[Aréna] - Trolololololololo

Részvevők: Ger+Leo és Vic
Ellenfél: Troll
Helyszín: valamilyen erdőben

Trollkodásra fel, irány a skype, gyorsan lezavarjuk! (Tudom, hogy már pár órája azt csináljuk, de nem baj, csak jelzem valahogy, hogy én viszlek titeket.)

A sűrű erdő lombjai ideális búvóhelyet adnak bármi rég elfeledett titoknak, ami csak arra vár, hogy megtalálják. Kellemesen hűvös volt az idő, ráadásul éppen egy elhalványulni készülő szivárvány tarkította az eget. Így Leo, próba szerencse alapon elindult felé, hátha ezúttal sikerül ráakadnia a végére.
- Sziasztok - köszön amikor meglátja az érkezőket.
Gerard még csak ekkor lép ki ideges arccal a bokrok közül.
- Nem lett volna egyszerűbb az országúton jönni?
- Megvesztél, a végén még elveszítjük a nyomot!
Ekkor pillantják meg a másik tündét.
- Nézzenek oda, ki van itt! - köszön oda barátságosan
- Hát ti mit kerestek itt? - kérdezi őket meglepetten. Szavaiból tisztán kirajzolódik, már azt sem tudja mikor találkoztak utoljára.
- Áh csak jöttünk nézelődni egy kicsit. Tudod, amikor az embernek éppen nincs jobb dolga...
Ekkor váratlanul hangos léptek zaja szakítja félbe hármójuk beszélgetését. A közelben a környék is beleremeg, és hamar rájuk is bukkan, két fa között kukucskál, majd elüvölti magát, pár másodperc múlva pedig már indul is felétek haragosan és ellenségesen a hang forrása. Egy kifejlett erdei troll közelít feléjük.
- Hu az anyját. Ez mi a fene? - kiált fel Victor, majd egy laza mozdulattal már meg is indul a szörnytől minél távolabb
Gerardnak sem volt ideje örülni a váratlan találkozásnak. A zajos léptes, s a félelmetes kiálltás egyértelmű emlékeket ébresztett fel benne, melyik társától származtak.
- Erdei troll...
~ Ezeket a nagy mamlaszokat könnyen le tudod teríteni.
~ Ne aggódj, semmi probléma nem lesz.
Leo csak egyhelyben állt, tisztában volt vele, hogy társa már ki is tervelt valamit. Gerard az egyik tenyerét felemelte, majd a trollnak szegezte
- Langbéklyó!
A nyakában lógó kristály finoman felizzott, majd a tenyere közepéből egy tűzből font kötél tört elő, egyenesen a bestia feje felé tartva, hogy felgyújtva a szeme körüli részt akadályozza a tájékozódásban. A célzásán volt még mit javítani, mert csak a halántékát érte a tűz, de még így is megtette a varázslat a kívánt hatást, a bestia ösztönös mozdulattal megpróbálja elcsapni a kötelet, folytatva a barbárokhoz illő üvöltözést, miközben megtorpanva egyhelyben marad.
- Rock Shard – kiálltja el magát tündéül Victor. Pár pillanatig még forog a botja előtt a lövedék, majd egyenesen megindul a lény lábai felé.
Kettejük sikeres támadását követően hátrál egy lépést, majd elmosolyodik
- Úgy látom a nyugodt erdei séta látképe kezd szertefoszlani.
Megidéz a kezébe egy sötét dárdát, majd rövid lendületvétel után a célpontjuk térdének dobja.
A vergődő ellenfelet nehezebb eltalálni, mint gondolták, a dárda is csak könnyed, felszíni sérülést okoz. Nem is erre lett kitalálva, sokkal inkább páncélozott ellenfelek ellen hatékony. A troll ismét megindul feléjük, bár most kicsit lassabban, a sérülések pedig elkezdenek regenerálódni, ahogy az várható volt. Ahogy újra vad rohamába kezd, Leo, aki eddig semmit sem csinált, csak állt egyhelyben mozgásba lendül. Oldalról közelíti meg a mostrumot, majd ugyanarra a helyre próbál egyik kardjával vágást bevinni, ahová a dárda csapódott. Ügyesen felszántja fegyverével az adott részt, és közvetlen ez után érkezik Vic újabb sziklája, melyet a támadás alatt készített elő, ami ezúttal belefúródik a sérülésbe hatalmas fájdalmat okozva, ráadásként meggátolva, hogy ott regenerálódjon is, így egy pillanatra megint fájdalmasan üvölt. A tünde kardforgató vidáman elmosolyodik, azonban korai még az öröme. A behemót kiszemelte őt magának és már nyúl is egyik kezével, hogy felkapja és összeszorítsa.
~ Milyen meggondolatlan...
~ Tudja, hogy fedezzük.
Fel sem dolgozva, mi történik körülötte, el se fordítja a fejét, máris ott terem előtte egy árnypajzs, amit Gerard idézett meg, hogy megvédje a súlyos ütéstől. Leo ezalatt újra lendít egyet a kardját, hogy tovább mélyítse a sebet.
- Ennyi lenne?! Ennyire futja az erődből, förtelem?
- Van valami ötleted, mihez kezdjünk ezzel a döggel? - kérdezi, miközben egy újabb szikla lövedékkel támadja a szörnyet, fejének sérült részén.
Válaszul a fiú vidáman felkacag.
- Nekem nincs. De Liának van!
- Úgy bizony! - szólal meg végül ő is - Egyszerűen fel kell gyújtani, vagy a fejét levágni. Máskülönben nem hal meg.
A troll kezecskéjét námiképp vissza is üti az árnypajzs, mire ingerülten üvölt. A másik oldalról próbálja felkapni a közelében lévő Leot, ha már az előbb próbáltnál nem sikerült. A tündének nem sok lehetősége maradt, mert a másik oldalról felhúzott árnypajzs miatt még oldalra kitérni sem tud. Így a karemelés pillanatában hátraugrik, hogy kikerüljön a troll hatósugarából.
- Ezzel így sose végzünk...
- Akkor azt hiszem, ideje bekeményíteni.
- Helyes - a tünde egy mozdulattal előrántja a másik kardját, majd megpróbálja elterelni az ellenfelük figyelmét azzal, hogy körbefutva őt megpróbál a háta mögé kerülni.
- Szinkron!
Gerard tekintete lángra lobban, mosolya még szélesebbre húzódik. Ahogy Leo megkezdi a manőverezést, ő is lassú léptekkel közelefik a trollhoz.
Áldozatuk úgy mozog, ahogy ők a szálakat rángatják, szépen, egyhelyben tötyörögve fordul meg
- Elmondod, hogy mire készültök, hogy tudjak segíteni?
- Háttal van nekünk. Hát nem egyértelmű - veti oda gúnyos, lekezelő hangon.
Mondandója végeztével gyorsabbra veszi az iramot, majd amikor már csak pár méterre áll a rémségtől, megidéz a kezébe egy lángoló dárdát és nekidobja a nyakszirtjének
- Gyorsan! Verd bele a fegyvert egy kővel a fejébe!
A találat sikeres a közelség miatt, így a szerencsétlen dög egy pillanatra megdermed, lehetőséget adva az ifjú druidának, hogy egy szikladarabbal belenyomja a dárdát. Ezzel a lehetőséggel élve
Irtózatos szerencséjük van a kombinált támadással, mert a szikla talál, a dárda beljebb fúródik, és így elterül a szerencsétlen szörny, mert ideiglenesen lebénul. Leo megpróbál egy újabb ugrással kitérni az éppen felé eső monstrum elől, majd ha sikerült, a két kardját egyszerre meglendítve megpróbálja a fejét levágni. Gerard közben diadalittasan közelíti meg a trollt.

Egy kisebb tisztáson állok. Igazából nem is tisztás volt, csak egy olyan része az erdőnek ahol pár fa valamilyen módon eltűnt még régebben. Óvatosan fürkészem a bokrokat és a talajt is, növények után kutatva. Mikor a közeli bokor megzörren és valami hangot hallok belőle.
- Nem lett volna egyszerűbb az országúton jönni?
-Sziasztok - köszön amikor meglátja az érkezőket.
- Megvesztél, a végén még elveszítjük a nyomot! - pillant meg Gerard - Nézzenek oda, ki van itt! - köszön barátságosan.
- Hát ti mit kerestek itt? - kérdezem őket. Már van vagy ezer éve, hogy nem láttam a két jómadarat.
- Áh csak jöttünk nézelődni egy kicsit. Tudod, amikor az embernek éppen nincs jobb dolga... - beszédét egy morgás szakítja félbe, de az a fajta amitől még az ember és tünde csontjai is megremegnek ijedtükben. Szinte éreztem ahogy az erdőt elhagyja minden jó és kedves állat, a fenevad ordítását követően.
- Hu az anyját. Ez mi a fene? - kiáltok fel ijedten, majd mikor megpillantom a lényt a fák közül felénk rohanni én egy laza mozdulattal meg is indulok minél messzeb tőle.
- Erdei troll... - jegyezi meg Gerald, majd lassan a szönyre szegezi tenyerét.
- Langbéklyó! - a fiú nyakában lévő kristály láthatóan felizzik, majd egy lángoló kötél a tenyeréből kiindulva megrohamozza a bestia szemeit. Kezdem rosszul érezni magam, amiért ilyen gyáván megfutamodok, bár legalább hihetik azt is a többiek, hogy csak távolról akarok harcolni.  Nem vagyok egy közel... sőt semilyen harcos nem vagyok igazából. De végül összeszedem minden bátorságom és erőm. Egyenesen a lény felé fordulok, magam elé tartom a botomat és jó erősen megszorítom. Koncentrálok, a botom vége körül már vibrál a levegő.
-Rock Shard – kiáltom el magam tündéül. Egy emberfej nagyságú szikla darab emelkedik ki a földből.  Pár pillanatig még forog a botom előtt a lövedék, majd egyenesen megindul a lény lábai felé. Csak remélni tudom, hogy nem téveszt célt. Közben Gerard a sikeres támadása után hátrál egy lépésnyit.
- Úgy látom a nyugodt erdei séta látképe kezd szertefoszlain. - hangsúlyából arra következtetek, hogy mosolyog. Kezében megidéz egy dárdát majd lendületet vesz és a troll térdének hajítja. Szerencsére mind a két támadás talált. Az enyém a combján érte, ahol csak egy kisebb darabon lehorzsolta a lényt, Gerard dárdája meg a térde alatt találja el. " Okos célzás" fordul meg fejemben.
A szörny ismét megindul felénk, bár lassabb mint korábban, de sérülései kezdenek begyógyulni. Egyre vadabb és gyorsabb tempót vegy fel ellenfelünk. Most Leo dönt úgy, hogy rajta a sor, hogy támadást indítson. Oldalról közelíti meg a dögöt, majd egyik kardjával megpróbálja megvágni a korábbi sebet, amit Gerard dárdája okozott. Leo támadása egy egész tetszetős szakadást eredménye a szörny lábán.
"Korábbi támadásom nem sokat ért, de talán ha ott támadom, ahol a seb van." tervezem meg a következő lépésem. Erőteljesen koncentrálok és várok a megfelelő pillanatra. Mikor Leo támadásától mér elég széles és mély a seb és elég közel is van már a lény egy biztos találathoz. Elengedem a sziklát ami belefúródik a behemót lábába, ott ahol korábban társaim is támadták.
A szörny hangosan felordít, hatalmas fájdalmat okozott neki a korábbi pár támadás. Ami magában is elég gond neki, de a szikla benne marad a sebben így nem tud regenerálódni. Üvöltése már-már szivettépő, főleg egy druidának, akinek védenie kellene a természetet. De a troll támadot meg minket, nem tehettem mást. A lény közben már újra támad és hatalmas kezével célba veszi Leot. A tündének már nincs ideje reagállni és majdnem eléri a támadás, mikor egy sötét pajzs jelenik meg előtte.
"Elképesztő technikái vannak Gerardnak." -  sóhajtok magmaban. Ilyen remek harcos mellett nem is kell hogy itt legyek.
- Enniy lenne?! Ennyire futja az erődből, förtelem? - kiáltja oda neki Gerard, talán idegesíteni akarja. Nem tudom, hogy ezek a lények mennyire értik meg az emberi beszédet. Közben Leo tovább kaszabolja a szörnyet, minden egyes vágással közelebb juttatva kis csapatunkat a győzelemhez. Én a magam részéről közelebb merészkedek a Gerardhoz és közben a lényhez is ezáltal.
- Van valami ötleted, mihez kezdjünk ezzel a döggel? - kérdezem a társamtól miközben egy kis lövedéket, ami nem igényel nagy koncentráció, irányítok a lény fejének, azon a helyen a hol korábban megégett. Nem terveztem ezzel megölni, de hogy lefoglalja a dolog arra tökéletes.
- Nekem nincs. - "Hogymivaan?" fagy meg bennem az ütő - De Liának van! - "Huhh hála az égnek. Vagyis Liának."
- Úgy bizony szólal meg végül ő is egyszerűen fel kell gyújtani, vagy a fejét levágni. Máskülönben nem hal meg - mondja úgy mintha ez olyan egyszerű lenne. Levágni egy ekkora szörny fejét. Közben a szörny csak vadabb lett attól, hogy nem találta el Leót és az sem enyhített rajta, hogy a kavicsom fejen találta, ezért taktikát vált és a másik kezével támadja a tündét, akinek Gerard pajzsa miatt sok lehetősége már nincs. Így elrugaszkodik a földtől, hogy egy hátraszökkenét követően a szörny hatósugarán kívül érjen földet.
- Ezzel így sose végzünk...
- Akkor azt hiszem, ideje bekeményíteni.
- Helyes - ekkor Leo előrántja a másik kardját is, majd a szörny mögé kerül hogy hátulról támadja.
- Szinkron! - kiáltja el magát Gerard. A tekintete szinte lángol és úgy mosolyog, mint aki épp a sátán fejét készül lecsapni a helyéről és közben egyre közelebb sétál a döghöz. Én egy ideig csak csendben figyelem őket, mert nem tudum mire készülnek. Közben pedig azon töröm a fejét, hogy mivel tudnám közelebb vinni a trollt a halálhoz. Csak egy támadásom van így sokkal többet nem tudok tenni. Mialatt én morfondítorok a dög lassan, tötyörögve Leo után fordul.
Amikor a troll már háttal van nekem, Gerardhoz fordulok.
- Elmondod, hogy mire készültök, hogy tudjak segíteni? - nehezményezem hogy kihagytak a tervezésből.
- Háttal van nekünk. Hát nem egyértelmű - fordul vissza a fiú, majd elejt egy gúnyos megjegyzést. Mondandója végeztével gyorsabbra veszi az iramot, majd amikor már közelebb ért a szörnyhöz megidéz a kezébe egy lángoló dárdát és a szörny nyakszirtjébe vágja.
- Gyorsan! Verd bele a fegyvert egy kővel a fejébe! - Én akkor már egy ideje koncentrálok a kövemre. Pontosan azóta, mióta Gerard olyan kedvesen válaszolt. Úgy voagyok vele, ha a szörny ellen nem is kell legalább a társam leütöm. De mikor a lény a nyakába kapja azt a dárdát megnyílik előttem a legjobb felhasználási módja a kövecskémnek. A szikla darabot egyenesen neki hajítom a dárda végének, ami így teljesen bele fúródik a trollba. A szörny egy hatalmas puffanssal érkezik a földre. Nemhiába minél nagyobb valaki, annál nagyobbat csattan, ahogy a mondás is tartja. Leo épp hogy csak ki tudja kerülni a felé zuhanó több mázsa húst, majd mikor elkerülte azt, egy jól irányzott vágással leszeli a fejét a helyéről. Feletébb örültem neki, hogy végre elvertük, mint a kétfenekű dobot, mert kezdtem fáradni a sok szikla hajigálástól.

Na, akkor itt most Vicet üdvözlöm az arénák világában, remélem, megfelelő bevezető volt ez a könnyed kis csata a furfangos Gerivel az oldaladon, ugyanakkor sajnálom, hogy 1. szinten ennyire nehéz egy mágusnak a dolga a harctéren (én is átéltem, nyugi), de ügyesen felhasználtad a képességedet, valamint jól kitartottál, respect! Pár elírás előfordult, de ezek miatt nem veszik el a posztod értéke, élveztem olvasni, de ezt láthattad is chaten
Geri, neked is congrat, továbbra is elég agyafúrtan használod a képességeidet, hogy leterítsd a prédádat, szépen kihasználod a lehetőségeidet, viszont egyvalamit megjegyeznék, amin még finomítanod kell: a mesélői posztomból nem írtál át mindent, erre figyelj jobban! Meg volt egy félbehagyott mondatod, valahogy onnan leradírozódtak a betűk és szavak

Egyébként szép volt, fiúk, örülök, hogy így össze tudtok dolgozni, legközelebb halálosabbat kaptok. Ha már a simogatás megtörtént, következőnek már csúnyán ütni fogok, hogy megedződjetek

Jár mindkettőtöknek a 100 tp, firkáljátok is fel magatoknak, annak meg külön örülök, hogy 900 szó felett alkottatok mindketten