Kezdőlap
Regisztráció
Belépés
Név: Grob Eugandis
Faj: Ember
Frakció: Északi
Kaszt: Hollódoktor
Nem: Férfi
Született: V.I.Sz. - 796. IX-VI.
Kinézet: Viszonylag alacsony (170 cm) és igen jókötésűnek látszó (78 kg) férfi, ám ne tévesszen meg a külső, mert valójában a favágó balta megemelése is komoly kihívások elé állítják. Barna haját helyenként sötétvörös szálak tarkítják, melyek még a rövid viselet ellenére is jól láthatóak. Vastag szemöldöke és hideg barna szemei tökéletesen illenek karakteres arcához és vastag állához. Arcszőrzete nincs, ellenben homloka bal oldalától a bal füle tövéig egy régi kiütéses járvány nyomait viseli, halvány ám még is szembetűnő vörös foltok formájában. A Hollódoktorok jellegzetes egyenruháján kívül kifejezetten szeret fehér ingeket hordani.
Botján és késén kívül mindig hord magánál egy kis zsáknyi szegfűszeget, jól elrejtve a pénzeszsákja mélyén.
Jellem: Viszonylag csendes és számító egyén, aki mindent és mindenkit szakmai szempontok szerint vizsgál. Mivel a legtöbb helyen ahol járt félik, vagy legalább is tartanak tőle ám még is szükségük volt rá, igen hamar kialakult benne az a hibás önkép, hogy ő egy felsőbbrendű személy. Ő döntheti el, hogy ki marad életben és ki halhat meg.
Grob Eugandis egy katolikus földbirtokos családba született, mint a harmadik fiúgyermek, egy Falbwichtól északra elterülő kis faluban. Édesanyja, Annabella, rengeteg időt töltött a gyermekek nevelésével, ám a sűrű hétköznapok mellett mindig talált magának időt, hogy kis fűszeres kertjével foglalkozzon. Miután a két idősebb fiú már munkaképes korba lépett, rendszerese segítettek apjuknak a földeken, felszabadítva ezzel édesanyjukat a teher alól. Grob akkortájt kezdett még csak beszélni tanulni és Annabella boldogan sétált vele a kis füvész kertjében, tanítgatva legkisebb fiát a növények neveire. Talán ez volt az a szikra, amely később lángolva nyelte el a gyermek emberségét.
A veroniai időszámítás szerinti 800. évben a királyság kettészakadt, ám ez a családot nem viselte meg sokban. Ugyan úgy kimentek a férfiak a mezőre. Ugyan úgy learatták a gabonát. Ugyan úgy eladták a piacon a lisztet. Legalább is az elején. Az egyház szigorításai még a fővárostól távol is érződtek. A két fél közötti ellentétek még jobban kiéleződtek és nem egyszer kellett Grob apjának fegyvert ragadnia, hogy elkergessen néhány gyújtogatót a földjéről néha több, néha kevesebb sikerrel. Az adók megemelkedtek, azonban a 801. évben a termés fele a legtöbb háznak elégett vagy ellopták tőlük. Félve a téli éhínségtől, Grob apja és legidősebb bátyja Falbwichbe indultak, hogy az ottani rakodómunkások soraiba beállva egy kis pénzhez juttassák a családjukat. Ez volt a döntés, melyet végső kétségbeesésükben tettek, még mielőtt fehérbe borult volna a táj. Távozásuk után alig egy hónappal egy vándor pap érkezett a faluba és kopogtatott a Eugandis család kapuján. Bakancsán látszott a hosszú út ám az invitációt udvariasan visszautasította, mondván hosszú út áll még előtte. Váltott pár szót Annabellával és második fiával, majd egy borítékot nyomott a nő kezébe mielőtt távozott.
A levél tartalma pár ezüst volt és egy írott lap, melyet a család legidősebb fia íratott meg a pappal. A ház ura halott. A pénz az, ami maradt egy tisztes nyughelyben való elhelyezés után. A fiú pedig a városban marad, dolgozni és tovább keresni a pénzt. A hír csaknem összetörte Annabellát ám az tagadhatatlan tény maradt, hogy a kevés ezüsttel és a kevesebb éhes szájjal, a fagyok is elviselhetőbbek voltak. A gyász megváltoztatta az asszonyt. Oly fiatalnak látszó vidám tekintete napról napra szomorúbbá és elgyötörtebbé vált.
A hat éves Grob látván, hogy anyja a tavasz megérkezésével sem kezdte újra gondozni a kis kertjét, saját vállára vette annak sorsát. Úgy gondolta, hogy ha majd az első virág kinyílik, anyja is jobb kedvre derül. Bátyja a faluban lévő idősebb férfiak segítségével tovább tudott dolgozni a mezőn, így a munka nem állt meg, a gabona továbbra is termett.
Ahogy teltek a hónapok, Annabella hangulata is lassan javulni látszott, hála Grob kitartó munkájának és szorgos kezeinek. Azonban amikor az ősz betette nyirkos és hideg lábát Veroniába, minden hamar megváltozott. Eleinte nem sok jelei voltak a bajnak. A tenger felőli oldalon a munkások egyre fáradékonyabbá váltak és sokan hamarabb hazatértek a családjukhoz. Másnap azonban a hidegrázás miatt ki se tudtak kelni az ágyból. Nem telt sok időbe mire rájöttek, hogy valamilyen betegség van az emberekben, ám a falvak javasasszonyai nem tudtak mit tenni ellene. Falbwich és annak a közvetlen környezetében elhelyezkedő települések hamar kigyógyultak az Őszi Munkásláz-ként nevezett betegségekből, hála a papok és orvosok gyors munkájának. Azonban a perifériára szoruló falvak, mint amilyenben Grob is lakott, nem voltak ennyire szerencsések. Az Őszi Munkásláz hamarabb terjedt mint ahogy a doktorok dolgozni tudtak és mire a Euglandis család házához ért egy hollómaszkot viselő doktor, már csak a fiatal Grob Euglandis volt képes ajtót nyitni.
Vöröses barna haja foltokban kopaszodott ki, arca torzult volt a kelésektől és lesoványodott teste remegett, mint a nyárfalevél, ám mikor kinyitotta az ajtót és meglátta a túloldalán a fekete köpenyes alakot, érezte, hogy minden rendben lesz. De nem lett. Az idősebb fiú már fél lábbal a sírban volt és Annabellát is hiába kezelte órákon keresztül, végül őt is feladta és odafordult Grobhoz. Adott neki kevert italokat, melyek érzéstelenítették az egész testét és lejjebb vitték a lázát, ezután kivitte a fiút a kertbe és ott helyben elkezdte a kezelést. „Ő még menthető. Ő még élhet.” ismételgette magában a doktor, órákon át, amíg nem végzett. Végül, amikor már az utolsó krémet is bedörzsölte a fiú bőre alá, a kezelést sikeresnek minősítette.
A nap is átbukott már a horizonton, mire Grob képes volt újra mozogni és érezni. Lassan felült, mindene fájt, de már nem rázta a hideg és arcát sem torzították ocsmány kelések. Óvatosan körülnézett a homályban és észrevette a doktort, amint egy lapáttal a kezében állt két nagyobb földkupac mellett és egy könyvből olvas fel hangosan.
- … és lelketek üdvözlé majdan mi Urunk, és megnyugvásra leltek ölelő karjai közt. – fejezte be az imáját és becsukta a könyvét. Ezután megfordult és a fiú mellé sétált.
- Mi a neved gyermek? – kérdezte érces hangján a maszk mögül.
- Grob. – válaszolta gyöngén a fiú, de nem nézett a fel rá.
- Had mondjam el mi fog most történni Grob. – a doktor leguggolt mellé és kesztyűs kezével megfogta a fiú vállát. – Reggel érkezni fog egy pap a falutokba. El fogod neki mondani, hogy árva vagy, ő pedig el fog téged vinni egy helyre, ahol hozzád hasonló árva gyerekek élnek. Ott gondodat fogják majd viselni. Adnak majd ételt, italt és … - a doktor hangja egyre távolabbinak tűnt, ahogy a fiúban egyre mélyebbre süllyedt a tény, hogy elveszítette otthonát. Félelem és kétségbeesés kezdte behálózni szívét, melyek elködösítették tudatát. Felkapta a fejét és belebámult a doktor maszkján keresztül a szemébe, mire az abbahagyta a beszédet. Hosszú percekig néztek egymás szemébe, majd végül a fiú kinyújtotta a kezét és megérintette vele a fekete kabátot.
- Segítsen. – tört ki belőle egy halk nyögés, miközben szemeit elárasztották a keserves könnyek.
- Te nem is figyeltél. – konstatálta egy halk sóhajtással a doktor, majd megragadta a kabátját szorongató apró kezet és lehámozta magáról. – Vannak rokonaid, akikhez mehetsz?
A kérdés kihúzta Grobot a ködből és eszébe juttatta bátyját.
- Falbwich. – mondta halkan. – Van egy bátyám Falbwichben.
- Akkor azt ajánlom, még most indulj el, ha két nap alatt oda akarsz érni. – ajánlotta a doktor, majd kiegyenesedett és a kapu felé vette az irányt, azonban nem jutott sokáig, mert a fiú újból belekapaszkodott a kabátjába. – Én nem foglak oda elkísérni. Rengeteg dolgom van még északra. Ha mész, egyedül mész. Vagy megvárhatod a reggelt és mehetsz a pappal oda, ahol biztosan életben maradsz.
Grobnak nem volt elég ideje, hogy gondolkodjon a lehetőségein. Alig egy nappal ezelőtt azt hitte, meg fog halni. Pár órával ezelőtt már biztos is volt benne. Az egyedül maradástól és a hosszú, veszélyes utazástól való félelme végül erőt adott neki és a másik kezével is belekapaszkodott a Hollódoktor köpenyébe.
- Vigyél magaddal. – kérte, hangja remegett, a fáradtságtól majdnem elájult, de nem eresztette el a köpenyt. A maszkos alak megfordult és lenézett az apró fiúra. Hatalmasnak látszott a gyermekhez képest.
- Miért akarod, hogy magammal vigyelek? – hangjában nem értetlenség volt, sokkal inkább kíváncsiság.
- Megmentetted az életemet. És el is temetted a többieket. Még imát is mondtál nekik. – a fiú nem tudta abbahagyni a sírást, még is elhatározta magát. – Vigyél magaddal, hogy olyan lehessek, mint te.
A doktor nehezen ugyan, de beleegyezett, hogy maga mellé fogadja a fiút. Talán szánalomból tette, vagy csak emberségből, még is úgy döntött, megteszi. Több éven keresztül együtt járták a falvakat, házakat, templomokat. Grob igen segítőkésznek bizonyult az alkímiához szükséges alapanyagok begyűjtésében és igen sokat tanult a doktortól, az orvoslás alapjairól. Tizenhatodik esztendejét betöltve a fiú már olyan ismeretekkel rendelkezett, hogy tanítója bemutatta a tanácsnak is, akik letesztelték tudását. Hat elméleti kérdést tettek fel neki és három praktizáló feladatot kellett teljesítenie, de végül sikerült meggyőznie a tanácsot arról, hogy ő is alkalmas Hollódoktornak. Hibátlan teljesítményéről levelet is kapott, melyet bemutatva a fő egyházi papnak, azonnal nyilvántartásba is vették. Természetesen ez csak növelte önbizalmát és amint megkapta öltözékét és járni kezdte az utakat érezni is kezdte a különbséget. Eddig, amíg csak fiúként látták egy doktor mellett, mindig furcsán néztek rá. Azonban amióta az egyenruhát hordja, az emberek tekintete nem furcsálkodást, hanem gyanakvást és félelmet tükröz. És ez neki tetszett. Az elkövetkező nyolc évet még egykori mestere társaságában töltötte, megtanulva az önvédelem alapjait és egyéb alternatív megoldásokat a betegségek elkerülésére. Megtanult különbséget tenni jó és rossz alapanyagok között és végül mikor már nem volt mi újat megtanítani neki, az öreg mestere elengedte. Az évek alatt megismert észak-nyugati területeket végre maga mögött hagyta, hogy egyedül tegye próbára tudását az északi királyság területén.
Faj: Ember
Frakció: Északi
Kaszt: Hollódoktor
Nem: Férfi
Született: V.I.Sz. - 796. IX-VI.
Kinézet: Viszonylag alacsony (170 cm) és igen jókötésűnek látszó (78 kg) férfi, ám ne tévesszen meg a külső, mert valójában a favágó balta megemelése is komoly kihívások elé állítják. Barna haját helyenként sötétvörös szálak tarkítják, melyek még a rövid viselet ellenére is jól láthatóak. Vastag szemöldöke és hideg barna szemei tökéletesen illenek karakteres arcához és vastag állához. Arcszőrzete nincs, ellenben homloka bal oldalától a bal füle tövéig egy régi kiütéses járvány nyomait viseli, halvány ám még is szembetűnő vörös foltok formájában. A Hollódoktorok jellegzetes egyenruháján kívül kifejezetten szeret fehér ingeket hordani.
Botján és késén kívül mindig hord magánál egy kis zsáknyi szegfűszeget, jól elrejtve a pénzeszsákja mélyén.
Jellem: Viszonylag csendes és számító egyén, aki mindent és mindenkit szakmai szempontok szerint vizsgál. Mivel a legtöbb helyen ahol járt félik, vagy legalább is tartanak tőle ám még is szükségük volt rá, igen hamar kialakult benne az a hibás önkép, hogy ő egy felsőbbrendű személy. Ő döntheti el, hogy ki marad életben és ki halhat meg.
Grob Eugandis egy katolikus földbirtokos családba született, mint a harmadik fiúgyermek, egy Falbwichtól északra elterülő kis faluban. Édesanyja, Annabella, rengeteg időt töltött a gyermekek nevelésével, ám a sűrű hétköznapok mellett mindig talált magának időt, hogy kis fűszeres kertjével foglalkozzon. Miután a két idősebb fiú már munkaképes korba lépett, rendszerese segítettek apjuknak a földeken, felszabadítva ezzel édesanyjukat a teher alól. Grob akkortájt kezdett még csak beszélni tanulni és Annabella boldogan sétált vele a kis füvész kertjében, tanítgatva legkisebb fiát a növények neveire. Talán ez volt az a szikra, amely később lángolva nyelte el a gyermek emberségét.
A veroniai időszámítás szerinti 800. évben a királyság kettészakadt, ám ez a családot nem viselte meg sokban. Ugyan úgy kimentek a férfiak a mezőre. Ugyan úgy learatták a gabonát. Ugyan úgy eladták a piacon a lisztet. Legalább is az elején. Az egyház szigorításai még a fővárostól távol is érződtek. A két fél közötti ellentétek még jobban kiéleződtek és nem egyszer kellett Grob apjának fegyvert ragadnia, hogy elkergessen néhány gyújtogatót a földjéről néha több, néha kevesebb sikerrel. Az adók megemelkedtek, azonban a 801. évben a termés fele a legtöbb háznak elégett vagy ellopták tőlük. Félve a téli éhínségtől, Grob apja és legidősebb bátyja Falbwichbe indultak, hogy az ottani rakodómunkások soraiba beállva egy kis pénzhez juttassák a családjukat. Ez volt a döntés, melyet végső kétségbeesésükben tettek, még mielőtt fehérbe borult volna a táj. Távozásuk után alig egy hónappal egy vándor pap érkezett a faluba és kopogtatott a Eugandis család kapuján. Bakancsán látszott a hosszú út ám az invitációt udvariasan visszautasította, mondván hosszú út áll még előtte. Váltott pár szót Annabellával és második fiával, majd egy borítékot nyomott a nő kezébe mielőtt távozott.
A levél tartalma pár ezüst volt és egy írott lap, melyet a család legidősebb fia íratott meg a pappal. A ház ura halott. A pénz az, ami maradt egy tisztes nyughelyben való elhelyezés után. A fiú pedig a városban marad, dolgozni és tovább keresni a pénzt. A hír csaknem összetörte Annabellát ám az tagadhatatlan tény maradt, hogy a kevés ezüsttel és a kevesebb éhes szájjal, a fagyok is elviselhetőbbek voltak. A gyász megváltoztatta az asszonyt. Oly fiatalnak látszó vidám tekintete napról napra szomorúbbá és elgyötörtebbé vált.
A hat éves Grob látván, hogy anyja a tavasz megérkezésével sem kezdte újra gondozni a kis kertjét, saját vállára vette annak sorsát. Úgy gondolta, hogy ha majd az első virág kinyílik, anyja is jobb kedvre derül. Bátyja a faluban lévő idősebb férfiak segítségével tovább tudott dolgozni a mezőn, így a munka nem állt meg, a gabona továbbra is termett.
Ahogy teltek a hónapok, Annabella hangulata is lassan javulni látszott, hála Grob kitartó munkájának és szorgos kezeinek. Azonban amikor az ősz betette nyirkos és hideg lábát Veroniába, minden hamar megváltozott. Eleinte nem sok jelei voltak a bajnak. A tenger felőli oldalon a munkások egyre fáradékonyabbá váltak és sokan hamarabb hazatértek a családjukhoz. Másnap azonban a hidegrázás miatt ki se tudtak kelni az ágyból. Nem telt sok időbe mire rájöttek, hogy valamilyen betegség van az emberekben, ám a falvak javasasszonyai nem tudtak mit tenni ellene. Falbwich és annak a közvetlen környezetében elhelyezkedő települések hamar kigyógyultak az Őszi Munkásláz-ként nevezett betegségekből, hála a papok és orvosok gyors munkájának. Azonban a perifériára szoruló falvak, mint amilyenben Grob is lakott, nem voltak ennyire szerencsések. Az Őszi Munkásláz hamarabb terjedt mint ahogy a doktorok dolgozni tudtak és mire a Euglandis család házához ért egy hollómaszkot viselő doktor, már csak a fiatal Grob Euglandis volt képes ajtót nyitni.
Vöröses barna haja foltokban kopaszodott ki, arca torzult volt a kelésektől és lesoványodott teste remegett, mint a nyárfalevél, ám mikor kinyitotta az ajtót és meglátta a túloldalán a fekete köpenyes alakot, érezte, hogy minden rendben lesz. De nem lett. Az idősebb fiú már fél lábbal a sírban volt és Annabellát is hiába kezelte órákon keresztül, végül őt is feladta és odafordult Grobhoz. Adott neki kevert italokat, melyek érzéstelenítették az egész testét és lejjebb vitték a lázát, ezután kivitte a fiút a kertbe és ott helyben elkezdte a kezelést. „Ő még menthető. Ő még élhet.” ismételgette magában a doktor, órákon át, amíg nem végzett. Végül, amikor már az utolsó krémet is bedörzsölte a fiú bőre alá, a kezelést sikeresnek minősítette.
A nap is átbukott már a horizonton, mire Grob képes volt újra mozogni és érezni. Lassan felült, mindene fájt, de már nem rázta a hideg és arcát sem torzították ocsmány kelések. Óvatosan körülnézett a homályban és észrevette a doktort, amint egy lapáttal a kezében állt két nagyobb földkupac mellett és egy könyvből olvas fel hangosan.
- … és lelketek üdvözlé majdan mi Urunk, és megnyugvásra leltek ölelő karjai közt. – fejezte be az imáját és becsukta a könyvét. Ezután megfordult és a fiú mellé sétált.
- Mi a neved gyermek? – kérdezte érces hangján a maszk mögül.
- Grob. – válaszolta gyöngén a fiú, de nem nézett a fel rá.
- Had mondjam el mi fog most történni Grob. – a doktor leguggolt mellé és kesztyűs kezével megfogta a fiú vállát. – Reggel érkezni fog egy pap a falutokba. El fogod neki mondani, hogy árva vagy, ő pedig el fog téged vinni egy helyre, ahol hozzád hasonló árva gyerekek élnek. Ott gondodat fogják majd viselni. Adnak majd ételt, italt és … - a doktor hangja egyre távolabbinak tűnt, ahogy a fiúban egyre mélyebbre süllyedt a tény, hogy elveszítette otthonát. Félelem és kétségbeesés kezdte behálózni szívét, melyek elködösítették tudatát. Felkapta a fejét és belebámult a doktor maszkján keresztül a szemébe, mire az abbahagyta a beszédet. Hosszú percekig néztek egymás szemébe, majd végül a fiú kinyújtotta a kezét és megérintette vele a fekete kabátot.
- Segítsen. – tört ki belőle egy halk nyögés, miközben szemeit elárasztották a keserves könnyek.
- Te nem is figyeltél. – konstatálta egy halk sóhajtással a doktor, majd megragadta a kabátját szorongató apró kezet és lehámozta magáról. – Vannak rokonaid, akikhez mehetsz?
A kérdés kihúzta Grobot a ködből és eszébe juttatta bátyját.
- Falbwich. – mondta halkan. – Van egy bátyám Falbwichben.
- Akkor azt ajánlom, még most indulj el, ha két nap alatt oda akarsz érni. – ajánlotta a doktor, majd kiegyenesedett és a kapu felé vette az irányt, azonban nem jutott sokáig, mert a fiú újból belekapaszkodott a kabátjába. – Én nem foglak oda elkísérni. Rengeteg dolgom van még északra. Ha mész, egyedül mész. Vagy megvárhatod a reggelt és mehetsz a pappal oda, ahol biztosan életben maradsz.
Grobnak nem volt elég ideje, hogy gondolkodjon a lehetőségein. Alig egy nappal ezelőtt azt hitte, meg fog halni. Pár órával ezelőtt már biztos is volt benne. Az egyedül maradástól és a hosszú, veszélyes utazástól való félelme végül erőt adott neki és a másik kezével is belekapaszkodott a Hollódoktor köpenyébe.
- Vigyél magaddal. – kérte, hangja remegett, a fáradtságtól majdnem elájult, de nem eresztette el a köpenyt. A maszkos alak megfordult és lenézett az apró fiúra. Hatalmasnak látszott a gyermekhez képest.
- Miért akarod, hogy magammal vigyelek? – hangjában nem értetlenség volt, sokkal inkább kíváncsiság.
- Megmentetted az életemet. És el is temetted a többieket. Még imát is mondtál nekik. – a fiú nem tudta abbahagyni a sírást, még is elhatározta magát. – Vigyél magaddal, hogy olyan lehessek, mint te.
A doktor nehezen ugyan, de beleegyezett, hogy maga mellé fogadja a fiút. Talán szánalomból tette, vagy csak emberségből, még is úgy döntött, megteszi. Több éven keresztül együtt járták a falvakat, házakat, templomokat. Grob igen segítőkésznek bizonyult az alkímiához szükséges alapanyagok begyűjtésében és igen sokat tanult a doktortól, az orvoslás alapjairól. Tizenhatodik esztendejét betöltve a fiú már olyan ismeretekkel rendelkezett, hogy tanítója bemutatta a tanácsnak is, akik letesztelték tudását. Hat elméleti kérdést tettek fel neki és három praktizáló feladatot kellett teljesítenie, de végül sikerült meggyőznie a tanácsot arról, hogy ő is alkalmas Hollódoktornak. Hibátlan teljesítményéről levelet is kapott, melyet bemutatva a fő egyházi papnak, azonnal nyilvántartásba is vették. Természetesen ez csak növelte önbizalmát és amint megkapta öltözékét és járni kezdte az utakat érezni is kezdte a különbséget. Eddig, amíg csak fiúként látták egy doktor mellett, mindig furcsán néztek rá. Azonban amióta az egyenruhát hordja, az emberek tekintete nem furcsálkodást, hanem gyanakvást és félelmet tükröz. És ez neki tetszett. Az elkövetkező nyolc évet még egykori mestere társaságában töltötte, megtanulva az önvédelem alapjait és egyéb alternatív megoldásokat a betegségek elkerülésére. Megtanult különbséget tenni jó és rossz alapanyagok között és végül mikor már nem volt mi újat megtanítani neki, az öreg mestere elengedte. Az évek alatt megismert észak-nyugati területeket végre maga mögött hagyta, hogy egyedül tegye próbára tudását az északi királyság területén.
A hozzászólást Grob Eugandis összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Márc. 13, 2019 9:10 pm-kor. (Reason for editing : Grob Eugandis)
