[Aréna Event] Gerard

Az aréna event harcok helye Gerard D. Lawrenz és a Chemical Bromance részére.

Teljesen átlagos, unalmas napnak indult az is. Gerard éppen a lépcső aljában gyakorolta a célbadobást, Leo aludt, Maria levelet írt a rokonainak, Aleena pedig egy régi, poros könyvet olvasott. Leo pont ekkor kelt ki az ágyból, vonult le, hogy megnézze történt e valami az elmúlt pár órában.
- Egek, halálra unom magam... – nyögött nagyot, miközben a fejét a könyvre borította.
- Nem megyünk el a kocsmába?
- Minek, ebben a nyüves faluban még bunyót sem rendeznek a pincében.
- Nos, talán hálásnak kéne lennünk. Jó dolog, hogy néha azért pihenhetünk is egy kicsit.
Elégedetten állt a többiek előtt, cserébe viszont csak pár lenéző pillantást kapott. Rajta kívül mindenki unta magát, szeretett volna valami izgalmasat csinálni.
- Hm...izgalmat akartok?
- Naná!
- Még szép hogy!
- Ennél követségre menni is érdekesebb.
- Hát akkor pofon egyszerű: menjünk el a Vadászatra.
Leonak azon nyomban felderült az arccal, jól látszott hogy tudta, miről beszél Lia.
- Te tudod, mi ez?
- Persze, a Köderdeiek minden évben lekaszaboltatják a túlszaporodott bestiákat a külföldiekkel. Akartam is párszor menni... csak hát a szolgálat.
- Bestiák? Hm...talán találunk ott pár érdekes példányt, ami megéri felboncolni. – Gerardon jól látszott, hogy az unalomtól előjöttek az elvonási tünetei. Máskor sosem akart még bármit is felboncolni.



A csapat három harcképes tagja vonul fel a falu határában. Maria is ott van, igaz kissé lemaradva, mert bár majd fél óraig győzködték, hogy maradjon otthon, el akart jönni mindenféle izgalmas dolgot látni. Egy kisebb hordót gurít maga mellett, amiben bor van, hogy meg ne szomjazzon, miközben a többiek mozdulatait lesi. A másik három ezalatt fel alá sétál a falu utcáin, amikor váratlanul egy ismeretlen nő halálra rémült arccal kezd el feléjük rohanni. Aleena látja meg először, odaszalad tőle nagyjából kétméterre megáll. Gerard és Leo szótlan marad, a harmadiktól kicsit lemaradva mozognak ugyanabba az irányba.
- Álljon meg! Mi a fene elől fut ennyire? - egy pillanatra a zsebébe nyúl, hogy elővegye a rendjének pecsétjét, a ruhájában kotorászva jut eszébe, hogy már nincs nála, hiszen már enm tagja az egyháznak.
- A férjem... A férje... Egy... Egy ördehg megölte a férjemet... - hebegi
- Gondunk lesz rá. Vezessen a házához.
Gerard ezalatt alaposan szemügyre vette a nőt.
~ Semmi veszélyes dolog. Nem tűnik csapdának-
- Nem a háznál, az erdőben! A férjem fát vágott, én pedig gallyakat gyűjtöttem, mikor...
Földöntúli üvöltés szakítja őt félbe, szinte olyan, mintha még a faágak is megéreznék, s sorra kezdenének el tőle hajlongani. Mindannyian a zaj felé fordultak, majd tettek egy lépést a hang irányába, hátha nem kell elmenniük az erdőig és meg tudják várni, amíg a fenevad nekik ront.
- Ez nem túl bíztató... - jegyzi meg Leo.
- Nem lenne jó, ha a törmelék agyoncsapna.
A trió oldalra kezd el haladni, hogy távolabb kerüljenek a háztól.
Dübörgés hallatszik, ahogy valami nagyon nehéz átrobog a harminc méteren, majd egy laza ugrással fennterem a ház tetején a nő sikítva elrohan, ők pedig ottmaradtak az Ördehg-el.
~ Nagyszerű, így legalább nyugodtan harcolhatunk.
~ Egek, lehet mégis otthon kellett volna maradni.
Gerard gondolkodás nélkül megidézett egy sötét dárdát, és nekidobta a bestiának. Aleena oldalra kitért előle, hogy ne takarja el a látóterét és nagyjából négy méterrel tőle állt meg. Leo előrántotta az egyik kardját és felkészült, hogy a bestia nekik fog rontani, neki pedig fedeznie kell a démont. A dárda megsebzi a fenevadat...igaz csak egy kicsit, arra épp elég hogy a démon a figyelme középpontjába keüljön. Megint felbőg, aztán ugrik. Meglepően erősen rugaszkodik el a méretéhez képest, s remek irányzékkel is rendelkezik. Gerardék meglepetten bámuják, ahogy a fenevad árnyéka szép lassan beteríti a démont.
~ Hátra, minden lendülettel!
Gerard előrántja a varázskönyvét, majd fellapozza az Erő szavánál. Ezúttal a jobb lábába koncentrálja a varázserejét, majd a felerősített lábával hátraugrik, hogy elkerülje a bestiát, majd újabb pecséteket idéz meg felkészülve, hogy előhívjon még egy dárdát. Leo ugyanebben a pillanatban a kardját megpróbálja mindkét kezével az agancsának feszíteni. A lény Gerard előtt csapódik bele a földbe, amitől az behorpad és darabok repülnek szét belőle. Leo ekkor nekifeszül az agancsnak, de a dög ereje úgy repíti hátra egy fejbiccentéssel hogy két métert repül mielőtt a földnek csapódik és csúszik egy párat. Leo a kardja után kap, majd amikor rájön, hogy senki sincs a közelben megpróbál sajgó tagokkal feltápászkodni. Aleena csak erre a pillanatra várt, ahogy világossá válik számára, hol fog földet érni az állat nekiiramodik és hátulról a vakfoltjában támadva megpróbálja az egyik hátsó lábát megsebezni, hogy ne tudjon olyan fürgén mozogni. Sikeresen megvágja a lény bal lábát, aki erre arra kapja a fejét és vicsorog. Ahogy a lény elfordítja a fejét, Gerard megidéz egy újabb dárdát, majd megerősíti a kezét a mágiájával és nekidobja a fegyvert a fény nyakának, amit most nem takar semmi. Egyelőre túlságosan szédül ahhoz, hogy újra rohamozhasson. Aleena időközben láncot ragad, majd elkezd hátrálni. A dárda éles koppanással lepattan a nyakáról, Gerard pedig úgy meglepődik, hogy a karját is elfelejti leereszteni.
- He..? - Végül Gerard felé fordul, s a homlokán lévő harmadik szem kinyílik.
Egy pillanattal később pedig minden elsötétült körülötte.
~ Mi a franc? Nem látok?! A kristály elromlott! - kiabálta Lia a fejében.
~ Nem romlott el, csak téged is elkapott vele.
~ Ja tényleg...egyenesen neked fog rontani.
~ De merről?!
~ Jókat kérdezel, nem mindegy?
Gerard a Pehelykönnyedséggel lecsökkentette a testsúlyát, majd felugrott a levegőbe, mivel időközben elfelejtette, melyik irányból nézett rá a bestia...meg úgy általában nem tudta az irányokat belőni, egyedül a talajt érezte a lába alatt. Aleena és Leo csak annyit látott, hogy idétlenül forgatja a fejét jobbra balra, majd kalimpálva elkezd varázsolni és végül elrugaszkodik a földtől. Aleena gyorsan kapcsol. Igaz pontosan nem érti mi történt, de annyi egyértelmű, hogy azt a dögöt le kell fékezni. Elkezd felé futni, hogy a már meglévő sebbe újra belevágjon. Leo mindeközben összeszedte magát és karddal a kezében visszatért a tettek mezejére.
Aleena és Leo pedig kb egyidőben érnek oda a fenevadhoz. Leo ezúttal mindkét kardjával támad, a bestia oldalát célozva próbál döfni. Aleena eközben a korábban előkapott láncát megpróbálja a lény hátsó lábán ejtett sebre ráhurkolni. Gerard eközben várja, hogy az átok leperegjen róla, biztonságosan úszva a levegőben. A lánc rátekeredik a lény lábára, ami megakasztja a mozgás lendületét de Aleenának minden erejét latba kell vetni, hogy az első rántással ne tépje ki a kezéből, Leo kardjai azonban kellően mély sebet ejtenek a dög oldalában, hogy a kibugyogó vér ráfollyon a kezére, a lény pedig fájdalmasan üvöltsön fel és agancsos fejét reflexesen kapja arra.
Gerard hunyorít egyet, ahogy elpárolog körülötte az átok teremtette sötétség. Maga alatt megpillantja a két társát, ahogy éppen halált megvető bátorsággal szállnak szembe a sebzett vaddal. Aleena fájdalmasan felüvölt, ahogy a láng kis híján kicsúszik a kezéből, néhol belemarva a húsába is. A tenyerében szép lassan felgyülemlik a vér, így a lánc is elkezd egyre jobban csúszni. Az első rántás után leemeli a lestéről a lánc maradék részét, majd az állat lábai közt átdobja Leo felé. A tünde hátrál egy lépést, majd az egyik kezéből kiejti a kardot és felveszi a láncot. Gerard eközben lassan elkezd zuhanni. Gerard megcélozza a bestia hátát, hogy rajta tudjon földet érni. Ha ez sikerül neki, Leo odadobja a láncot a démonnak, aki megpróbálja ráakasztani azt a szörny agancsára. Aleena eközben elengedi a lánc rá eső részét, majd a kardjának hegyével döf a lény másik oldala felé. A lány döfése újabb felületi sebet ejt csak, te azonban sikeresen landolsz a lény hátán, aki erre hátraveti a fejét és agancsait vadul dobálva megpróbál levetni magáról.
Gerard nem próbál meg megkapaszkodni rajta, mert akkor könnyedén odébb repítheti. Helyette egyedül arra koncentrál, hogy a láncot ráakassza az agancsára. Leo ekkor ismét két karddal támad és gyors egymásutáni vágásokkal sorozza az állat oldalát, hogy elmélyítse a sebet. Aleena szintén így tesz a másik oldalon. Sikerül ráakasztani a láncot, azonban eközben az egyik agancs oldalba találja Gerardot és lerepíti a dögről. Közben a kétoldali támadások miatt egyre gyűlő sebei fájdalmát érezve toporzékol és kétségbeesetten feszíti meg az izmait, hogy eltéphesse a láncot.
Miközben a másik kettő folytatja a támadást, Gerard feltápászkodik, majd miközben próbálja az egyensúlyérzékét visszanyerni, megidéz, két kéken lángoló kardot a kezeibe. Ezután megindul a rémség felé. A lénynek nem sikerült még kitépnie magát a láncok szorításából, így csak esetlenül topogva Leo felé fordul és megpróbálja agancsait használva felnyársalni. Gerard a két kardot egy csóvává olvasztja össze, majd odasuhan Aleena mellé és belevágja a tüzes poklot a lény sebébe. Aleena ekkor hátraugrik, nehogy őt is elkapják a lángok. Leo eközben felhagy a támadással, hátrál egy lépést, majd a két kardjárt maga elé tartva próbál hárítani. Leo ismét odébbtaszítódik, bár most csak csúszik a földön nem repül el, a lény azonban felkiált a lángoló támadásra és az a lába feladja a szolgálatot, a lény pedig megbicsaklik.
- Dögölj már meg!
- Dögölj már meg!
Gerard árnypáncélt idéz a kezére, majd az ütéseivel megsorozza ellenfelük oldalát. Aleena a kardjával támad, Leo pedig próbál ismét magához térni. A lénynek még mindig nem sikerült eltépnie a láncot de helyette úgy dönt elkeseredettségében az egyetlen megmaradt fegyvere a testsúlya, így amennyire tud elrugaszkodik, kihúzza magát és feléjük dől, agyarait közben kivillantva ahogy pofáját a lehető legszélesebbre tátja. Gerard a könnyű testét használva kitér a támadás elől. Aleena eközben visszanyeri a hidegvérét, s most kicsit megfontoltabban, a korábbi két dárda helyén maradt sebekre céloz a kardjával. Leo eközben ismét visszatért. A dög nem tudja megőrizni az egyensúlyát, így oldalára dőlve vergődik és kaffog előtte. Aleena támadásaira csak meg-megrándul, de nagyon mást nem ér el vele. Leo ismét támadásba lendül, próbálja a korábban ejtett sebek valamelyikét elmélyíteni. Aleena egy támadás után meghátrál, nehogy az állat agancsa elkaszálja, majd csatlakozik a tündéhez. Gerard eközben erősen gondolkozik, mit kéne csináljanak, ha az állat így sem lesz hajlandó megpusztulni.
~ Nem akar megpusztulni.
~ Hát vágd el to...
Gerardnak eszébe jut valami. Fabrikációval teremt két túlméretés parafadugót, beledugja a bestia orrlyukaiba, majd előhív egy árnybéklyót és összeszorítja vele a pofáját, hogy megfullassza. A fiú alattomos, sátáni arccal nézi végig, ahogy megfullad, Leo meg Aleena pedig halálra rémült, falfehér pofával néz előre.
- Haver...ez durva volt...

Kevés idő elteltével északon kóborolnak, és egy ideje már kezdi felváltani a száraz, félig fagyott füvet a fehér kőtörmelék. A horizonton egy kráter tűnik fel, aminek a falai az ősi romokra jellegzetes fehér sziklákkal van kibélelve, benne pedig kőtörmelékkel leborítva egy szobor - vagyis valami ahhoz hasonló - van betemetve. Nem mindennapi látvány, annyi szent. Alig jutnak szóhoz, ahogy fejüket jobbra balra forgatva nézelődtek.
- Angyalrom katakomba.
- De mégis mi az ördög tarolhatta le..?
Ekkor pillantják meg a szobrot a kráter közepén, melyet ugyan betemet a sok fehér kő, de még épnek tűnik.
~ Azt hiszem van egy sejtésem, mi történt.
Lecsúsznak a kráter oldalán és közelebbről szemügyre veszik a szobrot. Nagyjából humanoid a dolog, és furcsamód nem érzékelni belőle semmi mágiát. Sőt, jobban megnézve csak inkább valami szörnyszülött, mint humanoid, keze mondjuk több van, mint egy embernek, legalább három. A nagysága nem egyértelmű, a feje alapján öt-hat méteres is lehet. Arca nincs, olyan inkább, mintha egy páncél lenne csak.
- Kicsit olyan, mint egy gólem...
Aleena ekkor idegesen előrelép.
- Háromkezű gólem mi? Hogy a fenébe maradhatott ez egybe... - mondja, miközben egyik ujjával óvatosan megérinti a szobrot. Vagy iszonyat szívós lehet a szobor, vagy talán...ez volt az, mi a krátert csinálta.
Leo odalép mellé, majd egyik kezével megkopogtatja a mostrumot. Fémből van, annyi szent.
- Talán valami ősi anygalszerkezet. - végül Gerard is csatlakozik hozzájuk, hátha lát valami vésetet, vagy pecsétet a testén.
A dolog üregesen kong. Tele van vésve, de felismerhetetlenek az írásjelek.Mégcsak nem is angyali...
- Bele kéne kukkantani.
- Nyissuk ki talán?
- Áh, annál jobb ötletem van. - mondja Gerard
Megidéz a kezébe egy sötét dárdát és megpróbálja beletolni a mostrumba, elvégre ez is csak egy páncél. Ekkor azonban valami egészen váratlan történik. A dárda a kezedben apró darabokra hullik amint megérinti a dolgot, és a föld megremeg. Ahogy elkezd a föld remegni, mindenki hátraugrik é megpróbál eltávolodni a szobortól, miközben feszülten figyeli azt. A szobor megremeg és elkezd kiegyenesedni. Karja 4 van, mindegyik 3 ujjú. Ahogy kiegyenesedik, olyan magas, mint a kráter, ez 10 métert jelent, ha a szemük nem csal. Egyelőre nem mozog. Nagyon vékony, mintha valaminek a csontváza lenne...
- Szerintetek tud beszélni? Hé, érted amit mondok! - ordította felé.
A odafordítja a fejét, majd a felső két karjának kézfeje helyén két hosszú penge jelenik meg, pont olyanok, mint a rugós kések, amiket Gerard szokott készíteni. Ám ezek akkorák voltak, hogy egy lovat is könnyedén kettészeltek volna.
- Te, szerintem hallott téged... - nézett fel az égre Aleena kicsit megszeppenve.
- Szétszéledni! - ordította Gerard.
A három csapattárs elkezdett oldalirányba futni, Aleena a mostrumtól balra, Leo jobb, Gerard pedig hátrafelé a kráter széléhez. Futtában megidézett egy árnybéklyót és megpróbálta rácsavarni a lény lábára.
~ Az előbbi varázslatom is szertefoszlott. Véletlen lett volna?
A béklyó szétfoszlik. Szerencsédre a cucc nem gyors, és a csapása belefúródik a földbe ott, ahol álltatok korábban. Megindul a dolog, és kimászik a kráterből.
- Ne hagyjátok elmenekülni!
Leo és Aleena azonnal a nyomába ered. Gerard ezalatt gyorsan előrántja a másik amulettjét, egy mozdulattal megszorítja.
- Mágikus tárgy!
~ Ha van itt valami, ami talán kikapcsolja, meg kell találnom.
A dolog meglepő módon nem mágikus. De egyáltalán nem. És nem úgy tűnik mint aki menekülne: Csak úgy ott áll a kráter szélén, és nézi őket. Zavarodottan pislogtak előre.
- Talán csak nem akarja, hogy bekerítsük...
- Olyan, mint egy gólem. Lassú, immunis a varázsotokra és nagy. De ez a valami mintha még sokkal lassabb lenne...
Leo elmosolyodott.
- Ha jól sejtem, van egy terved.
- Tarts bakot!
Gerard aktiválta a Pehelykönnyedséget, majd beleugrott Leo tenyerébe. A tünde egy hatalmasat lendített rajta, amitől az éppen hogy csak érezhető démon felrepült a levegőbe. Óvatos, evickélő mozdulatokkal a lény fejét célozta meg és megpróbált ráugrani. Kecsesen bucskázó ökörnyálként landol a monstrum fejét, majd azonnal megidéz a fabrikációval egy kockát, s hozzávágja a fejéhez. A kocka elpárolog, nem okozva semmilyen sebzést a lénynek. Az egyik penge meglendül felé. Megidéz egy Sötét dárdát és belevágja az is, majd Leugrik a monstrumról, hogy elkerülje...mígnem egy egyre növekvő árnyék kizökkenti a magabiztosságáól.
A sötét dárdád elpárolog, és már meg is bánta a késlekedését: Úgy tűnik nem is olyan lassú ez a lény. Ahogy lepattant, a penge hirtelen begyorsult, és megkarcolta a vállát. Érdekes módon az ellenfél, már ha lehet így hívni, nem csinál semmit. Vár...Gerard viszont nem. Zuhanás közben kardot ránt, majd használja a kezét az Erő szavával és megpróbálja a kardot beledöfni a lány hátába. Élesen koppan a fém a fémen, egy apró szilánk le is törik a kolosszus páncéljából, megakadni viszont nem tud. Gerard egy félszeg mozdulattal feljebb szökken, hogy több ideje legyen lezuhanni, majd lekiállt.
- Láncot, gyorsan!
Aleena azonnal elő is rántja a láncát, majd az egyik végét feldobja neki. Gerard elkapja, ezután leevickél a lény térdéhez, megpróbálja a láncot ráhurkolni, majd átlendülni a másik oldalára, hogy a másik lábába is beleakaszthassa.
A lánc hozzáér az egyik réshéz még sikeresen be is akad, de a lény gyorsabban reagál, mint előzőleg. Egyik pengés karját a lába felé lendíti. Válaszul a démon ránt egy nagyot a láncon, hogy elröppenjen a másik irányba. A láncot így nem tudta átvetni a monstrum másik térdénél, így jobb híján függelékként lóg róla. A penge a földbe fúródik, ismét villámgyorsan csapott. Ami viszont váratlan, hogy összeköti a mozdulatait, s eke módjára elkezdi Aleena irányába a talajt szántani. Gerard a földön landol, jópár méterre a szörnyetegtől és a többiektől. Leo szintén hátrébb húzódik. Aleena vet egy gyors pillantást a földben futó penge irányára, majd a kard élére merőleges irányba tér ki.
- A kráter másik széléhez, gyorsan!
A dolog nem megy utánuk. Csak néz, miközben alapállásba helyezi magát. Biztonságos távolságban állnak meg lihegni. Leo volt a legkevésbé elfáradva, mert kb nem csinált semmi az egész csata alatt. Gerard, ahogy biztonságan voltak, elhajította a kardot a kezéből. A szent fém már egy ideje sütötte a tenyerét, kicsit nehezére esett az ujjait behajlítani.
- Ssss... - harapott nagyot az ajkába - Vajon követni fog minket?
A csapat meredt szemekkel figyelte a gépet, hátha kezdeményezni fog. Ekkor a gép összébb húzza magát
- Úgy látszik csak védekezik....
- De ezt akkor sem értem. - hüledezett Aleena - azt hittem gólem. Hogy lehet egy gólem ilyen gyors.
- Kifelejtetted, hogy ezeket nem lehet olyan könnyen átverni, mint Ger haverja csinálta... - tette hozzá Leo a kedves Rose nővérre is utalva. Bámulatos tehetség volt, annak idején rávett két gólemet, hogy egymás arcát verjék be.
Gerard nagyot sóhajtott.
- Igen, először én is azt hittem. Valami angyalromot őrző kolosszusnak hittem. Hiszen egyedül rám reagált. De a seb - mutattott a vállára - így utólag belegondolva kész szerencse, hogy nem volt időm Árnypáncéllal védeni magam.
- Mire célzol ezzel?
- Az a cucc ott varázslatot eszik. A dárdám ébresztette fel, és attól lett erősebb, hogy megpróbáltam megsebezni.
Leo meglepedten nézett előre.
- Hát persze. Harc nélkül nyerjük meg a csatát. Semmi más dolgunk nincs, mint lefárasztani, hogy elhasználja a maradék erejét.
A gólem zsugorodása is erre adott tanúbizonyságot. A három jóbarát szusszant még egy utolsót, majd háromfelé válva ismét megközelítették a gólemet...ahogy azonban megteszik az első lépést, a gólem elképesztő sebességgel rohanni kezd Leo felé, előre kitartott pengékkel.
Leo ijedt arccal néz előre. Azonnal elfordul oldalra, hogy elugrojon az áldás elől. Gerard látja, hogy bajban van. Sietve kiejti a fegyverét a kezéből, hogy még kisebb legyen a súlya, majd a lábába koncentrálja a varázserejét és teljes lendülettel nekiugrik Leonak, tovább növelve az immáron kettejük közös lendületét. A tündét átkarolva igyekszik gyorsítani rajta, hogy biztosan elkerülje a gyilkos pengéket. Aleena ezalatt próbál oldalirányba haladni, hogy a monstrumnak minél többet kelljen fordulnia, ha esetleg rá támadna. Elkerüli őket, viszont nem is kell neki sok idő, hogy megálljon: belevágja a pengéjét a földbe és egy félfordulatot átlendül arra támaszkodva. Az elképesztő manőver lendülete titeket is odébb dob. A dolog most "négykézláb" marad és úgy néz előre.
- Kösz, Gerard....
- Nincs mit.
A két jóbarát lihegve feláll, majd mozdulatlanul állva figyelik a lényt.
- Ez a cucc itt baromi erős. Ne használj több varázslatot, amíg nem derül ki, hogy nem tudja e a levegőből is elszívni.
- Persze...innen négykézláb a legkönnyebben úgy kaphat el minket, ha ránkugrik. Hátrébb kell kerülnünk, több ilyen ugrást nem fogok egy darabig tudni.
Gerard és Leo szép lassan elkezdtek hátrálni, miközben igyekeztek egymástól is eltávologni, hogy ne nyújtsanak akkora célpontot. Aleena eközben feszülten figyelt. A dolog tartja magát négykézláb, magasra emeli a két extra karját, amin a pengék vannak. megdöntött fejjel néz rájuk. Majd megszólal.
- Harcot akarok.
A csapat ledöbbent arccal néz rá.
~ Te, ez a dolog tanulékony. Megtanulja a mozdulataitokat és a nyelveteket is...
Gerard tér elsőnek magához.
- Hát...nem. Egyáltalán nem.
Ő és a többiek is befeszített lábbal néznek vele farkaszemet készen arra, hogy ugorjanak. A dolog nem szól megint, csak elkezd közelíteni most Aleena felé, egy átlagos emberi futás tempójában. A lány gondolkodás nélkül el kezd előle menekülni. Leo attól félve, hogy megint ugrik egyet megpróbálja megakadályozni az elrugaszkodásban. A háta mögül támad, s a korábban ráakasztott láncot veszi célba, azzal próbálja fékezni. Gerard közben próbál Leotól távolodni. A lény könnyű szerrel vontat téged odébb, és egyenesen követi a lányt. Ahogy az árnyéka egyre közelebb kerül Aleenához, a lány kétségbeesetten elismételgeti, amit a többiek is mondtak.
- Nem akarok harcolni! Nem akarok!
Majd fut tovább. A dolog hirtelen belevágja a pengéit a földbe, és átdobja magát a lány fölött. Landol, elég súlyal ahhoz, hogy akár fel is döntse, és megfordulva közel hajol hozzá
- Harcot akarok. Tanulni.
Leonak el sem kell engednie a láncot, mert a hirtelen lendület kitépte a kezéből. Aleenát eldöntötte a széllökés, amit a robot csinált. Már kis híján sikított, úgy megrémült. Aztán amikor meghallotta a robotot beszélni, a levegő is megállt a tüdejében egy pillanatra.
- Há...?
Leo fájdalmasan dörzsölte meg az arcát. Ez már a sokadig alkalom, hogy megcsókolta a földet az ide-oda mászkálás során. Gerardnak gyorsan leesett, mi is folyik itt, odasiklott Aleena elé, majd megszólította a robotot.
- Hé te, van egy ajánlatom: szolgálj engem, s cserébe megtanítalak harcolni. - a hangján érződött, hogy még ő sem veszi komolyan saját magát. Valamiért ő sem hiszi, hogy ezzel le bírja állítani.
A dolog felé néz, egy pillanatig nem mozdul, majd felegyenesedik, és az alsó két karja is pengévé fordul. Lassan elkezd dőlni felé. Gerard és Aleena újra elkezdenek távolodni tőle, nehogy elkapja őket. Leo eközben odasiet a többiekhez, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve ráordít a gólemre.
- Hé, rosszul tartod a fegyvert! Nézd, csináld ezt! Hatékony.
Azzal előrántja az ő kardjait és az ég felé szúr velük, mintha a felhőket akarná kilyukasztani, nagyjából hatvan fokos szögben tartva. A dolog Leora néz érdeklődve
- Ez ahogy harcoltok?
Leo szusszan egy nagyot. A terve működni látszik.
- Ez egy része. A harc összetett - próbál minél egyszerűbb szavakat használni...bár lehet inkább valami csicsás mondatot kéne neki mondani, hátha összezavarodik tőle - Mutatok mást.
Behajlította a térdét, majd a két kardját maga előtt keresztbe tette.
- Ez a hárítás. Védekezni lehet vele. Csináld utánam - próbált olyan mozdulatokat mutatni, ahonnan nehezebb nyitni, vagy támadni.
A lény nem követi az instrukciókat, továbbra is mozdulatlan.
- Te szolgálsz engem?
- Még csak az ké... - harapott idegesen az ajkaiba, mert kis híján elszólta magát - Nos, szerinted igen...?
Gerard és Aleena ezalatt összepakták magukat és megpróbáltak óvatosan hátrálni. A dolog hátraemeli az egyik karját.
- Te szolgász engem. Háríts.
Leo ereiben megfagyott a vér. Megfeszítette az izmait, majd megpróbált elugrani a csapás elől.
- Megőrültél, nekem ez túl nagy!
Érdeklődve figyel tovább.
- Te nem tudsz harcolni?
- De igen, csak más módszerrel. Én kitérni szoktam. Ki-tér-ni! Elkerülöm a fegyvert. Nézd!
~ Le kell fárasztanom. Nem fog menni, ha egyhelyben marad.
Leo elkezd futni Gerardéktól ellentétes irányba.
A lény tartja Leo tempóját, majd egyszer csak egy villámgyorsat vág az irányába. Teljesen nem lesz ideje kitérni, szerez egy vágást a combjára. A lény felemeli az arcához a véres pengét.
- Ki-tér-és nem erős.
Unott pofával nézi a vért
- Ez mi?
A tünde próbálja tartani magában a lelket, nem veszti el az önuralmát.
- Ez...vér. Egy fontos részem.
Gerard eközben idegesen vakarja a homlokát.
~ Ez az egész túl sokáig tart...
~ Hát keress egy másik gyengepontot.
Megint előveszi a Kincskereső Talizmánját. Végignéz a monstrum testét borító jeleken és ábrákon. Elméletben ha egy rúnát olvashatatlanná tesznek, megszűnik a hatása. Talán itt is beválik.
- Kulcsfontosságú szimbólum.. - suttogta halkan a nyakláncnak.
A lény megfagyva áll, és nézi a vért. Egyáltalán nem mozdul. A nyaklánc működésbe lép, de mivel nem egyértelmű számára, hogy nézhet ki a el amit esetleg el kéne pusztítania, nem lesz hatása a tárgynak. Leonak újabb ötlete támad. Belenyúl a sebbe, majd a véres kezét lőretartva tesz egy lépést a lény felé készen arra, hogy bármikor oldarevetődjön. Jól is teszi, hogy készen áll a kitérésre, mert az első lépése után előreszúr, oda, ahol Leo állt előtte. A fejével követi.
- Vér, fontos. Tanulni akarom.
Gerard ekkor odaszól neki.
- Mindenkinek van. Ha megszúrod magad, neked is lesz. Segít harcolni.
A szörnyetek irányt vált, Gerard elé megy.
- Nincs. Rossz ötlet.
Két pengével támadi készül.
A démon elmosolyodik.
- Engem nem kapsz el...
am amit futásnak indul, a lény vízszintesen elcsap fölötte a kardjával, egy hatalmas széllökést keltve, ami földhöz vágja. Rá helyezi az egyik pengéjét épp annyira, hogy ne okozzon sérülést.
- Elkaplak. Mágia nem erős.
Leo megpróbálta ismét magára vonni a figyelmét.
- Hé, nem kéne hátat fordítanod az ellenfelednek!
Gerard egyelőre nyugton marad. Nem tud semmit se megidézni, és odébbcsúszni sincs már lehetősége. Aleena eközben hosszas várakozás után ismét megindul, s végül Leo mellett köt ki. Megfordul a dolog, egyelőre tartja rajta a pengéjét, miközben Leo-t nézi. A tünde nekiindul és megpróbál a lábán található ábrába belevágni, hátha lesz valami hatása. A jel eltörik és az összes többi felvillan halványzölden. Egyáltalán nem érzel belőle mágiát. Leo agyán mintha átfutna valami, akár ha csak belenyúltak volna. A dolog felegyenesedik.
- Ne próbálkozz, tünde. Esélyed sincs.
Ahogy a kolosszus elkezdett felegyesedni Aleena odaszalad, megragadta a lánca végét és megpróbálta vele a két térdét összehúzni a lénynek, hogy akadályozza a mozgásban. Leo követte arra az esetre, ha meg kell védenie. Gerard eközben egy mozdulattal felugrott és kihátrált. Mozdul a dolog.
- Fölösleges. Ti, tündék, nem rendelkeztek kellő fizikai erővel az ilyen jellegű támadásokhoz. Mutassatok valami érdekeset inkább.
Ahogy Leo megvágta, még eszesebb lett, és a beszéde is sokkal kifinomultabbá változott. Gerard igencsak meglepődött, milyen könnyen tanul. Mindezt amiatt, mert kettévágtak rajta egy szimbólumot...
- Fussatok el, amilyen messzire csak lehet!
Odafordult felé és rákiabált.
- Hé, érdekeset akarsz. Mindjárt olyat mutatok, hogy leesik az állad!
A többeik ezalatt tovább hátráltak. Gerard fegyvert ragadt és lecsapott vele egy újabb szimbólumot. Rohamozás közben összekapcsolta Liával az elméjét, hogy az összes emléke egyszerre keringjen az elméjében.
~ Szeretsz tanulni, mi? Lássuk, mennyit bír el az a parányi kis agyad!
Nem rezdül a lény.
- Valóban nem rossz elképzelés volt, ember. Tehát te különbözöl a kardos egyedtől.
Meghökkenve válaszolt. Majdnem úgy tűnt neki, mintha udvarias lenne a lény.
- Ég és föld vagyunk. De hát ettől szép a világ, mindenki másmilyen, nem igaz? - szólította meg ismét közvetlen, barátságos hangon.
- Évezredek óta erről beszél a fajtátok. Csak az Alkotó tisztelete nem változott. Mit gondolsz, te mi mást mutathatsz nekem?
- Talán semmit. Ugyanazt teszem, amit te: tanulok. De hogy évezredek? Ki a fene vagy te egyáltalán?
- Nem szükséges felelnem. Az angyalok, ahogy magukat hívták, legalább mutattak újat. Képesek voltak leállítani. Ha te nem teszed, én állítalak le téged.
Gerard ekkor visszatette a kardját a hüvelyébe.
- És mi van akkor, ha én magam állok le?
Hideg, semmitmondó szemekkel nézett vissza a mostrumra. Ha van szeme, egész biztos lehet benne, hogy ugyan úgy néz vissza rá.
- Akkor keresek mást. A nőt vagy a tündét.
Leo és Aleena követték Gerard példáját, mindketten elrakták a fegyvereiket, majd nesztelenül bámulták a szörnyet.
- Mi mind le tudjuk állítani magunkat. - magyarázta Gerard - nézd csak meg te magad. Ez is...egy fontos része a harcnak.
- Félrebeszélsz. Nem része annak. De mutasd csak meg.
A démon bólintott, majd leült a földre. A szívverése szép lassan alábbhagyott, a légzése újra egyenletes lett. Elővett egy könyvet a köpenye alól, majd fellapozta.
- Látod, ilyen egyszerű. Próbáld magadat leállítani és akkor többé nem kell másnak megtennie.
- Ez egy nem hatékony módszer a leállításomra. Nem vagytok veszélyesek.
Egyre csak feszültebb és feszültebb lett hangulat, szinte már érezni lehetett, hogy elnehezedik a levegő. Aleena ijedtében összekulcsolta a két kezét és nekilátott imádkozni, hátha az megacélozza a lelkét. Gerard viszont nem vesztette el a hidegvérét, továbbvitte a beszélgetést.
- Nem akarok veszélyes lenni. Azt hittem újat akarsz. Én tudom, hogy kell magam leállítani. Te talán nem tudod megtanulni?
- Ki az a hibás gondolkodású, aki le akarja állítani magát? Engem az érdekel, hogy ti le tudtok-e állítani. És eddig úgy tűnik, nem.
~ Cöh...azt hittem végre sikerült egy kis értelmet vernem a fejébe.
~ Mire számítottál. Ez csak egy ostoba gólem.
~ Kezd nagyon idegesíteni. – ráncolta össze a homlokát.
Gerard eltette a könyvet. Megpróbálta felidézni az emlékeit, amiket zuhanás közben szerzett. Eddig még bele sem gondolt, hogy a szerkezetnek mifélék lehetnek az ízületei. Ha létezik neki egyálalán érzékeny pontja, biztos az egyik hajlatában kell keresni.
- És ha nem? - állt fel ravaszul mosolyogva.
A lény ekkor kiegyenesedik, és keresztbe tartja maga előtt a négy pengéjét
- Akkor nem vagytok érdekesek számomra. De láttatok, így le kell hogy állítsalak titeket.
Bármelyik éppeszű ember elkezdett volna menekülni előle. De Gerard másképp gondolkodott. Elkezdett a monstrum felé futni, majd megpróbált a két lába közt átrohanni, hogy a háta mögé kerüljön. Ezután a korábban a térdéra akasztott láncért nyúlt, nagyot rántott rajta, hogy felrepüljön és alaposabban szemügyre vegye az illesztést.
Ahogy megindult, a dolog lecsapott. Így szerencsésen kitért minden veszély elől. Nem úgy, mint Leo, aki nem készült fel annyira a helyzetre, és elrakott fegyvere miatt hárítani se tudott. Kitérnie épp sikerült kicsit, de csúnya vágást kapott a mellkasára.
~ Kívülről sérthetetlen. Meglátjuk ez igaz e a belsejére is.
Megidéz egyik kezébe egy Árnyszablyát, a másikba az Archeust tartja majd ahogy egy szintbe ér a lábával mindkettőt belevágja az ízületbe. Az árnyszablya semmivé foszlik. Archeus viszont bejut, megakasztva valamit...és ekkor valami olyasmi történik, amire egyáltalán nem számítottak. A lény megpróbál utána fordulni, de hasra esik. Jó nagyot csattan, és lepattan az egyik vállvédője. alatta is fém.
Gerard gonosz, elégedett arccal vigyorog. Aleena eközben odasiet Leohoz, aki még mindig próbál magához térni a vágás okozta sokkból. Miután meggyőződött róla, róla még él követte Gerard példáját és a lény másik lábához ugrott, kardját a másik térdhajlatába szúrva. Gerard ezalatt elterelésképp meggyőződött róla, hogy kétszer ugyanoda is megéri e támadni. Aktiválta az Erő szavát kicsit megemelte a kardot, majd teljes erejéből ismét leszúrta...igaz nem úgy tűnik, mintha bármi sérülést is okozna. A dolog mozog, de nem tud felkelni.
- Ez már érdekesebb.
A két jóbarát azonnal megérti, mi történt, bólintanak egyet, majd felugranak a mostrum hátára és együttes erővel a nyakán lévő ízületbe próbálják a kardjukat beleszúrni...azaz csak szeretnék, mert amint kihúzzák a kardotok a lábi illesztésből, a dolog feláll. Aleena inkább visszacsúszik, megkapaszkodik a láncon és megpróbálja a karját visszadugni, mielőtt a kolosszus felemelné a lábát. Gerard megpróbál a vállára ugrani és elérni a nyakát. A lány manővere sikerül. Gerard és készen áll a döfésre. Váratlanul azonban a nagy erőlködés közepedte visszacsúszik.
~ A fenébe. Túl sokszor használtam Erő szavát.
Gerard úgy dönt, ő is visszacsúszik én újra célbaveszi a mostrum másik térdét. Leo eközben nagyokat nyögve felül, bár felállni még nem tud a fájdalomtól, legalább látja, mi folyik körülötte. Ismét siker, ismét eslesik és letörik egy darab belőle, most a bal felső karjának pengéje. Felmordul.
- Ez már jobban tetszik. Mutass még dolgokat.
Gerard elképedve pislog. Ránéz Aleena kardjára, majd a sajátjára. Egy hirtelen ötletből vezérelve kihúzza a pengét, majd amilyen gyorsan csak lehet ismét visszaszúrja. A dolog nem sérül jobban látszólag, négy kezével tartja magát (amelyik letört, visszaváltja kézre). Elkezd Leo felé mozogni.
~ Így sem lesz jó...
Gerard a kardját a helyén tartja. Aleena kihúzza a sajátját, majd a kolosszus hátán felfut egészen a málláig és a karját megpróbálja a könyökére, vagy ha azt nem éri el a vállába mélyeszteni. Leo eközben nagynehezen feláll és próbál hátrálni, hogy nyerjen egy kis időt. Megakad az egyik karja, majdnem elesik ismét. Megrázza magát, és Aleena lepottyan. A kardja benn marad. Nem mozdul.
- Idegesítőek kezdtek lenni, paraziták.
Aleena megrázza a fejét.
- Leo, add a kardjait.
Leo gyorsan előrántja, majd odadobja neki. A lány elkapja, majdnem hasra esik, mert az ő pengéje valamivel rövidebb annál, amit Leo szokott használni. Gerard ezalatt elengedi a kardját és odarohan a lény fejéhez. Aleena az egyik kardot odanyújtja neki és egyesült erővel próbálják ismét leszúrni a nyakánál. A lény megáll, teljesen. Beszélni viszont beszél tovább.
- Nesze, megálltál! - nyögött Aleena egy hatalmasat.
- És most hogyan tovább?
Leo közben még mindig a sebét tapogatja, bár a végzés kezd alábbhagyni, még mindig nem állt el. Gerard ezalatt előveszi a köpenye alól a mágikus tintát és bekente vele az arcán azt a részt, ahol a szeme van, hogy ne lásson. Ezután körbejárja, hátha talál rajta valami olyan írást, amit ért is. A tinta nem használ, de a dolog nem képes mozdulni. Az írások teljesen érthetetlenek. Nem nefilim. Nem rúna. Nem latin betű. Egészen más
- Hm...annyi biztos, hogy van a belsejében valami sebezhető dolog.
- Ötlet, hogy másszunk bele.
- Hát...valahol össze kellett forrasztani.
Aleena fürge szemekkel körbejárta, hátha van valahol egy hely, vagy valami illesztésnek, forrasztásnak nyoma, ahol esetleg bele lehetne mászni. Érdekes módon nem tűnik összehegesztettnek. És valamiért még csak nem is üreges. Egyet gondolva megpróbálják hárman együtt kihúzni az egyik karját a vállából, hátha van ott valamiféle lyuk.
Ahogy meghúzzátok, a dolog működésre bírja a kart, és beleüt, most Aleena-ba. A nő megsérül a bal karján, alaposan végigvágta az izmait. A lény viszont eldől ,és ahogy megfordul, még egy karja bánja, ami kitörik. Tömör fémet fed fel a törés nyoma. A trió hátrahököl az újabb támadáskor.
- Óvatosabbnak kell lennünk.
- Akkor elsőnek menjünk egy kicsit visszább. Meg akarok valamiről bizonyosodni.
Gerard odamegy a lábához és óvatosan kihúzza a lábából az egyik kardot készen arra, hogy bármikor visszatolja, ha baj lenne. A másik kettő ezalatt feszülten figyel. A mostrum megragadja a lehetőséget, próbál lábraállni, de a másik lába nem mozog továbbra se, így ilyen fél-térdelés lesz belőle. A nyakát nem tudja mozgatni, így a felső testével mozog ide-ode, nyilván titeket néz.
- Ez érdekes volt. Látom jól tudtok együttműködni, ez lesz az erőtök. De itt az ideje, hogy semlegesítselek titeket.
Leo és Aleena megindulnak a monstrum felé, és a láncot elkapva próbálják meg lefékezni. Gerard ezalatt odaröppen a lábához és megpróbálja a kardot visszatenni., oldalról megközelítve, hogy ne tudjon olyan erőset rúgni. A dolog sikerül, bár a te lábadat is megzúzza kicsit egy mozdulatával. Az utolsó ép kezével Aleena felé csap egy gyorsat. Gerard sietve a varázskönyve után nyúl, majd megidéz a kéz elé egy jégből készült pajzsot, hogy lelassítsa. Aleena ahelyett, hogy menekülne, okulva a korábbiból inkább megindul a monstrum másik lába felé majd egy vetődéssel próbál a láb takarásába kerülni. Leo hátrébb húzódik, nehogy elkapja a támadás. Aleena manővere félig sikerül csak, a jegeden úgy megy át a támadás, mintha ott se lenne. Újabb vágást szerez, most a bal lábára, csúnyán felhasítva azt, és teljesen féloldalassá téve a harc hátralévő részében. A monstrum megbillen, de megtámasztja magát a karján. Gerard felszalad a szörny hátán, kihúzza az egyik kardot a nyakából és megpróbálja a vállába döfni, ahol az utolsó keze van. Ekkor a dolog megáll. Gerard fáradtan liheg. Érzi, ahogy szép lassan egyhagyja az ereje. A Pehelykönnyedség hatása a harmincadik percben szertefoszlott.
- Oké...új terv: húzzuk ki az utolsó kezét is.
Majd hárman együtt nekilátnak ismét a húzogatásnak, még ha kicsit vénemberes ütemben is. Legszívesebben aludnának egyet, mielőtt nekilátnának. Pár percnyi erőlködés után összedőlnek körülötte.
~ Ez így nem fog menni...túl...gyenge...vagyok.
~ Basszus, minden tagom sajog...
- Valakinek másik ötlet?
- Nem maradt...több...kardunk...
- Oh, egyvalamint még maradt.
Gerard odaballag a térdéhez, leemeli a láncot róla, majd megpróbálja a lény hátán a törzsébe belelógatni, hátha leesik tőle még valami. A dolog marad mozdulatlanul.
~ Talán ha...máshogy?
A csapat stratégiát vált, odamásznak a nyakához, lábukat a fejének támasztáj és megpróbálják lábbal nyomva szétfeszíteni, hátha leesik a feje. Gerard a biztonság kedvéért az Erő szavát is beveti...mire kiesik Leo egy kardja. A dolog megrázza a fejét, majdnem leesnek, de a hátán sikerül megmaradnni. Gerard gyorsan a kardért nyúl és visszadöfi. A másik kettő ezalatt megpróbál hátrébb húzódni a hátán, nehogy leessen. Megpróbálja még egyszer jobbra balra mozgatni a kardot a nyakában.
- Keressetek valami fémet.
Leo és Aleena elindulnak valami fém tárgyat keresni a romok közt. Találnak rengetek hosszú lemezt, rudat, egyéb más fémhulladékot. Kivesz egy hosszabb rudat, lemezt, vagy bármi egyebet, majd beszúrja a kard mellé és utána óvatosan kihúzza a kardot ismét készen arra, hogy bármelyik pillanatban vissza kell tolnia. Ahogy számított rá, a fémdarab kitart. Szednek még több fémet, teleékelik a gólem még nem érintett ízületeit, majd kicsérelik a többi kardot is egy csomó más fémre. A gólem még utoljára megszólal.
- Nekem egy vagy két eon alvás semmi. Ti viszont töredéknyi életetek során se vagytok képesek maradandót alkotni. Ez a szerencsétek, ezt jól jegyezzétek meg.
Ezután elhallgat teljesen.