Quest for Azrael
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!



Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Legutóbbi témák

» [Magánküldetés: Kyrien von Nachtraben] - Családi titkok
by Kyrien Von Nachtraben Kedd Nov. 05, 2024 6:37 pm

» Erlendr - emlékiratok
by Erlendr von Nordenburg Pént. Nov. 01, 2024 7:40 pm

» Küldetés: Az arany fényében tündökölvén (V.I.Sz. 822. Tél)
by Jozef Strandgut Hétf. Okt. 28, 2024 3:45 pm

» [Magánküldetés] Rote Fenster hinter den Wänden (V.I.Sz. 822. Nyár)
by Nessaris Maera Szomb. Okt. 26, 2024 6:21 pm

» [Útvesztő] A magoi hét próbája
by Ostara Kedd Okt. 22, 2024 12:49 am

» Élménynek túl rövid...
by Erlendr von Nordenburg Szer. Szept. 25, 2024 7:39 pm

» Képességvásárlás
by Jozef Strandgut Vas. Szept. 22, 2024 7:21 pm

» Mesterségekhez kötődő vásárlások, receptek, alapanyagok
by Hóhajú Yrsil Csüt. Szept. 19, 2024 12:19 pm

» Enoch ben Metathron
by Noel Vas. Szept. 08, 2024 12:18 pm


Ön nincs belépve. Kérjük, jelentkezzen be vagy regisztráljon

[Magánjáték] Johnny Wood& Crispin Shadowbane: Fegyverszünet

3 posters

Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Go down  Üzenet [1 / 2 oldal]

Crispin Shadowbane

Crispin Shadowbane
Éjvándor
Éjvándor

Fegyverszünet
"...ha képes vagy arra, hogy ellentéteidet félre téve munkálkodj mással a saját és mások céljainak érdekében, az egész Világ elérhetővé válik számodra.
- Az Előrehaladás


  A kősivatag itt terült el előttem. A végeláthatatlan mérföldek tucatjai, amelyek elválasztanak a legközelebbi lakott településtől...a talpaim alatt hangosan felmorajló kövek miriádjai, amelyeket ezernyi év Napja kínzott, s a szelek sodortak messze. Az igen csak gyér flóra, amely itt található...egyszóval, az egész tényleg egy hatalmas pusztaság volt, na, ezt nem kell hova tovább cifrázni. A téli időszakban dér ült meg a köveken, s csak dél felé, amikor a Nap zenitjére ért, lett annyira elviselhető az idő, hogy apró vízcseppek formájában tűnt el a dér, de aztán az olvadék hamar fel is száradt, így maradt minden ugyanolyan száraz, mint előtte. Oldalamon ott lógadozott két hatalmas kulacsnyi víz...amiből egy már teljesen üres volt, a második pedig igen csak kifogyóban volt. Elvileg már ki kellett volna érnem innen, ha nem tévedtem volna el. És még Draci sincs velem, hogy segítsen, hisz a küldetésemben igen csak zavaró lett volna egy hófehér minisárkány, aki nem képes beolvadni a környezetébe. Már pedig, ha jól végzem el a melót, busás vagyon üti a markomat. Imádom ezt az észak-dél ellentétet, még ha a hivatalos harcok szünetelnek is, az ármánykodás és az áskálódás folytatódik tovább, a színfalak mögött.
  Tenyeremmel ernyőt formálva szemem előtt mértem fel a távolban húzódó tájat. Pár hegy már látszódni kezdett a távolban, amely jelezte, hogy közelebb kerültem már a Nordkölen-hez...a hegyek lábait elérve keletnek kell fordulnom, elérve az Északi pusztaföldet, és itt kicsit tovább haladva elvileg Nordenburg-ban kell kilyukadnom. Ha nem lett volna annyira fontos, hogy észrevétel nélkül csusszanjak át szinte a teljes Északi Királyságon, vidáman kihagytam volna a kősivatagot és még a pusztaságot is...de sajnos nem ez volt a helyzet. Aztán leeresztettem a kezeimet, és két, hatalmas sziklakitüremkedés között készültem épp átvágni, amikor...

...a fejem szinte szét robbant, a látásom zilált volt és darabos - pont, ahogy a légvételem is. Mire egyáltalán feleszmélhettem volna, éreztem, hogy hánynom kell és gondolkozni sem volt időm, csak hánytam. A keserű, maró lé szinte égette a torkomat, ahogy hangosan placcsanva terült szét a mellkasomon. Kapart, fájt...ahogy szinte minden egyes porcikája a testemnek. Fájó karjaimmal nyújtóztam és sziszegtem az elviselhetetlen kíntól, mire egyáltalán kapaszkodót találtam. Kezeim véresek voltak, lehorzsolódtak, de legalább nem tört el...gondolom én. Azért annyira biztos nem voltam benne. Óvatosan mozgattam meg másik kezemet is, ami kínlódva ugyan, de engedelmeskedett parancsomnak. Lábaim is működőképesek voltak, tehát valószínűleg gerinctörést nem szenvedtem. Elkínzott tekintettel néztem az eget magam felett...a töredezett szélű sziklaperemet, amely felettem terpeszkedett el, és a két, hatalmas sziklát, amik között elhaladtam. Valószínűleg egy régi vízmosás lehetett ez, egy föld alatt futó patak vagy folyórendszer, amely az évszázadok során koptatta ki a talajt, és alig pár ujjnyi vastagságban hagyta meg a földet...ami beszakadt alattam. A késő délutáni égboltból csak egy kis lyuk látszódott már, előttem pedig a hosszan elnyújtózó föld alatti kanyarulat húzódott meg.

- Fasza...egyszerűen fasza...
  Majd kis idő múlva, amikor szabadulási kísérleteim kudarcba fulladtak, a pánik kezdett eluralkodni rajtam. Beszorultam, és nem vagyok képes mozdulni. Tehetetlen vagyok! TEHETETLEN! Egy bérgyilkos - bármilyen racionális lény - legnagyobb félelme. Homlokomon csípős veríték gyöngyözött, a mellkasom összeszorult, s torkom ha lehet, még jobban kiszáradt.
- SEGÍTSÉG!
 Ordítottam el magam...bár tudtam, hogy feleslegesen. Senki se jár erre. Kihalt, kietlen táj az egész! De a pánik nem gondolkozik. A pánik csak cselekszik, irracionálisan, a legtöbb esetben. A pánik rossz...de...
- VALAKIII!

Johnny Wood

Johnny Wood

- Megint beszélsz itt hülyeségeket... Most komolyan, ennek mi értelme? - álltam fel a kényelmes tuskómról Armaros beszédét hallva.
~ Hidd el Johnny! Arra lesz neked a legjobb... - próbálta menteni a menthetetlent, mintha tényleg lett volna értelme annak, amit mondott.
- Mégis mi dolgom lehet egy helyen ahol semmi más nincsen, csak kövek? - vágtam vissza a fejemben lévő mélységinek, aki válaszul orrvérzéssel jutalmazott.
Letöröltem az orromat, majd pár megvető pillantás után (amit természetesen a levegőnek céloztam) elindultam a Kősivatag felé.
- Válaszokat akarok! - hördültem rá Armarosra, akit valószínűleg sikerült kellően megsértenem ahhoz, hogy ne válaszoljon. - Pff... Beszari...
~ Ne duzzogj már! - hangján kissé észre lehetett venni, hogy megsértődött, de nem nagyon. - Más mélységieknél ezért már régen halott lennél! Örülj, hogy nekem kicsi a kultista rendem és minden ember számít. De ha most nem hallgatsz végig, esküszöm, hogy megöllek. Tehát menj a Kősivatagba. Biztos, hogy sokat kell keresgélned, hogy megtaláld, de egyik hű követőm épített arra egy templomot nekem, mélyen a föld alatt. Ha oda eljutnál, nem kéne többet ilyen korhadt tuskókon ücsörögnöd.
A beszéde után nem volt kedvem vele vitatkozni, mivel az életem fontosabb a nem tetszésemnél. Azonnal elindultam a Kősivatag felé. Az úton nem történt semmi érdekes, gond nélkül odaértem. A sivatgban egyszercsak megpillantottam egy lyukat a földben, amiből egy férfi kiáltozott segítségért. Közelebb sétáltam a lyukhoz és belenéztem. Nem láttam benne semmit, eléggé mély volt ahhoz. De hirtelen hallottam, hogy alattam elkezdett repedezni a föld. Hiába kezdem a futni, beszakadt alattam. Az oldalamra estem, így egy kicsit megsérült a jobb karom. Ezzel azonban nem foglalkoztam annyira, mivel egy sötét tünde feküdt elöttem a köveken. Én pedig utálom a sötét tündéket egy múltbéli incidens óta, de éreztem, hogy ő még hasznos lesz a kijutást illetően.



A hozzászólást Johnny Wood összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Jan. 01, 2018 6:54 pm-kor.

Crispin Shadowbane

Crispin Shadowbane
Éjvándor
Éjvándor

A kiáltozásomra nem reagált senki sem, ahogy számítottam rá. Még is, mire gondoltam? Hogy majd mágikus úton megjelenik valaki és megment engem? Oldalra hajtva a fejem láttam, hogy a lábam beszorult két sziklahalom közé, amelyek a zuhanáskor érkezett velem együtt. Próbáltam mozgatni említett végtagjaimat, azonban egyelőre még sikertelenül. Közben a szörny belül már tombolt, és a szabaduláson erőlködött. Magatehetetlenül, de vadul ráncigáltam magamat, csapdostam és szitkozódtam. Kezeimmel a töredezett szélű nehéz kövekbe kapaszkodtam és őrült módjára húztam magamat. Egy körmöm be is szakadt az erőfeszítés miatt, és most friss vér csörgedezett le az ujjamon, vörösbe festve az egészet. A fájdalom...szinte már meg se éreztem, a többihez képest.
S erőlködéseim közepette léptek zaját hallottam meg magam felett. Hallucináció, ilyen hamar? De hisz...alig egy vagy két óra telt el a zuhanás óta, nem kezdődhet még el, ugye? Vagy bevertem a fejemet? Kiril, miért nem válaszolsz? Óh, te mocskos szemét. Ne hazudj! Tudom, hogy itt vagy! Csak...sunyi módon bekushadsz a sarokba. De nem...egy kavics pattant le a régi folyómeder oldalán és most a fejem mellett landolt. Valaki van oda fent...egy vadállat, valószínűleg. Állítólag itt még él egy-két dögevő és ragadozó, amelyek a Pusztaföldre szoktak átjárni portyázni, mivel itt nincs számukra zsákmány. Vagy éppen onnan érkeznek, új terület után kutatva. Aztán a vékony réteg, amely eltakarta a föld alatti folyót, beszakadt és egy emberi alakot láttam zuhanni, aki hangosan koppanva érkezett meg az oldalára, tőlem nem olyan messze. Szerencsétlen volt az érkezés...de még sem annyira, mint az enyém.

- Ki...mi...hogy...? Áh, hagyjuk. Nem tudom, hogy ki vagy, de most egyelőre nem is érdekel. Amennyiben kiszabadítasz engem, és eljuttatsz a legközelebbi kijárathoz...még nem tudom, de majd valamit akkor kitalálunk. Alku?

Johnny Wood

Johnny Wood

- Ki...mi...hogy...? Áh, hagyjuk. Nem tudom, hogy ki vagy, de most egyelőre nem is érdekel. Amennyiben kiszabadítasz engem, és eljuttatsz a legközelebbi kijárathoz...még nem tudom, de majd valamit akkor kitalálunk. Alku?
Szó nélkül kezdtem lepakolni a köveket a férfiról, akit közben erősen néztem. Sajnos konstatálnom kellett, hogy ő bizony tényleg sötét tünde, így vissza kellett fognom magam, hogy ne hagyjam megrohadni a kövek alatt. A lényeg, hogy pár perc kemény munka után sikerült akkora lyukat túrnom a kövek között, hogy kifért rajta. Benyújtottam neki a kezem.
- Johnny Wood. Örvendek. - motyogtam undorodottan.
Nem volt túlzottan ínyemre, hogy egy sötét elf fogdossa a kezem, de az illem (és esetünkben a túlélés) fontosabb a személyes problémáimnál. Természetesen nem bírtam visszafogni magam, így egyszer azért csak beszóltam neki.
- De azt előre mondom, hogyha hozzám érsz a mocskos kezeddel, én nem tudom mit csinálok...
Ahogy befejeztem a mondatot átpillantottam a kőhalom felett. Egy kiszáradt folyó medre húzódott végig, ilyen mélyen. Tökéletes volt arra, hogy valaki a végére relytekhelyet építsen. Talán erre volt az, amit kerestem?

Crispin Shadowbane

Crispin Shadowbane
Éjvándor
Éjvándor

  Az elém zuhanó alak jobb állapotban volt, mint én, így pár percnyi munkálkodás után ismét szabad lettem. Éreztem, ahogy a lábamba visszatér a vérkeringés, és fel is szisszentem az újabb fájdalomforrástól. Arcomon grimasszal, egész testemben fájdalommal fogadtam el a felém nyújtott kezet és erőtlenül szorítottam meg azt.
- Johnny Wood. Örvendek.
- Cynewulf...szintúgy.
  Vizsgáltam meg alaposabban az alakot, akit erre felé sodort Hold Apa akarata. A hangja az, ami zavart engem. Érezni lehetett belőle az undort, de nem tudtam biztosra, hogy mire is vonatkozik ez. Vagy rám, vagy a helyzetre volt kényes. Egyelőre megmaradtam annál, hogy a helyzetre. Nem tűnt elkényeztetett, kékvérű utazónak, aki undorodik egy kis piszoktól és vértől. Valószínűleg egy gyengébb szívű utazó, aki csak úgy eltévedt, mint én, és most haragos saját magára, amiért ugyanarra a sorsra jutott, mint én...vagy csak simán a fejében van valami probléma. De a következő mondata megválaszolta a kérdést, amire nem is kerestem túlságosan válaszokat. Arcom elkomoroult, még mindig a földön fekve és visszahúztam a kezemet.
- De azt előre mondom, hogyha hozzám érsz a mocskos kezeddel, én nem tudom, mit csinálok...
- Hát, a kezem tényleg mocskos, lehetett erre számítani két méteres zuhanás után, a kősivatagban, egy kiszáradt mederben. Legközelebb óvatosabb leszek és a találkozásunk előtt három óráig tejben fürdök, és ezernyi habzó izét baszok bele a vízbe, amiben utána lefürdök, csak hogy ne legyek túlságosan mocskos az Úr ízlésének...
  Morgom magam elé, majd kissé feljebb tápászkodok, midőn a hátamat a kőnek vetem, és a lábamat vizsgálom. Pár vérző seb és horzsolás, ahogy a testem többi részén is, de súlyosabb sebeket nem látok. A látásom már nagyjából helyre jött, csak az állandó, lüktető fájdalom maradt meg a fejemben, a szemem mögött. A fickó valamit nézegetett menet közben, én pedig a táskámat kezdtem el vizsgálgatni. Zuhanás közben beakadt egy éles perembe valószínűleg, mert a szíj elszakadt, és mellettem landolt. Óvatosan húztam közelebb magamhoz és kezdtem el benne turkálni.
- Mit keres erre felé egy ilyen kényes, kulturált és jól öltözött úriember?
  Puhatolóztam befásult hangon, majd végre a kezembe kaparintottam egy gyógyitalos üveget, amelyet a zsebembe süllyesztettem, hogy később elfogyasztom, amikor ez a mocsok nem figyel. Az oldalán vékony vércsíkok látszottak, a zuhanása eredménye, semmi súlyos. Sajnos...

Johnny Wood

Johnny Wood

- Mit keres erre felé egy ilyen kényes, kulturált és jól öltözött úriember?
- Látom félre értettél... - ráztam a fejem. - A kosszal semmi bajom, annál inkább a mocskos sötét tünde testeddel. - poroltam le oldalamat, ami kissé vérzett, de semmi komoly.
Cynewulf elkezdett kutagodni a szakadt táskájában, ami mellé landolt. Nem haboztam sokáig, én is odaléptem, leguggoltam mellé és követeltem a részem.
- Megmentettem az életed. Hol a fizetség? - kérdeztem dühösen.
Azzal elkezdtem kutakodni a táskában. Nem volt benne víz. Pedig arra lett volna a legnagyobb szükségem... Szerencsére hoztam magammal, így azt kellett megkezdnem. Miután ittam pár kortyot segítőkész szemekkel néztem a kutakodó Cyne-ra.
- Kérsz? - nyújtottam felé a majdnem teli kulacsot.

Crispin Shadowbane

Crispin Shadowbane
Éjvándor
Éjvándor

- Látom félre értettél...-érkezett a válasz egy fejrázás kíséretében és szinte hallottam, ahogy az üresség lötyög a csontburkolat belsejében.- A kosszal semmi bajom, annál inkább a mocskos sötét tünde testeddel.
  Pedig én esküszöm, hogy megpróbáltam normális lenni, hisz csak megmentett engem, legalábbis némi vesződségtől és felesleges ordibálástól, ennyi érdemet legalább adjak a kurtán-furcsán megjelent idegennek, aki tünde nevet viselt, még se nézett ki tündének. Valószínűleg a szülei se voltak a helyzet magaslatán, amikor nevet és életet adtak ennek a szerencsétlennek. Enyhe arrogancia, mások lenézése, az orr túlzottan is magasban hordása, idegesítő, vakarózásra késztető stílus - pedig még a leírás is stimmel, tuti hogy tündének kellett volna születnie.  A jellemének egy újabb, lenyűgöző vonása is megmutatkozott pillanatokon belül, a táskám túrkálása közben, én meg csak a fejemet oldalra fordítva,szinte a vállamon pihentetve azt, kétkedő és hitetlenkedő pofával bámultam vissza, az arcomon bugyuta arckifejezéssel.
- Hmmm...ja, fizetés. Jár, ugye? Határozottan jár egy ilyen aranyos és kedves uraságnak, mint amilyen Te magad is vagy.
  Övemről nagy nehezen, de leakasztottam egy bőrerszényt - gondosan ügyelve arra, hogy még is, melyiket - majd a kezébe nyomtam a csilingelő érméktől nehéz alkalmatosságot. Az, hogy három perc múlva el fog tűnni és ismét az övemen fog lógadozni..hát, az már nem az én bajom, nem igaz? Még valami mosolyfélét is sikerült az arcomra erőltetni, majd a zsebemből  előhalásztam a táskámban talált gyógyitalt és lehúztam azt. Éreztem, ahogy a sebek elkezdenek összeforrni az idegesítő, viszkető érzés kíséretében. A vérzés kezdett elállni és bár a rengeteg horzsolás és a felszíni sérülések begyógyulóban voltak...azért voltak, amelyek kissé több időt igényeltek. Most, hogy a látásom is kezdett kitisztulni, rájöttem, hogy ez a mocsok tényleg elf...és nem ember, mint aminek hittem. Hát, ez azt hiszem, hogy sok mindent megmagyaráz. Lábamat próbálgatva tápászkodtam lassan talpra és felmértem az előttem kanyargó utat és egy intéssel elhesegettem a felém nyújtott kulacsot.
- Nem akarom, hogy egy magam fajta self bemocskolja a kulacsodat -vetettem oda neki morogva.- Amúgy se innék belőle. Erre felé a levegőben terjeng pár idegesítő spóra, erre a tájra jellemzőek csak. Főleg kiszáradt folyómedrekben nyüzsögnek, és hajlamosak a nyílt sebeken, illetve elfogyasztott italokban és ételekben az emberek és elfek szervezetébe kerülni. Két nap múlva majd erős viszketés, és hólyagos sebek jelennek meg az ágyékod környékén, hisz az a legmelegebb testrésze a kétlábúaknak. Négy nap múlva nagy eséllyel le fog pottyanni. Szerencsére a selfek immunisak rá, velünk született méregellenállásunknak köszönhetően.
  Kotyogtam közbe, miközben az előttem, majd a mögöttem húzódó utat vizsgálgattam. Egy pillantást vetettem a sziklafalnak, vagy is hát a volt folyómedernek. Csak kettő, maximum két és fél méter magas, azonban a partoldal igen csak omladozó félben van, bármikor ismét leeshetnénk, az meg nekem nem esne jól. Fintorogva fordultam újdonsült, kényszer szülte társam felé.
- Az utunk előre vezet...már ha elviseled egy self társaságát. És csak imádkozzunk, hogy nem hallották meg a zajokat a dűneugrók. Idegesítő kis mocskok...de legalább ők is utálják a selfeket, az emberi és elf húst viszont imádják. A spórák csak még ízletesebbé teszik számukra azt. Tudod, a spórák, amikről beszéltem, meg a dűneugrók szimbiózisban élnek...

Johnny Wood

Johnny Wood

Elvettem tőle az arannyal teli erszényt, és közben kuncogtam.
- Ugye ez nem olyan "varázszsák"? Egyszer már csúnyán átvertek egy olyannal, és az illető... Mondjuk úgy, hogy már nincs.
Szépen zsebre tettem a kis zsákot. Az ajánlatomat a vízre visszautasította, valami spórákra hagyadkozva, amik a levegőben vannak. Fúj. Remélem, az előbb nem nyeltem le párat. Mindegy... Az egészben a lényeges rész az volt, hogy most mindketten itt voltunk a semmi közepén egy lyukban, "dűneugrók" társaságában. Meg egy sötét tündéjében... Nem is tudom, melyik rosszabb.

Crispin Shadowbane

Crispin Shadowbane
Éjvándor
Éjvándor

- Te még is, milyen alaknak nézel? Becsületes úri ember vagyok!
Háborodtam fel Fakopáncs gyanúsítására...még hogy én meg a trükkök?! Hát még is...milyen jól kiismert engem. Hátborzongató. Mocskos kis elf, határozottan nem kedvelem. De legalább jó csalétek lesz a nem létező dűneugrók ellen. Legalábbis elvileg nem léteznek. Csak kitaláltam őket. Vagy még sem? Öhmm...nem vagyok benne annyira nagyon biztos.
- Nyugi, majd úgy is észre veszed, ha a spórák hatni kezdenek. Első lépésként néha úgy látod, mint ha elsötétülne a látásod egy pillanatra...
Fecsegem közben tárgyilagos hangnemben, s a meder falának támaszkodva indulok meg egyenesen előre, s arcomon próbálom elrejteni a gonoszkás vigyort, ahogy egy pillanatra a Dark Moon erejével elhomályosítom az egész környéket és megyek tovább úgy, mint ha mi sem történt volna.
- ...ha már elkezdődött ez a fázis - tehát amikor egy pillanatra elveszted a szemed fényét - az igazából már a második fázis jele. Ekkor már a spórák elkezdenek benned dolgozni és igazából perceken belül impotenciává fog fokozódni. Öt óra múlva már a vizelés is úgy fog fájni, mint ha parazsat szórtak volna a nadrágodba...de szerencsére veled nem ez a helyzet...hisz ugyan, mennyi esélye annak, hogy ilyen tüneteket produkálsz?


Dark Moon Egy pillanatra a bérgyilkos minden fényt kiolt maga körül, teljes sötétséget idézve elő. Nem tart tovább egy pislogás idejénél, de pont elég az ellenfelek megzavarására. 10 percenként használható.

Johnny Wood

Johnny Wood

Muszáj volt hangosan röhögnöm az agyatlan sötét tünde szánalmas próbálkozásán.
- Milyen elsötétülésről beszélsz te itt? Ellent mondasz saját magadnak! Az előbb mondtad: - kissé elmélyítettem a hangomat, majd vihorászva folytattam. - "Két nap múlva majd erős viszketés, és hólyagos sebek jelennek meg az ágyékod környékén, hisz az a legmelegebb testrésze a kétlábúaknak. Négy nap múlva nagy eséllyel le fog pottyanni. Szerencsére a selfek immunisak rá, velünk született méregellenállásunknak köszönhetően." Különben is, ez a sötétedés dolog... Láttam már valahol... Egy bérgyilkosnál... Jesszus, de megvágta akkor a hátam. Azért kíváncsi vagyok, honnan szereztél ilyen képességet.
Kicsit gondolkodtam azon, hogy a Dűneugrókat is megkérdőjelezzem-e, de kereskedőként nem igen jártam erre, tehát nem tudtam igaziak-e.

Crispin Shadowbane

Crispin Shadowbane
Éjvándor
Éjvándor

Kétkedve és bosszúsan vontam fel a szemöldökömet Johnny válaszára, és csak a vállamat vontam meg a monológjára.
- Óh, hogy honnan tanultam el ezt a képességet? A mesterem tanította nekem...és igen csak jól jött, amikor a célpontjaim kereskedők, vándorok, nemesek és egyéb ilyen kis suttyók voltak. Óh, régen bohó voltam és ifjú és nem volt Veronia-nak olyan szeglete, ahol nem fordultam volna meg. Szép is a bérgyilkos lét...sok mindent láthat az ember, vagy a self. Ja, mondtam már, hogy ha akarnám, bármikor a Névtelen Árnyak tagja lehetnék magas rangban? Tudod, a világ legjobb bérgyilkosai, a Sötét Tünde Hercegség hivatalos szerve...
Fordultam felé teljesen őszinte vigyorral, miközben széthúztam a köpönyegemet - a megszáradt vér szinte úgy töredezett szét - és megvillantottam a két éjgyilokomat, amelyek a zuhanskor szép kis lila foltot hagytak maguk után.
- Ha a bérgyilkos és a self léttel bajod van...még mindig javíthatok. Lehet, hogy örökké self maradok...de a bérgyilkosi szakmát még letehetem. Viszont...
...és ebben a pillanatban az előhúzott holdezüst éjgyilokom körül tüzet idéztem meg...
- ...ezen nem hinném, hogy tudok változtatni. Szóval ha a továbbiakban is fenntartod ezt a stílust, amikor én próbálom könnyedre venni, lehet, hogy elgondolkozok azon, te a két, általam ismert állatfaj közül melyik vagy: áldozat vagy semleges? Nincs másik opció...-fejeztem be fenyegető hangvétellel. Ha Ő így, akkor én is...

Johnny Wood

Johnny Wood

Kissé megrémült a férfi vallomásától, mivel kereskedőként az bérgyilkos csúnyán megsebesített, de ebben a helyzetben nem akartam veszteni a "becsületemből". Tehát valami frappáns megoldásra volt szükségem, amit a száraz vérnek köszönhetően sikerült kieszelnem. Ugyanis eszembe jutatta a sebet az oldalamon. Végig simítottam rajta a gyűrűmet.
- Csiribű csiribá! - legyintettem, mire a seb szépen begyógyult. - Nyugalom, tudok mást is... - azzal "előrántottam" a tüskémet a legnagyobb, öt centis méretében és a bérgyilkos szeméhez nyomtam, úgy, hogy ne bökjem ki, de lássa. - Figyelj, én nem akartam vitatkozni. Eléggé nagy probléma az, hogy itt ragadtunk a semmi közepén. Ha lenne eszed, most segítenél nekem kijutni, és akkor, talán megmaradna a szemed.

Név: Armaros pecsétje
Típus: Gyűrű
Leírás: Egy apró zöld köves ezüstgyűrű, ami képes két óránként egyszer egy kisebb sérülést teljesen begyógyítani a karakteren.


Név: Nyálkás tüske
Szint: 1
Ár: 1000
Leírás: Johnny az emberi alakban lévő tenyeréből képes egy csápot kinöveszteni, mely tüske ként funkcionál. Bár ez nem képes nagyobb sérüléseket okozni, mivel maximum 5cm hosszú lehet. (A méretét Johnny szabadon tudja megválasztani 1 és 5cm között.) A tüske, ha nem a kultista bőrével érintkezik, egy kis, a tüske méretétől függő átmérjű kör alakú felület nyálkássá válik az érintett pont körül 1 percre. (Értsd: 1cm tüske=1cm átmérőjű kör.) A nyálkás felületen az alap sebzés megduplázódik. Használat után 1 órát kell várni, hogy újra használható legyen.

Crispin Shadowbane

Crispin Shadowbane
Éjvándor
Éjvándor

A seb meggyógyítós trükkre nem reagáltam semmit. Nagy cucc. Azért van nekem a gyógyitalom meg az alkímiám, hogy ugyanezt megcsináljam, sőt, ha akarom, olyan mérget kotyvasztok neki, hogy soha életében nem fogja kiheverni azt...mindabban a maradék pár percben. Azonban amikor azt a tüskés valamit a szememhez nyomta, egy másodpercre leblokkoltam, aztán mielőtt az alak még lépni tudott volna, jobb kezemmel elkaptam a kinyújtott kezét és egy erőset csavartam rajta, majd ellöktem magamtól az alakot.
- Ha van egy kis eszed ezt nem mutogatod előttem többé...kultista.
Köptem felé a szavakat lebecsmérlően. A legszívesebben itt helyben kinyírtam volna ezt az utolsó, aljas, nyomoronc férget, ahogy megérdemelte volna, de egyelőre ki kell jutnom innen, hogy el tudjam végezni a feladatomat. De a mellkasomban ébredő dühös vadállat vért követelt, amit egy pillanatra elzavartam. De valószínűleg nem sokáig...túlságosan is emlékeztetett arra a mocskos szipirnyóra Millingen bányáinál. Kár, hogy nem tudtam kinyírni a ribancot ott és akkor. De ami késik, nem múlik.
- A továbbiakban kurvára javaslom, hogy tartsd a távolságot tőlem, ha élni akarsz, féreg. Eddig akárhány kultistával találkoztam, Hoshekh agyatlan barom szolgáival, mind meghaltak. Szerencséd, hogy le vagyok sérülve...és hogy jó élő pajzs leszel a dűneugrók ellen...
Köptem felé a szavakat megvetően, aztán a távolban felhangzottak a farkaséhoz hasonló vonyítások, bár még csak nappal van.
- Készülj...megérezték a spórákat...

Johnny Wood

Johnny Wood

Kissé fájt, mikor a falhoz vágott, de végtében semmilyen sérülést nem szenvedtem. Amikor megemlítette Hoshekh-et teljesen lebénultam.
- Hoshekh-et mondtál? - bámultam rá csodálkozva. - Abban a féregben még a mesterem sem bízik. Ha tehetném, kinyírnám.
Nem volt sok időm ecsetelni mi bajom Hoshekh-el, mivel valami vonítás szerű hangra lettünk figyelmesek. Ilyen mélyen pedig nincsenek farkasok. Ami azt jelenti, hogy a Dűneugrók igaziak.
- Van egy olyan érzésem, hogy még látni fogod az erőmet...

Crispin Shadowbane

Crispin Shadowbane
Éjvándor
Éjvándor

- Jó látni, hogy a Mélyseggi mocskok se értenek egyet egymással. Hidd el, ha tehetném, kinyírnám...az összeset.
  Vetettem oda neki vidám hangnemben, ragadozó mosollyal, ahogy töretlen sétáltam előre, menet közben egy második gyógyitalt megíva, amitől kezdett kicsit oldódni a hangulatom. Valószínűleg a benne lévő tiszta alkohol miatt. De valahogy ki kellett bírni ennek az alaknak a társaságát addig, amíg meg nem menekülünk. A távolban felhangzódó vonyításokra egyelőre nem reagáltam. Messze vannak, és a vadállatok félnek a tűztől. Ezt mondjuk ennek a mocsoknak nem kell tudnia.
- Szaporázzuk meg a lépteinket, én azt javaslom. Te mész előre!
 Engedtem utat a kultistának, a folyómeder lehető legtávolabbi részére húzódva. Bár szívesen vettem volna, hogy ha a hátunk mögött feltűnő akármik megtámadnák - valószínűleg csak sakálok - de inkább még is magam elé engedtem, így most ha támadnak is a dögök, engem vesznek célpontba. De legalább biztos lehettem abban, hogy abból az irányból már más nem fog közeledni. Ami meg előttünk van...hát, azt én meglátnám a sötétben, de Ő nem. Tökéletes. Érje csak meglepetés szerűen a támadás.

Johnny Wood

Johnny Wood

- Nekem pedig az a javaslatom, hogy te menj előre! - rivaltam rá a bérgyilkosra, aki közben valami löttyöt ivott. - Én nem kapok?
~ Johnny, szerintem nem jó ötlet ennek a férfinak a társasága. Bár most kénytelen leszel elviselni, utána kerüld! - szólalt meg Armaros nagyon komoly hangon.
A vonításokat egyre hangosabban hallottam. De már sokkal "tisztábbnak" tűntek, tehát már kezdtem biztos lenni abban, hogy a "Dűneugrók" nem valódiak, csak ennek az ocsmány, sötét lelkű, sötét alaknak a kreálmányai. Remélem, kiderül, hogy mégis léteznek és a saját beleibe ölik ezt a férfit.

Crispin Shadowbane

Crispin Shadowbane
Éjvándor
Éjvándor

- Felőlem...
Vonom meg ismételten a vállamat, s a gyógyitalos kérdésre egy pillanatig nem is válaszolok.
- Majd ha komolyabb sebed lesz, akkor talán. De a gyűrűvel eléggé jól meggyógyítottad magad.
Válaszoltam végül. Az út egyre jobban kanyarogni kezdett, ahogy a folyó talán évtizedekkel, vagy századokkal ezelőtt utat tört magának. Ahogy elhagytuk a "mennyezeten" keletkezett nyílást, a táj is sötétségbe burkolózott, ami engen nem tudott zavarni, ez az alak meg, ha van egy kis esze is, hozott magával fáklyát.
- Mi szél hozott egy kultistát ide?
Tettem fel a kérdést. Nem láttam a járat végét, a vonyítások egyre közelebbről hallattszódtak. HA így tartják a tempót, nagyjából tíz percet saccolnék arra, hogy beérjenek minket, akármik is legyenek azok...

Johnny Wood

Johnny Wood

Ahogy mentünk előre egyre sötétebb lett. Szerencsére hoztam magammal egy fáklyát, így nem zavart engem a sötétség, és gondolom Cynewulfot sem, mivel sötét elf volt. Az út egyre kanyargósabb lett, a vonítások pedig egyre hangosabbak.
- Mi szél hozott egy kultistát ide? - hangzott a kérdés a bérgyilkostól.
- Egy szentélyt keresek. Nem nagy cucc... És téged? - válaszoltam rebbenéstelen tekintettel.
A vonítások már nagyon hangosak voltak... Éreztem, hogy a következő sarkon már várnak azok a valamik. Ha szerencsém van, félnek a tűztől. Ha nem... Akkor csápot fognak vacsorázni.

Crispin Shadowbane

Crispin Shadowbane
Éjvándor
Éjvándor

- Egy feladat vezetett engem ide. Egy kivégzendő alak nem messze innen, az Északi Pusztaság határáben fekvő északi városban. Talán valami baj lenne vele?
KÉrdeztem tőle, miközben néha hátra-hátra lestem. Legalább annyi esze volt, hogy egy fáklyát hozzon magával. Tehát nem egy felkészületlen vándor, hanem...egy képzett mélységis kulsita. Na de vajon mennyire képzett, ez itt a kérdés? Nem tudom, de azt hiszem, hogy nemsokára kiderül.
- Oldsd el a fáklyádat. Én látok a sötétben, azok a dögök viszont nem. Húzódj hátrébb. Csapdába csaljuk őket. Attól függően, hogy mit is tudsz kezdeni magaddal? Mennyire vagy ... uralomban? Milyen trükköket tudsz?
Fordultam kényszeredett szövetségesem felé, miközben a hátunk mögött húzódó járatot vizsgáltam. Vajon mik vadásznak ránk? Csak nem keltek életre az általam kitalált dűneugrók? Remélem, hogy nem, mert a fejemben három méteres szörnyek voltak, hatalmas agyarakkal és méregtől csöpögő fogakkal. Nagyjából mint a nyolc méteres nyuszikám...ezek is túlméretezettek voltak. Fejemben össze szedtem azt, hogy mik is állnak a rendelkezésemre, és végig simítottam a tökös gyűrűn. Vajon a kultisták mennyire állatok? Mindjárt kiderül...ha őt is elűzi, csak úgy, mint a többi fenevadat, akkor azt hiszem erre a kérdésre választ is fogok kapni.

Johnny Wood

Johnny Wood

Elolttotam a fáklyát, ahogy mondta. Nem túlzottan zavartattam magam etéren. Hátrébb húzódtam, és vártam, amíg ő megvizsgálja mi van odakint. Addig próbáltam "beizzítani" a szemeim, hogyha megtámadnának elűzzem velük a támadót. Eléggé izgultam. Azért milyen ciki lenne Armarosra nézve, hogy egy bérgyilkos elött leégetem... Most menni fog, érzem!

Crispin Shadowbane

Crispin Shadowbane
Éjvándor
Éjvándor

A kultistának legalább annyi esze volt, hogy engedelmeskedjen az utasításaimnak. Nem féltettem az életét, minél kevesebb van, annál jobb, és ezt az Armaros izét se ismertem. Ami el is gondolkoztatott: vajon mennyi ilyen förtelem van? Ada szerint minden angyalromra jut körülbelül egy, és elég soknak kell lennie Veronia szerte. A számat elhúzva léptem pár lépést vissza abba az irányba, ahonnan jöttünk. Ekkora már teljes sötétség uralkodott, az utolsó kanyarral magunk mögött hagytuk a lyukat, amelyen keresztül én is beestem, és amit a frissen érkező Johnny csak tovább tágított. Éreztem, ahogy a szívverésem meggyorsul. Hosszú idő után az első csatám, amit egyedül vívok, Draci nélkül, az északi-déli határ mentén meghúzódó várost nem számolva.
Paták kopogása a talajon. A dögök közelebb lopóztak hozzánk. Elbizonytalanította őket az, hogy sötét van, s bár valószínűleg érezték a prédák szagát, szemük nem szokott hozzá a föld alatti meder viszonyaihoz. Nappali ragadozók voltak, hisz a nap még éppen hogy csak lebukni készült a horizont mögött, ami a mi malmunkra hajtotta a vizet. Legalábbis az enyémre. A zsákot ledobtam magam mellett a földre, két alkalomra fektettem a fegyvereimet és a falhoz lapultam. Nem volt semmi trükköm, amivel a szagomat elfojthattam. Erre majd kell találnom egy megoldást. Feszülten várakoztam...az üreges veremben a hangok torzabban hangzottak és szinte úgy tűnt, mint ha a dögök már ott lihegnének a nyakamban, bár egyelőre még nem láttam őket. Óvatosak voltak. Nem tudom hányan lehetnek, de valószínűleg az emberek - vagy is a sötét elfek és a mocskos kultisták - szaga elbizonytalanította őket, hisz nem nagyon gyakori vendégek erre felé a kétlábú ragadozók, s mocskos fajtájuk ősi emlékeiben még élhet az az időszak, amikor a humanoidok erre felé vadásztak. Megropogtattam vállamat és nyakamat, eloszlatva a feszültséget és vártam. Aztán az útkanyarulat mögül elő bukkant az első sárgás szempár, többet egyelőre nem vettem ki belőle, hisz voltak vagy harminc méterre még. Nemsokára még egy csatlakozott hozzá... a többiek még a kanyar mögött voltak. Éles süvöltés rezgette meg a falakat, ahogy az alfa harcra hívta társait. Pár másodperc múlva masszív, sárgás szőrű dögök kezdtek felénk trappolni...

Johnny Wood

Johnny Wood

Izgatottan vártam mit cselekszik Cynewulf. A szívverésem egyre gyorsabb lett és nem bírtam ki, hogy ne nézzek ki a sarkon. Nagyon nem láttam semmit, mivel a fáklyámat eloltatta velem az a barom, de a sötétségben még így is kivehető volt az sárgán izzó szempár, ami egyrecsak közelített felénk. Aztán egyre többen lettek. Mellé társult pár kisebb (szám szerint négy) szempár, amik ugyanabban a színben pompáztak mint az alfáé. Nagyon nem tudtam, mit is kéne cselekednem. Ha csak úgy kirohanok és nekik esek, ez a gyökér bérgyilkos tuti végez velem hátulról. Párat léptem hátra rémülten, majd büszkeséggel a szívemben kiléptem a dögök elé. A szívem gyorsabban dobogott mint valaha. Éreztem a felelősséget a vállamon. Erősen belebámultam az alfa szemébe. Harci pózba dőlt. A többi fenevad követte. Bármelyik pillanatban nekem ugorhatott volna mind az öt, de szerencsére megtaláltam a szemkontaktust az alfával. Nyüszíteni kezdett, majd elrohant. Ki, egyenesen a friss levegőre. A többi dög követte. Szét futottak a végeláthatatlan Kősivatagon, én pedig tisztán megúsztam a balhét.

Név: Blick auf Wahnsinn / Pillantás az őrületbe
Szint: 2.
Ár: 1500 váltó
Leírás: A megszállott tekintetén keresztül bepillantást enged a mélységi elméjének őrületébe, így 10 másodpercig vagy ameddig a szemkontaktus tart bárki, aki a szemébe néz zagyva motyogást és erős félelmet fog érezni.

Crispin Shadowbane

Crispin Shadowbane
Éjvándor
Éjvándor

Felkészültem a vadállatok támadására. A homokszínű bundával rendelkező, jól megtermett farkas méreteivel bíró négylábú, acsarkodó dögök már rohamoztak. Valószínűleg itt lehettek valamikor még őshonosak, amikor több élelem volt, aztán inkább már csak abból élnek meg, hogy az Északi Pusztaföldön portyáznak, vagy néha átcsatangolnak az északi területekre, hogy ott vadásszanak és a Kősivatagot mint biztonságos terepet tarották meg maguknak, ahol nyugodtan elhetnek meg a nőstények anélkül, hogy félteniük kéne kicsinyeiket a többi ragadozótól. Nem tudom, hogy milyen fajta állatok lehettek, azon kívül, hogy farkas-szerűek és per pillanat nem is nagyon tudott érdekelni. A dögök megálltak előttünk, felkészülve a támadásra, rendezték soraikat...aztán valamiért a vezér nyüszítve menekült el, és a többiek követték őt, azon úton rohanva vissza, amelyen érkeztek. Megpördültem és a kultistára néztem.
- Nem tudom, hogy mivel trükköztél, de sokáig nem fogja őket vissza tartani, abban biztos lehetsz.
Vetettem oda neki, majd visszafordultam abba az irányba, amelyet választottam magunknak és megszaporáztam a lépteimet. A két gyógyitalnak hála sebeim nagyjából begyógyúltak, de a fájdalom még pár helyen megmaradt, és hideg veríték csillogott testemen. A levegő most, hogy a Nap már lebukóban volt a nyugati láthatáron, rohamosan kezdett hűlni. Nappal akár húsz-harminc fok is lehet itt...éjszaka ugyanennyi, csak negatívban.
- Estére itt maradunk, a zárt térben. Bár eléggé huzatos, de még mindig jobb, mint a nyílt terepen. Addig még van egy-két óránk.Tehát egy szentélyt keresel...a gazdád utasítására?

Johnny Wood

Johnny Wood

- Nem tudom, hogy mivel trükköztél, de sokáig nem fogja őket vissza tartani, abban biztos lehetsz. - hangzott a kérdés a bérgyilkos szájából a trükköm láttán.
- Hidd el, nem fognak vissza jönni... - meredtem a nyíláson keresztül a Kősivatag végtelennek tűnő kőtengerére.
- Estére itt maradunk, a zárt térben. Bár eléggé huzatos, de még mindig jobb, mint a nyílt terepen. Addig még van egy-két óránk.Tehát egy szentélyt keresel...a gazdád utasítására? - értetlenkedett tovább a sötét tünde.
- Igen. A gazdám utasítására. Ami pedig az éjszakát illeti... Van még pár óránk, felmérhetnénk mégis hol vagyunk a semmi közepén belül.

Crispin Shadowbane

Crispin Shadowbane
Éjvándor
Éjvándor

- Ahhoz hogy felmérjük azt, hogy még is, merre vagyunk, ki kéne mászni a külvilágra. De látod, az ott fent megakadályoz minket!
Mutattam a mennyezetre, a pár centi széles falra, amely régebben valószínűleg vastagabb volt, de a kegyetlen szél, és a hőingás folyamatosan koptatta a köveket és erodálta a felszínt. Valószínűleg még egy-két évtized, és a vékony takaró teljesen magától be fog omlani, teljes mértékben felfedve a régi folyómedret. Azonban egyelőre még szilárdan állt a helyén.
- Áttörni nem akarom. Ki tudja, mekkora rész szakadna le és semmi kedvem nincs meghalni egy kultista társaságában, kivéve, ha ez úgy adódik, hogy előtte én magam nyírtalak ki. Másrészt, a meredek falon felmászni veszélyes lenne, és az újabb zuhanás esélye is bejátszik. Ismét: no go. De ha megakarod próbálni, csak rajta, én nem tartalak vissza, sőt, még buzdítalak is. Biztos, hogy az az Bormámoros...Armámoros...szóval a Bukdácsoló Angyalka tudna neked segíteni. Amennyiben meg nem akarod kockáztatni, talán menjünk is tovább még egy-két óra erejéig.
Vetettem oda a kultistának és meg sem várva őt ballagtam tovább, menet közben a táskámból előhalászva igen csak üresség felé közelítő kulacsomat. Ha jól beosztom, akkor nagyjából mennyi is...öt-hat korty van benne? Bocs, már csak kettő. Tehát...ha nem találok hamarosan vízforrást, amit kétlek, akkor csúnyán megszívom. A tengervíz ihatatlan, de nem messze vagyunk a Nordkölen-hez, és ott remélhetőleg csörgedezik valami tiszta hegyi forrás. Ha nem, akkor a legközelebbi reményem a Pusztaföld. Ha más nem, a havat még mindig felolvaszthatom.
- Hogy kerültél a Mocskos Állat irányítása alá?

Ajánlott tartalom



Vissza az elejére  Üzenet [1 / 2 oldal]

Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.