[Aréna Event] Johnny Wood

Aréna event harcok Johnny Wood részére.

Unalmas nap volt. Csak csendben üldögéltem egy farönkön, mikor a mélységi hirtelen megszólalt.
~ Ne unatkozz ilyen látványosan! Inkább menj el gyakorolni, mert számomra még mindig gyenge vagy.
- És mégis hova kéne mennem? - álltam fel a rönkről, majd leporoltam a ruhámat.
~ Elkezdődött a IV. Nagy Vadászat. Jót tenne neked, ha részt vennél rajta.
- Hallottam róla, de nem mozgatta meg a fantáziámat. Egyszerű, agyatlan gyilkolászásnak tűnik számomra.
~ És neked pont erre lenne szükséged!
- Hülyeség. - vágtam oda neki, szinte gondolkodás nélkűl.
~ Valamit elfelejtettél... - mondta, majd iszonyatos fejfájás lett rajtam úrrá.
- Azt hiszed egy fejfájással megállíthatsz? - éppen ahogy befejeztem a mondatot, az orrom vére is eleredt. - Jól van! Indulok, csak hagyjad ezt abba!
~ Jó döntés volt! Simán megölhettelek volna.
- Hol tudom felvenni az első küldetésem?
~ Van a közelben egy fogadó. Menj be, és beszélj a fogadóssal.
Úgy tettem ahogy mondta. Körülbelül félórányira volt a fogadó, s az úton nem történt semmi érdekes. Mikor bementem, valami nagyon kellemes illat csapta meg az orrom. Körül néztem, és láttam, hogy vannak, akik már sült disznót esznek diadaljuk megünneplésére. Eléggé kicsi fogadó volt, így két lépésből már ott is álltam a pult elött.
- A IV. Nagy Vadászat miatt jöttem. - mondtam a kocsmárosnak.
Hirtelen nagy csend lett az egész épületben. Mindenki engem bámult, amitől egy kicsit megijedtem, de ez sem akadályozott meg.
- Mint mondtam, a Nagy Vadászat miatt vagyok itt. - szóltam oda a fogadósnak mégegyszer, mire minden vendég hangos röhögésbe kezdett.
- Egy ilyen kezdő, mint te hamar meghal! - fordult felém a nevetéstől könnyes szemeivel az egyik tag, aki fizikailag tényleg erősebbnek tűnt, mint én, viszont lerítt róla, hogy semmilyen mágiával nem rendelkezik. Teljesen ignoráltam amit mondott, majd a kocsmárosra néztem dühös arckifejezéssel.
- Maga egyenesen a halálba sétál! Az férfi jól mondta. De ha mégis érdekli, a Mocsárvidékre menjen.
Szó nélkül kiléptem az ajtón, majd megindultam a mocsárvidék felé. Már Nebawald és a Mocsárvidék határán voltam, mikor váratlanul valami érdekes és undorító cuppogást hallottam, ami nagyon elütött a mocsár egyéb hangjaitól. Kirántottam tőrömet övemről, és a másik karomat kocsányossá váltottam, szinte vártam, hogy megérkezzen a cuppogás forrása. A szemem sarkából egy furcsa, zöldes masszát pillantottam meg meglepően könnyedén csúszni át a mocsár fölött, egyenesen az én irányomba. Olyan hat-hét méterre volt tőlem. Már ilyen távolságból is, szinte biztos voltam benne, hogy egy slájmmal van dolgom. Amilyen gyorsan csak tudtam, közelebb merészkedtem a lényhez, majd belevágtam tőrömet. Ketté is hasadt, viszont gyorsan össze is olvadt, a testéből pedig egy zöld, trutyis csáp lendült felém. Próbáltam félre ugrani, viszont a csáp gyorsabb volt nálam: Megcsapt a ruhám egy kis trutyit rászórva, majd a slájm folytatta közeledését. Rohadt dühös lettem, ezért próbáltam beledugni a fejébe a késem, és ezzel korlátozni a mozgásban. A fejébe bele is állt a késem, amit gyorsan körül is folyt és a kezemre kezdett felkúszni; ebben a pillanatban éreztem, ahogy az előbbi csáp helyén maradt trutyi és a kezem is égni kezdtek, és láttam ahogy lassan elkezdett lehámlani a bőr. Kitéptem magam a lényből és pár rázással leráztam magamról. A kezemen maradt cucc azonban a ruháimba is beleégette magát. Gyorsan letéptem magamról a ruhadarabot, majd folytattam a harcot. Ekkor tűnt fel nekem, hogy nagyon kerülte a vizet, így egyből arra gondoltam, hogy az lehet a gyengéje. Hátraléptem párat, egyenesen bele egy saras gödörbe, így a lábam cuppogva elsüllyedt, azonban a poshadt víz amit felfröcsköltem pár cseppel elérte a lényt. Sistergő hangot hallatott, s úgy tűnt, anyaga picit hárahajolt. Egy pillanatra megörültem, viszont utána folytatta a közeledést. Gyorsan kimásztam a gödörből, ám ekkor újabb csáp csapott felém. Megpróbáltam ismét lefröcsölni, viszont most két kézzel. Most is sikerült lefröcskölni, de ezúttal is csak nagyobb cseppek érték el, amik még több sistergést váltottak ki belőle de most sem állították meg. Már nagyon dühös voltam erre a pacára, ezért minden végtagommal fröcsköltem, és rugdostam felé a vizet, viszont annyira erősen próbálkoztam, hogy megcsúsztam, és elestem. Szerencsére most szilárdabb talajra érkeztem. Felpattantam, és kocsányos karommal megpróbáltam megütni, hátha hat. A lény elhajolt az ütésem elől és egy kicsit hátracsúszott. Megpróbáltam lefröcsölni, majd ismét megütni, de ezúttal már a vízcseppeket is ügyesen kikerülte. Bele rúgtam egyet, mire Ő ráragadt a lábamra, én meg teljes erőből beletapostam a vízbe. Öröm volt nézni, ahogy az egynegyed része elolvadt, viszont sajnos a többi még nem. Próbáltam még ütéseket bevinni, de ezek elől is elhajolt. Egyiket viszont sikerült olyan jól időzítenem, hogy a slájm belehátrált a vízbe, és egy csápja sisteregve semmivé vállt. Próbáltam megismételni a lábas trükköt, viszont ezúttal még annyi sem ragadt rám, mint az előbb, így csak egy kis részsét tudtam elpusztítani. Ebben a pillanatban támadt egy nagyon jónak bizonyuló ötletem: Folyamatosan helyzetemet cserélve rugdostam felé a vizet. Ügyesen próbálja kerülgetni a rámért csapásokat, viszont én ekkor erőmet kihasználva felgyorsulok, igaz, így lábaim kocsányossá váltak, viszont mégiscsak több vizet tudtam feléfröcskölni. A lény a kitérések közepedte belehátrált egy vizes gödörbe, ahol sisteregve elpusztult, és a helyén már csak egy zöld gömb lebegett. Felkaptam, és visszaindultam a fogadóba.
Amint beléptem az ajtón, magasra emeltem a gömböt, és csak annyit kérdeztem:
- Ki nem éli túl?

~ Johnny... Ébredj fel! Johnny! Ébredj már! - zargatott Armaros egy gyönyörű reggelen, mikor éppen a Tünde-erdő északi peremén aludtam.
- Mit akarsz? - kérdeztem, miközben szemeimből kitöröltem a csippát.
~ Bár az előzö alkalommal sikerrel jártál, most nem lesz ilyen könnyű dolgod.
- Már bocsánat, de te mégis miről beszélsz?
~ Hát a Nagy Vadászatról, te idióta!
Nem volt kedvem tovább veszegedni, így elindultam az erdő belseje felé. A fák egyre sűrűbbek lettek, mikor egy magaslatot pillantottam meg a távolban. Gyorsan felfutottam rá, hátha erőlébb jutok valamivel. A kilátás gyönyörű volt. Pár perc nézelődés után megláttam egy tavat a távolban, és valami furcsa érzés azt sugalta, nekem ott van dolgom. Alig tíz perc volt így odaérni, egy igazi kis oázis volt ez a tüskés bokrok és áthatolhatatlan aljnövényzet között. A víz kristálytiszta és jéghideg volt. A tó területe elég szerény volt, és sziklák szegélyezték körbe. Bár nem volt nagy, de határozottan mély. Nem találtam semmit körölütte, így elindultam északra. Ahogy észak felé tartottam, egyre sűrűbb lett az erdő. Ha pedig visszanéztem, azonnal feltűnt: megváltozott a táj. Ráadásul még hangokat is hallottam néhány méterre tőlem. Egyből elindultam a hangok forrása felé, amik egy érdekes növényből érkeztek. A szára vastagabb volt, mint a törzsem, mégsem fás szára volt, hanem lágy. Megpróbáltam kitépni, de nem sikerült, így karmaimmal akartam levágni. Az első vágás után úgy éreztem, mintha valaki megpofozott volna. Jobban megnézve láttam, hogy a növény volt az. Hirtelem rengeteg inda tekergett körülöttem. Levagdostam az indákat magam körül. Picit úgy tűnt, mintha méregetett volna.
Követtem példáját, és én is méregettem, majd a tőrömhöz nyúltam, de amint kirántottam, pár virágot küldött felém, gyorsan félreugrottam előrük. A virágokból pollenfelhők szálltak ki belőle, pont oda, ahol előbb álltam. A növény kissé rémülten "tapogatózott" a pollenben, mintha engem keresett volna. Kihasználtam a pillanatot, és a növény háta mögé kerültem. Körbeöleltem csápommal, viszont ő sem volt lusta, és indáival körbefonta csápomat, majd a virágait szép lassan elkezdte felém fordítani. Gyorsan levágtam az indát, amivel körbe, tekert így sikerült kiszabadulnom szorításából, és a pollen mellém ment. Hirtelen az előző tőrdöfésem helyéről fehér nedv kezdett szivárogni. Mégegyet beleböktem, az előzőtől kicsit feljebb. Ugyan szenvedve, de megint körbefont. Ez az inda más volt, mint az előzők, így nehezen engedett, de ezt is sikerült levágni. Megnyugodni nem volt időm, mivel a növény hatalmas szájával találtam magam szemben. Fogai nem voltak, viszont csöpögött az emésztő nedvektől. Megpróbáltam félreugrani, viszont a balkaromat sikerült bekapnia. Az emésztőnedvek nagyon martak, éreztem pár perc múlva, búcsut mondok a karomnak. Gyorsan a nyakába böktem a tőröm, mire a fejét hátrarántotta, de úgy, hogy engem is maga mögé dobott. Egy ugrással összekötve a fejébe böktem a tőröm. A fejéből rengeteg fehér lötty ömlött ki, de utolsó erejével még egy adag pollent rámfújt. Csak most tapasztaltam meg, milyen szörnyü. Csak egy keveset lélegeztem be, de mégis nagyon kellett köhögnöm. De ez akkor nem érdekelt, mivel a növény kidőlt.
~ Szép volt, Johnny!- jegyezte meg Armaros, mire én elmosolyodtam, és szép lassan elindultam a tetemtől.

Szokásom szerint az erdőben sétáltam, mikor sikoltásra lettem figyelmes.
~ Talán megkéne nézned mi volt ez.- jegyezte meg Armaros.
Szó nélkül elindultam a hang forrása felé. Nem volt tőlem olyan messze, talán még fél kilóméterre sem. Amikor odaértem, érdekes látvány fogadott. Egy patkány szerű lény falatozott egy teljesen páncélba burkolódzott emberből. Kissé meggondolatlanul, de elrugaszkodtam a talajtól, és megpróbáltam a lényre vetni magam, de az kitért támadásom elől.
~ Johnny, ésszel harcolj! Ha ilyen meggondolatlanul cselekszel, felülkerekedik rajtad ez a valami.- mondta Armaros, miközben ellenfelemet méregettem.
A teremtmény szaglászott párat a levegőbe, majd agyaraival nekem rohant. Kitértem a roham elől, és sikerült megvágnom a farkát. Az állat megállt, majd megfordult. Nekirohantam és rávetettem magam a lényre, de az agyarával eltalált. Ugyan nem sikerült felnyársalnia, de csúnyán végigvágta az oldalam, mire én egyensúlyomat vesztve a földre kerültem. Pár pillanat múlva ismét nekem rohant, de szerencsére sikerült talpra állnom, és kikerülnöm. Nem vártam tovább, nekirohantam. Ahogy megböktem volna, bekapta a karomat. Hátra ugrottam, és hasba szúrtam, mire fekete vér spriccelt ki belőle. Ő sem volt lusta, és farkával hátralökött. Elkezdtem idegbeteg módjára jobbra-balra ugrálni, hátha sikerül őt megzavarnom. Láthatólag egyedül farkával tudta követni a mozgásom, mire én gyorsítottam a tempón. Hirtelen megragadtam a farkát, és belevágtam. A lény nagyon durván felvisított, és bekapta a csípőm. Eközben fejébe dugtam a tőröm, de az megakadt a koponyájában. Hirtelen kiharapott egy nagy darabot az oldalamból. Rettenetesen fájt, már úgy éreztem, meghalok. Ekkor halottat színlelve elfükdtem a földön, és vártam, míg jön felfalni a lény. Csámcsogva megette a darabot, amit kitépett belőlem, majd megindult felém. Lassan csoszogott, de amikor elért hozzám, a nyakába a mélyesztettem a tőrömet, de ő is belém harapott. Mindkettőnknek az utolsó percek voltak hátra. Gyorsan felvágtam a nyakát. A vére az arcomra csöpögött, majd minden elsötétült...
~ Úgy utálom ezt csinálni! Johnny, de megkondolatlan vagy...- mondta Armaros.
Következő emlékem az volt, hogy már lábon állok, és Armaros szól hozzám.
~ Ezúttal szerencséd volt! Még újratudtalak éleszteni, de lehet, később már nem lesz erre lehetőségem!
- Mester, ígérem, legközelebb jobban figyelek!- vágtam oda neki, majd vetettem egy utolsó pillantást a döglött állatra, és elindultam.

Éppen a Köd Erdőben sétáltam, mivel Armaros azt mondta, itt lesz a következő szörny, amit megkell ölnöm. Nem kellett sokat keresnem, máris szembe találtam magam egy fiatalnak tűnő trollal. Három szeme volt, és egész testét barnás szőr fedte. Kinézetre kellemes takarót lehetett volna csinálni belőle, ha megnyúzom, de ez nem volt ilyen egyszerű. Kezében bunkósbotot lóbált és nekem esett. Kitértem a támadás elől, majd a szörnyeteg felé rohantam, és egy ugrással összekötve beledugtam a tőröm a hátába. A troll felüvöltött, de különösebb kárt nem tettem benne. Persze, nagyon fájhatott neki, mivel még vérzett is, de a tőr a gerincét sem érte el. Kitéptem a tőröm a hátából, majd elkezdtem ugrálni összevissza futkozni elötte, hátha összezavarom, de ez nem jött össze. A szemével végig követett, és egy hirtelen mozdulattal fejbe vágott bunkósbotjával, én pedig fejbetőrés és agyrázkódás következtében holtan feküdtem a földön.

Spoiler: