[Magánjáték] Erhard & Crispin - Bádogdoboz és Konzervnyitó I.

Crispin Shadowbane

Crispin Shadowbane

Éjvándor

Hozzászólások száma : 659
Join date : 2016. Jun. 18.
Age : 33
Tartózkodási hely : ahol épp szükség van rá

Karakter információ
Kaszt: Éjvándor / Tünde druida
Szint: 10
Tapasztalat:

[Magánjáték] Erhard & Crispin - Bádogdoboz és Konzervnyitó I. Empty_bar_bleue

(14101/15000)

Bádogdoboz és Konzervnyitó - Első felvonás

...amiben Hőseink közelebbről is szemrevételezik a Mocsár-vidék nyújtotta vad örömöket...

"Amikor a Mocsár-vidékre tévedtem, totál el voltam veszve: mi a francot keresek én itt egyáltalán? Hogy kerültem ide? Aztán rájöttem: a túl sok pia, a térképolvasás ismeretének teljes hiánya, és a túlságosan is kanyargós utak még egy tapasztalt self kalandozót is tévútra vezethetnek. De hé! Legalább valami jó is kisült belőle - csak még nem tudom, hogy mi, de fő a pozitív hozzáállás!"
- Crispin Shadowbane

Na szóval, szerintem, őszintén szólva, rohadjon meg mindenki, aki kitalálta ezt a vidéket! De komolyan! És határozottan! És úgy istenigazából egy egész lovas dandárra valónyi nagypucájú paci erőszakolná meg a végbelét annak, aki úgy gondolta, hogy jó ötlet ide ledobni egy mocsarat. És nem csak egy kicsit, hanem egy egész tájegységre valónyit, ahol olyan könnyű eltévedni, mint levegőt venni. Bár ez nem igaz, mert levegőt igen csak nehéz itt venni. Határozottan. Úgy hogy sálammal a pofám előtt gázolok keresztül ezen az átkos izén, és rohadtul de el vagyok tévedve! Már mint....most képzeljétek el, akárkik is vagytok, kik a fejemben turkálva gondolataimat elemezgetitek, mert nincs jobb dolgotok - ergo én saját magam, és a különböző tudataim, amelyeknek semmi dolga nincs Kiril-lel...ők csak úgy vannak. Kezdek megbolondulni. De főleg ezektől az úttalan utaktól. Oké, valaki a kezembe nyomott egy hülye térképet, hogy nesze, ez alapján tutira megtalálod a célpontodat. Booooy, I was wrong. Azt hittem, hogy tudok olvasni egy ilyen kis papírt. A nagy francokat. Három nap után jöttem rá, hogy fejjel lefelé tartom. Igazából akkor kezdett el derengeni a dolog, amikor az Eisspitz vonulatait megláttam magam előtt közvetlen, míg a térképen a helyszín nem éppen a hegyek lábánál terült el. Ennyit rólam, meg a tájékozódási képességemről.
A Nap már túljutott a csúcspontján, lefelé igyekezett égi pályáján, hogy a nyugati láthatárba vesszen majd pár óra múlva. A göcsörtös, torz fák, amelyeken sok levél nem maradt, alig adtak valami árnyékot, de az ingoványos területen aljas módon felszálló gőzök miatt igen csak beteges volt amúgy is a tüzes korong fénye, így eléggé kísérteties látványt nyújtott, főleg, ha hozzá vesszük, hogy a távolban ismeretlen eredetű sikolyok hangzottak fel. Vagy csak oda képzeltem őket. Remélhetőleg nincsenek itt lápilidércek, meg szellemek meg mit tudom én mik, amikkel tele vannak a gyerekmesék. Éppen egy jókora pocsolyából igyekeztem kihúzni a lábamat, amikor a távolban egy igen csak valóságosnak tűnő vonyítás hangzott fel. Nagyon is úgy hangzott, mint ha egy farkastól származott volna. Mocsári farkasok? Remélhetőleg nem...Amikor tovább igyekeztem, a távolban mint ha egy alakot láttam volna, ami óvatosságra intett, hisz végül is, erre felé normális elmével rendelkezők nem szoktak nagyon mászkálni, főleg nem saját önszántukból. Így hát két fegyveremet előkészítettem, és óvatosan közelítem meg az alakot...

Erhard Strenger

Erhard Strenger

Déli Katona

Hozzászólások száma : 225
Join date : 2015. Sep. 02.

Karakter információ
Kaszt: Lovag
Szint: 3
Tapasztalat:

(1400/2500)

Hogy mi is valójában a mocsár? Miért létezik? Milyen célt szolgál? Nem tudom. Számomra csak a Halált jelenti, a Pusztulást. Ennyit képvisel a mocsár. Kihalt, bűzlő ingoványtelep, melyet veszélyesebbnél, veszélyesebb egyedek lepnek el. Az itt élő lények, már javában túllépték azt a határt, melyet még egyszer régen meghúztam… az itteni lényeknek, már oszthatok kegyelmet, mert ha megtenném, csak a saját halálomat gyorsítanám meg. Ez a hely ne ma gyengéknek való, a puhányoknak, mert őket hamar ellepi a bűzlő mocsár. Mondjuk nem is a nehéz felszerelésű lovagoknak, mert őket még az előbbieknél is gyorsabban beszívja az ingovány, de mindegy… most nem ez a lényeg. A helyzet az, hogyha magamtól kellett volna eldöntenem, hova kelljen mennem, nyílván nem erre a helyre gondoltam volna. De a parancs az parancs. Az volt a feladatom, hogy mocsár közlekedhetőségét az egyik következő expedicióra, melyhez sajnálatos módon a mocsáron át kell mennünk. Így hát én lettem az előfutára a dolognak, hogy mennyire biztos a főcsapás, mely oly rég óta vezet át a mocsáron. Persze ez a hely nem lenne az, ami, ha minden könnyen és egyszerűen menne. nagyjából 10-20 percnyi szenvedés után ért el az első rossz dolog, a farkasszerű vonyítás képében. Nem. Szó se róla, nem vagyok egy állatszakértő, de ezt most megmondhatom, hogy nem szokványos farkas volt… ahhoz túl mély volt és fenyegető. Hát igen. Az itteni élővilág ilyen. Gyors meg is szaporáztam a lépteimet annyira amennyire tudtam és biztonságosnak éreztem. Nem voltam balga, tudtam, hogyha nem figyelek, könnyen elsüllyedhetek olyan területeken is, melyek eredetileg szilárdnak tűntek. Szinte még csak pár lépést tettem, mire ismét megtorpantam. Úgy tűnt ez nem az én napom. Egy self-szerzet volt, aki láthatóan elég előítéletessen közeledett felém.
- Üdv Utazó, sajnos most nem érek rá harcolni Önnel, ha nem sértődik meg. – szólok neki teljes nyugalommal – Tudja, nem szeretnék farkasvacsora lenni, így amennyiben Ön is úgy ítéli, jobb ötlet lenne mihamarabb továbbállni innen… - jegyzem meg továbbra is előrehaladva, mivel a mögöttem felhangzó vonyítás, már jóval közelebb hallatszódott, mint az első, és valahogy nem akartam leállni és megvárni, tényleg engem követnek-e.

Crispin Shadowbane

Crispin Shadowbane

Éjvándor

Hozzászólások száma : 659
Join date : 2016. Jun. 18.
Age : 33
Tartózkodási hely : ahol épp szükség van rá

Karakter információ
Kaszt: Éjvándor / Tünde druida
Szint: 10
Tapasztalat:

(14101/15000)

- Óh, én egyáltalán nem sértődök meg, csili-vili páncélba bújtatott ostoba emberke...
Válaszoltam kapásból az ismeretlen alaknak, ahogy jobban megközelítettem. A fejemben számtalan gondolat fogalmazódott meg, amelyek leginkább aköré összpontosultak, hogy még is, milyen szintű intelligenciával volt megáldva ez a kerek fülű söpredék? Valószínűleg nem éppen a legokosabb egyedek közé tartozott, ezért is zavarták el őt ide - már amennyiben nem önszántából jött, mert akkor az értékelésem róla csak még pár ponttal süllyed - és most...hát itt van, több kilónyi vasba és acélba bújtatva egy rohadt ingoványos mocsárban. Most komolyan? A legelső futóhomok úgy megszivatja, hogy az lesz élete legutolsó rossz lépése. Vígan fütyörészve sétáltam el mellette, könnyű léptekkel ugrálva a tiszta foltok között, nem volt kedvem több kilónyi sarat levakarni a csizmámról. Így is sikerült párszor combközépig merülnöm az undorító trutyiba.
- Haver, őszintén megvallva, nem tudom, hogy TE mit keresel itt. De legalább jó szórakozást fogsz nyújtani a mocsári farkasoknak és egyéb förmedvényeknek erre felé. Ha találkozol egyel, jegyezd meg: simogasd meg a fülük tövét és az állukat. Határozottan szeretik...
Pofáztam tovább, miközben a páncélos alak körül köröztem, arcomon elégedett vigyorral. Ideje feldobni egy kicsit ezt az unalmas küldetést, meg hát...remélhetőleg kinyírják és van nála valami használható, ami alapján vissza találok oda, ahova eredetileg kellett volna mennem. Na meg hát, ha a farkasok jól laknak vele, engem talán békén hagynak.
- Mondd csak, ugye mostanában nem ettél semmilyen keserű gyümölcsöt vagy zöldséget? A farkasok nem bírják, elcsapnád szegények gyomrát, és még az hiányzik ebbe az átkozott mocsárba, hogy hasmenéses dögök mászkáljanak mindenfele. Így is eléggé undorító. Gondolj bele, hogy ha még éppen a hulládat....öhm...igyekezve kimenteni innen...legalábbis a cuccokat rajta, belelépnék valami híg fosba. Nem. Vicces.

Erhard Strenger

Erhard Strenger

Déli Katona

Hozzászólások száma : 225
Join date : 2015. Sep. 02.

Karakter információ
Kaszt: Lovag
Szint: 3
Tapasztalat:

(1400/2500)

Bevallom több ízben is csak az mentette meg az életemet, hogy mindig leellenőrzöm, a területet ahova lépni fogok. Erre a célra a kemény botot használtam, amivel a földet böködtem keményen és csak akkor léptem a földre, ha éreztem, hogy szilárd. Nem voltam ostoba. Tudom mi vár rám, ha esetleg ingoványba lépnék, de emiatt nem főhet feleslegesen a fejem. Túl sok időt vesztegetnék el, ha elkezdenék ezen agyalni, akkor csak fölöslegesen húznám ezt az egy expedíciós küldetést. Többször megfordult a fejembe, hogy csak azért küldött ide a vezér egyedül, mert azt remélte, hogy alulról is kikémlelem a tájat. Bevallom a kapitány úr nem igazán szívlelt azóta, mióta néhány embere jobban megfogadta az én tanácsaimat, mint az övét. Igen. Ez nagy valószínűséggel csak személyes bosszú. De nem idegeskedek miatta. Ahogy a kissé magának való drow miatt sem (bár lehetséges, hogy csak mocsári elf, kitudja). Szavaiból azt vettem ki, hogy ostobának tart és valamilyen szinten meg is értem, hisz egy nehézpáncélos lovag nem a mocsárba való. De szerencsére nem vagyok kíváncsi a véleményére, meg az ilyen piszkálódások általában csak leperegnek rólam. Nem szép dolog a másik idegeivel játszani és úgy vagyok vele, hogyha az ember hagyja, hogy a másik kiélje a gyerekes viselkedését, egyszer majd úgyis abba hagyja. Így hát nem is nagyon foglalkoztam a szájtépésével és az állandó körözgetésével. Bár azért fél szememet rajta tartottam, hisz nem ilyen felelőtlenül járkálni egy ingoványos területen. Persze ha elsüllyedne, akkor modor ide vagy oda, úgyis segíteni fogok neki. Lehet, hogy nem szeretem a kötekedő embereket (legyenek akár selfből, vagy más fajból) az életüket azért nem szívesen hagynám elveszni, ha tudok rajtuk segíteni.
- Köszönöm a hasznos tippet Jó Uram, majd megpróbálkozok vele. – válaszolok vissza nyugodt hangon – De én úgy hallottam a hasukat kell vakargatni, de úgy tűnik hiányos a tudástáram…
Nem igazán tudhatja, milyen kedvembe mondom, a hangom nem utal rá, az arcomat meg nem láthatja a sisak miatt. Igazából én magam sem tudom miért válaszoltam neki. Talán a fél-egy órás gyaloglás már annyira kikészített a sok egyedülléttel, hogy még erre is rávesz. A ételes kérdésére viszont elég hamar visszavágtam.
- Áh nem ettem semmi ilyet, de a lovagok jó étrend kiegészítők nem tudta? Sok bennük a tápláló vas, csak kicsit árt a fogaknak. Mellesleg hiába fáradna. Az összes érték, ami nálam van az vértezetem és a pörölyöm, meg a pajzsom. Ha valaki ennyi fémet hord magával, mint a fényesebbik változata már nem is olyan hívogató… meg hát nincs is zsebe a páncélnak…
Állok meg végül egy rövidke pillanatra, hogy hátrafordulva hallgatózzak kicsit, ha csak a partnerem nem akar valamit mondani. Egyelőre nem hallom a farkasok vonyítását és csaholását sem, de nem lehetek benne biztos, hogy leráztam őket. Ez a mocsár. Előfordulhat, hogy az eddig mögülem jövő hang a következő pillanatban már előlem jön. Nem szabad óvatlannak maradnom.

Crispin Shadowbane

Crispin Shadowbane

Éjvándor

Hozzászólások száma : 659
Join date : 2016. Jun. 18.
Age : 33
Tartózkodási hely : ahol épp szükség van rá

Karakter információ
Kaszt: Éjvándor / Tünde druida
Szint: 10
Tapasztalat:

(14101/15000)

A páncélos barom néha válaszolgat, legalább ennyivel nem rontja el az örömömet. Már mint, most komolyan, mi szórakozása lehet egy selfnek, ha nem mások piszkálása, főleg, ha egyéb szórakozás nincs a láhtaháron? Már pedig Draci határozottan nem volt ott. Elrepült megint valahova, hogy a fene nem enné meg ezt a mocskos dögöt? Na mindegy, már eléggé hozzászoktam a hangulatingadozásaihoz, így ez már nem igazán tudott zavarni.
- A hasukat egyrészt valószínűleg mindezek után belülről fogod vakargatni, ami mondjuk határozottan jó pozíció ahhoz, hogy alaposabban szemügyre vegyed a testi felépítésüket. Hmm..de ahogy felsorolod annak az erényeit és előnyeit, hogy miért kell lovagot kajázni reggelire, eléggé megjött nekem is az étvágyam hozzád. Mondd csak, szerinted bazsalikommal vagy szegfűszeggel fűszerezzelek?
Folytattam tovább vidám csevejemet, miközben folyamatosan köröztem az alak körül a továbbiakban is. Egyelőre még nem láttam nyomát a távolban vonyító dögöknek és a hangjuk se közeledett, de bármikor előbukkanhat a következő bokor mögül egy falka, amely egész eddig kussban maradt.
- Amúgy mit keres egy lovag egy ilyen terepen? Nem mint ha rám tartozna, de hát na...nálam jobb társaságod úgy se lesz.
Csiviteltem neki, majd egy pillanatra megálltam tőle három méterre, és abba az irányba kémleltem, amerre ez az alak haladt tovább. A táskám oldalsó szíjáról leakasztva a távcsövet a távolt kémleltem.
- Hallod, el se hiszed, hogy mit látok ott a távolban! Ez még engem is...meglep - szólaltam meg döbbenettel a hangomban, elkerekedett szemekkel.- Mocsarat és lápot még további jó pár mérföld erejéig! Ki gondolta volna?!

Erhard Strenger

Erhard Strenger

Déli Katona

Hozzászólások száma : 225
Join date : 2015. Sep. 02.

Karakter információ
Kaszt: Lovag
Szint: 3
Tapasztalat:

(1400/2500)

Kitartó. Túlságosan is az. Nem tudom, hogy magától ilyen ostoba, vagy bosszantó, vagy csak a helyzet miatt. Mindenesetre próbáltam továbbra is ignorálni, amennyire csak lehet. Ezen a területen nem a legjobb dolog, ha valaki figyelmetlen és elkalandozik a gondolatai a területről. A mocsár egy hiú terület, aki igényli, szomjazza a figyelmet, s ha ezt nem adod, meg neki könnyen végezhet veled. A férfi úgy tűnt leginkább velem foglalkozik és próbálja keresni a határokat, hogy vajon meddig tűröm el. Legalábbis nekem így jött ki, hisz hiába látszott, hogy válaszaim ellenére figyelek rá valamennyire, de szerintem jól érezhető volt, hogy nem igazán akartam erőltetni ezeket az értelmetlen témákat, így az első kérdésére csak sóhajtok egyet fáradtan és válasz nélkül caplattam tovább. Egy idő után már nem is igazán követtem szemmel, mert kezdett zavarni az állandó körözgetése és nem igazán akartam megszédülni. Mivel nem válaszoltam így gondolom lesz még némi időm, míg valami újabb hülyeséget kérdezne a self. Sosem kedveltem azokat, akik unalomból kötözködnek, szólogatnak be másoknak. Jóval kényelmesebb társalgást is el lehet folytatni anélkül, hogy bármilyen indulatot megmozgatnánk, de valamiért ezt néhányan nem igazán képesek megérteni. Viszont mikor végre valahára normális kérdést tettem fel, már én is sokkal jobban álltam hozzá és úgy döntöttem, hogy talán most megér egy esélyt a kommunikáció. Bár a téma miatt sajnos rövidre kellett fognom.
- Küldetésen vagyok, amolyan terepszemle. – felelem röviden tömören.
Az pedig, ahogy ezután reagált csak egy újabb sóhajt csalt csak ki belőlem, de nem torpantam meg. Igazából nem lepődtem meg, mikor így hirtelen megállt és nézelődött. Az eddigiek alapján látszott, hogy nem egy túlságosan komoly személyiség, emitt pedig nem vettem túlságosan komolyan a dolgait, így töretlenül haladtam előre. Nagy valószínűséggel elég karót nyelt alaknak tűnhetek számára, de nem vagyok abban a helyzetben, hogy mindenféle apró-cseprő dolgok eltereljék a figyelmem… ezen a területen nem…

Crispin Shadowbane

Crispin Shadowbane

Éjvándor

Hozzászólások száma : 659
Join date : 2016. Jun. 18.
Age : 33
Tartózkodási hely : ahol épp szükség van rá

Karakter információ
Kaszt: Éjvándor / Tünde druida
Szint: 10
Tapasztalat:

(14101/15000)

Kész, én feladom! Ez a fickó nincs benne a mókában, még csak válaszolgatni sem nagyon válaszolgat, csak hümmög, a fejét rázza és konokul, meg makacsul töri az utat magának előre, az ostoba botjával bökdösve a talajt. A francnak mászkál ez így előre, mint teknősbéka? Terepszemle. Küldetés. Szerintem meg csak megakartak szabadulni tőle, hisz a nehéz páncélos egységeket NEM szokták felderítésre küldeni. Ez totális hülyeség. Valaki szépen megakart tőle szabadulni. Hmm...vajon fizetnének érte, ha kinyírnám őt és a fejét leszállítanám a parancsnokának? Valószínűleg nem. Örülnének neki, hogy megszabadultak ettől a kolonctól, de ugyanakkor ezt a lehetőséget kihasználva nagyon komolynak és szomorúan és dühösnek tettetnék magukat, aztán már hívnák is rám a katonákat, hogy lefogassanak és kinyírjanak, amiért végeztem egy társukkal. Ők csak nyernének az üzleten...én meg veszteném. Leginkább a fejemet - a rosszabbik módon. Tehát, semmi hasznom nem származik abból, hogy kinyírom őt, és ez elszomorított s a hangulatomat is elvette attól, hogy tovább piszkáljam a szerencsétlent. Kegyetlen egy világ ez, bizony mondom én, ahol már az ilyen kis szórakozás se jár ki a magam fajtának.
- És mit kéne felderítened? A terepet? Járható utat találni...még is hova? Meg kinek? Meg miért? Erre felé maximum pár vámpírtorony van, amelyekkel az emberek nem hinném, hogy nagyon szarozni akarnak, és ha még tovább kaparod magad előre keletre, akkor csak a Köd-erdőbe érsz el...azt meg szintúgy nem nagyon támadnák az emberek. Na már most, további ötletem az lenne, hogy átjárót keresel a Shattenschield-en...de annak meg szintúgy nem lenne értelme, ugyebár. Bár, ha jól tudom, a hegység tövében van pár nefilim tábor...legalábbis legutóbbi értesüléseim szerint, amely már majdnem két éves. Azt se hinném, hogy velük kötekedsz. Hellenburg még ezen az úton megközelíthető, amennyiben találtok egy átkelőt a Südarden-en a közelben, de ahhoz el kell haladnod a Dunkelwald és a Schattenstahl tornyok között, és ha másért nem, szórakozásból már csak megtámadnak titeket. Tehát: akárhogy is nézem, lófasz értelme sincs annak, hogy Te itt terepfelmérést végezzél. Mondd csak, mivel haragítottad fel a cimboráidat, amiért ide küldtek? Elloptad a polírozó készletüket? Netán valakinek a piájába hashajtót kevertél és még a páncélja szíjait is jól meghúztad, hogy egyedül ne tudja levenni? Bakker, most hogy bele gondolok, ez egészen jó ötlet! Te, figyi...kell egy kis hashajtó?

Erhard Strenger

Erhard Strenger

Déli Katona

Hozzászólások száma : 225
Join date : 2015. Sep. 02.

Karakter információ
Kaszt: Lovag
Szint: 3
Tapasztalat:

(1400/2500)

Őszinte embernek neveltek. Tényleg. Mindig elismertem a másik igazát és gyakran akkor is bevallottam dolgokat, ha károm lett belőle. Jó persze volt, amikor füllentetem, én se vagyok azért egy földre szállt angyal. De azért a legtöbb embernél lojálisabban álltam a hozzá a dolgokhoz, eme téren. Hiába hívtak bolondnak mindig elmondtam a véleményemet másnak, de eddig, ahogy észrevettem az emberek nem sokáig tartottak velem haragot akkor sem, ha épp tényleg kíméletlen igazságot mondtam a szemükbe. És most el kell ismernem valamit. Az eddig tapasztalataim szerint úgy ítéltem meg a férfi teljességgel „agy halott”, tipikus az a kaliberű ember, akit ki nem állhatok. Igazából tényleg nem mutatta tényleg annak jelét, hogy bármit is megért a helyzetből, vagy, hogy több intelligenciával rendelkezik, mint a kocsmában fellelhető aljadékok. Azonban mikor vette a lapot, hogy nem vagyok az a mókás fajta, hamar kibuggyant belőle az értelmiség. Bevallom. Meglepett. Nem csak az, hogy tud gondolkodni, de hogy viszonylag értelmes kereteken belül is, de eltalálta az úti célom okát. Persze tisztában voltam vele, hogy amennyiben sikerrel átvágok a mocsáron biztonságos útvonalat találva akkor a jó és vígság lesz. De mint nemrégiben lefuttattam egy hasonló gondolatmenetet, valójában tisztában vagyok vele azzal, hogy a közelgő hadjárat nagy valószínűséggel csak átverés és a kapitány úr csak örülne a végzetemnek. Így ha mást nem is a szavai nyomán megtorpanok, és ha jól helyezkedik, szemeimből kiveheti a meglepettséget. Bár rövidke csodálkozásnak tűnt csupán. Ugyanis ahogy belelendült, úgy esett vissza. Kicsit sajnáltam, hogy egy ilyen értelmes gondolatmenetet ilyen csúnyán zárt. Kiábrándító.
- Pedig már kezdtem meglepődni. – feleltem végül, mielőtt újra elindulok – Egy ilyen szép gondolatmenet után ismét elérte a kocsmai szintet jó uram. Sajnálatos. Mindenesetre jó helyen kopogtat. A feladatom az, hogy keressek egy biztonságos utat a mocsárvidéken, ami keresztülvágja ezt a területet. De valójában… - itt kicsit elhallgattok, mert a helyzet abszurditása akaratlanul is fáradt mosolyt csalt az arcomra - … Nos.. Valójában a Kapitány úr nem szívlel engem. Az egyetlen bűnöm ellene pedig az, hogy az emberei valamiért jobban állnak hozzám, mint hozzá. De hát az ő kezében van a hatalom, így követnem kell a parancsait. A páncélom meg okkal van. Lehet, hogy veszélyes, de ha odafigyel az ember, nem fog elsüllyedni, ám az itteni „erdő” lényei vannak olyan veszedelmesek, hogy vastagabb páncélzat nélkül nem egykönnyen lehet túlélni az általuk vívott harcokat. Túl sok a mérgező állat… én az ingoványok ellenére jóval biztonságosabban érzem magam így, mint csupasz, csak egyszerű szövet által védett testtel. – egy ideig még elmerengtem egy pillanatra majd hozzátettem – Nos igen… és ezt Ön bizonyára hamar meg fogja tapasztalni, ha úgy hozzá a sors… - próbáltam amolyan gyér „visszavágás” gyanánt.

Crispin Shadowbane

Crispin Shadowbane

Éjvándor

Hozzászólások száma : 659
Join date : 2016. Jun. 18.
Age : 33
Tartózkodási hely : ahol épp szükség van rá

Karakter információ
Kaszt: Éjvándor / Tünde druida
Szint: 10
Tapasztalat:

(14101/15000)

- Hidd el, hogy tele vagyok még meglepetéssel...
Válaszoltam a fickónak egy sötét mosoly kíséretében, ahogy a fickó lecövekelt és felém bámult. Nem néztem vissza rá, csak a háta mögött elterülő terepet figyeltem, amelyen eddig keresztül vágtunk édes kettesben. Valahogy arra számítottam, hogy a távolban már meglátjuk a sompolygó, vadászatra kész állatokat, azonban minden szokatlanul nyugalmas és mozdulatlan volt. Se egy madár, se egy kis testű állat a környéken. Igazából nem nagyon csodálkoztam ezen, hisz itt se túl sok élelmet találni, legalábbis én biztos, hogy nem ettem volna itt semmiből - de ki tudja, hogy a helyi állatok mennyire ellenállóak...vagy mennyire elkeseredettek.
- Az ilyen kapitányt meg kell ölni és átvenni a helyét egy arra alkalmas egyénnek. Egy rossz vezető szétzülleszti a csapatot, és ha egy harcos nem bízhat a felettesében, az halálra van ítélve.
Igazából nem értem, hogy miért nem tették meg, ha a fickó állítása szerint az emberek jobban hallgatnak rá, mint az úgy nevezett kapitányukra? Mi értelme egy olyan személy parancsait követni, aki valószínűleg hülyébb, mint az, ami a hátsómon távozik? Nem értettem az ilyen jellegű vak hűséget...vagy csak simán ostobák voltak. Emberek voltak, tehát valószínűleg az utóbbi.
- Hát, van az úgy, hogy jól jön a páncél. Ezt nem vitatom. De én hozzám nem nagyon illik. Ha meg megtapasztalom, így jártam. De nem vagyok olyan védtelen, mint hinnéd. Amúgy mire számítasz? Hogy azok a farkasok felbukkannak, amiket vonyítani hallottunk? Látsz madarakat? Kis állatokat? Hallod őket? Mert én nem. Még a békák is bekussoltak. Elmenekültek...a vadászok már közel járnak és osonnak. Valószínűleg nemsokára megtudjuk, hogy mi az erősebb: a túlélési ösztön vagy pedig az éhség?
Aztán megindultam tovább. Igazából akár itt is hagyhattam volna az alakot, azonban nemsokára leszáll az este, ami a ragadozók ideje itten...és, hát ahogy Ő mondta, rajta páncél van, tehát tökéletes élőpajzs lesz. Bár most meg nem dőlhetek le aludni, mert folyton attól kéne tartanom, hogy átvágja a torkomat - azaz azt tenné, amit én is a helyében. A francnak mászkált ez a nagy rakás szerencsétlenség erre felé? Még egy kurva fa sincs, ahova felmászhatnék, hogy ott töltsem az éjszakát. Ami idegesítő, hisz nekem nappal kéne aludnom és este caplatnom...csak hát, a helyi adottságok ezt nem nagyon engedték meg. Utálom a Mocsár-vidéket!
- A mérgező állatok még hagyján. A tövislények, azok az igazán cukik. Vagy a slájmok...vagy a griffek. Hidd el, még a slájmok is okozhatnak csúnya meglepetéseket...
Borzongtam meg az emlékre a két nőről, akiket egy ilyen dög kapott el és használt csalinak.

Erhard Strenger

Erhard Strenger

Déli Katona

Hozzászólások száma : 225
Join date : 2015. Sep. 02.

Karakter információ
Kaszt: Lovag
Szint: 3
Tapasztalat:

(1400/2500)

A férfi nyugodtan fogadta a szavaimat és nem, hogy még felhúzta a válaszom, még pluszba rá is játszott. Bár legalább nem hepciáskodik itt nekünk… az enne már csak a szép. Annak ellenére, hogy valamilyen oknál fogva kirángatott belőlem egy dicséretet (vagy legalábbis olyanfélét) azonban meg kell jegyeznem, hogy továbbra sem jön be az alak stílusa. Hamar látszott, hogy ez amolyan hirtelen fellángolás volt, s amint kapott ismét egy kis figyelmet már ismét a szokásos komolytalan, kicsit bosszantó stílusa jött elő. A reakcióját azonban pár rosszalló pillantás utáni gyors magyarázatot azért még kicsalt belőlem.
- Én nem vagyok gyilkos. Én hűen követem a korona utasításait, még ha nem is mindig értek vele egyet. És ez csak az én életemet veszélyezteti, nem a csapatét. Ha én belső viszályt kezdenék el szítani a kapitány úr emberei és az engem támogatók között előfordulhat, hogy véres leszámolás következne. Nem vagyok nemes… csak egy falusi lovag. Ha az kell, hogy béke legyen a városban, akkor akár tucatszor teszem kockára az életemet, minthogy ártatlanok, vagy a saját testvéreink vérét ontanánk.
Nem hiszem, hogy megértette mire akarok kilyukadni, de amennyire ismertem eddigi tapasztalataimból arra követeztetek, hogy minderre kb úgyis csak annyi lesz a véleménye, hogy „Baromság” némi szellemes kiegészítővel fűszerezve. Igaz, hogy lenne időnk kitárgyalni a bonyodalmas hierarchikus rendszert az embereknél, de valahogy nem fűlött a fogam, hogy egy ilyen alakkal kezdjek el politizálni, aki látszólag nem lát túl a pengéjén messzebbre. A dolgokhoz nem kell rögtön a másik torkának esni, hogy győzedelmeskedj. Persze ezt nem mindenki értheti meg. A „figyelmeztetése”, vagy legalábbis a borús látképe, viszont nem tért el annyira a valóságtól. Én is azonos véleményen vagyok vele és éppen miatt nem akartam túlságosan megállni. Egy idő után az üldözők előfordulhat, hogy inkább visszavonulnak, bár ez annyit tesz csak, hogy biztos egy nagyobb vad területére tévedtünk, mint azok, amik elől „menekültünk”. Mindenesetre nyugodt voltam. Ha meg is kell ma halnom, legalább annyi nyugtom volt csak, hogy legalább nem veszett oda egyetlen külsős személy sem a kapitányúr haragjától, csakis én. Innentől a megjegyzésére csak hümmögtem. Egy ideig még sétáltunk, majd sóhajtva megálltam és leakasztottam a hátamról a pajzsot és a buzogányomat is kézbe veszem. Érzem, hogy figyelnek és az avar neszezése a távolabbi fák közül elég árulkodó volt.
- Azt hiszem eljött az idő, hogy megálljunk kicsit pihenni… - mondom kissé szarkasztikusan – Ön is így véli, Jó uram?
Végül már csak azt vártam mikor bukkan fel a falka, mert a tompa morgás, és neszezés már túlságosan árulkodó volt. Innen már hiába menekülünk, bár előfordulhat, hogy a farkasok meggondolják magukat, ha nem éreznek félelmet… végül is… a remény hal meg utoljára… mi előbb.

Crispin Shadowbane

Crispin Shadowbane

Éjvándor

Hozzászólások száma : 659
Join date : 2016. Jun. 18.
Age : 33
Tartózkodási hely : ahol épp szükség van rá

Karakter információ
Kaszt: Éjvándor / Tünde druida
Szint: 10
Tapasztalat:

(14101/15000)

- Na jó, én erre inkább nem is mondok semmit...
Vonom meg a vállamat a páncélos lovag értékelésére és magyarázatára. Totális hülyeségnek tartottam ezt az egészet. Ki az az átkozott hülye, aki hagyja, hogy egy másik alak ugráltassa őt és folyton az életére törjön indirekt módon? Ki az a hülye, aki mindezt elviseli, mert aggódik, hogy a csapat önmaga ellen fordul és belső harcok törnek ki? Ha amiatt belső harcok törnének ki, hogy egy alak kiáll az igaza mellett, akkor már alapból nem lehet csapatnak nevezni és csak idő kérdése, hogy csak úgy, mindenféle indok nélkül megtegyék ugyanezt. A belső viszályok már ott vannak, ott feszülnek közöttük, de ez a hülye egyszerűen képtelen észre venni mindezt, inkább csak az elhivatottsága meg az eltorzult lelkiismerete, illetve "becsületessége" mögé rejtőzik, és olyan vastag szemfedőt visel, hogy akkor se venné észre az igazságot, ha az előtte állna a maga teljes kétszáz méteres magasságával, fényesebben ragyogva, mint a Nap, a Hold és a csillagok együtt véve. Az ilyen elvakult, szinte már fanatikus szintre emelkedő ostobákat soha se tudtam elviselni és szinte vakaródzott tőle a hátam közepe - az a rész, amit kifejezetten a testem az ilyen idióták társaságának elviselésének büntetéseként jelölt ki.
A férfi végül ha más nem, legalább abban eléggé épelméjűnek bizonyult, hogy észre vegye, valami gond van. Legalábbis erre utalt, hogy leakasztotta a pajzsát és kezébe vette a buzogányát. Cuki, még több acélhalom. Tényleg a háta mögé bújok, hogy ha jön valami, ami nekem nem nagyon tetszene. Hisz elvégre, Ő a nagybetűs Hős, nem igaz? Aki nem hagyja az ártatlanok életét elveszni. Már pedig én minden kétséget kizáróan ártatlan vagyok - hisz még nem öltem meg őt, nem igaz? Aztán a szavaira felé fordulok és eltöprengek.
- Ideje felkészülni a küzdelemre, pontosabban.
Biccentettem az alak felé. Rohadjak meg, egy rohadt bádogdoboz társaságában kell harcolnom? Mi lesz a következő? Démonokkal sörözgetek, papokkal kártyázok és apácákkal hálok? Na mondjuk az utolsó nem is lenne olyan rossz. Ha legközelebb találkozok egy jól kinéző apácával, fene essen belé, még ha ember is, tuti hogy ágyba viszem, csak hogy egyszer megtudjam, az még is, milyen érzés. Biztos hogy valami szentségtelenül jó lenne. De mivel egyelőre nem apácák vannak itt, csak valami bokor mögött bóklászó vadállatok, két fegyveremet az alkaromra fektetem, Clandestine körül pedig tüzet idézek meg, hála a druida kiképzésemnek. Szinte végszóra hallom a szárnyak halk hüppögését és Dracon éles sikolyát a közelben. Hát Ő is megérkezett...
- Szerintem leginkább ezeknek a dögöknek van félnivalója tőlünk és nem fordítva. Ugye picikém?
Nézek fel az égre, ahol a vakítóan fehér tollazatú sárkánygyík vidáman felsikoltott...aztán meg riadtan, ahogy a magasból meglátta azt, amit közeledik felénk...

Serene Nightbough

Serene Nightbough

Mesélő

Hozzászólások száma : 580
Join date : 2016. Jun. 08.

Karakter információ
Kaszt: Megszállott
Szint: sok.
Tapasztalat:

(777/777)

Wait. Vége? Ez elég hírtelen lett elvágva uraim, noha a szószám megvan.
Erhard, most olvasok ettől a karitól először bármit, és meg kell mondjam, szinte hallom Erhard hangját, miközben írsz. Igazán kedves is lovag-úr lett, másoktól könnyen megkülönböztethető beszédstílussal és karakterrel, ezért jár a dícséret és a keksz. Viszont egy dolgot megjegyeznék: DROW-k ebben a világban NINCSENEK. A selfek se nem a föld alatt laknak, nem mindegyikük fekete bőrű, és bár tudom hogy a DnD-ben is van egy holdimádó kultuszuk, többnyite mégiscsak a pókistennőt követik. Jah és drow faj tökéletes matriarchális társadalomban él, amit bár nagyonnagyon szívesen látnék itt, sajnos szintén nincs. Szóval a mi sötét tündéink sötét tündék, ha fancy angolt akarunk használni dark elves, de semmiképpen sem drow-k.

Cyne kedves, neked már nem tudok mást írni, mint amit már 1000x leírtam, a reagjaid kellemes méretűek voltak, szépen olvashaóak, a karakter pedig hozta a szokásos formáját. Jó volt köztetek egyébként a kontraszt is.

Nade egy szó mint száz, 100 xp jár nektek, és gondolom még folytatjátok.

Ajánlott tartalom

Ajánlott tartalom

Legutóbbi témák

[Magánjáték] Erhard & Crispin - Bádogdoboz és Konzervnyitó I.

1 [Magánjáték] Erhard & Crispin - Bádogdoboz és Konzervnyitó I. Szomb. Jan. 13, 2018 7:07 pm

Crispin Shadowbane

2 Re: [Magánjáték] Erhard & Crispin - Bádogdoboz és Konzervnyitó I. Kedd Jan. 16, 2018 8:59 pm

Erhard Strenger

3 Re: [Magánjáték] Erhard & Crispin - Bádogdoboz és Konzervnyitó I. Vas. Jan. 21, 2018 10:24 pm

Crispin Shadowbane

4 Re: [Magánjáték] Erhard & Crispin - Bádogdoboz és Konzervnyitó I. Kedd Jan. 30, 2018 11:51 pm

Erhard Strenger

5 Re: [Magánjáték] Erhard & Crispin - Bádogdoboz és Konzervnyitó I. Szer. Jan. 31, 2018 12:10 am

Crispin Shadowbane

6 Re: [Magánjáték] Erhard & Crispin - Bádogdoboz és Konzervnyitó I. Szer. Jan. 31, 2018 11:44 am

Erhard Strenger

7 Re: [Magánjáték] Erhard & Crispin - Bádogdoboz és Konzervnyitó I. Szer. Jan. 31, 2018 7:20 pm

Crispin Shadowbane

8 Re: [Magánjáték] Erhard & Crispin - Bádogdoboz és Konzervnyitó I. Szer. Jan. 31, 2018 11:24 pm

Erhard Strenger

9 Re: [Magánjáték] Erhard & Crispin - Bádogdoboz és Konzervnyitó I. Szer. Jan. 31, 2018 11:35 pm

Crispin Shadowbane

10 Re: [Magánjáték] Erhard & Crispin - Bádogdoboz és Konzervnyitó I. Szer. Feb. 07, 2018 6:25 pm

Erhard Strenger

11 Re: [Magánjáték] Erhard & Crispin - Bádogdoboz és Konzervnyitó I. Szomb. Feb. 10, 2018 3:24 pm

Crispin Shadowbane

12 Re: [Magánjáték] Erhard & Crispin - Bádogdoboz és Konzervnyitó I. Vas. Márc. 04, 2018 11:12 am

Serene Nightbough

13 Re: [Magánjáték] Erhard & Crispin - Bádogdoboz és Konzervnyitó I.

Ajánlott tartalom