[Magánjáték - Suzanne és Naela] Arcanum Angeli

Sok idő eltelt már, de még mindig látszott mindenhol a megrázkódtatás. Ahogy egyre távolabb jutott az északi egyháztól, már kevésbé sietősen haladt. Több időt töltött pihenéssel, és jutott figyelme arra is, hogy bár nem volt még pénze új ruhára, de valamelyest rendbe hozza néhol foszladozó gönceit. Látszott rajta, mennyire megviselte az elmúlt időszak, de nem csak a ruháin. Az arca kissé beesett, a szeme karikás lett, a tekintetében pedig megfakult a kíváncsi, világra csodálkozó csillogás.

Nem tudta megmagyarázni, hogyan került a déli főváros, Hellenburg közelébe. Nem figyelte merrefelé tart, csak azt, hogy honnan akar minél messzebb kerülni. Nem számított rá, hogy Hellenburgot is szeretné elkerülni, hacsak lehet.

Viszont nagy dolog volt, hogy a környék annak ellenére is ismerős volt neki, hogy nem sokszor járt a városban. Gyorsan mérlegelt, és úgy döntött, hogy ha már itt van, akkor butaság lenne teljesen kikerülnie a várost. Eltervezte, hogy amennyire lehet a város külső kerületeiben marad, feltölti a készletét, közben nem szól senkihez, aztán meg se áll a következő faluig, vagy a másodikig, ha az idő engedi, és csak ott pihen meg éjszakára.

A terv úgy is tűnt, hogy remekül működik. Nem volt tumultus a városkapunál, de éppen elegen jöttek mentek, hogy elméletileg gond és feltűnés nélkül bejuthasson.

Pont emiatt rezzent is össze, amikor a könyökén finom érintést érzett. Riadtan megpördült, hogy lássa ki ért hozzá, aztán néhány nagyot pislogott, tapasztalva, hogy a lány éppen tőle várna segítséget…

Tanácstalanul emeli meg a kezét

– Nem tu-dom bizto-san – mondja sajnálkozva… Nagyon sérti a büszkeségét, hogy nem tud valakinek segíteni, aki számított rá, úgyhogy mielőtt végig gondolná mit is mond, folytatja.

– De szive-sen segí-tek megkeres-ni! –

Amint elhagyja a kis lakótelepet, ahol eltemette szerencsétlen haldoklót, ki utolsó kívánságot kért Naelától kicsit elgondolkozik. Nem is látott még temetést, mert nefilimek között lakott, akik köztudott ugyebár, hogy sokáig élnek. A halállal nem ismerkedett még meg, azok, akik korán odavesznek mind elhagyták a törzset és a világot mentek felfedezni. Már tudja, hogy nem biztonságos egyedül, ám a déli fővárosba érve már tudja, hogy nincs mitől tartania immáron. Itt van közbiztonság, legalábbis úgy véli, mert lát egyenruhás harcosokat, akik járőrőznek, meg a kapuban is megnézik a veszélyesebbnek tűnő utazókat.
Naela az őrtől kapott egy kedves mosolyt, mikor odaért és meg sem kérdőjelezték, hogy nem odabenn van a helye. Elég törékeny alkata van és nagyon fiatal még, bár teste már egy igazi nőé. Most szembesül a ténnyel, hogy mennyivel különbözőek a ruhái és persze, hogy mennyivel szebbnek tűnik az itteni asszonyok többségétől. A férfiak, hát közöttük lát olyat, aki helyesebb, mint egy nefilim. Úgy fest, a nefilim férfiak nem a szépségükről híresek, no de sebaj. Lehet ezért nem talált még társat... Megrázza a fejét, mert elkalandozott, nem akart most ilyen elemzésekbe menni, meg kell keresnie az Alsóvárost és Arynella Gizokimelt, a kislányt, kinek az ajándékát a táskájában őrzi még. Vesz egy mély levegőt és a ni nem képviselőit szólítja meg leginkább. A könyökéhez ér hozzá, hogy felkeltse a figyelmet, majd kedvesen mosolyogva, lágy hangon teszi fel a kérdését.
- Elnézést, nem tudod merre találom az Alsóvárost? Egy fura lány fordul felé, elég megviselt arca van és a beszéde is akadozik. Kicsit szánja szerencsétlent, lehet a Csillagtalan Éj miatt van ez és neki is lelkileg kellene némi erősítés, ahogy azt a vámpírnőtől hallotta.
- Köszönöm, akkor segítesz kérdezősködni? Meg kell találjam, hogy letudjak egy megbízást. Ami igazából csak egy gond a nyakában, lett volna ettől jobb dolga is. Amint megtudják merre kell menni. Nem kell sokat érdeklődni, van, aki útbaigazítja őket, bizony ez még nem egy kis séta lesz, hiszen a városban beljebb kell menni jócskán.
- Nem festesz valami jól, az elmúlt idők eseményei miatt vagy ilyen nyúzott?

Bólint az újabb kérdésre, aztán együtt mennek tovább kérdezősködni. Igazából még tovább is tartott, mint várta. Hellenburgban az emberek valahogy, ha nem is barátságtalanul, de kevésbé nyíltan fordultak még két hozzájuk hasonló lány felé is… De nem volt ő telhetetlen, így is örült, hogy végül kaptak útbaigazítást, és eddigre már az sem fordul meg a fejében, hogy a csinos lányól, akit a véletlen mellé sodort elváljon mielőtt ténylegesen elérkezett volna az úticéljához. Ha megbízása van, akkor talán annak a teljesítésében is segítségre szorul… Suzi pedig szeretett segíteni. Általában éppen ezzel tudott annyi pénzt keresni, hogy ne éhezzen, de az sem zavarta, ha nem kap érte ilyen konkrét fizetséget. Jó érzés volt neki, aki tulajdonképpen mindent másoknak köszönhetett, hogy valamit adhat egy rászorulónak.
Meglepetten pislogott a kérdésre. Azt ő is tudta, hogy nem a legszebb lány a világon… Nyomába sem ér a nemes kisasszonyoknak… De azt még nem mondták neki, hogy rosszul nézne ki… Azt nem vette észre, hogy mennyire megviselték az elmúlt napok, de a kérdés végére rájön, hogy miről szól a dolog, és megfontoltan bólint… Ha a másik úgy látja biztos így van… És ha nem vitatkozik, akkor kevesebb eséllyel tesznek fel kellemetlen kérdéseket az idegenek. Legalább is általában…
– So-kat alud-tam kint mosta-nában – tesz hozzá rövid magyarázatot, elébe menve a kérdésnek, hogy mi történt vele.

A kedves lány segít neki, hogy megtudják merre található az a bizonyos Alsóváros. Naela mikor hallotta, azt hitte egyből oda érkezik majd meg, olyan lesz, mint egy kis előváros. Könnyű dolga lett volna akkor, ám nincs olyan szerencséje a jelek szerint. Mikor megtudják merre kell menni, akkor megpróbál beszélgetést kezdeményezni, bár lehet nem a legjobban tette fel a kérdést, mert meglepődik a lány, de mikor újabb kérdéssel pontosít, úgy már minden világossá válik. Szerencsétlen odakinn aludt a napokban és most megnyugodhat, hogy a város védelme alatt lehet.
- A Csillagtan Éj miatt? Kint voltál mikor az történt? Hallott már róla, hogy milyen rémes volt, de nem tudja elképzelni, ha nagyon felzaklatná szegény lányt, akkor biztos meg tudja nyugtatni majd valahogyan.
- Naela vagyok amúgy, benned kit tisztelhetek? Persze nem szó szerint, mert számára egy ember nem ér fel vele, hogy tiszteletét adja neki. A barna hajával és barna szemével a barátnőkére emlékezteti kicsit a lány, Naqaára, csak a fiatalabb kiadásában és fakóbb bőrrel.
- Azt mondták, itt forduljunk balra majd. Nem tűnik túl bizalomgerjesztőnek a hely, ez olyan, mint mindennek a legalja a tarisznyájára teszi a kezét, még véletlenül sem szeretné, hogy meglopják, az a kevés, ami van neki, az mind fontos. Kicsit szűkül az utca és úgy tűnik, mintha direkt tőrbe csalták volna őket. Elég bosszús lesz tőle magában és félúton már érzi, hogy jobb lesz visszamenni és tovább érdeklődni.
- Szerintem minket átvertek, rossz előérzetem van, menjünk vissza.

Megint bólintott. Nincs ebben semmi furcsa… Sok embert látott kint a hosszú este alatt... Persze… nem követte végig egyiküket sem, de abban biztos, hogy nem kirívó eset az övé…
A bemutatkozásra kicsit elszégyelli magát. Neki is eszébe juthatott volna, hogy ez meg kellene tenni.
– Suzi vagyok – pótolja az elmulasztott udvariasságot mosolyogva.
Igazából egész idő alatt a másik lány követte. A várost sem ismeri, és hiába kapott iránymutatást, az alapján sem tudna eltalálni oda, ahova küldték ilyen sok utca között. Örült, hogy Naela viszont tudja, hogy merre kellene menni, és bizalommal fordul utána a jelzett helyen balra.
Neki sem nyeri el a tetszését a környék… Megmagyarázni nem tudná, mitől, de minden esetleges turpisságra felkészülve mustrálja az épületeket és az utcán lévő tárgyakat, és embereket, a mágia vibrálását is keresve… Feltűnően kevés embert lát ahhoz képest, hogy nappal van egy nagyvárosban…
Nem vitatkozik a másik lánnyal, mikor az azt javasolja menjenek vissza. Fürgén sarkon fordul, és szinte bele is ütközik egy férfiba, akit eddig nem vett észre. Ezt elsőre megijeszti, utána viszont megnyugszik, mert ezek szerint nem ért a mágiához.
– Csak nem eltévedtek a csinos kiasszonykák? – kérdezi a férfi. Próbált megnyerő, és bizalomgerjesztő lenni, de nem tudta elrejteni kaján vigyorát a szája széléről. Suzi összeszűkülő szemekkel nézett bele a sötét szempárba, megállva Naela előtt, magában szuggerálva a férfit, hogy tűnjön el.
Ő maga is meglepődik, hogy a férfi arcáról egy pillanat alatt leolvad a vigyor, és hátrálni kezd. Nem várja meg, míg magához tér, megragadja Naela kezét
- Gyere - hadarja, még tartva a szemkontaktust a férfival, aztán  elszalad a lánnyal együtt visszafelé, ahol biztonságosabbnak tűnt a környék.

Úgy fest a lány nem valami szószátyár típus, ami a beszédét hallva amúgy nem túl meglepő. Sokan elkönyvelnék betegnek, mert nem egészségesen született és ezért nehézkes számára a szavak formálása. Sajnálja szerencsétlent, pedig milyen kis segítőkész és kedves.
- Szép név. Mosolyog kedvesen vissza, csak hogy mondjon valami jót is és ne tűnjön olyannak, aki jót nem tud, csak rosszat mondani. Mondjuk tényleg fáradtak néz ki Suzi és ráférne a pihenés és egy kis kikapcsolódás.
Az eligazítás alapján pontosan arra fordulnak, amerre kell. Egy idő után bizalomgerjesztő az egész és a vészcsengő azt mondja, irány visszafelé, ám ekkor egy nem túl kedves alakba botlanak. Úgy érzi, hogy tennie kell valamit, egyre több ilyen alakba botlik, ez már nem lehet véletlen. Mielőtt bármit is csinálna, az önelégült vigyor hirtelen eltűnik és csak áll ott... Mintha félne? Nem tudom, nem volt időm jobban megnézni, mert karon ragadott Suzi és futásnak eredtünk visszafelé. A főutcán álltunk csak meg, ott már biztonságba érezhettük magunkat. Mégis mi volt ez?
Naela a térdére támaszkodva piheg, nincs futáshoz szokva és amúgy is fáradt. Még egy darabig a levegőt kapkodja és a hátuk mögé néz, ahol nem lát senkit szerencsére. Talán vissza kellene menni a kapuhoz és ott érdeklődni egy katonától, hogy merre is menjenek, az biztosan nem fogja félrevezetni őket.
- Mit csináltál azzal az emberrel? Még sose láttam ilyet! Sokkal erősebb volt tőlünk és mégis csak egymás felé voltatok fordulva és ő... lefagyott. Nem jut eszébe más szó hirtelen, az ijedséget nem használná, elvégre mi lehetne Suziban olyan ijesztő? A fáradt, kicsit karikás arca biztosan nem.

Még szélesebben mosolyog Naelára, maikor az szépnek ítéli a nevét. Aranyosnak, kedvesnek mondták már, de szépnek nem, pedig ő is szereti a csengését.
– Nae-la … - mondja ki a lány nevét elgondolkodva – Ne-ked is külön-leges neved van – állapítja meg vidáman. Nem igazán hallott még ilyen nevet. Ez igazán érdekessé teszi számára Naela személyét önmagában is, úgyhogy mostmár kifejezetten örül, hogy elkísérheti.
Szerencséje van, és a férfi nagy mellénye elég időre összetörik, hogy kereket oldhassanak, mire felocsúdik a sokkból, amit Armaros elmélyének mélysége okozott neki…
~ Remekül csináltad, Suzi ~ jegyzi meg még futás közben nevetve Armaros.
Naelával együtt fújja ki magát, de viszonylag hamar összeszedi az erejét. Armaros dicsérete valamilyen meg nem magyarázható energiával töltötte el, amitől úgy érzi, bármit meg tudna csinálni, ha mégegyszer hallhatná.
Míg a másik lány is összeszedi magát kicsit, gondolkodni kezd, hogy hogyan lehetne biztosra menni, hogy nem fogják őket félrevezetni… Sok-sok ember eszébe jut, akik kedvesek voltak, és akiknek a típusát már megtanulta jó eséllyel felismerni, így a legjobb ötlet, ami eszébe jut, hogy ilyen embereket keres, és tőlük kérdezi meg, hol is van az Alsóváros.
A gondolatmenetét viszont félbeszakítja Naela kérdése.
– Nem tu-dom mi tör-tént vele – mondja tanácstalanul pislogva. Tényleg fogalma sincs, de abban biztos, hogy Armarosnak köszönheti, és hogy talán máskor is segíthet rajta ez a varázslat… – Lát-tam hogy lefa-gyott, és úgy gon-doltam ez a lehe-tőség elsza-ladni onnan. – fejezi be. Hiszen pontosan ez történt. Armarosnak hála ledermedt a férfi, ő pedig meglátta, és kihasználta a kínálkozó lehetőséget, hogy Naelával együtt kereket oldjon…
Reméli hogy ezzel a témát sikerült is megbeszélni, és közben körbepillantva keresni is kezdi azt az illetőt, aki kevés eséllyel fogja becsapni, vgay elzavarni őket.

- Köszönöm. A Bat-ot inkább lehagyja, mert azzal elárulná, hogy hová is született és persze akkor egyből a törzse eszméi alá beskatulyáznák. Amúgy sem érezte teljesen odavalónak magát, de el sem hagyta őket, már ha nem tagadták még ki. Nem tudja, ezek a dolgok hogy működnek, de ő ott csak egy apró porszem volt a sivatagban, nem gondolná, hogy apja és barátnőjén kívül bárki hiányolná.
Úgy fest, hogy megmenekülnek, ami sok kérdést szül és némi magyarázatot. A futástól úgy érzi melege van, de a köpenyét akkor sem fogja levenni. Nem szeretné közszemle tárgyává tenni magát, annyit nem ér az egész.
- De mitől fagyott le? Volt dolgom hasonló alakokkal és hidd el, nemfagynak le ezek semmitől, túl állatias ösztönök hajtják őket. Nem gondolná, hogy ez véletlen lett volna, egyetlen egy épeszű ötlete támad csak, hogy valaki odafenn az egekben figyeli őket. Ám az Atya nem képes ilyesmire, hamarabb küldött volna egy megmentőt.
- Kérdezzünk meg egy katonát, azok nem hazudnak remélhetőleg. Meg is pillant egyet és megállítja, hogy segítséget kérjen.
- Elnézésedet kérem uram, de elmondanád merre találom az Alsóvárost? Udvariasan és kedvesen teszi fel a kérdést a szolgálatban lévő férfinak, aki elmosolyodik mikor a lányra néz. Ki ne segítene egy csinos hölgynek és társának?
- Egyenesen haladjatok ezen az úton a kocsmáig, ott forduljatok el jobbra és az első lehetőségnél vissza a város központja felé. Onnan a bordélyig kell menni, majd ott balra és utána szintúgy egyenesen előre és ott is vagytok. Naela bólint, hogy megjegyezte és akkor ideje is indulniuk.
- Köszönöm, a legjobbakat. Köszön el és Suzira tekint, hogy még mindig akar-e vele jönni vagy sem. Kicsit megcsappant a bizalma felé, de ahogy ránéz nem látja, hogy miért is kellene tartania tőle.
- Mehetünk?

Mosolygósan sétál tovább, mert úgy tűnt, sikerült jóleső dolgot mondania Naelának. Legalábbis szerette volna ezt hinni.
Miután szerencsésen megmenekültek, és Naela kérdezősködni kezd kissé tanácstalanul fordul vissza felé. Eddig nem hazudott, de erre a kérdésre nem találta meg rögtön azt a választ, amivel nem árulja el, hogy Armaros védelme alatt vándorol a világban, de nem is hazudik nyíltan…
– Biz-tos nem számí-tott rá, hogy szembe-szegülünk vele. – ötletel, talán kicsit sután, és együgyűen. – Sokan van-nak, akik csak ad-dig bár-tak, ameddig enm áll-nak ellen nekik. – magyarázza tovább. Ez is igaz… Hiszen biztosan nem számított rá ez a férfi, hogy Armarossal találja szembe magát… És ő maga sokszor találkozott már olyannal, aki nagyszájjal fitogtatta az erejét, de fülét-farkát behúzta amint valaki határozottan ellene szegült… Ez az alak is pont ilyennek tűnt…
A témaváltásnak örült. És bólint, ahogy ő is felfedezi a katonát. Becsületesnek látszott, olyannak, aki ha ellátást nem is, de útbaigazítást biztosan szívesen ad a lányoknak.
Engedte, hogy Naela beszéljen. A katona válaszát pedig eleinte igyekezett megjegyezni, de belezavarodott. Viszont a fülét megütötte, mind a városközpont, mind a bordély említése. Egyik sem tartozik azok közé a helyek közé, ahol szívesen megfordul…
Kapkodva követi a lány példáját, és köszön ő is a katonának, aztán bizonytalanul bólint, hogy mehetnek… Talán most az egyszer nem lesz baj belőle. Csak elkíséri Naelát, aztán már ott sincs…
Ahogy viszont haladnak a városközpont felé, egyre feszültebb lesz. Kicsit szorosabban húzza össze magán kopott köpenyét, és figyel minden sarkot, és feltűnés nélkül minden járókelőt, hogy idejében észrevegye, ha mágiaértő jönne szembe. Armaros megtanította, hogy az itteniek különösen veszélyesek lehetnek… De ahogy nő a tömeg az utcákon, úgy tudja egyre kevésbé megállapítani, hogy kicsoda, vagy micsoda a mágia forrása, amit érzékel, így igyekszik mindenkitől, aki elmegy ,ellette jó nagy távolságot tartani.

- Biztosan. Hagyja rá a dolgot Suzira, de tudja, hogy ők nem szegültek ellen, még ideje sem volt szólni az embernek, hogy állítsa le magát vagy az Atya megbünteti ezért. Van valami a lánnyal, amit nem akar elmondani, így inkább nem kérdezősködik, csak vigyáz magára.
Sikerül jó informátorhoz jutniuk és megkapják az útbaigazítást. Igaz nem tetszik neki a kocsma említése, de a bordély sem hangzik jobban. Úgy fest a katona legfontosabb állomásai ezek lehetnek, különben miért pont ezeket mondta volna. Biztos van ott más épület és cégér is a közelben, no de inkább nem is gondol bele ebbe jobban, hiszen lényegtelen.
- Tudsz valamit a városról vagy a környékről? Érdeklődik, hiszen amíg beszélgetnek, addig is okosabb lesz és addig sem fog a támadásra gondolni és a menekülésükre, amit még meg sem köszönt lehet. Megpróbál visszaemlékezni, hiszen akkor a kérdések utáni vágy nagyobb volt, mint megköszönni, hogy megmentette egy olyan perverz alaktól magukat Suzi.
- Egyébként, köszönöm, hogy megfogtad a kezem és magaddal húztál, mikor elfutottunk attól az alaktól. Mikor ránéz a lányra, akkor úgy látja, hogy eléggé szorong és nem érzi magát túl jól.
- Valami baj van? Naela mellett nem marad teljesen észrevétlen, mert a nefilim eléggé vonzza a tekinteteket az érdekes és kissé kirívó ruhája miatt. A legtöbben jobban elfedik a bájaikat itt, de ahonnan ő jött, ott ez a ruha is soknak számítana. Kell majd vennem rendes öltözéket is. Suhan át a fején a gondolat, de előbb még le kell adnia a babát a kis gazdájának.

~ Megy ez neked jobban is, Suzi ~ jegyzi meg Armaros még mindig szórakozva. Suzi pedig inkább mostmár csendben marad. Azzal általában jobban jár. Szerencséjére nem is kellett többet mondani, azon ügyködött mostmár helyzet adta társa, hogy mégiscsak megtalálják az uticélját, ő pedig fellélegezve segít neki ebben, amennyire jelenlétével tud.
Sajnálkozva rázza meg a fejét. Nem ismeri sajnos a várost.
Csak né-hányszor voltam itt. - magyarázza. Nincs honnan magabiztosan ismerje a várost. De ezt csak azért bánja mert így nem tud segíteni, máskülönben nem vágyik rá, hogy Hellenburgban töltsön annyi időt, ami után elmondhatja, hogy járatos a déli fővárosban.
Felvillanyozva mosolyog rá Naelára, amikor köszönetet mond. Nagyon szivesen tette, és a kérdések miatt kicsit megijedt, hogy nem kellett volna
- Nem tesz sem-mit... - motyogja szinte örömében.
Ő maga észre sem vette hogyan reagált a növekvő tömegre, ameddig Naela rá nem kérdezett, hogy valami gond van-e.
Vesz egy nagy levegőt, és kimérten megrázza a fejét.
- Nem sze-retem ezt a sok em-bert - vallja be, és megpróbál kicsit természetesebben járkálni tovább.
Ez nagyjából sikerül is neki, ameddig észre nem veszi, hogy feléjük közeledik egy utazóköpenybe bújt alak, aki körül vibrált a mágia. Enyhén remegve bújik meg Naela árnyékában, ameddig el nem sétál mellette az illető.
Miután már nem érezte a jelenlétét maga mögött megpróbálja úgy folytatni az útját, mintha meg sem történt volna, de a tekintete idegesebben járkál fel-alá mostmár a járókelőkön.

- Az máris több, mint amennyit én. Mosolyog kedvesen Suzira, mert azt vette észre, hogy a kedvén lehet javítani kedvességgel és amikor boldog, akkor kevésbé tűnik megviselnek az arca is. A köszönetével is az éri el a nefilim, hogy felvillanyozza a lányt, aki mosolyog és boldognak is tűnt, egészen addig, amíg beljebb nem értek a városban. Egyre nagyobb a tömeg is, amit észrevehetően nem szeret ifjú kísérője.
- Én sem, páran úgy bámulnak, mintha nem láttak volna még - tart egy kis szünetet - hozzám hasonlót - fejezi be végül, mert nem szeretné elmondani, hogy ő egy nefilim vagy, hogy csak félig ember. Nem szégyenli ezt, de önmaga miatt akar boldogulni a nagyvilágban, nem azért, mert szépsége magával ragadó és mert a szárnyairól mindenki egy angyalra asszociál egyből.
A félangyal felemelt fővel kecsesen sétál lassan és alaposan körülnéz, hogy tudja mikor is kell lefordulniuk az útról. Egy utazóköpenyes alak jön velük szembe, amikor is szinte a hátában érzi Suzit. A férfi után néz, de nem lát benne semmi kivetnivalót, amiért félelmetesnek találná. A szárnyai végett azonban elég kényes, ha mögé kerülnek és közel hozzá. Ezért is érezte meg a lányt maga mögött bujkálás közben.
- Ha ennyire nem bírod, akkor nem muszáj velem jönnöd. Fordul meg Naela kicsit aggódóan, ami a tekintetéből érződik leginkább, mert amúgy még mindig kedvesen mosolyog mellette.

Kicsit szomorkásan bólintott.. Az lehet, hogy ő többször járt itt, de nem sokra mennek vele, mert ettől még nem tudja merre kellene indulniuk.
Önkéntelenül végigméri Naelát, amikor az arról beszél, hogy úgy szoktak rá nézni, mintha nem láttak volna még hozzá hasonlót...
- Én sem láttam... - jegyzi meg, mert meg tudja érteni hogy az emberek rácsodálkoztak... Még így, az úttol kicsit megviselt öltözékben is feltűnően szebb jelenség volt, mint akár a nemes kisasszonyok, akikkel Suzi találkozott, és akiknél szebb nőt keveset lehetett látni a világban.
Néhány mély levegővétellel igyekszik rendezni a pulzusát és a légzését, amit a köpenyes alak megjelenése okozta kezdődő pánik összekuszált.
- Nin-csen baj. Csak eszem-be jutott vala-mi rossz - magyarázza megrázva a fejét Naela felajánlására. - Most-már nem hagy.lak egye-dül - teszi hozzá, megszeppent, de elszánt arckifejezéssel. Főleg azután a férfi után, aki útjukba állt... Tudni szeretné, hogy nem esik baja a másiknak, ameddig meg nem találta a helyet, amit keres.
Nyelve egyet határozottan elindul arrafelé, amerre eddig tartottak, és ha Naela is elindul, követi, kizökkenve a tömegiszony okozta feszültségből, de azért óvatosan lépkedve az emberek között.

Suzi legalább tudja, mire számítson a városban, ám a nefilim számára ez az első nagyváros, ahová betette a lábár és ahol boldogulnia kell. Örül, hogy nem egyedül kell közlekednie itt, ez valahol megnyugtatja kicsit.
- Ugyan, csak mert valaki más, nem kellene ennyire illetlenül megbámulniuk, annyira kilógok innen. Sóhajt fel, szereti a ruháját, de itt teljesen másban járnak az emberek és a cipőjük is teljesen más. A fehér köpenye sem éppen olyan, ami jobban elrejtené. Miközben nézelődik véletlenül majdnem nekimegy valakinek, csak az utolsó pillanatban lép oldalra egyet.
- Rossz emlékek köznek a városhoz? Érdeklődik Naela, de az utat nézi, nem Suzit most, majd mikor kijelenti, hogy vele marad most már akkor elmosolyodik és a lány barna szemeibe pillant.
- Akkor azt hiszem arra kell menni. Szólal meg a nő, mikor elindul a kísérője arra, amerre eddig haladtak. Felismerte a kocsmát, az első állomást, ahol el kell kanyarodni, majd vissza a forgalmasabb útra. Páran szintén erre haladnak, de ki tudja mi az úti céljuk.
- Merre fogsz menni, ha végeztünk ott, ahová tartunk?

Egyetértően bólint. Az tényleg nem illendő, hogy így bámuljanak valakit... Az első felindulásban eszébe jut, hogy felajánla Naelának a köpenyét, hogy elrejthesse magát. Aztán látja a lányt, és a saját köpenyét is, és letesz róla. Nagyon nem illene ez a kopott, elnyűtt köpeny egy olyan szépséghez, mint Naela...
Muszáj hangosan is felelnie, mert a másik lány nem néz felé - megérti, figyelni kell a lábuk elé ennyi ember között. Csak beszélni esik most nehezére.
- Igen. Nem sze-retek vissza-jönni. - próbálja érthetően mondani a dolgot.
Önkéntelenül is viszonozza a mosolyt, amit reakcióként kap a kitartására. Ez kicsit oldja a megszeppentségét, és így már könnyebb elindulnia tovább.
Végül bólintással veszi tudomásul az irányt, amibe indulniuk kell, és kicsit lazulva korábbi feszültségéhez képest sétál tovább követve a lányt.
- Még nem tu-dom. To-vább dél fe-lé. - válaszol az újabb kérdésre - És te? It ma-radsz? - kérdez, már csak azért is, hogy ne róla beszéljenek.
A környék közben kicsit változni kezdett. Mégtöbb ember, koszos utcák, és kétes kinézetű alakok nagyobb létszámban. Egy lépéssel közelebb ment Naelához, és reméli, hogy hamar megtalálják a pontos helyet...

- Én szerintem be sem jöttem volna, ha nem lenne muszáj. Mondja kedvesen, nem neheztel érte, elvégre egy haldokló kívánsága szent dolog és biztos nem véletlenül terelte az Atya arrafelé, amerre. Egy kislánynak át kell adnia az ajándékot és persze az anyukával közölni a rossz hírt nem könnyű feladat, de még mindig jobb, mint banditákkal hadakozni.
- Dél felé? Nincs ott semmi érdekes, nekem elhiheted, onnan jöttem. Persze, aki nyugodt életet szeretne élni, annak az a tökéletes hely lehet. Nem csak nefilimek élnek délen, de Naela csak magukra gondol, hiszen a sivatagból jöttek és átkeltek a hegyekben, majd annak lábánál táboroztak le, ők vannak a legdélebb vidéken és persze erre utal az öltözéke is.
- Én a környéken maradok szerintem, de nem itt a városban, ez nem az én világom, viszont lehet körülnézek, ha már itt vagyok jobban. Elég jól haladnak, a következő hely is szemet szúr, főleg a csürhe nép körülötte. Naela megforgatja a szemét alig láthatóan és elfordul arra, amerre menniük kell. Elég közel lép Suzi is hozzá, mert elég érdekes a környék így, de szerencsére utána valamivel rendezettebb helyre érnek, ahol már jobban öltözött emberek járnak-kelnek. Egy pillanatra megáll az út szélén és visszafelé néz. Hihetetlen, hogy egy elválasztó fal mire képes.
- Most azt hiszem megérkeztünk, már csak a házat kell megtalálnom, ahol a megbízom családja él. Szólal meg, de nem rohan el, ezt a hírt jobb egyedül közölnie, viszont Suzit sem szeretné csak úgy lerázni.
- Azt hiszem, innen már egyedül is boldogulni fogok, de szívesen találkozom veled még. Két vagy három nap múlva gondoltam, hogy továbbindulok innen, szívesen venném a társaságod, elvégre ketten már többen lennénk a kinti veszélyek ellen is.

Teljesen megértően bólint. Ha megtehetné, hogy vándorlásai közben messzire elkerüli ezt a várost, megtenné. De sajnos mivel itt a legkönnyebb készleteit feltölteni, olyan luxus a város teljes elkerülése, amit nem tehet meg.
Kicsit értetlenül pislog mikor Naela azt állítja innen délebbre nincs semmi érdekes… Pedig ő már járt ott, és ugyan nem hetekig tartó utazás, de még számára hosszúnak tűnő darabon gyalogolhat a falvakon és mezőkön keresztül a hegységig, aztán a mentén még tovább
– Még a hegy-ségig van ho-va menni – vonja meg a vállát ráhagyva a véleményét a másik lányra.
Hallva a lány terveit már biztos benne, hogy nem fog mellette maradni tovább, mint hogy megtalálja a helyet, amit keres. Egész biztosan nem kockáztathatja meg, hogy sokáig a városban maradjon.
Megnyugodva sóhajt. Akkor már nincsenek messze.
Kicsit hitetlenül pislog Naelára amikor azt mondja innen már egyedül is boldogul.
– Biz-tos megta-lálod? – kérdezi. Az ötlet viszont – kicsit sajnálatára – nem tűnik megvalósíthatónak
– Nem tu-dom mer-re leszek három nap múl-va – mondja szomorkásan. Ennyi ideig semmiképp nem akar a város közelében maradni. Nem teheti meg! – De örü-lök, hogy talál-koztunk. Remé-lem még össze-futunk vala-hol – próbálja biztosítani a lányt, hogy neki sincs ellen ére a másik társasága.
Nem siet viszont el, hanem egy darabig még néz a lány után, hogy lássa, tényleg nem esik baja, és csak mikor eltűnik a szeme elől indul tovább, a lehető leggyorsabban elhagyva Hellenburgot.

Naela szerint dél felé nincs semmi érdekes, mert a nefilimek tábora számára nem újdonság, falvak és mezők meg vannak mindenfelé, nem egyedibb egyik a másiknál, hiszen mindegyikben felfedezhetőek ugyanazok a dolgok, csak akik ott laknak, azok mások.
- Igen van, de nincs semmi komolyabb látványosság, minden ugyanolyan, mint máshol is. Persze aki szeret gyalogolni, annak mindegy merre megy, de a nefilim már nagyon vágyik egy lóra, mert a talpa nincs ehhez szokva. Többet kellene pihennie, de akkor egyedül maradna a szabad ég alatt, ami elég veszélyes egyedül, ki tudja milyen alakokkal fut össze, nem mindenki kedves.
- Igen, biztos vagyok benne. Jelenti ki magabiztosan, mert itt már az emberek is kedvesebbnek tűnnek és persze jobban ismerik az itteni szomszédokat is.
- Nos, talán nem leszek itt annyi napot és összefutunk akkor odakint! mondja kedvesen és persze mosolyogva, elvégre nem kell szomorkodni, akiknek még találkozniuk kell, úgy is összehozza őket az Atya és keresztezik még egymás útját.
- Én is örülök a találkozásnak és köszönöm, hogy segítettél eddig eljutni Suzi. Legyen szép és áldott a napod! Máshogyan el sem köszönhetne a kedves félangyal, aki megkérdez a közelben valakit és egyenesen ahhoz a házhoz megy, ahol a megbízója családja lakik. Átadja az ajándékot a táskájából, majd közli a rossz hírt és mehet is tovább, beljebb a város gyűrűiben, ahol kereshet egy helyet, ahol felfrissülhet.

Érdekesen csavarodnak itt a szálak, egy kultista és egy nefilim, szerencsétlen, valószínűleg részeg fazonnak ötlete sem volt kibe kötött bele. A játékotok jutalma mindkettőtök számára 100 TP, Naela pedig egy kedves hellenburgi alkimistától kap ajándékba egy Flaskát.