Kezdőlap
Regisztráció
Belépés
Név: Mágia érzékelés
Ár: 1500 váltó
Szószám a tanulásról: 1500 szó
Leírás: A karakter képessé válik az alacsonyabb szintű (Akár egyes) karakterekből áradó mágia érzékelésére, legyen az vámpír, démon, nekromanta, udvari, szent vagy esetleg természetmágia. Képes megállapítani úgy 10 méterről, ha valaki nem laikus a varázslatok idézésben (Fontos, ösztönszerű használatokat nem érzékel). Tárgyakat, épületeket, s mágikus aurákat is érzékel. Azok hatását nem, csak azt, hogy mágikusak. Egy képesség használatát szint*10 méterről képes érzékelni.
Pályázat:
~ Suz, nem veheted el azt a nyakláncot! ~ közölte Armaros kissé türelmetlenül az ékszerészbódé előtt álló, és egy gyönyörű, részletesen kidolgozott medált bámul, és tervezett közelebbről is szemügyre venni.
~ Miért nem? ~ kérdezett vissza a lányka, és visszahúzta a kezét. Bár kérdezett, de még egy ilyen aprócska mozdulattal sem akart ellene mondani Armaros kérésének.
~ Azért, mert veszélyes. Mágikus hatalma van. Ez egy szent medál~ felelte a mélységi, és ezzel rövidre is várta a témát. Suzi természetesen ott hagyta a medált, és tovább állt. Megtanulta már az évek alatt, hogy ami szent, attól inkább tartsa meg a távolságot, mert komoly bajba keverheti.
***
Néhány héttel később az erdőben talált valami érdekeset. Nem messze egy valamikori csatatértől. Ez már csak abból is nyilvánvaló volt, hogy pár perccel ezelőtt haladt át egy szakaszon, ahol rengeteg csontot, és egyéb maradványt, fegyverdarabokat, páncéldarabokat, és egyéb hasonló, a csata emlékét őrző jeleket.
Egy könyvről van szó, ami a borítója miatt megtetszett Suzinak. Furcsa jelek, és mindenféle kacskaringós vonalak díszítették, sok sok színnel, ami felkeltette a kislány érdeklődését. Óvatosan felemelte, hogy közelebbről is szemügyre vegye. Adig nem jutott, hogy ki is nyissa, lekötötte, hogy a kötését vizsgálja. Láthatóan vigyáztak a könyvre, bár azt nem tudta volna megállapítani, hogy mennyire mestermunka.
~ Értékes dolgot találtál, Suzi ~ jegyezte meg Armaros ~ Ez egy varázskönyv, egy mágusé lehetett a csatából. ~ Suzi értetlenül pislogott néhányat, de eltette a könyvet. Armaros azt mondta értékes, tehát ha szomorúan is, de el tudja majd adni, hogy élelmet tudjon vásárolni. De ezt csakis nagy szükségben tette volna, mert nem akaródzott megválnia a titokzatos, de izgalmas, gyönyörű könyvtől.
***
Armaros nagyjából egy hónappal később unta meg a dolgot. Fárasztó, unalmas és idegesítő is, ha minden alkalommal figyelmeztetnie kell a kislányt, hogy ki az akivel beszédbe elegyedett, vagy hogy legyen óvatos bizonyos tárgyakkal. Eldöntötte, hogy meg fogja tantani neki, hogy miként ismerheti fel a mágiát.
Eddigre Suzi egy városkában, munka híján, kénytelen volt eladni a varázskönyvet, hogy néhány napi élelemhez jusson. Nem tette örömmel, sokáig szomorkodott is miatta, de élelemre nagyobb szüksége volt, és amúgy sem tudta értelmezni azt, ami a könyvben volt, csak a díszítésében gyönyörködött olykor.
Most egy fogadóban beszélgetett egy fiatal nővel, aki rendkívül kedves volt vele, ezért megszerette. Már-már elhatározta, hogy a teljes történetét megosztja vele, de Armaros figyelmeztette
~ Biztos vagy benne? ~ kérdezte szkeptikusan, utalva rá, hogy nem ártana még egyszer átgondolnia a dolgot.
~ Valami baj van vele? ~ kérdezett vissza a lány értetlenül. Armaros nagyot sóhajtott. Az alapok alapjánál kell kezdeni...
~Figyelj. Nézd meg, alaposan! ~ utasította Suzit. ~ Milyen érzést kelt a látványa? ~ próbálta rávezetni a kislányt valamire, de a Suzi csak értetlenül nézte a nőt. Próbálta észrevenni, mit akar mutatni Armaros, de nem sikerült nek
~ Kedvesnek tűnik… És erősnek…~ próbálkozott, mire a mélységi felnevetett.
~ Erősnek, igen. De milyen erő ez? ~ kérdezett újból, Suzi pedig tovább próbálkozott, bár igazán nem értette, mit kellene észrevenni, amit nem lát.
~ Nem tudom…~ ismerte el némi gondolkodás után. Teljesen feleslegesnek érezte, hogy valami butaságot mondjon, hiszen legfeljebb annyit ér el, hogy Armaros kineveti.
~ Sejthettem volna ~ sóhajt Armaros csalódottan ~ Figyelj jobban! ~ utasította újra a lányt, és folyamatosan beszélt tovább ~ Érzed, hogy vibrál? ~ kérdezte, ezzel jelezve, hogy mire kellene Suzinak odafigyelnie. A kislány koncentrált. Erősen koncentrál, és eredményre is jutott. Nem volt erős, még csak azt se modta volna, hogy nem csak képzelte, de…
~ Azt hiszem, egy kicsit érzem… Ez mit jelent? ~ kérdezett vissza Suzi, mint már olyan sokszor, mikor Armaros valami újat mutatott neki. Izgatott lett, mert tudta, hogy megint tanulhat valamit.
~ Ezt azt jelenti, hogy az a nő szent mágiát használ. Ugyan olyan, mint a papok. ~ közölte szárazon a mélységi. Nem akarta a mágia sokféleségével megkeverni Suzit, úgyhogy egyelőre ennyit osztott meg vele. ~ De azt hiszem mára ennyi is elég. Mostantól figyelj erre az érzésre, fontos lehet! ~ adta ki az újabb utasítást.
És innentől kezdve bizony minden nap előfordult valami hasonló. Elsősorban a szent erőkkel bíró emberekre és tárgyakra, de általában is minden mágiára felhívta a figyelmét.
Például rögtön másnap, amikor a szomszéd falu temploma előtt ment el, ahonnan éppen kihallatszott a gyülekezet éneke.
~ Suzi… Mond csak, mit gondolsz arról a templomról? ~ kérdezte Armaros, a kislány pedig végig mérte a templomot, felületesen.
~ Nagyon szép épület ~ válaszolta a mélységinek. Kiment a fejéből, hogy tegnap mit mondott Armaros
~ Igen, szép. És még? ~ kérdezett tovább a mélységi. Türelemmel, hiszen ő is tisztában volt vele, hogy nem egyszerű dologra vállalkozott, pláne nem Suzival.
A kislány újra végig mérte a templomot, és közben a fülébe bekúszott a zene hangja.
~ Ennek.. Ereje van ~ jött rá meglepetten, és lassan eszébe jutott az a halvány, talán nem is létező érzés, amit tegnap az a nő keltett benne egy pillanatra.
~ Ugyan olyan, mint tegnap annak a nőnek! Ez is szent dolog? ~ kérdezett boldogan, végre összerakva a dolgot.
~ Úgy van ~ helyeselt Armaros.
Ilyen, és ehhez hasonló módokon tette próbára, és edzette Suzi érzékeit napról napra. És egyre kevesebbszer kellett kérdeznie, és Suzi egyre inkább magától is észrevette a mágiát, anélkül, hogy rá kellett volna szólni, hogy figyeljen.
***
Az áttörésnek nevezhető állapot, ha egy ilyen dologgal kapcsolatban lehet így fogalmazni, egy hónap elteltével következett be.
Vagyis… nem mondanám, hogy bekövetkezett, hiszen Armaros szándékosan idézte elő. Ez volt ugyanis az elő alkalom, amikor egyszerűen ennyit mondott, amikor éppen egy város vásári forgatagába készült Suzi bemenni, hogy új ruhát vegyen magának, az utazástól elnyűtt gúnyája helyett.
~ Suzi, nézz körül, és mondd el, hogy mit látsz?~
A kislány eddigre már hozzászokott az ilyen feladatokhoz, és figyelmes szemmel nézett végig a tömegen. Elsőre semmi nem ragadta meg különösebben a figyelmét, de tanulva az elmúlt hónap leckéiből mégegyszer, még jobban koncentrálva pásztázta tekintetével újra sokadalmat.
~ Ott, az a nő mágikus dolgokat árul… Legalábbis biztosan van ott egy mágikus szalag… És az a férfi a köpenyben… Ő is mágus… És ott abban a katonában is vibrál a mágia~ sorolta fel sorban amit talált. Mind négy méteres körben volt Armaros elégedetten bólogatot.
~ Ügyes Suzi, de van még… ~ hívta fel a figyelmét, de így is komoly eredménynek könyvelte el, hogy Suzi mostmár teljesen magától meghatározta, hogy ez a három bizony mágikus, és semmi nem kerülte el a figyelmét ebben a négy méteres körben.
Suzi tovább vizsgálta a tömeget, de csak halvány, távoli vibrálást vett észre, amit nem volt elég határozott, hogy Mágiaként azonosítsa. Armaros megjelent mellette, és mutatni kezdte
~ Látod azt a nőt, aki selymet vásárol? ~ mutatott egy öt méterre álló nőre ~ Ő is mágus. Észrevetted, hogy vibrál, ugye? ~ magyarázta. Suzi figyelt, és megnézte újra a nőt. Bólintott
~ És azt a kést látod? Amivel a fiú kenyeret szelt magának! ~ mutatott egy újabb irányba, egy kicsivel messzebb, házfalnak dőlve álló fiúra, aki jóízűen falatozott.
~ Az is mágikus. Hasznos trükköket tudhatnak ezek a tárgyak gondolkodott vidáman. Suzi alaposan megfigyelte magának a kést, és igyekezett emlékezni, milyen érzés volt ilyen távolságból a mágia vibrálása. Persze… semmi nem megy elsőre, de ezután már legalább egy kicsivel messzebbről is felismerte a mágiát.
Armaros pedig lassanként azt is elkezdte megtanítani neki, hogy milyen sokféle mágia van.
Közben a négy méterből öt lett, az ötből hat... Hétről hétre, hónapról hónapra egyre nőtt a távolság, amin belül Suzi teljhes biztonsággal meg tudta mondani, ha valaki vagy valami mágikus hatalommal rendelkezik.
***
A nagy vizsgára körülbelül fél év elteltével adódott alkalom.Hellenburgban keresett éppen szállást Suzi. Sok ember járkál ott, ráadásul rengeteg féle.
Nem egyszerű feladatt ilyen körülmények között meghatározni ki és mi rendelkezik mágikus hatalommal, ráadásul éppen a déli fővárosban előfordulhat olyan mágiahasználó, aki a kultisták legnagyobb ellensége. Armaros pedig szerette volna kihasználni az alkalmat, hogy róluk beszéljen Suzinak.
~ Suzi ~ szólította meg Armaros ~ Látod ezt a sok embert? Mond csak el nekem, kik mágiahasználók közöttük?~ utasítja.
A kislány pedig engedelmesen vizsgálódni kezd, és már sorolja is
~ Ott az az ősz férfi ~ kezdi a legközelebbivell ~ Az ott a csuklyában, és a gyümölcsös bódé előtt is van egy ~ sorolja egész magabiztosan. ~ és van egy ott a sarkon is, és az ott, nagyon messze, a tér túloldalán.. ~ akad meg kicsit. Nem biztos teljesen, hogy jól érzi, de egész határozottan érzett valamiféle vibrálást abból az emberből is... ~ Az is mágia.? ~ mondja félig kijelentő, félig kérdő hangsúllyal.
Armaros elégedetten válaszol.
~ Szép munka. Most szépen sétálj el innen. Ezt az utolsó embert jól vésd az eszedbe. Nagyon veszélyes. Okultista, az ellenségünk! ~ figyelmezteti a lányt parancsoló hangon ~ Mostmár felismered ha mágiával találkozol, úgyhogy legyél óvatos, ha jót akarsz magadnak. Ha lehet, inkább kerüld el, ha nem vagy biztos benne, miféle mágussal találkoztál.~
Suzi megértően bólint, és igyekszik nagyon megjegyezni az érzést, amit ez a mágia keltett.
Az ellenkező irányban kezd szállás után kutatni, és nem is marad sokáig a városban.
Ettől kezdve Armarosnak nem kellett figyelmeztetnie a veszélyes tárgyakra, vagy emberekre – felismerte őket, ha találkozott velük. És engedelmeskedve az utasításnak, hacsak megtehette, el is kerülte a mágiahasználókat, és a mágikus tárgyakat is.
Ár: 1500 váltó
Szószám a tanulásról: 1500 szó
Leírás: A karakter képessé válik az alacsonyabb szintű (Akár egyes) karakterekből áradó mágia érzékelésére, legyen az vámpír, démon, nekromanta, udvari, szent vagy esetleg természetmágia. Képes megállapítani úgy 10 méterről, ha valaki nem laikus a varázslatok idézésben (Fontos, ösztönszerű használatokat nem érzékel). Tárgyakat, épületeket, s mágikus aurákat is érzékel. Azok hatását nem, csak azt, hogy mágikusak. Egy képesség használatát szint*10 méterről képes érzékelni.
Pályázat:
~ Suz, nem veheted el azt a nyakláncot! ~ közölte Armaros kissé türelmetlenül az ékszerészbódé előtt álló, és egy gyönyörű, részletesen kidolgozott medált bámul, és tervezett közelebbről is szemügyre venni.
~ Miért nem? ~ kérdezett vissza a lányka, és visszahúzta a kezét. Bár kérdezett, de még egy ilyen aprócska mozdulattal sem akart ellene mondani Armaros kérésének.
~ Azért, mert veszélyes. Mágikus hatalma van. Ez egy szent medál~ felelte a mélységi, és ezzel rövidre is várta a témát. Suzi természetesen ott hagyta a medált, és tovább állt. Megtanulta már az évek alatt, hogy ami szent, attól inkább tartsa meg a távolságot, mert komoly bajba keverheti.
***
Néhány héttel később az erdőben talált valami érdekeset. Nem messze egy valamikori csatatértől. Ez már csak abból is nyilvánvaló volt, hogy pár perccel ezelőtt haladt át egy szakaszon, ahol rengeteg csontot, és egyéb maradványt, fegyverdarabokat, páncéldarabokat, és egyéb hasonló, a csata emlékét őrző jeleket.
Egy könyvről van szó, ami a borítója miatt megtetszett Suzinak. Furcsa jelek, és mindenféle kacskaringós vonalak díszítették, sok sok színnel, ami felkeltette a kislány érdeklődését. Óvatosan felemelte, hogy közelebbről is szemügyre vegye. Adig nem jutott, hogy ki is nyissa, lekötötte, hogy a kötését vizsgálja. Láthatóan vigyáztak a könyvre, bár azt nem tudta volna megállapítani, hogy mennyire mestermunka.
~ Értékes dolgot találtál, Suzi ~ jegyezte meg Armaros ~ Ez egy varázskönyv, egy mágusé lehetett a csatából. ~ Suzi értetlenül pislogott néhányat, de eltette a könyvet. Armaros azt mondta értékes, tehát ha szomorúan is, de el tudja majd adni, hogy élelmet tudjon vásárolni. De ezt csakis nagy szükségben tette volna, mert nem akaródzott megválnia a titokzatos, de izgalmas, gyönyörű könyvtől.
***
Armaros nagyjából egy hónappal később unta meg a dolgot. Fárasztó, unalmas és idegesítő is, ha minden alkalommal figyelmeztetnie kell a kislányt, hogy ki az akivel beszédbe elegyedett, vagy hogy legyen óvatos bizonyos tárgyakkal. Eldöntötte, hogy meg fogja tantani neki, hogy miként ismerheti fel a mágiát.
Eddigre Suzi egy városkában, munka híján, kénytelen volt eladni a varázskönyvet, hogy néhány napi élelemhez jusson. Nem tette örömmel, sokáig szomorkodott is miatta, de élelemre nagyobb szüksége volt, és amúgy sem tudta értelmezni azt, ami a könyvben volt, csak a díszítésében gyönyörködött olykor.
Most egy fogadóban beszélgetett egy fiatal nővel, aki rendkívül kedves volt vele, ezért megszerette. Már-már elhatározta, hogy a teljes történetét megosztja vele, de Armaros figyelmeztette
~ Biztos vagy benne? ~ kérdezte szkeptikusan, utalva rá, hogy nem ártana még egyszer átgondolnia a dolgot.
~ Valami baj van vele? ~ kérdezett vissza a lány értetlenül. Armaros nagyot sóhajtott. Az alapok alapjánál kell kezdeni...
~Figyelj. Nézd meg, alaposan! ~ utasította Suzit. ~ Milyen érzést kelt a látványa? ~ próbálta rávezetni a kislányt valamire, de a Suzi csak értetlenül nézte a nőt. Próbálta észrevenni, mit akar mutatni Armaros, de nem sikerült nek
~ Kedvesnek tűnik… És erősnek…~ próbálkozott, mire a mélységi felnevetett.
~ Erősnek, igen. De milyen erő ez? ~ kérdezett újból, Suzi pedig tovább próbálkozott, bár igazán nem értette, mit kellene észrevenni, amit nem lát.
~ Nem tudom…~ ismerte el némi gondolkodás után. Teljesen feleslegesnek érezte, hogy valami butaságot mondjon, hiszen legfeljebb annyit ér el, hogy Armaros kineveti.
~ Sejthettem volna ~ sóhajt Armaros csalódottan ~ Figyelj jobban! ~ utasította újra a lányt, és folyamatosan beszélt tovább ~ Érzed, hogy vibrál? ~ kérdezte, ezzel jelezve, hogy mire kellene Suzinak odafigyelnie. A kislány koncentrált. Erősen koncentrál, és eredményre is jutott. Nem volt erős, még csak azt se modta volna, hogy nem csak képzelte, de…
~ Azt hiszem, egy kicsit érzem… Ez mit jelent? ~ kérdezett vissza Suzi, mint már olyan sokszor, mikor Armaros valami újat mutatott neki. Izgatott lett, mert tudta, hogy megint tanulhat valamit.
~ Ezt azt jelenti, hogy az a nő szent mágiát használ. Ugyan olyan, mint a papok. ~ közölte szárazon a mélységi. Nem akarta a mágia sokféleségével megkeverni Suzit, úgyhogy egyelőre ennyit osztott meg vele. ~ De azt hiszem mára ennyi is elég. Mostantól figyelj erre az érzésre, fontos lehet! ~ adta ki az újabb utasítást.
És innentől kezdve bizony minden nap előfordult valami hasonló. Elsősorban a szent erőkkel bíró emberekre és tárgyakra, de általában is minden mágiára felhívta a figyelmét.
Például rögtön másnap, amikor a szomszéd falu temploma előtt ment el, ahonnan éppen kihallatszott a gyülekezet éneke.
~ Suzi… Mond csak, mit gondolsz arról a templomról? ~ kérdezte Armaros, a kislány pedig végig mérte a templomot, felületesen.
~ Nagyon szép épület ~ válaszolta a mélységinek. Kiment a fejéből, hogy tegnap mit mondott Armaros
~ Igen, szép. És még? ~ kérdezett tovább a mélységi. Türelemmel, hiszen ő is tisztában volt vele, hogy nem egyszerű dologra vállalkozott, pláne nem Suzival.
A kislány újra végig mérte a templomot, és közben a fülébe bekúszott a zene hangja.
~ Ennek.. Ereje van ~ jött rá meglepetten, és lassan eszébe jutott az a halvány, talán nem is létező érzés, amit tegnap az a nő keltett benne egy pillanatra.
~ Ugyan olyan, mint tegnap annak a nőnek! Ez is szent dolog? ~ kérdezett boldogan, végre összerakva a dolgot.
~ Úgy van ~ helyeselt Armaros.
Ilyen, és ehhez hasonló módokon tette próbára, és edzette Suzi érzékeit napról napra. És egyre kevesebbszer kellett kérdeznie, és Suzi egyre inkább magától is észrevette a mágiát, anélkül, hogy rá kellett volna szólni, hogy figyeljen.
***
Az áttörésnek nevezhető állapot, ha egy ilyen dologgal kapcsolatban lehet így fogalmazni, egy hónap elteltével következett be.
Vagyis… nem mondanám, hogy bekövetkezett, hiszen Armaros szándékosan idézte elő. Ez volt ugyanis az elő alkalom, amikor egyszerűen ennyit mondott, amikor éppen egy város vásári forgatagába készült Suzi bemenni, hogy új ruhát vegyen magának, az utazástól elnyűtt gúnyája helyett.
~ Suzi, nézz körül, és mondd el, hogy mit látsz?~
A kislány eddigre már hozzászokott az ilyen feladatokhoz, és figyelmes szemmel nézett végig a tömegen. Elsőre semmi nem ragadta meg különösebben a figyelmét, de tanulva az elmúlt hónap leckéiből mégegyszer, még jobban koncentrálva pásztázta tekintetével újra sokadalmat.
~ Ott, az a nő mágikus dolgokat árul… Legalábbis biztosan van ott egy mágikus szalag… És az a férfi a köpenyben… Ő is mágus… És ott abban a katonában is vibrál a mágia~ sorolta fel sorban amit talált. Mind négy méteres körben volt Armaros elégedetten bólogatot.
~ Ügyes Suzi, de van még… ~ hívta fel a figyelmét, de így is komoly eredménynek könyvelte el, hogy Suzi mostmár teljesen magától meghatározta, hogy ez a három bizony mágikus, és semmi nem kerülte el a figyelmét ebben a négy méteres körben.
Suzi tovább vizsgálta a tömeget, de csak halvány, távoli vibrálást vett észre, amit nem volt elég határozott, hogy Mágiaként azonosítsa. Armaros megjelent mellette, és mutatni kezdte
~ Látod azt a nőt, aki selymet vásárol? ~ mutatott egy öt méterre álló nőre ~ Ő is mágus. Észrevetted, hogy vibrál, ugye? ~ magyarázta. Suzi figyelt, és megnézte újra a nőt. Bólintott
~ És azt a kést látod? Amivel a fiú kenyeret szelt magának! ~ mutatott egy újabb irányba, egy kicsivel messzebb, házfalnak dőlve álló fiúra, aki jóízűen falatozott.
~ Az is mágikus. Hasznos trükköket tudhatnak ezek a tárgyak gondolkodott vidáman. Suzi alaposan megfigyelte magának a kést, és igyekezett emlékezni, milyen érzés volt ilyen távolságból a mágia vibrálása. Persze… semmi nem megy elsőre, de ezután már legalább egy kicsivel messzebbről is felismerte a mágiát.
Armaros pedig lassanként azt is elkezdte megtanítani neki, hogy milyen sokféle mágia van.
Közben a négy méterből öt lett, az ötből hat... Hétről hétre, hónapról hónapra egyre nőtt a távolság, amin belül Suzi teljhes biztonsággal meg tudta mondani, ha valaki vagy valami mágikus hatalommal rendelkezik.
***
A nagy vizsgára körülbelül fél év elteltével adódott alkalom.Hellenburgban keresett éppen szállást Suzi. Sok ember járkál ott, ráadásul rengeteg féle.
Nem egyszerű feladatt ilyen körülmények között meghatározni ki és mi rendelkezik mágikus hatalommal, ráadásul éppen a déli fővárosban előfordulhat olyan mágiahasználó, aki a kultisták legnagyobb ellensége. Armaros pedig szerette volna kihasználni az alkalmat, hogy róluk beszéljen Suzinak.
~ Suzi ~ szólította meg Armaros ~ Látod ezt a sok embert? Mond csak el nekem, kik mágiahasználók közöttük?~ utasítja.
A kislány pedig engedelmesen vizsgálódni kezd, és már sorolja is
~ Ott az az ősz férfi ~ kezdi a legközelebbivell ~ Az ott a csuklyában, és a gyümölcsös bódé előtt is van egy ~ sorolja egész magabiztosan. ~ és van egy ott a sarkon is, és az ott, nagyon messze, a tér túloldalán.. ~ akad meg kicsit. Nem biztos teljesen, hogy jól érzi, de egész határozottan érzett valamiféle vibrálást abból az emberből is... ~ Az is mágia.? ~ mondja félig kijelentő, félig kérdő hangsúllyal.
Armaros elégedetten válaszol.
~ Szép munka. Most szépen sétálj el innen. Ezt az utolsó embert jól vésd az eszedbe. Nagyon veszélyes. Okultista, az ellenségünk! ~ figyelmezteti a lányt parancsoló hangon ~ Mostmár felismered ha mágiával találkozol, úgyhogy legyél óvatos, ha jót akarsz magadnak. Ha lehet, inkább kerüld el, ha nem vagy biztos benne, miféle mágussal találkoztál.~
Suzi megértően bólint, és igyekszik nagyon megjegyezni az érzést, amit ez a mágia keltett.
Az ellenkező irányban kezd szállás után kutatni, és nem is marad sokáig a városban.
Ettől kezdve Armarosnak nem kellett figyelmeztetnie a veszélyes tárgyakra, vagy emberekre – felismerte őket, ha találkozott velük. És engedelmeskedve az utasításnak, hacsak megtehette, el is kerülte a mágiahasználókat, és a mágikus tárgyakat is.
