Már másfél órája ült egy fotelben és hallgatta, hogy Armin lelkesen értekezik az egyik Blutstern építésszel, hogyha a Köderdő mocsaras talajára akar égigérő tornyokat építeni, akkor ahhoz mégis milyen előkészületek szükségesek, és egyáltalán lehetséges-e. Tíz perc után rájött, hogy az egész társalgásból a kötőszavakat értette csak meg, minden más pedig úgy tűnt, mintha a két férfi valamilyen ismeretlen nyelven társalgott volna.
Miután végleg feladta az ambícióit a konyhában, és letett a háziasszonyok csodálatos karrierjéről igyekezett inkább a társaságával hasznára lenni a férjének, hogy meg lehessen vitatni vele a hadászaton kívül más dolgokat is. A dolgozószoba kezdett könyvtárra emlékeztetni, ahogyan először a történelmi írásokat halmozta fel (ezeknek a felfogása jelentette a legkisebb munkát, a lovagok között ugyanis bőven kellett régi eseteket elemeznie), utána áttért az irodalomra, hogy ha kellett el tudjon csevegni a sötét tündék arrogáns, porcelán-nemességével is. Amikor azonban a tudományokra került a sor, előkerültek a számok elméletek és erők teljesen elveszettnek érezte magát. Minden bekezdésen háromszor kellett átrágnia magát, mire legalább a koncepciót megértette, de a lényeget akkor sem tudta igazán megragadni sehol. Fizikai ismeretei három hét után is odáig terjedtek, mint korábban: hogy tudta a szél irányával és erősségével korrigálni, hogy hova kell céloznia az íjjal, hogy a nyíl oda érkezzen be ahová szerette volna. Ám ez is inkább volt egy húsz év alatt berögzült ösztön, semmint valódi tudás. Még egy hét kellett mire rájött, hogy ez egyedül nem fog működni, de az, hogy feladja nem szerepelt a lehetőségei között.
Óvatosan környékezte meg Sir Alister tanácsost, akivel viszonylag jó kapcsolatban volt, hogy keressen neki egy tanárt, aki járatos a természettudományokban, és ha már ott tartottak, akkor a legjobb lett volna, hogyha valaki a mágia természetéről és a benne rejlő lehetőségekről is képes volt okítani a hercegnét. Kézenfekvő lett volna megkérni egy holdpapot, de a vallás belekeverése nem tűnt jó ötletnek, a sötét tünde tudósok pedig bár semmiben sem maradtak el külhoni társaiktól, egyszerűen tartottak attól, hogy a még mindig sértett holdcsókolt elit az ő ostobaságán fog csámcsogni. A kör gyorsan szűkült le az emberekre, és mivel a déliekkel még mindig nem volt hajlandó szóba állni Freyr von Himmelreich miatt, ezért egyedül az Északi Királyság mágusai maradtak játékban.
Végül a különböző értesülések alapján egy bizonyos Felix Schmidt nevű arkánmágus mellett döntött, aki amellett hogy jártasnak tűnt a neki fontos kérdésekben tanulmányozta az angyalromokat is, amik szintén felkeltették Loreena érdeklődését. Főleg Blighted Falls óta szeretett volna többet megtudni az egészről, de óvatosnak kellett lennie. Az a kaland még mindig a kettejük titka volt, az övé és Andromédáé, és szerette volna, ha ez így is marad, legalábbis ameddig volt választásuk. Alister tanácsos felajánlotta, hogy ír Herr Schmidtnek a korona nevében, de a hercegné ezt udvariasan visszautasította. Ha jó kapcsolatot akart teremteni a mágusnak, talán jobb volt hogyha ő maga írja meg a levelet, amiben tiszteletteljesen meghívja néhány hétre Elathába. Lendületes betűkkel rajzolta fel a szöveget a sárgás pergamenre. Az írásképe nem volt szép, de rendezett, katonás betűi olvashatóak voltak, és nem vétett helyesírási hibát még németül sem. Eléggé lerombolta volna a jóhírét. Kék viaszt csepegtetett rá, és lepecsételte az egyik uralkodói pecsételővel. Lovasfutárral küldette el a mágus egyetlen ismert állandó tartózkodási helyére, reménykedve, hogy nem kerüli el, vagy nem csak hónapok múltán tér majd haza az öreg ember.
Tisztelt Herr Felix Schmidt!
Mestermágusként szerzett híre és a korábbi megjelent értekezései felkeltették a figyelmemet, így amennyiben bokros teendői megengedik, szeretném meghívni önt néhány hétre Elathába, Nebelwald fővárosába. A város szépsége és kiépítettsége nem marad el az északi településektől és kiterjedt könyvtárral is rendelkezünk olyan kötetekkel, amik sehol máshol nem találhatóak meg, és talán az angyalromok maradványait is érdekesnek találhatja majd, amire Elatha épült.
A korona biztosítaná a teljes ellátását és a szabad mozgást, cserébe annyira szeretném megkérni, hogy napi néhány órában oktasson természettudományra (különös tekintettel a fizikára) illetve mágiaelméletre. Természetesen anyagi kompenzációban is meg tudunk egyezni.
Várom mielőbbi válaszát,
Lady L. W.- Fairlight, a tünde királyság lovagja és nebelwald hercegnéje
Nem lett hosszú levél, és egyáltalán nem tartalmazott kifinomult udvariassági formulákat, de minden lényegre törő információ benne volt. Mit akart és mit ajánlott. Kék viaszt csepegtetett rá, és lepecsételte az egyik uralkodói pecsételővel. Lovasfutárral küldette el a mágus egyetlen ismert állandó tartózkodási helyére, reménykedve, hogy nem kerüli el, vagy nem csak hónapok múltán tér majd haza az öreg ember.
Miután végleg feladta az ambícióit a konyhában, és letett a háziasszonyok csodálatos karrierjéről igyekezett inkább a társaságával hasznára lenni a férjének, hogy meg lehessen vitatni vele a hadászaton kívül más dolgokat is. A dolgozószoba kezdett könyvtárra emlékeztetni, ahogyan először a történelmi írásokat halmozta fel (ezeknek a felfogása jelentette a legkisebb munkát, a lovagok között ugyanis bőven kellett régi eseteket elemeznie), utána áttért az irodalomra, hogy ha kellett el tudjon csevegni a sötét tündék arrogáns, porcelán-nemességével is. Amikor azonban a tudományokra került a sor, előkerültek a számok elméletek és erők teljesen elveszettnek érezte magát. Minden bekezdésen háromszor kellett átrágnia magát, mire legalább a koncepciót megértette, de a lényeget akkor sem tudta igazán megragadni sehol. Fizikai ismeretei három hét után is odáig terjedtek, mint korábban: hogy tudta a szél irányával és erősségével korrigálni, hogy hova kell céloznia az íjjal, hogy a nyíl oda érkezzen be ahová szerette volna. Ám ez is inkább volt egy húsz év alatt berögzült ösztön, semmint valódi tudás. Még egy hét kellett mire rájött, hogy ez egyedül nem fog működni, de az, hogy feladja nem szerepelt a lehetőségei között.
Óvatosan környékezte meg Sir Alister tanácsost, akivel viszonylag jó kapcsolatban volt, hogy keressen neki egy tanárt, aki járatos a természettudományokban, és ha már ott tartottak, akkor a legjobb lett volna, hogyha valaki a mágia természetéről és a benne rejlő lehetőségekről is képes volt okítani a hercegnét. Kézenfekvő lett volna megkérni egy holdpapot, de a vallás belekeverése nem tűnt jó ötletnek, a sötét tünde tudósok pedig bár semmiben sem maradtak el külhoni társaiktól, egyszerűen tartottak attól, hogy a még mindig sértett holdcsókolt elit az ő ostobaságán fog csámcsogni. A kör gyorsan szűkült le az emberekre, és mivel a déliekkel még mindig nem volt hajlandó szóba állni Freyr von Himmelreich miatt, ezért egyedül az Északi Királyság mágusai maradtak játékban.
Végül a különböző értesülések alapján egy bizonyos Felix Schmidt nevű arkánmágus mellett döntött, aki amellett hogy jártasnak tűnt a neki fontos kérdésekben tanulmányozta az angyalromokat is, amik szintén felkeltették Loreena érdeklődését. Főleg Blighted Falls óta szeretett volna többet megtudni az egészről, de óvatosnak kellett lennie. Az a kaland még mindig a kettejük titka volt, az övé és Andromédáé, és szerette volna, ha ez így is marad, legalábbis ameddig volt választásuk. Alister tanácsos felajánlotta, hogy ír Herr Schmidtnek a korona nevében, de a hercegné ezt udvariasan visszautasította. Ha jó kapcsolatot akart teremteni a mágusnak, talán jobb volt hogyha ő maga írja meg a levelet, amiben tiszteletteljesen meghívja néhány hétre Elathába. Lendületes betűkkel rajzolta fel a szöveget a sárgás pergamenre. Az írásképe nem volt szép, de rendezett, katonás betűi olvashatóak voltak, és nem vétett helyesírási hibát még németül sem. Eléggé lerombolta volna a jóhírét. Kék viaszt csepegtetett rá, és lepecsételte az egyik uralkodói pecsételővel. Lovasfutárral küldette el a mágus egyetlen ismert állandó tartózkodási helyére, reménykedve, hogy nem kerüli el, vagy nem csak hónapok múltán tér majd haza az öreg ember.
Tisztelt Herr Felix Schmidt!
Mestermágusként szerzett híre és a korábbi megjelent értekezései felkeltették a figyelmemet, így amennyiben bokros teendői megengedik, szeretném meghívni önt néhány hétre Elathába, Nebelwald fővárosába. A város szépsége és kiépítettsége nem marad el az északi településektől és kiterjedt könyvtárral is rendelkezünk olyan kötetekkel, amik sehol máshol nem találhatóak meg, és talán az angyalromok maradványait is érdekesnek találhatja majd, amire Elatha épült.
A korona biztosítaná a teljes ellátását és a szabad mozgást, cserébe annyira szeretném megkérni, hogy napi néhány órában oktasson természettudományra (különös tekintettel a fizikára) illetve mágiaelméletre. Természetesen anyagi kompenzációban is meg tudunk egyezni.
Várom mielőbbi válaszát,
Lady L. W.- Fairlight, a tünde királyság lovagja és nebelwald hercegnéje
Nem lett hosszú levél, és egyáltalán nem tartalmazott kifinomult udvariassági formulákat, de minden lényegre törő információ benne volt. Mit akart és mit ajánlott. Kék viaszt csepegtetett rá, és lepecsételte az egyik uralkodói pecsételővel. Lovasfutárral küldette el a mágus egyetlen ismert állandó tartózkodási helyére, reménykedve, hogy nem kerüli el, vagy nem csak hónapok múltán tér majd haza az öreg ember.