[Magánjáték] Szobatúra (Naela & Lance)

Zavartan mutattam körbe a szobámon, ahogy bejött, és szétnézett: abban a pillanatban realizáltam, hogy még nem igazán fogadtam vendéget… igazából sehol, de itt főleg nem. A fal többnyire üres volt, egyetlen díszt tettem fel az ágyam fölé: Vengeance-ot, a kardot, amit Crispintől kaptam, mikor szükségem volt rá, és azóta is nagy becsben tartottam. Az asztalon különféle csecsebecsék voltak, például egy furcsa mintás tojás és egy különösen sötét doboz. Nem volt katonás rend, de különösebb felfordulás se: egyike azon előnyöknek, ami azzal járt, hogy nagyon keveset voltam otthon.
- Akkor most… mi legyen? - Néztem rá tanácstalanul.

Körbenéztem a szobában, amivel elég gyorsan végeztem, mert nem volt túl sok minden benne, elég egyszerű volt. Az ágy felett volt egy kard, ami kicsit ijesztő számomra, de mivel egy katonáról van szó, gondolom ez normális. Az asztalon volt többféle csecsebecse, amik közül a tojás fogta meg a figyelmem leginkább. Minek lehet vajon a tojása és ki fog-e kelni belőle valaha bármi is.
- Vedd le a felsőrészed és ülj le az ágyra, én meg majd mögötted foglalok helyet. Leveszem a sarumat és a köpenyemet én is, amit egy székre terítek, a táskám meg ezek mellé teszem le a földre. Utána megyek csak az ágyhoz és foglalok rajta helyet úgy, hogy magam alatt van a lábam, így majd könnyedén tudok feltérdelni, ha elkészül Lance. Egy kicsit gondolkozom, hogy jó lenne egy kis olaj, de nem tudom mennyire tetszene neki az én illóolajom, amivel ha megmasszírozom, akkor neki is egy napig biztos ilyen illata lenne. Inkább elvetem az ötletet, elvégre megy ez olaj nélkül is, nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni a fahéjas-vaníliás illatolajommal.

Magamban elmosolyodtam az ijedtség láttán, amit a kard váltott ki belőle. ~ Hát még ha azt tudná, hogyan került hozzám… ~ Dünnyögtem magamban. Én sokkal jobban meg voltam ijedve, amikor lent felejtettem a kardomat egy fogadóban, és a vámpírok tornyába fegyver nélkül kerültem fel. Akkor szerencsém volt, hogy Crispinnél akadt egy fölösleges penge, és engedte, hogy használjam, majd aztán megtartsam, de időről időre elméláztam azon, mi lett volna, ha ő ott és akkor nem tud kölcsönadni semmit. Ma már Fragarachtól semmi pénzért nem váltam volna meg.
- Rendben. - Mondtam, és levettem a felső ruházatomat. Kicsit izzadt voltam az edzés és a meleg együttes hatásától, de reméltem, hogy ez nem fogja zavarni. Csendesen leültem az ágyra, becsuktam a szemem és elhelyezkedtem, várva a megígért kényeztetést.

Nem szeretném megbámulni, miközben lefelé vetkőzik Lance, de azért a szemem sarkából figyelem, miközben én is leveszem a sarum, elvégre nem mennék cipővel az ágyba. Tetszik, amit látok, még jó, hogy most háttal van nekem. A szálkás izmok a hátán is meglátszódnak, az edzésnek és melegnek hála még a fény is megcsillan izzadt testén, ami engem egyáltalán nem zavar, a sivatagban is izzadtunk rendesen. Legalább nem száraz a bőre, azt nehezebb lenne masszírozni. A vállára teszem a kezeim a nyaka közelébe és neki is kezdek a masszázsnak. Hüvelykujjam erősebben nyomom a görcsös izmok közé, ahol körkörös kis mozdulatokkal igyekszem feloldani azt. Szépen lassan haladok, én nem sietek sehová, még élvezem is kicsit a helyzetet. Most viszonozhatom is neki, hogy a fürdőnél velem volt, meg utána elvitt harcolni tanulni. A vállai után a jobb karjánál kezdem el folytatni a masszázst, elvégre ott is vannak izmok és ha jó munkát szeretnék végezni, akkor egészen az ujjakig lemegyek, bár itt már nem lesz annyira görcsös, viszont felfrissíti a vérkeringést és jobb úgy. A bal kéz után pedig ideje változtatni kicsit a helyzeten. Ha ő szeretne beszélgetni, akkor szívesen válaszolok neki a kérdésekre, de én nem kezdeményezek semmit, csak akkor szólalok meg magamtól, mikor végeztem a karokkal is.
- Most a hasadra kellene feküdnöd, mert a hátadat csak úgy tudom megmasszírozni. Közlöm és persze addig le is szállok az ágyról, persze nem szó szerint.

Magamnak se akartam eleinte bevallani, de felettébb élveztem a masszázst. Magam elé révedtem, és úgy szuszogtam relatíve hangosan, de igyekeztem a méltóságomat megőrizve nem hangosan nyögdécselni. Kedvem az lett volna, de a fürdős incidens után nem akartam a szokatlan keménységet követően teljesen elolvadni a kezei között. Amikor a kezeimhez nyúlt, kicsit összerezzentem, mert kizökkentett, de aztán újból elernyedtem, és hagytam, hadd végezze a dolgát. Beszélni egyáltalán nem volt kedvem: ez volt az első alkalom, hogy más megmasszírozott, így nem tudtam behatárolni, hogy csak a lazaság az oka vagy valami más, de ebben a pillanatban nem is akartam gondolkodni rajta igazán. Aztán hozzám szólt, de csak kis késleltetéssel reagáltam.
- Mi, hogy? - Ráztam meg a fejem. - Ja, persze. - Mondtam, ahogy áthelyezkedtem.
- Mondd csak, ezt tanultad valahol? - Érdeklődtem: szinte kizárt volt, hogy valaki laikusként ilyen jól csinálja, persze lehet, hogy csak nekem volt alacsonyan az ingerküszöböm.

Élveztem, hogy most egy izmosabb vállat masszírozhatok, nem ehhez voltam szokva és még ennyi csomót sem éreztem senkiben, mint ami nála felgyűlt. A halk nyögdécseléseket már megszoktam, általában akkor csinálom jól ezt, ha hasonlókat hallok. Néha kellemes, de néha kicsit fájhat mikor egy két görcsösebb részbe belenyúlok, de egy katona bizonyára nem foglalkozik ezzel és nem fog szólni, hogy fáj egy kicsit.
- Igen, még otthon a barátnőm tanított meg, jól jött, amikor sokat gyakoroltuk a táncot és mikor feszültek voltunk. No meg, apukám ékszerész és sokat görnyed a nagyítója mellett, neki is jól jött néha egy kis masszázs. Miközben válaszolok a hasára fekszik Lance én meg hirtelen nem is tudom, hogy miként lenne jobb. Az lenne az igazi, ha a fenekére ülnék és úgy folytatnám, de valahogy túl izgatott lettem a gondolattól, így inkább csak az ágy szélére térdeltem egyik lábammal és úgy hajoltam fölé. A nyaktól kifelé haladok a lapockák felé, majd a gerincoszlopon is szépen sorban haladok szinte csigolyáról-csigolyára. Itt már ropoghat is a háta, ha valami eddig nem volt a helyén, mert most oda kerül az biztos. Még sose került a kezeim közé izmos férfi test, főleg nem olyané, aki mondjuk úgy tetszik is. Nem is tudom mikor, de egyszer csak azon kapom magam, hogy a két lábam között van a teste, annyira csak a kezemre figyeltem, hogy fel sem tűnt, hogy mikor kerültem így felé. Nem ültem rá, de biztos érzi maga mellett a lábaim. Kicsit kínosan érzem magam, de inkább csak folytatom, amit elkezdtem, egészen a derekáig leérve. Mehetnék tovább is, de ki tudja, akkor mit gondolna rólam, nem vagyok olyan nő, aki olyan könnyen adja magát, bár még nem is éreztem senki iránt ilyesmit. Mikor végigmentem még egyszer egyben végig szalad a kezem a hátán, majd gyorsan le is szállok róla.
- Egészségedre, ha izomlázad lenne, az lehet mellékhatás, de gondolom egy katonát ez aligha zavar. A hátam mögött összekulcsolom a kezeim, örülök, hogy valamivel sikerült meghálálnom a segítségét és talán el is lazította kellően a masszázs.

- Jó munkát végzett, mondd meg neki alkalomadtán... - Mondtam, ahogy elhelyezkedtem, és a párnámba fúrtam a fejem. Kevésbé kaptam levegőt, de valahogy így érződött kényelmesnek, mintha az élvezetek mellett másba is bele akartam volna süppedni. Ahhoz nem voltak elég erősek a kezei, hogy fájjon, amit csinál, de épp elég nyomást fejtett ki, hogy jó érzés legyen. Még mindig el volt veszve az időérzékem, csak elfolytam. Néha azt éreztem, hogy megküzd egy-egy csomósabb résszel, de hagytam, hadd dolgozzon, nekem is volt elég munkám azzal, hogy takargassam a medencében a lábam között lévő bizonyítékot arra, hogy mennyire örültem annak, hogy meztelenül látom: ha valaki megkérdezi akkortájt, hogy hogy ityeg, talán azt feleltem volna, hogy egyáltalán sehogy, teljesen stabil. Megint kezdtem kényelmetlenül érezni magam, mert az ágyékom az emlékre kéretlen és felettébb kellemetlen támasztékot biztosított... volna, ha elég erős ahhoz, hogy a súlyomat megtartsa. Akkor végképp vége volt, amikor fellendült a fenekemre, hogy onnan folytassa, amit csinál. Éreztem, hogy az ágyéka hozzáér a fenekemhez, és a lány mozgásával szinkronban mozog. Ettől két probléma merült fel: a támaszték erőszakosabb lett, a súly pedig, amit mozdítania kellett volna, megnőtt. Nem tudtam ebből megtippelni, hogy mennyivel, nem is akartam, vagy megy, vagy nem megy, hasonló fajsúlyú probléma volt a támasztéknak a reggeli vízleeresztő művelet is. Igyekeztem kicsit mocorogni oldalra, hogy ne legyen olyan kényelmetlen a pozícióm, de sajnos teljes újraigazítás nélkül ez kivitelezhetetlen volt. Szomorúan vettem tudomásul, és folytattam a nyöszörgést, de már nem az élvezettől, hanem azért, hogy legyen már vége. Gyakorlatilag a kettő között hangzásban nem sok különbség volt, legalábbis igyekeztem eltakarni a kétségbeesést. Halkan hálát adtam, amikor leszállt rólam, és leszállt rólam, majd lemászott az ágyról. Hasonlóképpen feltápászkodtam, és nyújtóztam egyet. Csak bólintottam arra, amit mondott, ekkor azonban a támasztékom adott egy egészen más ötletet. Ilyet még sose csináltam, de valamikor mindent el kell kezdeni. Veszélyesen alacsonyan megragadtam a derekát, és magamhoz rántottam: nem mondtam semmit, csak belebámultam a szemébe. Szép volt, mint a fürdőben, de semmi különleges. Egy pillanat múlva lejjebb csúszott a kezem, és rámarkoltam arra, amit találtam. Eleinte nem akartam, de felülkerekedtek rajtam az ösztöneim. Végül is ő provokálta ki, még ha akaratlanul is, de ez most nem számított. Ránéztem az ajtóra: be volt csukva.

- Megmondom neki, bár nem mostanában fogunk találkozni, de gondolkoztam már azon, hogy levelet küldök neki, elvégre teljesen más ez a világ, mint amiben én éltem. Masszíroztam, de mikor fészkelődni kezdett alattam, akkor inkább felemelkedtem róla, csak a lábam érezhette maga mellett, nem szeretnék senkinek sem nehezék lenni, bár nem tartottam magam olyan nehéznek. Remélem nem érzi magát kényelmetlenül, mert ráültem a fenekére véletlen a masszázs közben, mikor belemerültem a nagyobb csomók kisimításába. Ez is egy szakma, bár nem dolgoznék benne, elvégre vannak olyan emberek, akikhez nem szívesen érnék hozzá, de Lance más volt. Egy tünde, aki sokkalta szebb volt az emberektől és a nefilimektől is. Ritka a helyes félangyal, talán ezért sem érdekelt soha az ellenkező nem a fajtám férfiúi közül.
Miután leszálltam róla, akkor minden olyan gyorsan történt, hogy hirtelen nem is tudtam, hogy most mit történik velem. A szívem és az eszem teljesen mást mondtak, nem tudtam melyikre hallgassak. Bólintott, én meg szépen rá mosolyogtam a szemébe nézve. Utána csak azon kaptam magam, hogy közelebb kerültem hozzá és a keze a derekamon van, miközben szemezünk. Olyan fura ez az egész, a szívem is gyorsabb tempóra váltott és persze biztos vagyok benne, hogy el is pirultam egy kicsit. A kezeim a mellkasára helyeztem és homorítva dőltem hátrébb kicsit kérdőn tekintve, hogy ezt mégis minek véljem. Mikor lentebb markolt a fenekemre, akkor jutott el hozzám egy információ a testünk találkozását illetően. Nem gondoltam, hogy a masszázs ilyesmit okozhat, de visszagondolva Naqaa tanítására, ő figyelmeztetett. A családtagoknál és a nőknél nem merült fel ennek a lehetősége, így nem foglalkoztam vele, most viszont mondhatni egy idegent kényeztettem, egy nagyon helyes nem is annyira idegent. Követtem a tekintetét, ami az ajtón kötött ki, ami természetesen zárva volt. Egyszerre féltem, izgultam, voltam kíváncsi és vágyakoztam. Nem tudtam hirtelen mit tegyek, de azt tudtam, hogy nem akarok egy alkalmas kalandja lenni senkinek, akit utána kidobhatnak. Viszont ki tudja mikor lesz legközelebb esélyem egy ilyen tündéhez? Végig kedves és segítőkész volt egész végig, én kértem, hogy megnyomkodhassam a hátát, nem ő kérte és el is vált volna tőlem. Vétkesnek érezném magam, ha most csak úgy elrohannék, mégsem érzem helyesnek, hogy csak úgy beadjam a derekam. A jobbommal felnyúltam az arcához és egy tincset a füle mögé simítottam. Ó, azok a hegyes fülek, annyira érdekesek. Éreztem az ágyékát és az enyém is mintha ettől beindulta volna, vagyis a furcsa érzés, amit eddig még nem éreztem, gondoltam ez lehet. Mindig azt mondták, hogy két személy között a kémia miatt is megtörténhetnek dolgok, hiszen hatással vannak egymásra. Eddig hülyeségnek tartottam és felesleges fecsegésnek, lehet tévedtem.*
- Lance, én még... ártatlan vagyok mondtam halkan, amitől talán még inkább zavarba jöttem, hiszen ez úgy hangzik, mintha beleegyeznék valamibe, amit még mindig nem tudom, hogy akarok-e. A szervezetem szeretné, de néha az eszünkre kellene hallgatni.

18+

Ahogy végighúzta rajtam a kezét, és a fülem mögé simította a hajamat, úgy éreztem, nem tudom tovább türtőztetni magam. Megfogtam a kezét az én szabad kezemmel, és a számhoz emeltem.
- Valamikor el kell kezdeni. - Susogtam izgatottan, ahogy a nyelvemet az ujjához érintettem. Fogalmam sem volt, hogy mit csinálok: hallottam már, hogy a tábortűznél a társaim ecsetelték, hogy ők hogy csinálják az asszonnyal, hallottam már fogadókban nőket erről beszélgetni, de ez csak tompa emléknek érződött, amit elnyomott az ösztön. Erősebben markoltam az alfelét, és egy határozott rántással a nyelvemet végighúzva a karján a nyakába csókoltam, és vadul ízleltem. Sós volt az izzadtságtól és valami furcsa olajos ízt is éreztem, de nem törődtem vele. Elengedtem a kezét, és a másik kezemmel is a feneke felé nyúltam. Nem realizáltam, hogy ennyi felgyülemlett feszültség van bennem, amit hatékonyabban nem tudtam volna leadni. A fejemmel aztán lassan elkezdtem felfelé haladni a szája felé. Nem finomkodtam, de kiélveztem minden egyes pillanatot.

A válaszát hallva csak még inkább zavarba jöttem, főleg mivel elkapta a kezem, amivel a bőréhez értem. Nem bántani szeretne, ezt a válasza után érzem is, a nyelve az ujjbegyeimhez érnek, amitől a hideg is végigfut a hátamon. Halkan felnyögök néha az élvezettől. Jól eső kis bizsergés ez, amit egy erősebb markolás követ a fenekemnél. Kicsit merevnek érzem magam, ahogy az izmaim megfeszülnek, pedig rám ez nem jellemző. A karomon hamar végigsuhanva a nyakamnál köt ki és azt csókolja, miközben már két kézzel is megfog alul. Nem gondolnám, hogy az atya tesztelni akarna, így átadom én is magam az ösztöneimnek egy kicsit. A kezeimmel a nyaka körül közrefogom, majd megemelem a lábam, hogy a combom a csípője felett legyen, innen már csak egy szökkenés és a lábaimmal átkarolva az ölében találhatom magam, miközben az ajkaink egyre közelebb kerülnek egymáshoz, míg nem megtörténik életem első csókja. Eleinte még kicsit béna vagyok benne, abban biztos vagyok, de nem érdekel, mert eleget tudom gyakorolni még remélhetőleg.
- Lance sóhajtok fel kissé kéjesen és most én adok a nyakára apró csókokat. Ha akarnék sem tudnék másra gondolni, mint hogy én is akarom ezt a tündét. Tökéletesebb társat nem is találhattam volna.

18+

Váratlanul ért, hogy felugrott az ölembe: valahogy elfelejtettem, hogy ő nem csak egy eszköz arra, hogy én jobban érezzem magam, hanem neki is az volt a célja, hogy ő jól érezze magát. Sokat viszont nem gondolkodtam rajta, a pillanatnyi gondolatokat újból felülírta az ösztön: szeretnem kell, és őt kell szeretnem, most azonnal. A nyakamat csókolgatta, és mintha a nevemet lehelte volna, de a fülemben zubogó vértől nem hallottam tisztán. Éreztem azonban a combjait, ahogy körülfogják a derekamat, és úgy éreztem, hogy úgy szorítják, mintha magukba akarnának zárni örökre. Éreztem, ahogy a feszes feneke most az ő egész súlyával nyomja a tenyereimet, de egyáltalán nem éreztem tehernek. Viszont változásra vágytam: fordultam egyet, az egyik kezemet levettem róla, és ledőltem az ágyra úgy, hogy fölé hajoltam. A térdemmel és immár a két kezemmel támasztottam meg magam úgy, hogy nem estem rá, és egy feszült pillanat múlva újból elkezdtem falni a száját. Egyre lejjebb haladtam, a melleit vettem célba most, ha kellett, elkezdtem lefejteni a combjait a derekamról. Mohón járt a szám és a nyelvem, szinte időt sem hagytam magamnak arra, hogy kiélvezzem, amíg oda nem értem a puha keblekhez. Ekkor lelassítottam, míg a kezeimmel próbáltam lefejteni róla a felsőruházatát.

18+

Soha ilyen jól és izgatottan még nem éreztem magamat, mint most. Lehet a felszabadultság érzése is benne van, mert most nem kell kedves és türelmes nefilimként viselkednem. Naqaa mindig is mondogatta, hogy egyszer majd eljön az a férfi, akinél nem fogok sokáig hezitálni és megtudom, mi is az igazán jó. Minden csók és nyelves kényeztetés bizserget és melengeti a szívem, ami egyre hevesebben dobog. Elképesztő érzés, amikor a testből kitör az ösztön ilyenkor és tudja mi fog következni vagy mit tegyen, amivel vágyakkal teli társának a kedvére tehet. Hiába próbálok gondolkozni és úgy cselekedni nem megy, így fel is adom inkább a próbálkozást. Helyzetet váltunk és kitárom oldalra a szárnyaim egy kicsit, nem teljesen, csak annyira, hogy kényelmesen feküdjek a hátamon. Ahogy felettem támaszkodott meg és ahogy az ajkaimhoz közelített, hogy ismét felfaljon leírhatatlan volt, szerintem sose fogom elfelejteni ezt a jelenetet és még nem is tartunk a kényesebb résznél. Élvezettel teli hangon nyögdécselek néha, ahogy halad lefelé a testemen a mellkasomig. A ruha annyira egyszerű, csak a nyakamban van megkötve, meg a derekamnál, így hamar megszabadulhatok tőle. Nem voltam és nem is vagyok szégyenlős, amúgy is látott már ruha nélkül a fürdőben. A hajába túrok és a fülénél cirógatom kicsit, mivel máshol jelenleg nem érem el. Amikor magához rántott azt hittem, hogy csak egy gyors esti kaland leszek neki, de most, hogy kényeztet is, reménykedem, hogy többről van szó. Jó lenne, ha nem egyszeri kaland lenne ez egymással, hanem több.

Hallgattam, ahogy élvezi, amit csinálok, és valamilyen szinten elégedettséggel töltött el, azt viszont nem tudtam, hogy azért, mert neki örömet okoztam, vagy inkább azért, mert én is jól éreztem magam közben. A nyögdécselése még tovább gerjesztett, én pedig egyre jobban elmerültem a keblei között, azonban eszembe jutott, hogy még más, eddig kiaknázatlan lehetőségeim is vannak. Lecsusszantam az ágyra mellé, és fél térdre ereszkedtem. Az egyik kezemet a feje alá tettem, és megemeltem, hogy a szája az enyémhez érjen, a másik kezemmel pedig az ágyéka felé kaptam, gyorsan és türelmetlenül. Ha volt az utamban valami, gyorsan megszabadultam tőle, és elkezdtem vadul masszírozni, ami a kezem ügyébe került. Nem múlt sokon, hogy teketóriázás nélkül becsússzon az ujjam, de emlékeztem, hogy ez az első neki, és nem az ujjamnak örülne a legjobban, így maradt a masszázs, ugyan nem tudtam, ez mennyire esik jól neki, de túlságosan lendületben voltam. Egyre erősebben szuszogtam, ahogy egyre gyorsult a mozgásom, reméltem, hogy nem zavar be semmiben.

18+

Eddig csak látványos tánckelléknek tartottam a testem gömbölyded részeit, de látva Lancet, amint elmerül a puha melleim között valahogy még inkább izgalomba hozott. A testem pedig válaszol is minden érintésre, időnként megfeszül a testem is, amit nem hagyok hangok nélkül. Nem érzem úgy, hogy vissza kellene fognom az érzéseimet, mert ezzel is kifejezem magam. Mikor mellém feküdt a kezével támasztotta meg a fejem, hogy közelebb hajoljak és hogy ismét egymás ajkainak eshessünk. A másik keze viszont lecsúszott a lábam közé és ami ott volt kis alsónemű, hát elég gyorsan lekerült, majd éreztem az ujjait, amint ott masszíroz. Még magamnak sem csináltam ilyet, pedig akkor tudnám mennyire is jó. Kicsit hangosabb kéjes sóhaj hagyja el a szám, mert ez nagyon jó és úgy éreztem, mintha ő is élvezné, amit csinál. A kezem közben nekem is megindult a nadrágja felé, hogy szintén megfogjam a férfiasságát és erősen rámarkolva mozgásnak induljon a csuklóm. Még sose csináltam ilyesmit, de a barátnőm mesélt már ilyesmikről, persze én akkor úgy csináltam, mint aki nem figyel, de most hálás vagyok érte, mert tudom mit tegyek és hogyan viszonozzam azt, amit a lábam közt művel. Fejben emlékeztetnem is kell magam arra, hogy ez még mindig nem minden és amilyen gyorsan váltottunk erre, lehet olyan gyorsan lépünk is tovább majd a még jobb felé.

Végre ő is megmozdult, és nagyon örültem annak, amit csinált: egyébként is úgy éreztem, hogy ő már eleget kapott, most már rajtam a sor. Izgatottan feszült meg minden izmom, nehezemre esett elengedni őt, és felegyenesedni, hogy könnyebben levehessem a nadrágomat, ami immár az egyetlen fal volt a legboldogabb pillanat előtt. Nem gondolkodtam azon, hogy ennek mik lehetnek a következményei később, nem gondolkodtam azon, hogy ő mire gondolhat, azokban a percekben leginkább arra koncentráltam, hogy egy nő ölelésében lehessek újra gondtalan. Miután megszabadultam a nadrágjától, megragadtam a csípőjénél fogva, és egy mozdulattal jeleztem, hogy szeretném, ha átfordulna. Amennyiben ezt megtette, felhúztam, hogy a térdén és a két kezén támaszkodjon, rájöttem, hogy ez a látvány jobban tetszett, mint amikor a hátán feküdt. Egy másodperc szünet után aztán behatoltam. Lassan kezdtem és kisebb mozdulatokkal, a csípőjét a kezemmel fogva és azzal segítve, hogy ritmusban maradjak. Aztán már egyre gyorsultam és egyre mélyebbre mentem, párszor rácsaptam a fenekére is, ahogy feszesedett a tempó. Aztán visszalassultam, ráhajoltam a hátára és kezeimmel a melleit kerestem, hogy a markomban legyenek, és játszhassak velük. Amikor éreztem, hogy számomra ez a tánc lassan a végére ér, újból felegyenesedtem, és olyan gyorsan kezdtem csinálni, ahogy csak tudtam. Néhány másodperc múlva aztán éreztem, hogy ütemesen pulzálva elsülök. Egy megkönnyebbült sóhajt engedtem meg magamnak: ez már hiányzott. Még néhány lökést megengedtem magamnak, aztán elváltam tőle, és leheveredtem az ágy mellé a padlóra. Elfáradtam.

Nem igazán tudom, hogy mit csinálok, de mivel Lance nem szól érte, így úgy vélem csak nem teszem rosszul, azt amit. Mikor megszabadul a nadrágjától láthattam végre az egész testét és a látvány igen csak tetszett. Az ajkamba haraptam és megfordultam, a szárnyamnak is kényelmesebb, ha nem rajta fekszem, ritkán is csináltam ilyesmit. Talán nem is baj, hogy így alakult, bár az, hogy fel kellett térdelnem, az kicsit olyan állatiasnak hatott. Persze így jobban hozzám fért bizonyára. Kicsit pucsítok is, mert nekem úgy természetesebb egy kicsit. Mikor egyesült a testünk eleinte fájt egy kicsit, de utána már nem éreztem semmi kellemetlent. Annyira élveztem, hogy nem tudtam semmi másra sem gondolni közben. A fenekemre is rácsapott. Nem fogtam vissza a hangom közben, amikor a hátamhoz hajolt és a melleim markolászta, akkor többször is megfeszült a testem. A végén a gyors rohamban nyögtem fel csak hangosabban, azt hiszem ilyen érzés lehet, mikor a csúcsra ér valaki. Nem kellett több idő neki sem úgy vélem. Mikor elváltunk ő a padlóra feküdt, én meg az ágyról figyeltem egy kicsit, majd mellé ültem és felé hajolva megcsókoltam. Rossz érzés kerülgetett, tudtam, hogy nem maradhatok itt örökre, elvégre nekem saját küldetésem van és ennek lehet meg sem kellett volna történnie. ~De annyira jól néz ki és olyan jó volt vele.~ Éreztem, hogy a tündék lesznek a gyengéim mostantól. Kis szünet után szólaltam csak meg.
- Nem lenne kényelmesebb az ágyon feküdni?

Fáradtnak éreztem magam, sőt kimerültnek. Nem gondoltam volna, hogy ilyen sokat kivesz belőlem ez az akció, talán belejátszott az is, hogy eleinte milyen feszült voltam. Egyre lustábban pislogtam, majd végül lehunytam a szememet, ekkor éreztem, hogy Naela leereszkedik mellém, és megcsókol. Sűrűn pislogva néztem fel rá, ahogy próbáltam elűzni a szememből a fáradtságot, és rájöttem, hogy tulajdonképpen azzal se lett volna problémám, ha alul vagyok, de ez már a múlt problémája volt.
- De igen, bizonyosan jobb lenne, - Válaszoltam a kérdésére, ahogy felkönyököltem - de nincs elég hely.
Ez részben igaz is volt, de ugyanakkor nem tudtam, hogy miután ezt lerendeztem, mit kezdtem volna vele.
- Milyen volt? - Nyögtem ki végül esetlenül, még a félálommal a hangomban. Nem emlékeztem, hogy ezt valaha bármelyik partneremtől is megkérdeztem volna, vagy nem voltunk elég ideig egymás mellett hozzá, vagy csak nem jutott eszembe. Most azonban úgy éreztem, hogy mondanom kell valamit, talán hogy ne legyen olyan kínos az egész. Kíváncsian néztem rá válaszra várva, miközben ülő helyzetbe tornáztam magam.

Miután letérdeltem oldalasan a lábam mellé ültem, úgy, hogy Lance felé nézzek. Miután megcsókolom sűrűn pislogva néz rám, amit nem tudok, hogy most jó vagy rossz. Még senkivel sem kerültem ilyen közeli kapcsolatba és mivel nem mondhatni el rólunk, hogy szerelemből tettük azt, amit, így még kellemetlenebb csak az egész számomra. Az ölemben tördelem a kezemet és az ágy felé pillantok. Talán elférnénk rajta, de lehet az nem lenne olyan kényelmes, mint itt a földön elterülve.
- Ő... Teljesen zavarba jöttem, elvégre nincs viszonyítási alapom és nem értettem miért tette fel a kérdést, elvégre hallhatta mennyire tetszett. Lehet neki nem volt annyira jó. Oldalra pillantok és lesütöm a szemem.
- Felejthetetlen és leírhatatlan. Válaszolom és félénken felpillantok, még mindig annyira helyesnek találom és biztos sose felejtem el, amit magából adott. Nem ismerem, mégis odaadtam magam neki mondhatni gondolkodás nélkül. Csak azért vagyok nyugodt, mert nem változtam át semmilyen szörnyeteggé még. Talán efelett még elnézett az Atyám, de ettől csak még kellemetlenebbül érzem magam. Nem lehetek egy egy éjszakás kaland, az annyira megalázó lenne, bár megérdemelném.
- Maradhatok reggelig még veled? Utána már nekem is ideje lenne indulnom és gondolom neki is van munkája, amit nem hanyagolhat el. Talán még kicsit alvás előtt beszélgetni is tudnánk, megkérdezném, hogy szerinte milyen voltam, de igazából én nem csináltam semmit, csak a testemet adtam oda, hogy kiélje férfias vágyait. De hát erről szól az egész? Vagy nem? Fogalmam sincs, de talán kiderülhet, ha maradhatok.

A zavarára válaszul elszégyelltem magam. Nem akartam bizonytalanságot kelteni benne, de tényleg nem tudtam, mi mást mondhatnék.
- Annak örülök. - Mondtam kimérten, és még jobban összezavarodtam, ez talán látszott az arcomon is. Hagyta, hogy úgy használjam ki, ahogy akarom, mégsem éreztem helyesnek azt, hogy kitessékeljem, attól viszont féltem, hogy ha nem szólok semmit, akkor félreérti az egészet. Számomra is feledhetetlen lesz ez az élmény, de úgy éreztem, hogy ennél többre én nem lennék jelenleg képes. A kérdése egyszerre lepett és ijesztett meg, viszont két pillanat után kiforraltam, mit mondhatnék.
- Addig igen. - Mondtam tömören, és reméltem, hogy ebből megérti, hogy én ezt már szeretném lezárni. Az esemény miatt érzett zavarom mellett azonban éreztem a megkönnyebbülést.
- Köszönöm. - Mondtam ki végül az egyetlen értelmes dolgot, ami eszembe jutott számára.

Nem tudom mivel zavartam össze ennyire, lehet a bizonytalanságom vagy hogy nem válaszoltam egyből? Elég kimérten válaszol, hogy örül neki, hogy tetszett, de hirtelen nem tudom, hogy ez most jó vagy rossz az én szemszögemből nézve. Annak örültem, hogy most nem akar kidobni innen és maradhatok reggelig. Ilyenkor már nehéz jó hívőket keresni és szállást kérni tőlük.
- Köszönöm. Válaszolom, majd ő is megköszön valamit, de hogy mit azt nem tudom.
- Te mit köszönsz? Nézek rá aranyló szemeimmel kedvesen mosolyogva. Túl vonzó és most úgy mellébújnék, csak hogy érezzem még egy kicsit a közelségét, jó ideig úgy sem lesz alkalmam ilyenekre.
- Melléd bújhatok? Nem hinném, hogy ilyesmi csak úgy megismétlődik majd, bár nem lenne rossz. Viszont csak félangyal vagyok, aki békét akar hozni a világba, nem engedhetek meg magamnak ilyen lazítós napokat. Persze nem így terveztem ezt sem, de mégis még egy kicsit jó lenne kiélveznem.
- Olyan furcsa ez az egész, ti tündék nagyon jól néztek ki és még eddig senkivel sem találkoztam, aki így vonzott volna magához. Még soha nem is csókolóztam, nem hogy még komolyabbra fordult volna a helyzet egészítem ki magamban a dolgot.

Igazán zavarban voltam, ez talán látszott is rajtam. Nem akartam megbántani rosszul megválasztott szavakkal, meg úgy egyáltalán semmivel, de úgy éreztem, szorul a hurok. Nem mondhattam azt neki csak úgy egyszerűen, hogy azt köszönöm, hogy kihasználhattam az ösztöneim kiélésére.
- Hogy ilyen hatékonyan segítettél levezetni a feszültséget. - Mosolyogtam rá végül, és már nem is éreztem magam annyira fáradtnak. Örültem, hogy ezt megúsztam, majd jött a következő kérdése.
- Persze, gyere. - Mosolyogtam rá. Noha újabb megpróbáltatásokra még nem álltam készen, örömmel fogadtam az ötletet, hogy a lágy részei újból hozzám érjenek. A megállapítása viszont furcsán érintett.
- Hány tündével találkoztál már? Vannak olyanok, akikre nem olyan kellemes ránézni, persze lehet, hogy eddig csak nagy szerencséd volt. Én a te fajodról nem nagyon tudok nyilatkozni, te vagy a második, akivel találkoztam. - Az elsőt is megbámultam, de ezt, úgy éreztem, nem kell az orrára kötnöm. Kis csönd után megszólaltam.
- Tehát, itt vagy holnap reggelig. És aztán mi lesz? - Kérdeztem érdeklődve, hiszen kíváncsi voltam, hogy hogyan fogja használni azt, amit korábban tanítottam neki. Az ablakon kinézve láttam, hogy a nap egyre alacsonyabban van, lassan, de biztosan közeledik az este.

Kicsit furcsa, hogy csak most kezdünk el beszélgetni úgy igazából majd magunkról, mert eddig volt szó mindenféléről, csak magunkról nem beszéltünk sokat egymásnak. Kicsit remélem, hogy azért a masszázs is segített oldani a feszültségét és nem csak az, ami utána jött és nagyon is jó volt, én is könnyebbnek érzem magam tőle. Amikor elmosolyodik Lance, akkor már kevésbé érzem magam zavarban, főleg mikor még megengedi, hogy mellébújjak. Lefekszem mellé kicsit oldalasan és a fejem a válla alá fektetem. A kezem megöleli őt automatikusan, egy kicsit jobban is érzem magam tőle.
- Te vagy az első tünde. Vallom be, de biztos vagyok, hogy nem lehetnek olyan csúnyák a többiek sem, de biztos akad köztük is olyan. Nefilimek közt is vannak csúnyább nők, akik inkább takargatják magukat. Legalább ennyi közös van bennünk, hogy alig találkoztunk még a másik fajtájával.
- Mennem kell tovább, muszáj folytatnom azt, amiért útnak indultam, kötelességemnek érzem, hogy tegyek valami jót mindenkiért a világon és közelebb hozzak mindenkit a békéhez és egymás elfogadásához. Persze nem gondolom, hogy valami mást nézett volna ki belőlem, mi nefilimek kicsit szentnek szeretnénk tűnni, talán félig angyalok vagyunk, de egy bukottnak a leszármazottjai, akiket nem mindenki fogad tárt karokkal, ki milyen okból kifolyólag.
- Remélem, neked ez nem baj, hogy holnap tovább kell állnom. Mondom, de talán félig kérdezem is, nem szeretném megbántani, bármennyire is vonzó is, nem ismerem annyira, hogy le akarja magam kötni mellé és persze ott van a feladatom is, amit magam miatt is csinálok.

- Nem baj. - Feleltem talán kicsit túl gyorsan is a kérdésére, valójában megkönnyebbültem, hogy ebből biztosan nem lesz valami hosszútávú dolog.
- Az jó. - Válaszolt, és annak ellenére, hogy a válaszom megnyugtathatta arról, hogy nem bántódom meg, csalódottságot éreztem a hangján.
- De attól még találkozhatunk később is? - Kérdezte meg utána, bár nem tudtam, mit is akarhat tőlem pontosan. Elbizonytalanodtam egy pillanatra, de aztán rájöttem, hogy valójában valószínűleg nincs mitől félnem, amíg nem akarja lekötni magát. - Persze. - Mondtam természetesen, aztán kis szünet, de annál nagyobb tépelődés után hozzátettem még, hogy bebiztosítsam, nem lesz ebben nagyobb felelősségem. - De ennél többet nem tudok adni sem most, sem máskor.
- Nekem megfelel így, nem szeretnék többet, de azt hiszem nekem is szükségem volt egy kis lazításra. Sóhajtott fel, a szívemről pedig hatalmas kő gurult le. Aztán felemelte a fejét, és rám fekve nézett fel a szemembe. - Szerinted hülyeség a világ békéjére törekedni? - Kérdezte, és nem kellett sokat agyalnom a válaszon.
- Igen. - Feleltem egyszerűen. - Ok mindig lesz a háborúra, és ha van ok a háborúra, akkor háborúznak. Ha véletlen nincs ok, csinálnak maguknak. - Sóhajtottam fel. Nem akartam elkeseríteni, de ez volt az igazság.
- Olyan fura ez a világ, pedig egy földön osztozunk, mégis teljesen más minden itt, mint a törzsemben, ahonnan jöttem. - Mondta elmerengve egy pillanatra, majd témát váltott.
- Akit láttál másik nefilimet, neki is voltak világmegmentő céljai? - Szögezte nekem a kérdést, viszont érdemi válaszom nem volt a számára.
- Nem tudom, nem beszélgettem vele, a túlélésre koncentráltunk. - Feleltem. - Azóta igazából nem is láttam, ő is elment valamerre. - Ahogy én is, nem tartottam valószínűtlennek, hogy ő is vándorfajta volt, ahogy én, mielőtt letelepedtem.
- Én csak a közelben fogok szerintem vándorolgatni, amíg nem leszek ügyesebb kardforgató. A bűbájokat nem szeretem használni, csak ha tényleg vészhelyzet van. - Ezt nem értettem, hiszen a varázslat azért van, hogy használjuk, pláne mióta kissé megváltozott a világ, és egy kis bűbáj semmibe nem került. - Örülök, hogy találkoztunk. - Mondta, majd kissé feljebb tornázta magát, és a szemembe nézve átölelt. Meglepődtem, de visszaöleltem. - Én is. - Válaszoltam, ahogy visszanéztem a szemébe.
- Még soha senkivel nem voltam így kettesben… Egy kicsit azért féltem, hogy mi lesz ha átalakulok valami szörnyeteggé a végén. - Jelentette ki egy kis félmosollyal. - Már jó ideje úton vagyok és valahogy többségben nem túl kedves illetőkkel találkoztam. Eddig. Fejezte be, majd újból témát váltott. - A földön fogunk aludni? Érdeklődött. Az első két felvetésre nem nagyon tudtam mit reagálni, de aztán a harmadik megmentett a hallgatástól. - Miért ne? Vagy az ágyon szeretnél? - Kérdeztem őszintén.
- Én a földön is elalszom, nálunk nem volt jellemző az ágy, a fekhelyem általában csak egy kipárnázott rész volt… elég egy párna, és elalszom bárhol. - Mondta kicsit réveteg tekintettel. Biztos máshol járt fejben, de én csak folytattam, mert nem tudtam, hogy hogyan is kellene kezelnem, amikor valaki gondolatai beszéd közben elkalandoznak.
- Akkor legyen itt, kényelmesebb, de akár alhatsz te is fent, én meg itt lent. - Bólintottam.
- Még sose aludtam senkivel. - Jegyezte meg, én pedig nem késlekedtem a válasszal.
- És szeretnél? - Kérdeztem hetykén, a válasza pedig nem lepett meg.
- Veled igen, az után már nem hinném, hogy annyira idegenek lennénk, legalábbis testileg. - Mondta tőlem kissé idegen hozzáállással, de ezek után már nem lepődtem meg azon, hogy ő máshogy gondolkodik valamiről. Megvontam a vállamat, amennyire tudtam fekve, de valójában ennél jobban örültem. - Ahogy gondolod. - Mondtam könnyeden, közben pedig arra gondoltam, milyen jó lesz egy puha női testtel magam mellett, még akkor is, ha egyébként meleg nyár van, és ragacsosak vagyunk az izzadtságtól. Ekkor elmosolyodott, és levette az ágyról a párnámat.
- Reggel mikor szoktál kelni? - Kérdezte érdeklődve.
- Amikor ébredek, szabadnapos leszek holnap is. - Mondtam, hiszen nem lehet ennyi fáradtságot egy nap alatt elintézni. Azután viszont már indul a szekér újból.
- Akkor jó, bár nem vagyok hétalvó, szóval ebédidőig biztos nem fogok aludni. - Mondta. Annyira engem nem zavart volna, ha felkelt, miközben készülődik el, visszaaludni bármikor lehet… ha nyugodt az ember. - Te álmos vagy? Mert akkor pihenhetünk is. - Ajánlotta fel.
- Szerintem fárasztó időszakon vagyunk túl, ki kell pihenni valamikor. - Sóhajtottam megkönnyebbülten, ahogy elkezdtem fészkelődni, hogy kényelembe helyezzem magam.
- Szép álmokat! - Mondta, majd kényelmesen elhelyezkedett mellettem. Éreztem, ahogy átkarol, majd egy elégedett mosollyal mély levegőt vettem, és álomba merültem. Igen, ez kellett.

- Nem baj. -
- Az jó. Feleltem kicsit csalódottan, mert túl hamar mondta, hogy nem baj. Nem tűnt olyan nagy nőcsábásznak, aki ki akart volna használni, de lehet tévedtem. - De attól még találkozhatunk később is? Kérdeztem meg utána, csak hogy megtudjam még is hogyan is állunk akkor. Ekkor kicsit mintha elbizonytalanodott volna, de a válasza azért megnyugtatott.
- Persze. - Mondta természetesen, aztán kis szünetután hozzátett még egy mondatot. - De ennél többet nem tudok adni sem most, sem máskor.
- Nekem megfelel így, nem szeretnék többet, de azt hiszem nekem is szükségem volt egy kis lazításra. Sóhajtok fel, mert ezek szerint még találkozhatunk, bár nem kell feltétlen mindig az ágyában kikötni, de a vívóleckék azok nagyon jól jönnének. Felemelem a fejem és kicsit az oldalára fekve pillantok a szemeibe.
- Szerinted hülyeség a világ békéjére törekedni? Meg kellett kérdeznem, mert mindenki csak hülyeségnek tartja a dolgot és veszett ügy olyanért harcolni, amiben már senki sem hisz. Persze ha tudom mi ennek az oka, akkor könnyebb lehet később meggyőzni őket az ellenkezőjéről.
- Igen. Ok mindig lesz a háborúra, és ha van ok a háborúra, akkor háborúznak. Ha véletlen nincs ok, csinálnak maguknak. - Sóhajtott fel a végén.
- Olyan fura ez a világ, pedig egy földön osztozunk, mégis teljesen más minden itt, mint a törzsemben, ahonnan jöttem. Mivel egy katonával beszélek, el kell hinnem, amit mond, elvégre ki más, ha nem ő tudja a legjobban, milyen felesleges háborúkba kell mennie néha.
- Akit láttál másik nefilimet, neki is voltak világmegmentő céljai?
- Nem tudom, nem beszélgettem vele, a túlélésre koncentráltunk. Azóta igazából nem is láttam, ő is elment valamerre. - LEgalább vele nem került komolyabb kapcsolatba, így nem vehette természetesnek, hogy nálam is megvan az esélye. - Én csak a közelben fogok szerintem vándorolgatni, amíg nem leszek ügyesebb kardforgató. A bűbájokat nem szeretem használni, csak ha tényleg vészhelyzet van. Persze ügyes voltam és tehetséges, de valahogy csalásnak éreztem a dolgot mindig is.
- Örülök, hogy találkoztunk. Kicsit felegyenesedtem és közelebb hajoltam hozzá, majd megöleltem. Most a fejünk egy vonalban van, a szemébe szeretnék még nézni. Olyan jó érzés, hogy van mellettem valaki, kicsit sok volt a magány és nem vagyok hozzászokva efféléhez. Kicsit lehet meglepődött a mozdulatomtól, de visszaölelt.
- Én is. - Válaszolta és ismét egymás szemeibe néztünk.
- Még soha senkivel nem voltam így kettesben. Pedig akadtak bőven udvarlóim, mégsem ragadta meg egyik sem a figyelmem ennyire.
- Egy kicsit azért féltem, hogy mi lesz ha átalakulok valami szörnyeteggé a végén. Jelentem ki egy kis félmosollyal, mert az nem lett volna vicces az biztos, de ha eddig nem történt meg, akkor már nem is fog. Persze ez nem jelenti azt, hogy mostantól keresni fogom a lehetőséget, mert ez nem igaz.
- Már jó ideje úton vagyok és valahogy többségben nem túl kedves illetőkkel találkoztam. eddig. Persze volt egy-két kivétel, de többségében nem ez volt a jellemző. A katonaságnál legalább nincs egyedül Lance, aminek azért örülök, különben a fürdőnél sem kötött volna ki.
- A földön fogunk aludni? Érdeklődöm, mert akkor legalább egy párnát vagy valamit le vehetnénk az ágyról, hogy kényelmesebb legyen.
- Miért ne? Vagy az ágyon szeretnél? - Kérdezti, kihagyva az előző két témám, igaz nem túl sokat tudhat hozzáfűzni, így nem zavar kivételesen a dolog.
- Én a földön is elalszom, nálunk nem volt jellemző az ágy, a fekhelyem általában csak egy kipárnázott rész volt. Kicsit el is kalandozok, hiányzik az otthonom, az a szép kilátás a csillagos égre. Igaz itt is lehet nézni, de sokkal halványabb minden. - Elég egy párna és elalszom bárhol.
- Akkor legyen itt, kényelmesebb, de akár alhatsz te is fent, én meg itt lent. - Bólintott.
- Még sose aludtam senkivel.
- És szeretnél?
- Veled igen, az után már nem hinném, hogy annyira idegenek lennénk, legalábbis testileg.
- Ahogy gondolod. - Mondta könnyedén. Bólintok és elmosolyodom, még sose csodáltam ennyire senkit, mert soha nem tetszett senki annyira, mint ez a tünde, különleges volt az együtt töltött idő, biztosan nem fogom elfelejteni. Azért egy kicsit felülök, hogy levegyem a párnát az ágyról, azért a fejünk alá nem árt valami puha.
- Reggel mikor szoktál kelni?
- Amikor ébredek, szabadnapos leszek holnap is. -
- Akkor jó, bár nem vagyok hétalvó, szóval ebédidőig biztos nem fogok aludni. Csak ne ébredjen fel sokkal korábban, nem szeretné felkelteni Lance-ot, hogy amúgy ő most menne is. Viszont az ellenkező eset sem lenne túl jó, hogy felkeltik, hogy reggel van és ideje indulni.
- Te álmos vagy? Mert akkor pihenhetünk is. Nem szeretnék ostoba kérdéseket feltenni, ami inkább már a párkapcsolatok elején hangzanak el, elvégre ez nem egy olyan kapcsolat kettőnk között.
- Szerintem fárasztó időszakon vagyunk túl, ki kell pihenni valamikor. - Sóhajtott megkönnyebbülten.
- Szép álmokat! Hagyom, hogy elhelyezkedjen, majd mellé bújok és remélem nem zavarja, ahogy átkarolom az egyik karommal, de érezni akarom a testét, amíg még lehet. Megőrizni ezt a napot az emlékeimben, amit nem árulok el senkinek, csak a legjobb barátnőmnek, de neki is csak négyszemközt és nem túl részletesen mesélnék az is biztos. Lassan el is alszunk és lezárul ez a nap is.

Nos itt aztán tényleg kifejezetten gyorsan alakultak a dolgok és azt hiszem mindketten értékes tapasztalatokkal gazdagodtatok. Kívncsi leszek a továbbiakban Naela hogyan fogja feldolgozni az ártatlansága elveszítését, Lance pedig ápol-e majd további érzelmeket a nefilim felé. Mindkettőtöknek jár 100 TP, Naelának pedig a következő:

Ektoplazma (valószínűleg Lance trófeái közül véletlenül nyúlva)