[Magánjáték] Johnny Wood& Crispin Shadowbane: Fegyverszünet

- Ó, hogy hogy kerültem az irányítása alá? Hosszú történet... De ha kiszabadítom biztos megtudod... és gondoskodom róla, hogy te legyél az első, akit levadász. Ebből a pénzből amit adtál, biztosan finanszírozni tudom majd a hajó utat, ami szükséges a kiszabadításához. - közben végig simítottam az oldalamat, hogy megkeressem a zsákot, de nem találtam sehol. - Te, ez egy ilyen "varázszsák" volt? Esküszöm, hogy ma a beleidben fogsz megfürödni! Nehéz éjszaka lesz ez...
Azzal ledőltem a fal mellé, és mély gondolkódba estem, hogy mégis hogyan végezhetnék ezzel az idiótával.

- Te csak henyélj itt. Majd az első szembejövő templomosnak vagy keresztesnek, hogy van itt egy bajba jutott Mélységi hívő. Örülnének az ingyen szórakozásnak!
- Eszem ágában sem volt henyélni, csak veled ellentétben én néha gondolkodni is szoktam. Ami petig a való világra tett megjegyzésedet illeti... Tapasztaltam már a fajtádat. Ha tehetném végeznék mindannyiótokkal. De hát... Ez a való világ. Itt nincsenek hősök! Akik pedig annak hiszik magukat... Nos... Egy dögevő hasában, vagy a föld mélyén végzik, megrohadva. És ti, hiába imádkoztok a ti kis "Hold Anyátokhoz", így végzitek. Remélem minél hamarabb. - fakadtam ki, kissé talán túl személyesen.
Azért a monológom közben próbáltam követni ezt a bérgyilkost.

- Jajj, mire fel ez a sok gyűlölet a selfek iránt? Haver, inkább neked kéne egy kicsit körbe nézni...
- Én nézzek körbe? - fogtam meg a sötét elf vállát. - Bocsánat, de nem én mészároltam le egy egész családot! Miattatok ment tökre az életem... Remélem mind megdöglötök!
A válaszom alatt valamit szöszmötölt. Igazából nem érdekelt mit csinált, mivel nagyon kicsapta nálam a biztosítékot ezzel a két mondattal.
- Gyere, nézz csak a szemembe, és lásd meg, hogy nem én fogok itt meghalni, ha így folytatod, hanem Te. A fajtádat bármilyen épeszű kétlábú vadássza, mert...mindenkinek meg van az oka. Gyere, nézz a szemembe, te népírtó és próbáld ki rajtam a hatalmamat. Ha tudod rajtam használni az őrjítő képességeidet, egye fene, meghunyászkodok előtted, és én leszek Armaros legújabb talpnyalója, dicsőíteni fogom a nevét és kinyírom Hoshekh-et meg a kultuszát neki. Csak annyit kell tenned, hogy mutasd meg, Óh, mélységi hírvívő, hogy milyen hatalmad is van felettem... - gúnyolódott tovább.
Ezen a ponton már tényleg nagyon ideges voltam, de szerencsére sikerült magamban tartanom az indulataim nagyrészét.
- Armaros öngyilkos lenne, ha az egyik szolgája egy hozzád hasonló alak lenne. Különben is, amilyen puhány vagy belehalnál abba is, hogy próbál kommunikálni veled.

- Itt pofázol arról, hogy mennyire utálod a selfeket. Tessék, itt vagyok, támadjál csak meg! Mutasd meg a gyűlöletedet! MUTASD!
Szorított falnak a gyökér. Én egy jól irányzott rúgással ágyékon találtam, de a balhé nem tarthatott sokáig, mivel valami repedezés szerű hangra lettem figyelmes, majd a fejem felől fény kezdett beszűrődni. Felnéztem. Apró kövecskék potyogtak mindenfelé, és a lyuk egyre tágult.
- Eressz el! - ordítottam. - Ha nem engedsz el, ránk omlik ez barlang, és itt halunk meg!
Közben a kisebb kövek helyett egyre nagyobbak kezdtek potyogni. Rettenetesen féltem, mert nem ilyen halált akartam magamnak. Ráadásul nem egy undorító sötét tündével...

Én is rohanóra fogtam a dolgot. A barlang egyre hangosabban és látványosabban kezdett omlani, ami nagyobb darabok hullását is jelentette. Én, mint valami hosszútáv futó sprinteltem a keskeny alagútban. Egy hatalmas szikla éppen elém készült leesni, ám én begyorsultam így sikerült átcsúsznom alatta, de visszamenni, többé nem volt lehetőségem. Rohanás közben elfutottam Cynewulf mellett, akit könnyedén lehagytam, de azért a kövek között cikázva még visszakiabáltam neki.
- Boldog halálnapot!

Név: Gyors Árnyak (gyorsulás)
Szint: 1.
Ár: 1000
Leírás: A megszállott megidézi a testében lakozó mélységi erejét, ezáltal lábai a térdétől lefele kocsonyás állagú kinézetre tesznek szert, és a sprinter állatokéhoz lesznek hasonló felépítésűek. Ezek az átváltozott végtagok, a megfelelő ruganyosság elérésével, és az ideiglenes anatómiai átrendezés segítségével, kétszeresére képesek gyorsítani a megszállott alap futási, és manőverezési képességeit. A képesség 3 percig aktív, majd fél óráig pihentetni kell.

  A gyáva féreg felöltötte a nyúlcipőt...vagyis hát, a Mélységi lábakat, vagy mi a francot, és elhúzott mellettem. Acsarkodva és fogcsikorgatva lendültem én is meg, könnyen fenntartva a sebességet vele. Egy sötét elf, ha nagyon úgy hozza a szükség, akár egész álló nap vágtázhat majdnem kétszer akkora sebességgel, és most igen csak rám jött a szükség. Fej-fej mellett rohanva távolodtunk az omló barlangtól, amely nagy zörejjel omlott le mögöttünk, elzárva a vissza utat abba az irányba. Hát, akármi is van előttünk, azt most meglátogatjuk. DE! legalább a ragadozók ezen az útvonalon nem tudnak minket megközelíteni. De ki tudja, hogy mennyire okosak és mikor keresnek egy új bejáratot. Menet közben, ahogy utol értem a kis rusnya dögöt, taszítottam rajta egy nagyot, hogy a falnak csapódjon és hangosan kacarászva rohantam tovább, meg sem várva az eredményt. A kis hülye úgy se lát sötétben, így csak rohan tovább egyenesen...a vaksötétbe. Én láttam az előttem húzódó járatot. Még hosszú ideig egyenesen fut...

SwiftnessPasszív képesség, ha nem harcban van, a bérgyilkos kétszeres sebességgel képes hosszú távú utak megtételére. Fáradni nem fárad jobban.

Nagy ricsajjal csapódtam a falnak, és próbáltam kerülgetni a körém zúduló köveket. Visszapattantam a falról. Utána rettenetesen fájt a hátam, de az életem abban a pillanatban fontosabb volt ennél. Rohantam előre, majd valami emberi alakot kezdtem érezni. Ugyan nem láttam, de éreztem, hogy ott volt, és végig egy helyben állt.
- Cyne? - kérdeztem rohanás közben az érdekes alaktól, akin időközben átfutottam. - Basszus... Ez nem Cyne volt...
Rohantam tovább, közben egyre jobban éreztem az idegen alakot. Nem tudom megmagyarazáni ezt az érzést... Talán az áll hozzá legközelebb, hogy valaki a nyakadba liheg öt centiről. A kövek egyre jobban potyogtak, téregettem ki előlük (ami látás nélkül, megérzésekre hagyatkozva elég nehéz). Már láttam a fényt az alagút végén... Jó hatszáz méterre volt. Nagyon belehúztam a futásba, és az alakot is egyre jobban éreztem.

 Mögöttem hallottam a kultista elhaló hangját, ahogy utánam szólogat. Na mi van, beijedt a kicsike? Vagy csak megpróbál valami trükkel utolérni engemet? A kijárat már a közelben volt, halvány fénysugarak törtek utat maguknak...vagy is törtek volna maguknak, de csak a lemenő nap fénye festette vörösre az égboltot és azt láthattam enyhe narancssárga izzásban. Tehát itt van a kijárat. Megfordultam, hogy bevárjam azt a szerencsétlent...aztán a hátamon égnek is meredt a szőr, ahogy megláttam az Őt követő alakot, akit viszont Johnny nem láthatott...maximum érzett. A szívem kihagyott pár ütemet, ahogy megláttam a szellemet...kísértetet...akármit. Nem vagyok szakértő.
- ROHANJ TE SZERENCSÉTLEN!
 Ordítottam rá, miközben az éjgyilokot előhúzva torpantam meg a kijárat közelében. Clandestine hidegen simult a markomba, miközben lángok jelentek meg körülötte. Rohadjak meg, ez vajon sebzi ezt a dögöt? Csak tudjam elzavarni. Nincs szükségem arra, hogy farkasszerű lények ÉS még valami szellem is üldözzön engem. Mi a rák ez a hely?! Aztán amint rendesen koncentrálni tudtam...
- HASRA!
  Ordítottam el magam ismét, ahogy egy tűzlabda vágódott ki a fegyverem körül áramló tűzből, egyenesen a szellem vagy mi felé. Hát, most majd kiderül...

Elemental Bond (Fire)  A druida karakteralkotás alkalmával kiválaszt egy elemet (Föld, Tűz, Víz, Szél, Jég, Villám) ami majd más képességeinél az azokban megjelölt elem helyét fogja betölteni. Ez a képesség passzív része. Az aktívval pedig képes a druida a választott eleméből képes fél köbméternyit létrehozni egyszerre a botja végénél.


Elemental Blast A druida botját célpontjára tartva egy kis, kevés varázserőt igénylő lövedéket lő célpontjára, ami könnyű sérüléseket és a választott elem fajtájától függő többletkárokat okoz a célponton.

Hasra vágóttam a földön, kitérve Cyne tűzlabdája elől.
- Basszus, ez egy szellem! Öld meg! Vagy nem tudom, csak vidd a közelemből! - kiáltoztam, miközben kúsztam előre a földön a kijárat felé.
Elég nehéz út volt, mivel a kövek folyamatossan potyogtak körültöttem (na, meg egy szellem üldözött). Nem lehettem messze már a kijárattól, úgy háromszáz méterre, mikor égés hangjára lettem figyelmes. Cyne tűzgolyója célt talált, a szellem pedig sikítozva visszament a barlang belsejébe.
- Szép volt! - tápázkodtam fel a földről, és folytattam a rohanást, mintha semmi sem történt volna. (A kisebb szívrohamot leszámítva) gond nélkül kiértem a barlangból. Odakint a talajon elfeküdtem, és mélyeket lélegeztem a friss levegőbe.
- Sikerült! Sikerült! - örömködtem, miközben a földben kőangyalkát próbáltam csinálni.
A talaj rettentően hideg volt, mivel télen jártunk arra és már esteledett is. De ez nem érdekelt. Bár a kőangyalka nem jött össze, nagyon boldog voltam.

- Persze.. Majd pont a te pengéd az én torkomba... - álltam fel a földről, Cyne felé fordulva. - Majd a csápom áll beléd azt hiszem...
Azzal se szó, se beszéd ott hagytam a bérgyilkost, aki megmentette az életemet... De az egészet csak azért tudta megtenni, mert elötte megmentettem én az övét. Bár így utólag belegondolva jobb lett volna otthagyni megrohadni a barlangban. Ajj... Bárcsak visszatekerhetném az időt.

Ügyesen megoldottátok, hogy egyelőre ne öljétek meg gymást, de mégis karakterhűek maradjatok mind a ketten. Meglepően gyorsan lezavartátok ezt a kis játékot, lelkiismeretesen odaírtátok a képességeket amiket használtatok, és tudom hogy bizonytalan helyzetekben mindig kérdeztetek, amiért külön jár a pirospont.
Szép volt fiúk, jár a 100 tp