Johnny Wood

Név: Gyors Árnyak (gyorsulás)
Szint: 1.
Ár: 1000
Leírás: A megszállott megidézi a testében lakozó mélységi erejét, ezáltal lábai a térdétől lefele kocsonyás állagú kinézetre tesznek szert, és a sprinter állatokéhoz lesznek hasonló felépítésűek. Ezek az átváltozott végtagok, a megfelelő ruganyosság elérésével, és az ideiglenes anatómiai átrendezés segítségével, kétszeresére képesek gyorsítani a megszállott alap futási, és manőverezési képességeit. A képesség 3 percig aktív, majd fél óráig pihentetni kell.

Gyors árnyak: 1. szint, 1000 váltó elfogadva.

Név: Sötét léptek
Szint: ?
Ár: ?
Leírás: A megszállott a tetstében lévő mélységi segítségével teste minden tagját képes addig nyújtani, ameddig fekete nem lesz. Ennek a képességnek a segítségével képes az árnyékban elosonni, viszont ebben a formában nem képes harcolni. Ez a képesség maximum 2 percig lehet aktív, viszont bármikor képes a megszállott megszakítani. Használat után 1 órát kell várni újabb használathoz.

Sajnos a kaszt profiljába nem fér bele a rejtőzés, így ezt a képességet nem fogadhatom el.

Név: Nyálkás tüske
Szint: ?
Ár: ?
Leírás: Johnny az emberi alakban lévő tenyeréből képes egy csápot kinöveszteni, mely tüske ként funkcionál. Bár ez nem képes nagyobb sérüléseket okozni, mivel maximum 5cm hosszú lehet. (A méretét Johnny szabadon tudja megválasztani 1 és 5cm között.) A tüske, ha nem a kultista bőrével érintkezik, egy kis, a tüske méretétől függő átmérjű kör alakú felület nyálkássá válik az érintett pont körül 1 percre. (Értsd: 1cm tüske=1cm átmérőjű kör.) A nyálkás felületen az alap sebzés megduplázódik. Használat után 1 órát kell várni, hogy újra használható legyen.

Hát oké, ahogy mondtam nincs semmi akadálya hogy elfogadjam, használd egészséggel. Effektnek biztosan jó

1. szint, 1000 váltó

Név: A halál tükre
Szint: ?
Ár: ?
Leírás: Johnny sok embert gyilkolt már meg változatos módszerekkel. Ennek köszönhetően képes volt kidolgozni egy módszert, ami az ellenség megfélemlítésére alkalmas. Aki a vöröslő szemébe pillant, láthatja benne saját halálát. Ezt a képességet 30 percenként egyszer lehet használni. (A képesség egyszerre csak egy emberre képes hatni.)

- Tehát, ha jól értem... - vettem elő egy kis, kissé már pia szagú cetlit zsebemből. - Annyi a meló, hogy fogom magam, felmászok egy fára és lehozom a sólyom tojásokat, ugye?
- Persze. - bólogatott a férfi.
- És mit kapok érte? - tettem vissza a papírt a zsebembe.
- 2000 váltó. Áll az alku?
Számat aprócska mosolyra húztam, majd leszedtem lábam az asztalról és előre hajoltam.
- Deal. - nyújtottam a kezem a férfinek.
- Mondtam már, hogy nem beszélek angolul. - makogta a férfi.
Nevettem egy kicsit, majd megismételtem a mondatot, immáron számára is érthető nyelven.
- Áll az alku.
- Rendben. Az erdőt tudja, merre találja.
Felálltam az asztaltól és szép komótosan elballagtam az ajtóig. Ezt az ajtót még mindig nem olajozták meg, szóval minden nyitással egyre hangosabban siránkozott. Az erdőhöz egyenes út vezetett a fogadó ajtajától. Magam sem tudtam belőni, hol lehetek, mivel innen semmilyen jellegzetes épület sem látszott. De azért még így is elindultam az ösvényen. Az erdő egy negyedórányi járásra volt a kis fogadótól. Minnél beljebb mentem, a növényzet egyre sűrűbb lett. A végére már teljesen elvesztettem a fonalat. Az erdőt, mintha a legjobb mérnökök tervezték volna: Annyira bonyolult labirintus volt, hogy nem volt ember, tünde, de semmilyen élőlény sem, aki elsőre megtalálta volna a kivezető utat. Ahogy illik, én is eltévedtem. Fogalmam sem volt, merről jöttem és, arról sem, merre tartok. Körülbelül két órát bolyongtam így az erdőben, míg végre valahára elértem azt a fát, amiről a fickó beszélt a faluban. Magas volt és már a kérge is repedezett. Körülötte az erdő kicsit ritkásabb volt. Hogyha babonás lennék, és hinnék ezekben a hülye a babonákban, azt mondanám, hogy a többi fa direkt ment arréb, hogy helyet adjon a "fa királynak". Ahogy közeledtem az idős fa felé, az aljnövényzet egyre sűrűbb lett. Mindenfél bokrok, füvek, virágok megtelepedtek itt. Mikor sikerült áthatolnom a meglepően dús aljnövényzeten, belekapaszkodtam a fába. Nagyon meglepődtem, mikor sikerült tíz perc alatt megmásznom. Azért kétezer vűltóért meglehetősen könnyű munka... Legalábbis ezt gondoltam. A fa tetején tényleg ott volt a kis fészek, benne öt darab sólyom tojással. Megfogtam őket és egyesével beleszórtam a kis erszénybe, amit a munka elvégzéséhez kaptam. Már készültem volna lemászni, mikor hangos szárnycsapkodásra lettem figyelmes. Ahogy megfordultam, egy sólyom majdnem kiszúrta a szemem. A rémülettől elvesztettem a fogást a fán, szóval lezuhantam. Szerencsére sikerült elkapnom egy ágat, viszont ez azzal járt, hogy az erszényt leejtettem. A tojások hangos placcsanás és törés hangok kíséretében elkenődtek a földön. Nagyon rossz kedvem lett tőle, mivel azok a hangok kétezer váltó elúszását jelentették. Legalább túléltem... A sólyom pár pillanat múlva újra támadott. Karmaival a kapaszkodó karjaimnak ugrott, a jobbott sikerült is eltalálnia. A kezem fájdalmasan zuhant a testem mellé, maga mögött vércsíkot húzva a levegőben. Márcsak fél karral kapaszkodtam. Kis lendületet vettem magamon, és felhúzószkodtam az ágra. A sólyom ismét támadott, de ezúttal egy rúgással fogadtam. A csőrét sikerült eltalálnom. Prüszkölni kezdett, majd leszállt a földre.
- Most megdöglesz, rohadék! - ordítottam rá indulatoktól hajtva, és már céloztam a tőrömmel, hogy hol akarom eltalálni.
Végül megesett rajta a szívem, mikor megláttam, hogy a földön az erszényt próbálja kinyitni a csőrével. Óvatosan leereszkedtem hozzá, és kinyitottam neki az erszényt. Rémülten kezdett kutakodni benne. Átöleltem a madarat, hogy csillapítsam a szomorúságát. Ő hirtelen lerázott magáról. A földre estem, majd mikor fölelálltam, odajött hozzám, csőrében egy épp tojást tartva. A kezembe pottyantotta, majd a vállamra szállt. Nem tudom, mi történhetett, hogy hirtelen megszeretett, de arra tudok gyanakodni, hogy azzal a szép rúgással bizonyítottam neki, hogy erősebb vagyok, így kivívtam a tiszteletét.
- Nem kell! - nyújtottam a madárnak a tojást, de ő azt nem akarta magához venni, így inkább eltettem a zsebembe. Az erdőből nem lett volna egyszerű kijutni. Itt a volnán van a hangsúly, ugyanis a madár (aki gondolom itt élt fióka kora óta) tökéletesen ismerte a kifele vezető utat, és megmutatta, merre menjek. Miután a sötét, sűrű erdő után előszőr megpillantottam a fényt, visszaült a vállamra. A bokrok közül kilépve már csak az a félórányi járás volt hátra, ami a kis fogadóig tartott. Az út ugyan olyan hosszú és unalmas volt, mint arra fele, de azért gyorsabban elrepült az idő úgy, hogy a madár is velem tartott. Hamar oda is értünk a fogadóhoz, aminek az ajtaja mégjobban nyikorgott, mint amikor először kinyitottam. A férfi izgatott arccal ült az asztalnál.
- Na, a tojások? - kérdezte úgy, hogy kishíján föllökte az asztalt.
Kis gondolkodás után széttártam a karom, és lehuppantam a székre.
- Egyse. - jelentettem ki úgy, mintha igaz lenne. - Mire odaértem mind kikelt, de sajnos halva születtek a kicsik, így ez a tollas kis bestia bánatában hozzám szegült.
- De kár... - hajtotta le szomorúan a fejét.
- Mond csak, hiszel a varázslatban? - kérdeztem tőle mosollyal az arcomon.
- Nem. Badarság az egész.
- Csiribú, csirbá! - majd azzal a lendülettel odadobtam neki azt az egy tojást és elhagytam a fogadót.
Kicsit elgondolkodtam, majd a madárhoz fordultam.
- Ne hidd azt, hogy ilyen jó embert fogtál ki! Nem lesz több ilyen jó tevés! Csak vér, és szenvedés! Áúú.... Ne csípkedj!
Az úton tovább haladva nem történt semmi különös. Csak sétáltam még a következő fogadóig értem. Ott betérve egy gyanús alak megszólított. Leűltem mellé.
- Mondjad, mit akarsz? - kérdeztem tőle.
- Tudod, van innen nem messze egy erdő. Annak a közepében van egy magas fa. Azon él egy sólyom. Azt akarom, hogy hozd el nekem a tojásait. Négyezer váltót kapsz, ha megteszed.
- Bocsánat! - mondtam neki, majd madárral a vállamon kirohantam a fogadóból.

Sajnos ez nem elfogadható pályázatként, viszont szerensédre nem is kell, ugyanis az állatismeretnek nem feltétele pályázat. Feltétele viszont egy adag váltó, a sólyommal együtt 5000, szóval ezt kell kifizetned hogy megkaphasd.

Név: I'm my blade
Szint: 1
Ár: 1000 váltó
Leírás: Johnny csápjából pengét formáz, így az dupla sebzést kap harc során, illetve akihez hozzá ér maró hatást fog érezni az érintkezési pont körül.

Elfogadva, a maró hatás miatt viszont ez a skill 3-as, az ehhez tartozó 2000 váltós árral.

Név: Catch it!
Szint: ?
Ár: ?
Leírás: Johnny képes egy akármekkora darabot ellőni kocsonyás karjából. A darab visszanövésének idő kell, ami különböző képpen oszlik el:
1cm - 3cm: 1perc
4cm - 6cm: 2perc
7cm - 9cm: 3perc
A darab röppályája egyenes, addig, míg nem ütközik valaminek.
Maximum 9cm-es darab röpíthető el. A lövedéket nem kell nagy erővel ellőni, mindig ugyanakkora sebességgel fog haladni. Sebezési hatása szinte nincs is, csak kissé hátralöki az ellenfelet. Megtántorításra tökéletes.

Szerintme itt a kezedre gondoltál, a csáp az magasabb szintű képesség, de ezen felül kis pontosítást kérnék. Milyen erősen lövöd el azt a darabot, milyen halmazállapotban és mekkora sebzést okoz.

Név: Four legs in my back
Ár: ?
Szint: ?
Leírás: Johnny képes a hátából kinöveszteni négy csápot, melyek felépítésükben a rovarok lábához hasonló felépítésüek a végüket leszámítva. A végeik ugyanis (a hegyi kecske lábához hasonlóan) korongokban végződnek, így alattuk légüres tér keletkezik, aminek hála képes rajtuk járni. Falak megmászásához tökéletes.

//Darr megint lusta átjelentkezni//

Igazából nem vészes a skill egy kicsit nagyobb szintre, így legyen 5. szinten 3000 váltóért.

Név: Brainless Terminator
Ár: ?
Szint: ?
Leírás: Johnny teljes egészében átadja az irányítást Armarosnak, aki így képes irányítani a megszállottat. (Értsd: A mesélő megmondja Armarosként, hogy mi a leghelyesebb döntés az adott szituációban.) Napi egyszer használható.

Nope, mi nem fogjuk kijátszani neked a karakteredet, tessék magadtól rájönni a leghelyesebb döntésre.

(Alapötlet by.: Theo Wagner)

Név: Faster than everything
Ár: ?
Szint: ?
Leírás: Johnny karjait is képes a ragadozó állatokéhoz hasonló lábbá alakítani (lásd: Gyors árnyak) így mégnagyobb sebességre szert téve. A képesség csak Gyors Árnyakkal együtt használható, ugyanannyi ideig tartható fent.

Ahogy mondtam sajnos ez nem így működik, a több láb kéz helyett nem tesz gyorsabbá, igazából még akadályoz is inkább mivel ehhez a gyorsfutó állatok egész testfelépítését át kellene venned.

Név: Terjeszkedés
Szint: 10
Ár: (10-es skillnek megfelelő)
Leírás: A kultista felvágja a kiszemelt ereit. Ha a mélységi szerint is alkalmas egy darabka hordozására az egyén, a kultista testében osztódni kezd. Az új darabot a kultista kihánnya, a darabka pedig betölti az ereket, ezzel új kultistát szerezve a rendbe.

Név: The power of Rosy
Szint: (Április) 1
Ár: Ingyenes, mivel a karakter képtelen élni nélküle
Leírás: Johnny már régóta magába folytja az érzést, amelyet Armaros iránt táplál. Egy szerencsétlenség következtében Rosy azonban rájön, hogy Johnny bele van esve, így mindennap este nyolctól kilencig egyszer megidézheti a mélységit teljes formájában, azonban kizárólag olyan céllal, hogy egy romantikus gyertyafényes randevú keretein belül társalogjanak... (Vagy mást csináljanak, ezt már a kedves Adminok fantáziájára bízom.)

A Terjeszkedés elfogadva, a Power of Rosy is, 29. szintre 284718237194asf78347hs8ö9-1 váltóért.

Név: Galileo
Faj: Papagáj
Nem: Férfi
Kor: Ismeretlen

Kinézet: Nem a megszokott küllemmel bír, ugyanis a szokásos kékeszöld árnyalat helyett egy sokkal sötétebb színvilágban úszó tollazat fedi kicsiny testét. Szinte teste egészét fekete tollak takarják, kivéve a szárnyai alját és a hasát amik pirosak.
46cm az egész állat, súlyra pedig 600g körül mozog.


Jellem: Meglepően nyugodt természetű élőlény. Senkit nem hajlandó megtámadni, kivéve ha gazdája arra utasítja. Viszonylag könnyen manipulálható madár, ha valaki erősebbnek minősül a gazdájánál, amellé szegül.
Igénye van a jobbnál jobb falatokra, különben csökken a teljesítménye.

Előtörténet:
- Következzék hát Lady Marie! Észak legszebb és legokosabb hölgye, a csodálatos Schmetterling ház legifjabb leánya!
A bemondó beszédét hatalmas tapsvihar követte. A hölgy óriási szoknyában battyogott fel a színpadra. Ruhája lila és fehér színekben úszott, ami megfelelően terelte el a figyelmet sápadt és beesett arcáról.
Egyáltalán nem volt szép. Látszólag kedve sem volt az egészhez. A tömeg érdeklődve várta a produkciót, mire a hölgy kecsesen meghajolt.
- Ma... Marie von Schmetterling vagyok! - dadogta.
Teste remegett. Nagyon félt, bár nem igazán volt oka rá. Nem verseny volt, csupán a gazdagok szórakoztatására szánt műsor. Nem is igazán tudom, hogy hogyan kerültem ide...
Percekig csak állt, majd lágy hangján suttogni kezdett.
- Gali... Galileo! Műsor!
A felszólításra egy papagáj suhant elő hátulról a hölgy vállára. Gyönyörű állat volt. Szinte mattfekete, csupán hasa és szárnyai alján lévő tollai voltak vörösek.
- Ő... Ő az én kis madárkám, Gali... Galileo! - nyelt hatalmasat. - Mu... Mutassuk meg mit tudunk!
A közönség reménykedve várta, hogy valami értékelhető fog kisülni a fellépésből.
A mellettem ülő jól öltözött férfi szája elé emelte kezét és köhögött egy hatalmasat. Minden szem őt figyelte, kivéve egy, az elsősorban ülő embert, aki szintén adott az öltözködésre és megszólalt.
- Galileo, támadj!
A madárka lustán fordította fejét a hang felé, és felrepült a hölgy válláról. Szembeszállt vele, felemelte lábait és karmaival belekapott a szemébe. Marie fájdalmasan felkiáltott, majd világát veszve leesett a színpadról, ahol a parancsot kioszót férfi egy tőrt szúrt a szívébe.
Miután véget ért a kegyetlen gyilkosság mindketten elengedték a karfát és felemelkedtek a kényelmes székeikből.
- Ez lett volna Galileo! - szállt a madár az első sorban álló férfi vállára.
Meghajoltak. Hatalmas tapsvihar érkezett válaszként a szokatlan mutatványra, amit csak én nem élveztem és egy rossz érzésem is támadt, amitől megpróbáltam kiosonni a sorok között, ami hatalmas hibának bizonyult, ugyanis a fehér bársonyköpenyem - amit egyébként befele jövet loptam az egyik sarokból, csak hogy ne lógjak ki a tömegből - hátsózsebéből nem lógott az a lánc, ami az ehhez a közösséghez való tartozást jelképezte, így az éppen szónokló madaras fickó hamar kiszúrt és kémnek titulált, mire az egész terem engem bámult.
- Majd elintézem! - vigyorgott Galileoval a vállán. - Galileo, támadj!
A madárka hatalmas sebességgel indult meg felém, azonban szerencsére volt elég nagy távolság köztünk, hogy egyenesen a szemébe tudjak bámulni.
- Állj! - kiáltottam rá.
Az elmetrükk működött és a papagáj egy helyben csapkodott szárnyával a levegőben.
- Galileo, támadj! - vigyorogtam a szemébe, mire elindult a gazdája felé.
- GALILEO, TÁMADJ! - visította, azonban szerencsére az én hatásom erősebbnek bizonyult az övénél, és a madár az ő szemét is kitépte.
Visszarepült a vállamra, majd (mintha be lett volna tervezve) meghajoltam és a gyönyörű madárral a vállamon kisétáltam az ajtón.

Kedves Johnny!

Technikailag semmi baj nincs a pályázattal, láttam hogy a kereskedősorban vettél egy hollót, így ha nem annak a helyére akarod Galileot, akkor őt is rendesen meg kell venned váltóért. Ha az ő helyére kerül, akkor természetesen semmi akadálya nincs annak, hogy szemkivájó papagájod legyen.
Egy apróságot azért megjegyeznék: láttam, hogy képességet használsz, ami nagyon helyes is, de szerintem egyik kultista képességed sem a klasszikus "mind control" a madár nem engedelmeskedik automatikusan az utasításaidnak. Az ijedtsége és hogy megállítod vele az még korrekt, de ezek után tessék szépen betanítani, hogy engedelmeskedjen neked - vagy legalább utalj rá, hogy ez megtörtént.
A papagájod ELFOGADOM

Név: Adolfina Engel
Faj: Ember
Nem: Nő
Kaszt: Hollódoktor
Kor: 26

Kinézet: A veroniai átlaghoz képest alacsony a maga 160 cm-es magasságával. Fiatalon őszülő típus, ezért haját áfonyával színezte kékre. Általában bő ruhákat hord, mivel szégyenli kicsi idomait.



Jellem: Meglehetősen hideg jelleme van. Mindenkiről meg van a véleménye, ám azt általában magában tartja. Ha zavarba jön próbálja keménység kimutatásával kompenzálni, de ez mind csak látszat. Legbelül nagyon érzékeny, remek hallgatóság válik belőle, ha közel engedi magához az embert.

Előtörténet:
Nem is tudtam, hogy léteznek ilyen helyek Délen. Egy pincében üzemelő kis kocsma, ahol a környék legrosszabb arcú emberei gyülekeznek. Nagyon csalogató volt számomra. Ajtóra itt már nem is futotta, csupán egy szakadtas és koszos függöny választotta el a külvilágtól a recsegő falépcsősort, ami végsősoron magába a kocsmába vezetett.
Leérve igazán rácsodálkoztam, hogy milyen forgalmas a hely. A csaposnak rengeteg teendője volt, arcán látszott, hogy nem bírja eldönteni mihez is kezdjen. Takarítani is idő volt, viszont a folytonos vendégáradat miatt nem tudott, de mégis szembetűnt, hogy van egy feladat, amit sohasem halogat hanem mindent félredobva rohan, hogy elintézze. Ez nem más volt, mint a zenészek fogadása. A pulttól körülbelül két méterre egy egykori kalodákból összevágott színpad volt felállítva, ahova most is felsietett egy pár tagból álló együttes. Elővették hangszereiket és elkezdtek játszani egy sötét, ám valahol mégis csalogató dallamot.
Amint megszólalt egy pultnál ülő lány felkapta a fejét és felhajtotta a sörét. Amikor úgy érezte, hogy be tud szállni dalolni kezdett.
- You are, you are cursed.
Yes, you know what have you heard.
Runnin' alone in the night,
From a dark n' evil knight.

But there's nothin' to fear,
'Cause the salvation is near.
Feels like a sword
What really hurts...

The knight's called 'Life'
And he tries to cut you in half.
So, why are you think you can escape?
There's nothin' why you can feel in safe.

But there's nothin' to fear,
'Cause the salvation is near.
Feels like a sword
What really hurts...

And he stabbes, and he fights
And there comin' the height!
You doesn't deserved to die,
But that's what we call life...
Az éneke gyönyörű volt, de olyannyira, hogy a hely összes mellékes zaja elnémult. Sokan még inni is elfelejtettek. Amint befejezte hatalmas tapsvihar érkezett neki, de ő nem pont úgy reagálta le, ahogy arra mindenki számított. Ökölbe szorította kezét és rácsapott az asztalra. Pár könnycsepp is megjelent a szemében, majd sírva kirohant az ajtón.
Egy pillantra a zenészek is megrémültek, de folytatták a játékot. Nem tudom miért, de a refrén megragadt a fejemben, szóval megköszörültem torkomat és én is belekezdtem a dalba.
Ennek hatására pár pillanat múlva ismét megjelent a bejáratnak támaszkodva, fejével intett, hogy menjek ki. Követtem utasítását. Odakint már késő éjszaka volt, szinte senki sem járta már az utcákat pár zsebtolvajon kívűl.
Megpróbált fölém ágaskodni, de nem sikerült neki. Köhögött egyet majd komoran a szemembe bámult.
- Ne énekeld a dalomat, úgysem érted, hogy igazán miről szól... - kért meg vékony hangján.
- Én ne érteném? - nevettem fel, és megmutattam neki a karmomat.
Rémülten lépett hátra.
- Ezt hogy? Nem... Nem lehet igaz... Azt hittem... Azt hittem megszabadultam! Szó... szóval te vagy az?
Lesütöttem szemeimet.
- Ameddig nem mondod el, hogy mire gondolsz nem tudok válaszolni.
- Nem igaz... Nem lehet... Azt hittem megszabadultam tőle! - lépett méghátrébb.
- Kitől? - kérdeztem idegessen.
- Armarostól! - felelte ismét könnyekbe borult szemekkel.
- Holy shit... - léptem én is hátra. - Az egész történetet hallani akarom!
- Nem... Nem megy! - kezdett zokogni.
- Nem is kell most azonnal. - mosolyodtam el. - Gyere! - biccentettem el fejemet. - Meghívlak valamire, hogy lássad, nem is olyan rossz ez az Armaros!
Csendesen követett. Megittuk söreinket, addigra pedig meg is nyugodott.
- Van hol aludnod? - kérdeztem, miközben néztem ahogy botjára támaszkodik, miközben valami furcsa maszkot szorongatott a kezében.
- Nincs... - pördítette meg a fadarabot.
- Egyszer élünk... - nevettem fel ismételten és a csapos felé fordultam.
Elővettem a zsebemből egy kis szatyrot és lecsaptam az asztalra.
- Egy szoba. Két személyre.


Elhelyezkedtünk a szobában, ő pedig szégyenlőssen vette le magáról hatalmas göncét. Én persze már megszoktam, hogy más emberek előtt fehérneműben mutatkozzak... Az alkohol csodákra képes.
Ledőltem az ágyra, mikor a lány dadogni kezdett.
- Kö... Kösz... Köszönöm! - nyögte ki végűl.
- Ugyan már... Hasonló cipőben járunk.
- Igen... Hasonló cipőben.
A szobát egyetlen petróleumlámpa világította meg, aminek a kapcsolójára rákészítve a kezét rám nézett. Én már majdnem elaludtam, de éreztem, hogy figyel.
- Tényleg... Köszönöm!