Név: Johnny Wood
Faj: Elf
Kaszt: Megszállott
Kor: 28
Frakció: Nincs
Külső: Sovány, bordái már már szemet szúróan láthatók, egész testét, sebhelyek fedik.2 méter magas. Rövid fekete hajával, és vörös szemével bárkiben félelmet kelt. Véres, szakadtas , fekete köpenyt hord.
Belső: Egy kapzsi alak, aki szinte bármit képes megtenni a pénzért, legyen az egy csecsemő meggyilkolása a saját szülei szeme láttára vagy simán csak egy egész család lemészárolása. Ennek ellenére mégis kedveli a humort, mi több, sosem hagyja ki a lehetőséget arra, hogy megcsillogtassa morbid vicceit, melyek a lehető legrosszabb pillanatban érkeznek, többnyire azok felé, akiknek pont nem kéne hallaniuk. Kevés dolog érdekli, többnyire csak afelé hajt, hogy elég hatalommal és erővel rendelkezzen, benne lévő mélységi darab pedig ebben tökéletesen megsegíti. Mindenre van valami cinikus megjegyzése, még akkor is képes lenne valakibe belekötni, ha éppen a saját beleivel fojtogatnák. .
"Hajdanán egy nyugodt kalmár voltam. Az országok között jártam nap mint nap. Néha egy-egy város kocsmájában oltottam szomjamat. Ám egy napon,mikor
egyáltalán nem számítottam rá, banditák támadtak meg egy kis Trandia nevű falu mellett. Elvertek, egész testemet kék, és lila foltok takarták.
2 nap múlva találtak rám a falubeliek. Mire magamhoz tértem már egy asztalon feküdtem. Feltápászkodtam,és körül néztem...Fájdalmat éreztem szívemben. Vadakat láttam futni, melyeket egy sárkány vadászott le. Majd minden elhomájosodott....
-Ez már a való világ?-kérdeztem.
De sajnos nem az volt.
Egy vadászt láttam,amint elejti a sárkányt, majd szárnyakat növeszt.
Felrepül, és lelő pár sast. Majd szárnyai eltünnek. Lezuhan és meghal.
Testét dögevők kezdik fel falni. Azokat szarvasok taposság agyon.
De hirtelen a vízbe kerültek. Cápák vetették rájuk magukat. Majd halott barátom sikolyát hallottam. Hirtelen én is vízben voltam. Ám egy halász kifogott, hálójában voltam, a halakkal. Hirtelen
körmeimből karmok lettek. Ki vágtam velük a hálót. Majd-akaratom elleénre-felszálltam. Én is láttam a sasokat de íj helyett tőröm lett.Közelebb repültem,és kegyetlenül leböktem őket.Szárnyaim elvésztek, a vadász tetemére érkeztem. Feltápászkodtam. A holttest megmozdult. Majd belém mászott...A barátom hangját hallottam újra. De visszatértem a valóságba.
viszont valami furcsát éreztem. Körmeim valóban karmok lettek.
Késeket láttam... Aztán egy maszkos férfi
közelitett felém egy nagy késsel...
Szívembe akarta döffni, de akkor, valami furcsát éreztem... Zöld fény ereszkedett ki a testemből.
Az ember ledobta a kést, és elfutott.
Egy öreg mágus rohant be a terembe.
Elsápadt és csak annyit mondott:
-Fekete mágia
Az emberek felgyújtották a házat, miközben hangos kiálltásokat hallatak:
-Vesszen az ördög!
Itt kezdetét vette, egy kiadós üldözés. Rohantam, rohantam, órákon át. Egyre rosszabul éreztem magam, kezem kocsányos lett, és szinte már vonszoltam. Pár óra múlva rátaláltam egy barlangra. Itt leültem sarokba.
-Nem félsz?-kérdezte egy ismeretlen hang.
-Ki...Ki az?-Léptem hátra meghökkenten.
-Belőled szólok...
-Micsoda?
-Én vagyok az a szörnyeteg, amivé tettek.
-Mi? Szörnyeteg vagyok? Hogyan?
-A banditák, nem egyszerű banditák voltak. Ők a mélységet terjesztették. Amíg kivoltál ütve, egyféle mérget helyeztek el testedbe.
-És most mi vagyok? Egy kalmár, vagy egy szörnyeteg?
-Nézd meg magad...
Azzal a hang elhallgatott.
Kirohantam egy békés tóhoz. Tükörképemen láttam: Már nem egyszerű tünde vagyok, hanem egy szörnyeteg...Gyönyörű szépen világító kék szemeim, vörösek lettek.
-Ilyen külsővel, nem láthatnak meg. Még a végén a városiőrség végezne velem.
Amikor teljesen tudasodott bennem, hogy egy szörny vagyok; A fű nem zöldelt úgy mint eddig. A víztükre teljesen bemocskolódott. A gyönyörű alföld, ronda, magas hegységnek hatott.
Nem tudtam mit tegyek. Bujdossak, vagy folytassam ediggi életem. Ekkor furcsa hangokat hallottam:
A falubeliek utol értek. Fogaimat össze szorítottam, és felkiáltottam:
-Engem kerestek? Én kellek nektek?
A falubeliek ekkor csata kiáltásokat hallattak, és felém rohantak.
Kíméletlenül lemészároltam mindenkit. Pár perc múlva, mindent véres cafatok borítottak.
Egy utolsó még életben maradt. Veszetten kezdett menekülni, de én utána ugrottam. Kettéhasítottam.
Ekkor a törvények már nem érdekeltek, hanem a túlélési elvek alapján éltem: Ölj vagy téged ölnek meg. A földre rogytam. A körülöttem lévő vértenger szagától teljesen megrészegültem.
-Ez az! Ez az! - mondta a fejemben lévő hang. - Ezzel elfogadtad sorsodat! A Mélység végleg felemésztette testedet! Innen már nincs visszaút!
Már nem érdekeltek szavai. Vissza mentem a faluba: Holttestek mindenütt... Csak egy pár félelemtől reszkető, nő és gyerek áll liba sorban egy csuklyás mágus elött. Egy kisfiú oda lépett a mágushoz, az pedig megrángatta karját.
-Fertőzött! Túl mozgékony a karja! -elmormolt valami igét és a gyerek holtan húlt a földre. Átfurakodtam a lehangoltságot megtestesítő asszonyok között.
-Szóval fertőzöttet keresel? - kérdeztem határozottan miközben karmaim hegyeztem. - Hát kapsz egyet!
Egy hirtelen vágással eldeformáltam a mágus arcát, mire az vérbe fagyva ereszkedett a földre.
Az asszonyok, és a gyerekek sírva elrohantak. kis gondolkodás után bevonszoltam a mágus testét egy közeli házba. Leszedtem róla ruháját. Csukjás köpenyét magamra öltöttem. Szememet a csuklyával takartam. Ebben a ruházatban indultam útnak Veronia veszélyes világába.
Faj: Elf
Kaszt: Megszállott
Kor: 28
Frakció: Nincs
Külső: Sovány, bordái már már szemet szúróan láthatók, egész testét, sebhelyek fedik.2 méter magas. Rövid fekete hajával, és vörös szemével bárkiben félelmet kelt. Véres, szakadtas , fekete köpenyt hord.
Belső: Egy kapzsi alak, aki szinte bármit képes megtenni a pénzért, legyen az egy csecsemő meggyilkolása a saját szülei szeme láttára vagy simán csak egy egész család lemészárolása. Ennek ellenére mégis kedveli a humort, mi több, sosem hagyja ki a lehetőséget arra, hogy megcsillogtassa morbid vicceit, melyek a lehető legrosszabb pillanatban érkeznek, többnyire azok felé, akiknek pont nem kéne hallaniuk. Kevés dolog érdekli, többnyire csak afelé hajt, hogy elég hatalommal és erővel rendelkezzen, benne lévő mélységi darab pedig ebben tökéletesen megsegíti. Mindenre van valami cinikus megjegyzése, még akkor is képes lenne valakibe belekötni, ha éppen a saját beleivel fojtogatnák. .
"Hajdanán egy nyugodt kalmár voltam. Az országok között jártam nap mint nap. Néha egy-egy város kocsmájában oltottam szomjamat. Ám egy napon,mikor
egyáltalán nem számítottam rá, banditák támadtak meg egy kis Trandia nevű falu mellett. Elvertek, egész testemet kék, és lila foltok takarták.
2 nap múlva találtak rám a falubeliek. Mire magamhoz tértem már egy asztalon feküdtem. Feltápászkodtam,és körül néztem...Fájdalmat éreztem szívemben. Vadakat láttam futni, melyeket egy sárkány vadászott le. Majd minden elhomájosodott....
-Ez már a való világ?-kérdeztem.
De sajnos nem az volt.
Egy vadászt láttam,amint elejti a sárkányt, majd szárnyakat növeszt.
Felrepül, és lelő pár sast. Majd szárnyai eltünnek. Lezuhan és meghal.
Testét dögevők kezdik fel falni. Azokat szarvasok taposság agyon.
De hirtelen a vízbe kerültek. Cápák vetették rájuk magukat. Majd halott barátom sikolyát hallottam. Hirtelen én is vízben voltam. Ám egy halász kifogott, hálójában voltam, a halakkal. Hirtelen
körmeimből karmok lettek. Ki vágtam velük a hálót. Majd-akaratom elleénre-felszálltam. Én is láttam a sasokat de íj helyett tőröm lett.Közelebb repültem,és kegyetlenül leböktem őket.Szárnyaim elvésztek, a vadász tetemére érkeztem. Feltápászkodtam. A holttest megmozdult. Majd belém mászott...A barátom hangját hallottam újra. De visszatértem a valóságba.
viszont valami furcsát éreztem. Körmeim valóban karmok lettek.
Késeket láttam... Aztán egy maszkos férfi
közelitett felém egy nagy késsel...
Szívembe akarta döffni, de akkor, valami furcsát éreztem... Zöld fény ereszkedett ki a testemből.
Az ember ledobta a kést, és elfutott.
Egy öreg mágus rohant be a terembe.
Elsápadt és csak annyit mondott:
-Fekete mágia
Az emberek felgyújtották a házat, miközben hangos kiálltásokat hallatak:
-Vesszen az ördög!
Itt kezdetét vette, egy kiadós üldözés. Rohantam, rohantam, órákon át. Egyre rosszabul éreztem magam, kezem kocsányos lett, és szinte már vonszoltam. Pár óra múlva rátaláltam egy barlangra. Itt leültem sarokba.
-Nem félsz?-kérdezte egy ismeretlen hang.
-Ki...Ki az?-Léptem hátra meghökkenten.
-Belőled szólok...
-Micsoda?
-Én vagyok az a szörnyeteg, amivé tettek.
-Mi? Szörnyeteg vagyok? Hogyan?
-A banditák, nem egyszerű banditák voltak. Ők a mélységet terjesztették. Amíg kivoltál ütve, egyféle mérget helyeztek el testedbe.
-És most mi vagyok? Egy kalmár, vagy egy szörnyeteg?
-Nézd meg magad...
Azzal a hang elhallgatott.
Kirohantam egy békés tóhoz. Tükörképemen láttam: Már nem egyszerű tünde vagyok, hanem egy szörnyeteg...Gyönyörű szépen világító kék szemeim, vörösek lettek.
-Ilyen külsővel, nem láthatnak meg. Még a végén a városiőrség végezne velem.
Amikor teljesen tudasodott bennem, hogy egy szörny vagyok; A fű nem zöldelt úgy mint eddig. A víztükre teljesen bemocskolódott. A gyönyörű alföld, ronda, magas hegységnek hatott.
Nem tudtam mit tegyek. Bujdossak, vagy folytassam ediggi életem. Ekkor furcsa hangokat hallottam:
A falubeliek utol értek. Fogaimat össze szorítottam, és felkiáltottam:
-Engem kerestek? Én kellek nektek?
A falubeliek ekkor csata kiáltásokat hallattak, és felém rohantak.
Kíméletlenül lemészároltam mindenkit. Pár perc múlva, mindent véres cafatok borítottak.
Egy utolsó még életben maradt. Veszetten kezdett menekülni, de én utána ugrottam. Kettéhasítottam.
Ekkor a törvények már nem érdekeltek, hanem a túlélési elvek alapján éltem: Ölj vagy téged ölnek meg. A földre rogytam. A körülöttem lévő vértenger szagától teljesen megrészegültem.
-Ez az! Ez az! - mondta a fejemben lévő hang. - Ezzel elfogadtad sorsodat! A Mélység végleg felemésztette testedet! Innen már nincs visszaút!
Már nem érdekeltek szavai. Vissza mentem a faluba: Holttestek mindenütt... Csak egy pár félelemtől reszkető, nő és gyerek áll liba sorban egy csuklyás mágus elött. Egy kisfiú oda lépett a mágushoz, az pedig megrángatta karját.
-Fertőzött! Túl mozgékony a karja! -elmormolt valami igét és a gyerek holtan húlt a földre. Átfurakodtam a lehangoltságot megtestesítő asszonyok között.
-Szóval fertőzöttet keresel? - kérdeztem határozottan miközben karmaim hegyeztem. - Hát kapsz egyet!
Egy hirtelen vágással eldeformáltam a mágus arcát, mire az vérbe fagyva ereszkedett a földre.
Az asszonyok, és a gyerekek sírva elrohantak. kis gondolkodás után bevonszoltam a mágus testét egy közeli házba. Leszedtem róla ruháját. Csukjás köpenyét magamra öltöttem. Szememet a csuklyával takartam. Ebben a ruházatban indultam útnak Veronia veszélyes világába.
A hozzászólást Johnny Wood összesen 11 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Ápr. 17, 2017 2:31 pm-kor.