Milyen szép város ez az Elatha, ahogy az utcáin járok, szinte mindenhol a nap melegségét, és az emberek szeretetét érezni. Haladok az utcén, majd hírtelen az ég besötétedik, és elkezd csöpögni az eső. Ez még nem is akkora gond, keresek egy viszonylag fedett helyet, hogy ne ázzak bőrig. Egyszer csak villámlik egy nagyot, mely villám hangjába beleremeg az ég. Ahogy előre nézek, egy lovag hadonászik a kardjával - Hess hess te gonosz bestia! - Ordítja maga elé, majd felém néz. -Vigyázz!- Ordítja, mire furcsa cseppek kezdenek az arcomra csöpögni. Elvileg fedél alatt vagyok, és ennek nem kéne megtörténnie. Ahogy felnézek a cseppek irányába, egy hatalmas sárkány magaslik felém. Ijedtemben hátra esem, majd kezeimet magam elé tartom, de érzem, hogy biztos a halál. A sárkány hatalmas agyarait vicsorítva, közelíti felém pofáját, majd amikor hozzám ér, akkor hatalmas nyelvét kidugva megnyal. Megnyal? Majd liheg elöttem, miközben farkát csóválja. - Ahh nemár - Halaltszik a lovag szájából. - Pedig már majdnem sikerült... -
Ekkor felnyitódnak a szemeim, és Lory házörző ebe liheg az arcomba, miközbe a kis gólem visszatéve kardját a tokba, hesegeti visszafele a kutyát. Ahogy felkelek, a könyvtornyot az asztalról a földre döntve találom. - Riel ti mégis mit, áh hagyjuk. Megmosakszom. - Hagyom is inkább a témát, míg kimegyek megmosni az arcomat. Eközben magam mögé nézve pislantom meg a folyósón, hogy Riel a házörzőn lovagol.
Ekkor felnyitódnak a szemeim, és Lory házörző ebe liheg az arcomba, miközbe a kis gólem visszatéve kardját a tokba, hesegeti visszafele a kutyát. Ahogy felkelek, a könyvtornyot az asztalról a földre döntve találom. - Riel ti mégis mit, áh hagyjuk. Megmosakszom. - Hagyom is inkább a témát, míg kimegyek megmosni az arcomat. Eközben magam mögé nézve pislantom meg a folyósón, hogy Riel a házörzőn lovagol.