut közelebb Lory felé, azonban még mielőtt kilőhetné rá a nyílvesszőt, akkor behúzódik egy kő mögé. Tárol magában két force of nature támadást, aztán nekilódul. Kilép fedezéke mögül, majd Lory felé küld egy támadást. Ugrik egyet hátra, aztán ebből elindít egy gyors futást. Szemével követi Lory-t, amennyire lehet, aztán mielőtt még egy következő fedezékbe érkeznek, akkor futólag ráküld még egy támadást. Meleg van, ráadásul kettő támadást kellett megjegyeznie és ráadásul futott. Kezd elfáradni, így e nem olyan széles kő mögött húzza meg magát.
- Ráadásul hőségben, még én sem harcoltam. Elég gyorsan kifárad az ember, mert nem ilyen körülményekhez vagyok szokva.

Tudja hogy miért csinálja... Hát ő ezt erősen kétli, mert semmi értelmét nem látja a küzdelemnek a puszta edzésen kívül. De annak tényleg jó.
- Tehát azért találtad ki most ezt az egészet hogy lást a stílusom? Ha ezért rángattál végig a fél pusztán, akkor tényleg megöllek!
Kiáltja unokatestvérének. Ha ennyit kell szenvednie egy kis gyakorlásért, hát az biztos, hogy nagyon dühös lesz, főleg hogy egyébként nem is akart harcolni, de ez legalább meghozza a kedvét hozzá. Ty egy ideig még tartja a taktikáját, hogy kőről kőre szalad, így egyetlen esélye, ha utól éri. A szél ereje már benne feszül az izmaiban, várva hogy előtörhessen, átjárhassa a használóját... Nem gondolta volna hogy bármelyik elemmel valaha ilyen közeli kapcsolatot fog kialakítani de mégis, mikor használja a képességeit úgy érzi néha, mintha ő csupán egy üres zsák lenne, amit igazából a Szél tölt ki. Vad szél, mint a neve.
Nem számít a természet erejére, ami Tyrwel karjából tör ki, ám pont képes aktiválni a már előkészített gyorsaságot, így éppencsak sikerül elugrania. A vállát így is eltalálja az ütés, de nem annyira erős, mint számított rá. Viszont ha már előtört belőle a gyorsaság, ki kell használnia, ameddig tart. A férfi is fut, de fut ő is, alig látni, így könnyedén kikerüli a második támadást. Látja hogy nagyjából hova húzódik be Tyr, így hamar meg is találja... Vagyis gyorsan oda tud érni ha már látja. Ha ez sikerül, és ha a férfi nem talál ki valami nagyon frappánsat, elő húzza a tőrét és Tyr előtt terem, a pengét annak nyakára szorítva.
- Elég volt? Ha innen támadsz az már család, nem akarlak bántani.

Bölcsnek találja azt, hogy nem válaszol Lory kérdésére, s a puszta fenyegetést meg csupán elengedje a füle mellett. Az események pörögnek fel körülötte, ahogy elküldi a két force of nature-t. Nincs ideje arra, hogy átgondolja a következő lépését, mert pillanatokon belül megjelenik másod unokatestvére, aztán egy pengét szorít a nyakához. Akkor érzi igazán, mikor képes felfogni, hogy valami éles tárgy csiklandozza a nyakát. Természetesen számára ez a helyzet nem egyenlő a megadással. Mosolyog egyet, aztán megadón emeli fel mindkét kezét, miközben kisebb zaj kíséretében eldől a kétkezes kardja.
- Elég volt, s köszönök mindent. – látszik az arcán, hogy egy győztes vigyor jelenik meg, mintha elégedett lenne teljesítményével.
- Végül, csak idejöttél a közelembe és feladtad a távolság biztonságát. Nekem ez volt a célom, ettől nem érzem magam vesztesnek, a helyzet ellenére sem – jelenti ki, aztán, ha a másik elengedi, akkor kihúzza magát. Odalépdel a kétkezes kardjához, majd felveszi a földről és a vállán pihenteti azt.
- Különben meg kell dicsérjelek, mert egészen ügyesen mozogsz. Látom te szintén megedződtél – veti oda a dicséretet, miközben elindul vissza a lovakhoz, ahol hagyták őket. Út közben mikor a napfény éri, akkor hunyorog. Ránéz Loryra, hogy ő miként viszonyul az égető kérdéshez.
- Bánod ezt a kis testmozgást? – érdeklődik a másiktól. Kíváncsi a válaszára.

Elégedetten mosolyodik el, amikor Tyr felemeli a kezeit. Győzött. Hátralép és elteszi a tőrét, majd végighallgatja az unokatestvérét, ahogyan elemzi a kis küzdelmüket.
- A harcban a hatékonyság a lényeg és a helyzetfelismerés. Nem lett volna értelme fentről lövöldöznöm, így hogy egyedül vagy, és megtehettem volna, hogy elvágom a torkodat mielőtt kettőt pislognál, és már újra a helyemen vagyok. Ha három ellen küzdenék valószínűleg nem így döntöttem volna. - válaszolja. Ő egyáltalán nem érezte olyan véresnek ezt a harcot, így nem is várja el hogy a másik vesztesnek érezze magát. Csak gyakorlás volt, semmi több. Ahogy elindulnak összeszedi a kilőtt nyilait, és ami még használható elteszi, egyet sem akar elpazarolni. A dícséretre viszont felvonja a szemöldökét. Mókás, hogy Tyr még mindig úgy kezeli mintha kislány volna, és hogy attól mert kettejük közül az ex-örző az idősebb, ezért felette áll, vagy hogy szüksége lenne az elismerésére.
- Lovag vagyok, Tyr, ezt ne felejtsd el. Keményebb kiképzést kapok mint bárki a hadseregben. Nincs egyetlen ép bordám sem, és a mágia gyakorlása sem annyira egyszerű. Utóbbi nélkül most se tudtam volna nyerni. - magyarázza tárgyilagosan. Lehet, hogy a férfi őrző volt valaha, és az ő kiképzésük sem egyszerű, az anyja sokat mesélt róla, de a kettő már nagyon más szint véleménye szerint. A testedzésre viszont elvigyorodik, ahogy megpaskolja Jóska nyakát.
- Ha nem kaptunk napszúrást közben, akkor nem, cseppet sem bánom. De menjünk tovább. Nem akarok több időt a ebben a pusztaságban tölteni a feltétlenül szükségesnél.
Iszik még néhány nagyobb kortyot, majd nyeregbe pattan, és hogyha a férfi is követi, akkor folytathatják utukat az ismeretlenbe.

//Köszönöm a játékot!//

Nagyszerű kis gyakorlás volt, s tényleg mókásan volt megvalósítva, ahogy Tyr kezelte Loryt, aki meg szinte nevetve vette magára (Joggal). Jár a jutalom a játékért, írjátok fel azt a 100 Tp-t.