[Magánjáték - Suzanne és Johnny] Otthon, édes otthon

Bólint. Annyi idő telt el azóta, hogy a birodalomban vándorol.
- Ti-zenöt azt hi-szem -válaszolt kissé bizonytalanul, nem teljesen biztos benne, de Armaros azt mondta, körülbelül ennyi idős.
Megálta, hogy ne nézzen körbe. Sejtette, hogy ha egy gyereket látott az utcán holtan, akkor több is lehet, és ő nem akart többet látni!
A palotát viszont megnézte közelebbről is. Neki is feltűnt, hogy bár többé-kevésbé állva maradtak a falai... ugyan olyan használhatatlan a nagyrésze, mint a város többi épületének. Elkeseredett. Ez az épület még sokkal szebb volt, mint a város összes többi épülete, és erre sem vigyáztak... Mi értelme volt lerombolni? Ártott valaha bárkinek az épület? Vagy valami rosszat lehetett volna csinálni vele? Miért nem vigyáztak rá?
Kíváncsian néz Johnathan szemébe, amikor az a vállára teszi a kezét. Amikor Armaros azt mondta, valami fontos akkor mindig megtanított neki valamit, ami egyben szabály is lett, amit mivel szeretné betartani az ígéretét, követ.
Eleinte figyelmes tekintettel néz. Nincs jó, és rossz. Valami hasonló következtetésre jutott ő is a várost és a palotát, illetve a holttesteket látta. Ebben nem lehet jó!
A következő mondatok viszont megijesztik. Dél oldalán? Ő sose harcolt senki oldalán, csak magát próbálta védeni, és nem is akar részt venni semmilyen harcban! Még akkor sem, ha az idősebb társa mondja! Hátra is lép egyet.
Eltiporni északot… Miért? És miért kell utána a Délieket is? Persze hogy nem bízik meg akárkiben... Armaros is ezt mondta, és követi is az utasítását!
Arra a mondatra viszont kifakad, hogy mindenki az ellensége lenne.
- Nem i-gaz! - jeletni ki, szinte vibrálva a feszültségtől. Nem érti miért mond ilyeneket Johnathan. - Sok. Na-gyon sok ked-ves em-ber van min-denhol! Segí-tettek renge-tegszer hogy le-gyen mi en-nem és al-udhassak vala-hol! - magyarázza hevesen, miközben sírva is fakad, hiszen ő tényleg megkedvelte azokat akik kedvesen fogadták, és nem hagyták, hogy éhezzen és az utcán aludjon.
-Nem te-hetnek ró-la, hogy bu-tasá-gokat mond-tak nekik Armarosról - teszi hozzá csendesebben, egy mozdulattal megpróbálva kitörölni a szeméből a könnyeket.

- Ne sírj Suzi! Először nekem is nehezemre esett elfogadni. De higgyél nekem, legyél szíves! Ha majd találkozol a többiekkel rájössz, hogy nincs is szükséged másra. - kotortam elő egy zsebkendőt, amit átnyújtottam neki, hogy letörölgesse könnyiet. - Nem fog mindenkit érdekelni, hogy egy ártatlan kislány vagy. Kultista egyenlő gonoszság és minden mi rossz. Ez a kép él rólunk az emberek fejében. Nem szégyen ez, csak bele kell törődnőd, hogy nem élsz olyan életet mint előtte. Hiába ismersz meg valakit, aki nem a kultuszodba tartozik nagy valószínűséggel át fog vágni. De minden rendben lesz... Nyugalom. - simogattam meg törődően a fejecskéjét.
Lehet, hogy mégiscsak jó szülő lettem volna? Valamiért úgy éreztem, hogy ezt sosem fogom megtudni, mégis a pillanat egy olyan gondolatot ébresztett bennem, amin előtte sosem gondolkodtam: Szeretném, ha valaki tovább vinné a nevemet és örökségemet, ezt pedig nem volna jó egy barátra bízni így megmaradtak a rokoni kapcsolatok.
A palota már nem lehetett távolabb olyan száz méternél, vetettem egy óvatos pillantást Suzira és kissé gyorsítottam a tempómon.
- Mindjárt otthon vagyunk.

Attól, hogy kicsit kiadta magából a feszültséget, amit Johnathan szavai generáltak, megnyugodott kissé. Saját szavai meg is erősítették az elképzelését, aminek a férfi szavai sem mondtak ellent. Sok, rengeteg jó ember van, akik nem tehetnek róla, hogy valaki - aki az ő fejecskéjében a megtestesült gonosz - elterjesztette Armarosról, hogy félni kell tőle, és a követőiről, hogy rossz emberek.
Igyekszik letörölni a könnyeit. Bólint Johnathan szavaira, de ő úgy gondolja, hogy akkor nem kell tudnia róla az embereknek, hogy Armaros követője. A mélységi is pontosan ezért parancsolta neki, hogy ne emlegesse, hogy előbb megismerhessék az emberek, és rájöjjenek, hogy nem rossz ember, és ki lehessen javítani a rossz tudásukat, és észrevehessék, hogy Armaros segíteni akar, és nem kell tőle félni! Ez a megállapítás végleg megnyugtatta. Kitörölte a szeméből az utolsó könnycseppet is, és elindult Johnathan után.  
Otthon... Ezt a szót még mindig szoknia kell. Figyelmét mostmár arra fordítva, hogy a szót ízlelgeti, szó nélkül igyekszik tartani a férfi tempóját. Ő is szeretné, ha valóban Otthon lehetne!

Büszkeség. Ez volt az egyetlen, amit akkor éreztem, amikor átléptem a volt palota kapuját. Hiába biccegtem falábamon, hiába volt Galileo más vállán, hiába csalódtam, amiért nem Mirandát kaptam, büszke voltam magamra, mert tudtam, hogy Armaros nem fog csalódni bennem, miután meglátta, mégis milyen magasztos épületben húzódik meg kultusza Suzistól, Johnnystól, mindenestül... Hatalmasat kellett tévednem. Végig csendben volt, így hatalmas dícséretre számítottam, de valami egészen más fogadott.
Nagyon halk volt a hangja, alig kivehető és a fejem is szúrni kezdett - mintha lett itt volna más is.
~ Idióta... - nyögte ki a mélységi, majd ismét elhallgatott és meg sem szólalt többet.
Ledermedtem.
- Suzanne. - fordultam hátra. - Lehet, hogy ez mégsem volt a legpompásabb ötletem.

Kicsit lemaradva Johnathantól érkezett a palotához Suzy. Testközelből még szomorúbb a látvány, mint távolabbról...  Sok selyem, bársony, csipke.... csodaszép faragésok maradványi látszanak a falak leomlott részei alatt.
Ahogy a férfi átlépte előtte a küszöböt, ő is ment volna,  de addigra a férfi visszafordult felé. Nem a legfényesebb ötlet... nem érti miért mondja ezt a férfi, úgyhogy értetlenül pislog néhányat. Viszont, mivel reménykedik, és szeretné látni, hogy vajon beljebb is ilyen-e a helyzet vagy ott van olyan helyiség, ami megőrizte az egykori pompát teljes épségben.
Viszint három lépésnél nem jut közelebb, mert fájni kezd a feje, mintha valaki Armaroshoz hasonlóan próbálna kapcsolatba lépni vele.

Nos egy igen érdekes felütés volt, noha megmondom őszintén szerintem ebbe elfért volna még egy pár konkrét esemény is, kicsit üresnek érződik az egész. Viszont tudom, hogy ez csak a megígért magánküldetés nyitánya, így ennek ellenére jár nektek a 100 TP. Lássuk, jó ötlet volt-e háztűznézőbe menni egy másik mélységihez.