Kezdőlap
Regisztráció
Belépés
A domb előtt egy város terült el, átvetve magát a Nordenflusson. Földsánccal körbevett, apró kis település, néhány nagyobb épülettel. Odalentről csatazaj szűrődött fel. Csatazaj. Fegyverek csattogása, halálhörgés, a vér csobogása töltötte meg a város utcáit. Ez a város eddig összesen hatszor cserélt gazdát. Polgármestert is ennyiszer kapott újat. A dombon fújt sorakozót egy szabadcsapat. Vezérük, egy szikár, maszkot viselő, világító szemű alak mereven néz le a városra. Rövidesen csatlakozik hozzá társa, egy elegáns ruházatú, szőke hajú férfi. Int neki egyet, ahogy szinpadiasan meglendíti a köpenyét és elindul a másikkal együtt a kis település szívébe.
Odalent az utcák közt elszabadult a pokol. A város lakói a még egyben maradt épületekben próbálták magukat meghúzni, amíg a csatározások véget nem érnek. Közülük egyik a városi templom volt, melyet még nem leptek el a kézitusázó katonák. Ide sétált szép komótosan a két idegen alak. Még kopogtak is az ajtón, jöttüket jelezve.
- Polgármester úr! – ordította az egyik menekült. Gazda lehetett, aki a folyómenti földekről menekült ide – Egy zsoldoscsapat érkezett. Azt mondják segíteni jöttek.
A polgármester is ott volt. Igen fiatalon érdemelte ki ezt a tisztséget, hála az elődei gyors halálának. A két idegen merev, egyenes tartással állt előtte. Egyikük sem tűnt reguláris katonának, de nem érdekelte. Ha a város megint gazdát cserél, annak a lakók és legfőképpen ő fogja meginni a levét.
- Magukat az Úr küldte. Minden segítség jól jön ezekben az...
- Csak a lényeget. – vágott a szavába az egyik. Hangja olyan erőteljes volt, akár az égből hulló istencsapás.
- Persze. Megadom a csapataink helyzetét.
- Szükségtelen. – válaszolt a másik hezitálás nélkül, a maga mogorva hangján.
Társa eközben egy tekercset nyújtott át.
- Szeretnénk engedélyt kérni a városban tartózkodásra.
- Te-természetesen megadom! – pecsételte le a polgármester nyomban.
- Akkor tekintse elintézettnek.
- Innentől bízzanak mindent ránk. – a szőke hajú idegen arcára rémisztő vigyor ült ki. Érezték, ahogy csapataik felsorakoznak a város határán....
A háború sújtotta vidék, a két királyság közti határ egy kopár, kietlen pusztaság, melyen csak a halál és az éhes farkasok garázdálkodnak. Rommá dőlt városok, leégett falvak, lemészárolt tömegek, éhen veszett családok. Fosztogató zsoldosok, útonállók. Az itt elő temérdek ember és tünde élete maga a földi pokol. Sok helyen alakultak szabadcsapatok, melyek eltökélt szándéka, hogy megvédje az ittenieket a háború keserveitől. Legalábbis ezt mondják. Nagy részük nem több útonállók és dezertőrök gyülekezeténél, akik nem találtak más módot a kenyérre való megkeresésére. A két királyság fellép ellenük, ahol csak tud, vadássza őket, vagy éppen beolvasztja a seregébe. A helyi lakosok szemeiben vagy hősök, vagy nincstelenek, akik másoktól veszik el, amit tudnak. Sok esélyük nincs a tapasztalt zsoldosok ellen, de igyekeznek kerülni a nyílt összecsapásokat.
Azonban egyszer csak megjelenik egy rejtélyes szabadcsapat, valahol a peremvidék környékén. Eltökélt szándékuk, hogy porrá őröljék a gonosz legkisebb szikráját, amerre csak járnak. Sorra győzik le az útjukba eső fosztogató zsoldosokat, mészárolják el a banditákat, rikítják meg a kóborló ragadozókat, segítenek újjáépíteni a városokat, zsákmányuk nagy részét szétosztják a rászorulók közt, dolguk végeztével epdig odábbállnak, átadva a földet az egyik királyságnak, ahol megvetették a lábukat. Pletykák mesélik, hogy emberfeletti erővel rendelkeznek, az ellenük küldött seregek elől is úgy menekülnek el, mint egér a padlás gerendái közt. Ők maguk egy „földre szállt angyal” igéit hirdetik, egy angyalét...akit érdekes módon nem találni meg a szentírás sorai közt. Az angyal, Medkoksh igéjét. Seregük pedig minden egyes városban tovább duzzad...
Vajon miféle szerzetek egyek a harcosok, kik egy angyal áldását tudják maguknak. A rejtély megoldásra vár. A küldetés elérhető bármely frakció bármekkora szintű tagjának,mindenféle előzetes feltétel nélkül. Maximális létszám nincs, a jelentkezési lehetőség le lesz zárva, ha elegen gyűltek össze. Sok szerencsét...a színjáték véget ért.
Odalent az utcák közt elszabadult a pokol. A város lakói a még egyben maradt épületekben próbálták magukat meghúzni, amíg a csatározások véget nem érnek. Közülük egyik a városi templom volt, melyet még nem leptek el a kézitusázó katonák. Ide sétált szép komótosan a két idegen alak. Még kopogtak is az ajtón, jöttüket jelezve.
- Polgármester úr! – ordította az egyik menekült. Gazda lehetett, aki a folyómenti földekről menekült ide – Egy zsoldoscsapat érkezett. Azt mondják segíteni jöttek.
A polgármester is ott volt. Igen fiatalon érdemelte ki ezt a tisztséget, hála az elődei gyors halálának. A két idegen merev, egyenes tartással állt előtte. Egyikük sem tűnt reguláris katonának, de nem érdekelte. Ha a város megint gazdát cserél, annak a lakók és legfőképpen ő fogja meginni a levét.
- Magukat az Úr küldte. Minden segítség jól jön ezekben az...
- Csak a lényeget. – vágott a szavába az egyik. Hangja olyan erőteljes volt, akár az égből hulló istencsapás.
- Persze. Megadom a csapataink helyzetét.
- Szükségtelen. – válaszolt a másik hezitálás nélkül, a maga mogorva hangján.
Társa eközben egy tekercset nyújtott át.
- Szeretnénk engedélyt kérni a városban tartózkodásra.
- Te-természetesen megadom! – pecsételte le a polgármester nyomban.
- Akkor tekintse elintézettnek.
- Innentől bízzanak mindent ránk. – a szőke hajú idegen arcára rémisztő vigyor ült ki. Érezték, ahogy csapataik felsorakoznak a város határán....
A háború sújtotta vidék, a két királyság közti határ egy kopár, kietlen pusztaság, melyen csak a halál és az éhes farkasok garázdálkodnak. Rommá dőlt városok, leégett falvak, lemészárolt tömegek, éhen veszett családok. Fosztogató zsoldosok, útonállók. Az itt elő temérdek ember és tünde élete maga a földi pokol. Sok helyen alakultak szabadcsapatok, melyek eltökélt szándéka, hogy megvédje az ittenieket a háború keserveitől. Legalábbis ezt mondják. Nagy részük nem több útonállók és dezertőrök gyülekezeténél, akik nem találtak más módot a kenyérre való megkeresésére. A két királyság fellép ellenük, ahol csak tud, vadássza őket, vagy éppen beolvasztja a seregébe. A helyi lakosok szemeiben vagy hősök, vagy nincstelenek, akik másoktól veszik el, amit tudnak. Sok esélyük nincs a tapasztalt zsoldosok ellen, de igyekeznek kerülni a nyílt összecsapásokat.
Azonban egyszer csak megjelenik egy rejtélyes szabadcsapat, valahol a peremvidék környékén. Eltökélt szándékuk, hogy porrá őröljék a gonosz legkisebb szikráját, amerre csak járnak. Sorra győzik le az útjukba eső fosztogató zsoldosokat, mészárolják el a banditákat, rikítják meg a kóborló ragadozókat, segítenek újjáépíteni a városokat, zsákmányuk nagy részét szétosztják a rászorulók közt, dolguk végeztével epdig odábbállnak, átadva a földet az egyik királyságnak, ahol megvetették a lábukat. Pletykák mesélik, hogy emberfeletti erővel rendelkeznek, az ellenük küldött seregek elől is úgy menekülnek el, mint egér a padlás gerendái közt. Ők maguk egy „földre szállt angyal” igéit hirdetik, egy angyalét...akit érdekes módon nem találni meg a szentírás sorai közt. Az angyal, Medkoksh igéjét. Seregük pedig minden egyes városban tovább duzzad...
Vajon miféle szerzetek egyek a harcosok, kik egy angyal áldását tudják maguknak. A rejtély megoldásra vár. A küldetés elérhető bármely frakció bármekkora szintű tagjának,mindenféle előzetes feltétel nélkül. Maximális létszám nincs, a jelentkezési lehetőség le lesz zárva, ha elegen gyűltek össze. Sok szerencsét...a színjáték véget ért.
A sereg zsoldosrészlegében foglalok helyet.
