Quest for Azrael
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Legutóbbi témák

» [Magánküldetés: Kyrien von Nachtraben] - Családi titkok
by Kyrien Von Nachtraben Kedd Nov. 05, 2024 6:37 pm

» Erlendr - emlékiratok
by Erlendr von Nordenburg Pént. Nov. 01, 2024 7:40 pm

» Küldetés: Az arany fényében tündökölvén (V.I.Sz. 822. Tél)
by Jozef Strandgut Hétf. Okt. 28, 2024 3:45 pm

» [Magánküldetés] Rote Fenster hinter den Wänden (V.I.Sz. 822. Nyár)
by Nessaris Maera Szomb. Okt. 26, 2024 6:21 pm

» [Útvesztő] A magoi hét próbája
by Ostara Kedd Okt. 22, 2024 12:49 am

» Élménynek túl rövid...
by Erlendr von Nordenburg Szer. Szept. 25, 2024 7:39 pm

» Képességvásárlás
by Jozef Strandgut Vas. Szept. 22, 2024 7:21 pm

» Mesterségekhez kötődő vásárlások, receptek, alapanyagok
by Hóhajú Yrsil Csüt. Szept. 19, 2024 12:19 pm

» Enoch ben Metathron
by Noel Vas. Szept. 08, 2024 12:18 pm


Ön nincs belépve. Kérjük, jelentkezzen be vagy regisztráljon

[Küzdelem] Ashor vs Cynewulf - Amikor a Halál szolgái találkoznak

2 posters

Go down  Üzenet [1 / 1 oldal]

Crispin Shadowbane

Crispin Shadowbane
Éjvándor
Éjvándor

[Küzdelem] Ashor vs Cynewulf - Amikor a Halál szolgái találkoznak

Egy tisztás szélén üldögéltem épp. A szellő vidámat játszadozott a fák leveleivel, felborzolva a nagyra nőtt füvet. A távolban pár kerge marha,v agy őz, vagy tök mindegy, valami négy lábú állat tagjai hallatták idegesítő hangjukat, miközben én csak ültem, és próbáltam rájönni, hogy most még is, mi a franchoz kezdjek? Az egy dolog, hogy élvezem a Napsütést - ergo úgy szenvedek tőle, mint az állat - de hogy ezen kívül bármi mást is tennék, arra egyelőre nem látok túl sok esélyt. Végül úgy döntöttem, hogy csak ideje lenne a fák árnyai közé húzódni, hogy legalább ott találjak némi menedéket, míg le nem száll a Nap, s fel nem jön a Hold, hogy én meg tovább tudjak haladni végre. Hogy hova is tartottam éppen? Hát, arról, szokás szerint, fogalmam sem volt, csak mentem, amerre az út vezetett, aztán reméltem, hogy valahol majd kilyukadok. Leginkább egy bordély képe derengett fel előttem, ahol pár hártyát is lyukasztgathatok és mellé bevághatok pár korsó söritalt. Ahogy a horizontot fürkésztem tekintetemmel, egyetlen város vagy falu nyomát sem láttam, sehonnan sem szállt fel füst a kéményekből. Egy totál kihalt puszta kellős közepén találtam magam. Ez mi szívás már? De, legalább víz volt dögivel, volt még majdnem egy hétre elegendő kajám, és ha minden kötél szakad, akkor még mindig vadászhatok. Na mondjuk ez eléggé egy szép mutatvány lett volna íjak nélkül. Persze, bíztam a lopakodó képességeimben, de nem hinném, hogy egy szarvashoz annyira közel kerülök, hogy az éjgyilokommal elvághassam a torkát.
Apropó, ha már torkok átvágásáról beszélünk...
Miközben a fák nyújtotta menedék felé tartottam, megláttam, hogy azok között egy alak közeledik. A sűrűn nőtt bokrok miatt nem nagyon láttam azt, hogy még is, kicsoda vagy micsoda, de határozottan nem tetszett az a tény, hogy valaki meg akarja zavarni a nap közbeni szenvedésemet. Tény és való, hogy nem szeretek nagy közönség előtt gyengeséget mutatni, már pedig a büdös tűzgolyó nem nagyon fejtett ki rám vidám hatásokat. Morogva álltam meg az egyik fa oldalának támaszkodva, miközben a táskám szélére szíjazott kulacsot oldoztam ép le, hogy pár derekas korttyal enyhítsem kínzó szomjúságomat. Sajnos nem bor, sőt, sör se volt benne, csak tiszta forrás víz, aminek undorító íze volt - lényegében hiányzott belőle minden alkohol. Hát milyen alkoholista self vagyok én, hogy nincs nálam semmi ütős motyó?
- Hé, Te ott! Állján már meg! Van pia nálad? Ha nincs, akkor akár kereshetsz is magadnak más erdőt pihikézni, mert rohadtul de nem vagyok társalkodós hangulatomban. Kivéve, ha farok helyett lyukad van, akkor gyere csak nyugodtan közelebb!
Eresztettem ki a hangomat. Szokásos Cynewulf-féle kedves beszélgetés kezdeményezés, ahogy azt már az utóbbi időben mindenki megszokhatta tőlem. Egyszerűen lehengerlő a modorom, nem igaz?
~ Akkor szívod meg, ha nincs egyedül a tag, vagy simán fél kézzel felpofoz téged, és a beleidet használja sálnak.~
~ Ahhoz eléggé elborult egy alaknak kéne lennie, nem igaz?~
~ De még akkor is normálisabb lenne, mint Te. Inkább fogd magad, és hagyd itt őt a fenébe.~
~ Hát hülye vagy Te, Shea? És ha van nála valami jó fajta kis itóka? Meg aztán nincs az a transzcendens hatalom, ami miatt én kimennék a Napra. Inkább fogd be a pofádat, kivéve, ha van valami normális közölni valód.~
~ Egy igazi barom vagy...
~ Ez neked a "normális közölni való"? Mostanában igen csak leadod a színvonalad.~
~ Nem, ez nem volt egy normális közölni való, csak tényszerű megállapítás, amely konklúziót a hosszú évek ismerete alapján vontam le, s mely teljes mértékben és tökéletességben, a maga egyszerűségében és puritánságában jellemez téged. Minek több szót pazarolni rád?~
Meg kell hagyni, hogy Shea-nak ebben az esetben néminemüleg igaza van. Ha már a némi nemet emlegetjük...remélem, hogy nő lesz az, nagy mellekkel, s anyatej helyett bor fog folyni az édes kannáiból. Ha nem, én esküszöm, hogy kinyírom, hisz miért zavar akkor, ha nem nő?

Erhard Strenger

Erhard Strenger
Déli Katona
Déli Katona

Az égen lenyugvó félben volt már a Nap, bár természetes azért még messze volt az este, de látszott, hogy eme fénylő égitest túl volt már a zeniten. Én mindezt egyáltalán nem is bántam. Az éjszaka pontosan ugyanolyan jó volt a gyilkolásra, mint a nappal, sőt talán még ideálisabb is volt egy kis rajtaütéses has felmetszésre. Viszont az éj közeledte sem tudta elnyomni egyre morgósabb hangulatomat. Egyszerűen túl rideg volt most a kedélyem ehhez. Így érthető is volt, hogy nem díjaztam a provokációt. Egy tisztás felé indultam kifelé az erdőből, hogy feltöltsem a készleteimet némiképp, azonban ahogy közeledtem a tavacskához, egy hang késztetett megtorpanásra, mire fenyegető tekintettel a férfi felé fordulok.
Se a hangneme, se a megszólítása nem tetszett és aurám is érezhető változásokon ment végbe. Érezhette a baj, ahogy mereven ráemelem a tekintetem, bár hogy tökéletesen kiismerhesse szándékom, ahhoz túl messze volt még. Számomra viszont nem kellett közelebb mennem.
Mivel fejből kellett rákészülnöm, mágiám jóval lassabban aktiválódott, mint kellene, de alapjáraton még így is a meglepetés erejével kezdhettem, ha a férfi nem számolt rá. Ugyanis lába alól egy pár zombi kéz tört elő, megpróbálva megragadni lábait, természetesen nem szakítva meg az idézést, így ha a fiút el is kapta, egyre jobban bújt ki a földből, hogy megpróbáljon lábába harapni. Én eközben botomat mellettem a földbe tűzve, végig rajta tartva a szemem, felemeltem könyvem és kitártam. Pontosan tudtam melyik oldalon mit tartalmaz könyvem, így kisebb keresgélés nélkül is képes voltam megállapodni a szükséges oldalnál, hogy nekikezdhessek a következő castolásnak. A fickónak nem sikerült jól felmérnie, kibe is érdemes belekötni.
Ugyanis… nem voltam jó kedvembe!

Crispin Shadowbane

Crispin Shadowbane
Éjvándor
Éjvándor

Minden szépen ment, ahogy azt elterveztem. Az alak megtorpant. Király. Mondjuk volt benne valami nyugtalanító, amit először nem tudtam mire vélni, aztán rájöttem az okára: férfi volt. Most már totálisan és teljes mértékben egyértelmű volt, hogy melyik nem sorait erősíti - vagy éppen gyengíti. Itt ma se lesz hancúrozás, aminek nem örültem, a puttonyok tele voltak és már ürítésre szorultak - és most nem a vizelésre gondoltam. Szomorúsággal vegyített aggodalmaskodásomat egy pár kéz szakította meg, amelyek hirtelen a földből törtek elő, pont alattam.
~ Mi a fasz?~
Ötlött fel bennem rögtön a gondolat. Ezek meg mit keresnek itt? Kinek a kezei? Lenéztem ijedtemben a földre. Rothadó kezek, semmi körömfestés, meg hosszú körmök, a végső konklúzió: férfi kezek...voltak vagy száz évvel ezelőtt, amikor még foglalkozásként nem a "zombi életmódot", vagy a "kóborló selfek ijesztegetését" jelölték meg. Vagy női kezek, de akkor egyrészt nem törődött azzal, hogy úri társaságban csicsásan kell megjelenni, vagy voltak benne férfi gének is, mert igen csak vaskos egy végtag-végek voltak ezek. Akármi is volt az igazság, egy dolgot aztán végképp levonhattunk: nagyon nem tetszett a helyzet! Főleg, amikor elkapták kecses lábacskáimat. Azanyádat, azt! Érzem ám ,ahogy a kezek ott motoszkálnak a bokám körül, és mint valami rohadt eltorzított szülés, szépen lassan a fejecskéje is kezd kibújni. Lelki füleim előtt felcsengett egy zozó bába hangja:
"Már látom a fejét! Kint van a feje! Undorító, rothadó és egy igen csak elbaszott valami. Gratulálok apuka, büszke lehet a fiára. Ez a legocsmányabb zombi kölyök, akit valaha is láttam. Szinte könnyezek az örömtől. A kva anyád kezét harapdáld, te dög!"
...és a fej csak jött.
- Prosztata masszázst nem kértem!
Visítok fel, majd megbilincselt lábaimmal próbálok rugdalózni, közben fél szemmel a férfi felé pillantva, aki ledöfte a botját a földbe és valami könyvet olvasgatott. Regény? Romantikus drámás valami izé? Én itt szenvedek, ez meg regényt olvas! Behalok...aztán rájöttem, hogy ez a dög még is, mire készül, így fogtam magam és elegánsan eldőltem, fél testemet kitakarva a fával, miközben az éjgyilokomat húztam elő és belevágtam a zombi kezébe. Utólag jöttem rá, hogy az alsó felemre lehetett rálátni a fák takarásából, az is farral fordult a nekromanta felé. Kár, hogy volt rajtam gatya, különben láthatta volna felkelni a két fél Holdat. Nesze neked self ünnep, éltesd a Holdakat, te nyomoronc!
- Engedsz el engem, de kurva gyorsan!
Morogtam a zozóra, miközben a fejébe próbáltam beleinjektálni a fegyverem pengéjét, hogy végre engedjen már el. Ez a kapcsolat nekem túl gyors volt. Első randin nem szoktam engedni, hogy már rögtön leteperjenek és van egy olyan érzésem, hogy ez a dög fogazna. Manapság miért akar mindenki rám nyomulni? Na mindegy, amíg el nem enged, vagy valami, én csapkodok és próbálok a fa mögé húzódni...

Erhard Strenger

Erhard Strenger
Déli Katona
Déli Katona

A self, ki nem éppen szívélyes kedvembe fogadott, ráadásul be is szólt. Hát igen… csúnya halál elé néz. Nem voltam épp a leg...”tüneményesebb” hangulatban, így érthető, hogy fel akartam koncolni. Végtére is… egy kis vér látványa mindig lenyugtatja az embert… vagy épp feltüzeli. Természetesen az ellenfelem továbbra is bosszantott. Vagy nem fogta fel a helyzete komolyságát, vagy alapjáraton is ekkora idióta. Mindegy. Nem számít. A hangulatom valahol a béka valaga alatt lehetett és innen nem engedek csak úgy el embereket. A zombi nem okozott túl nagy ellenállást a férfinek, s hamarosan húzódzkodott is fedezékbe. Egyelőre nem siettem. Nyugodtan sétálva, végig szemmel tartom a helyet, ahol „köddé vált”, miközben nyílt terep felé indulok. Tisztában vagyok a selfek erejével. Nyíltan állíthatom, hogy jó hasznát vehetném egy-két selfnek, de nem becsülhetem alá őket. Már esteledik, szóval ha holdpap megjárhatom, ha bérgyilkos nem lenne szerencsés fás terepen lennem vele, ha nekromanta akkor azonban nincs vész. A saját „fajtámmal” még el tudok bánni. De egyelőre még nem tudhatom az ellenfelem beállítottságát, hisz az, hogy rendelkezik szúrófegyverrel, még nem jelent semmit. Bár nem jellemző a mágusokra, azért mi is hordhatunk tőrt biztonság kedvéért. Mindenesetre azért jobb óvatosabbnak lenni. Biztonság kedvéért azért előkészülök. Megidézem a csontvázíjászomat, aki rögtön helyet is foglal mellettem, majd pár oldallal később rá is bukkanok a kívánt elemre. Megidézve szellemem, már majdnem készült, hogy elsüsse megannyi poéntárának egyik gyöngyszemét, de egy pillantást vetve arcomra, rögtön megérezte, hogy ő itt, most ha jót akar, inkább nem pofázik.
- A fák között bújt el. Keresd meg, és szívd el az erejét. Ne okozz csalódást.
Igazából innentől, már hátrányba is került az ellenfelem, hisz egy távharci és egy „közelharci” egységet idéztem le. Arcomon komor vigyor lesz látható.
~ Ideje vért ontani.

Crispin Shadowbane

Crispin Shadowbane
Éjvándor
Éjvándor

A zombi végül csak elengedett engem, én meg letöröltem pár izzadtságcseppet a homlokomról. Ilyen az én szerencsém! Miközben békésen pihengetek, próbálva kiheverni egy kis másnaposságot, persze, hogy kibe futok bele az erdőkben? Egy necibe! Miért van az, hogy a rossz dolgok mindig velem történnek? Nem lehetett volna egy szende szűz elf leányzó, akit meg kell menteni a csúnya haramiák elől és cserébe nagyon kedves lenne velem egy éjszaka erejéig? Nem...ráadásul férfi volt, ami még tovább csökkentette az élvezeti faktort, egészen le is nullázta, sőt, még lejjebb is ment. Határozottan kezdtem morcos lenni. Miután a dögje elengedett, felpattantam a földről, és bebújtam a fák közé. Átgondoltam, hogy még is, miket használhatok ellenfelem ellen? A tükörrel semmit sem értem volna, maximum a fejéhez vághatom figyelemelterelés gyanánt. A cuki kis sálamat a felszereléseim között tartottam, és amúgy se értem volna vele semmit, hisz nem volt tömeg, ahova elbújhattam volna. Na meg még ott volt a kis gyűrűm, amivel szintúgy nem érek el semmit sem, így egyedül az éjgyilokomra hagyatkozhattam, na meg a felsőbbrendű intelligenciámra. Elkomorodtam. Hát, ennek túl sok hasznát nem vehetem, főleg, ha az a dög nekiáll és mindenféle élőholtat idéz maga mellé, mert akkor nekem tényleg kapáltak. Jobb kezembe vettem a fegyveremet, majd kilestem a fák mögül. A nekromanta még mindig ott állt, ahol először megpillantottam, a társasága viszont ekkora már kiegészült egy csontíjásszal, s közben tovább lapozgatott a könyvében. Egyelőre a csontszolga csak álldogált egy helyben s nemek eszem ágában sem volt az, hogy megvárjam, milyen förtelmet idéz meg ezúttal az a nyomorult. Lapos kúszásban indultam meg, hogy nagy kerülővel az ellenfelem háta mögé kerüljek. Hosszú éveket gyakoroltam a mesteremmel, hogy minél halkabban tudjak lopózni. Óvatosan haladtam előre, hogy lehetőleg minél kevesebb zajt csapjak és távolabb kerüljek attól a ponttól, ahol utoljára láttak engem. Talán öt méterrel előttem volt egy bokros rész, ahol meghúzhattam volna magam. A nap még fent járt, így egyáltalán nem volt árnyékos a rész, sötétnek meg főleg nem lehetett mondani, így még láthatatlanná se tudtam változni. Fenébe. Azért, remélhetőleg sikerrel beérek a bokrok közé, mielőtt a keresésemre indulnának a cimboráim.

Erhard Strenger

Erhard Strenger
Déli Katona
Déli Katona

Minden úgy ment, ahogy terveztem. A holtak felemelkedtek mellettem, s az íjász hamar elkezdte „kémlelni” a tájat. Tudtam, hogy ellenfelem most már óvatos lesz, hisz tudta mivel áll szembe. Nekromanta vagyok. Igen veszedelmes ellenfél lehetünk egy közelharci egység ellen, bár nem vagyok benne biztos, hogy sokat érünk a self csapatok ellen. Nem sűrűn harcolok sötét tündékkel, így ez számomra is tapasztalatokkal kecsegtető „találkozás”. Igazából nem aggódtam. Hűvös nyugalommal és túláradó rosszindulattal álltam a dologhoz, sejtettem, hogy csak időkérdés, hogy győzzek. Mindig csak idő kérdése. Intek is a szellememnek, hogy induljon, kutassa fel az ellenfelem. Rá fog találni. Ez nem kétség. Nem bújhat el egy szellem elől örökké. Sőt talán saját magát leplezi le. Amennyire idiótának tűnik eddig, még ez a felvetés is megállja a helyét. Viszont nem vagyok balga. Nem engedem le a védelmem, s biztonság kedvéért azért a csontváz mögött álltam, s csendesen kémleltem a tájat, miközben társam kísérteties, tompa ragyogással lebegett odébb, szépen lassan, alaposan körülnézve. Kezét feltartotta, hogyha meglátja ellenfelét, rögtön képes legyen tüzet… vagyis inkább jéglövedéket zúdítani rá, bár az utasításaim miatt ez csak azért kell, hogy lelassítsa addig, míg rárepül és elkaphassa. Ha elkapja onnantól pedig könnyű dolgom lesz. Csak idő kérdése… csak idő kérdése…

Ajánlott tartalom



Vissza az elejére  Üzenet [1 / 1 oldal]

Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.