Kristin Dalgaard

Név: Haniel
Szint:
Ár:
Leírás: A képzelőerő és a belső világ angyala, erejével Kristin képes egy másodperc koncentráció alatt több, szimuláció szerű önillúziót lefuttatni egy csatában a következő támadó mozdulatáról, megtalálva ezek közül a legeffektívebbet. Maximum szint*1 lehetséges szimulációt képes elképzelni és azok pontossága az ellenfél ismeretétől függ. (Játéktechnikai használat: A játékos felvázolja az elképzelt támadási mozdulatokat, a mesélő pedig leírja az ellenfél mit csinál ezekben a szimulációkban. Az, hogy az éles helyzet mennyire tér el az elképzelttől a mesélőre van bízva, főképp Kristin ellenfélről birtokolt ismeretein alapozva.)

Név: Za'amiel
Szint: 2?
Ár:
Leírás: A szelek és viharok angyala, erejével Kristin kardját folyton örvénylő szél lengi körbe amely kétszeresére növeli annak páncéláttörését. A szél egy határozott előre döféssel szabadon engedhető, amely egy kúp alakban előre törő szélrohamként jelenik meg. A kúp szint*fél méter szélességig nő és nehéznél könnyebb páncélt viselő karaktereket feltaszítja. Ezután a képesség egy percig nem aktiválható újra.

Név: Ziquiel
Szint:
Ár:
Leírás: Az üstökösök angyala, erejével Kristin páncélja a hullócsillagok magjához hasonlóan jégvirágokkal és dérrel vonódik be, kétszeresére növelve a védelmi értékét a fizikai és tűz alapú támadások ellen.

Név: Ramiel
Szint:
Ár:
Leírás: A mennydörgés angyala, a természetes elemek egyik felügyelője. Erejével Kristin kardjának csengése (pl ellenséges páncélon vagy fegyveren) csak a kijelölt ellenség által hallható, erőteljes hangrobbanást okoz, amely egy közvetlen közelből lecsapó villám hangjával egyezik. A hang egyrészt zavaró, másrészt egy-egy másodpercre süketté teszik az ellenfelet és megzavarják az egyensúlyát.

Név: Rahamiel
Szint:
Ár:
Leírás: A kegyelem angyala, erejével Kristin képes kegyelmi alkut kötni egy kiválasztott célponttal, így ameddig a hatás aktív képtelenek egymást megtámadni.

Név: Raziel
Szint:
Ár:
Leírás: A titkok és mítoszok angyala, erejét megidézve Kristin képessé válik a mágusok által birtokolt varázsérzékelésre és az ellenfél által használt varázslatok pecsétjeinek látására és azok értelmezésére.

Haniel: Ötletes dolog, mehet. Szint 3., Ár 2000 váltó.
Za'amiel: Jó, távolsága a hullámnak legyen 10 méter, 2. szint, 1500 váltó.
Ziquiel: Frost Armor much? Sima ügy, 3 szint, 2000 váltó.
Ramiel: Ez is tök érdekes, mehet, 2. szint, 1500 váltó.
Rahamiel: Ez kicsit funky, a leglehetetlenebb diplomáciai helyzeteket is megoldaná, szóval ezt most mellőzzük egyelőre.
Raziel: Ez viszont tök jó, 4. szint, 2500 váltó.

Név: Apotheosis
Szint: 7(?)
Ár:
Leírás: Kristin teljesen átlényegül három választott angyal erejével, így páncélja, haja és kis mértékben az arca is megváltozik a választástól függően. Ebben az alakban egyszerre képes használni mindhárom angyal képességeit, beleértve a passzív és aktív hatásokat is. Az Apotheosis fenntartható képesség, azonban folyamatosan és erőteljesen megterheli Kristin manáját, a csatánként egyszer használatos képességek után pedig azonnal megszűnik. Egy csatában egyszer lehet bekapcsolni és csak olyan angyal ereje alkothatja, amelyet Kristin már elsajátított.

Ahogy beszéltük, az alul olvasható formában elfogadva:

Név: Angeloiusion
Szint: 6.
Ár: 3500 váltó
Leírás: A keresztes képes lesz egy második angyal erejét is integrálni, így az hozzáadódik az aktív angyal erejéhez. A keresztes külseje elváltozik, méghozzá a másodlagosan integrált angyal külsejére emlékeztető hasonlatosságokkal. A másodlagos angyal mindig csak ideiglenesen tartható fenn, két percre.

Név: Jehoel
Szint: 5 (?)
Ár: 3000 váltó
Leírás: A parázsló tűz angyala, erejét megidézve Kristin páncéljára egy fekete, leginkább izzó szénhez hasonló réteg rakódik. Ez a réteg forró, valamint az acélkeménységű viszont kétszer olyan nehéz. Éppen ezért Kristin minden puszta kezes ütése ebben a formában kétszeres súllyal csap le, ellenben fele olyan sebességgel.

Név: Zaphkiel
Szint: 3 (?)
Ár: 2000 váltó
Leírás: Az Isteni tudás angyala, erejét megidézve Kristin képessé válik ellenfele harcstílusának megismerésére és megértésére (eltekintve a mágikus pecsétektől). Alapvetően ez annyit jelent, hogy minden perc elteltével +5% esélye van hárítani a felé érkező csapásokat egyetlen kijelölt ellenfél felől, azonban fontosabb másodlagos hatása. Zaphkiel ereje kiegészíti a Hanielt, így egy perc elteltével 33%, két perc elteltével 66%, három perc elteltével 100%-ossá válik a Haniellel lefuttatott szimulációk pontossága.

Kristin tanítója:
Név: Yvonne Grünwald lovag (a Vörös és Sötétkékben nem volt keresztneve, így bátorkodtam elnevezni magam)
Faj: Ember
Mesterség: Fegyverkészítés, Páncélkészítés
Szint: Gyakorlott
Készítési módok: Egyszerű, Finomított

Visszatartani a levegőm sokkal nehezebb volt, mint első pillantásra hangzott. A térdem kezdett sajogni a gyakorlótél kavicsos földjének dörzsölésétől, a karom egyre merevebben tartotta a fémcsövet, de legjobban a szemem fájt a meresztésben.
~ Gyerünk, Kristin. Fújd ki a levegőt, ahogy Konrad mutatta, tartsd az egyik szemed a célon, a másikat a jotünbot végén…

Pang. Pang. Pang.

Kifújtam a levegőt és bosszúsan megismételtem az egész rituálét, még erősebben szemmel tartva a felállított szalmabábut, amikor megint hallottam.

Pang. Pang.

- Konrad! – csaptam le mérgesen magam mellé a felbecsülhetetlen értékű Gungnirt. – Honnan jön ez a csengés?
A lovag épp a sokadik sikeres találatát szemlélte meg, így elmélázva a lövedék ütötte lyuk megégett szélén szinte rám sem figyelt.
- Hm? Csengés?
A férfi füle mindig is rosszabb volt az enyémnél, de valahogy most elfelejtettem megbocsátani neki ezt a hiányosságot.
- Igen, a csengés. Ez a folyamatos ’pang’, ami megzavar célzás közben.
- Kristin, ha nem tudsz olyan jól célozni, mint én az nem bűn. Nem kell kifogásokat keresned.
Konrad arca teljesen ártatlan volt, így biztos voltam benne, hogy komolyan gondolja. És azt is komolyan elhiszi, hogy ezzel megbékíthet.
Már készültem gyomron vágni a puska tusával, amikor újra meghallottam.

Pang. Pang. Pang.

Lehunytam a szemem, figyelve a hang ritmusát és színét, aztán társamat és a remek célzását otthagyva elindultam a csengés irányába. Fémes hatása volt, mintha egy nagyon óvatos pörölycsapás lett volna egy páncélon, vagy egy kovács finom kalapálása a kezei között formálódó acélon. A félóriások nem állítottak fel kovácsműhelyt a Katedrálisban, a Szentszék kifejezetten megtiltotta nekik. Bármennyi hasznot jelentettek, a pogány istenek mesterkedésének nem volt helye az Úr földjén, a keresztesek kohói pedig régen leálltak ezen a környéken.
Befordultam egy sarkon, követtem a csengést egy kisebb fegyvertár mögé és megtorpantam.
- Grünwald lovag.
A nő haja valamivel hosszabb lett Einburg szükségtelen ostroma óta, arca azonban még így is kerülte a nőies jellegeket. Ahogy felém fordult a jókora üllő mellől elégedett vigyor futott szét az arcán.
- Kristin nővér! Nem tudtam, hogy épp itt van.
A kezében tartott kalapács újra és újra lecsapott egy egyelőre alaktalan, fehéren izzó acélrúdra, a lepattanó szikrák pedig tükörképet vetettek a lovag szemében.
- Eltávon vagyok éppen, feltehetőleg épp újrarendezik a frontvonalat. A nővér hogyhogy itt? - vontam fel a szemöldököm, miközben a forróság minden színében játszó fém magához ragadta a tekintetem.
- Kell valaki, aki ért a tűzhöz. Most kapnak észbe a fővárosi tisztek, hogy a jotünök lőfegyverei nem elegek egy hadseregnek, a pengékből meg hiány van. - vonta meg a vállát Grünwald lovag, amire csak egyetértően biccentettem.
- Keserű tanulság már ilyen későn. De miért itt dolgozik, nővér? Miért nem az Ordo Malleus műhelyeiben?
- Ott vannak elegen. Ideadná azt a vizes vödröt? - nyúlt ki várakozóan egy inkább kisebb hordónak tűnő edény felé. Odaléptem és közelebb húztam, amire a lovag megmerítette benne a kezében tartott izzó vasat, lenyűgözően tiszte fehér gőzzel telítve meg a műhelyet.
- Nehéz egy ilyen kiváló pengét kovácsolni, nővér? - néztem végig a vízből előemelkedő, acélszürke fegyveren.
- Penge? Ez? - nevetett fel Grünwald lovag, aztán visszadugta a fémet a kohó lángjai közé. - Nem, Kristin nővér. Ez még csak egy piszkavasnak se való darab. Még legalább kétszer kell megedzeni, hogy ne törjön ripityára az első déli anyaszomorító koponyáján. De ha már itt tartunk, hozza már ide azt a rideg lándzsafejet! - bökött a fejével az egyik asztal felé. Kíváncsian tekintettem körül a műhelyben, ugyanis nem láttam még ennyire élettel telinek legalább egy éve. Valahogy Abaddón lángjai óta senkinek nem volt kedve tüzet gyújtani a Katedrálisban az Örökmécsesen kívül, így ez a kohó is szunnyadva pihent. A lándzsafej nekem inkább hasonlított egy elnagyolt alabárdra, mint klasszikus lándzsára de nem kérdőjeleztem meg a lovagnő szakértelmét. Volt róla tapasztalatom.
- Nem fél a tűztől, Grünwald lovag? - nyújtottam oda neki a kért alkatrészt, miközben a kohóban lobogó tüzet figyeltem. Fényes Hildegard sírja óta valami megváltozott bennem, és már nem rémnek láttam a lángokat. Már csak egy legyőzendő ellenfél volt, amivel szembe kellett nézni. Még azelőtt, hogy az eszemet veszi.
- Miért félnék?
- Mindenki fél tőle. Abaddón óta a tűz Veronia legnagyobb ellensége.
A lovag legyintett, aztán kihúzta a pengekezdeményt a kohóból és bedugta a helyére a lándzsafejet.
- Padarság. - felelte két ’pang’ között. - Csak a gyengéknek ellensége a tűz. Az erősek irányítják és ráveszik, hogy olyan dolgokat tegyen, amivel használ. - emelte az arca elé a fehéren izzó acélt, szinte veszélyesen közel.
- A tűz… nem csak pusztítani tud?
- De igen. - mosolyodott el a nő, miközben újra kalapálni kezdte az acélt.
- Akkor végképp nem értem. - fontam össze a karjaimat a mellkasom előtt.
- Maga egy okos nő, Kristin nővér, és ahogy hallottam egy bátor lovag. Pontosan tudja, hogy van, aminek el kell pusztulnia.
Szemöldökeim gyanakodva húzódtak össze.
- Így van. Annak, ami veszélyeztet egy ártatlant.
- Az ártatlant, főleg a bátrabbakat veszélyezteti a páncélja silány minősége. - vágott közbe a lovagnő. - Amit a szén okoz, a vas közé bújva és szennyezve. Ezt a tűz kiégeti és megmenti az életét egy bizonyos vakmerő lovagkisasszonynak, amikor megállít egy kardcsapást ahelyett, hogy felszakadva tovább engedné. De az ártatlant veszélyezteti a sebében megbúvó fertőzés is, vagy a nyers húsban fészkelő betegség. A tűz mindezt elpusztítja, ahogy maga mondta – vagy megtisztítja, ahogy én mondanám.
Elgondolkodva közelebb húztam egy farönkből faragott sámlit és leültem a lovaggal szemben.
- De ezeket nem a tűz teszi, hanem a kovács, a gyógyító és a szakács, aki felhasználja.
- Pontosan. - felelte a nő, miközben újra a vizesvödörbe merítette a kardkezdeményt. - Ahogy a templomokat és a gabonát sem a tűz égeti le, hanem a gonosz és a rabló, aki gyújtotta. A tűz az csak tűz, Kristin nővér. Teszi, amit a természete ad, mert csak arra képes. Az, hogy ez jó vagy gonosz azon múlik, aki felhasználja. De ha még mindig nem érti… Jöjjön el holnap. Meg azután. Talán három hét múlva kalapálhatja a saját kardját is.
Meglepetésemben majdnem lefordultam a farönkről, de sikerült megkapaszkodnom az üllőben.
- Legyek az inasa? Éppen én?
- Miért ne? Ahogy mondtam, csak azért vagyok itt, mert a Vérebeknél nincs másik kovács. Talán egy hónap múlva máshová rendelnek, talán egy fél év múlva meg is halok a csatatéren. Addigra viszont talán kitanítom annyira, hogy ne féljen a tűztől.
Felálltam és andalogva megkerültem a kovácsnőt, aki erre csak türelmesen kihúzta a tűzből a lándzsafejet és tovább végezte a munkáját.
Évtizedek teltek el úgy, hogy a pusztítást láttam a lángokban.  Esroniel, Abaddón, a jotünök borzasztó fegyverei mind csak ölésre használták a tüzet… De ott volt Gloria nővér, a nyugodt, végtelenül jámbor apáca, aki nagy gonddal és szeretettel főzött nekünk, amikor úgy kívánta a szükség, ott volt Uriel, a tűz angyala, akinek ereje megmentett minket a halál karmából – és ott volt Krisztus maga, akiről a Biblia úgy írta szeretet lángolt a szívében.
- Mikorra jöjjek holnap, Grünwald lovag?
- Napkeltekor. Ahogy az ég lángolni kezd, úgy fog a kohó is. De ezt majd megtanulja, higgye el.

Remélem én is elfogadhatok ilyesmit. Szépen simult Kristin történetébe ez a pályázat, mint lehetőség, hogy megbékéljen a tűzzel. Ugye ezeknél a típusú pályázatoknál a fő kérdés az, hogy miért tanítana pont téged a mester, de szerintem erre a kérdésre is választ kaptunk: szükségből. A háborúban sok mesterre van szükség, sokan is halnak bármennyire is vigyázzanak rájuk.
Északnak szüksége volt már egy fegyverkovácsra, Dalgaard lovag, így a pályázatát ezennek elfogadom