A városkapunál tartózkodik, mikor megszólítja őt egy ismeretlen hang. Tekintetét odafordítja, majd a következő szavakat ejti ki.
- Igen, én vagyok Tyrwel Ghlan – az idegen tisztelettudóan bemutatkozik, majd a kezét nyújtja, amit nem viszonoz. Cserébe könnyedén meghajol annak ellenére, hogy milyen magas. Gyorsan végignézi a jövevényt, aztán néha elkalandozik a szeme a környezetén is. Sosem lehet tudni, hogy nem-e egy gyanús alak akar besettenkedni, miközben le van foglalva.
- Mi ügyben keres? – teszi fel a kérdését, mert kíváncsivá teszi, hogy a hivataltól jött Asael mit akarhat? Beszélgetni? Vagy egyébről van szó? Hamar megtudja az igazságot, amin elgondolkozik egy kicsit, de végül beleegyezik. Egyáltalán nem nagyképű alak, aki a múltban történt eseményekkel dicsekedjen.
- Rendben. Ha a hivatal ezt szeretné. – egyezik bele, miközben megtudja, hogy erőpróbáról van szó és a küzdőfele pedig más, mint ő. Egyáltalán nem nézi le a másikat, inkább csak jobban megszemléli a másik testhelyzetét, hogy onnan értékes ismerethez jusson.
- Akkor valószínűleg megbíznak magában – szól hozzá bölcsen, abban reménykedve, hogy ezzel a másik zavartságát elűzheti. Következik egy feltétel, miszerint a városfalakon kívül lenne érdemes megejteniük. Minden további nélkül beleegyezik Tyr.
- Indulhatunk – jelez még a másik kettőnek, hogy ő elment, aztán várja, hogy a rejtélyes hivatal személy elvezesse. Mikor egy félreeső tisztásnál megállnak, akkor körülnéz egy kicsit, azonban a másik megzavarja őt ebben a tevékenységben.
- Rendben – hallatja a hangját, aztán előkerül a kardja a helyéről. Mivel Asael nem mozdul a helyéről, akkor úgy érzi, hogy neki kell kezdeményezni. Elsőként egy force of nature-rel próbálkozik, azonban az elől elmozdul a küzdőfele. Elhúzza a száját, aztán elkezd körözni, míg a másik követi őt a szemével, majd a testével. Észreveszi, hogy a másik a kezében tartogat valamit, de továbbra sem támad. Megint rajta a kezdés sora, így egy szúrás indt az egyik keze felé, azonban a nő tette meglepi. Hagyja magát megsebezni, azonban cserébe beledöf a dárdájával a combjába. Tyrwel rögtön a sebét kezdi ellátni, hogy el ne vérezzen a küzdelem közben. A sebesült lába miatt nem tud biztos lábakon állni. Felkel a földről, majd a kérdésre válaszol.
- Hm, hivatalon belül ezek a felmérések meddig szoktak elmenni? – kérdésre, kérdéssel válaszol, miközben a combját ellátta, akkor nehezen feláll. Kezébe veszi a kardját, aztán elindul. Érzi, hogy nincs rendben. Nem tud teljesen rálépni, mert belenyílal a fájdalom. Ez még lendítésnél problémát okozhat. A küzdőfele igazán érdekes szavakkal áll elő. Úgy érzi, hogy itt különleges alakokat szeretik. De ő miért lenne különös azzal, hogy ha most lesérül. Másik részről a lényébe van kódolva, hogy egyáltalán nem szereti mutogatni az igazi képességeit.
- Szóval csodabogarat szeretnének találni? – mondja ki, mire Asael rögtön elárulja az igazságot. Mikor meghallja a háború szót, akkor a közeledésének lendülete megtörik, lassabbá válik. Nincs szándékában harcolni egyik félnél sem, de addig lehet sok olyan esemény történik, amivel nem úszhatja meg. Ott a kard, ami csak rá vár. ennek puszta gondolata miatt lassan kevésbé érzi sebesült lábát, ami a járásán szintén követhető. Szemébe a parázsból kisebb láng válik, ezzel együtt tekintete határozott. Kezdi úgy tekinteni Asaelt egy picit, mint ha az útjában lenne. Megáll a másik hatósugarán kívül. Látja a megjelenő dárdát, ami az előzőnél fenyegetőbb a zizegése miatt. Mivel az előzőekből tanult, így mindenképpen kivárásra játszik. Nem válaszol, sőt van annyira pofátlan, hogy elindít egy force of nature-t. Ennek különlegessége, hogy átlósan indítja, s a boka és a térdkalács közötti részt célozza. Mikor látja, hogy a másik mire készül, akkor jobbra ellép a helyéről, hogy ne kapja be a találatot. Aztán nem veszítve szem elől a másikat a tőle telhető sebességgel közeledik, átlósan indít ellene egy vágását. Kivételesen testre céloz. A vakítás után nehezen kapja vissza a látását, így könnyedén meglóg Asael előle. Mikor a lángoló dárda eltalálja a sértetlen lábát, akkor ösztönösen terül el inkább, s kezének segítségével forog a földön, míg a lángra kapott öltözet el nem alszik. Most már egyáltalán nem áll biztos lábakon, ami egy harcos fő erénye. Kezét felemelve jelez, hogy fejezettnek tekinti a harcukat. Ellátja a másik sérült lábát, ami ráadásul égési sérüléssel gazdagodott. Mikor megvan, akkor a kardja segítségével kel fel. A segítséget fogadja, majd így kerül a helyére a kardja. Nincs hozzászokva az ehhez hasonló beszédhez, hiszen emlékeiben él, hogy Lin sosem dicsért senkit, ha valamit profin csinált
- Ha maga mondja. Én nem szeretném magam senkihez sem méregetni magam. – válaszol vissza Asaelnek, aki teljes támogatást nyújt neki, sőt felajánlja neki a gyógyítókhoz való jutást.
- Ezekkel a sebekkel úgysem vagyok alkalmas arra, hogy munkám végezzem. Vigyen a gyógyítókhoz és ha lehet értesítse felettesem az esetről. – kéri meg a másikat. Elindulnak a városba. A templomnál elválnak az útjaik, persze meghagyja a másiknak melyik számú őrségnél szolgál. Ezután nem marad más, mint a gyógyítók gondoskodása, pihenés és elmélkedés a harcukról
- Igen, én vagyok Tyrwel Ghlan – az idegen tisztelettudóan bemutatkozik, majd a kezét nyújtja, amit nem viszonoz. Cserébe könnyedén meghajol annak ellenére, hogy milyen magas. Gyorsan végignézi a jövevényt, aztán néha elkalandozik a szeme a környezetén is. Sosem lehet tudni, hogy nem-e egy gyanús alak akar besettenkedni, miközben le van foglalva.
- Mi ügyben keres? – teszi fel a kérdését, mert kíváncsivá teszi, hogy a hivataltól jött Asael mit akarhat? Beszélgetni? Vagy egyébről van szó? Hamar megtudja az igazságot, amin elgondolkozik egy kicsit, de végül beleegyezik. Egyáltalán nem nagyképű alak, aki a múltban történt eseményekkel dicsekedjen.
- Rendben. Ha a hivatal ezt szeretné. – egyezik bele, miközben megtudja, hogy erőpróbáról van szó és a küzdőfele pedig más, mint ő. Egyáltalán nem nézi le a másikat, inkább csak jobban megszemléli a másik testhelyzetét, hogy onnan értékes ismerethez jusson.
- Akkor valószínűleg megbíznak magában – szól hozzá bölcsen, abban reménykedve, hogy ezzel a másik zavartságát elűzheti. Következik egy feltétel, miszerint a városfalakon kívül lenne érdemes megejteniük. Minden további nélkül beleegyezik Tyr.
- Indulhatunk – jelez még a másik kettőnek, hogy ő elment, aztán várja, hogy a rejtélyes hivatal személy elvezesse. Mikor egy félreeső tisztásnál megállnak, akkor körülnéz egy kicsit, azonban a másik megzavarja őt ebben a tevékenységben.
- Rendben – hallatja a hangját, aztán előkerül a kardja a helyéről. Mivel Asael nem mozdul a helyéről, akkor úgy érzi, hogy neki kell kezdeményezni. Elsőként egy force of nature-rel próbálkozik, azonban az elől elmozdul a küzdőfele. Elhúzza a száját, aztán elkezd körözni, míg a másik követi őt a szemével, majd a testével. Észreveszi, hogy a másik a kezében tartogat valamit, de továbbra sem támad. Megint rajta a kezdés sora, így egy szúrás indt az egyik keze felé, azonban a nő tette meglepi. Hagyja magát megsebezni, azonban cserébe beledöf a dárdájával a combjába. Tyrwel rögtön a sebét kezdi ellátni, hogy el ne vérezzen a küzdelem közben. A sebesült lába miatt nem tud biztos lábakon állni. Felkel a földről, majd a kérdésre válaszol.
- Hm, hivatalon belül ezek a felmérések meddig szoktak elmenni? – kérdésre, kérdéssel válaszol, miközben a combját ellátta, akkor nehezen feláll. Kezébe veszi a kardját, aztán elindul. Érzi, hogy nincs rendben. Nem tud teljesen rálépni, mert belenyílal a fájdalom. Ez még lendítésnél problémát okozhat. A küzdőfele igazán érdekes szavakkal áll elő. Úgy érzi, hogy itt különleges alakokat szeretik. De ő miért lenne különös azzal, hogy ha most lesérül. Másik részről a lényébe van kódolva, hogy egyáltalán nem szereti mutogatni az igazi képességeit.
- Szóval csodabogarat szeretnének találni? – mondja ki, mire Asael rögtön elárulja az igazságot. Mikor meghallja a háború szót, akkor a közeledésének lendülete megtörik, lassabbá válik. Nincs szándékában harcolni egyik félnél sem, de addig lehet sok olyan esemény történik, amivel nem úszhatja meg. Ott a kard, ami csak rá vár. ennek puszta gondolata miatt lassan kevésbé érzi sebesült lábát, ami a járásán szintén követhető. Szemébe a parázsból kisebb láng válik, ezzel együtt tekintete határozott. Kezdi úgy tekinteni Asaelt egy picit, mint ha az útjában lenne. Megáll a másik hatósugarán kívül. Látja a megjelenő dárdát, ami az előzőnél fenyegetőbb a zizegése miatt. Mivel az előzőekből tanult, így mindenképpen kivárásra játszik. Nem válaszol, sőt van annyira pofátlan, hogy elindít egy force of nature-t. Ennek különlegessége, hogy átlósan indítja, s a boka és a térdkalács közötti részt célozza. Mikor látja, hogy a másik mire készül, akkor jobbra ellép a helyéről, hogy ne kapja be a találatot. Aztán nem veszítve szem elől a másikat a tőle telhető sebességgel közeledik, átlósan indít ellene egy vágását. Kivételesen testre céloz. A vakítás után nehezen kapja vissza a látását, így könnyedén meglóg Asael előle. Mikor a lángoló dárda eltalálja a sértetlen lábát, akkor ösztönösen terül el inkább, s kezének segítségével forog a földön, míg a lángra kapott öltözet el nem alszik. Most már egyáltalán nem áll biztos lábakon, ami egy harcos fő erénye. Kezét felemelve jelez, hogy fejezettnek tekinti a harcukat. Ellátja a másik sérült lábát, ami ráadásul égési sérüléssel gazdagodott. Mikor megvan, akkor a kardja segítségével kel fel. A segítséget fogadja, majd így kerül a helyére a kardja. Nincs hozzászokva az ehhez hasonló beszédhez, hiszen emlékeiben él, hogy Lin sosem dicsért senkit, ha valamit profin csinált
- Ha maga mondja. Én nem szeretném magam senkihez sem méregetni magam. – válaszol vissza Asaelnek, aki teljes támogatást nyújt neki, sőt felajánlja neki a gyógyítókhoz való jutást.
- Ezekkel a sebekkel úgysem vagyok alkalmas arra, hogy munkám végezzem. Vigyen a gyógyítókhoz és ha lehet értesítse felettesem az esetről. – kéri meg a másikat. Elindulnak a városba. A templomnál elválnak az útjaik, persze meghagyja a másiknak melyik számú őrségnél szolgál. Ezután nem marad más, mint a gyógyítók gondoskodása, pihenés és elmélkedés a harcukról