Városleírás

Történelme:

Karolusburg, vagy másnéven Károly városa húsz évvel ezelőtt, a Veroniai Királyság kettészakadása előtt egyáltalán nem volt különleges hely.
A szakadáskor a város helyén az északi vidékek legkiterjedtebb angyalromja feküdt, míg nem V.I.SZ. 350-ben Wenzel Nachtigall lovag nem kérte az akkori uralkodó, I. Gustav király áldását, hogy várost alapíthasson az angyalromokon. Először csupán a saját fényűző kastélyát építette fel, majd a Nagytemplomot, ami korának legmodernebb és legszebb épülete lett természetesen Isten legnagyobb dicsőségére. Ezt a területet Wenzel fallal vette körül, hogy megvédje az esetleges betolakodóktól a családját és a fellegvárat, de ekkor még nem sejtette, hogy a belső területek egy idő után szűkösek lesznek. A fellegvár közepén megkezdődött a torony építése is, ami elkészültekor tizenöt méterrel meghaladta a Hellenburgi nagytorony magasságát.
Észak nemesei a csodájára jártak, és ezt mások is észrevették, így alakult ki a fal kapuja előtt az északi vidékek legnagyobb piaca. Kedvező fekvése miatt a pusztaföldek szőrméi, Westerwald fái és Nordenburg ércei mind itt cseréltek gazdát a város pedig az évszázadok alatt folyamatosan terjeszkedett.
A második és egyben legnagyobb fala V.I.Sz. 600-ban épült fel, a démonok jelentette fenyegetés ellen. A nagyszabású építkezés teljes egészében csupán három évvel később ért véget, de soha nem került valójában ostrom alá. Egyesek szerint azért, mert a démonok seregei messziről látták, hogy ezt a várost nem lehet bevenni, mások szerint csak eleve nem jutottak el odáig.
A város tovább gyarapodott a nagy falon kívül, és fokozatosan kialakultak a gyűrűk.
V.I.Sz 743-ban a fellegvár akkori ura Joachim Hasselmann nagyszabású városrendezésbe kezdett, és újraosztotta a gyűrűket és azon belül is kisebb körzeteket alakított ki feladatok szerint, ennek köszönhető a mai felépítése is. Ekkorra már a térség legnagyobb lélekszámú városa volt virágzó kereskedelemmel és élénk kultúrával.
V.I.Sz. 800-ban a Nagy Harag évében Esroniel von Himmelreich elűzte Hellenburgból IX. Károly királyt, trónjára pedig az unokaöccse, Rudenz von Hellenburg főherceg lépett. A hitét megtartó, és behódolni nem hajlandó király teljes udvarával északra menekült, a város pedig ekkor kapta a Karolusburg nevet. A vallásháborúval a Veroniai Királyság kettészakadt, a Hellenburg központú és protestáns vallású Déli Királyságra, a katolikus hitet megőrző északi területek pedig jobb híján Északi Királyságként nevezték el magukat, a terület központja pedig az uralkodónak otthont adó Karolusburg lett, amit utána a legtöbben már csak fővárosként emlegettek.
A város szerencsére képes volt komolyabb károk nélkül átvészelni a háború éveit, egészen V.I.Sz. 819-ig, amikor a sárkány Abaddón tüze végigsöpörte Veroniát. A Főváros komoly károkat szenvedett, a nagy torony, ami a századok során a jelképévé vált leomlott, harmada a földdel lett egyenlő, de a megmaradt épületekben is súlyos károkat okozott a tűz. Több mint ezer embert kellett biztonságos helyre evakuálni, de szinte minden újjáépítésre szorult.
III. Gustav király gyorsan lépett a tettek mezejére, és szövetséget kötött a szigeteket uraló félóriásokkal, vagyis saját nyelvükön jötünökkel. Számos mestert hívott meg a szigetekről, hogy amellett, hogy felhasználja a puskapor és acél nyújtotta technológiákat a Fővárost is megerősítsék és egyben újjá is építsék a tűz után. Több kerület átalakult és az új északi hadigépezet szolgálatába állt. Rengeteg kovácsműhely nyílt, és egész épületkomplexumok a mérnököknek és feltalálóknak. A csatornahálózatot is korszerűsítették, és Hellenburg mintájára a víz már gőzszivattyúkon és csöveken keresztül érkezik a város lakóihoz. Jelenleg bátran ki lehet jelenteni, hogy Karolusburg Veronia legmodernebb városa.

A Főváros gyűrűi

Karolusburg hét kisebb-nagyobb gyűrűból áll plussz a középen elterülő magból, amelyek, hála Joachim Hasselmann városrendező terveinek, mind meghatározott feladatot látnak el a város életében.

A város magja a középen elhelyezkedő Fellegvár, közepén a néhai nagytorony romjaival. Gustav király úgy döntött, hogy nem bontatja el a torony maradványait, hogy mindenkit emlékeztessen a sárkány pusztítására és a tűzben elégett Északi testvéreikre. A kerület nagyrészét ezen kívül a királyi palota épületkomplexuma teszi ki. A palotát még Wenzel Nachtigall építette fel, de Károly király beköltözésével szinte teljesen átalakították. Jelenleg több mint kétszáz hálószoba található benne, nem beszélve az egyéb, minden kényelmet kielégítő kiszolgáló helyiségekről. A mesteremberek nem fukarkodtak az arannyal és a bársonnyal, hogy a sebtében beköltöző király a lehető legnagyobb kényelemben uralkodhasson. Az egyik régi báltermet alakították trónteremmé, de szerencsére még így is maradt belőlük kettő.
A palota hatalmas kerttel is büszkélkedhetett, ám ezt a sárkány teljesen elpusztította. A leégett fák még most is szomorú látványt nyújtanak, noha a palotában dolgozó kertészek mindent megtesznek, hogy amennyire lehet helyreállítsák. Ezt végülis nem bízhatják a jötünökre.
A palotán kívül még számos egyéb közigazgatási épület található a kerületben, ami gyakran igényelheti a király azonnali figyelmét. Jelenleg az egyik épületben található a parancsnokság, ahonnan a háború hadműveleteit irányítják, és egy másik nagy épületet igyekeztek átalakítani a városban tartózkodó jötün diplomaták számára.
Itt található a város legrégebbi temploma is, de itt mostanában már csak a királynak és udvartartásának miséznek. A korának legszebbje volt, de mai szemmel a falai vastagok, az ablakok keskenyek, a szobrai pedig elnagyoltak. Egyedül a rózsaablaka tökéletesen megmunkált és részletesen kidolgozott.

Az első gyűrű sem szenved hiányt a fényűzésből. Számos nagy kereskedőház tette ide a székhelyét, de a legnagyobb épület a Konzorciumé, a maga négy emeletével, hófehér márványborításával kisebb erőd. Nem is csoda, az alagsorában elképzelhetetlen mennyiségű váltót és kincseket őriznek, aminek a kirablásáról századok óta álmodoznak a tolvajok, de még soha nem sikerült senkinek. Közvetlenül a konzorcium mellett található az Északi Királyság pénzintézete, ahol a váltót bocsájtják ki korszerű nyomdagépekkel.
A gyűrű másik felét, távol a zajtól a fővárosba költöző nemesség palotái teszik ki. Az igény egy palotanegyedre a háború kitörésekor nőtt meg leginkább, amikor a Károlyhoz hű nemesek is kénytelenek voltak elmenekülni délről. Számos hivatalt költöztettek ekkor a második gyűrűbe, vagy vontak össze egymással, hogy a felszabaduló épületekbe némi átalakítás után beköltözhessenek, vagy lerombolják őket és az üres telkekre új, kacsalábon forgó palotákat emeljenek. Számos nemesi család követve a legutóbbi divatot szintén jötün mestereket bízott meg a megrongálódott palotájuk újjáépítésére, így több ház visel magán ősi viking jellegzetességeket.
Itt található a sárkány tüze után először újjáépített arborétum is, amire a helyiek nagyon büszkék. Az első gyűrűt és a palotanegyedet elválasztó kapu előtt található a város legrégebbi piactere, ami mára leginkább a drága luxusholmikra specializálódott. Azt mondják, amilyen egzotikumot itt nem lehet megkapni, az nem is létezik, de a lényeg mégiscsak a kerület előkelő lakóinak a kiszolgálása.

A második gyűrűben a legváltozatosabb hivatali épületek találhatók. Ha az egyszerű embernek el kell intéznie valamit, akkor ide kell jönnie. Cégbejegyzés, kártérítések, hivatalos papírok és folyamatosan rohangáló kishivatalnokok kerülete ez, ahol folyamatos a nyüzsgés és mindig mindenki siet valamerre. A gyűrű legnagyobb látványossága a főírnok, Darion Kardenal hivatala és egyben lakótornya, amit egy régi mágustoronyból alakított át. Ezen kívül hivatalnokok és gazdag kereskedők otthonai terülnek el itt.
A város legnagyobb bazilikája is a második gyűrűben található, körbevéve érseki és püspöki palotákkal, akik a Katedrális nyugalma helyett jobban kedvelik a nagyvárosok nyüzsgését.

A harmadik gyűrű a nevesebb céhek otthona. Itt található a fővárosi mágusakadémia hatalmas épülete és a kollégium, ahova a teljes királyságból sereglenek varázslótanoncok a nagynevű sokszor inkább őrültnek semmint zseniknek tartott mesterekhez. A kerületet sokszor rázza meg kisebb-nagyobb robbanás egy-egy félresikerült varázslat után, de a helyiek már egészen hozzászoktak. Még jóval a város fővárossá válása előtt ideköltöztek, hogy az északi térség mágusait egy helyre gyűjtsék, és ne kelljen mindenkinek egészen Hellenburgig utazni.
A mérnököknek kialakított épületek és műhelyek is főképp ebben a kerületben találhatók újonnan felhúzott jötün épületekben, különös kontrasztot adva így a városnak a régi patinás intézetek mellett. Rengetegen költöztek ide az utóbbi időben, hogy kamatoztatni tudják a tudásukat, és az új idők szelét meglovagolva felemelkedjenek vagy elbukjanak.
Az alkimisták céhe is itt vert tanyát még a legelső időkben. Szoros együttműködésben állnak a mágusok akadémiájával, és gyakran cserélgetik egymás között a diákokat is, úgy, mint az alapanyagokat.
Meg kell még említeni a Karolusburi Nagykönyvtárt, ami nagyon igyekszik, hogy a hellenburgi párja nyomába érjen, és egyesek azt mondják, hogy lassan sikerül is neki. A sárkány tüzében viszonylag kevés értékes kötet rongálódott meg, hála a könyvtárosok hősiességének, kik közül többen az életüket adták egy-egy ritka irat megőrzéséért. Az életben maradtak királyi kitüntetésben részesültek.


A negyedik gyűrű Karolusburg kereskedelmi központja. Itt találkoznak a gazdagok a szegényekkel, itt cserél gazdát az a gabona, amiből a király kenyere készül, és az is, amiből csak szegényes kovászos kenyér az árváknak. Az első gyűrűben lévő luxuspiaccal ellentétben itt valóban a tömegek vásárolnak. Különösen híresek az évenként megrendezett állatvásárok és versenyek, például az őszi kutyavásár még a vadászidény előtt, vagy a koratavaszi nagy ökör vásár, amikor a környékbeli gazdák igyekeznek szert tenni a legjobb igásállatokra. Ezek az események kisebb népünnepélynek számítanak, és nem véletlenül érik egymást a kerületben a fogadók, kocsmák és bordélyok. A belső udvarokban pedig itt is felütötte a fejét a szerencsejáték, és a különböző állatviadalok. Gyakori a kakasviadal, vagy a sokakat megosztó harci kutyák ütközete. A katonák gyakran látogatnak el ide, hogy a lehető legvérmesebb állatra tegyenek szert, aki társuk lesz a fronton.
Ekkora nyüzsgés és ilyen központi szerep után talán nem meglepő, hogy ez a kerület épült újjá a tűz után először. Sok kocsma, köztük a híres Valhalla is a jötünök hosszúházainak mintájára épült át, és folyamatosan verseng legfőbb riválisával az Asgarddal. Mindkettő igyekszik az új félóriás vendégeket lenyűgözni, ugyanis köztudott, hogy nem korsóból kérik a sört, hanem hordóból és ennek meg is fizetik az árát.


Az ötödik gyűrű az iparosok és kisebb cégek otthona. Szabóságok, kisebb hagyományos kovácsműhelyek, hordókészítők és még annyi megszámlálhatatlan szakma mind ide költözött, hogy egymást segítve vagy egymással versengve maradjon fent a változó időkben. Nem túl gazdag, de nem is túlságosan szegény, egyszerű és tisztes életet élő polgárok otthona ez, takaros utcákkal és kicsi házakkal, amiknek az ablakában muskátli virágzik. A városkép elég vegyes, a tűz után újjáépített házak nagy részén meglátszik az új divat, masszívabb, szögletesebb és ellenállóbb lett, szinte azonnal látszik, de gazdáik ezzel inkább büszkélkednek. A sikátorok persze otthont adhatnak kétesebb üzleteknek is, méregkeverőkben, és azoknak a titkos csempészáruknak, akik a negyedik gyűrűig már nem merészkednek, de sikeresen átjutottak a folyótól a hatodik gyűrűn át.



A hatodik gyűrűt valaha szegény de szorgos munkások házai lepték el, de a sárkány pusztítása után Gustav király más szerepet szánt ennek a gyűrűnek. A szerencsésebb lakókat kivásárolták az otthonaikból, a szerencsétlenebbeknek egyszerűen csak nem építették újjá az elpusztult házaikat. A helyükön hatalmas kovácsműhelyek és egészen a föld mélyéig lenyúló kohókat alapítottak. A füst mindig sűrűn száll fel erről a kerületről, de elhozott még valamit: munkát a nyomorban élő, tengődő embereknek. Ha a férfi katonának megy úgy az asszony valószínűleg az egyik itteni manufaktúrában készíti a töltényeket, szereli össze a puskákat vagy javítja a frontról visszahozott, megsérült fegyvereket. Ezen kívül azonban a gyárak mást is ontanak ki magukból, szerszámokat, amik a jötün technikáknak hála jobb minőségűek voltak, mint amit eddig bárki látott, és aki időben kapott észbe és vásárolta meg a kereskedelmi jogokat vagy esetleg műhelyeket, azok nagyon gyorsan gazdagodtak meg és emelkedtek feljebb azon a bizonyos társadalmi ranglétrán. Az élet nem lett sokkal könnyebb, de sokan azt mondják, a világ itt, ezeken az utcákon változik meg.
Persze ebből mások is igyekeznek hasznot hajtani. A csempészek és tolvajok folyamatosan keresik a lehetőségeket, így a katonai jelenlét meglehetősen erős a kerületben, és azt mondják, hogy sokszor fordulnak erőszakos eszközökhöz.



A hetedik gyűrűt nem védik falak, gyakorlatilag az utolsó falra ránőtt, és azóta is folyamatosan terjeszkedő, egymásra halmozott viskók rengetegéről van szó. Az utcák nincsenek kikövezve, esős időben, ami gyakran megesik az egész kerület egy sártenger, a nyomorból pedig a helyiek aligha látnak kiutat, ha valaki összekuporgatott annyit, hogy be tudjon költözni a fal mögé, azt hatalmas üdvrivalgás közepette engedik útjára. Ők azok, akiket a belső gyűrűkben élők elfelejtettek, akiknek se múltjuk, se jövőjük, de sokszor még nevük sincsen. A terület így melegágya a járványoknak és a bűnözésnek is, csupán néhány papi rend jótékonykodik itt, hogy a helyi gyerekek valami oktatást, a betegek pedig ellátást kapjanak.
Érdekesség, hogy nagyon sokan pont a kitörő háborúban látták meg a lehetőséget, és a legtöbben innen álltak be őfelsége dicsőséges hadseregébe a jobb élet reményében.




A kikötő:

Karolusburg közel található a kontinens legnagyobb folyójához, a Nordenflusshoz, és ahogyan a századok során terjeszkedett, úgy el is érte a folyót. Hivatalosan a hetedik gyűrűhöz kéne tartoznia, de külön elkerített kerületet alkot, hogy a kereskedelem zavartalanul folyhasson. A dokkokról és a raktárakból az árut gyorsan felviszik az itt nyíló nagykapun át a hatodik gyűrűbe és onnan osztják tovább. Egyszerre húsz hajó tud kikötni.

Fontosabb személyek:

III. Gustavus Rex: Ki ne ismerné Gustav királyt, aki trónra lépése után néhány évvel elhozta Északnak a technika csodáit és a tűz és az acél országává tette a birodalmát? A szövetsége a jötünökkel hatalmas távlatokat nyitott meg a fejlődésben, és az ország végre elhitte, hogy lesz esélye megnyerni a háborút déllel szemben. Ezt a hangulatot meglovagolva üzent hadat Hellenburgnak, és az átmeneti hallgatólagos fegyverszünet után kirobbantotta a Nagy Veroniai Háborút.
Magánemberként a királyt kevesen kedvelik. Sokan akaratosnak tartják, aki keveset ad az etikettre és udvariassági formákra, de mások látnoknak látják, egy olyan erős királynak, amilyenre az országnak szüksége van. Mióta kitört a háború keveset tartózkodik a karolusburgi palotában, leginkább a hadserege élén vezeti a harcokat.

Dietmar Griesberg kancellár: A kancellár egy negyvenes évei közepén járó férfi, akit a király helytartónak nevezett ki az ország és egyben Karolusburg élére. Nagyszerűen ért a politikához, de még jobban a gazdasághoz, tanácsai sokban segítették már IX. Károly királyt is, hogy a semmiből építse fel az Északi területek önálló és önellátó gazdaságát. Megfontoltsága és jó döntései miatt Dietmar nagy tiszteletnek örvend, de a nemesség kényesebb része roppant kellemetlennek tartja.

Darion Kardenal főírnok: Feltörekvő ifjú titán egyben középszerű udvari mágus. Szoros együttműködésben áll Griesberg kancellárral, azt suttogják, hogy talán az utódja lehet, megint mások pedig azt, hogy valójában nem is Griesberg, hanem ő uralkodik. Sima nyelvű modorával könnyedén behízelegte magát a legfelsőbb körökbe, ugyanakkor a magánéletét és a lakótornyát paranoiás módon félti.

Eduard Eichnger tábornagy: Fiatal tábornagy, akit Gustav király frissen nevezett ki a hadsereg élére. Az öreg veteránok nagy részének nem tetszett a kinevezése, ám Eichnger tábornagy néhány ügyes stratégiai döntésével hamar megváltoztatta a véleményüket. Kiválóan képes kihasználni az új fegyverek nyújtotta előnyöket és a terepet. A hadsereg fiatal katonáinak első számú hőse, egyben minden kisgyerek, aki katonáskodásról álmodozik, az Eduard Eichnger szeretne lenni. A nemeshölgyek között is komoly a verseny, hogy ki csavarja el elsőként az ifjú és egyébként meglehetősen jóképű, tábornagy fejét, aki mintha egyenesen a viking legendákból lépett volna elő széles vállával és hosszú szőke hajával.
A fronton szolgáló katonák viszont tudják, hogy a tábornagy egyáltalán nem kíméli a sereget, az elsődleges szempontja a hatékonyság, és nagyon sok emberéletet képes szemrebbenés nélkül feláldozni a győzelem érdekében.

Hermann Gleizwig népügyi kancellár: Az egyszerű emberek jóságos kancellárja, aki meghallgatja az apró-cseprő ügyeiket, és közbenjár a királynál a panaszaikkal. Kedélyes és kedves ember, az udvarban úgy tartják, hogy sokkal keményebb kézzel kéne dolgoznia, és nem kéne minden apró-cseprő ügyet a korona elé vinni. Többek között a városőrség túlkapásai miatt van konfliktusa a városvezetés nagyrészével- Mindig az emberek érdekét nézi, akkor is ha az gazdaságilag nem kedvező. A hatodik gyűrű gyáraiban is ő szerzett munkát a legtöbb nyomorban élőnek.
A harmincas évei elején jár, nőtlen, de ennek ellenére egyedül neveli az árván maradt unokahugait. Állítása szerint ennél többre akkor sem lenne ideje, ha soha nem aludna.

A képeket köszönöm Theo Wagnernek