[Küzdelem] Ashor vs Cynewulf - Amikor a Halál szolgái találkoznak
Egy tisztás szélén üldögéltem épp. A szellő vidámat játszadozott a fák leveleivel, felborzolva a nagyra nőtt füvet. A távolban pár kerge marha,v agy őz, vagy tök mindegy, valami négy lábú állat tagjai hallatták idegesítő hangjukat, miközben én csak ültem, és próbáltam rájönni, hogy most még is, mi a franchoz kezdjek? Az egy dolog, hogy élvezem a Napsütést - ergo úgy szenvedek tőle, mint az állat - de hogy ezen kívül bármi mást is tennék, arra egyelőre nem látok túl sok esélyt. Végül úgy döntöttem, hogy csak ideje lenne a fák árnyai közé húzódni, hogy legalább ott találjak némi menedéket, míg le nem száll a Nap, s fel nem jön a Hold, hogy én meg tovább tudjak haladni végre. Hogy hova is tartottam éppen? Hát, arról, szokás szerint, fogalmam sem volt, csak mentem, amerre az út vezetett, aztán reméltem, hogy valahol majd kilyukadok. Leginkább egy bordély képe derengett fel előttem, ahol pár hártyát is lyukasztgathatok és mellé bevághatok pár korsó söritalt. Ahogy a horizontot fürkésztem tekintetemmel, egyetlen város vagy falu nyomát sem láttam, sehonnan sem szállt fel füst a kéményekből. Egy totál kihalt puszta kellős közepén találtam magam. Ez mi szívás már? De, legalább víz volt dögivel, volt még majdnem egy hétre elegendő kajám, és ha minden kötél szakad, akkor még mindig vadászhatok. Na mondjuk ez eléggé egy szép mutatvány lett volna íjak nélkül. Persze, bíztam a lopakodó képességeimben, de nem hinném, hogy egy szarvashoz annyira közel kerülök, hogy az éjgyilokommal elvághassam a torkát.
Apropó, ha már torkok átvágásáról beszélünk...
Miközben a fák nyújtotta menedék felé tartottam, megláttam, hogy azok között egy alak közeledik. A sűrűn nőtt bokrok miatt nem nagyon láttam azt, hogy még is, kicsoda vagy micsoda, de határozottan nem tetszett az a tény, hogy valaki meg akarja zavarni a nap közbeni szenvedésemet. Tény és való, hogy nem szeretek nagy közönség előtt gyengeséget mutatni, már pedig a büdös tűzgolyó nem nagyon fejtett ki rám vidám hatásokat. Morogva álltam meg az egyik fa oldalának támaszkodva, miközben a táskám szélére szíjazott kulacsot oldoztam ép le, hogy pár derekas korttyal enyhítsem kínzó szomjúságomat. Sajnos nem bor, sőt, sör se volt benne, csak tiszta forrás víz, aminek undorító íze volt - lényegében hiányzott belőle minden alkohol. Hát milyen alkoholista self vagyok én, hogy nincs nálam semmi ütős motyó?
- Hé, Te ott! Állján már meg! Van pia nálad? Ha nincs, akkor akár kereshetsz is magadnak más erdőt pihikézni, mert rohadtul de nem vagyok társalkodós hangulatomban. Kivéve, ha farok helyett lyukad van, akkor gyere csak nyugodtan közelebb!
Eresztettem ki a hangomat. Szokásos Cynewulf-féle kedves beszélgetés kezdeményezés, ahogy azt már az utóbbi időben mindenki megszokhatta tőlem. Egyszerűen lehengerlő a modorom, nem igaz?
~ Akkor szívod meg, ha nincs egyedül a tag, vagy simán fél kézzel felpofoz téged, és a beleidet használja sálnak.~
~ Ahhoz eléggé elborult egy alaknak kéne lennie, nem igaz?~
~ De még akkor is normálisabb lenne, mint Te. Inkább fogd magad, és hagyd itt őt a fenébe.~
~ Hát hülye vagy Te, Shea? És ha van nála valami jó fajta kis itóka? Meg aztán nincs az a transzcendens hatalom, ami miatt én kimennék a Napra. Inkább fogd be a pofádat, kivéve, ha van valami normális közölni valód.~
~ Egy igazi barom vagy...
~ Ez neked a "normális közölni való"? Mostanában igen csak leadod a színvonalad.~
~ Nem, ez nem volt egy normális közölni való, csak tényszerű megállapítás, amely konklúziót a hosszú évek ismerete alapján vontam le, s mely teljes mértékben és tökéletességben, a maga egyszerűségében és puritánságában jellemez téged. Minek több szót pazarolni rád?~
Meg kell hagyni, hogy Shea-nak ebben az esetben néminemüleg igaza van. Ha már a némi nemet emlegetjük...remélem, hogy nő lesz az, nagy mellekkel, s anyatej helyett bor fog folyni az édes kannáiból. Ha nem, én esküszöm, hogy kinyírom, hisz miért zavar akkor, ha nem nő?