Quest for Azrael
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Legutóbbi témák

» [Magánküldetés: Kyrien von Nachtraben] - Családi titkok
by Kyrien Von Nachtraben Kedd Nov. 05, 2024 6:37 pm

» Erlendr - emlékiratok
by Erlendr von Nordenburg Pént. Nov. 01, 2024 7:40 pm

» Küldetés: Az arany fényében tündökölvén (V.I.Sz. 822. Tél)
by Jozef Strandgut Hétf. Okt. 28, 2024 3:45 pm

» [Magánküldetés] Rote Fenster hinter den Wänden (V.I.Sz. 822. Nyár)
by Nessaris Maera Szomb. Okt. 26, 2024 6:21 pm

» [Útvesztő] A magoi hét próbája
by Ostara Kedd Okt. 22, 2024 12:49 am

» Élménynek túl rövid...
by Erlendr von Nordenburg Szer. Szept. 25, 2024 7:39 pm

» Képességvásárlás
by Jozef Strandgut Vas. Szept. 22, 2024 7:21 pm

» Mesterségekhez kötődő vásárlások, receptek, alapanyagok
by Hóhajú Yrsil Csüt. Szept. 19, 2024 12:19 pm

» Enoch ben Metathron
by Noel Vas. Szept. 08, 2024 12:18 pm


Ön nincs belépve. Kérjük, jelentkezzen be vagy regisztráljon

Egy kis kikapcsolódás - Cedrick & Siegbald

2 posters

Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Go down  Üzenet [2 / 2 oldal]

Cedrick von Nebelturm

Cedrick von Nebelturm
Vámpír Toronyőr
Vámpír Toronyőr

Érthető bizony. Amennyire hiányozna neki, ha egyáltalán nem mehetne ki nappal, pontosan annyira szúrja is a szemét és idegesíti a fény. Nagy, büdös, kövéren mosolygó Nap. Mennyivel jobban szereti a Holdat a hideg fényével. És a csillagokat. Éjjeleken át tudna alattuk feküdni. Még borús estéken is. Ha esik is. Inkább sötétben essen, mint nappal. Bár a nappal esőben már nem is olyan borzasztó..
A szeme sarkából észreveszi a másik vigyorát, akaratlanul is leutánozva azt. Fogalma sincs, hogy min vigyorognak épp. De jólesik.
- Vannak - bólint a kijelentésre - De sajnos amíg egy ember esélyt sem ad neki, addig lehet akármilyen tiszteletreméltó is az a vámpír, akkor sem fogja tudni bizonyítani ezt, és nem fogják szeretni.
Tudja, mert már próbálta. De amíg a fejéhez vagdosott szidalmak elől kell hajlongania, addig hiába is mutatná meg, hogy ő éppen a jobbik fajta hegyes-fogúak közül való. Meg sem hallgatnák. Tudja, mert már próbálta.
Úgy tűnik az ajánlata a kérdésekre nem kap valami remek fogadtatást. Némán hallgatja az északi szavait, magában derülve a hallottakon. Az utolsó előtti mondatnál azonban kívül is megremeg a szája széle, és a monológ végére szégyentelenül ki is tör belőle a nevetés. Ennél pontosabb meghatározást még talán senki nem adott az életére vonatkozólag. És amilyen igaz, éppen annyira vicces is. Elkeserítő. Mégis sírva röhög rajta.
- Frappáns hasonlat - nyögi ki végül, félrenyelve a kacaját. Köhint egyet, vigyorogva nevetgélve tovább a nyeregben.
Bólint az ötletre, megrázva a fejét a felajánlásra, miszerint mehet, ha akar. Ha így, hát így. Már letett róla, hogy éjjel haladjon.  
- Jobb lenne beljebb húzódni a fák közé - jegyzi meg szórakozottan, megállítva Nyálast, és körbenézve az úton, hogy hol tudnának beljebb menni. Nem szívesen maradna közvetlen az út mellett.

Vendég


Vendég

Nem tudok mit mondani a továbbiakban, mert igaza van. A legtöbb ember nem ad lehetőséget a vámpíroknak, hogy bizonyítsák, hogy nem annyira rémesek, mint ahogy a köztudatban van elterjedve. Én alapból teszek az ilyen kijelentésekre, mert én saját bőrömön szeretem megtapasztalni. Ha megöregszem, akkor lesz mit mesélni az unokáknak. Apropó! Hiányzik az én egyetlen drága szerelmem, akivel oly hamar összekovácsolódtam, hogy jómagam is pislogtam. Vágyom a társaságára és a perzselő csókjára, de most egy időre különváltunk, hogy valamikor újfent találkozhassunk. Ez tartja bennem a reményt.
Ott kötünk ki végül, hogy én minden további nélkül elmondom a véleményem Cedricknek, hogy mit gondolok. Hamarosan hallom a nevetését, amire én csak ránézek, hogy belevéshessem az elmémbe, hogy milyen jóízűen nevetgél, magán. Úgy vélem ezzel a hasonlattal, hogy beletaláltam abba az érzékeny pontba, amibe szerettem volna. Még egy darabig látom rajta a jókedvet, majd komolyabb vizekre terelem a témát.
- Rendben, menjünk a fák közé, ha úgy szeretnéd. - egyezek bele, s eleget teszek a kérésének. Vágunk egy kisebb ösvényt az erdőbe, aztán beljebb táborozunk le. El vagyunk bújva, minden szem elől, ám ha nekilátunk tüzelni, akkor biztosan felhívjuk mások figyelmét. Rutinosan állítom fel újból a tábort, ám előtte a lovamat ott hagyom az egyik vastagabb törzsű öreg fánál. Mikor ezzel végzek, akkor jön a tűzgyújtás és a gally szedés. A percek csendesen telnek és múlnak, s csak akkor nyitom újra a számat, mikor végre elhelyezkedek kényelmesen az alvóhelyemen.
- Nos egy kis melegedés után szerintem aludhatunk is. A lovak békésen ellesznek magunkban. Kipihenik a nap fáradalmait. - nézek rá a hátasomra, aki valami csodálatos oknál fogva éppen engem figyel. Összenézek vele, majd felállok és turkálok az elemózsiás zsákomban. Mikor megvan az alma, akkor odaviszem neki. Tenyeremből etetem, míg a másikkal a fejét simogatom meg.
- Megérdemled. - ezzel, ha megette az almát, akkor én visszafordulok a társamhoz.
- Noh jó éjszakát.

Cedrick von Nebelturm

Cedrick von Nebelturm
Vámpír Toronyőr
Vámpír Toronyőr

Az északi beleegyezik, hogy beljebb vonuljanak az erdőbe. Mégis csak jobban érzi magát a fák között, valamennyire rejtve az utazók szeme elől. Bár ő maga mondta, hogy éjszaka szinte senki nincs az utakon. De hajnalban is jobb, ha nem egy árokparton ébrednek, hanem egy viszonylag nyugodtabb helyen.
Újra nekiáll leszerszámozni Nyálast, másodszor az éjszaka folyamán. Reméli, hogy ezúttal legalább néhány óráig nem kell majd ismét útra kelniük, se csuklyás alakok, se dühös falusiak miatt. Kezd hosszúra nyúlni már ez a nap nélkülük is. Ledobálja a cuccait a lóról csak úgy tessék-lássék módjára, hogy mielőbb elengedhesse a hátast. Majd később összepakol. Neki áll ő is fát gyűjteni, két körben is, hogy éjszaka már ne kelljen lehetőleg. Leszórja a kisebb-nagyobb ágakat a tűz mellé az északinak, aztán visszatér a holmijaihoz.
Bólint egyet a zsoldos szavaira. Az arcára megint visszaköltözik a korábbi mozdulatlanság, a szótlansággal együtt.
- Enyém az első őrség - válaszolja halkan, leterítve a pokrócát a földre.
Nem hiszi, hogy bárki követte volna őket. Vagy csak szimplán rajtuk ütne egyéb okokból. Mégis egyszerűbb nyitva tartani a szemüket. Egy zsoldosnak valószínűleg ezt nem kell magyaráznia.
Félszemmel figyeli, ahogy a férfi felállva almát visz a lovának, aztán visszafordul a tűz felé, kényelmesen elhelyezkedve a helyén. Nekidönti a hátát a nyeregnek, felhúzva az egyik térdét magához. Némán bámulja a narancsos lángokat. Hajnalig valószínűleg nem is fog megmozdulni. Akkor is csak azért, mert muszáj lesz. Kellene találnia télire egy biztos munkát. Valamelyik gazdánál..
- Jó éjszakát - feleli az északinak, fel sem nézve a tűzből.
Bár akik eddig befogadták soha nem ajánlottak többet néhány hétnél. És ő nem is akart néhány hétnél többet egy helyen dolgozni. Furcsa ez az élet. Van, hogy éveken át fel sem tűnik, hogy milyen értelmetlen. Van aki soha nem is gondolkozik el az értelmén. Aztán egyszer csak arcon csapja a vámpír fiát a semmiség. Üresség. Értelmetlenség..

29Egy kis kikapcsolódás - Cedrick & Siegbald - Page 2 Empty Re: Egy kis kikapcsolódás - Cedrick & Siegbald Szer. Dec. 20, 2017 10:52 am

Vendég


Vendég

Nem vitatkozok az első őrség ügyben, inkább ráhagyom a társamra a dolgot. Ha már ily gyorsan eldöntötte magában, akkor miért ne? Jó éjszakát kíván,ami számomra meglesz, de az övével mi lesz? Végül hamar elnyom az álom…
Hajnalban ébredek, s az első dolgom, hogy a hideg elleni védelmem alatt kinyújtóztassam a tagjaim. Következő lépés, hogy alaposan megvizsgálom a környezetem, s csak azután döntök a fölkelés mellett. Az első dolgom, hogy ellenőrizzem a tűz állapotát. Mennyire égett le? Mennyi tüzelőanyag fogyott el? A ropogó tűz megnyugtat engem, főleg ezen hűvös reggelen. Egy darabig dédelgetem gallyakkal, mint édesanya a gyermekét, aztán hozzálátok reggelizni. A vámpírra nem nézek, így az vagy alszik, vagy túlságosan csendbe van, hogy nehogy megtörje a közénk ékelődött csendet.
Ahogy nyugodtan falatozgatok, úgy leginkább kedvesem jut eszembe, akitől most távol vagyok és nem vele. Felrémlenek bennem a közös táborozás élményei, azok a drága boldog idők. Ehhez képest ezen pillanat, túlságosan csendes és nyomasztó Cedrickkel.
~ A balszerencse üldözné szerencsétlen vámpírt? ~ merül fel bennem a kérdés, amire továbbra sem tudok választ adni. Valójában a nevén kívül nem tudok róla semmit, velem ellentétben. Fogy a cipóm, s mellette pedig a finom szalonna. Ilyen időben ez a legjobb és legegyszerűbb étel ahhoz, hogy halálra ne fagyjon valaki.  A gondolatmenetemből a lovam hangja térít el. Hát persze, őket szintén el kell látni.
- Cimbora! Ébren vagy? - szólítom nem túlságosan hangosan, mert ha őt idő közben elnyomta a buzgóság, akkor sincs gond. Pihenjen, hiszen az minden élőlény számára fontos. Ha nem jön tőle különösebb válasz, akkor megyek és ellátom a két hátast. Jó szolgálatot tesznek ilyen időben.

30Egy kis kikapcsolódás - Cedrick & Siegbald - Page 2 Empty Re: Egy kis kikapcsolódás - Cedrick & Siegbald Szomb. Dec. 23, 2017 2:15 pm

Cedrick von Nebelturm

Cedrick von Nebelturm
Vámpír Toronyőr
Vámpír Toronyőr

Kényelmesen ül-fekszik, kinek melyik nézőpont a megfelelő. Ő azt mondaná inkább ül, a nyeregnek támaszkodva, mintsem fekszik rajta, mint egy párnán, de hát őt nem kérdezi senki.
Az északi hamar elcsendesedik mellette, így a lovak fel-felhangzó horkantásán kívül semmi sem zavarja a nyugalmát. Mégsem nyugodt. Ismeri jól ezt az érzést. Ha túl sokat mereng a világ dolgain előbb-utóbb előjön. Néha magától is. A semmiből.. Elnyújtózik mégis inkább, ezúttal már tényleg párnaként használva a nyerget a feje alatt, ahogy felnéz az égre.
Néhány óránként tesz a tűzre, sőt még egy sétát is megenged magának az éjszaka folyamán. De ha épp nincs semmi dolga sem alszik. Megszokta már az ilyen estéket. Amikor csak Nyálas miatt áll meg pihenni.
Hajnalban aztán látja mocorogni az északit, de nem szól hozzá semmit. A felhúzott térdei fölött figyeli, ahogy a férfi a tüzet dajkálja egy darabig, majd nekiáll reggelizni. Emberek..
Mozdulatlanul bámulja újra a  lángokat, lassan bólintva a kérdésre.
- Ébren.. - feleli halkan, megmozdulni viszont továbbra sem hajlandó. A pokrócába gubózódva hallgatja a lovakat a háta mögött. Reggel még annyira sincs beszélhetnékje, mint egyébként. A gondolatai is lassabbak. El kéne döntenie merre megy tovább. De csak lustán dobálgatja a fejében a kérdést. Északnak, délnek, faluba, városba, erdőbe..
- Merre mész innen, Északi? - kérdezi szórakozottan a zsoldostól, kihajítva az agyából a kérdőjelet a férfi felé, hátha az ő válasza előrébb juttatja a dolgot.

Vendég


Vendég

Nehezen jön a válasz a vámpír részéről, annyira be van gubózva, s tán a saját lelki világába is. Nincs mit tenni, ő egy ilyen fajta. Tekintetemmel nézem, hogy mikor méltóztatik mozdulni, de szemmel láthatólag nem akarja elhagyni ezen helyet. Nekem teljesen mindegy, hogy marad vagy megy-e, én nagyon tudom az iránt. Az étkezés után felteszi a kérdést nekem, hogy merre megyek innen, amire csak mosolyogni tudok csak.
- Arra amerre a szívem húz. Régen láttam a kedvesemet – tudom le ennyivel, aztán nekilátok szedelőzködni. Én kipihentem magam, ráadásul a lovam szintén pihenhetett. Az éjszaka folyamán nem akart ránk támadni egy fenevad se, így az izgalom elmaradt. De jobb így, legalább kikapcsolódhattam egy picit.
- Gondolom te meg céltalanul bolyongsz, mint valami kísértő erdőszellem az éjszakában. - próbálom kihasználni az indulás előtti időt, hogy mondok pár noszogató szót a másik érdekében. Az nem kerüli el a figyelmem, hogy Északinak nevez, s nem a nevemet mondja ki. Megvonom a vállam, majd a hátasomhoz sétálok, s kezdem felszerszámozni. Közben néha rálesek a különleges cimborámra.
- Szerezz egy nőt, az biztosan segít másképp látni a világot. - adok neki tanácsot, miközben mosolygok felé. S ha már a szebbik nemnél tartunk, akkor a következő gondolatokkal kiegészítem.
- Tudod a szerelem megváltoztat, s mire észbe kapsz, már nem te vagy az élet áldozata. Ráadásul, van miért élni. - fejezem be, aztán felcuccolok a lovamra. Azután odasétálok a vámpírhoz, s kezet nyújtok neki.
- Cedrick, ég áldjon. Tán lehet még találkozunk, de lehet nem. Mindenesetre próbálkozz tovább, egyszer megtörik a jég, s elfogadnak. - ha lekezel velem, akkor jól megszorítom, aztán odasétálok az én drága paripámhoz és felszállok rá. Nem nézek a vámpírra, csupán megindítom a lovam, s távozom erről a helyről, hogy találkozhassak Avissal.

// Köszönöm a játékot //

Cedrick von Nebelturm

Cedrick von Nebelturm
Vámpír Toronyőr
Vámpír Toronyőr

Nem igen mozdul a válaszra. Hát ez sem segített sokat. Hiábavalóan dobta a férfinak a labdát, az újra csak visszaesik az ő térfelére, ismét céltalanul pattogva ide-oda a kusza agytekervények között. Idegesítő hangja van. Üres csarnokban visszhangzó dobbanások. És nem a labda az egyetlen, ami ennyire céltalan, és nyilvánvalóan idegesítő.
Halványan elmosolyodik a zsoldos újabb frappáns hasonlatára. Kísértő erdőszellem.. Egyre jobb. Elvigyorogja magát. Néha egészen ellenállhatatlan késztetést érez rá, hogy kiröhögje magát.
Aztán a nők és a szerelem emlegetésére csak színpadiasan megforgatja a szemét a pokróca védelmében. Persze. Mert egy hercegnő egy csapásra mindent megváltoztatna.. Ennél azért többet várt volna az északitól, de elnézi neki. Az, hogy ő nem hisz a szerelemben, attól a másiknak még lehet szent meggyőződése, hogy ez az élet értelme. Nyilvánvalóan az is. Mármint meggyőződése. Majd rájön talán. Vagy nem. Akkor viszont éljen csak boldogan. Legalább egyiküknek összejön ez az Élet-dolog.
Élni soha nincs miért. Ez az egész csak egy nagy vicc.
Mégsem világosítja fel róla a másikat. Szórakozottan dülöngélni a földön egy darabig, a tüzet bámulva, majd ahogy a zsoldos odalép hozzá megemelkedik, és lehúzza a pokrócot a vállára, elfogadva a felé nyújtott kezet.
Udvariasan elmosolyodik a biztató szavakra. Azt hitte csak a déliek között vannak ennyire naiv és jóhiszemű emberek. De úgy tűnik odafent is előfordulnak, hiába minden pletyka az északiak zordságáról. Elképesztő. Emberek.. 
Biccent egyet a férfinak, mikor az távozik, aztán újra összefogja magán a takaróját, felnézve az égre. Mozdulatlanul hallgatja a távolodó lódobogást. Unja már a napot.. Mégis megmozdul a néhány perc múlva beálló csendben, komótosan szedegetve össze a cuccait. Nem siet sehova. Kell egy hely télre. Magához inti Nyálast, oda sem figyelve szerszámozva fel a hátast. Egy hely télre. Egy nő. Micsoda emberi gondolat lenne.
Rúg egy adag földet a tűz maradványaira, aztán feltornássza magát a nyeregbe.
Néha sajnálja, hogy képtelen a normális gondolatokra.


// Szintúgy örvendtem a szerencsének Very Happy //

33Egy kis kikapcsolódás - Cedrick & Siegbald - Page 2 Empty Re: Egy kis kikapcsolódás - Cedrick & Siegbald Csüt. Dec. 28, 2017 4:01 pm

Serene Nightbough

Serene Nightbough
Mesélő
Mesélő

Jó kis találkozó volt, akár még egy barátság kezdete is lehet! Jár nektek a 100 xp

Ajánlott tartalom



Vissza az elejére  Üzenet [2 / 2 oldal]

Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.